Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-28 / 252. szám

4 RÖVIDEN DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. OKT. 28. Villanások Hrabal Szegeden II. János Pál nem látogatott el Szegedre, de a hasonmása - Bohumil Hrabal cseh író - igen. („Pan Hrabal. önnek ikertestvére született" üzente neki a pápa. s az üzenet hitelességéhez csak azért férhet némi kétség, mert maga a nagy mesemondó adta tovább - én is tőle hallottam.) 1985-ben - a Móra Kollégium meghívására - járt városunkban a Bamhini di Praga, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio és - hogy legutóbbi remeklését is említsem - az Őfelsége pincére voltam világhírű szerzője. A nagy sikerű kollégiumbeli est előtt fordítója és alkalmi tolmácsa. Varga György (jelenleg hazánk prágai nagykövete) kíséretében - egyenesen a vonattól - betért a Kincskereső szerkesztőségébe, ahol a szegedi írók kis csoportja és egy valamivel nagyobb csoport „Egger Bier" várta. (Azért osztrák sör, mert az egykori közös hazánkra, az Osztrák-Magyar Monarchiára emlékeztetett, meg egyébként se volt a boltban Pilsner-Urquell.) Már jó két órája ültünk a szerkesztőségben; a sör jobban fogyott, mint Hrabalból a szó; lassan indulni kellett volna a kollégiumba, amikor valamelyikünk félénken feltette a kérdést: „Kedves Hrabal úr, nem óhajtja megnézni Szegedet? Később már aligha lesz rá idő..." Mire Közép-Európa legnagyobb, de legalábbis legnépszerűbb írója csak legyintett: „Minek? Itt barátok vannak, sör van, minek nézzem én a várost?" - Ezután következett az esti szereplés, amelyen a nagy cseh szinte minden kérdésre kerek novellával válaszolt, s amelyen kifejtette, hogy a Monarchia szellemi közösségként nem szűnt meg létezni; hogy Prága, Bécs, Budapest arculata, sőt: Zágrábé, Szegedé... és így tovább; a kiváló Varga György, akit amúgy is váratlanul ért az író újkeletű - egy új műfogsor által kiváltott - pöszesége. alig tudta követni... Az irodalmi est, amelyet bőséges vacsora előzött meg, a halászcsárdában végződött, de ekkor már vaksötét volt, - Hrabal úgy utazott el Szegedről, hogy sörösüvegeken, malacpecsenyén, csillogó diáklányszemeken kívül semmit sem látott belőle. Néhány hét múlva azonban interjút adott a Magyar Ifjúságnak, s ebben elmondta, hogy még sehol sem érezte annyira otthon magát, mint Szegeden, s ha nem prágai lenne, legszívesebben ebben a városban élné le hátralevő éveit... Azt hiszem, itt az ideje, hogy Bohumil Hrabal ezt a félig-meddig ígéretet valóra váltsa. Drága Hrabal úr, ezekben az összeszorított szájú, gyanakvóan-komor tekintetű időkben ismét szükségünk van az Ön humorára, jóságos-békítő anekdotáira, s széthullásunk általánossá válása napjaiban szívesen meghallgatnánk újra az egykori szellemi-kulturális együttlétről szóló eszmefuttatásait. Jöjjön vissza hozzánk! Szegedre!! Már hűtjük a sört!!! BAKA ISTVÁN Maestro e direttore Ma este Francesco La Vecchia vezényel - Maestro, úgy értesültem, hogy önnek van egy magyar kitüntetése. - Az önök akkori kultuszminiszterétől kaptam a Lisztcentenárium alkalmából, illetve azért, mert a római Arts Aeademy szervezésében Liszt Ferenc egész életművét bemutattuk egy koncertsorozaton. - Kérem, mondja el, melyek voltak karrierjének a főbb állomásai. - Rómában tanultam, zeneszerzést és karmesterséget, s többek között Franco Ferrarát már akkor megismerhettem, aki az általam alapított Művészeti Akadémia, az Arts Aeademy első elnökének tisztét is elvállalta. Mi tagadás, büszke vagyok erre az intézetre, amelyben sokféle náció tanul, a világ minden tájáról vannak növendékeink, mintegy hétszázan. Ferrara után Mario Zafred lett az elnökünk, most pedig Goffredo Petrassi tölti be ezt a posztot. Alapítottam egy zenekart is, 1985ben, a neve: Istituzione Sinfonica di Roma. Az idén sikerült folytatnom a sort, megalapítottam a Lazio tartomány szimfonikus zenekarát, amelynek csak 25 év alatti fiatalok lehetnek a tagjai. Elképzelheti, mennyi koncertünk van; csak az Akadémia az utóbbi három évben 1600 hangversenyt szervezett, persze nemcsak Itáliában, s nemcsak a mi fesztiváljainkon. - Mit kell értenem a „mi fesztiváljainkon " ? - Ezt még nem mondtam? Nyáron Spoletóban és az anziói fesztiválon koncertezünk, télen pedig Brazíliában, e két utóbbinak én vagyok az igazgatója. - Egy ismertetőben, megszámoltam, összesen hét művészeti intézmény „direttore "-jaként tüntetik fel. Nem sok ez egy kicsit? - Tevékeny ember vagyok. És nem kell azt hinni, hogy holmi szervezési, menedzseri teendők teljesen lekötnének, a gazdasági ügyekhez meg éppenséggel nincs semmi közöm. „Csak" a művészeti irányítást vállaltam. És persze elsősorban karmesternek vallom magam, az intézmény-, fesztivál-, zenekaralapítások amolyan járulékos dolgok. A világ sok zenekarát vezényeltem már az enyéimen kívül is - elfelejtettem az imént mondani, hogy van még egy zenekarom Brazíliában - , és közülük sokat meghívtam az anziói fesztiválra. Megmondom, hogy nagyon kíváncsian várom, miként tudunk együttműködni a szegedi zenekarral. Nem titkolom, hogy szeretném meghívni az együttest Olaszországba, s ha lehet, a brazíliai fesztiválra is. Acél Ervin karmester urat már régebbről ismerem, s azt gondolom, csak jó zenekar lehet, amelyiknek ő a SJÜ Ma, hétfőn este különleges hangverseny lesz a Szegedi Nemzeti Színházban: olasz vendégművész, Francesco La Vecchia vezényli a Szegedi Szimfonikus Zenekart, a műsoron Verdi, Mascagni, Liszt és Dvorak művei szerepelnek. A nemzetközi ismertségnek örvendő karmester, aki mellesleg nem akármilyen művészeti menedzseri pályát is befutott, szombaton reggel már próbált az együttessel. A Szimfonikusok Festő utcai „rezidenciáján" beszélgettünk. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Konzervatóriumban Mozart összes zongoraszonátája Nagyszabású feladatra vállalkozott a Konzervatórium zongora tanszéke: hat hangverseny keretében Mozart összes zongoraszonátájának előadására. Az évforduló mint indíték szerepelt a hangversenysorozat létrehozásában. Az előadógárdát - az erre valóban alkalmas növendékekkel, hallgatókkal - új zenei intézményünk, a Zeneművészeti Főiskola^ Tagozat, illetve a Zeneművészeti Szakiskola egyesítéséből létrejött és 1990 szeptembere óta működő Zenekonzervatórium biztosítja. Rövid művekből álló sorozatok igényes előadására eddig is volt példa (Kerek Ferenc osztályának emlékezetes Chopin, illetve Debussy Prelü dök produkciója). Egy hatalmas szonátasorozal megszólaltatásához viszont több előadó szükséges. Erre adott lehetőséget a méreteiben megnövekedett új intézmény. A Konzervatórium zongora tanszékének talán ez az első reprezentatív megnyilvánulása, amellyel bizonyítani kívánja az európai mércéhez való közeledését. A szonáták előadásában előkészítős és főiskolai hallgatók egyaránt részt vesznek, egy-két tanítványával minden tanár képviselteti magát, így valóban egy közös tanszéki munka eredménye fog hat estén keresztül megszólalni. Mozart csodálatos életművében az operák, zenekarok, kamara- és vokális művek melleit igen jelentős helyet foglalnak el zongoraművei. Ezek között is (variációk, rondók, fantáziák) legtekintélyesebbek a szonáták, amelyek végigkísérik Mozart egész életútját. Ennek alapján különbözteti meg a zenetörténet a salzburgi, mannheimi, párizsi, bécsi szonátákat. A kor szokásaihoz tökéletesen alkalmazkodva, kristálytiszta formákban gondolkodva magasrendű tartalommal töltötte meg e remekműveket, szinte átfogva az emberi érzésvilág egészét, a vidám zárótételck felszabaduitságától a lassú tételek sok helyen tragikus, mélyen szomorú hangvételéig. Mégis, mintha viszonylag ritkán tűznék műsoraikra zongoraművészeink. (Micsoda meglepetés volt évekkel ezelőtt a C-dúr facile szonáta Rúnki Dezső előadásában!) Talán áttetsző a faktúra? Talán kényes feladat az előadásuk? - Ezt a viszonylagos hiányt is szeretnénk most pótolni. A szonáták mellett felhangzik minden hangversenyen egy-egy tétel Mozart kamaraműveiből is. A hangversenyek helye és ideje a Konzervatórium kis hangversenyterme, este 7 órától. Ma Dancsik Nóra. Bereczki Marianna, Zádory Claudia, Tóth Attila, Kunszeri Márta és Kószó Gábor mutatkozik be. Reménységgel telve indítjuk útjára e koncertsorozatot, amely tudomásunk szerint Szegeden élő előadásban még nem hangzott el és érdeklődő, szíves figyelmébe ajánljuk városunk minden zenét szerető polgárának. Delley József tanszékvezető tanár Erősödőben a fiatal szegedi képzőművész-generáció, hiszen szeptember végén felvette tagjai sorába Sejben Lajost a Magyar Köztársaság Művészeti Alapja festő szakosztálya. A képzőművész szakma igen szigorú mércével mér, amikor a hivatásosak céhébe jelentkezőket minősíti. Az idén csak négy fiatal festőnek sikerült a vidékiek közül. Joggal örülhetünk a szegedi festő:grafikus alkotó sikerének különösen akkor, ha mellé sorakoztatjuk a közelmúlt évek ugyancsak autodidakta módon művésszé érett, s hasonlóan Alaptag pályatársait, Fontos Zoltánt és Darázs Józsefet. Ha a főiskolásokként városunkba visszatért Bánvölgyi László szobrászt, Kóthay Gábor képgrafikust és a most éppen mesteriskolás Gáli Tibort is ide soroljuk, akkor lassan megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy végre kialakul azon fiatalok csoportja, akik igényes munkálkodásukkal, ígéretes tehetségükkel kimozdíthatják a megmerevedett szegedi képzőművészetet. Évtizednyi pangás után rövid időn belül szuverén alkotóegyéniségek tűntek föl városunkban. Zombori László. Dér litván, Zoltánfy István, Pataki Ferenc óta nem volt ilyen generáció. Sejben Lajos kenyérkereső munkáját tekintve mérnökember, a Szegedi Kéziszerszámgyárban dolgozik. Amennyire korai munkáira emlékszem, hamar megmutatkoztak grafikáin annak jelei, hogy számára evidencia a vizuális kifejezés öntörvényűsége, s hogy a valóságos környezet képi logikája nem célja, hanem kiindulópontja a képi kifejezésnek. Sejben Lajos nonfiguratív képeket hoz létre. Képei, vagyis inkább kompozíciói, sőt, tárgykompozíciói nem a szokásos, hagyományos képformáló eljárásokkal készülnek. Ám az bizonyos, hogy a klasszikus képalkotó elemek, mindenekelőtt a Festővé fogadva Sejben Lajos műhelyében FOTÓ: SOMOGYI KÁRÓLYNÉ vonal, a struktúra, a színek egymásra halmozódása, a felület hallatlanul kulturált esztetizáló alakítása jellemzi képeit. Lám-lám, leírás, reprodukció nem adhatja vissza alkotásai lényegét, azt, hogy csak a közvetlen találkozás, a szembesülés vihet közelebb képi világához. Nem ígér könnyű kalandot művészetének megismerése. Kompozícióinak ugyanis nincs témája. Leginkább érzésekhez, lélek-állapotokhoz lehet hasonlítani hallatlanul finoman formált szín- és vonal szövedékeit. Öntörvényű világ az övé. Egy különös kettősség eredője, ahogyan ő fogalmazta meg munkálkodását jellemezve. „Bennem a mérnöki munka racionalizmusa, pontossága és a festői tevékenység laza szabadsága egymást ösztönzi, mozgatja, ez az igazi hajtóerő számomra". És hajtóerő volt számára az is, hogy városa az idén fölkészülését a pályakezdők ösztöndíjával támogatta. Egy képzőművész immár „papírral" igazoltan is hivatásos festő-grafikus - bemutatásához hozzátartozik a pályakép vázlata: 1957-ben született, Szegeden él. 1976-tól foglalkozik képzőművészettel. 1988-tól tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1991-től az Alapnak, a Szegedi Szépmíves Céhnek alapító tagja. Kevésszer volt egyéni kiállítása, 1982-ben Szőregen, 1989-ben Szegeden a Technika Házában és a Paletta Galériában. Pályáján fontos állomás volt az ausztriai Horn művésztelepén töltött egy hónap, s a bécsi Collegium Hungaricumban a csoportos bemutatkozás. A szakmai megmérettetésben a Stúdió kiállításai voltak a legfontosabbak, s a „hazai" nagy tárlatokra nyert bebocsáttatás, a Szegedi Nyári Tárlat, a csabai Alföldi Tárlat, s főként a hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat. Ez az írás végső soron nem mondhatott többet, mint amit Sejben Lajos barátom maga fogalmazott meg: "Hiszek abban, hogy ha nonfiguratív képet lát valaki de az izmusokban nem jártas -, attól még érzi, hogy az a kép igenis jó és nem tudja, hogy miért." TÓTH ATTILA