Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-26 / 226. szám

Más ez a BNV Nem is olyan régen még tucatszám kaptuk a meghívókat a vá­sárt megelőző héten, ez utóbbi előtt azonban kisebb volt a levélára­dat. Már ami a szegedi és a környékbeli cégeket illeti, mert országos - sokszor teljesen ismeretlen nevű - vállalkozásoktól bőven érkezett invitálás. A korábban megszokott kiállítók közül természetesen az idén sem hiányzott a szalámigyár, a paprikafeldolgozó, a tejipar, a Medikémia vagy a Florin, hogy csak a szűkebb kört említsük. A vaskos vásári katalógust böngészve sem a szegedi, sem a Csongrád megyei címszó nem tartalmazott meglepetéseket, mindössze egy ilyenbe sikerült belebotlanuk vásári kalandozásaink közepette: a szegedi Alvius USA-Magvar Kereskedelmi és Idegenforgalmi Kft. idén mutatkozott be először a BNV-n. Folytatódott az a már korábban is megfigyelhető tendencia, hogy a kiállítás, a bemutató jellegű rendezvény egyre inkább átcsap vásárba, azaz - s ez alól már csak a legnagyobb cégek tudják kivonni magukat - minden eladó. Egészen pontosan az is árul a terület valamelyik szegletében, aki a csillogó standon mégsem kezdi el kilózni a portékáját. A magyarázat nem is túl bonyolult, hiszen egyre több kis­és közepes vállalkozás kér helyet a BNV-n, s ők igazán nem engedhetik meg azt a luxust, hogy csak bemutatkozzanak a méregdrága kiállítási területen. így azután nem lehet csodálkozni azon sem, hogy időnként és helyenként amolyan „biiíifcváros" benyomását kelti az őszi vásár. Ha mindenáron keresni akarunk valami állandóságot, az a közlekedés. Úgy tűnik, mindenki kudarcként éli meg, ha nem sikerül a főbejárat 90 méteres körzetén belül parkolóhelyet találni autójának. Az eredmény pedig magától értetődő. KOVÁCS ANDRÁS CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 26. VÁSÁRFIA 7 A Florin és az importliberalizáció A hazait a polcon hagyjuk „A Florin Vegyipari Szövetkezetet 1957-ben alapították Universal néven. Tevékenységi körünk: kozmetikumok, test- és hajápoló szerek, háztartás­vegyipari termékek, fertőtlenítő- és növényvédő szerek gyártása. Főbb külföldi partnereink: WELLA AG, HENKEL, CIBA GEIGY." Mindössze ennyit mond magáról a BNV katalógusában a szegedi szövetkezet, Farkas József főkönyvelő azonban készségesen válaszol a kérdésekre, annak ellenére, hogy mindjárt az első a Varikopaxról érdeklődik. - Mondják, nincs egészen minden rendben a visszérkrém körül. - Szerintem nem történt más, mint az, hogy tavaly beterítettük a piacot, milliónál is több Varikopaxot adtunk el. Mindenkinek újdonság volt, az első nagy lökést törvényszerűen követte az érdeklődés lany­hulása. Pozíciónkat az sem javította, hogy megjelent egy hasonló termék a piacon. - Akadnak, akik drágállják a krémet, lehet ennek köze a visszaeséshez? - A „B Super" valóban nem olcsó, de árfekvése tűrhető. A folyamatos kezelés legalább havi két tubust igényel a 180-300 forint között kínált termékből. A kereskedelem - újdonságról lévén szó - az elején kicsit magasabb árréssel forgalmazta, mint szerettük volna, de mára ez is megoldódott. - Külföldön próbálkoztak már? - Természetesen, az engedélyeztetés azonban meglehetősen hosszadalmas és korántsem egyszerű folyamat. Nehezíti a dolgunkat, hogy a feltaláló a kül­kereskedelmi jogot nem adta le, ennek ellenére voltak már lengyel, cseh, angol, német, kanadai és svéd érdeklődőink. Megrendelés esetén nagyon rövid időn belül tudunk szállítani, a gép kapacitása mindent elbír. - Esetleg nagyobb is a szükségesnél? - Újabb nagyszabású reklámkampány indult a Florinnál szeptemberben, bár bevételünk 8-10 százalákát eddig sem sajnáltuk a hírveréstől. Évi egymillió Varikopax eladása már szép eredménynek számítana a magyar piacon. A hagyományos - rádió, televízió - módszerek mellett teljesen új megoldással is próbálkozunk, az országúti táblákkal. - Nagyon sokan kínálnak hasonló kozmetikumokat, mint a szövetkezet. - A hazai konkurenciát még elviselnénk valahogy, de az importliberalizáció nagyon rosszul jött nekünk. Óriási, már-már dömpingszerű a kínálat és a magyar akkor is a külföldi teméket veszi le a polcról, ha a hazai minősége minden tekintetben jobb az importnál és az árak is hasonlóak. Értékesítésünk javulását reméljük a kiépített - s úgy tűnik, jól bevált - ügy­nökhálózattól. KOVÁCS Pickelnek" ránk az érdeklődők, tárgyalópartnerek gyűrűjéből nehezen szabadulhatott. - A hagyományos Pick-szalá­mikon nem szabad változtatni. Nem szlogen, kemény követel­mény, hogy ebben a termékkörben az állandó, jó minőség a legfonto­sabb. Nem könnyű újat produkálni, de érdemes figyelni a megszokottól eltérő igényekre is. A marhahúsos szalámik, a Matador, Fiesta és Picador iránt épp most érdeklődtek arab vevők. - A szalámi közismert export­cikk, s az érte kapott dollároknak jelentős a szerepe abban, hogy a cég az állami húsipari vállalatok közül a legeredményesebb. Nem jár ez együtt a hazai vásárlók mellő­zésével? - Tényekkel bizonyíthatóan, nem. A védőgázos, szeletelt, cso­magolt termékeinkkel a bemutató­val egyidőben lépünk a vásárlók elé. Az első hármat, a sertésjavát, a zalait, a téliszalámit már rendelhe­tik a kereskedők. Felkészültünk a nagyobb mennyiségű gyártásra is. Vákuum helyett mi alkalmazunk először Magyarországon olyan védőgázt, amely teljesen ártalmat­lan, s az eltarthatóság mellett az íz megtartását, a tetszetős külsőt egyaránt garantálja. A vásári érdek­lődők zöme kiskereskedő, a köz­vetlen kereskedelmi kapcsolataink lehetőségeit puhatolják. Nekünk e közeledés éppoly fontos, hisz pont ez a láncszem az, ahol eldől, me­lyik gyár termékeit találja meg a fogyasztó a lakásához legközelebbi áruházban. Itt nem kettőn áll csak a vásár. A gyártó, a kereskedő, a fogyasztó egymás nélkül nem létezhet. Az igényfelkeltés, ráhatás tudatos lépésének vélem, hogy nemrégiben tetszetős levelet találtam a postalá­dámban, melyben ajánlják ma­gukat. Ma még nem általános e személyes hang. talán ezért hatott rám. A „nagy vásár" csak egyik eleme, hogy nap mint nap üzletet köthessünk. TÓTH SZELES ISTVÁN / Izek és formák A kakadu A vásár egyik, nem kifejezetten frekventált szegletében csokoládét árulnak. Vagy osztogatnak. Mikor melyiket, az a helyzettől függ, hiszen az árat ráírták a kínáló dobozokra, de ha egy gyereknek elcsöppen a nyála, s anyját terelgetné az édesség felé, mindjárt ingyenessé válik a portéka. (A Siniex Első Francia-Magyar Privát Csokoládégyár júniusi kecskeméti avatójáról lapunk is tudósított.) A „maszek csokigyár" túl van a termékbevezetés első fázisán, s ez olyan jól sikerült, hogy a minőség - és a csomagolási színvonal ­elismeréseként a kakaduval díszített kókuszos csokoládéjuk elnyerte a Kiváló Áruk Fóruma megtisztelő címet. Azóta újabb madarakat is találtak, a csókát és a marsallt. így termékválasztékuk is kibővült. Azt mondják, a nyár holtszezon a csokinál - konkurencia a fagylalt éppúgy, mint a dinnye -, az őszt azonban nagyobb reklámhadjárattal kezdték. A korábbiaknál kevesebb szege­di és környékbeli céget sikerült fellelnem ezen a vásáron. Az okok sokrétűek. Vannak, akiket a borsos „fellépti díj" riasztott el, mások az általános helyett a szakmai bemu­tatókat részesítik előnyben, s akad olyan is, aki célzottan azokon a külföldi vásárokon jelenik meg, ahol a potenciális vevőkörét reméli. Valóban nincs sok értelme a pro­tokoiljellegű, csak a jelenlétet demonstráló, újdonságokat nél­külöző kirakodásnak. A belföldi kereslet szűkül, a vásárlók széles rétegei tanulják a spórolás művé­szetét. Ezen a terepen olcsó tömeg­árukkal, vagy a kifinomult ízlé­sűeknek szánt exkluzív termékek­kel lehet új piaci részarányt kisza­kítani. Az élelmiszerekre fokozot­tan érvényes e tétel. A vásári is­mertetőben olvasható: az élelmi­szerek búcsúznak az Oszi BNV-től. Visszatérés jövő novemberben a Foodapest szakkiállításon. A Pick Szeged Szalámigyár és Húsüzem e hagyományos keretek között is megtalálta jelenléte értel­mét. Szakítani próbált azzal a be­idegződéssel, hogy a Pick egyike a húskészítményeket, szalámit gyártó hazai vállalatoknak. Mostani első önálló kiállításával sulykolja a köztudatba: a Pick az márka, egye­di és mással nem összetévesztendő. Eddig ezt Németországban jobban tudták, mint idehaza. Ideje felzár­kózni, hisz az önálló vállalatok, vállalkozások között élesedik a verseny. Borda Sándor marketing­vezetővel alig tudtam szót váltani. A tejipar éppúgy a túltermelés válságával küzd, mint a baromfi­ipar. E cégek többek között gyárt­mányfejlesztéssel próbálnak saját helyzetükön javítani. Az új termé­kek vásárlásra csábítanak. A kiál­lításon erre is akadt példa. A tejipari vállalatok közös stand­ján a szegediek kereskedelmi osz­tályvezetőjével, Szemenyei Bálint­tal futottam össze. Újdonságaikról kérdeztem. Szerencsére volt mon­danivalója. - Az üzletek tejespultjaira a napokban került ki a literes, hasáb alakú, úgynevezett tetra-rex dobo­zos tejünk. A sok bírálatot megért zacskós csomagolás minél nagyobb hányadát szeretnénk erre a higié­nikusabb, tetszetősebb formára átváltani. Ez négy forinttal drágítja meg egy liter tej árát, de az előnyök messze kárpótolnak a többlet­kiadásért. A friss pasztőrözés hatására a tej hűtőben öt napig ve­szély nélkül eltartható. Homogeni­zált, nem fölöződik, a zsiradék nem marad a csomagolóanyag falán. A doboz anyaga környezetbarát, a földben elbomlik. - További elképzeléseik? - Hamarosan megjelenünk a féltartós, dobozos kakaóval. Erjesz­tett, savanyított termékekre is alkalmas ez a forma. Úgy érezzük, a tejtermékek iránti megcsappant keresletnek helyenként akadhat ellenszere. Például a holland kakaóból készült féltartósból többet tudunk eladni, mint a korábbi hagyományosból. A nagydíjakat nem osztogatják számolatlanul, ezért méltatlan lenne elhallgatni a szentesi Hunge­rit Kft. sikerét. Gyorsfagyasztott, készre sütött, panírozott pulyka­mell családjuk elnyerte a zsűri tet­szését. Nemcsak az övékét, tudtam meg Tóth István termelési főmér­nöktől. A Szentesi Baromfifeldol­gozó Vállalat keretében 1985-ben alakult kft. tavaly önállósította ma­gát. Az olasz, magyar, német ve­gyes vállalat baromfi felvágottjai, szárazárui az ország 3 ezer boltjába jutnak el. Panírozott termékeik abban az üzemben készülnek, amelyből korábban a Viva-termék­családot bocsátották vesszőfutásos útjára. Nem nyugodtak bele a siker­telenségbe, íme az eredménye. A kapacitás zömét osztrák vevők kötötték le két évre. A teljes, 3 ezer tonnás éves termelés fele külföldön kel el. Nem elveszett cég, magam is láthattam. A hűtőiparral közösen állítottak ki, ugyanis a hűtőpult jobban fest megtöltve, az ő készít­ményeik pedig nem lehetnek meg hűtő nélkül. T. Sz. I. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom