Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-31 / 255. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 31. A hírkezelés és kivégzés módszertana Keddi lapszámunk szerkesztése közben kaptunk egy döbbenetes hírt a Magyar Távirati Irodától. Meg is jelent - a hátborzongást kiváltó adat nélkül. Azt visszavonta az MTI. Emlékeztetőül: Budapesten a magyar szabadságért életüket áldozó szovjet katonák emlékére avattak emléktáblát a szovjet nagykövetséggel szemben. Ugyanis az 1956-os forradalom leverését követően a követség épületének udvarán végezték ki a szovjet hadseregnek a forradalmárokhoz átállt tagjait. Lélegzetállító volt a kivégzett katonák száma - nos, ezt az adatot utólag visszavonta a pártatlan és objektív magyar hírügynökség. Akkor arra gondoltam, ami a hírkezelés módszertanához tartozó mellékkörülmény: ellenőrizetlen adattal nem akarják a kedélyeket szítani; a források nem egyeznek a számot illetően; a Gorbacsov-beismerés után nem akarják mélyíteni s a történészekre bízzák az ellentétek kezelését... Vajon csak a tudósokra tartozna ezen adat? Kedden s még szerdán is izgatottan lapoztam föl az öt markáns budapesti napilap oldalait, hátha találok némi eligazítást. Kiderült: a szocialista napilap fontosabbnak tartotta, miszerint a tűzoltó-világszövetség magyar alelnököt választott; a szakszervezeti kiadvány izgalmas (másokat izgató) címei szerint: Gyenge kormány, impotens ellenzék (4. old.); s emellett tudósítást olvashattam Az ügyintézés impotenciájáról (6. old.); a liberális lepedő viszont a magyarországi sörivók jó nemzetközi helyezését tartotta említésre méltónak. A Magyar Nemzet helyszíni tudósítója mindezekkel ellentétben konkrét adatokkal szolgált, az alábbiak szerint. A magyar szabadságharcért legalább 2500 katona áldozta életét; az utcai harcok során háromszázan álltak át és november 4-e után is fegyverrel harcoltak a Vörös Hadsereg ellen. Az Új Magyarország a nagykövetség véráztatta udvarára tereli a figyelmet. Három napon át, ötpercenként lövette tarkón a követség épületében székelő rögtönítélő híróság az áldozatokat. Akik a magyar forradalom hősei - szovjet bakaruhában. Azt hiszem, nincs a világon még egy nagykövetség, melynek köveihez ennyi vér tapadna. A halott Andropov munkatársai közül talán Krjucskov, a moszkvai piás puccsisták egyike tudna minderről mesélni. A többszáz holttest eltüntetése is mestermunka lehetett. A „szakértelem " nem hiányzott. Most, hogy lassan fény derül a kivégzések módszertanára, mind feltűnőbb a hasonlóság a hírkezelés módszertanához... Elhallgatással újra kivégezzük bajtársainkat. PATAKI SÁNDOR Könyv a háború utáni megtorlásról Matuska Márton újságíró az újvidéki Magyar Szó című lap munkatársa A megtorlás napjai címmel könyvet írt. A visszaemlékezés-gyűjtemény az 1944 októberétől 1945 márciusáig tartó népirtással foglalkozik. Az adatok 20-60 000 ember, köztük nők és gyermekek kegyetlen kínhaláláról vallanak, a jugoszláviai magyarság megtizedeléséről, egyes falvak teljes magyar lakosságának kiirtásáról. Köztudott, hogy 1942 januárjában Újvidéken és környékén a magyar hatóságok ártatlan embereket végeztek ki. a megtorlásról azonban senki sem mert beszélni. 250 tanú kikérdezése után született meg a könyv, azóta azonban újabb tények kerültek napvilágra. A visszaemlékezéseken kívül írásbeli dokumentumok is segítették a munkát, például a bezdáni katolikus plébánia anyakönyve, amelybe a beírások utólag kerülhettek be és az áldozatokat nem sorszámozták a „rendes" halottak között. A temetés napjául mind a száz áldozatnak 1944. november 3-a van megjelölve. Az újvidéki Fórum Kiadó véleménye szerint A megtorlás napjai című könyv nálunk forgalomba nem kerülhet, tekintettel arra, hogy nagyon drága, ára kb. 2000 forint lenne. Mezítlábas szépségkirálynő Bukarestben információs irodát nyit a Magyar-Román Baráti Társaság. Kétszáz oldalas évkönyvet adnak ki, melynek bő terjedelü román összefoglalója lehetővé teszi, hogy a szomszédos országban is terjesszék a kötetet. A pécsi székhelyű társaságnak háromszáz tagja van. A magyar-szerb (nem jugoszláv!) viszony alakulásáról: a Politika című lap idézi Göncz Árpád köztársasági elnököt, miszerint országunkban nincs szerbellenes hangulat. A Borba a magyar-osztrák katonai együttműködésről cikkezik. Értesüléseik szerint a szolnoki 37. önálló deszantzászlóaljból és 9000 fős könnyűgyalogságból kialakítandó egységet osztrák tisztek vezényelnék. Egyes katonai elemzők szerint elsősorban a határok ellenőrzése és a fokozottabb felderítés lenne a feladatuk. Keleti György cáfolta a lap állítását. Az FBI illetékes vezetője, Harry Brandon szerint a magyar, lengyel és csehszlovák kormány leállította a hírszerző tevékenységet az Egyesült Államokban. A román és bolgár kémek tovább dolgoznak; a gazdasági hírszerzés szovjet szakértői élénkebbek, mint valaha, sőt, az augusztusi puccskísérlet óta sem tapasztalható csökkenés. Petre Román, a levitézlett romániai miniszterelnök kifogásolja a visegrádi hármak elképzeléseit. Szerinte a cél az egykori Kelet-Európa megosztása... A hétfői, pozsonyi botrány (a szlovák elszakadás követelői pfujolással, füttykoncerttel és tojásdobálással zavarták Havel elnököt) megosztja a politikusokat. Egyesek tisztán rendőri, mások politikai ügyként értelmezik a történteket. A kambodzsai kormány bejelentése szerint októberben 442 politikai foglyot engedtek szabadon. Eleddig a puszta létüket is tagadták. Amerikai sajtójelentések szerint az iráni vezetés arra törekszik, hogy az ország atomfegyver birtokába jusson, s ehhez segítséget kap Kínától. Adatok szerint az irániak olyan berendezést vásároltak Pekingtől, amely képes magasan dúsított uránium előállítására. Teherán Brazíliától is kívánt atomtechnológiát vásárolni, eddig sikertelenül. Tajvan szigetén (hivatalos neve: Kínai Köztársaság) elvesztette koronáját a hivatalos szépségkirálynő. A húszesztendős diáklányt a rendőrség egy szállodai szobában édes kettesben találta nős üzletember partnerével. Teljesen fel voltak öltözve, viszont mezítláb társalogtak. A gyanú eredője: Tajvanon nem szokás lehúzni a cipőt szállodai szobában. HT PRESS Népek tengere... A törvényes népességmozgások feltételeinek fenntartása a magyar kormány által elismert érték, a kormánypolitika céljainak egyike. Ugyanakkor az illegális népességmozgás zavaró, amely ellen minden egészséges jogrend fellép mondotta szerdán Berlinben Gálszécsy András és sürgette: esetleg budapesti központtal mihamarabb kezdje meg működését a lakosságot informáló csererendszer. A magyar tárca nélküli miniszter a berlini Reichstag épületében 28 ország képviselőinek értekezletén vesz részt, amelyen a kelet-európai népmozgásokról tárgyalnak. Gálszécsy András közölte, hogy Magyarországon az idén szeptember 30-ával bezárólag 21 ezer illegális határátlépést regisztráltak. Döntően román állampolgárokról volt szó, de a határsértők között voltak törökök, pakisztániak, indiaiak. ghanaiak és bangladesiek is. A sógor: terrorista Egy francia bíró nemzetközi letartóztatási parancsot adott ki négy líbiai állampolgár - köztük Moamer el-Kadhafi elnök sógora - ellen egy francia utasszállító repülőgép felrobbantásának vádjával. 1979 szeptemberében a Brazzaville-ből Párizsba tartó DC-10 típusú francia utaszállító repülőgép a Szahara felett felrobbant és 170 ember halálát okozta. A katasztrófa okait vizsgáló francia bíró az elmúlt két év nyomozati anyagát lezárva adta ki az elfogató parancsot. Közösen akarják legyőzni a múltat A történelmi jelentőségű találkozót az Egyesült Államok és a Szovjetunió hívta össze és mindkettő államfőjével képviselteti magát. A délelőtti ülésen George Bush, majd Mihail Gorbacsov mondott 20-20 perces beszédet. George Bush a konferencia célját az igazságos, tartós és átfogó béke megvalósításában jelölte meg, hangsúlyozva, hogy ez a folyamat akár évekig is eltarthat. - Az, hogy a felek nem viselnek egymással háborút, önmagában nem elegendő, a békét és a stabilitást szerződésekkel, megállapodásokkal, diplomáciai kapcsolatok megteremtésével, kereskedelemmel, kulturális cserével és más eszközökkel kell tartóssá tenni - hangoztatta. Szerdán délelőtt a madridi királyi palotában megkezdődött a közel-keleti békeértekezlet, amelyen első ízben ült tárgyalóasztalhoz Izrael és a vele szomszédos arab országok küldöttsége. A jordániai küldöttségben jelen vannak a palesztinok is. Az elnök leszögezte: a béke csak a felek közvetlen tárgyalásán jöhet létre, sem az Egyesült Államok, sem más nem kényszerítheti azt rájuk kívülről. A békefolyamatban Izraelnek egyrészt arab szomszédaival, másrészt a palesztinokkal kell közvetlen tárgyalásokat folytatnia. A szovjet elnök azt hangsúlyozta, hogy a közel-keleti békekonferencia csak a hidegháború elmúltával jöhetett létre. Gorbacsov nem szólt részletesen a válság megoldásának módozatairól, csak azt húzta alá, hogy a megoldás úgy lehetséges, ha egyik fél sem akar a tárgyalóasztal mellett „győzelmet" elérni, hanem közösen akarják legyőzni a múltat. Ali Akbar Mohtasemi hodzsatoleszlám, az iráni radikálisok vezetője, szerdán kijelentette, hogy a madridi konferencián való részvétel az iszlám ellen intézett hadüzenet, s ezért résztvevői, mindenekelőtt George Bush amerikai elnök, „halába ítéltetnek", s az ítéletek „végrehajtatnak". Galvin tábornok megbeszélései John R. Galvin tábornok, a NATO Európai Szövetséges Haderőinek főparancsnoka szerdán délelőtt Für Lajos honvédelmi miniszter meghívására - küldöttség élén - hivatalos látogatásra Budapestre érkezett - tájékoztatta az MTI munkatársát Keleti György ezredes, a HM szóvivője. A látogatásra a NATO 1990. évi londoni és 1991. évi koppenhágai deklarációja értelmében kerül sor, amelyek szorgalmazták a közép- és kelet-európai országok katonai szervezeteivel történő kapcsolatteremtést. A különrepülőgéppel Budapestre érkezett John R. Galvin tábornokot 11 órakor a Ferihegyi repülőtéren Annus Antal altábornagy, a HM közigazgatási államtitkára köszöntötte, ezt követően a delegációt a Honvédelmi Minisztérium Lehel úti objektumában katonai tiszteletadással fogadta Raffay Ernő, a HM politikai államtitkára és Lőrincz Kálmán vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka. A vendégek a Hősök terén koszorút helyeztek el a Magyar Hősök Emlékművénél. A küldöttséget délután, a tervek szerint, Antall József miniszterelnök fogadta. majd a delegáció a Honvédelmi Minisztérimban elsőként Für Lajos miniszterrel szűk körű megbeszélést folytatott. A Duna, jogai" A tagországok képviselői mélységes aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a fegyveres konfliktus következtében a Duna jugoszláv szakaszán nagymértékben megromlottak a hajózás feltételei, s ez a hajókon tartózkodók testi épségét veszélyezteti - hangoztatja a Duna hajózás feltételeivel foglalkozó budapesti székhelyű Duna Bizottság, a Duna biztonsági tagországok képviselőinek részvételével szerdán Budapesten tartott konzultatív tanácskozásáról kiadott nyilatkozatban. A Duna Bizottság tagországainak képviselői azzal a felhívással fordulnak a jugoszláv fegyveres konfliktusban érintett valamennyi félhez, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi jog normáit. Nemzetiségi sajtó és politikum Korszerű korszerűtlenség MMMNMMMMMNMMMMMNMffMMMMHSáMNM^ 1989 decemberének romániai történéseit úgy emlegették egy ideig sajtóberkekben Európának ezen a felén: Kukarestben feltalálták a televíziós forradalmat. Olybá tünt akkoriban, hogy a „forradalom" stábja a tévében és akörül csoportosul - egyik este órákon át zúgtak a felhívások a bukarestiekhez, a közeli helység lakóihoz, jöjjenek, védjék meg a tévét az orvtámadások elől, mert élet-halál kérdése, hogy a tévé az úgynevezett demokratikus erők kezén maradjon. Élet-halál kérdése volt, valóban. Mert ami zajlott, ami történt, azt itt rendezték meg, innen irányították az országos színjátékot. Innen kellett hitelesíteni, pontosabban elhitetni, hogy forradalom részesei volnánk, hogy régi és új erők között életre-halálra folyik a harc. Elhittük. Ma annyi igaz az egészből, hogy a Ceausescu-pár per előtti halálra ítélésével kialakult hatalmi vákuumban forradalmi váltás látszatát kellett produkálni, akkor tehát a tévé igenis hatalom volt. Akkor, amikor megszűnt minden más hatalom, mármint a legitimnek tudott törvényhozó, végrehajtó, amikor a közrend védelmére alakított egységek maguk fordultak a nép ellen, akkor, abban a valóban kritikus pillanatban léptették elő - zseniálisan, s nem mellékesen - az eseménysor szervezői a sajtó első számú szereplővé. Az a hatalmi stáb, amely 1990 januárjában Románia élére került, kevés változással, tehát lényegében ma is úgy van hatalmon, ahogyan akkor szerepbe játszotta magát. A már említett tévés színjátékkal. Közben pedig történt néhány történelminek mondható esemény - január végén Bukarestben, márciusban Marosvásárhelyen, júniusban Bukarestben. Már annyi is elég lenne demokráciákban egy kormányfő menesztéséhez, ami Gyulafehérváron történt 1990. december l-jén, amikor a nemzeti ünnepre emlékezők sorában az ellenzék szónokait kifütyülő kórust az ország kormányfője vezényelte karlengetéseivel. Petre Román, a miniszterelnöki hivatal részéről egy apró kommünikét sem tett közzé ezzel kapcsolatosan. Milyen hatalomnak tekinthető az a sajtó, amely széltében-hosszában teregeti és elemzi a kormányfői, teljesen antidemokratikus, intoleráns magatartást - ráadásul a nemzet ünnepén -, és az egésznek semmi, de semmi hatása nincs?! Csakhogy mélyről indulnak és hatnak másmilyen késztetések is. A totalitárius hatalom idején szóba sem jöhetett olyan igazságtalanságok, fájó sérelmek nyilvánosságra hozatala, amelyek a térség „bűnös nemzeteit", a háborúban vesztesnek minősült országok népeit érték. A németek mindenütt meghurcolták, nálunk Baragánba deportálták őket, válogatás nélkül, ahogyan elkaphatták őket, sok ezer család fájdalmát meg sem írta szocialista sajtónk. És nem tudtunk a Pitestiben felállított haláltábor kegyetlenségeiről. És nem írhattunk Szárazajtáról. És nem írhattunk a zsidókat ért sérelmekről. Semmiről nem írhattunk, ami a hatalom számára bármi kicsit is kényelmetlen lehetett (volna). A totalitarizmus alól szabadult (szabaduló) népek sajtója politikacentrikus. Korábban a politika, most a politikum foglyai voltunk, illetve vagyunk. Nemzetiségi - tegnapi - létünknek a sajtó plurális intézménye volt. Őrhely és menhely. Mert nem lehettünk öntevékenyek, mert a történelem megtörtént velünk, az önépítkezésre esélyt nem kínáltak, ez a szerep jutott ki a sajtónak. Kisebbségi - mai - létünkben a sajtó nem lehet(ne) más, mint ami bárhol, demokráciákban: a polgárosodás eszköze, kis és nagyobb csoportok érdekeinek megfogalmazója, tagolója, képviselője. Melyik lap kikhez tartozónak vallja magát. Európának ezen a felén korszerű a politika, hatalmas tömegeket mozgat, csak a nagy politikai felindulásban az igaz korszerűség nem nyilvánulhat meg: a kisközösségi érdektagolódás, a polgárosodás, önmagunk megfogalmazása és autonóm képviselete. Amíg a nagy politika kisajátít, amíg nem függetlenedünk tőle bizonyos fokig, képtelenek vagyunk a tagolódáshoz szükséges tisztánlátásra. Lassan két évtizede, hogy e kérdés globálissá lett, nemzetközi programok és intézmények kutatják, merre haladhatunk, milyen gondok jelentkezhetnek, mit nem szabad szem elöl tévesztenie politikának, tudományosságnak. A Római Klub jelentésein nemzedékek nevelkedtek, szemléletmódjuk - bár nem minden jelentés készült azonos szellemben jelentős hatással van a politikára. Olyannyira, hogy a hetvenes évek olajválságát csaknem bizonyos, a Meadows-jelentés váltotta ki azzal, hogy a növekedés korlátairól úgy értekezett, ahogyan tette. Az olajár azóta leírt vargabetűi, politikai döntések visszatükröződéseként jelzik, mennyire igaza volt Aquinói Szent Tamásnak, amikor azt mondta, a jövő nincs. Legalábbis úgy, ahogyan a még fel nem fedezett, nem ismert égitest létezik. A jövő lesz. Meadowsék létrehoztak egy jövőt, hogy aztán az olajár visszakússzon szépen, s egy másik jövő alakuljon ki. Okkal tehető fel a kérdés: a nemzetiségi sajtó számára a doktatúrákból való kibontakozás újjászületés, avagy agónia? A gondok óriásiak. A kezdeti lelkesedés rengeteg új lapot szült, Romániában, Szlovákiában, Vajdaságban egyaránt. Még Kárpátalján is, bár az ottaniakat többnyire Magyarországon nyomják. Romániában a magyar sajtó nem kap támogatást, kivételt képez néhány kulturális folyóirat. De ezek is nagy gonddal küzdenek, a fizetéseket több hónapos késéssel folyósítják. Napilapok, politikai jellegű kiadványok semmiféle támogatást nem kapnak. Ez a gond nem csak minket nyomaszt - Temesvárt 1990 közepén hatvan fölött volt az itt kiadott napi-, heti- és kétheti lapok száma, mára tíz körüli úgy, hogy a német és a szerb nemzetiség lapját támogatják, a magyar napilap pedig egyik napról a másikra alig tud megjelenni. Gondjaink ma nem kötnek össze - sőt, a pénzért való hajszában olykor egymás elől visszük el a lehetséges anyagi források apadó segélyeit -, jelenleg riválisai vagyunk egymásnak, amennyiben segítségért a magyar kulturális kormányzathoz fordulunk. Szomorú paradoxon. BODÓ BARNA (TEMESVÁR)