Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-18 / 219. szám

6 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. SZEPT. 18. Labdarúgó BEK-mérkőzés Szegeden Fél házzal, fél gőzzel... így látták az edzők Háború. Ez jutott eszembe, amikor kollégáimmá! a délután hatkor kezdődő sajtótájékoztatóra igyekezve - és három rendőrkordonon átjutva - a Nagy-Szerbiát éltető szurkolótábor mogott a stadion kapujához ertünk. Húsz egyenruhás vette korul az autót. Kolnyitottam a csomagtartót, megmutattam a táskám tartalmát, azután bepillantást engedtem a inotorhazba is. Tettük a dolgunk. Odakint, az aszfalton üldögéltek a belgrádiak borízű rigmusaikkal bíbelődve, s mi - alighanem telve félelemmel - vártuk a kezdést vagy inkább a meccs vegét. Igy persze nem lehet fociunnepre készülődni, nem tudjuk felöltöztetni a szivünket, mert feszültségünk tárgya már nem a várakozás, hanein a túlélés reménye. Innen nézve kitűnő dramaturgiával epult fol a Crvena Zvezda előadasa. Szepen és pontosan futballoztak, a vendegek játékbeli agresszivitására kizárólag hasonló eszközökkel valaszoltak, s ezaltal nem tüzelték fol a pirotechnikai eszközökkel az ellenőrzések ellenére is fölszerelt belgrádi publikumot. Később, a korán szerzett vezető gól után a választható legjobbat húzták a nagy zold sakktáblán: várták az íreket. Akik jöttek, majd gyorsan gólt kaptak. A második félidőre hazai NB Il-es szintre süllyedt a feszültség. S hogy nehogy füttyszó lialljék: a végén Mihajlovics két golnyival közelebb lépett a világklasszis titulus, no meg a lelkes-kegyetlen Zvezda-publikum lehűtése felé. Háborútól az elégedettségig. Talán így fogható össze az, amit e váratlanul közepes meccs körítéséről gondolhatunk. Bár, az igazat megvallva, elég jól megvoltunk a bizonyságainkkal. A Zvezda nagyon jó csapat - ezt tudtuk. A Portadown szorgos iparosokból áll - ezt tapasztalatainkra építve sejtehettuk. Akkor hát mi történt? Túléltük. Ez épp olyan jó eredmény, mint a 4-0. FK Crvena Zvezda SC Portadown 4-0 (2-0) Szeged, Tisza-parti stadion, 7000 néző. Vezette: Ceylan iGimen, Oncu, mindhárom törők). Crvena Zvezda: Lekovics - Kadinovics, Belodedics, Tanyga Jugovics, Stosics, Najdoszki, Ratkovics, Mihajlovics - Ivics, Lukics. Edző: Vldadiea Popovics. Portadown: Keenan - Mator, Curhiss, Strain. Mitcheli - Stewart, Doolin, Kussell, Fraser-Cowan, Davidson. Edző: Ronnie M'Fall. Csere: Ivics helyett Jovanovics a 7E percben. Gólszerző: Tanyga a 15., Stewart (ongoll a 37., Mihajlovics a 77., Mihajlovics a 84. percben. A mérkőzés előtt dr. Lippal Pál. Szeged polgármestere s/erb-horvátul. angolul és természetesen anyanyelvén is köszöntölte a csapatokat, vezetőiket valamint a szurkolókat. 15. perc: A jobb oldalon elfutó Ivicset Mitcheli szabálytalanul szerelte a 16-os sarkának közelében. A szabadrúgást Jugovics ívelte középre, a rakétaként érkező Tanyga pedig magasra emelkedve a kapu jobb oldalába fejelte a labdát, 1-0. 20. perc: Bal oldali Zvezda támadás végén Mihajlovics 30 méterről célozta meg az írek kapuját, a johb alsó sarokba tartó labdát Keenan gyors vetődéssel tenyerelte az alapvonalon túlra. 31. perc: Radinovics a jobb oldalról adott kapu elé, a menetrendszerűen felfutó Tanyga fejelhetett ismét, ám labdája elkerülte a bal alsó sarkot 34 perc: Jugovics forgatta meg az írek védelmét a jobb oldalon. 8 méterről lövésre szánta magát, labdája a jobb oldali kapufa tövéről vágódott a mezőnybe, majd a védők felszabadítottak. 37. perc: A mezónyfölényüket állandósító belgrádiak valósággal kapujukhoz szegezték ellenfelüket. A nagy tömörülésben Stosics 20 méterről lövésre szánta magát, Keenan vetődött, úgy látszott könnyedén háríthat, ám a labda Stewarton irányt valtoztatva akadály tálul jutott a kapu bal oldalába. Öngól, 2-0. 41. perc: Lukics játszotta magát tisztára a vendégek 16-osán belül, a I l-es pont tájékáról megcélozta a kaput, a jobb alsó sarok felé tartó lövését azonban Keenan gyors vetődéssel megfogta. 44. perc: Jobb oldali Zvezdatámadás végén Ivics forgatta meg a védőket, nehéz szögből lövésre vállalkozott, közeli labdáját azonban a jól helyezkedő ír kapus vetődve hárította. 53. perc: A lesipuskás Ivics csípett el egy rövidre sikerült hazaadást, kicselezte a kimozduló Keenant, majd az alapvonal közeléből visszagurított Lukics elé, aki 10 méterről habozás nélkül lőtt, ám labdáját az időközben visszaérkező ír kapus ártalmatlanná tette. 77. perc: Curhiss a kitörő Lukicsot a kaputól 25 méterre szabálytalanul szerelte. A szabadrúgást Mihajlovics (ahogyen egy jövendőbeli sztárhoz illik) ballal a kapu bal oldalába csavarta. 3-0. 84. perc: Mihajlovics cselezgetett a vendégek kapujától mintegy 26 méterre, amikor az egyik védő, megunva a „csomózást" felvágta a középpályást. A szabadrúgást ismét ő végezte el, mégpedig azzal a bal lábával, amiben „az erő és intellektus összpontosul". A labda a 7 perccel korábban már megtett röppályát írta le újfent, s végállomása megint a háló volt, 4-0. A kezdést jelző sípszó után azonnal támadásba lendült a belgrádi csapat, tudomására hozva ellenfelének, ez a mérkőzés az általa írt „forgatókönyv" szerint zajlik majd. Az észak-írek. a látottak alapján készültek erre. négy védőjük elé négy középpályást sorakoztattak föl, elől csak Cowan tartózkodott. A megerősített védőfal azonban csak negyedóráig állta a rohamokat, majd 17 perc elteltével, igaz Stewart segédletével, ismét a Portadown kapujába jutott a labda. A második belgrádi találat után néha már a támadással is törődtek az észak-írek, ám játékfelfogásukból adódóan nem sok zavart tudtak okozni ellenfelük kapuja előtt. Szünet után sem változott a kép. a Portadown teljes ménékben igazolta vezetői meglátásait, szerény képességű játékosaik nem tudták igazán küzdelemre késztetni a BEK-győztest. Igy aztán Mihajlovicsék fél ház előtt fél gőzzel, igazi tudásukat rejtve is biztosan nyertek. Jó: Belodedics, Tanyga. Stosics. Jugovics .Mihajlovics. ill. Keenan. Amikor a semleges drukker hajnali három órakor kinézett a veszélyesnek mondott szurkolói' útra, megkönnyebbült. Még nincs balhé, az utca teljesen kihalt. Nem gondolhatott másra tizenegy órakor sem. A kemény magnak nevezett, robbantós, petárdás, töró-zúzó tömeg még nem hallatta hangját...Később tort ki a pánik. Rémhírek futottak át a városon: lelőttek egy jugó repülőt a magyarok, kifosztották az Arany János utcai boltot az elvetemült, piros-fehér maskarába bújt szurkolók. . és. így tovább... S micsoda szerencse, hogy nem maradt otthon! Senki senkit nem bántott. A semminél azért több történt, mert a rendőröknek rögzíteniük kellett. hogy az említett üzletből ötezer forintnyi italt és cigarettát vittek el fizetés nélkül a kellemetlen Zvezda szurkolók. Emellett még a füstölős bombák és a durrogós petárdák kezelőire is le kellett csapniuk a meccs hevében. Ennek ellenére a párezer magyar ember kellemes kis kupameccset élvezhetett. Akár a szegedi focisták is lehettek volna a kupanap résztvevői - tegnap. De kár, hogy nem így történt, mert az öreg drukker is vígan énekelte volna hazafelé mentében: „ mi vagyunk a bajnokok." Hangolás A „Nagy Nap" délelőttjén a Felső Tisza-parti stadion Etelka sori bejáratánál ötpercenként változott a „harci helyzet". Fél 10 korul még csak két autóbusznyi Zvezda-szimpatizáns kereste a belváros felé vezető utat. nem sokkal 11 óra előtt pedig már több tucat „csillagos rendszámú" Zastavából és Yugóból ugráltak ki a piros-fehér sálas, lepedős. sapkás lés a magyar fül számára szokatlan rigmusokat éneklő) jugoszláv fiatalok. -Az öltozőfolyosón az egyik ajtónál mar ebben a korai időpontban 4 örök posztollak. A; UEFA előírásainak megfelelőe\isugya/iis a BEK-mérkőzés' előtt több Zvezda és Ponadown-játékosnak is ..mintát" illett produkálnia, és a: e célból elkülönített helyiséget - ahol tobb liter „segédeszközt" (sort. üdítőt) tárollak - már jó előre biztosítani kellett. IArról nincs további információnk, hogy a szúrópróbaszerűen kiválasztott futballisták visszaadták-e a természetnek, pontosabban a doppingkontrollt végző orvosoknak azt. ami neki(k) járt...) Az utolsó csinosító simításokat még dél kórul is felfedezhette a stadionban az éles és kritikus szem: amíg a tényleg amatőrnek tűnő írek edzegettek. a Ivégre) civilizáltnak nevezhető sajtópáholyban a Távközlési Vállalat szakemberei harmincnál is több telefonkészüléket helyeztek el. Néhány villámkezű úr ecsettel a kezében hordott fel újabb réteget a vaskorlátra, a frissen elkészült betonkaréjt pedig javában locsolták. . Sándor Péter, a Forrás igazgatója (azt is írhatnánk: a két csapat szállásadója) velünk egyidőben edzéslesre érkezett és nyomban „követelni kezdte" a Délmagyarország Zvezda-mellékletét. Amikor megígértük neki. hogy az ebéd mellé biztosan megkapja a „cég ajándékát", csak annyit mondott: „Már most megírhatjátok, hogy a jugók 3-0-ra nyernek!" Ma már tudjuk: a..dirinek" majdnem igaza lett... VLADICA POPOVICS: - Biztosan és megérdemelten nyertünk! A most szerzett előny mindenképpen elég lesz ahhoz, hogy kiváló csapatunk tovább jusson. Ellenfelünk rendkívül korrekt volt. ám valójában nem késztetett bennünket komolyabb erőkifejtésre. Támadásokkal alig kísérletezett, jó példa erre. hogy kapusunknak úgyszólván nem akadt dolga. RONNIE M'FALL: - Nem tudtunk igazán kibontakozni. nagyon sok átadási hibát vétettek játékosaink. Elégedetlen vagyok a látottaknál, mert ennél többet tud a csapat. Az első félidő után. amikor csak 2-0-ra vezetett ellenfelünk, még reménykedtem egy tisztes eredményben. Igy most már csak abban bízhatom, hogy Portadownban. ha minimális különbséggel is. de nyerünk. mwmamsmmzímmsmue^Mmmímiiii: Tarkó Állítólag leköpte az egyik rendőrt. Legalábbis ezt kiáltotta valaki mellettünk magyarul, s hogy anyanyelvünkön szólt, ez több volt, mint váratlan. Az Etelka sori bejáratnál, ahol végül minimális pénzért kínálgatták a belépőt, tekintélyes és fölöttébb szigorú szerb őrök posztoltak. Még az újságíróigazolvány sem volt évényes. Utóbb ugyanis hiába kéredzkedtünk, már nem engedtek be bennünket, mutogattak a Tisza felé. A folyó meg hömpölygőit lassan, szókén, és nem érdekelte sem Szerbia, sem a pettyes labda, ami végül mégiscsak négyszer érintette a hálót. És verekedtek. A fiú húsz év körüli lehetett. Ott dolgozott a tumultusban bőszen egy tizedes, egyenzöld katonai ruhában, egy-két szigorú rendező, a fiú meg fetrengett és üvöltölt szép iskolás, szerb nyelven. Kapott is volna még az ütlegekből, ha nem lépnek oda a honfitársai. Pontosan azok. akik éppen a sorban álltak. Lehet, hogy ami történt, valami hagyományos és régtől illó rendszabály. Mert végül is a honfitársaik fogták le a fiút, aki erre megnyugodott. A/t kiabálták, hogy majd mi elintézzük! Ha nem viselkedik jól, tőlünk kap egyet-kettőt. És a fiú hirtelen megnyugodott, s néhány pillanatra különös csönd támadt. De csak addig, hogy tarkójára tegye két tenyerét, s úgy vonuljon barátai közé. Beengedtek. A mérkőzésre nemigen emlekezett. Volt négy gól, négy szívrengető üdvrivalgás, néhány kimaradt helyzet, és ami megmaradt, az a hazatérés, oda, ahol most fegyverek dörögnek, s nem tudni melyik barátot mikor viszik el, mikor kapja a kicsi kártyát, hogy menni kell, célozni, meghúzni a ravaszt és lőni arra az emberre, akit különben csak leszerelni kellene, szépen, látványosan és úgy. hogy közben azért őrjöngjön a szerb, a horvát, a magyar, netán az európai közönség. _ Afféle szellemi előételként - eleget téve Sándor Péter óhajának - tegnap kora délután a DM mellékletéből 50 példányt átszállítottunk a Forrásba. Gyenes Kálmán felvételén Szinisa Mihajlovics elnéző mosollyal veszi tudomásul, hogy kiadványunkban felcserélődött Szavicsevics és az ó fotója. Az azonosítás kedvéért Borbély László szabadkai sportvezetővel az utolsó betűig lefordíttatta a róla szóló sorokat, majd elégedetten a hóna alá csapta az újságot, és elindult biliárdozni... A kupanap eseményeit lejegyezte Darvasi László, Dlusztus Imre, Györki Ernő, Majoros Tibor és Réthi Attila; fotózta: Gyenes Kálmán és Nagy László.