Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-25 / 225. szám

fijh^ji tou^&L- ^b^iAL dUAt JÍL^J^r^ ^ / FíJCihe*. SfKATÍ' - ^/lc^jtÁ /Ltle-T Jen^j^lf ri^" ^^^ % w í SZERDA, 1991. SZEPT. 25. Uj könyv Rigó Béla: így élt Katona József „Egy huszonéves fiatalember kulturális értékeit keresgető nemzetét megajándékozza a legnagyobb magyar drámával. A nemzet nem fogadja el az ajándékot. Felejtés által halálra ítéli. A fiatalember pedig több mint egy évtizeden át némán várja az új, igazságos ítéletet. De a perújrafelvételre csupán halála után három évvel kerül majd sor. Ebben az azóta is tartó perben kerestem a tanúkat" - írja Rigó Béla a Móra Kiadónál a magyar dráma napjára megjelentetett Katona-monográfiájában A per, melyet a dramaturgia azóta megnyert a kecskeméti jogászifjú számára, ma már nem per - hihetnék, de a mai irodalomtörténetnek nem is annyira az elismertetésre, hanem egy dráma és kalandos életű írója hányattatásaira kell figyelmi újrafelvételt kérjen. Miként Rigó Béla meg is teszi ezt. A Móra Kiadó középiskolások számára magyar irodalmi nagyságok életét bemutató sorozatában most egy irodalomtöténeti igényű monográfia jelent meg, amelyet a Katona József életével foglalkozó kutatók is nyugodt szívvel felvehetnek a könyvtárukba. Információanyaga és kortörténeti dokumentumai miatt, gazdag korabeli illusztrációival egy részletes élet- és korrajzot kap az olvasó. Szeged közel van Kecskeméthez (és a könyv szerzőjéhez is), a könyvben az ifjú Katona a szegedi piarista gimnázium úgynevezett filozófiai felsóosztályában eltöltött majdnem két, fontos tanulmányi éve is említést kap, illetve a piarista osztálytanár, Bálint Antal, aki később darabjainak cenzora - ma szerkesztőjének mondanánk - és a Bánk bán első felfedeztetője, sajtó alá rendezője lett. Miként Katona élete sem volt nyugodt fiskálisként az önkéntesen választott alföldi nyugalomban, a Bánk bán is megjárta a hadak útját, amíg 1833 február 15-én, mint Katona József színészbarátjának, Udvarhelyi Miklósnak jutalomjátékát először színre vitték a kassai színházban. Katona József születése, drámájának 1820 novemberi első megjelenése, vagyis a „per" kezdete és újrafelvétele közötti időszakról írt könyv címe talán akkor lenne találóbb, ha eképj&n egészülne ki: így élt a magyar társadalom és a magyar kultúra, melynek híve, Katona József örökkön élő drámát alkotott. Felfedezések Felfedezések bibliai földeken. Félidejéhez érkezett az ausztráliai Malcolm Potts szeptember 11-tői október 2-ig tartó előadás-sorozata. A szervezők a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel az eredetileg tervezett napi két előadás helyett hármat tartanak - eddig mindegyiket telt házzal -, mely előadásonként 550 embert jelent. A Csongrád megyei Önkormányzat Rákóczi téri épülete előtt rendszeresen óriási tömeg gyűlik össze. Az előadások ingyenesek, de önkéntes adományokat szívesen fogadnak a szervezők. Az ajtóban a Discovery (felfedezés) feliratú kártyát viselő rendezők belépőcédulát osztanak. Ez nem más, mint egy vékony füzettömb, s az előadások végén a számozott részeket le kel! adni az ajtóban. Ezeket a szervezők összesítik. Tőlük tudjuk: a Biblia-archeológus diavetítéssel egybekötött kilenc előadását összesen 12 ezren látták. Bent a teremben, tíz perccel a kezdés előtt, már diaképeket láthat az érdeklődő, a Föld legszebb vidékeiről, városairól, műemlékeiről. Közben halk zene szól. Egy-egy előadás előtt Csalami László lelkész tart rövid bevezetőt, utána Malcolm Potts szinte valóságos utazásra invitálja a nézőket. A diaképek gyönyörűek. Az október 2-i záró előadásig minden nap, minden előadás újabb meglepetést kínál a „felfedezőknek". P. T. P. AKADÉMIAI KÖNYVVÁSÁR kezdődött tegnap Szegeden a Klauzál tér 2. szám alatt. A különböző tudományos és népszerű ismeretterjesztő kiadványok október 13-ig kaphatók meg féláron városunkban. Felvételünk a vásár első napján készült. MŰVÉSZET 7 Operafelújítás „Tosca / / azaz isteni Tosca, énekli Scarpia báró az első fölvonásban. Ezzel a hekusbáró el is mondja a legfontosabbat, amit a szegedi opera Puccinifölújításáról el lehet mondani. Két nagyszerű címszereplőt sikerült ugyanis találni. Persze ez csak alfája egy jó Tosca-produkciónak, s az ómegáig van ugye még néhány betű az alfabetben. Szerencsére ezek is a helyükön vannak a mű szelleme szerint. Régi a produkció, mégis oly otthonos. Angyal Mária teljes természetességgel valósítja meg a szerző kottába írt instrukcióit, ahol meg Giacomo mester nem igazít el, szép képeket komponál. Varga Mátyás templomának rozettás ablakai sejtelmesen fénylenek, az asztal, a kanapé szinte barátságosan valódi. A gazdagon díszített jelmezek pontosan idézik a kort, Vágvölgyi Ilona különösen Scarpiát öltöztette nagy élvezettel, no meg Toscát. Az első szereposztás eltérő alkatú művésznőjének még egy másik, számára előnyös ruhát is terveztetett. Persze lehet, hogy minden egy fokkal szebbnek tűnik attól, hogy az előadás jó. Nehéz szavakkal körülírni azt a színházi tényt, hogy egy produkció hatása nem az elemek összegéből tevődik össze. Bajos bemérni, miképpen jön lérte az a konstelláció, amikor az ember (a közönség) nem méricskél, csak „műélvez". Most erről van szó. Két művésznél centizhető a művészi teljesítmény ugrásszerű javulása. Ha Molnár László dirigál, az olyan, mint mikor Prost vezeti a Ferrarit: az az érzésem, kezében van az egész pálya, még a kicsúszások is be vannak számítva. A rendkívül felkészült és alapos karmester azonban ezt a darabot most kivételesen nagy művészi erővel kelti életre. A kontrasztok élesek, a jellemzés plasztikus. Az olyan drámai csúcspontok pedig, mint például Scarpia belépése kivételesen intenzívek. Ez a művészileg, színpadtechnikailag, színészileg egyaránt rendkívül aggályos, ugyanakkor kulcsfontossságú pillanat különösen a második, vasárnapi előadáson sikerült félelmetesen pontosan. Valószínű, hogy Molnár László ezzel a vezénylésével pályájának új, az eddigieknél nagyobb művészerőt sejtető korszakába ért. A másik meglepetés Szilfai Márta. A művésznőről a Parasztbecsületben két dolgot állapítottunk meg. Egyfelől, hogy szép színű, nagyerejű, jólképzett drámai szopránnal rendelkezik, másfelől, hogy soha nem lesz jelentős színpadi művész, mert alkati merevsége megakadályozza a figura átélésében, divina" indulatainak, hangulatainak közvetítésében. Tévedtünk. Szilfai Márta felszabadult. Toscája csupa tűz, fellángolás és kiábrándulás, remény és csalódás. S mindez éppoly evidens hitellel sugárzik énekléséből, mint színpadi játékából. Ráadásul rendelkezik egy tulajdonsággal, mely szerintem a legnagyobb Toscák igazi csodája: mindvégig óriási elszántság teszi végtelenül kiszolgáltatottá ezt a nőt. Bizonyosan része van ebben a metamorfózisban a rendezőnőnek éppúgy, mint a megfelelő szereppel a megfelelő időpontban való találkozásnak, de leginkább talán valami titkos, eddig elrejtett személyiségrétegnek; az ember néha nem is tudja, hogy Szilfai énekli Toscát, vagy Tosca énekli Szilfait. Bemutatkozásakor csak az ária zeneileg összefogott megformálásával maradt adós. Mindenesetre ez a Tosca a művésznő számára hatalmas távlatokat nyitott meg. Nagyszerű a címszerep másik birtokosa is. Matkócsik Éva többféle szerepkörrel próbálkozott már ezen a színpadon, most úgy tűnik rátalált a legmegfelelőbbre. Szopránja tiszta, világos és erőteljes, néha a fiatal Marton Évára emlékeztet. Gyimesi Kálmánnak papírforma szerint nem épp legjobb szerepe volna Scarpia, hiszen a rendőrfőnököt rend-szerint súlyosabb, sötétebb hangok énekelik. O azonban oly gazdag színészi eszköztárral játssza ezt a nagy formátumú intrikust, hogy az alakítás igen hatásos. Gyimesi színészi-énekesi eszközeinek teljes fegyverzetében kivételes hitellel jeleníti meg a figurát. Jó néhány megoldását kötelező operaénekesi stúdiummá kellene nyilvánítani. A második előadáson különösen elemében volt, remek diszpozícióban énekelt. Juhász József mindkét szereposztásban egyedül hodozza Cavaradossi szerepének nem kis terheit. Erőnléte mégis kifogástalan, magas hangjai a szokott erővel és fénnyel szólalnak meg. A kisebb szerepek alakítói közül Gregor Józsefet kell megemlíteni, aki néha szétfeszítette a sekrestyés figurájának korlátait. Régi művészeti paradoxon: lehetséges-e a kisszerűség ábrázolása nagyszerűség által? Több neves vendéget várunk ebbe a az előadásba, róluk később még beszámolunk. MÁROK TAMÁS