Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-18 / 245. szám

PÉNTEK, 1991. OKT. 18. BELPOLITIKA 3 Novemberben: jelentés a pártellenőrzésekről A kisgazdapárt ellenőrző bizottsága a napokban nyilatkozatot tett közzé, amelyben az Állami Számvevőszék alelnökének vizsgálati megállapításaira hivatkozva a párt egyes vezetői ellen eljárást helyezett kilátásba. Ezzel kapcsolatban tegnap Lévai János, az ÁSZ elnöki titkára nyilatkozatot tett közzé. Eszerint az Állami Számvevőszék a közzétett általános vizsgálati programnak megfelelően a kisgazdapártnál idén a párt gazdálkodásának egészével foglalkozik. Tekintve, hogy a vizsgálat folyamatban van és lezárása a közeljövőben várható, így azon túl, hogy a belső könyvvizsgálói jelentés tényeivel kapcsolatos minősítést az Állami Számvevőszék munkatársai megtették, az ASZ semmiféle további intézkedést nem foganatosított. Az illetékes hangsúlyozta, hogy a számvevőszék az idén végzett összes pártellenőrzésének tapasztalatairól novemberben átfogó jelentést készít. Ebben közli, hogy az egyes pártoknál milyen jellegzetes hibákat tapasztalt, és milyen intézkedéseket kezdeményezett. Az ÁSZ tehát egyelőre nem kívánja külön nyilvánosságra hozni a folyamatban lévő, még lezáratlan kisgazdapárti ellenőrzés tapasztalatait. A kormány szeptember 15-i hatállyal - tehát visszamenőlegesen - módosította a tartós fogyasztásra szánt termékek jótállási kötelezettségét. A módosítás nyomán a termék meghibásodásakor a vásárló a jótállási jegy alapján kérheti az áru kijavítását vagy a termék árának utólagos csökkentését. A javítási határidő 15 nap, bútorok esetében, vagy ha kölcsönkészüléket biztosítottak, 30 nap. További változás, hogy mostantól a jótállási jegyen kötelezően fel kell tüntetni a termék fő darabjainak megnevezését. Amennyiben a fő darabok megítélésében vita van, a kereskedő köteles a Minőségvizsgáló Intézet véleményét kérni és azt a jótállási jegyhez csatolni. A „húsosfazék" körül Szakmai tanácskozás az élelmiszeripari főiskolán Az állami nagyvállalatok, a re­gionális húsüzemek, s a sorra ala­kuló maszek kisvállalkozások éppúgy tekinthetők egymás konku­renciájának, mint kiegészítőjének. Kapcsolatukban ma még a minden­napi munka velejárójaként az ér­dekütközések dominálnak. A szék­sorokban helyet foglalók zöme dr. Huszka Tibor főiskolai tanár tanít­ványa volt. A tanár úr szerint ideje volt fórumot teremteni az eltérő nézőpontoknak: itt. ha végighall­gatták egymás mondókáját, gondol­kodásukban talán az érzelmek mel­lett a az ésszerűség is helyet szorít magának. Alapkérdésekben érde­mesebb a szálka helyett a nagy­gerendát nézni. Elhangzott, hogy az irányított gazdaságot nem a szabadpiacival kell leváltani, az élelmiszeriparban különösképp szükség van az össze­hangoltságra. A rosszul irányított gazdaságban, viszont fölöslegesen - összekuszálódik az is, aminek nem kellene. Az utólag sikeresnek minősített országos húsakció szak­mailag nehezen értelmezhető. Meg­késett, így nem a nagysúlyú ser­tések készletét apasztotta, hanem a A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Karán az Élelmezési Világnaphoz kapcsolódó hagyományos szakmai tanácskozás témájául az idén a húsipart választották. A tegnap, csütörtökön befejeződött kétnapos szegedi rendezvényen a többszektorú húsipar jelenével, fejlődésének lehetséges irányaival foglalkoztak. következő időszak vágóállat állo­mányát csökkentette a kívánatosnál kisebbre. A felvásárlásban csak akkor van értelme védőárról be­szélni, amikor annak pénzügyi hát­tere is rendezett. Ezekben a kér­désekben a nemzetközi tapasz­talatok szerint a terméktanácsok tudnak csak megalapozott döntést hozni. Árkérdésekben például mér­vadó a testület által kialakított sáv, melyet rövidtávú üzleti érdekből sem szabad senkinek túllépni. Tudomásul kell venni, ha húsért is akarunk dollárt látni, akkor az export szubvenciót nem lehet megspórolni, mivel a versenytársak sem tesznek másként. A kivitelre termelőknek komoly higiéniai és környezetvédelmi előírásoknak kell eleget tenni. A Pick Szeged egyike Európa legkorszerűbb feldolgozó üzemeinek, az ide befektetett mil­liárdoknak köszönhetően a szalámi és egyéb termékeik külpiaci for­galma dinamikusan nő. Bevételüknek már több mint fele származik az országhatáron kívülről. Nemzet­közileg elfogadható, kisebb vágó­vonalat 50 millió forint alatti összegnél kevesebből nem lehet kihozni. Ha a belföldi fogyasztó is igényes, furán fest, ha a községet ellátó maszek hentes a földön vág. Évi háromszáz disznóért viszont nem kifizetődő korszerűt építeni. A vágást és feldolgozást célszerű lenne különválasztani, a múltban alkalmazott közvágóhídi rendszer esetleges feltámasztásával. A közös piaci országokban épp napjainkban csökken rohamosan a vágóhidak száma, higiéniai és gazdaságossági szempontok miatt. A falut ellátó maszek és az exportáló nagyvállalat közöti nagy­ságrendet az úgynevezett regionális üzemek testesítik meg. Ezek közül sok csak akkor élhet meg a későb­biekben, ha a nagyoktól kap „folto­zó varga" munkának titulálható megbízásokat. Ezeket érdemes hosszútávú megállapodásokban rögzíteni. Adott feladatokra más­más az optimális üzemnagyság. A regionális üzem pozícióját erősít­heti, ha a saját cége által hizlalt alapanyagra épít. A húsipar feladatköre sokrétű, célszerű együttműködéssel a kicsi, a nagy egyaránt megtalálhatja a hozzá leginkább illő szeletet. Azért sem célszerű összeveszni a koncon, mert végül más viheti el. Ideje felkészülni arra, hogy a privati­zációval, külföldi befektetésekkel „cápák" is keveredhetnek e tájra, s jobb erőnlétük tudatában letarolják a környező kisüzemeket. Ugyan­akkor a piaci nyitás az eddigieknél nagyobb élelmiszerimporttal jár együtt, a nyugati árukínálat köny­nyen elcsábíthatja a pénzesebb és igényesebb fogyasztókat. T. Sz. I. Hadsereg a létminimumon Ne higgye senki, hogy a honvédelemre óriási pénzeket költöttek az elmúlt években. A hadsereg ugyanolyan lerobbant állapotban van, mint az ország egésze - állítja Póda Jenő országgyűlési képviselő. A Honvédelmi Bizottság titkárával azelőtt beszélgettünk, hogy a bizott­ság először tárgyalt a tárca jövő évi költségvetéséről. A Pénzügyminisztériummal történt eddigi egyeztetések szerint 1992-ben várhatóan 60 milliárd forintot költ az ország honvédelemre. (1990-ben ez az összeg 54 milliárd volt, s az emelkedés csak az inflá­ciót fedezi.) Ez a nemzeti össztermék (GDP) 1,9 százaléka. Az euró­pai átlag 3 százalék, ezt Magyarország utoljára 1986-ban érte el, 3,7 százalékkal. A 60 milliárd azonban szinte csak a fenntartásra, „a hadsereg létminimumához" elegendő. A fenntartás és a fejlesztés kí­vánatos aránya 60-40 százalék volna; helyette most 91-9 érvényesül. Összehasonlításképpen: egy F-16-os vadászbombázó ára 18 millió dollár, és tartozékai ezen felül 10-12 millióba kerülnek. Egy MIG-29-es 22 millió dollár, de élettartama rövidebb, fogyasztása pe­dig a duplája. A magyar honvédelem legfontosabb problémái a képviselő sze­rint: I. a környező országokban tapasztalható etnikai feszültségek; 2. a védelmi jelleg megvalósítása; 3. a hadieszközök megdrágultak, azok már a keleti piacon is csak kemény valutáért vásárolhatóak. A haderő védelmi jellegű átalakítása azonban pénzbe kerül, ehhez a számítások szerint a tárcának 100-110 milliárd forintra lenne szük­sége. A gazdaság jelenlegi állapota és az előrejelzések szerint ez az összeg leghamarabb 1994-ben szorítható ki a költségvetésből; más bevételi forrás pedig nincs. A hadsereg valóban túlméretezett, de fő­leg támadó fegyverekből, például harckocsikból van fölösleg. Ugyan­ez a probléma hadiiparunkkal: az szintén támadó fegyverek gyártá­sára rendezkedett be. Ugyanakkor a világpiacon túlkínálat van fegy­verből, hiszen a világpolitikában enyhülés és általános leszerelés ér­vényesül. A harmadik világban vannak kisebb konfliktusok, no és Kelet-Európában. Jugoszláviában. Oda azonban, mondani sem kell, nem adunk el fegyvert. ,Az lenne az érdekünk, hogy ott ne legyen fegyverpiac." Póda Jenő szerint a magyar hadsereg védelmi jellegé­nek elsősorban az elektronika, a rádiófelderítés fejlesztésében kell megmutatkoznia. Az új katonai doktrínával kapcsolatban elmondta, hogy annak alapelveit várhatóan még az idén benyújtják a Parlamentnek. „A kör­körös védelem nem szakkifejezés, hanem egy politikai szókép a szük­séges változások jellemzésére. Arra utal. hogy a határok mentén egyenletesen kell elosztani a védelmi erőket. Jelenleg kivan az ország keleti feneke." A pénzügyminiszter a költségvetési tárgyalások során három prioritást fogalmazott meg: védelem, oktatás, szociálpolitika. „A Honvédelmi Bizottság tagjai sokat járnak vidékre, alakulatokhoz is. Lehet, hogy Pestről soknak tűnik, amit a hadseregre költünk, de az a drávaszabolcsi ember, akinek a jugoszláv vadászgépek berepülnek a kertje fölé, nem sajnálja, ha az adóját honvédelemre fordítjuk" - véli a képviselő. M. T. A Fidesz kérése A kormányválság és a gyakori erőszakos jelenségek is azt jelzik: igen feszült romániai belpolitikai helyzetben hirdették meg az október 19-i agyagfalvi székely nagygyűlést. A Fidesz Országos Választmányának álláspontja: a viták túlfűtöttségét tapasztalva az agyagfalvi nagygyűlésen magyar állampolgár jelenléte árt­hat országunk külpolitikai megítélésének, továbbá rendkívül megnehezíti a szélsőségektől elhatárolódó, konszenzust kereső román belpolitikai erők törekvését is. A fiatal demokraták kijelentik: szervezetüket Agyag­falván október 19-én hivatalosan senki nem képviseli. Ebből következően országos vezetőik arra kérik a Fidesz tagjait és szimpatizánsait, hogy le­hetőleg ne vegyenek részt az ügyvivő román kormány által betiltott ren­dezvényen. KÖZÉLETI NAPLÓ MA AGRÁRKAMARA-KISGAZDA találkozó kezdődik 17 órakor a FKGP nagyszegedi szervezetének Kereszttöltés utcai székházában. Meg­hívott vendég: Bagi Ádám. HOLNAP A MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT csongrád megyei szervezetei Szegeden, a Tisza-parti irodaházban (Tisza Lajos krt. 2-4.) 10 órától párttanácskozást tartanak. A tanácskozáson a párt megyében élő országgyűlési képviselőin kívül Szekeres Imre az MSZP ügyvezető alelnöke is megjelenik. DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ) országgyűlési képviselő 18 óra­kor Makón, a régi Városháza dísztermében válaszol a kérdésre: Merre tart az SZDSZ? Az MDF politikai tere-feréjének házigazdái: Mihály Zol­tán és Póda Jenő MDF-es országgyűlési képviselők. „Idegroncs leszek...!" A barakklakó AUTÓSOK, FIGYELEM! AKKUMULÁTOR SZAKÜZLET NYÍLIK SZEGEDEN, a Római krt. 30. szám alatt 1991. október 21-én. Minden típusú keleti és nyugati személygépkocsikhoz feltöltött, üzembe helyezett állapotban magyar és osztrák BANNER AKKUMULÁTORO­KAT forgalmazunk. VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET a volt Partizán, most VITÉZ utca 13-15. szám alatti szaküzletünkben is. Nyíregyháza, Moszkva út 7-9. Telefon: (42) 11-643. Nem szívesen írunk meg lakásügyeket. Segíteni - úgy, ahogyan a panaszos kívánná ­úgysem tudunk, és ha egy ember kálváriájáról tudósítunk, joggal kérhetnék több százan ugyanezt. Most mégis kivételt teszünk: István sorsa talán indokolja ezt. Az intézet, és ami utána jött Nehezen találom meg a négyes barakkot. A lombjukvesztett út menti nyárfák maradék leveleit szárazon zörgeti fönt a szél, a környék csöndes, életnek egyik épületben sincs nyoma. Végül a konyhások igazítanak el. István már kint vár a kerítés előtt, a „tanári szobában" ülünk le beszélgetni. Mellettünk nagy, sárgára festett páncélszekrény, igazi „mackó:" aki elővigyázatos, ide teszi az értékeit, mert a ba­rakkban időnként lopnak. István kicsit kap­kodva mondja el a történetét. A kezdet: Gyula, nevelőintézet. István az állam gyermekeként nőtt fel, és amikor túljutott az általános iskolán, fölküldték a budapesti építőiparba, szakma nélkül, segédmunkásnak. Hetvenhatban már a Délépnél gyakorolta a szobafestést, és lett betanított munkás. Akkor még létezett a Kossuth Lajos sugárúti Délép-szálló, ahol István három évig lakott. Akkor átment a Volánhoz, udvarosnak, segéd­munkásnak, és a Bakay Nándor utcai munkás­szállón lakhatott. Nyolcvankettőben úgy gondolta, ő is megpróbálja, és beadta a lakáskérelmét. Két év telt még el, és István újra a Délépnél dolgozott, s így vissza kellett költöznie a cég munkás­szállására. István - itt nevezzük így ­egyre türelmetlenebb. „Úgy érzem, a végén teljesen tönkremegyek idegileg.... Mérgemben már azt is mondtam nekik, hogy fölrobbantom az egész hivatalt!" István harminckét éves, és még saját szobája sem volt soha. Csárda, albérlet ­és az utca... Aztán '89-ben megszűnt a szálló, s akkor a szatymazi Postakocsi csárda kempingjében fizetett a cég szobát Istvánnak, és azoknak a munkásoknak, akiket másutt nem tudott elhe­lyezni. A következő év tavaszán újra költöz­ködni kellett: az új szállás ismerős volt már: Volán-szálló, Bakay Nándor utca, akkor ezt bérelte a Délép. Aztán jött '91 tavasza, vele az „átszervezés," ami István számára a munkanélküliséget jelentette. Két hónapig egy albérleti szobát osztott meg egykori kollégájával, aztán azt sem bírta fizetni, segélyt kellett kérnie Gyuláról, egykori nevelőintézetéből. Május óta az algyői barakkok egyikében él. István közben gyűjtögette a pénzét, 6-7 ezer forintos fizetéséből több, mint 130 ezer forintot rakott takarékba. Reménykedett, hogy ez majd elég lesz a „lakásbeugróra." A Délép ehhez még 110 ezer forint kamatmentes kölcsönnel járult volna hozzá, ha István bemutatja a lakás­kiutalást. Nem tudta bemutatni, mert az OTP­lakásra várakozók között 1989-ben csak az 1485. helyet foglalta el. A kölcsönt már soha­sem kaphatja meg. Az elbocsátással járó 100 ezer forintos végkielégítést is csak akkor, ha sikerül a házgyár eladása. Ha nem, lehet, hogy pereskednie kell a pénzért. + Göncz Árpád lakást ad? Már „ideiglenes elhelyezéssel" is beérné, komfortnélküli szoba-konyhában, udvari vécével. A Lakásügyi Társadalmi Bizottság döntése szerint egyelőre erre sincs reménye. A hivatalból időről időre megírták neki, hogy igényét tudomásul vették, és ha eljön az ideje, ő is sorra kerül. Göncz Árpádnak is írt, onnan a köztársasági .megbízotthoz irányították, most ott vizsgálják a majd tízéves történet dokumentumait. István nem érti, miért kényszerítik arra, hogy barakkban éljen, hiszen egész életében arra törekedett, hogy egyszer lakása legyen. Ezt egykori nevelője, „Béla bácsi" is megerősíti, akivel mostani szálláshelyén újra össze­találkozott. A munkanélküli segély 7100 forint. Ebből kétezret takarékba tesz, ezerszázharmincért lakik az otthonban, és kifizeti az ebédet. „Van úgy, hogy egy hétig nem reggelizek, nem vacsorázok. Spórolni kell..." István a barakkban várakozik, zöldre festett ajtók mögött. Nem tudja, meddig még. NY. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom