Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

2 Ősz A KERTBEN DÉLMAQYARORSZÁQ HÉTFŐ, 1991. SZEPT. 16. Szüret és borkészítés Vidékünkön a szólót minden esetben a teljes érettség állapotában kell szüretelni, mert csak ebben az esetben lesz megfelelő mennyiségű és jó minőségű borunk. Az érettség fokát próbaszüret alkalmával, mustfokoló segítségével tudjuk meghatározni. Tömegbort adó szőlőfajtáknál 16-18 mustfokra, minőségi bort adó fajtáknál 18-20 mustfok elérésére törekedjünk. A szőlőfajták különböző érési ideje miatt szakaszosan kell szüretelnünk. Korai fajták: Leányka, Mézes fehér, Ezerjó, Oportó. Késői fajták: Kövidinka, Furmint, Kadarka. A fehér- és kékszőlőt soha ne szüreteljük egybe. Háztáji gazdaságokban, a lassú szólófeldolgozás'következtében. a legnagyobb gondot az oxidáció elleni védelemre kell fordítani. A kádakba gyűjtött szőlőt por-, vagy tablettás borkénnel kénezzük. (Kálium piroszulfit) Egy mázsa egészséges szőlőhöz I dkg: rothadt, penészes szőlőhöz. 2 dkg1 borként adunk úgy, hogy néhány liter mustba elkeverjük és rálocsoljuk a szőlőre. Aranyszabály, hogy a leszüretelt szőlőt 24 órán belül fel kell dolgozni! ' A szőlő zúzására célszerű darálót használni. A zúzott szőlőt egy kádba helyezett fűzfakosárba ürítjük, hogy a színmustot leválaszthassuk. A megmaradt cefrét sajtókosárba kell rakni. A könynyebb sajtolás érdekében a betöltött cefrét fabunkóval csömöszöljük. majd először kisebb nyomással, később nagyobb nyomással kipréseljük a betöltött anyagot. Célunk az, hogy 100 kg szőlőből legalább 70 liter mustot nyerjünk. A mustot gondosan előkészített tiszta hordókba, vagy üvegballonokba fejtjük. Minden esetben 20 százalék „erjedési űrt" hagyjunk. A: erjedés beindulásáig védeni kell a mustot, hogy ne érintkezzen levegővel, ezért az erjesztő edényt vízzel feltöltött kotyogóval kell ellátni. Ennek hiányába nejlontasakba töltött könnyű homokcsomagot is tehetünk az erjesztő edény szájára. Mindkét megoldás azt célozza, hogy az erjedés alatt keletkezett szén-dioxid akadálytalanul el tudjon távozni, de a levegő vissza nem tud hatolni az erjesztő edénybe. Az erjedés során ellenőrizni kell a must hőmérsékletét. Az erjedés indulási hőmérséklete 20 Celsius fok körül van. Ha az erjedési hőmérséklet a 30 fokot meghaladja hidegebb must hozzáfejtésével, vagy az erjesztő helyiség éjszakai szellőztetésével.a padozat fellocsolásával hűlhetjük le a mustot. A legoptimálisabb hőmérséklet 14-16 fok az erjesztő helyiségben. Ha túl hideg van. úgy leállhat az erjedés, de legjobb esetben vontatottá válhat, mely a borunk minőségét leronthatja. Ebben az esetben gondoskodni kell a helyiség 14-16 fokra való felmelegítéséről. Az erjedés befejeződése után az újbort azonnal hasonló jellegű borral fel kell töltögetni. Ha ilyen bor nem áll rendelkezésre, 1-2 napon belül kisebb hordóba, edénybe kell fejteni. Az újborban lévő zavarosító anyag (seprő) még lebeg a borban. Ez kb. 2-4 hét múlva ülepedik le. Ilyenkor van az első fejtés ideje. (Gumitömlővel a letisztult újbort leszívjuk az üledékről.) Az első fejtést mindig együtt kell végezni a kénezéssel. (1,5-2 dkg borkén hektoliterenként.) A második fejtés az első fejtés után 3-4, a harmadik fejtés pedig a második után 5-6 hónap múlva esedékes. A háztáji gazdaságokban nagyon nagy gondosságot igényel a borok tárolása. A szakszerű tárolás feltétele a tisztasági követelmények szigorú betartása. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a pince, illetve a tárolóhelyiség levegője tiszta legyen és erős szagú anyagokat (zöldség, káposzta, gyümölcs) borral egy helyiségben soha ne tároljunk. Téli és nyári időszakban fontos a 2 hetenkénti töltögetés (a hideg hatására a bor térfogata csökken, melegben pedig nagyobb a párolgás, apadás). A bor illata és zamata a pihentetés következtében lesz finomabb. ÁBRAHÁMNÉ CSUMEK JUDIT Házi gyógyborok A kertészkedő gazdák többsége úgy gondolkodik, hogy ha ősz, akkor szüret; ha szüret, akkor szőlő; ha szóló, akkor bor. A bor pedig... Nos, a bor nemcsak szólóból készülhet, s nemcsak jókedvcsináló nedű, hanem gyógyító ital is lehel. A gyógyborok nem élvezeti italok* hanem általános erősítő hatású „ patikaszerek " is. Főétkezések előtt kis pohárkával fogyasztandó gyógyborokat házilag is készíthetünk. íme néhány recept: Tormabor: egy liter vörösborban áztassunk 3o gram reszelt tormát egy napig, majd szűrjük le. Étkezés előtt fogyasztva belőle hatásos „ gyógynedű " vérszegénység ellen. Diólevélbor: három napig kell tíz deka diófalevelet egy liter vörösborban áztatni, aztán leszűrni és hozzáadni harminc deka cukrot. Etvágyjavító és vértiszütó hatású. Korókabogyúbor: egy liter fehérborral forrázzunk le 50 deka borókabogyót, három napos állás után szűrjük le. Sóüritő. vizelethajtó hatású „ gyógyszer". Tölgyfakéregbor: három deka tölgyfakérget kell áztatni 24 óráis egy liter vörösborban, majd leszűrni és megédesíteni. Úgy tartják, hasmenés ellen hatásos. Fagyöngybor: tíz napig áztassunk egy liter fehérborban 20 gram fagyöngylevelet, azután szűrjük le. Ha étkezés előtt kis pohárral iszunk belőle csökkenti a vérnyomást. Birsbor: kilónyi megmosott, földarabolt birset összezúzunk és addig főzzük, amíg megpuhul. Ezután kétkilónyi almazúzattal elegyítjük, majd kipréseljük. A léhez literenként három részletben 30 deka cukrot adunk és megerjesztjük. Tisztulás után a bélműködést kedvezően befolyásoló ital. Csipkebor: két kiló érett, puha csipkebogyó zúzatára három liter vizet kell önteni, amiben három részletben feloldottunk két kiló cukrot. A keveréket fajélesztóvel történő beoltás után kotyogóval ellátott edényben hagyjuk erjedni, majd fejtsük le többször, míg éretté nem válik. Kiváló C-vitamin-forrás és erősítőszer. Trágyázás és talaj kezelés Az őszi teendők a kertben nem korlátozódnak a növényvédelmi és általános tisztogatási munkákra. Ahhoz, hogy zöldség-, gyümölcsés dísznövényeink jövő évben jól fejlődjenek, a tápanyagok pótlásáról már ősszel gondoskodnunk kell. Ha módunk van rá, dolgozzunk az őszi ásással a talajba négyzetméterenként legalább 5 kg istállótrágyát. Az alaptrágyázást műtrágyákkal is végezhetjük, különösen célszerű a foszfor őszi bedolgozása, mivel így elég idő áll rendelkezésre a nehezén oldódó foszfor felvehető formákra való átalakulására. De kiadhatjuk ekkor a szükséges kálium- és nitrogén-mennyiség egy részét is. Általános szabályt a műtrágyák mennyiségére sajnos nem mondhatunk, de kötöttebb talajainkon körülbelül 120-150 kg nitrogén; 60-100 kilógramm foszfor, és 80-100 kg kálium hatóanyagot dolgozzunk be a talajba. Ha kertünket eddig rendszeresen trágyáztuk foszforral, arra esetleg nincs is ebben az évben „Azon kívül a Kertésznek első gondja legyen az. hogy a földnek csinnyát meg-vegye és jól megüsmerjük... Ki-ki mind maga földjét és vizét megismerje" (Lippai: Posoni Kert című könyvéből) szükség. Homokos területeken a nitrogén- és káliumtrágyázást tavaszra hagyjuk, hogy megelőzzük a téli kimosódásból adódó veszteséget. Ha gyümölcsfáink vagy szőlőtőkéink valamelyikén a nyár folyamán citromsárgára színeződtek a levelek, esetleg barna foltok is kialakultak, az ágak felkopaszodtak, vagy a növény egy ága, egyik oldala elhalt, a gutaütésen kívül úgynevezett „vasklorózisra" is gondolhatunk. Ez elég gyakori jelenség megyénkben, pl. homoktalajainkon sok helyen sárgul az őszibarack és az akác is. A kezelés módja attól függ, hogy valódi vashiányról van-e szó: a valódi vashiány aránylag olcsón kezelhető: a talajba vasszulfátot keverünk, vagy a gyümölcsfa és szőlő töve körül a taljba ássuk. Más a helyzet, ha az ok fiziológiai vashiány, és sajnos ez is nagyon gyakori. A jelenség nem teljesen tisztázott, de az ok alapvetően a talaj magas mésztartalma, esetleg a talajvíz szénsavas mész-tartalma. Ilyen esetben beszélünk „mészklorózisról". Megpróbálkozhatunk talajkezeléssel, vas-szulfáttal, vagy Sequestren 138 Fe-vel, de valószínűleg a Sequestren 330 Fe-vel való permetezés a legjobb gyógymód. Ha ezt szeptember 10-ig nem tudtuk elvégezni, tavasszal kezdjük el kezelni őket, amikor a lomblevelek még csak a végleges nagyság felét érték el, és még zöldnek tűnnek. Más vas és egyéb mikroelem-tartalmú levéltrágyákat is használhatunk, pl. az újabban megjelent „Zöldítőt". IGAR ZSUSZÁNNA Terményeink tárolása Vermet a kert olyan részére kell ásni - 30-40 centiméter mélyre. 80-100 centi szélesre -, ahol nem magas a talajvíz. Tájolása észak-déli irányú legyen, mert akkor kevésbé melegszik fel. Aljára 5 centi vastagon szórjunk homokos kavicsot vagy száraz, tiszta homokot, arra rakjuk a zöldségeket, amiket legfelül mintegy 10 centi vastag homokréteggel zárjunk le, ha pedig a hőmérséklet mínusz 5 Celsius-fok alá esik, tegyünk még a tetejére hőszigetelésnek szalmát, kukoricaszárat, hungarocellt vagy polisztirolhabot. Földbe süllyesztett veremszerű pincét maradék tégladarabokkal, deszkákkal „falazva" is építhetünk. tetejére szellőzést biztosító melegágyi ablakot téve. Ha tárolásra pince vagy kamra áll rendelkezésünkre, azt alaposan takarítsuk, fertőtlenítsük ki (meszeléssel, egy-egy kénrúd elégetésével, a deszkapolcokról a penészgombák eltávolításával). A pincében deszkákkal rekesszünk el akkora részt, ahol a tárolásra szánt zöldségféle elfér (betehetünk téglákra állított nagy, 30-50 kilós ládát is), szórjunk az aljára 10 centiméter vastagon homokot, arra kerüljön a zöldség rétegesen. A rétegek közé 4-5 centis homokot kell hinteni. Ha karalábét vagy káposztaféléket teszünk így el, azokra a homok előtt szórjunk szalmát vagy száraz szénát. Legfelülre természetesen kerüljön záróréteg, ha nagy hideg jönne, akkor még borítsuk be hullámpapírral, rossz pokrócokkal, rongyokkal is. A pincében néha szellőztessünk, s ha túl száraz a homok, vízzel kissé permetezzük meg. Teraszon vagy panelházak erkélyén ládában, homokba ágyazva tudunk zöldséget, répát, zellert, karalábét tárolni. A láda aljára itt is legalább 10 centis homok kerüljön, a sorban, belerakott zöldségfélék rétegei közé pedig 5 centiméteres elválasztó homokréteg. A fagy ellen felül 8-10 centi vastag homokkal védjük a növényeket, s ha mínusz 5 foknál hidegebbre fordul az idő, takargassuk be - enyhébb, fagymentes napokon pedig szellőztessük meg kissé a ládát. Garázsokban, lomkamrákban hasonló módon tárolhatunk homokos ládában zöldséget, azonban ha a helyiség fűtött, gyakran szellőztessünk, illetve vízpermettel védjük a homokot a kiszáradástól. Biztonságosan csak ép, egészséges zöldségfélét tárolhatunk. Nagyon fontos a felszedés időpontjának helyes megválasztása: a téli tárolásra szánt zöldségek földből való kiszedésével ne siessünk, és ne vigyük a kiásás után azonnal a tárolóba, hanem 4-5 napig hagyjuk kiterítve, s csak ezután válogassuk át és tisztogassuk meg. A gyökérzöldségeket ne mossuk meg, ha sárosak, várjunk, míg megszáradnak és csak azután dörzsöljük le róluk a földet. A sérült növényeket ne tegyük a tárolóba. A kertünkben megtermelt, vagy az ősz elején olcsóbban megvásárolt zöldségeket egyszerű, hagyományos módszerekkel tárolhatjuk: veremben, pincében, védett teraszon, erkélyen, kamrában. mert megronthatják a többit is. Fajták szerint is válogassuk szét a növényeket, mert a nyári fajták amiket sokan vetnek másodterményként - nem állnak el. Az átválogatott, tiszta zöldségeket elő kell készíteni a tárolása. A gyökérfélékről szakítsuk le a zöld leveleket, úgy, hogy a középső, úgynevezett szívlevelet ne tépjük ki, a nyakrésszel ez álljon kifelé, felfelé a homokból. A karalábét a leveleitől hasonlóképpen tisztítsuk meg, de a gyökereit is vágjuk le. A káposztáról a sérült leveleket kell leszedni, csakúgy, mint a karfiolról, s a szárát a fej alatt kb. 2 centire elvágni; tiszta deszkapolcra téve tároljuk, takarjuk le pokróccal. A bimbóskelt lehet szabadban is hagyni, de ha gyökerestől homokba állítjuk, a tárolóban egész télen szedhető róla friss bimbó. A burgonya rügyeit szedjük le a csírázás megelőzése érdekében, és lécekre állított ládában, zsákban tegyük el. A tök jól kifejlett, ép példányait mésztejjel bevonva lehet pár hónapig tárolni fagymentes helyen; de úgy is eláll, ha a szárát rövidre vágjuk és a vágási felületre gyertyát cseppentünk. A vöröshagymát szellős kosárban, raselzsákban felakasztva tároljuk. a fokhagymát pedig szárával összefont füzérben, hűvös, fagymentes helyen (mínusz 2 fok alatt károsodik). A zöldpaprikát is sokáig eltarthatjuk nyersen fagymentes helyen, ha egy ládába 2-3 ujjnyi tiszta, száraz homokot szórunk és egymás mellé rárakjuk a hibátlan, húsos paprikát, majd újból homokozva tesszük rá az újabb rétegeket. A friss zöldségzöldje kedvéért érdemes a fagyok beállta előtt pár kisebb, de dús levelű petrezselyemgyökeret, zellergumót cserépbe ültetni, ha világos, de nem túl meleg helyre tesszük - például ablak közé - és 3-4 naponként locsoljuk, sokáig szedhetünk róla zöld leveleket. Ugyanígy tehetünk cserépbe metélőhagymát, ami befőttes üveggel leborítva az erkélyen még néhány mínusz fokot is kibír. Egyébként a gyökérgumók 5 Celsius-fokon és 90 százalékos páratartalmú környezetben tárolhatók sikeresen. A burgonyát legalább két hétig „gyógyító kúrának" kellene alávetni 18 Celsius-fokon és 90 százalékos páratartalomban, majd az étkezési krumplit 4-7 fokon és 85 százalékos párában, a vetóburgonyát 2-4 fokon lenne célszerű tárolni. Jó, ha tudjuk: a zöldséget ha lehet, ne tároljuk egy légtérben az almával, mert az a zöldség számára káros gázt fejleszt. Virághagymák teleltetése A virágok, virághagymák teleltetésére gondolni is őszi feladat. A tátika - az oroszlánszáj - elvirágzott tövei közé ősszel hőszigetelő anyagot - száraz lombot, füvet, szalmát - kell tenni, s ügyelni arra, hogy ez később is szellős maradjon. Az így megóvott tátika a tavasszal vetettnél jó másfél hónappal korábban virágzik. A dália- és a kánnagumókat akkor kell felszedni, ha a leveleket már megcsípte a dér. A szárakat úgy vágjuk le, hogy a gumókon legalább egy arasznyi szárdarab maradjon. A földet hagyjuk a gyökereken megszáradni, s csak azután rázogassuk le róluk óvatosan. Távolítsuk el a beteg részeket és kissé nyirkos homokba rakjuk a dáliagumókat, hogy ne fonnyadjanak meg. A kánná gumóit elég száraz, fagymentes helyen polcra rakni. Januárban válogassuk át, a beteg részeket vágjuk ki, a sebhelyeket faszénporral szórjuk be. A kardvirághagymákat októberben kell felszedni, kiszáradás után átválogatni, osztályozni, majd 5 fok körüli hőmérsékleten száraz helyiségben tárolni. A kis sarjakat nedves homok vagy tőzeg közé rétegezve célszerű átteleltetni. A beteg kardvirágokat pedig gumóstól, szárastól el kell égetni, nehogy megfertőzzék a többit. A liliomok közül ősszel csak a fagyérzékenyek hagymáit szedjük fel és nedves földben, pincében teleltessük át. A földben hagyott liliomhagymákat télre lombbal vagy fóliával takarjuk. Az ősz egyébként a hagymás dísznövények ültetésének ideje. A hagymát méretének háromszoros mélységére kell földbe tenni ilyenkor, kivétel a gyöngyvirág és a krókusz, ezeket egy-egy felemelt pázsitdarabka alá, felszínközeibe ültessük.