Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-17 / 218. szám

/ 2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. SZEPT. 17. A/ AFP francia hírügynökség párizsi keltezésű jelentésében a Military Balance című, nyugati adatokra támaszkodó kiadványra hivatkozva az alábbiakban adja meg „a szombat óta Horvátországban nagyszabású offenzívát folytató" jugoszláv szövetségi néphadsereg erejét: A tartalékosok száma megha­ladja a félmilliót, ebből 440 000 a szárazföldi hadseregben. Szárazföldi hadsereg: 138 000 ember (ebből 93 000 sorkatona), négy katonai körzetre elosztva, ebből egy tengerparti (közös száraz­földi-tengeri parancsnokság). A szárazföldi hadsereg 8 harc­kocsizó és 23 gyalogsági dan­dárból áll, továbbá 14 tábori tűzér­osztályból és hat, Sam-6-os föld­levegő rakétákkal felszerelt rakéta ezredből. JNA-szemle Felszerelés: egyebek mellett 1850 nehéz harckocsi, ebből 850 darab T-54 / 55-ös, valamint 1934 motorizált vontatású tüzérségi löveg és több mint hatezer akna­vető. Haditengerészei: Tízezer ember, ebből 900 tengerészgyalogos; 2300 fő a panvédelmet látja el. (A tízezer emberből 4400 a sorkatona.) A haditengerészetnek 5 tenger­alattjárója, négy rakéta-fregattja, valamint 59 rohamcsónakja és partvédő hajója van, közülük néhány rakétával felszerelve. Légierő: 32 000 ember (ebból 4000 sorkatona). A harci repülő­gépek száma 455, a felfegyverzett helikoptereké 198. A légierő három légi hadtestre tagozódik, amelyek mindegyikéhez egy légvédelmi hadosztály tartozik, repülőgépekkel, légvédelmi tüzér­séggel és föld-levegő rakétákkal. A jugoszláv légierőnek különféle sorozatszámú, MIG típusú vadász­gépei vannak. A tényleges szolgálati idejét töltő katonaságnak - nyugati becslések szerint - több mint a fele szerb (Jugoszlávia 23 milliós lakossá­gából a szerbek 9 milliót tesznek ki), a néphadsereg további részét azonban az összes köztársaságból behívott katonák képezik. A jugoszláv szövetségi nép­hadsereg fegyverzete szovjet ere­detű, vagy szovjet licenc alapján készült, de rendelkezik nyugati hadianyaggal is. (MTI) Mozgósítás a Vajdaságban Eszéken és Vukováron hétfőre virradóra heves összecsapások vol­tak, de lövöldöztek Banja, Kordun és Dél-Horvátország több körzetében is. Nem szüneteltek a harcok a nyugat­szlavóniai Pakracon sem. Eszéken előző nap öten meghal­tak, mintegy hatvanan megsebesül­tek. Zágrábban délelőtt 10.37-kor megszólallak a légvédelmi szirénák, s a lakosság azonnal az óvóhelyekre menekült. Egyes iskolák megszakí­tották az oktatást. Ott. ahol foly­tatódott a tanítás, a légiriadó után a tanulók a pincékbe menekültek. A zágrábiak mintegy húsz percig tartózkodtak a pincékben, s akkor jelezték, hogy elmúlt a légiveszély. A vajdasági területvédelem hétfőn mozgósította a tartomány nyolc harci egységének alakulatait. A mozgó­sítást azzal indokolják, hogy kiszéle­sedtek az összetűzések, s még rosszabb irányzat alakul ki, különösen Szlavó­niában, Baranyában és Nyugat­Szerémségben. Megállapították azt is, hogy minden békekezdeményezés ellenére hirtelen romlott a politikai és biztonsági helyzet, a tartományi törzskar a hadkötelezettek és az anyagi-szolgálat sürgős jelentkezését várja. (MTI) „Lőszer kell, nem misszió" A brit kormány munkaokminya szerint legalább 30 ezer katonára lenne szükség, akik közül sokan elesnének, ha szét akarnák választani a Jugoszláviában háborúzó feleket, és fenn akarnák tartani a békét. Ezt a munkaokmányt a Nyugat­európai Unió (kilenc NATO-tag közös-piaci ország tanácskozó testü­lete) elé terjesztik, s úgy vélik, meggyőzi majd a csapatok kikül­désének híveit, elsősorban Francia­országot és Olaszországot az akció képtelenségéről - írta hétfőn a The Guardian című brit lap, Az űjság szerint a brit kormány, az észak-írországi rossz tapasztalatok alapján, hevesen ellenzi a katonai beavatkozást Jugoszláviában, annak ellenére, hogy már az amerikai kormány is jelezte: nem ellenezné békefenntartó csapatok szervezését a Nyugat-európai Unió égisze alatt. Az Egyesült Államok csak német és amerikai csapatok részvételét zárja ki. Hétfőn érkezik Belgrádba lord Carrington, a hágai békekonferencia elnöke, aki Slobodan Milosevic szerb, Franjo Tudjman horvát elnök­kel és Veljko Kadijevic nemzetvédel­mi miniszterrel szeretne tárgyalni a tű/szünet megteremtéséről. Zágrábban egyre hevesebben támadják az Európai Közösségek békekezdeményezéseit. Franjo Gre­guric horvát kormányfő határozatlan­sággal vádolta Európát, s különösen az olasz diplomácia vezetőjét, Drazen Budisa, az EK-megfigyelők­kel kapcsolatos feladatokkal megbí­zott miniszter pedig interjújában azt hangoztatta, hogy - úgymond ­Európa felelős Horvátország szenvedéseiért. - Ha Európa nem változtat állás­pontján - így a horvát miniszter akkor Zágrábnak nem diplomáciai misszióra, hanem lőszerre és lég­védelmi fegyverekre lesz szüksége. (MTI) Állami gabonavásár 650 ezer tonna gabona - ebből 100 ezer tonna étkezési- és 550 ezer ton­na takarmánybúza - felvásárlására kapott megbízást a Tartalékgazdál­kodási Igazgatóság (TIG) az FM­PM-IKM megállapodása alapján. A szóban forgó mennyiség megvételét a kormány a gabonapiacon tapasztal­ható feszültségek levezetésére ren­delte el. Az intervenciós készletre történő felvásárlás minőségi követel­ményei a következők: az étkezési búzánál a hektoliter súlynak mini­mum 76-os, a fehérjetartalomnak minimum 12,5 százalékos, a víztar­talomnak pedig maximum 14,5 százalékos követelménynek kell megfelelnie, míg a takarmánybúzá­nál a felsorolt értékek 73, 11 száza­lék, illetve 14,5 százalék. Az egyéb minőségi követelmények pedig: az MSZ 6383-79-es előírásoknak kell megfelelniük azzaj a megszorítással, hogy süly- és értékbeni térítés nincs. Az étkezési búza felvásárlási ára 5000 forint /tonna, a takarmány­búzáé pedig 4000 forint/tonna. A TIG a búza megvételekor a meghirdetett felvásárlási ár 80 szá­zalékát fizeti ki a termelőknek 90 napos fizetési haladékkal. A fennma­radó 20 százalék kifizetésének fel­tételei többek között: a TIG a jövő év június 30-ig értékesíteni tudja a bú­zát, és a nettó árbevétel meghaladja a már kifizetett 80 százalékot. A termelők búzájukat ez év október 30­ig ajánlhatják fel a TIG-nek. A szer­ződéseket a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság ez év november 30-ig köti meg a termelőkkel - a beérkezés sorrendjében. Mentség a gazdagoknak Menekülés a menekültektől A történelem legnagyobb népvándorlása elé nézhetünk Nincs olyan szegény ország a földkerekségen, amelybe ne igyekeznének a még szegényebbekből. Spanyolországba, amely az államháztartás és nemzetgazdaság felvirágzása ellenére 15 százalékos munkanélküliséggel küszködik, csak úgy özönlenek a marokkóiak. No meg a más észak-afrikai országok fiai: algériaiak, tunéziaiak. És még több érkezne, ha a hatóságok nem tennének szigorú intézkedéseket ellenük. Mégis 200 ezer külföldi él illegálisan az országban, a törvényesen ott-tartózkodó 408 ezren felül. Lengyelországban csupán tavaly negyedmillió román betelepedését regisztrálták. Az érkezőknek ez a többszörös adósságátütemezés után szinte meg­oldhatatlannak látszó gazdasági gondokkal küszködő ország valóságos paradicsom. Igaz, hogy a románok és a hozzájuk csatlakozó bolgárok, amint tehetik, megkísérlik az átjutást a zöld határon Németországba. Az álmok álma persze - legalábbis a mi földrészünkön - Németország, Svédország, Dánia, a jóléti államok. Vagy éppen Svájc, amely szigorú idegenrendórségéról ismert. Mégis: a 6,7 milliós összlakosságból 1,1 a kül­földi. Ennyit regisztráltak. Hogy titokban hányan élnek ott, arra nem hajlandók még becsléseket sem adni. Az amerikai földrészen sem jobb a helyzet. Amenka ­nem Amerika. Dél- és Közép-Amerika népe a gazdag Észak-Amerikába igyekszik. Az Egyesült Államokba, Kanadába. Az USA mexikói határán megerősítették az őrséget. Helyenként 3 méter magas sűrű drótkerítést telepítettek, másutt elektromos áramot is vezettek a határt védó berendezésekbe. És mégis: évi egy vagy két millió mexikói bejut az ígéret földjére és valahogyan munkát is talál, megél ott. És még mennyien mennének! Törökországból a már .nyugatabbra vándorolt 2,5-3 millión felül újabb 2,5 millió indulna új hazába, ha tehetné. A Földközi-tenger melletti „periféria-országokban" egyre több ember kényszerül a létminimum szintjére vagy az alá. Egy Európai Közösségi felmérés szerint egy évtized múlva a világnak csak ezen a táján 100 millió olyan ember él majd, akinek nem lesz miből. Egy másik szakértő e térségben azonnal 35 millió új munkahelyet szeretne teremteni, különben lehetetlen megállítani a világ­történelem legnagyobb népvándorlását, amely előttünk áll. Genfben egy népmozgalmakkal foglalkozó nem­zetközi szervezet vezérigazgatójának, James Purcell prognózisa ez. A világon jelenleg 5,5 milliárd ember él. Már ez is túl sok, ha azt vessszük, hogy egyötödük a szegénységi kü­szöb alatt vegetál, amíg el nem pusztul. Csakhogy a Föld népessége gyorsabban növekszik, mint amit el tudunk képzelni. Harmincöt év múlva 8,5 milliárdra számíthatnak. Az ENSZ szakértői szerint 14 milliárdnál áll majd meg a növekedés. Ami azonban csaknem kizárólag a harmadik világban, valamint Kínában megy végbe. A következmény: a világ 14 milliárd lakosa közül például a németek száma a jelenleginek felére csökken, a törökök száma háromszorosára növekszik majd. Ez persze csak prognózis, de a lények máris nyomasztóak. Hogy mennyien hagynák el a Szovjet­uniót, ha lehetséges és be is fogadnák őket. 5-6 millióan bizonyosan, de elképzelhető 50 millió menekült is. Igaz. immáron nem politikai okokból hagyják ott többnyire szülőföldjüket az emberek. Feltéve persze, ha a nyomort, az egzisztenciális kilátástalanságot nem tekintjük jogos indoknak. Úgy tűnik, a gazdag országok kénytelenek egyre jobban becsukni a szemüket és fülüket, s határaikat az új, számukra emberi létet biztosító hazát keresők előtt. A nyomor elől menekülő áradat miatt az 1975-ben elfogadott helsinki záróokmánynak a szabad helyválasztás jogát rögzítő szakasza írott malaszt marad. Az Európai Közösségben már tárgyalnak arról, miként szigorítsák meg az ellenőrzést a külső, 1993-tól közös határon, hiszen a belső határok teljesen átjárhatóvá válhatnak. Az illegálisan bejutott külföldieket - ez a javaslat - a másik országba is követheti majd az a rendőrség, amely nyomára jutott. A kitoloncolás annak az országnak a kötelessége, ahol a menekültet, akinek a menekült-státuszt nem adták meg, elfogják. Ki vonná kétségbe a jól élő országok kormányainak azt a jogát, hogy saját állampolgáraik érdekeit védjék? Az azonban megjósolható, hogy a tisztességes, tehetséges, más országokban új életet kezdeni akaró szegény-országbeliek húzzák majd a rövidebbet. A világ szervezett bűnözői már most is hatalmas üzletággá fejlesztették a határokon-átjuttatást, az „Asyl­Bussiness"-t. És vajon nem kell-e a vérfrissítés az országoknak, a gazdaságoknak? A marylandi egyetemen egy tanulmány meglepő eredményre jutott, az Egyesült Államokban és Kanadában a friss bevándorlók átlagban több adót fizetnek és kevesebb szociális segítséget kérnek, mint a tősgyökeres lakosok. Akiknek sikerült eljutniuk az ígéret földjére, azokban nagy ambíció dolgozik, de akik megszokták a jólét világát, könnyen elkényelmesednek. És mentséget is találhatnak biztonságban és jól élő országok a maguk számára, hiszen a „csupán gazdasági okokból menekültekre" hivatkozva elutasíthatják azok bebocsátását is, akik valóban az életüket mentik. Mondjuk, a kurdokat vagy éppen a jugoszláviai pol­gárháború elől kényszerűségből világgá indulókat. Akik között vannak horvátok, szerbek, albánok és - ami nekünk természetesen a legjobban fáj - magyarok. HT PRESS Nádszilvékony, bojárszakállú úr áll a Moszkaja Gosz­tyinía első emeleti halljában, a kamcsatkai Petropav­lovszkban. Nem lehet neki nem köszönni, noha a szovjet etikett szerint idegenek nem szoktak egymásnak köszöngetni. - Jó napot - mondom. - Jó napot - mondja. - És ha nem az, abban maga a nap a vétkes. Halk és jelentőségteljes, mint egy Csehov-novella. Gesztusai finomak, szavai szépen formáltak. Este elmondja azt is, hogy Esterházy Péter sokadik unoka­öccse, egy valahai közös nagymama okán. Jevgenyij Alekszejevics Ivanov egykori - és leendő? - orosz arisztokrata. Ilyen szakállért Nagy Péter száműzte a bojárokat, akik szegények Sztálin alatt is összetörték magukat a „szük­ségszerűségek" szikláin. Most jön el az idejük? Jevgenyij Alekszejevics valamit sejt. Nem a nehéziparban helyez­kedett el, nem levéltárban, nem könyvtárban tevékeny­kedik, mégcsak nem is az egészségügy szippantotta be. Jevgenyij Alekszejevics a „Horosz" szovjet-svéd közös vállalat dolgozója. Itt van vele Petropavlovszk Kamcsatszkijban a közgazdász-professzor is, aki Borisz Nyikolajevics Jelcin tanácsadója. (Bemutatkozását egészítsük ki: az egyik tanácsadója.) Érkezett a moszkvai kompániával Kamcsatkába egy merev részeg öregúr is, nem lehet belőle sokat kiszedni. Annyit megtudok tőle, ha nem vagyok hajlandó inni, akkor biztosan kémkedem. A világ szerinte két nagy táborra oszlik: kémekre és alkoholistákra. Még elmondja néhányszor „Spjún, spjún, spjún!" Aztán elalszik. Itt ül az ágy szélén Vologya, vagyis Guszev Vlagyimir Vlagyimirovics. Gyógyjzer­vegyész, megfordult Pesten, a Richter Gedeon gyárbún, de kijárta a Gorkij irodalmi főiskolát is és drámákat fordított oroszra. Újrafordította például III. Richárdot. És bejön olykor a moszkvai kompánia legfiatalabb tagja, az Utazás Kamcsatkában (2.) tt Ok vannak hatalmon ifjú intellektuel, tölt magának egy pici pohárkával és ki­megy. Kezében a telefonkagylóval itt egy helybeli is: Lev Jakovlevics Volfovszkij, a városi tanácselnök­helyettese. Egy ember hiányzik, a kozmonauta. O fogja, ha majd megérkezik, a moszkvai kompániát a Parancsnok­szigetekre röpíteni. (Ott van, a Bering-szigeten Vituus Bering sírja. Az ötvenes években az orosz és orosz szol­gálatba szegődött nagy fölfedezőkről szóló könyvekben nemes egyszerűséggel Vityeznek magyarítva oroszosí­tották Bering flottakapitány keresztnevét.) De a „nás koszmonáft" nehezen ér ide. - Hazatelefonáltam neki Moszkvába - jön Jevgenyij Alekszejevics. - De otthon csak annyit tudnak róla, hogy ide repült. - Akkor várjunk - mondja Vologya. - Da - mondja Jelcin tanácsadója. - Igen, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha várunk ­mondja Jevgenyij Alekszejevics. - A kozmonautánk mikor érkezik? - nyit be az ifjú intellektuel. - Még várunk. - Még várunk? Jó - tölt magának és kimegy. A Parancsnok-szigetekre nehéz eljutni. Ha nem lesz űr­hajós, akkor hajó kell. Vagy mégis inkább repülő, de pi­lótát is kell szerezni. Bár, miért ne érne ide a kozmona­uta?! Ha egyszer elindult, itt lesz! Előtte nincs akadály. A tanácselnök-helyettes eközben szorgalmasan telefonálgat a kikötőparancsnokoknak, az ügyeletes tisz­teknek, a pilótáknak. Egy sincs a helyén. Hiába, vasárnap este van. Hívja a tudakozót és egy „operatív" számot kér. Megkapja. De az operatívon sincs senki, aki dönteni tudna. Jelcin tanácsadója hátradől. Övén kis tarsoly, cip­zárral nyitható és csukható. Ezúttal nyitja, és egy igazol­ványt vesz ki. Megmutatja a tanácselnök-helyettesnek. - Itt van, mondd meg nekik ki vagyok! Ezt személyesen Ruszlán Hazbulatov, az orosz parlament ügyvezető elnöke írta alá. Oroszország területén ez az igazolvány működik. A tanácsadó után hozzám fordul: - Nemsoká sikerül tető alá hozni az orosz-magyar társaságot. Nem szovjet-magyart! Ez más. Azok az idők elmúltak. Orosz-magyar társaság lesz. Minden elő van készítve hozzá, csak az aláírások hiányoznak. Szerintem az orosz és a magyar nép együtt nagy dolgokra lesz képes - mondja. - Oroszországban két szabad gazdasági övezetet nyitunk. Az olajat például nem nyersen fogjuk eladni, hanem feldolgozva, a legfinomabb olaj­származékokkal jelenünk majd meg a piacon. - Aha, de nincs rá pénz - mondom. - Igen-igen. Egyelőre a barter a megoldás. Hatalmas fazékkal kezében Jevgenyij Alekszejevics érkezik. - Lazac! Szinte még él! Itt fogtuk a folyóban. Ezt kóstolja meg! - Kösz, most vacsoráztam. - Ez nem étel, ez lazac! Könnyó és parázs. - A harmadik szabad gazdasági övezet itt lesz Kamcsatkában - folytatja a tanácsadó és jelen­tőségteljesen néz a helyi tanács elnökhelyettesére, aki még idegesebben hívja az operatív számokat. - Kam­csatka virágozni fog! Muszáj is véghezvinni a változásokat... Az elmúlt időkben elszegényedett a nép. Ezt nem hagyhatjuk tovább. Fel kell ruháznunk és etet­nünk kell. Nincs cukor, nincs hús. Kötelességünk, hogy megadjuk a népnek ezeket a javakat. Az ifjú intellektuel pohara megint kiürült. Jön és amíg tölt, ugyancsak hírt hoz a kozmonautáról: - Én is telefonáltam a családjának. Most kaptuk az üzenetet, hogy már Habarovszkban van. - Nagyszerű! Az háromezer kilométerre sincs. Most már hamar itt lesz. Az ablakpárkányon befőttesüvegben vaj, Moszkvából, mert azt itt nem lehet kapni. Igaz, ott se. Az ifjú intellektuel kenyeret ken magának, s rátesz pár falatkát a hal piros húsából. - A lazac nem jobb fekete kenyérrel? - kérdezem. - Semmilyen esetben sem. Igazi ínyencnek csakis fehér kenyérrel. - Nemsoká konvertibilis lesz a rubel, és konvertibilis lesz a forint - folytatja lelkesen a tanácsadó. - Hatalmas lehetőségek nyílnak az orosz-magyar kereskedelem előtt. - És mi lesz a Szovjetunió néhány milliárdos adósságával? - Amiről én beszélek, az nem a Szovjetunió. Az Oroszország! Aha, értem. A tanácsadó orosz beszédébe angol félmondatokat, mondatokat kever, Vologya York napsü­tésről szaval, Jevgenyij Alekszejevics a halasfazekat kínálgatja. A részeg öregúr hortyog. Másnap nyilván megjön a kozmonauta is, mert délutánra már nyomuk sincs a szállodában. Irány a Bering-sziget! Ők azok, akik ma hatalmon vannak Oroszországban. (Folytaljuk) ZELEJ MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom