Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-17 / 244. szám

10 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 17. E kor aranya „Vegyestüzelés" Nagyanyám ősszel órákig ült egy sámlin a favágó tőke előtt és ágakat aprított. Akkorákra vágta a fanyesedéket, hogy betehesse a sparhelt, az öntöttvas kiskályha, az üstház tűzterébe. Ilyentájt, október közepétől már azt a szárízíket, vagyis kukoricaszárat vágta, amiről a tehenek leették a száraz leveleket. A kukorica csutkáját morzsolás után a többi apróhulladékhoz tették, Összegyűjtöttek minden éghető hulladékot, sőt „csináltak" is azt (például nyári meleg napokon tömörre taposott, majd kockákra vágott istállótrágyából). Nem veszett kórba semmi régen falun, ami kalóriát, meleget adhatott. Szőlővenyigétől erdőaljon gyűjtött gallyakig mindennel tüzeltek az „igazi tűzrevaló", a hasábfa és a szén mellett, illetve annak kiváltására. Gondosságuk, leleményük volt a biztosítéka anak, hogy ne kelljen túl sokat tüzelőre költeni, ne legyen nagyon magas a „fűtésszámla ". Úgy tűnik, ennek az előrelátásnak, spórolásnak, néhány régi módszer divatosításának ideje ismét elérkezett. Az „igazi tűzrevaló", a szén, a fa, a gáz, a villany ára egyre emelkedik, mind többe és többe kerül velük fűteni a falusi összkomfortos, központi fűtéses, nagy házakat. Akinek lakását gázkazán adta meleg vagy villamos radiátorok hősugari fűti már tavaly is mélyebben nyúlt a zsebébe, több pénzt adót a számlák kiegyenlítésére. Idéntől pedig - az energiahordozók árának újabb drasztikus emelése után - sok családnál tűnik szinte kifizethetetlennek a gáz, a villany, az olaj, a szén , a fa ára. Nem tudom, a nagyszülők „súgtak"-e vagy a kényszer szülte a leleményt, de régi-új módit tafrasztalok mostanában a községekben. Észrevételemet kereskedők is megerősítették: a falukban egyre többen vásárolnak olyan, úgynevezett vegyestüzelésű kazánt, amiben mindent el lehet égetni. A szeméttelepeket ezen az őszön nem szórták tele gallyakkal, sok portán ellenben többet hajladoznak a favágó tőkék körül. Úgy látszik a hulladék ismét tüzelővé lép elő a gáz, az olaj, a villany árát csökkentendő. Hogy a módszer visszafejlődés-e, arról lehetne vitatkozni • csukhat a vita heve nem tartaná távol a didergető téli fagyokat. Azt hiszem, annak a zsombói parasztembernek az érvelését kell elfogadni, aki a jelenségről folytatott beszélgetésünkkor azt mondta: „ Segítek magamon, ha már az állam nem tud mást, csak árakat emelni. " Csak azt nem tudtuk kiokoskodni vele sem, hogyan segítsen magán a központi fűtéses panelben lakó városi ember... SZABÓ MAGDOLNA „Átokháziak maradunk" így summázható annak a közmeghallgatásnak a lényege, amelyen a forráskútiak Átokháza nevének megváltoztatásáról mondták el véleményüket. Az elmúlt hét derekán tartott falufórumot azért kellett megrendeznie a képviselő-testületnek, mert a névváltoztatást ajánló állampolgár, Csonka Tibor (Forráskút. Atokháza dűlő 22.) még a népi kezdeményezésről szóló helyi rendelkezés megszületése előtt nyújtotta be írásos javaslatát, azaz „egyedülálló" ötlete is elég volt ahhoz, hogy érdemben foglalkozzanak azzal az elképzelésével, miszerint a pejoratív értelmű Átokházából legyen Áldottháza. Tették is a dolgukat a képviselők, személyre szóló meghívót kaptak a falu lakói, és a két esztendeje betelepült Csonka Tibort is időben értesítették; mikor tűzik napirendre ezt az „átok-áldott" ügyet. Am mégis nélküle zajlott a közmeghallgatás, amelyet igencsak furcsállottak a fórum résztvevői. Miatta hívták össze, elvárták volna tehát, hogy elébük áll és kifejti álláspontját. Vajon miért nem tette? így csupán az derülhetett ki, mit akarnak a falubeliek a mintegy 280 tanyát magában foglaló külterület nevének megváltoztatását illetően. Nos, egyértelmű volt az emberek véleménye. Nekik nagyon megfelel továbbra is az Átokháza név, semmi bajuk vele. Itt születtek, megszokták, hogy így emlegetik ezt az Üllés felé terpeszkedő nagy homokos vidéket. Átkozott rossz ez a föld, talán innen a név, de ragaszkodnak hozzá. És a köz szava meggyőzte a képviselőket. Nem lesz Átokházából Áldottháza, marad a hagyományőrző régi elnevezés. Elvonókúra" Pusztaszeren « Aki ezentúl Pusztaszer bármelyik közterületén szeszes italt fogyaszt, illetve az alkoholtól „megszabadított" üres palackokat a belterület utcáin, útjain, zöldterületein szétdobálja, vagy a parkok padjain, az átmenti árkok szélén keresi a kijózanodást, szabálysértési követ el, és ötezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. így határozott legutóbbi ülésén a pusztaszeri képviselő-testület, és ahogyan Kertész László polgármester elmondta, következetesek lesznek az elfogadott rendelet érvényesítésében, csak így vehetik elejét a nyilvános helyen történő italozásnak. Pontos idő meghatározása nélkül, de sürgető hatállyal döntött a testület arról is, hogy mielőbb vigyék a falu lakói elé a helyi adók bevezetésének ügyét. A módozatok kidolgozásával egy külön bizottságot bíztak meg, amely köteles lesz a falu polgárait tájékoztatni arról, milyen verziók közül választ majd a testület az adók kivetését illetően. Természetesen előbb - és erre szolgál a tervezett közmeghallgatás kíváncsiak a községben élők véleményére is. Úgy vélték a képviselők, a község javát szolgálhatná, ha a Szentévi iskolában működő balástyai Művészeti Népfőiskolával sikerülne a falunak jó együttműködést kialakítania, ezért 30 ezer forint támogatást szavaztak meg a főiskola programjának, kezdeményezéseinek támogatására. . GOMBOS Földközelben Nagymama udvara, szomszédék röfikéi - nekünk mindenhez közünk van. Úgy cseperedik fel az ember, hogy mindig marad benne valami a föld és az állatok szeretetéből. Lehet, nemigen szívesen fogta marokra a kapát, kedve olykor nem volt, magot szórni a tyúkocskáknak. De az csupán eseti. Ha valaki idejekorán ráeszmélt, miből is élünk, annak a parasztember, vagy újdonatúj névvel farmergazda munkája áttételesen az önnön megélhetését is jelenti. Tűnődünk mostanában, kisebb társaságban, falusi spontán véleménycserén: mi is az a kárpótlás? Mert bármilyen erősen él a városi emberré lett gyerekben a megélhetést sokaknak nyújtó kétkezi paraszti munka, csak igen kevesekben fordul a gondolat tettekké. Mondom a lehetetlent, hogy a földművelésre alkalmatlan emberként visszakapott ősi. nagyapai kisbirtokot szívesen származtatnám arra, aki évtizedekre oly módon tudna termelni nékünk városiaknak: jövedelmünkből arányaiban elviselhető mértékű maradjon az élelmezési kiadás. Ábránd ez csupán, s tudva ezt, nem is mondom túl hangosan. Vámok, védővámok, EGK-szerződés, adók és elvonások, közvetlen hatásként a termelőt sokkoló fölvásárlási árak. Kapkodd a fejed ábrándos tekintetű egykori kisgyerek. Úgy éltél a faluban valaha, mint bármely szomszéd, még ha szülőd iparosmestersége mássá is tett kissé a többiektől. De éltél földközelben. Ilyen az életformája annak, aki a kakaskukorékoiással nem csupán Krisztus elárultatására, a versfaragó hajnalpír-szépelgésére, hanem mindemellett és tovább, de magára a jószágra gondol. Lehet, elfeledjük a parasztember kínlódásait, ha nem íátjuk a gazdálkodók mostani magárahagyatottságát. Amint rovom a sors-kijelölte utamat falun és tanyás udvarokon, nem szabadulhatok megannyi panaszuktól. Kételkedni kell persze, kicsinykét többet elárul gyakorta a porta látványa. De annyi azért feltűnhet: a megtakarított pénz gépekben, szállítójárművekben, melléképületekben ölt testet. Ritkább dolog, hogy a tanyavidéken élre kerüljön a rangsorban a Mercedes és a kanyargós műúton száguldva előzze Jani bátyó a Toyotával az őszibarackos Géza Fordját. Ahogy látom, nincs ma a faluban a régi világ kivagyisága. Talán, mert földközelben élnek az emberek. Azért és azzal kell létezniük, amit a termőföld nyújt számukra. BECSEI PÉTER Először korábbi tendenciákat tükröző adatokat böngésztünk. Ezek szerint az elmúlt húsz esztendőben Sándorfalván 1137 lakás épült és 378 szűnt meg. 1970 és 75 között a 92 lebontott lakás helyeit 238-at húztak fel, az 1976-tól 80-ig terjedő időszakban 119 helyérc 339 épült, 1981 és 85 között 128 helyett 305, az utóbbi öt évben pedig a megszűnt mindössze 39 helyett 255. Az építési kedv tehát meglehetősen nagy - s elsősorban a fiatalok, a 20-30 évesek körében. Sokan szüleik összkomfortos, emeletes házából, mások szegcdi lakásokból kívánkoznak saját házba. Többségük mértéktartó - különösen az utóbbi időben - az épülő házak 80 százaléka a 100 négyzetméteres alapterületet nem éri el. (Szatymazon, Zsombón jóval nagyobb házakat építenek szülői, nagyszülői erőkbői, nemegyszer már nyolc- tízéves gyereknek.) A szüleik házából sajátjukba vágyó sándorfalvi fiatalok mellett az új otthonok jó részét Szegedről ide kitelepülök építik. A nagyközség központjában, a víztorony környéki új utcákban 38 szegedi család rakott falat, tetőt, épített összkomfortos otthont. A Temesvári utcában nemrég kiosztott 35 új telek közül 27-et vettek meg szegcdi fiatalok. Az újmódi kivándorlás különösen azóta hódít, hogy a városi bérlakásokat magasabb áron lehet „leadni". Az értük kapott pénz a legtöbb építkezőnél az alaptőke, ehhez vesznek fel Sz. M. Szegediek Sándorfalván Saját házra vágynak = A nagyközség Szeged felé eső szélső utcájában a korábbi szántóföldön gombamód szaporodnak a házak. A faluközpontban, a glóbusz környékén lóbb utcanvi vadonatúj épületet mostanában laknak be. A település másik szélén, az úgynevezet Erdőalján pedig éppen új építési telkeket alakítanak ki. E jelek nem arra mutatnak, hogy Sándorfalván csökkenne az építési kedv: a nehezedő körülmények közepette is sokan akarnak önálló új otthoni. Kik, miért, milyet, s vajon miként sikerül nekik. Erről beszélgettem a minap a polgármesteri hivatalban az építési ügyek szakértőjével, Németh Sándorné főelőadóval. kölcsönöket, jön hozzá a szülői segítség, a saját munka végzése, illetve - újabban például a Temesvári utcában - az, hogy szakipari munkákkal kisegítik egymást az építkezők. Még ennyi forrás mellett is kevésnek bizonyul sokaknál a pénz; nem tudják befejezni a megkezdett építkezést. Tavaly például az engedélyezett építkezéseknek felén, összesen 30 házban kértek lakhatási engedélyt. Persze sokkal többek új otthona lakható - s lakják is illegálisan -, csakhát ha még nem egészen kész házra kér lakhatásit a gazda, nehezen fog továbhaladni. Az „okos" szabályok szerint ugyanis aki már .Jakhat" , annak nem jár további áfa-visszatérítés. Járjon az esze kereke, hogy miből fejezze be az építkezést... Főleg ha csak egy kereső van a családban s a többségnél így van -, mert a fiatalasszonyok egy-két gyerekkel gyes-en, gyed-en vannak. Egyre szaporodik azoknak a száma, akik épülő házuk, adósságaik következtében kerülnek olyan helyzetbe, hogy segélyért folyamodnak a helyi önkormányzathoz. Csakhát annak sincs elegendő pénze, még ha jó szándéka, megértése van is. Félő, hogy ez hosszabb távon szociális feszültségekhez vezet. Miként félő az is, hogy a városból kitelepülő, bejáróvá, ingázóvá lett dolgozóktól könnyen megválnak a szegedi munkahelyek - a községben pedig nincs elég munkalehetőség. A helybéli vállalkozók többsége kisiparos szinten dolgozik (és keres), tőlük nemigen várható, hogy új munkahelyeket teremtsenek. kisüzemeket létesítsenek. A mostani helyi üzemek (például a seprűkötők, a ruhaiparosok) is munkahiánnyal, létszámleépítéssel küszködnek. Kisparaszti gazdálkodással próbálkozni a mostani bizonytalan termény- és állatértékesítési viszonyok között nem létfenntartó biztosíték. Egyenlőre azonban úgy tűnik, mindez nem szegi kedvét, veszi reményét a Sándorfalván építkezőknek: idén mintegy 60 új házat tesznek lakhatóvá. S az Erdőalján - hármas földcserével - már újabb közművesített lakótelkeket készíttet elő osztásra az önkormányzat: 72-ön épülhet családi ház, egyre pedig a majdani lakóikat ellátó ABC-áruház építését tervezik. A telkekhez vezetik a villany, a vizet, a gázt - s a porták értékesítését még ezen a télen elkezdik. „Néccör mökkapáttam" - mondja Kószó Etel néni Domaszéken, az új ' templom melletti házikó udvarán. Városról jött embernek szépnek tűnik az, ami itt hasznos. Kérdésünkre a lényeget fogalmazza meg: azt az ötszáz négyszögöl kukoricát, a jó homokos földet négy alkalommal kellett megkapálni ahhoz, hogy gyönyörködhessünk a termés rendjén. E , kor aranya kisemberek túlélési technikájában (is) rejtőzik. Kószó Etel 78 esztendős, magányos asszony. A tengeri mellett burgonyát is termesztett. Sertés ugyan nincs a háza körül, aprójószágot viszont tart. A fölaggatott termést nem bántja az egér - állítja -, három-négy évig is megmarad... Ez a lényeg: megmarad. Mellette meg lehet maradni. Aki éltiben sok tengerit kapált, annak e kupacnyi élet is jelenthet örömöt. Tacsi kutya minden megállapítást megugatott. Azt is, ami nem hangzott el - ott. A nagyothalló gazdasszony - hiába, a kor kegyetlenül emészti az embert - számára Tacsi kutya sokat jelenthet. A kapcsolatot a visszajelző világgal. Különben e kor aranyát az utcán sétálók, ruhanók-loholók is észrevehetik. Jelzése mindannyiunknak szól: íme, az eredmény. Négyszer kellett megkapálni.