Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-23 / 223. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. SZEPT. 23. Fotó: GYENES KÁLMÁN Ne cg.v mást köpködjék a Parlamentben, hanem a gazdasággal törődjenek. Agyonpolitizálták már magukat a képviselők. Inkább velünk foglalkozzanak, akik megyünk a vakvilágba. Nem s/eretnénk gyorssegélyre szorulni. Megélünk mi a magunk tisztességéből, csak ne hagyjanak magunkra bennünket. Azt mondják az okosok, azt kell termelni, ami eladható, akkor nem lesz túltermelési válság. I)c könyörgöm, ki mondja meg nekünk, mivel és mekkora mennyiséggel érdemes bajlódnunk. Nem kell, hogy ajnáro/zanak bennünket, csak segítsenek. Segítsenek piacot találni, mert tudunk mi gyönyörű árut adni. Felelős üzletfeleket kérünk. Könyörgöm, ne odázzák el a dolgot. A bizonytalanság tönkreteheti a földből élőket. Rimánkodó mintagazdaság Könyörgöm... könyörgöm... Ismétli minduntalan a pusztaszeri gazda és szavajárása pontosan illik mondandójához. Rimánkodik a segítségért, csak azt nem tndja. kinek címezze bajái-baját. Indulatai nem csapnak az égig, fegyelmezett ember. Még mosolyogni is tud a fényképezőgép lencséjébe. - A/, idén a felszínen tudtam maradni, ki tudja meddig les/ ez így - jegyzi meg Holesik József. amint betessékel a tanyába, ahol párjával együtt éppen a paprika s/.üretelését hagyták abba. Hajnalban indulnak Pestre, a piacra, jó néhány napszámba járó asszony válogatja és rakja színes zsákokba a szépen fejlett, halványsárga és már bepirosodott növényt. - Azt mondják a környéken, sorban Iwzzák vissza az árut a pesti piacokról. Nem kel a paprika, a paradicsom még ingyen sem... - Szépen kibabrál velünk a piac. ez igaz. de mit tehetünk. Annyiért kell eladni a portékánkat, amenynyiért megveszik. Nem ehetjük meg. nem etethetjük meg a disznókkal! Ha már forintot adnak érte. oda kell adni. Ha áron alul. akkor úgy. még mindig jobb. mint visszahozni. Higgye el. ilyen keserves helyzetben sem mindegy azonban, milyen áruval állítunk föl a piacra. Ha extra minőségűt viszünk, szépen csomagoljuk. pontosak és megbízhatóak vagyunk, elöbbutóbh kiürül a kocsink. Csak hasznunk nincs a fuvaron. A bevételünk, ügy néz ki, fele lesz a tavalyinak, viszont a kiadásaink a duplájára nőttek. Pedig mi nem is egy lapra teszünk fel mindent. A paprikán kívül foglalkozunk salátával, retekkel, krumplival, sárgarépával is. - Mekkora területen gazdálkodnak '.' - Két és fél holdat művelünk a tanya körül, meg van egy kertünk Pusztaszeren. - Bírják, győzik ezt a rengeteg munkát '.' - Hát éppen ez az. Szeretnénk bírni, de nent megy úgy a munka, mint régen. Elfáradtunk, megöregedtünk. Csak lennénk tíz. évvel fiatalabbak, rá se hederítenénk a világra. Bele kell törődnünk: nekünk már csak múltunk van. - Akkor talán felesleges is megkérdeznem, lesz-e több földjük, ha elkezdik kimérni az ősi jussot? - Nem felesleges, mert lehet, hogy visszakérjük. Ki tudja, hogyan alakul a gyerekeink sorsa. Mindketten állásban vannak, szeretik a munkájukat, de mi lesz velük, ha egyszer ajtót mutatnak nekik. Tudnak a földben dolgozni, értenek hozzá, itt még mindig megtalálhatják megélhetésüket. Ezért gondolkozunk azon. hogy mégis kell az a föld. Legalább lehetőségük legyen hova visszavonulni. - A vidék egyik mintagazdaságának tartják a maguk kertészetét, ahol nagyon szakszerűen gondozzák. ápolják a növényeket. Mi kellene ahhoz, hogy továbbra is az élvonalban maradhassanak? - Nagyon sok minden. Nem elég. ha csak mi erőlködünk. Bújhatjuk mi a szakkönyveket, folyóiratokat, vehetjük a korszerű japán permetezőt, hozathatjuk az amerikai paprikafajtát, dolgozhatunk éjt nappallá téve, kitehetjük a lelkünket, mindettől még nem fog virágozni az üzlet. Ebben az összekavarodott világban a parasztnak szövetség és érdekképviselet kell. Teszem azt, legyen, aki odafigyeljen arra, miért nem akar forgalmazni fóliát a Tiszai Vegyi Kombinát, miért nem vesz fel rendelést.Azt is szóba hozhatnám, sok az ellenőrizetlen vetőmag, már pedig a fajtaazonosságra nagyon ügyelnünk kell. Annyi a fajtakísérlet az országban, egyszerűen nem értem, miért nem válik ez javunkra. Az is nagy baj, hogy általában a maszekokra bízzák az alkatrészbeszerzést, akik között sok a gazember, a nyerészkedő. Gépállomásokra. gépkölcsönzőkre lenne szükségünk, hiszen kevés gazda engedheti meg magának, hogy 36 százalékos kamatozású hitelre vásároljon gépeket. Biztosítsanak nekünk új termelési technológiákat, készek vagyunk új fajtákat kipróbálni. Megfizetjük az árát. csak jussunk egyről a kettőre. A gazdakörök szervezhetnének tapasztalatcseréket, jó lenne hallani a világban bevált új növényvédelmi eljárásokról. Tisztes árat ajánló helyi felvásárlótelepek kellenének, akkor meg sem fordulna a termelő fejében, hogy Pestre utaztassa az áruját. Nagy a zűrzavar a mezőgazdaságban. Az idő pedig sürget. Mondja már meg végre valaki, mennyi pénzt tartalékoljunk jövőre, ami elég lesz a növényvédőszerekre, a palántára, a trágyára, a fóliára? Melyik az az út. amelyik nem zsákutcába visz? GOMBOS ERZSÉBET Üzlettől a szomszédolásig Számos hasznos információval jelent meg a /.sombói Hírmondó s/eptemhcri s/ima. A József Attila Művelődési Há/ tájékoztatójának szerkesztői arra kérik a község lakosságál. októbertől megrendeléssel - havi 15 forintos előfizetési dí jjal - támogassák a kulturális és információs kiadvány megjelenését; hogy a településnek továbbra is lehessen-helyi lapja. Aminek 6. számában egyébként bemutatják az űj plébánost. Pulya Jánost, aki cikkben köszönti Zsombó népét a búcsú alkalmából. A zsombói termelők és a környékbeli felvásárlók érdekeiről szól Tóth Szeles István: Kinek iizlel kinek nem című elemző írása. Üzletekről is s/ó van a/ Át'és/ Igazgatósága zsombói tanácskozásáról írott rövid beszámolóban, amiből kiderül például, hogy egy év alatt egymillió-nyolcszázezer forintot költöttek a helyi boltok, vendéglátóhelyek felújítására. Bejelentik, hogy október l-tól újra „üzemeltetik " a liizéptelepet. továbbá azt, hogy a szövetkezel Igazgatósága 150 ezer forinttal hozzájárul a szatymazi úti boltnál építendő portalanított út költségeihez. A lap folytatja Sári (Spáring) Károly: Nótaszóval... című írásának közlését. A Mészáros János szerkesztő állal összeállított Ez. is az. is rovatban számos közérdekű hírről, témáról, olvashatunk az orvosi ügyeletektől a kárpótlási ügyekben adott tájékoztatóig, a művelődési ház programjaiig. Hírt, hirdetést adnak szolgáltatásokról, vállalkozásokról is, amiből új kezdeményezés derül ki: a zsombói lap összefogott a forráskátival és a domaszékivel. a hirdetéseket ezentúl mindhárom hírharsona közli. A szomszédok más módú összefogására. találkozására, vetélkedésére. évenkénti rendszeres szomszédolásra biztató felhívást is közread a Zsombói Hírmondó, várva a falvak összefogásához minden ötletet a művelődési házban. Vezetője Kohn Róbert tanár. Hogy a helybeli írástudók felelőssége erre a területre is kiterjed - a krónikás számára kellemes meglepetés. - Négy éve költöztem ki a családdal Szegedről. Csábított a gazdálkodás lehetősége. S a falusi élet varázsa. Mostanában például a cserkészavatás - a templomban volt az ünnepség - tartotta lázban az embereket. - Tanúja volt a határövezetbéli változásnak. Ezért vállalta a szervezés bonyodalmait? - Idekerülvén egy tisztességes, munkás emberek lakta falut ismertem meg. Aztán jöttek a hírek: a szomszédságból gázpalackot loptak; valakinek eltűnt a lova; az egyik udvarról motort emeltek el. Begyűrűzött Röszkére a turistának álcázott alvilág. - Az olvasónak fogalmazzuk: mi a teendőjük? - Nem a rendőr - a bakter munkája a miénk. Összes hátrányával. Mondjak egy példát, ha kell, kettőt. Romániai rendszámú gépkocsi poroszkál éjjel kettőkor a határban. Fölajánljuk a segítségünket. Azt állítja a vezető, rokoni látogatásra jött. Megtaláljuk az adott címen az unokatestvért. Valót állított. Eltévedt lengyel turistákat kísértünk ki a határra másik alkalommal. Itt mindig történik valami... FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ - Ez a környék az üzletelók paradicsoma... - Csak akkor érdekel bennünket, ha a lakosság biztonságát veszélyeztetik. - Mi a föltétele az önvédelmi egyleti tagságnak? - Közismert, megbecsült polgár legyen az illető. Rendelkezzen kitűnő helyismerettel. Tizennyolc személy alkotja a csoportot, közülük kettő nő. A most leszerelt fiatalokkal szándékozunk bővíteni a létszámot. - Mit tart eddigi legnagyobb eredményüknek? - Csökkent az alkalmi tolvajok száma. Mi „takarításnak" nevezzük a betévedő külföldiek elirányítását. Gondolataikban nem olvashatunk, különben várja őket a kemping, a szupermarket. Tizennyolc ember nem váltja meg a világot, az azonban bizonyos: alapvető tevékenységünk, a járőrözés, az észlelések nyomán vezetett napló egyrészt szűrőnek bizonyul, másrészt számtalan támpontot nyújt a bűnüldöző szerveknek. Ez a szerepünk, ezt vállaljuk. - A község lakossága ezek szerint elfogadta az önvédelmi csoport létét? - Egyértelműen. Segítenek bennünket, a lehetőségek arányában. Végeredményben mindenki potenciális kárvallottja volt például a vadkempingezés okozta törvényen kívüli állapotnak. - Mi volt a leglátványosabb ténykedésük? - Csöndes lett a diszkókörnyék. Pedig olyan petárdázás folyt ott néhanapján, mint tőlünk délnyugatra, élesben. Hogy értük el a rendet ? Ott vagyunk! PATAKI SÁNDOR Kitekintő Az ördögűzés középkorból ismert történeteit a világ számos országában befejezettnek tekintik, kortünetnek, amelyben már nincs új páciens. És az ördög? Nos, az ördög nem alszik. A francia sajtó a nyár végén számolt be a legutóbbi ördögűzésről, amely Bretagne egyik kis falujóban történt. Az előzmény: egy négytagú család - apa. anya. két leány - hosszabb ideje „hallotta" a titokzatos, hol isteninek, hol ördöginek mondott hangokat. Mivel a plébánián nem találtak sem megértésre, sem gyógymódra, megszívlelték egy ördögűző tanácsát: az egész családnak meg kell tisztítania bensőjét a beléjük telepedett gonosztól. A család tehát úgy döntött, hogy kimossa magából az ördögöt; bezárkóztak a házukba, és hozzáláttak a recept alkalmazásához, miszerint a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legtöbb ásványvizet kell inni. Ötven litert fogyasztottak... A kúra a kórházban végződött, kómás állapotban szállították be őket. De a családanyát már nem tudták életre kelteni. A; ördög további sorsa ismeretlen. Ajándék Áginak A huszonnégy éves rúzsai lány, Makra Ágnes négy éve járja a kórházakat. Kullancscsípés okozta Lyme korban szenved. Betegsége tolókocsihoz köti. Reszkető kézzel képtelen írni. Egy írógép összeköthetné őt a külvilággal, lelki gyógyulását biztosan elősegíthetné. Édesanyja és jómaga is kicsi nyugdíjat kap, így a családi kasszából aligha tudnának egy írógépre valót összespórolni. Ajándékképpen egy még használható gépet is elfogadna - tettük közzé Ágnes kérését július derekán. És íme a segítség megérkezett. A Piért Kereskedelmi Vállalat Délmagyarországi Kirendeltségének ajándékát, egy vadonatúj, csaknem tízezer forintot érő írógépet, kétezer géppapírral együtt. Németh Lászlóné, a raktáráruházigazgatója személyesen vitte ki Rúzsára, ahol Ági édesanyja és keresztanyja vette át az ajándékot. Schmidt Andrea felvétele ezt a pillanatot örökítette meg. A Makra család köszönömjéhez mi is csatlakozunk. Túl a reflexeken: szervezett önvédelem Röszkén Napló a járőröknek Röszke, az egykori „határőrközség" közrend je és közbiztonsága a határátkelő forgalmának növekedésével, no meg a határőrség szerepének átértékelésével rosszabbodott. Ez utóbbi a sztálinista területvédelemről a klasszikus vonalvédelemre rendezkedett be, felszámolván a szűrő szerepét. Az új helyzet teremtette kihívást a község lakossága nehezen viseli el. A külterületeken élők együtt lakoznak a félelemmel. A röszkeiek még emlékeznek arra az időszakra, amikor az építkező polgár az utcán felejtett szerszámait másnap vagy egy hét múlva is a helyén találta... Az effajta nosztalgiázásból azonban nem lehet megélni, fennmaradni. A tavalyi vadkempingezést - mely nemcsak a magánemberek mindennapjait, de az intézmények működését is veszélyeztette - sikerült ugyan felszámolni, de a kísérőjelenségek tovább élnek a tanyavilágban, a környéken. A polgárok közérzetét a Jugoszláviában történtek egyértelműen befolyásolják. Ilyen körülmények között (a 3200 polgár, köztük 600 külterületi lakos megelégedésére) alakult meg a Röszkei Önvédelmi Egylet.