Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám

SZOMBAT, 1991. SZEPT. 28. BELPOLITIKA 3 Az összköltség: 30 milliárd A kormányülésről számot adó szokásos pénteki szóvivői tájékoztatón bejelentették: a kormány megtárgyalta az 1996-ban megrendezendő világkiállítás törvénytervezetét, s jóllehet tudatában van annak, hogy a fővárossal folytatott együttműködési tárgyalásokon még számos kérdés nyitott, a dokumentumot ebben a formájában a kormány alkalmasnak találta az országgyűlési megvitatásra. Hétfőn kérni fogják a testületet, hogy sürgősséggel (űzze napirendre az Expo törvénytervezetét. Az elfogadott tervek szerint 1996 májusa és szeptembere között rendeznék meg a kiállítást 60 hektár alapterületen, amelyhez kapcsolódóan 20 hektáron vállalkozások kapnának helyet. Az Expo összköltsége 30 milliárd forint lenne. A kabinet elfogadta a szövetkezeti törvény hatálybalépéséről szóló törvényjavaslat átdolgozott változatát, amelyet szeptember 30-ig ugyancsak benyújt az Országgyűlésnek. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter előterjesztésében a kormány megtárgyalta, s első olvasatban elfogadta a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény tervezetét. A leendő törvény kimondja: az MTA autonom módon, hatalmi, politikai és ideológiai befolyástól mentesen, a költségvetés támogatásával dolgozik. Megszerezheti bizonyos ingatlanok tulajdonjogát, valamint az akadémiai kutatóintézetek kezelői jogát. A repülésügyről szóló törvény szabályozási koncepcióját is megvitatta a kabinet. Ennek lényege, hogy megszünteti az állami monopóliumot a légtér felhasználásával kapcsolatosan, s kedvező lehetőségeket nyit a hazai és külföldi befektetők előtt. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatásának második lépésében 384 pályázó közül 220-an jutnak pénzhez. A HÉT KÉRDÉSE Megszűnik a hálapénz? Az egészségügy reformjával már régóta foglalkozik a Népjóléti Minisztérium és a közvélemény is. Legutóbb az Országgyűlés tárgyalta a kérdést. Néhány nappal ezelőtt dr. Surján László népjóléti miniszter a DM hasábjain nyilatkozott az esedékes változtatásról, a szabad orvosválasztásról, a háziorvos megválasztásának lehetőségéről, az alapellátás szintjén induló reformról, melynek célja a társadalombiztosítás-alapú egészségügy, ahol a teljesítményorientált bérezés megszüntethetné a paraszolvenciát. Az orvosi ellátás helyzetéről és a hálapénz eltűnésének esélyeiről kérdeztük „az utca emberét". Ozsgyán József né, nyugdíjas: - Eddig éveken keresztül fizettem a társadalombiztosítási hozzájárulást, a mostani rendelkezés nem tudom, mennyiben hoz majd újat. Nem világos, hogy képzelik el azoknak az ellátását, akik nem tudják majd megfizetni a privát orvost. Régen ingyenrendelések voltak az egyszerű embereknek, alacsony színvonallal. A minőséget meg kellett fizetni. Nem lesz jó, ha megint ez a rendszer lép érvénybe. Kevesen vannak, akik olyan anyagi körülmények között élnek, hogy ezt megengedhetik maguknak. Nem szabad kasztrendszert csinálni, hogy csak azok kapják meg a magasabb színvonalú ellátást, akik meg tudják fizetni. Szabó Gyöngyi, ötödéves joghallgató: - Nem mindegy, hogy az ember hálapénzben vagy az ellátásért fizetve adja ki a pénzt. Hiszen a magánorvosnál biztos lehet abban, hogy rendesen megvizsgálják. A körzetorvosi ellátás eddig nagyon rossz volt, bízom, hogy ez javulni fog. A társadalombiztosítási járulékkal tetemes összeget fizetett ki az ember, az a jövő zenéje, hogy most kap-e majd érte valamit. A háziorvosra nagyon kevés embernek lesz pénze. Sajnos azok az alacsonyabb szakmai színvonalat képviselő orvosok - akik képességeik miatt kiszorultak a privát ellátásból és az ingyenes, államilag támogatott részben dolgoznak majd - fogják ellátni a legszélAebb tömegeket. Ez a réteg alacsony jövedelme miatt nem tudja majd megfizetni a magasabb színvonalú ellátást. A hálapénz valószínűleg eltűnik onnan, ahol fizetni kell az ellátásért, másutt nem biztos, hogy megszűnik. Hegedűs György, telefonműszerész: - Az átlagember ma nem biztos, hogy azt az ellátást kapja, amit kapnia kellene. Ha „odasegít" néhány forinttal, akkor jobban megy a dolog. Az is sokat számít, hogy az ember tudja, kinek a kezében van, sokat jelent az ismeretség. Elméletileg minden orvosban egyformán meg kellene bízzak,' de ha valami problémám adódna, akkor szeretném megválasztani, hogy ki az, aki kezeljen. Eddig erre legálisan nem volt lehetőség. A hálapénz szerintem nem szűnik meg. Sokakban még felmerül, biztos ami biztos, adok valamennyit. Az orvosok között is különbséget kell tenni, mert van aki elfogadja, van aki elvárja a hálapénzt. Utóbbi gyakorlatilag megfizetteti a beteggel a PÁL TAMÁS PÉTER KÖZÉLETI NAPLÓ MA A NÉMET SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT (SPD) delegációját 14 órakor fogadja dr. Ványai Éva alpolgármester a Városházán. KIÚT A CSŐDBŐL címmel dr. Torgyán József elnök mond beszédet a Független Kisgazdapárt nagygyűlésén 18 órától, a szegvári művelődési házban. TOVÁBBKÉPZÉST szerveznek Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye fideszes önkormányzati képviselőinek szeptember 27-től október l-ig a szegedi Forrás Szállóban. HÉTFŐN A MÉRNÖKI KAMARA Csongrád megyei csoportja 15 órakor tartja következő klubnapját a Szegedi Vízművek és Fürdők Tisza Lajos körút 88. szám alatti szabadidőközpontjában. A kamara vezetősége számít az érdeklődő mérnökök részvételére. A SZEGEDI SZOCIALISTÁK 17 órától összevont taggyűlésen a kárpótlási törvényről konzultálnak szakértővel, majd dr. Géczi József országgyűlési képviselő szól a politikai hisztériakeltésről és az ország helyzetéről, továbbá megbeszélik a szocialisták megyei tanácskozásának (október 19.) előkészítését. DR. CSAPÓ BALÁZS, a 24. számú választókerület képviselője 17 órától a Csáky utcai Általános Iskolában lakossági fogadóórát tart a Vértó rendezéséről. MOLDOVÁN JUDIT, a 4. számú választókerület képviselője 17.30-19 óráig tart lakossági fogadóórát a Csongor téri Általános Iskolában. Ketten a Charta aláírói közül Hazánkban akadozik a demokratikus átalakulás - állítják a Demokratikus Charta aláírói, s pontokba szedve rögzítik, milyen Magyar Köztársaságot szeretnének. A tegnap nyilvánosságra hozott szöveg aláírói között találtuk Ilia Mihály irodalomtörténész és Király Zoltán szerkesztő, szegedi országgyűlési képviselő nevét is. Tőlük kérdeztük: miért bocsátották ki ezt az ünnepélyes nyilatkozatot? Ilia Mihály: - Úgy látom, megakadt a demokrácia fejlődése. Nem erre számítottunk '89-ben, amikor elindult a demokratizálódási folyamat. A kormányzó pártok, de az ellenzék is azt hiszi, a hatalom örökké tart. A politikai szereplők részéről visszautasító pöffeszkedést érzek, pedig a dolgok nem mennek olyan jól. A politikai életben rossz jelek vannak, melyek akár a diktatúra irányába is mutathatnak, bár ennek nincs társadalmi háttere. Egy ilyen nyilatkozat, mint a Charta, semmit sem old meg, de figyelmezteti a hatalmat. Ezt a hatalomnak el kell viselnie. Az aláírás nem jelent párthoz való csatlakozást. Király Zoltán: - A Charta minden gondolatával egyetértek. Antall József tekintélyuralmi vezetési stílusa, kabinetpolitikája sohasem tetszett, ezért is hagytam ott a parlamenti MDF-frakciót, s ültem át a függetlenekhez. Antall és mamelukjai - Csurka, Kónya színre lépése igenis veszélyeztetik azt, amit meg akartunk valósítani. Megindult a vetélkedés a hatalomért - példa erre a két legelső közjogi méltóság közötti harc, a miniszterelnök erejét fitogtatja, s nem az egyensúly megteremtésére törekszik. A szöveg megfogalmazását a Kónya-tanulmány váltotta ki, hiába állította „naivan" a szerző, „nem úgy gondoltam". Az álszemérmes hatalmi tébolyt meg kell állítani! A Charta aláírói fontosnak tartják rögzíteni, melyek a demokrácia alapértékei. A létező intézményrendszert ugyanis veszélyezteti az MDF - választási eredményét megfejelő - túlsúlya, amit akár hatalomátmentésnek is nevezhetnék, mert úgy tűnik: a legnagyobb kormánypárt arra számít, a következő fordulóban veszít, ezért már most hatalmi pozícióba ülteti embereit. A Chartával egyetértők aláírásai gyűlnek. Nem tudni még, lavinát elindító hólabda-e ez az ünnepélyes nyilatkozat. ÚJSZÁSZI ILONA Az eltévesztett szerep Megint nincs igazgatója a Bartóknak A „bűnügyektől" dúlt szeptemberi közgyűlés tényleges munkájának egyik eredménye volt, hogy kinevezték a Bartók Béla Művelődési Központ új igazgatóját. Legfőbb ideje volt, hiszen eléggé zilálttá váltak a Bartók és.intézményhálózata működésénele körülményei; mint emlékezetes, a belvárosi épületet bérbe adta az önkormányzat, ott elkezdte működését a kaszinó, s egyúttal átigazolt a Bartók addigi igazgatója is, kaszinóigazgatónak. A művelődési központ igazgatói teendőinek ellátásával megbízták - először Horváth Mihályt (aki azóta dolgozik a Bartókban, mióta nem szabadtéri igazgató, illetve nem az ünnepi hetek titkára), majd Hajdú Gézát (aki 12 éve népművelő ebben az intézményben). Lebonyolódott a pályázat, s többek közül kiválasztódott Kiss Ernő, aki szintén 12 éve népművelő, az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Ház vezetője, s aki nem túl rózsás új helyzetéről, ám határozott, jobbítást célzó elképzeléseiről azon frissiben nyilatkozott a Délmagyarországban. A napokban elküldte levelét a városházára, melyben közli, hogy nem foglalja el október 1-én a Bartók igazgatói posztját; mivel szubjektív okai vannak, döntését bővebben nem kívánja indokolni. Elképzelhetni, miféle találgatásokba bonyolódtak, akiket még érdekel, mi történik a szegedi kulturális életben. Beszéltem Kiss Ernővel, és megértettem: minden bizonnyal azért nem foglalja el az igazgatói posztot, mert a kinevezésétől eltelt tízegynéhány napban rádöbbent: ez a pozíció teljes embert kíván, ő pedig meg akarta tartani korábbi munkakörét is, hiszen az újszegedi ház a „szívéhez nőtt", ott sikereket ért el, elégedett lehetett. Az új és a régi feladatkört együtt, egyszerre ellátni - ez nem fog menni. Nem késett el egy kissé ez a fölismerés? - kérdeztem, dehogynem, hagyta helyben, elismerve, hibázott. Mi most a teendő? - kérdeztem az illetékes városházi irodában. Mivel az állást megpályázta a mostani megbízott igazgató, Hajdú Géza is, a pályamunkáját a bíráló bizottság jónak értékelte, a második helyre sorolta, valószínűleg nem lesz akadálya annak, hogy a Kulturális Bizottság őt javasolja kinevezni az októberi közgyűlésnek. Addig is, mint megbízott igazgató dolgozik tovább. Beszéltem Hajdú Gézával, aki arra a kérdésre, hogy elfoglalná-e az igazgatói posztot, ha kineveznék - igent mondott. „Önkritika" A svájci TV-1 (DRS) augusztus 23-i vitaműsorában, amit Zürich városából sugároztak, jeles hazai szakértő jutott szóhoz. Az egykori televíziós főszerkesztőről és volt berni nagykövetről, Hajdú Jánosról van szó. Mivel e sorok írója (föltételezem: sok honfitársammal egyetemben) túlérzékeny az ideológiai gög minden megnyilvánulására, a politikussá vedlett újságíró megnyilatkozásait figyelemmel követi a Duray Miklós ellen elkövetett gyalázatos merénylete óta. (Emlékeztetőül: a csehszlovákiai polgárjogi harcosról olyan följelentő cikket jelentetett meg, amelyet a kommunista bíróság felhasználhatott az eleve elítélt ellen). Amit a nemzetköziség (internacionalizmus) fedőnév jegyében tett, kimért koncért. Ami a lényeget illeti: Hajdú János gyászban van. Szerinte ami 1917 óta Oroszországban, majd a Szovjetunióban és a Jaltán fölkínált övezetben végbement, nem egyéb, mint gyors csatlakozási kísérlet Európához. Igaz, félresikerült, napjainkban viszont eldől, lehet-e keleten segíteni. Különben itt a katasztrófa. Ezért gyászol. Szerinte vannak piszkos és tiszta nemzeti zászlók. A balti államok két világháború közötti történetében a mi áthaló tekintetű mindentudónk nehezen ismer fel jó vagy „haladó" elemeket. Nem lelkesedik, amikor az oroszok a hajdani nemzeti színeket lobogtatják. Elsősorban, mindenekfelett, a magyar nacionalistákat ostorozza. Felfogása szerint a magyar nacionalisták kibírhatatlanul intoleránsak és arrogánsak minden más néppel vagy nemzetiséggel szemben, a zsidókról nem is beszélve. Joga van, mármint neki, Hajdú Jánosnak, az önkritikus fellépésre. Híreink szerint a tévévita résztvevői visszautasították a magyar „szakértő" önkritikáját. Bár a Szovjetunió volt a műsor témája, a magyar nacionalizmus rémképe nem ijesztette meg a svájci külügyi államtitkárt, a német Bundestag külügyi bizottságának elnökét, az EK-bizottság sajtószóvivőjét és a vitavezető újságírót. Úgy látszik, több és szavahihetőbb adattal rendelkeznek országunkról. Mégis, hogyan került svájci képernyőre - hazai szakértőként - e gyászhuszár? Egy svájci bank hívta meg, mely bank egyik elnökségi tagja Hajdú János magyarországi munkaadója. Ugy látszik, a bankszakmában észlelte a magyar nacionalizmus újkeletű, kibírhatatlan intoleranciáját és arroganciáját a munkanélkülinek nem nevezhető főszerkesztő-nagykövet. Társadalmunk eme korlátlan felelősségű tudósa párnázott ajtók mögött kialakított és hangoztatott véleményével következetesen rombol - használhatatlan aprópénzre váltván hitelünket. PATAKI SÁNDOR S.E. Levelek a rádióba A rádióban „megállt az óra". Gombár Csaba elnök fölfüggesztette azokat a fölmentő és kinevező döntéseit, amelyeket a Magyar Rádió struktúrájának korszerűsítése keretében október 1-jei hatállyal kellett volna meghoznia. (A sajátos autonómiával működő Kossuth, Petőfi és Bartók adók élére - az eddigi megbízottak helyett kinevezett vezetők kerültek volna.) Az elnök lépése előzményeiről és okairól pénteken délben adott tájékoztatást. „Két levelet kaptam csütörtökön a miniszterelnök úrtól" - kezdte Gombár Csaba. Antall József az egyikben azt közölte, hogy bármilyen, a rádió szervezetében tervezett változtatás jogszerűtlen, ezért semmis, érvénytelen. Mindezt a rádió és a televízió felügyeletéről szóló jogszabályra hivatkozva közli, amely ugyanis a kormány jóváhagyását teszi szükségessé az intézmények működési szabályzatának elfogadásához. A másik levél arról tájékoztatta a rádió elnökét, hogy a kormány ismét alelnökök kinevezésére tett javaslatot a köztársasági elnöknek. „Nem vitatom a miniszterelnök jogát arra, hogy alelnökök kinevezésére tegyen javaslatot" - fejtette ki álláspontját az elnök, ám hozzátette: a rádió szervezetének reformját akadályozó levelet az intézmény életébe való durva beavatkozásnak tartja. Gombár Csaba emlékeztetett: a rádió elnöki posztját azért vállalta el, mert a pártoktól független intézmény kialakításában bízott. A honvédelem napján Előléptetések, zászlóátadás A Magyar Köztársaság elnöke - a honvédelmi miniszternek a miniszterelnök útján történő előterjesztésére - szeptember 29-e, a Magyar honvédelem napja alkalmából Dobó Péter ezredest és Gyaraki Károly mérnök ezredest vezérőrnaggyá kinevezte. Eredményes munkássága elismeréseként Karácsony Imre mérnök vezérőrnagynak, Réti János ezredesnek és Válóczy István ezredesnek a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje kitüntetést adományozta. A kinevezéseket, illetve kitüntetéseket dr. Göncz Árpád pénteken délelőtt a Parlament Nándorfehérvári-termében nyújtotta át. Az átadásnál jelen volt dr. Raffay Ernő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára, Lőrincz Kálmán altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka, valamint Deák János vezérőrnagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke. Köszöntőjében Göncz Árpád többek között hangsúlyozta, hogy a Magyar Honvédség feladata az ország függetlenségének védelme, a határok sérthetetlenségének, az ország szuverenitásának biztosítása. E feladatoknak csak akkor tud megfelelni, hogyha mindenkor a nép, a nemzet érdekét, a demokrácia védelmét tartja szem előtt. A Magyar Honvédségnek az a kötelessége, hogy minden erejével megvédje a nemzet szuverenitását, Magyarország határait - jelentette ki ünnepi beszédében Für Lajos honvédelmi miniszter pénteken a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, amelynek a Magyar honvédelem napja alkalmából adományozott csapatzászlót. A zászlót Szabó Miklós vezérőrnagy, az intézmény parancsnoka vette át. Für Lajos történelmi példákkal hívta fel a figyelmet a csapatzászló jelentőségére, majd napjaink legfontosabb feladatai között említette a tisztképzés reformját, hogy a magyar katonák megfeleljenek a kor követelményeinek. A honvédelmi vezetésnek az a célja, hogy belátható időn belül a katonai felsőoktatás méltó elismerést kapjon. A magyar tiszteket olyan képzésben kell részesíteni, hogy tudásukkal ne valljanak szégyent Európa és Amerika fejlett katonai intézményeiben. (MTI)