Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-23 / 223. szám

M % m < p v ALAPÍTVA: 1910-BEN ELMAGYARORSZAQ s^íöíwasi HÉTFŐ, 1991. SZEPT. 23., 81. ÉVF. 223. SZÁM HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT A „legnagyobb magyar" emlékezete „EGY FÉRFI KELLENE,... ki nem habozva kelet, nyugat közt, mint szélben a nád, Előre vinne, új. nagy századokba. Kikiizdve a ma­gyarság igazát" - idézte Juhász Gyula sorait szombaton délelőtt az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazga­tóság nagytermében az intézmény igazgatója, dr. Kováts Gábor. Emlékező beszéde előtt lelep­lezte Lapis András alkotását, a maty-éri evezőspályán korábban elhelyezett bronz Széchenyi-szobor gipsz eredetijét. (Fotója lapunk 3. oldalán) Dr. Kováts Gábor mondaniva­lóját azzal kezdte, hogy országunk­nak nagy szüksége lenne ma is egy Széchenyire, bár a Kossuth által „legnagyobb magyarnak" nevezett politikus, közgazdász - hogy sokoldalúságnak most csak ezt a két területét említsük - korában gyakran szenvedte el a meg nem értés, lelkiismeret-furdalás, önvád gyötrelmét. Széchenyi joggal sorol­ható a negyvennyolcas mártírok közé, mert ha nem is közvetlenül gyilkolták meg ellenségei, de népe nem tudta megvédeni. A kétszáz éve született állam­férfit senki sem sajátíthatja ki, még hazája sem, hiszen vasútja, vízi útjai átszelik Európát, összekötik nyugatot kelettel, északot déllel. De példaképül állíthatjuk akkor is, ha életműve még ma sincs befejezve. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ A vízgazdálkodás természeténél fogva nem befejezhető - tért rá szakterületére dr. Kováts Gábor. Száznegyvenöt éve, amikor Tisza­dobon maga a gróf nyomta első­ként ásóját a földbe, s kezdte meg a Tisza szabályozását, elkezdődött valami, amit mindig folytatni kell. Az ember elporlad, de áll a mű, miként Széchenyi Lánchídja. Tőrök Imre György, a Hidro­lógiai Társaság Szegedi Szerveze­tének elnöke emlékeztetett Széche­nyi felismerésére, amely a haza felemelkedésének hármas zálogát így fogalmazta meg: nemzetiség, közlekedés, összekapcsolódás más nemzetekkel. A gróf jó értelemben vett technokrata volt: gondolko­dásából nem hiányzott az elkép­zelések várható hatásának elem­zése. Összehangolt közút - vasút ­vízi út fejlesztési programja ma sem vesztett korszerűségéből. A „máso­dik honfoglalásnak" nevezett víz­szabályozás egyharmadnyi Ma­gyarországgal növelte meg az emberek életterét. A Széchenyi téren 1914-ben fel­állított szobornál - Stróbl Alajos munkája - Tűhegyi József alpolgár­mester mondott beszédet. Az élet­művel méltatlanul bánó utókorról beszélt, és Széchenyi szegedi sze­repéről, amelyben igen jelentős helye volt az Úri Kaszinó létre­hozásának. Gondjaink ma is sok hasonlóságot mutatnak a reformko­réval - mondta az alpolgármester. „Gyarapítsuk azok számát, akik polgári erényekkel rendelkeznek!" - idézte a gróf szavait. Ezután a polgármesteri hivatal, a vízügyi igazgatóság, a MÁV Igaz­gatóság, a Széchenyi Kör Szegedi Klubja, valamint a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesületének Szegedi Csoportja helyezte el koszorúit a szobor talapzatánál. A MÁV fúvószenekarának mu­zsikája sok érdeklődőt a szobor köré vonzott, így az emlékezés va­lóban a városlakók ünnepévé vált. * Két kiadvány is megjelent a „legnagyobb magyar" kétszázadik születésnapja alkalmából: a Széchenyi Kör Szegedi Klubjának kezdeményezésére az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság hasonmás kiadásban jelentette meg gróf Széchenyi István „Eszmetöredékek, különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg" című munkáját. Szeged Megyei Jogú Város Pol­gármesteri Hivatala adta ki Bátyai Jenő Széchenyi és Szeged című minikönyvét, amelynek fejezeteit lapunk sorozatban közölte, s melyet nem jelez a kiadvány. (Az országos Széchenyi-ünnepségekről lapunk 3. oldalán olvashatnak.) NY. P Műtőasztalon egészségügyi rendszerünk vélemi A véleménynyilvánítás lehetősé­gének megteremtése volt a célja a Csongrád Megyei Orvosi, illetve Gyógyszerészi Kamarának, vala­mint a szegedi Orvos Klubnak, amikor pénteken délutánra vita­fórumot szervezett. amelyre*meg­hívta dr. Kiss Gyulát az országgyű­lés egészségügyi bizottságának elnökét, és több országgyűlési képviselőt, köztük dr. Grezsa Ferencet, dr. Kincses Gyulát, valamint az MDF egészségügyi programjának kidolgozóját, dr. Fejér Lászlót. Ök válaszoltak a szép számban megjelent orvosok, gyógyszerészek kérdéseire. Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke elöljáróban szükségesnek tartotta elmondani: noha azt min­denki tudja, hogy az egészségügy reformját hihetetlenül ne­héz gazdasági helyzetben kell végrehajtani, azt az adatot valószínűleg kevesen ismerik, miszerint Magyarországon 136 dollár jut I évben I ember egészségügyi ellátására, szemben az USA 2600 dollárjával. E kevés pénzzel is rosszul bántak az állami egészségügy központilag vezérelt, szigorúan centralizált, hierarchikus rendszerében. A változ­tatásokhoz e központi irányítás megszüntetése, a valódi piaci viszonyokat biztosító versenyhelyzet megteremtése szüksé­geltetik. A fórumon megjelent orvosokat leginkább az izgatta, miként alakul jövedelmük, mikor kaphatnak részletes és pontos tájékoztatást a pontrendszerről, azaz az egyes orvosi szakmákban elvégzett vizsgálatok, kezelések tételes díjairól. A pontrendszer kidolgázása folyamatban van. ám mivel először az alap - az. új rendszerben háziorvosinak nevezett ­ellátásban szándékoznak bevezetni a teljesítmény szerinti finanszírozást, így e terület pontértékeinek meghatározása a legsürgetőbb. Szeptember végére várható az alapellátás pontértékeinek megszületése, amelyeknek ismeretében valamennyi háziorvos már durva számításokat végezhet. Az új rendszerben az. orvosok jövedelme jelentős mértékben at­tól függ. mennyit tudnak kialkudni a szakma érdekvédelmi szervezetei a biztosítóval folytatott tárgyalássorozatban. A financiális kérdések mellett a leendő háziorvos számára az sem elhanyagolható tényező, hogy korlátok illetve korlá­tozások nélkül végezhesse munkáját. Az erre vonatkozó kérdésre megnyugató válasz, érkezett. Mivel a kétpólusú egészségügyben - amelynek egyik pólusán a háziorvos, a másikon a járó- és fekvőbeteg-szakellátás áll - elsőbbsége az alapellátásnak lesz, ezért az e területen dolgozó orvos meg­Szabad orvost választani Vitafórum a megújítás programjáról A Népjóléti Minisztériumban közel fél évig készült az a vitaanyag, ami „Cselekvési program egészségügyi rendszerünk megújítására " címmel látott napvilágot az Orvosi Hetilap ez év augusztus 18-i számában. A közzétételt az a szándék vezérelte, hogy az egészségügyben dolgozók valamennyien megismerhessék a tárca elképzeléseit, t alkothassanak az eddig megszületett gondolatokról, és konstruktív észrevételeikkel segítsék a program továbbformálását, a végleges változat kialakítását. kap minden jogosítványt annak érdekében, hogy a meg­előzést és a beteg végleges gyógyítását akadályok nélkül megvalósíthassa. Az új rendszerben nagy feladat hárul a háziorvosokra, hiszen ók rendel­keznek majd a betegükkel kapcso­latos valamennyi infromációval, ők irányítják pácienseiket. E felelős­ségteljes munkához viszont széles körű szakmai ismeretek szükségel­tetnek. Ezek elsajátítására nyújt majd lehetőséget a háziorvosi képzés. Mi lesz azokkal, akik nem tud­nak betegbiztosítást fizetni, mi lesz a munkanélküliekkel, a hajlék­talanokkal, s nem utolsósorban a szenvedélybetegekkel, az ún. mar­ginális társadalmi rétegekkel, akik­nek ellátása, gondozása, gyógyítása egyszerre egészségügyi és szociális feladat? Nem lesznek, mert nem lehetnek orvosi ellátás nélkül hagyott emberek - hangzott a válasz. A betegbiztosításban való részvétel fedezetét a nem keresők számára is elő kell teremteni, mégpedig a költségvetésből. Az azonban még kérdés, hogy a különböző gondozók - mint például az alko­holbeteg intézetek, drogambulanciák - költségei közül me­lyek azok, amelyeket majd az egészségbiztosító térít, s mely kiadásokat fedez a költségvetés. Egy viszont már most biz­tos, hogy e gondozókat nem szabad a teljesítmény alapján fi­nanszírozni. hiszen ezek nem lehetnek piaci viszonyok alap­ján működő intézetek. Végezetül, a pillanatnyilag legfontosabb kérdés, mikorra várható a társadalombiztosítás reformja, amely nélkül nem valósulhat meg az egészségügy átalakítása, amely nélkül ki­vitelezhetetetlen a teljesítményfinanszírozás. Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke azzal biztatta a megjelenteket, hogy hétfőn, azaz ma kerül a Par­lament elé ismét a tb-koncepció, s remélhetőleg hamarosan elérkezünk ahhoz a pillanathoz, amikor megteremtődnek az egészségügyi változásához elengedhetetlen új biztosítási feltételek. Az új finanszírozás pénzügyi fedezetét a th azonban csak akkor tudja biztosítani, ha vagyonnal látják el. A vagyonátadás - több százmilliárd forintról lenne szó ­ütemezése kialakulófélben van. A tervek szerint. 1992 januárjától kezdődne - egyelőre csak az alapellátásban - az új rendszerű finanszírozás. Az állampolgár e változásból mindössze annyit vesz majd észre, hogy a 43 plusz 10 szá­zalékos járulékfizetésért cserébe kap egy kis könyvecskét, amely azt igazolja, hogy ő biztosított. A beteg e könyvvel a maga által szabadon választott házi orvoshoz mehet. FOTÓ: SCIIMIDT ANDREA KALOCSAI KATALIN ISáUSMűö" A hét 2 Baráth Etele a világkiállításról 3 Beszélgetés Vadon Gáborral 4 DM-riport ­Nyomda születik 5 Szervezett önvédelem Röszkén 6 A Szeged-Szarvas mérkőzés krónikája 7 Elfújták a szegedi ezüstérmet 8 Cs. Gát László jelenti New Yorkból 9 Podmaniczky Szilárd tárcája 16 Torta Persze írhattam volna pudingot is, mert annak próbájáról szól a közmondás, most viszont a torta re­ceptjéről szeretnék évődni, vagyis erről a szép újságról, amit kezében tart az olvasó. Hogy kissé zavaros és sűrű az indítás? Tessék várni, mindjárt megmagyarázom! Gondoljunk egy gazdagon meg­rakott ünnepi asztalra, pontosab­ban arra a percre, amikor a félig ürült kancsók és a mámoros poha­rak között tányérra kerül a torta, s az első falat után elismerően dünnyög-morntog az egész csalód, de csak a sógornő vonja félre a liáz asszonyát, árulná el a receptet: ez mitől ilyen jó? A többiek a nagy közös asztalnál csak annyit érzékelnek: az édesség bizony finom (vagy talán „túlsá­gos"), de nem izgatja őket az ok. Lám, ez a pudingpróba típusú igazság csak az első falatig unal­mas. onnantól pedig egyenesen ta­nulmányozandó. Arra gondolok, valóban szívlelendő realitás, hogy végíilis a fogyasztó dönt. Tehát bármilyen finom is a csinálmány, ha nem kívánják elegen, nem érde­mes nekikezdeni, s fordítva: ha vi­szik, nem is olyan fontos (a forgal­mazónak). hogy mindenből a leg­jobbat rakták bele. Valahol persze cinikus ez a meg­közelítés, s csak azért kapott nyom­dafestéket, hogy tortaszeleteken, pudinghalmokon és közgazdasági bölcselkedéseken át eljussak a lényegig. Mi. újságírók ugyanis - többek közölt - akkor követünk el nagy hi­bát. ha azt hisszük, az olvasó ismeri a lapcsinálás receptjét, és az alap­ján ítél. Pedig csupán az az igaz­ság. hogy reávetítjük befogadóink­ra a mi feneketlen (értsd: belterjes) tudásunkat, s nagyot tévedünk, ha azt hisszük: mérlegre tétetik a hírek beszerzésének tudománya, vagy a témakövető módszer. Nem, az ol­vasót csak az izgatja, hogy jó-e a lap. Nem törődik azzal, mi a kolam­na. a raszteres lénia, de még azzal sem. hogy mi fából forogták a pa­gina/. Mindazonáltal irt és most be kell avatni a fogyasztót a termékkészítés részletébe, mert döntő dolog történt nyolcvanegy esztendős lapunk éle­tében: a fény szedőrendszer kialakí­tása és a fotodigitalizáció utón nyomdát alapítottunk, v mától 16 oldalon, ofszet eljárással jelenünk meg. ami magyarul annyit fesz. hogy fölismerhetőek lesznek a képek és olvashatók a betűk. Ennyit mindenképp el kelleti mondanunk, bórlia az olvasót ért­hető módon csak a fogyaszthatóság érdekli. Nem a recept, hanem a tor­ta ízt. DLI SZ.TL s IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom