Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-27 / 227. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 26. Párttükör - tükör A pártok taglétszámának alakulásáról következtetéseket, pláne messzemenőket, még nehéz levonni. Az új magyar demokrácia, annak szervezet- és intézményrendszere még gyermekkorát éli. Nem árt emlékeznünk: Pozsgay Imre népfelkelés-koncepciójától két és fél év, az emlékezetes négykérdéses népszavazástól közel két év, a szabad parlamenti választásoktól mintegy másfél év telt csak el. A keddi Délmagyarországban feltüntetett pártok közül egy alakult meg 1987-ben (MDF), három 1988 végén (Fidesz, Kisgazda Párt, SZDSZ), a többi kilenc pedig 1989-ben! A rendszerváltás harcaiban rendkívül változékony a pártok egymáshoz való viszonya. Ellenszenvek, szimpátiák, rövid és hosszú távú együttműködések és szakítások váltogatják egymást. Mindenekelőtt azért, mert a pártok igyekeznek kedvező politikai erőviszonyokat „kiizzadni" az új, de még képlékeny, ezért formálódó és formálható politikai és társadalmi berendezkedés konszolidá. lódása, megszilárdulása előtt. (Többek között ennek tudható be a hatalmon lévő értelmiségi elitek nem egy ideológikus értékvitája). A „középre" való tülekedés, a szociáldemokrácia helyén tátongó űr betöltéséről hangoztatott szólamok stb. kevésbé a pártok - látszat szerinti - identitászavarára utalnak, hanem inkább a rendszerváltás újabb szakaszai előtti helyezkedésre. A Nagy Kérdés ugyanis még nem dőlt el: hogyan alakul a társadalom vagyoni és tulajdoni (tulajdonosi) szerkezete, kik és milyen mértékben lesznek a kártyalapok „rendszerváltásnak" nevezett újraelosztásának vesztesei és nyertesei, tehát a pártok milyen pozíciót foglalnak (foglalhatnak) el az új érdek- és hatalmi mezőben? Az, hogy a demokratának és polgári radikálisnak indult SZDSZ mára már liberális mezben tündököl és képtelen dönteni a magántulajdonosokra kacsingatás és a szociális igazságosság zászlajának lengetése között, a magyar demokrata Csurka Istvánék meg „keresztény középosztályt" építgetnek, s a kistulajdonosok Kisgazda Pártjának egyes körei a leendő nagytőke politikai képviseletére áhítoznak, miközben komplett MDF alapszervezetek lépnek át Pozsgay nemzeti demokrata szövetségébe - mind-mind az új rendszernek és a pártok abban betöltött szerepének kiforratlanságát bizonyítják. A bevallott adatok értékelését bonyolítja az is, hogy a pártok, még inkább a pártelitek, előszeretettel hivatkoznak a politikai demokráciára, ám mintha felejtenék, hogy a demokrácia tipikus szereplője (s elvileg főszereplője) a citoyen, azaz a politika iránt érdeklődő, cselekvően politizáló, de legalábbis magát tudatosan képviseltető polgár. A rendszerváltást viszont mindeddig, mint az köztudott, az értelmiségi elitek hatalmi harcai és kompromisszumai határozták meg. Az elitek általában nem kérnek az állampolgárok részvételéből a politikacsinálásban, legfeljebb egy-egy pillanat erejéig, mikor a pártharcok taktikailag úgy kívánják, hogy a polgárból bújjon elő a citoyen. Az állampolgárok viszont hamar beleuntak a füttyentésre várásba, a nekik kiosztott politikai „doktor-dzsekil és - miszter-hájd" szerepbe. Az elmondottak tehát a nagypolitika történései, a pártelitek birkózása és pozícióharcai közvetlenül úgy hatnak a tagsági viszonyok alakulására, hogy a polgár tulajdonképpen nem (vagy nehezen) tud azonosulni egy-egy párttal és megfogalmazott eszmék, értékek, célok, érdekek alapján egy olyan - többé-kevésbé szilárd - közösséget kialakítani, amelyben nem okoznak identitászavart a pártelitek szélkakast megszégyenítő harcmozdulatai. Ehhez kapcsolódik, amire más politológusok is felhívják a figyelmet, hogy a tagsági viszony alakulása döntő mértékben függhet a belső pártdemokráciától. Attól, hogy az egyszerű tagok képesek-e befolyásolni pártjuk tevékenységét és részt kapnak-e valamilyen módon és mértékben a valóságos döntéshozatalból. Végül pedig nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a modern nyugati demokráciában a pártok taglétszáma nem igazán releváns tényező a pártok társadalmi elfogadottsága és pláne sikere szempontjából. (Magyarországon mintha presztízskérdést csinálnának ebből a pártok). A párttagság inkább a civil társadalom politikai kultúrájáról árulkodik. Vannak országok, ahol a párt az átlagemberek egyfajta egyesületeként is működik, ezért a polgári lét szerves tartozéka lehet (Németország), míg máshol (USA) a politikai közösségbe tömörülésnek nagyságrenddel kisebb jelentősége van a polgárok mindennapi életében. A magyar polgári társadalom megcsappant politikai érdeklődése ugyan az „amerikanizálódásra" enged következtetni, de a pártoknak a polgári társadalomban betöltött - és a taglétszámokban is tükröződő - jövőbeni szerepéről biztosat még nem mondhatunk. LÖFFLER TIBOR DM KISLEXIKON A politikai pártok megjelenését a társadalmi életben legalább két okkal szokás magyarázni. A működő hatalom (államhatalom) logikája felől nézve a hatalom birtokosaival szemben álló politikai irányzatok megszerveződését tekinthetjük a pártok csírájának: alternatív csoportosulás alakul ki egy más politikai program érvényesítése és/vagy a hatalom birtokosaiból álló személyi kör megváltoztatása céljából. A pártok képződésének táptalaja még a társadalmaknak az eltérő (ütköző) szükségletek, érdekek, akaratok általi tagoltsága: közös céljaik elérése érdekében az egyének közös tevékenységet végző, autonóm szerveződéseket (mozgalmak, egyesületek, érdekképviseleti szervezetek, pártok stb.) hoznak létre. Ebben az esetben a párt, mint szervezet, a társuló egyének olyan tevékenységi formája, amely egyrészt a társulok megfogalmazott célok, értékek, ideológiák szerinti közössége, másrészt működési szabálylyal, belső munkamegosztással, jog- és hatáskörök elkülönítésével stb. segíti elő a társulók hatékony és racionális cselekvését, mindenekelőtt az érdekek politikai követeléssé és hatalmi (állami) akarattá transzformálását. A párt funkciója így az érdekek egyesítése, artikulálása (megfogalmazása, tolmácsolása), és ezáltal közös akarat (cél) kialakítása, a belső közvélemény kifejezése és szervezése, általában pedig a széles közvélemény és a hatalom birtokosainak (a döntéshozóknak) befolyásolása. A politikai pártok akkor tudnak igazán megfelelni rendeltetésüknek. ha (I) az államhatalom alternatív szerkezetű (lehetőség van a politikai vezetés lecserélésére Párt Szidják vagy tagdíjjal támogatják, de talán kevesen tudják pontosan: mi a párt, mióta létezik a társadalom e politikai szervezete? Válaszadásra Löffler Tibort, a JATE fiatal, politikaelmélettel is foglalkozó kutatóját kértük. és az eltérő társadalmi vélemények küzdelmére), és (2) politikai szabadságjogok (a pártok szempontjából elsősorban a gyülekezés és az egyesülés joga) biztosítják a társadalom tagjainak a nyílt és szabad akaratképzést. A modern demokráciákban, ahol e két elv érvényesül, a pártokban létrejön a két elv egyfajta szintézise: egy-egy pártban a hatalom megszerzésére Szelektív emlékezet Szegedi erőviszonyok címmel összeállítást közöltünk a Szegeden (és Csongrád megyében) működő pártokról. Az érintett pártok szolgáltatták a megjelent adatokat, melyek hitelességéről, pontosságáról és teljességéről nem állt módunkban meggyőződni. A Eidesz-vezetők az emblémájuk melletti téves és hiányos adatokra hívták föl figyelmünket, s arra kérték lapunkat, pontosítsuk: az országos alakulás dátuma 1988. március 30.. a szegedié 1988 decembere; a helyi választmány tagja: Tatár Ferenc és Paszternák István, az országos választmány tagja: Lippai Pál Gábor. aspiráló csoportok társulnak a politizáló, de laikus polgárokkal, megszerzendő azok támogatását, míg az utóbbiak annak reményében készek követni a hatalom küszöbén toporgókat, hogy elképzeléseik megvalósulásának esélyei megnövekednek. A profik és a laikusok, általában pedig a vezetők és a tagság közötti feszültségek oka gyakran éppen az, hogy a vezetők igyekeznek szabad kezet kapni, hivatkozván szakértelmükre, valamint az általuk vezetettek és képviseltek érdekeire, ellenben az „alul" lévő párttagok és szavazók önnön akaratuk szakszerűbb és hatékonyabb képviseletét szeretnék látni politikusaik ténykedésében. Bár a párt fogalmát nehéz meghatározni, általában a politikai pártokat azzal különböztetik meg más politikai szerveződésektől, hogy működésük elsődleges célja az államhatalom megszerzése és annak egy általános társadalmi program szerinti működtetése. A valóságban azonban sokszor igen nehéz határvonalat húzni. Formailag pártnak számít a svéd választásokon indult, egyszemélyes és egy szavazatot -kapott Donald Kacsa Párt. Egy marxista-leninista törpe pártnak semmi esélye sincs az államhatalom megszerzésére vagy befolyásolására a fejlett polgári demokráciákban. A volt NSZK-ban felmerült az a javaslat, hogy erősen mozgalmi jellege miatt a zöldek pártját fosszák meg a választásokon való részvétel jogától. A magyar rendszerváltás során pedig nem egy egyesület (Münnich Ferenc Társaság, Bajcsy-Zsilinszky Társaság) gyakorlatilag pártként funkcionált. Nem véletlen, hogy a szocdem pártok őshazájában. Nagy-Britanniában, a politikatudomány alaptétele, hogy az államrendszer elemzését a politikai pártokkal kell kezdeni, s befejezni. A főfelügyelet nem tárgyal Feszültség az új telefonbesorolás körül A várakozók többsége még tavasszal „megkapta a beosztását," és nem kis értetlenséget szült a sok alacsony sorszám. A hirtelen örömre azonban csak keveseknek volt oka: mint az utólagos magyarázatból kiderült, a besorolást „tápegységenként" kellett (volna) érteni, vagyis a biztató első helyezés csak annyit jelentett, hogy a várakozó egy viszonylag szűk körben - lépcsőház, utcaszakasz első a telefonra áhítozók között. De feszültség „magasabb körökben" is indukálódott. Lipp István, a Magyar Távközlési Vállalat kereskedelmi igazgatója a „Telefontos" című lap számára arról nyilatkozott, hogy a kormányrendelet megalkotása előtt elmaradt az egyeztetés, nem kérték ki a MATÁV véleményét. Az feltétlenül indokoltnak látszott, hogy kormányszinten igyelfezzenek megoldani a feszült helyzetet, amely a kóros telefonhiány miatt már régen országos méreteket öltött. A probléma túlnőtt a vállalati kereteken. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy eleve nem létezik „jó elosztás," mert a kimaradók mindig fölsorakoztatnak olyan érveket, amelyek semmivel sem kevésbé jogosak, mint a kiválasztottak indokai. Január óta érvényes az új telefonsorolási rend (a kormány 121991.1.18. számú rendelete). Elkészültek az új listák, de maguk a távközlési vezetők sem elégedettek a mostani helyzettel, amely több feszültségforrást is rejteget. Eddig egy 1975-ben született vezérigazgatói utasítás volt az elosztás alapja. A fontossági sorrend így szólt: nyilvános készülékek, közületi és magánelőfizetők. Ezeken belül még léteztek kiemelt csoportok, kategóriák (például a közületek között is akadtak .Jcözletebbek," mint az egészségügy, vagy az országos hatáskörű szervek). A magánszemélyek csoportjában hat alcsoportot választottak szét. A távközlési vezetők kötvénykibocsátással próbáltak enyhíteni a gondokon, de ez csak részleges megoldást hozhatott. Országos közvélemény-kutatással térképezték fel azokat az igényeket, amelyek az új elosztás alapjai lehettek volna. Végeredményként a várakozási idő és a munkakör kombinációjaként működő besorolási rendszert dolgoztak ki, és elképzeléseiket megismertették felettes minisztériumukkal is. Az akkori - 1989-es - távközlési törvénytervezetbe be is építették ezeket a javaslatokat, megoldás mégsem született. Az 1991. januári kormányrendeletet viszont már konzultáció nélkül fogalmazták meg, ráadásul ellentmondások, tisztázatlan, félreérthető, kellőképpen nem kifejtett részletek zavarják á végmmmmm—mmm rehajtást. A fő szabály most is az igénylés beérkezésének ideje. Az egészségügy, államhatalom, államigazgatás, közbiztonság ezután is előnyt élvez. Ugyancsak kedvezőbb helyzetben marad a közület, a kötvényes, pénzes fejlesztés. Az üzemvezető szubjektív lehetősége és jogköre pedig csökkent a korábbiakhoz képest. Dr. Juhász József megbízott osztályvezető arról beszélt, hogy a rendelet nyilvánosságra hozatala után a távközlési vállalat azonnal egyeztető tárgyalást kért a Posta és Távközlési Főfelügyelettel, de a találkozó nem jött létre. így aztán a pontatlanságok miatt előfordulhat, hogy a felügyelet másképp értelmezi a rendeletet, mint a MATÁV. A rendelet „nagyvonalúságára" jó példa, hogy az életvédelmet közvetlenül szolgáló szervezetek közül csak néhányat nevez meg, majd a felsorolást „satöbbivel" zárja le. Emellett olyan szabványra, előírásra is hivatkozik, ami ma még nem létezik. NY. P Kertes hadjárat Zsíros Géza korteshadjárata annak idején sikeres volt, hisz parlamenti képviselővé választották. A jelek szerint nem elégedett meg ennyivel, újabban Nyugat-Európa „elleni" kertes hadjáratát szervezi. Alapítványi formában kívánja ehhez megteremteni az anyagi alapokat. Az elképzelés vázlatát tavaly augusztusban leadták a Földmüvelésügyi Minisztériumnak, azóta érdemi előrelépés nem történt. Ennek oka, hogy késlekedik a termőföld magántulajdonba kerülését szabályozó törvény. Az egész elgondolás pedig a kistulajdonosok társulásaira épül. Nyugat-Európában 20 milliárd dollárt költenek importált, friss zöldségre, gyümölcsre, s évente 2 milliárddal nő az igény. A dél-európai, amerikai, tajvani és chilei termelők jól megélnek belőle, s így nem várható el tőlük, hogy önként kínálják fel a terített asztal egyik szegletét. Az új vendég akkor férkőzhet oda, ha jól megválasztja az időpontot és a „fő étkezések" közötti szünetekre összpontosít. Csak ilyenkor kerülhetők el a dömpingárak, a beviteli korlátozások. Talaj- és éghajlati adottságaink e manőverek megfelelő hátterét adják. A piac felmérése során 26 kertészeti növényt találtak esélyesnek a versenyre, így fantáziát látnak a spenót, a hüvelyes borsó, a spárga, a fokhagyma, a szamóca, a cseresznye és a nektarin exportjában. A termelő egységeket úgy alakítanák ki, hogy két-háromszáí hektáronként hűtő és csomagoló biztosítaná a termékek minőségmegőrzését, piacképessé tételét. A piaci kapcsolat számítógépes információrendszeren alapulna. Számítások szerint mindez 600 millió dolláros befektetést igényel, mellyel 120 ezer ember számára teremthető munkahely a tíztizenöt évre tervezett program keretében. A pénzügyi háttér megteremtésére külföldi magánszemélyek és bankok állnak ugrásra készen, bár az új bankörvény elkészültéig várakozó álláspontra helyezkednek. A tervek szerint a dél-alföldi megyékben jövőre épülnek ki azok az elsó mintagazdaságok, melyekkel a gyakorlatban is bemutatható a követelményrendszer a vállalkozni szándékozóknak. A tervek impozánsak és logikusak, hegy reálisak-e, arra a gyakorlat ad majd érdemi választ T.Sz.1. Almaszüret