Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-24 / 224. szám

KEDD, 1991. SZEPT. 24. RIPORT II Üllési szabadtéri Gulliver őrködésével Az első felvonás díszletei A végváriakra vártunk az elmúlt szombaton a focipályán, majd Ördögh Janiék háza táján. Velünk volt Tari Sanyi, majd befutott Tóth Karcsi és Huszár Sanyi a hírekkel: Üllésről sikerült a nagylaki határátkelővel beszélni, a falu vendégei - tizenkét órás várakozás után - jó hetven perc múlva érkeznek, az asszonyok akkorára időzíthetik az ebédet. Fotós kollégámmal paradicsomnézőbe indultunk, s bár a házigazda kisfia, a minden lében kanál Attila marasztal bennünket, inkább magunkkal visszük, édesapja idegenvezetése mellett, a pirosló üllési határba. A Dózsa György utcában végiggördülve, hosszú árnyékra leszünk figyelmesek. Első pillantásra marconának tűnő közkatona figyeli gépkocsinkat. Római hajviselete - más szögből - már barátságosabb, lassítunk, ekkor mulatságossás válik mozdulatlan komolysága. Visszatérünk! - határozzuk el fényképész kartársammal, s mindketten fölnézünk a háromméteres szoborra. A ház őre Visszatértünk. A ház őre elviselte, hogy lencsevégre kapjuk. Körbejártuk. Mosolygó arccal - a szoborra merevített szigorúság ellentételeként - lépett elébünk mindentudó gazduram: három éve megszokhatta, hogy az érdeklődők a honnan?, miért?, hogyan? kezdetű kérdő mondatokkal lépnek be a kapun. Kádár-Németh Józsefnek, a „maszek" szobor tulajdonosának van humorérzéke: - Uraim, képzeljék el, amint a megboldogult Trabantom csomagterén végigfektettem ezt a törpét... A néző nem tudta, ki kit cipel... No de szerencsésen hazaérkeztünk. A kaján vigyort az érdeklődés törölte le az arcomról. Mint a gyermek, újfent körbejártam az üllési szabadtéri csodát. A gazda kérdés nélkül fölvilágosít: - Hungarocell, gyanta és gipsz az alapanyaga. Ha öttalálatosunk lesz, kiöntetjük maradandóbb anyagból. Lehet, hogy még előtte... Népszerű lett ez a figura községszerte, tiszteletben tartják és tekintélye van. Jobb egy házőrző kutyánál. Képzelje el: a minap az utcán megáll egy busz, visszatolat, az utasok kiszállnak, csodálkoznak, majd jót nevetnek. Elképzelem. Mégis, hol „szerezte"? - furdal a kérdés. Félrehív. A fülembe súgja. Ettől függetlenül leírhatnám, mivel ez nem hangos riport. Nem is találom olyan boszorkányos bűnnek a fölpakolás helyszínét. A kérés az kérés... Ellenben fennhangon kimondja a „hivatalos" változatot: - Van egy ismerősöm a színháznál, sajnálta a szemétre vetni ezt a kiszolgált katonát. - Megcsillantja még egyszer a gyakorlatias emberek humorát: - Hej, ha megelevenedett volna, amikor építkeztünk! Tartotta volna a gerendákat... Kacagunk, miért ne kacagnánk, úgy látszik, ebben az udvarban minden úgy van elrendezve, hogy bármerre fordulunk, szót váltunk, legalább mosolygás legyen a vége. Még kapok egy felvilágosítást, mielőtt továbblépnénk: - A gyermekeim nevet adtak a gipszkatonának. Gullivernek hívják. „Ékszer" Sárga Volkswagen mikrobusz virít az udvaron. Nagy körülötte a tömörülés. A kocsiban a gyermekek már az üléshuzatot nyüvik, így, egyálltában. Sokat ki kell még bírnia ennek a járműnek... - Látja, milyen nagy az öröm? - veti közbe József gazda. A katonaszállító Trabant után volt egy Skodánk, most leadtam 35 ezerért, úgy sikerült megszerezni ezt az ékszert. Nekünk az. Kilence%vagyunk, ki tudunk mozdulni a házból. Előzőleg hat évig csirkéztünk, hogy összejöjjön valami tartalék. _ A gyermekek - hányan is vannak? lesz még idő megszámolni... mellett egy növendék taki ugrándozik, úgy látszik, „neki" is bérelt a helye az országjáró járgányban. Barna szemű és hajú fiatalasszony, vendéglátónk felesége csitítja a sereget, ő is nevet, most már van min: - Képzelje el, amikor a hét lurkót, igaz, kisebbek voltak, begyömöszöltük az ócska Skodába s irány Miskolc, az ottani gyermekváros, no, akkor forró volt a légkör az utastéren belül. Persze, közben mulattunk a saját kiszolgáltatottságunkon. Jártunk már Nyíregyházán, a nagycsaládosok megbeszélésén s legközelebb Balatonfenyvesre szól a meghívó! Ahogy visszatekintek a német népkocsira, magamban megállapítom: nevéhez méltóan lesz használva, s így, pihentében díszére válik az udvarnak. Álló díszletnek is elmegy, a mozdulatlan szobor mögött. Előzmény és indíték A ház tágas konyhájában - ebédlő inkább, benyílóval -, asztal mellett folytatjuk az ismerkedést. Kádár-Németh József kertelés nélkül, a nyitott emberek biztonságával válaszol a kérdéseimre, melyeket az alábbiak szerint összegzek. A szanki születésű fiatalember sűrűn megfordult Üllésen, lévén hogy nagyszülei éltek itt. Tíz évig hivatásos autóbuszvezetőként dolgozott, majd Volán teherautót vezetett. Neje, Szilágyi Anna bordányi születésű, családalapítás után az üllési Dózsa utcában ők húzták föl a második házat. Józsi - mind oldottabbá vált közöttünk a légkör - mesélt az üllési nagymama gyermekszeretetéről, aki rendszeresen vállalta állami gondozottak nevelését. Alighogy kiröpültek, sűrűn visszatértek. Józsi FOTÓ: GYENES KÁLMÁN végigélte mindezt. Átérezte a nevelt gyermekek szavakban nehezen kifejezhető háláját kedves nagymamája iránt. S mikor feleségével fölépítették házukat, a hogyan tovább? kérdés megválaszolásakor munkálhatott ez a sohsem felejthető tapasztalat is. Kádár-Némethné Szilágyi Anna ma már hivatásos nevelőszülő. S mintha megérezné, hogy róla van szó, a fiatalasszony a tűzhely mellől átszólt hozzánk: szombat van, iskolai szünnap, lazább a napi program, pontosan harangszóra nem tálalja az ebédet, elnézést kért... Szóljunk már Józsikának, készüljön az ebédhez. Józsikára várva Józsika maródi. Injekciót kapott, akár Erika, őt azonban jobban megviselte az eset s enyhén belázasodott. Míg rá vámnk, a nagy Józsi, mármint a házigazda elmeséli: a szegedi Vidéki Feri bácsi (sajnos, már elhunyt) annak idején határozottan biztatta, vágjon neki a nagycsaládos életnek. Feri bácsi ismerte Józsi alapvető emberi tulajdonságait, tudta róla, hogy derűlátó, megalkuvást nem ismerő, gyermekszerető alkat. Józsi és Anna mára annyira beleélte magát vállalt szerepkörébe, hogy szeretnének legalább tíz gyermeket nevelni. Úgy érzik, amíg fiatalok, megtehetik. S rendelkeznek annyi tartalék szeretettel, hogy még bőkezűen pazarolhatják is. Ami megtérül, hogyne térülne meg, íme, most is követeli a hároméves Sanyika anyut, gyorsan az ölébe kucorodik,« kész a fölállás a családi felvételre, mivel megérkezett Józsika is - kissé sápadtan, a helyét azonban határozottan megtalálja s elfoglalja. Névsor A legidősebb Pál Ilonka, ő 12 éves, s nyurga, hosszú hajú, szép eladó leány lesz belőle, bárki megláthatja. Radócz Zsolt még csak 1B éves, de ott sürög-forog Józsi mellett, tanulja a tanulni valókat. Kádár-Németh Ibolya 9 esztendős szöszke, őt követi a két 6 nyarat látott gyerkóc, a már említett Kolompár Józsika és Kádár-Németh Erika. Kónya Viktória' még csak 5 esztendős, a pillanatnyi Benjámin, a 3 éves Berecz Sanyikáról nem is beszélve... Ok egy család. Józsival, Annával. A kedvenc Mondjam, vagy ne mondjam, könnyen kitalálható: Sanyika, a selypítő, a mindenre rácsodálkozó, az ártatlanul szeretetkövetelő, a nagy kanált választó a család kedvence. Míg négyen iskolába, ketten óvodába járnak, ő délelőttönként otthon van, az elválaszthatatlan Jerry kutyával. Vele lehet viccelni, nagyokat nevetni, például akkor, amikor egyszerre kér, mit kér? - követel vizet, teát, tejeskávét és - rágót... Az udvar és * nagy ház az ő birodalma, ezt már hódítgatja, mint élete első felvonásának díszleteit. Amihez hozzátartozik a szobor, a mikrobusz, s minden, arai a családé. Örömmel vettem észre még egy szerény díszletet: a Délmagyarország című, 81. évfolyamában lévő szegedi napilapot. Józsi szerint a nagyobbak sűrűn forgatják, nemcsak a tévéműsor miatt. Józsi már ilyen „rendező": a figyelme mindenre kiterjed. A gyermekek életében az első felvonás meghatározza a továbbiakat, ez nem vitás. Tapsra senki sem vágyik - a figyelmet megköszönik... PATAKI SÁNDM % Mm 11 mm MNK Ül m M m-< m m I