Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

. . 2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1991. SZEPT. 14. Kistelek három csapattal szerepel Üllés Végvárra vár tmsmsstmmmutm Tegnap érkezeti az a hetven tagúra becsült küldöttség a Temes megyei Végvárról Üllésre, akiket a vendéglátók nyílt szívvel, tiszta lélekkel fogadnak, hiszen ismerősökről, barátokról van szó: hagyományos (immár tízéves!kapcsolattartásuk újabb állomásához érkeztek. E hónap elején az üllésiek már jártak Végváron, az évi szokásos (tavasz-ősz) menetrend második „szakaszának" betartásával. A viszontlátogatás napját közös megegyezéssel állapították meg, tekintettel az üllési labdarúgócsapat kötelezettségeire. A kapcsolatépítés „őskorában", a romániai diktatúra idejében ugyanis focialapon lehetett kikezdeni azt a vasfüggönyt, ami elválasztott egymástól egy Csongrád s egy Temes megyei magyar közösséget. Szombaton nemzetközi focinap lesz Üllésen! A szervezők összeállították a részletes műsort, az alábbiak szerint: 9 órától a serdülők lépnek pályára Ül lés-Kistelek párosításban, II órától az öregfiúk uralják a terepet az Üllés-Végvár hagyományos összecsapás révén (a tíz évvel ezelőtti kapcsolatfölvételnek alapozók lépne gyepre). Délután két órától a megyei bajnokság keretében Üllés—Kistelek ifjúsági mérkőzésre szól a meghívó, majt négy órától a „nagyok" mérik össze tudásukat; úgy Üllés, mind Kistelek labdarúgói visszavágónak tekintik a kilencven percet a megyei másodosztályban, a tavaszibán lejátszott, gólzáporos kisteleki győzelemmel végződött mérkőzésük után! Az üllésiek végvári barátaiknak családi vendéglátást biztosítanak. Kialakultak már azok az eltéphetetlen kapcsolatok, amelyek alapján mindenki viszi a maga „komáját"... Szombat este mulatsággal egybekötött összejövetelt rendeznek a presszóban. A végváriak magukkal hozzák méltán híres - Temes megye szerte - zenekarukat, az ESZtrád '69-ét (Idele István, Szánas Lajos, Bán György, Szarvas Sándor, Héncz András, Szarvas Mihály): ők biztosítják a hangulatteremtést, a talpalávalót.: L : i • - ' ' ; : Vasárnap „levezetés" van műsoron: pihenés, családi ebéd, visszautazás. A szervezők élsősorban az üllési öregfiúk csapatának tagjai: Ördögh János, Huszár Sándor, Tóth Károly, Hajdú László, Huszár György: példamutatóan igyekeznek ápolni azt a köteléket, amit nehéz időkben sem adtak föl. Amenynyiben gyermekeik érdeklődését is föl tudják kelteni a hagyomány ápolására, nyert ügyük van. A jelek szerint Üllés lokálpatrióta polgárai észrevétlenül elérték, hogy önnön megbecsülésüket ily módon is lemérhetik. Gazdasági helyzet ide, vagy nemzeti siránkozás oda: a barátság nem váltható aprópénzre és emberségünk mértékében „fizet". Az üllésiek Kistelek fociszurkolói mellett a „szomszédvár" minden érdeklődőjét is elvárják a szombati nemzetközi focinapra; abban bíznak, hogy a pályán becsületes küzdelemben dől el a hat pont sorsa, s a két Csongrád megyei település vetélkedőjéről a végváriak eddigi kellemes emlékeiket megsokszorozhatják - immár az anyaországban uralkodó viszonyokat illetően. PATAKI SÁNDOR WWMMjJIUKMMfiiaaUljlMm ;í at Vlá Vb • : ' );v "> - '"A.-^"tt^í v^ Véleményez a Közigazgatási Kamara Küldöttgyűlést tervez ősszel a Magyar Közigazgatási Kamara. Ennek előkészítéseként tartott ülést tegnap délután a Kamara Csongrád Megyei és Szeged Városi csoportja a rtiegyei önkormányzat tanácstermében. A résztvevők véleményezték a Kamara Szervezeti és Működési Szabályzatának tervezetét, az Alapszabályt á közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, valamint egy Együttműködési Szándéknyilatkozatot a Magyar Jogász Egylettel. Az Elnökség pályázatot hirdetett a Kamara emblémájának megtervezésé^.iA terveket, melyekben a jogszabályi előírások miatt nem szerepelhet a Magyar Köztársaság címere, a közgyűlésen szavazással bírálják el, a nyertes(ek) értékes jutalmat kapnak. A pályamunkákat szeptember 30-ig kell eljuttatni az Elnökség Címére (Magyar Közigazgatási Kamara 1052 Budapest Városház u. 7.) Kárpótlási előstatisztika A kárpótlási törvény hatályba lépését követő négy héten országszerte összesen 11 ezer 483 kárpótlási igényt nyújtottak be - közölte az MTI érdeklődésére Sepsey Tamás, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke. Elmondta, hogy az igénylők egy része több, 1949. június 8-a után elvett vagyontárgy után is bejelentette kárpótlási igényét. A nagy többségük termőföldre és ingatlanra vonatkozik, vállalkozás után mindössze 1114 esetben igényeltek kárpótlást. Arra a kérdésre, hogy összesen hány igény benyújtására számítanak, áz elnök azt mondta, hogy hétrőlhétre jelentősen nő az ügyfelek száma, ezért most még korai lenne a jóslás. Annyi bizonyos, hogy mintegy 1,5 millió ember szenvedett joghátrányt. Az első hónap tapasztalatairól Sepsey Tamás azt mondta, hogy sokan még nem értik: az elvett vagyontárgyakért kárpótlás jár, s nem természetbeni kártérítés. Azt is fontos ismételten hangsúlyozni, hogy az 1939 és 1949 között sérelmeket szenvedettek egy későbbi törvény alapján kapnak kárpótlást, tehát nekik most nem kell beadni igénylést. A legtöbb félreértés azonban az árverések körül tapasztalható. Sokan azt hiszik, hogy spekulánsok felvásárolják majd a kárpótlási jegyeket, s azokért termőföldet vehetnek maguknak. Sepsey Tamás rámutatott: a törvény egyértelműen szabályozza: csak a kárpótlásra jogosultak vehetnek termőföldet az őket megillető kárpótlási jegy erejéig. Milyen lesz a konvertibilitás? Kupa Mihály pénzügyminiszter - miután hazaérkezett Japánból szűkszavú nyilatkozatában bejelentette, hogy a forint várhatóan jövőre konvertibilissé válik. Ehhez Japán is segítséget nyújt. Milyen fajta konvertibilitásra lehet számítani? - kérdezte csütörtökön az MTI munkatársa Király Pétert, a Pénzügyminisztérium államtitkárát. ieia^atwiajaMiMMMMiMiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiwiiiiii Király Péter elmondottá, hogy az elképzelések még nem véglegesek, jelenleg is dolgoznak a szakemberek, hogy meghatározzák a teendőket. A jövő héten egy IMF-delegáció is érkezik hazánkba, és várhatóan velük is sor kerül konzultációra a konvertibilitás lehetőségeirőt. Egyébként a forint átválthatóságát tekintve Magyarország már jelentős mértékben előrehaladt. A vegyes vállalatókban működő külföldi befektetők számára a nemzeti valuta széles körben átváltható. A külföldiek befektetéseiket bármikor kivihetik az országból, nemcsak forintban, hanem: bármilyen pénznemben, és hasonló a helyzet az itt elhelyezett külföldi tőke évenkénti hozamával is. A jelentősen előrehaladt importliberalizáció pedig a hazai vállalatok számára biztosítja a meglehetősen széles Körű átválthatóságot. Bármelyik magyar vállalkozás, ha rendelkezik forinttal, a liberalizált termékek behozatalára hivatalos árfolyamon, a kereskedelmi bankoknál automatikusan, engedély nélkül vásárolhat külföldi valutát. Ennél sokkal rosszabb a helyzet a lakosság esetében. Király Péter szerint a konvertibilitás szélesítése egyelőre nem jelenti azt, hogy a lakossági devizaügyekben számottevően oldani tudják a korlátokat. így a tervezett intézkedések során elsősorbán be kívánják vezetni á vállalatok számára a folyószámlakonvertibilitást. Ez azt jelenti, hogy a magyar vállalatoknak rövidesen nem kell felajánlaniuk eladásra külföldön megszerzett valutájukat, hanem azt saját számlán helyezhetik el a bankokban. Emellett sör kerül a tőkéműveletek egy részének liberalizálására is. Várhatóan felszabadítják a tőkekivitelt bizonyos értékhatárig, ám afölött továbbra is csak engedéllyel lehet ilyen akciókat lebonyolítani. A térvbe vett liberalizálásnak azonban feltételei is vannak. Lényeges, hogy jelentős mértékben csökkénjen az infláció. Király Péter szerint évi 15 százalékos áremelkedés felett Tehetetlen a forint konvertibilitását szélesíteni. Legjobb lenne egyszámjegyűre leszorítani az inflációs rátát. Ugyancsak fontos a devizatartalékok növelése. A Magyar Nemzeti Bank tartalékai jelenleg már meghaladják a 2 milliárd dollárt, ám ez még mindig kevés. Minimálisan legalább 3 milliárd dolláros tartalék szükséges. Nem utolsósorban kívánatos a folyó fizetési mérleg helyzetének kedvező alakulása. Mindenképpen meg kell állítani az eladósodást, ehhez pedig egyensúlyi folyó fizetési mérlegre van szükség. (MTI) Egy politikai ügy tanulságai LÖFFLER TIBOR Ügyeletes politikai botrányunkat, a Kónya-ügyet a fejlemények alapján az alábbi szempontok szerint érdemes mérlegelnünk: a Kónyát támadók, mindenekelőtt a politikai ellenfelek stratégiája, taktikája és érvrendszere: a Kónya által leírtak szöveghű tolmácsolása; Kónyá védekezése; a kormány és a kormánypártok magatartása. Kónya Imre írásos előterjesztéséből elsőként a kormányellenes beállítottságú és ellenzéki pártokhoz közelálló Magyar Hírlap és Népszava közölt részleteket. Részletek közlésekor a megjelentetés helye a részletek kiválogatása és összeszerkesztése, azaz az esetleges tendenciózus tájékoztatás miatt kaphat jelentőséget. Kónya nem is mulasztotta el szóvá tenni, hogy mondatait nem eredeti szövegkörnyezetükben idézték. Az apróbb, kisstílű csúsztatások bemutatására itt és most nincs hely, egy-két súlyosabb vádra azonban érdemes kitérnünk. A szakszervezetek lapja Kónya azon álláspontját, hogy a rendőrségen és az ügyészségen a „büntetőjogi fellépés jogi alapjait" kidolgozó „szakembergárdát" kell „kiképezni", megcsonkítva idézte. Elhagyta tovább azt a passzust, melyből kiderül, hogy az idézet „azál'r . tulajdon Sérelmére, a piacgazdaság új formáinak kihasznál • elkövetett bűncselekményekre" vonatkozik, illetve úgy állított, mintha nem egy jogi kérdésekkel foglalkozó szakembergárdát, h egy ÁVH-hoz hasonlatos politikai rendőrséget kívánna a szerző létrehozni! Hack Péter úgy vélte, hogy „a programból egyenesén következik" egy elkülönült politikai rendőrség igénye, A szabad demokraták egyébként a támadók első vonalát alkották. Kónya tanulmányát az első pillanattól úgy kezelték, mint a demokrácia felszámolására, egy új állampárti diktatúra kiépítésére szőtt kormánypárti ármány „titkos" dokumentumát. Taktikájuk lényege volt, hogy az irat tartalmát eleve a kormánypártök, sőt egyenesen a kormánykoalíció hivatalos álláspontjának tüntették fel, majd azután arra próbálták rábírni ellenfeleiket, hogy ha nem kívánják, hogy hivatalos színben „tűnjön fel" a tanulmány, tagadják azt meg... Kis János érvelése, miszerint az európai demokrácia alapelvéinek az elfogadása az MDF részéről csak átmeneti taktika volt, arra alapozódott, hogy Kis elhallgatta: Kónyáék eleinte azért nem vállalták a konfrontációt a rádióban és a televízióban, mert úgy ítélték meg, hogy áZ SZDSZ és szövetségesei képesek meghatározni, hatalmi ambícióikhoz igazítva, a „nyugati sajtókapcsolataikon keresztül" a Nyugatnak a kormányzatról és az országról alkotott képét. Kis János megkerülte azt a tényt is, hogy az informális személyi kapcsolatok és érdekszövetségek jóvoltából a tömegkommunikációért folytatott harc kezdettől kétoldalú volt. A liberális támadásokban az új az volt, hogy most kivételesen nem egy liberális, hanem egy demokratikus közmegegyezést hangoztattak. Stratégiájukhoz változatlanul hozzátartozik, hogy ellenfelüket lehetőleg egy totalitárius diktatúra előkészítőjének állítják be, akitől az „igazi" demokraták mentik meg az országot. így lett Pozsgayból puccsista-bonapartista diktátor, Jeszenszkyből kereszténynemzeti ideokrata, Csurkából Le Pen-féle újfasiszta stb. Talán hitelesebb, sikeresebb és erköicsösebb lett volna Kónyát kérdésekkel bombázni, hogy magyarázkodásra és - ezzel - védekezésre kényszerítsék: Az „objektív" tájékoztatás miért jelent „kormányhoz közelálló" jelleget? Hogyan tartozhatnak az MDF tagjai a változások „ haszonélvezői" közé? Miképpen képzeli el a sajtó szelektív tájékoztatását? Mit jelent és kiket céloz a szakszerűség jelszava mögé bújó hatalmi törekvések „Semlegesítése"? Kónya és kormánya így könnyedén bújhatott a szövegértelmezés sáncai mögé, ám továbbra is szembe kell nézniük az ellenzék szétforgácsolási törekvéseivel, mert Kis Jánosék a legsürgősebbnek azt tartják, hogy - idézem - túljussanak a liberális értelmiség kettészakadásán... Beszélgetés Balogh Lászlóval Az MDF szegedi elnöke egyetért Kónya Imrével - Először is elítélem azt a módszert, ahogy dokumentumokat lopnak és hoznak nyilvánosságra. A polgári társadalmakban a bíróság nem fogad el olyan dokumentumot, amihez illegális úton jutottak hozzá. - Itt azonban nem jogi ügyről, perről van szó, hanem politikairól... - Örülök annak, hogy a teljes szöveg megjelent. Ez áttekinti az eddig megtett utat, egy párt, egy frakció helyzetét, és keresi a továbblépés lehetőségét. Sajnálom, hogy ezt a vitaanyagot a magyar sajtó egy része az MDF véleményeként adja közre, pedig ez csak egy vitaanyag. - Ez a Parlamentben végülis tisztázódott. Mindez azonban nem változtat azon. hogy a szöveg szerzője a legnagyobb kormánypárt. egyik legfontosabb vezetője: mondatait tehát - mégha csak házi használatra is szánta nem tekinthetjük magánvéleménynek. - Meggyőződésem, nem véletlen, hogy ezt a kis bombát épp a miniszterelnök sikeres japán tárgyalásainak idején hozták nyilvánosságra. Az a frakcióülés, ahol ezt a tanulmányt kiosztották, augusztus 24-én volt, ma pedig szeptember közepe van. Nem véletlen, hogy a Népszava és a Magyar Hírlap egyszerre közölte, s az sem, hogy épp most - ellenzéki pozícióból, az ellenzéktől támogatva. - Az ellenzék egyik legfőbb kifogása a tanulmánnyal szemben, hogy diktatórikus törekvéseket lát benne a sajtóval szemben. Ebben a kérdésben Csurka István bizonyos megnyilatkozásai összhangban állnak a tanulmány idevonatkozó részeivel. - A lapok függetlenek, azt írnak, amit akarnak. Ugyanakkor nem objektívek, nagyon sokszor előfordult, hogy olyan rendezvényről, amelyen én is ott voltam, homlokegyenest ellenkező hírek jelentek meg. A tényekről nem kellóképpen tájékoztatták az olvasókat. Hatalmas problémát látok abban, hogy az országos napilapok (az ellenzékiekről beszélek) az egy Népszabadság kivételevel - összekeverik a tudósítást a kommentárral. Ez sajtóetikailag nem tartható. Ez nem baj. Magyarországon az volt a baj, hogy az Új Magyarország és a Reggeli Pesti Hírlap megjelenéséig csak az egyik oldal lapjai jelentek meg. - Az Új Magyarország megfelel a „vélemény-elkülönítés" kívánalmának? - Tudom, hogy ez égy új lap, amely most keresi a megnyilvánulási formáit. Objektív szakn.ai véleményt mondani még nagyon nehéz. Egyet tudok: örömmel tölt el, hogy ilyen hamar ilyen szintre tudott följönni. Bevallom, én azt hittem, ehhez több időre lesz szükség. - Sz óval mégfelel? - Szerintem igen. A lapok árnyalt kezeléséről annyit: ha bejön hozzám egy ember, adok neki információt egyszer, kétszer, háromszor, majd a lapban más jelenik meg, mint amit én mondtam, akkor legközelebb nem adok neki. Jogom van így tenni. - Kormánypolitikus is tehet ilyen megkülönböztetést? Nem az információs monopóliummal való visszaélés ez? - Egy politikustól követelmény, hogy tájékoztassa a közvéleményt. Volt-e rá példa, hogy valaki sajtótájékoztatón a kérdésére nem kapott választ? Nem. Kónya sem az ilyen esetekre utal, hanem az interjúkra. Senki nem kéri, hogy az újságírók MDF nyelvezetben írják az újságot. Csak azt, hogy objektíven. A polgári demokráciákban választások után az állami tulajdonú közszolgálati eszközök vezetői teljes természetességgel lemondanak, egészen az osztályvezetői szintig. Kérdezem: nálunk az megtörtént? - Igen: nálunk is új elnököket nevezett ki a kormány a rádióban, a televízióban, az MTI-nél, intendánsok vannak és az alsóbb szinteken is sok vezető kicserélődött. - Bocsánat: de ezek nem a kormánypártiság elvei szerint történtek. - Persze de hát arra nincs is szükség. - Akkor félreértett. Amikor Olaszországban, vagy Németországban győz egy párt a választásokon, akkor ő nevezi ki vezetőnek a saját szakembereit az állami rádióhoz, tévéhez. - De ezek nálunk most kétharmados törvények, s az elnökök kinevezése politikai konszenzussal történt. Ezért nehéz azt értelmezni, hogy „Míg az írott sajtó kezelésében mozgásteriink eleve erősen korlátozott, addig a rádió és a televízió irányításában, arculatának megváltoztatásában, teljes átalakításában a kormányzati pozíció elvileg óriási lehetőséget biztosít somunkra." - A tévé és a rádió elnökeinek kinevezése valóban politikai konszenzus alapján történt, ám a Parlament Kulturális Bizottsága többségének véleménye szerint az elnökök az intendánsok kinevezésével túllépték hatáskörüket. Ezért kezdeményezte a miniszterelnök az alelnökök kinevezését, ezt azonban a köztársasági elnök megakadályozta. Nem lehet vitás, hogy egy választásokon győztes kormánynak a közpénzből támogatott vállalatoknál és intézményeknél joga van bizonyosfokú változtatásokra, joga van kivevezni a megfelelő embereket. - Ez egy MDF frakcióanyag. Ezért úgy tűnhet, hogy nem annyira a kormány, mint inkább a kormánypárt akarná érvényesíteni a maga szempontjait a közszolgálati médiáknál, amelyek azért nem az ő territóriumai. - A politikában különböző pártok harcolnak a hatalomért. Mindegyik meg van győződve, hogy az ő eszmerendszere, gondolkodásmódja az egyedül üdvözítő. Minden párt arra törekszik, hogy minél nagyobb hatást tudjon kifejteni. - A vita arról folyik, hogy a koalíció és különösen az MDF talán túlzott elszánással próbálja most érvényesíteni saját eszmerendszerét. Néhányan úgy látják, hogy ez már az alkotmányos berendezkedést veszélyezteti. - Az elmúlt 40 évben a sajtó az MSZMP által elkötelezett vezetéssel működött. Ez a vezetői réteg jó részben ma is megvan, kisebb részben liberális elkötelezettségű újságírók váltották föl. A ma kormányon lévő eszmerendszerhez közelálló médiákat egy-két kivételtől eltekintve - nem lehet találni. Tehát a változtatás a kormánynak, a koalíciónak elemi érdeke, sőt kötelessége a szavazói érdekében. Én tehát azt tartom abszurdnak, hogy egy választásokon győztes párt a politikáját nem képes a saját választóihoz eljuttatni. MAROK TAMÁS