Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-13 / 215. szám

PÉNTEK, 1991.SZEPT. 13. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 A rangot a hangok adják A rangosabb ének­versenyek fő hozama nem is a kiosztott díjak dicsősége és pénz­összege, hanem a lehetőség. Szívesen látogatják őket ugyanis az impresszáriók, in­tendások, igazgatók, s ha valaki megtetszik nekik, könyörtelenül szerződtetik. Nagy nyereség ez nekik, hiszen időben színházukhoz köthetik az elkövet­kezendő énekesgenerácó legjobbjait, akik ráadásul ebben a korban még jóval alacsonyabb gázsiért hajlandók énekelni, mint később, ha már befutottak. Másfelől - kell-e egyálta­lán mondani - nyereség ez a fiatal énekeseknek is, hiszen bemutatko­zási lehetőséget kapnak, s - ha jól énekelnek - szerződést. Ehhez elengedhetelen a rangos, nagytekintélyű szakemberekből összeállított zsűri, amelynek nem­csak döntése megfellebbezhetetlen, de a fiatalok többet is remélhetnek tőlük. Továbbtanulási lehetőséget, szerződést. Nem árt, ha az említett impresszáriók, direktorok közül néhányat a bírálóbizottságba is meg­hívnak. Ez elősegíti, hogy a tehet­séges fiatalok a versenyt vonzónak találják, hogy sokan jelenkezzenek. Mi adja egy énekverseny rangját? Elsősorban az, hogy győztesei mekkora karriert csinálnak. A bussetói Verdi Hangok című vetélkedő akkor lett igazán rangos s színvonalas, miután Jósé Carreras és Katia Riciarelli az ottani diadal után világhírre vergődtek. Ha sikerül „győzőnek megnyerni" egy-két ekkora tehetséget, akkor minden szakmabeli számára nyilvánvaló lesz, hogy arra a versenyre érdemes benevezni, mert az a siker kezdete lehet. Mindehhez széleskörű propagan­dára van szükség. Egy rangos ének­verseny csak nemzetközi lehet. A Szegedi Dalnokverseny ötlete kitűnő. Nem lehet véletlen, hogy akkor valósult meg, amikor meg­alakulhatott egy civil szervezet, az operabarátoké, amely intézményes keretei biztosított ahhoz, hogy a dolog iránt elkötelezett emberek összefogjanak. A redezésre igazán nem lehetett panasz, flottul ment minden. Mindez persze így termé­szetes, de azért igen sok munkát jelent. A színvonallal több probléma akadt. A győztesekből bizony csak egy közepes Varázsfuvola előadást lehet kiállítani. Ötvenkét jelentkező közül harminchatan jöttek el. Volt köztük amatőr, s volt olyan is, aki évek óta a pályán van, szerepek sorát éne­kelte már színpadon; volt húszéves és volt ötvenkilenc. Ez a zsű­rinek is dilemmát je­lentett. Mit díjazzon: a megbízható, közepes színvonalú profit, vagy a bizonytalan, tehetséges fiatalt? (Az utóbbi mellett döntöttek.) A versenyzők többségükben a magyar zeneiskolákból és a vidéki színházakból kerültek ki. A kép nagyon hasonlít arra, amit a szín­padról ismerünk: aggasztó a férfi­énekesek hiánya. Különösen tenor­fronton aggasztó a helyzet. A magas férfihangok hiánya már-már a színházak működőképességét veszé­lyezeteti. A Szegedi Dalnokverseny nagyon jó kezdeményezés. Elsősorban azért, mert jelentós távlatok állnak előtte. Ehhez azonban rendszeresen, leg­alább kétévente meg kell rendezni, s mindent el kell követni a színvonal jelentős emelése érdekében. Hogy azért pár év múlva néhány Carreras innen is elinduljon. Ennél kisebb ambícióval nem érdemes hozzáfogni. MÁROK Ifjúsági pályázatok A Dél-magyarországi Gyermek és Ifjúsági Alapítvány Kuratóriuma meghozta a nyári pályázatok döntéseit. Az alapítvány a támogatásra adható teljes keretösszeget 1991-ben maximum kétmillió forintban határozta meg. A támogatásokat három kategóriában adták. I. kategória Horváth Rozália (Makó) - Hátrányos helyzetű gyere­kek-30 ezer Dózsa Gy. Ált. Isk. (Hmvh) - Szentendrei tábor - 15 ezer 503. sz. Cserkészcsapat (Domaszék) - Fenntartás - 35 ezer Kincskereső Szerk. (Szeged) - Tábor - 35 ezer 524. sz. Cserkészcsapat (Kkdorozsma) - Tábor - 35 ezer Madách Ált. Isk. (Szeged) - Sportnap - 10 ezer 519. sz. Cseriészcsapat (Szeged) - Tábor - 30 ezer 550. sz. Cserkészcsapat ( Szeged) - Cserkészotthon ­15 ezer DROID SF csapat - Évközi munka - 23 ezer Szakszervezetek Megyei Könyvtára - Olvasótábor ­16 ezer Széchenyi I. Ált. Isk. (Makó) - Környezetvédelem ­15 ezer 596. sz. Cserkészcsapat (Makó) - Táborozás - 50 ezer Szegedi Erdély Kör - Kishomoki tábor - 7 ezer Gyermekkórház (Szeged) - Műszervásárlás - 50 ezer (feltétel: amennyiben a szegedi önkormányzat is hozzájárul 50 ezer forinttal) Tomka Nóra - Külföldi tanulmányút - 50 ezer (felté­tel: amennyiben a többi hiányzó összeget elő tudja teremteni) Somogyi Könyvtár - Számítógépes rendszer vakok­nak (az alapítvány e pályázat esetében a kérelem tel­jesítésének - 400 ezer forint - menedzselését vállalja) II. kategória Gyermekek, fiatalok alkotói bemutatkozásának támo­gatása, szervezése. Pályázati határidő 1991. szeptember 30. III. kategória A magyarság helyzetével, a nemzeti sajátosságokkal, a népi, helyi, szellemi örökséggel kapcsolatos pályázat. Határidő: október 31. A titkos ösvényre lépve (Pataki Ferencről') BAKA ISTVAN „.4 műalkotáshoz csak szeretettel lehet közeledni" ­figyelmeztet Rilke. (Persze, ennek a figyelmeztetésnek a fordítottja is igaz lehet - a nem-műalkotást, a fércművet viszont megvetés illeti.) Egy régi kínai mese igazolja Rilke szavait. A császár udvari festője gyö­nyörű tájképet remekelt a trónterem falára. Jönnek az udvaroncok, és mindegyik „szakértő" megjegyzéseket tesz: egyiknek a vonalvezetés nem tetszik, másiknak a színek, a harmadik elhibázottnak tartja az egész kom­pozíciót. Mögöttük pedig ott áll egy kis szolgálólány, és kikerekedett szemmel (holott ez egy kínainak nem is olyan könnyű), lenyűgözve bámulja a freskót, amely talán a szülőföldjére emlékezteti; nem hallja, s ha hallaná, se értené az urak beszédét... A festő végül megelégeli az igazságtalan, ostoba bírálatokat, haragosan kettétöri ecsetjét, és - belép a képbe, elindul a festett sziklák közt kanyargó ösvényen. Ám egy pillanatra megáll, és hívogatóan visszaint: kövessetek! Az udvaroncok döbbenten rontanak a falnak, de csak az orrukat verik be. Ám ekkor előlép a háttérből a szolgáló, és a festmény megnyílik előtte, - az előkelőségek még látják, amint utóiéri a piktort, aztán - a képpel együtt - mindketten eltűnnek a szemük elől. Marad a puszta, fehér fal. Pataki Ferenc festményei MŰALKOTÁSOK. Tehát: aki szeretettel közeledik feléjük, beléphet a képbe, bejárhalja vörösen-sárgán izzó vagy acél-hi­deg-kék tájait, együtt álmodhatja a piktorral a gomolygó álomalakokat, ihat a borából, megtörheti a kenyerét. Pataki Ferenchez régi barátság fűz, bár csak ritkán találkozunk, elvétve ülünk le beszélgetni. Igaz, így legalább elkerüljük egymás rossz napjait, heteit - ki is lehet mentes ezektől?... Annál többször találkozunk a vászon, illetve a géppapír frissen hullott, még a mennyektől illatozó havának fehérén, melyet nem­sokára madárlábak, vadnyomok hieroglifái, szélsodorta levelek festékfoltjai és cipőtalplenyomatok récéi ­rejtélyes értelmű verssorok - töltenek meg, azaz: látomásaink forgószele mintha ugyanazon a hómezőn kavarogna. Ugyanaz a Zrínyi és a vad és az én Zrínyi­versem alkonyata, s egyáltalán: ez a század-ezredvégi vonzódás az alkonyatokhoz, a romlás vérrel össze­mázolt, de még fénylő - vagy csak reflektoroktól meg­világított? - díszleteihez. „A húsként pirosló alkonyatot/ellepték csillag-kukacot.." - idéződik fel bennem egy tíz évvel ezelőtti vers, és rögtön utána Pataki-festmények - Kiűzetés a Paradicsomból, Angyal a város felett, az „Atyám, miért hagytál el engem?" -, melyek egyszerre mutatják fel az égbe szárnyaló hit és a mészárszék igazságát. És a Titkos ösvény, amely új könyvem címlapjaként nagyobb si­kert aratott, mint maga a könyv... az a kalapos nőalak, aki egy hófoltos halmon álló boltív felé halad, ­melyik álmomból lépett elő? S mi ez a boltív ­szentélybejárat? De hová tűnt mögüle a szentély? Vagy tán maga a táj volna az? Vagy maga a Titok? Igen, álmaink asszonya a Titkok Kapujához közeledik, s ha be tudunk lépni a képbe, mozgófilmként tovább tudjuk pergetni a festő látomását, mi magunk is részeseivé leszünk ennek a Titoknak. A szépség titka ez, vagy a szereteté - ki mondhatná meg? Vagy a kettő egy és ugyanaz, ahogyan erről Pál apostol tanúskodik a korintusiakhoz írt második levelében: „Szólhatok az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom." Gondoltak-e arra, hogy ezek a szavak a művészetre - az alkotóra és a befogadóra egyaránt ­éppúgy vonatkoznak, mint a vallásos hitre? Mert így folytatódnak: „Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek." A politikus, a tudós és a pap fölé a szeretet emberét emeli Pál apostol, s a szeretet embere, szerintem, nem más, mint a művész, aki annyira szereti a világot - s benne önmagát, a saját nem mindig tiszta szenvedélyeit is -, hogy megpróbálja megörökíteni, gyarló, földi anyagokból megalkotott égi (vagy pokoli) mását továbbadni embertársainak... Ezt a törekvést példázza Pataki Ferenc eddigi - s remélhetőleg még sokáig gyarapodó - életműve is, hogy milyen szinten ­döntsék el az „udvaroncok" vagy az igazi szakértők, én csak szeretem ezeket a képeket..." Emlékszem Pataki Ferencnek egy régebbi, tükör­üvegbe karcolt önarcképére. Hány éve is ennek? Mindegy, Feri, akkoriban még - ismét Pál apostolt idézve - „tükör által, homályosan" láttalak téged, most, régi és új képeidet együtt látva, immár „színről, színre". Folytatódik a külföldi magyar diákok oktatása Pénz, kollégium, tanárképzési tömegszállás Ha emlékszünk még a felsőok­tatási intézmények tavalyi tanévkez­désére, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola újítása, miszerint erdélyi magyar hallgatókat vesz fel külön­böző szakokra, igen nagy port vert fel. A felvételeket sokan nem nézték jó szemmel. A kiesett diákok szülei azért nem. mert állításuk szerint „románok" veszik el a helyet (saját) magyar gyerekeik elől, a fel­vételt nyertek szülei az amúgy is szűkös kollégiumi lehetőségeket féltették, abban pedig mindkét tábor megegyezett, hogy a főiskola inkább a magyarországi hallgatókra költhet­né az erdélyieknek szánt pénzt. A felvételi feltételek viszont mindezzel ellentétben és publikusan világosan kimondták, hogy a jelentkezők kol­légiumi elhelyezést nem kaphatnak (nem is kaptak), valamint hogy a fő­iskola különböző alapítványok pén­zéből (tehát nem saját kereteiből) finanszírozza az erdélyi hallgatók oktatását, mely támogatást csak erre a célra lehet fordítani. így folytatódott és zárult a tavalyi tanév, és ahogy Murphy mondaná valami másról, előbb utóbb az idei is elkövetkezett. A megszüntető hí­resztelés a JGYTF esetében nem bizonyult igaznak. - Kaptunk egy miniszteri ren­deletet, mely szerint csak a Nem­zetközi Előkészítő Intézeten keresz­tül tanulhatnak Magyarországon kul­Két homlokegyenest ellenkező telefonhívás. Az egy ik a határ túloldaláról, az Arad melletti Pécska községből egy kétségbeesett és csalódott férfihang, a másik egy háborgó női hang, valószínűleg hely ből. Előbbi azt kesergi, úgy hírlik, a magyarországi felsőoktatásban megszüntetik az erdélyiek oktatását, pedig gyermekét éppen most akarta átküldeni, hogy „valamirevaló iskolát végezzen". Majd úgy tanul a gyerek, hogy megéljen az ösztöndíjából - mondja. Utóbbinak nem nagyon van ínyére az erdélyiek képzése. Elfoglalják a helyeket, és költeni kell rájuk, amikor a hazai oktatás számára sincs pénz ­hallom. A két vélemény így együtt, úgy tűnik a tanévkezdés vissza-vissza térő históriája lett. földiek, de aztán, jórészt a támogató alapítványok közbenjárására érkezett egy leirat, amely ezt a rendelkezést a főiskola számára feloldotta, azzal a feltétellel, hogy a külföldi hallgatók aláírnak egy nyilatkozatot, mely szerint a tanulmányok elvég­zése után visszatérnek abba az or­szágba, ahonnan jöttek - magyarázza dr. Szalay István főigazgató a hí­resztelés okát. Ezt a tavalyiak is aláírták. A 67 új elsőévessel együtt idéntől már 140 külföldi magyar hallgató ta­nul a tanárképzőn, s már nemcsak er­délyiek, hanem jöttek a Vajdaságból, Felvidékről és főleg Kárpátaljáról. Hogy a Nemzetközi Előkészítő In­tézet egy éves magyar nyelvtan­folyamára a magyarul különben be­szélő hallgatóknak mi szüksége lett volna, ne firtassuk: a főiskolán végül idén is megindult az oktatás. Az anyagi terheket három alapítvány viseli: a Juhász Gyula alapítvány (fő­iskolán belüli), a Kemény Zsigmond és a Márton Áron alapítványok, melyek a Művelődési és Közoktatási Minisztériumon keresztül juttatják el támogatásukat Szegedre. Összeha­sonlításként: a magyarországi hall­gatókra tíz hónapra 48 ezer forintot állapított meg a tárca, ez az alap­összeg az alapítványoktól a határon túliak számára 36 ezer forint. Ezeket az összegeket mindkét esetben csak a hallgatókra lehet for­dítani. A hazai diákoknál ennek megítélését a hallgatói önkormány­zat, a külföldieknél a társalapítvá­nyok megbízásából a Juhász Gyula alapítvány végzi, az ösztöndíj tehát számukra is tanulmányi eredmény függvénye. És mert kollégiumi elszállásolásra nem tarthatnak igényt, kapnak ezen felül havi 1200-1600 forint albérlettámogatást - A főiskola idén 400 kollégiumi helyre vonatkozó igényt volt kény­telen visszautasítani. Saját kollégiu­munkban 350 hallgató fér el, a JATE kollégiumában és az újszegedi volt pártiskola épületében majd még­ennyi, úgyhogy a hallgatói összlét­számnak mindössze 30 százalékét sikerülhet elhelyezni, szemben az országos átlag 50 százalékával - dr. Szalay István főigazgató nem túlzott, amikor a Kárpátaljáról érkezettekkel kapcsolatos bonyodalmakról beszélt: - Azt állították, hogy az ottani ma­gyar szervezetnek mi ígéretet tettünk beszervezett diákjaik kollégiumi elhelyezésére, pedig ilyen körül­mények között ha akartunk volna se ígérhettünk volna elszállásolást. Ráadásul családostól jöttek, úgyhogy tömegszállássá kellett változtatni miattuk a kollégiumot, és eleinte nem is akartak elfogadni minden albérletet, mondván, például Tarján messze van a főiskolához. Reméljük, a hét végére ennek ellenére rende­ződik mindannyiuk helyzete. Miként kollégiumügyben a főis­kola vezetői állták a csapásokat, min­den nehézség és híresztelés ellenére a jövőben is folytami akatják a kül­földi magyar anyanyelvű tanárok képzését. Ha meglesz az alapítványi garancia, 60-70 hallgatót vesznek majd fel újra - amíg a pénzügyi és kollégiumi helyzet nem javul - véle­mények és ellenvélemények kereszt­tüzében. PAVEK JÓZSEF Szeged Rotary Club 52 évi hallgatás után ismét megalakult a Szeged Rotary Club, mely 1928-tól 1938-ig jelentős szerepet játszott a város társadalmi életében. A klub olyan volt tagok nyomdokaiba lép, mint a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, az író Móra Ferenc, az azóta világhírűvé vált szalámigyár megalapozója, Pick Jenő, de a többi negy ven tagot is tisztelettel említhetnénk. Az újjáalakulás 1990. május 17-én indult a szegedi Pick-klub egyik különtermében, ahol mintegy 20 polgár gyűlt össze. Az elhatá­rozásban jelentős segítséget nyújtott a nizzai Akropolis RC, a Camb­ridge-i RC, valamint az akkor létező egyetlen magyarországi klub, az RC Budapest. A klubot már régebben beje­gyezték, de szombaton délelőtt a Forrás Szállóban ünnepélyes keretek között a bécsi székhelyű 191 District kormányzója, Arthur Strohmenge a világelnök nevében átadja az alapító okmányt dr. Balogh Sándornak, a Szeged RC elnökének. Délután vá­rosnézés, este bál következik a For­rás Szállóban. A programhoz tartozik még, hogy ma este 7 órakor a Szegedi Nemzeti Színházban a fő­ként Ausztriából, itthonról pedig, Budapestről, Pécsről, és Sopronból érkezett vendégek megtekintik a Bohémélet című operát. Ismerve és elfogadva a nemzet­közi Rotary mozgalom céljait, a sze­gediek elsősorban a közösen megol­dandó feladatokra, a kölcsönös meg­értésre és a bizalomra szeretnék irá­nyítani a környezet figyelmét. Ezen belül külön projektet dolgoztak ki a szegedi gyermekek testi és lelki egészségének megóvására: 1. A tar­tósan nehéz körülmények között élő gyermekek iskolai étkeztetésének támogatása. 2. A beteg gyermekek kezelésének elősegítése: a. a tartósan gyógykezelésre szorulók és súlyosan beteg gyermekek gyógyítási feltéte­leinek javítása, b. a műtétre szoruló gyermekek (újszülöttek, fejlődési rendellenességben szenvedők, daganat miatt műtétre kerülők, bale­setet szenvedtek, heveny sebészeti megbetegedés miatt műtendők) műtéti, ápolási körülményeinek javítása és a századvég kívánalmai­nak megfelelő, komfortos állapotba hozni a jelenlegi gyermeksebészeti osztályt. 3. Gyermekek nyelvtanu­lásának elősegítése külföldön. Alapítványok, mozgalmak támoga­tása: I. Kábítószert élvező fiatalok gyógyítására életre hívott alapítvány támogatása. 2. „Értelmes Élet" Ala­pítvány (az autisla gyermekekért) segítése. 3. A „Súlyosan beteg gyer­mekekért" Alapítvány ügyének felkarolása (ez csatlakozik a 2 per a. pontban megjelölt önálló piojeU­hez). 4. A „Gyermeksors" Alapít­vány - az árva és elhagyott gyer­mekek tanulásának, önálló életkez­désének biztosítására - támogatása. P. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom