Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-13 / 215. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAQYARORSZÁQ PÉNTEK, 1991. SZEPT. 13. Hagymafesztivál Makón Első alkalommal rendeznek a hét végén Hagymafesztivált Makón. A rendezvény sorozat felett a Földművelésügyi Minisztérium mellett közel húsz vállalat,'vállalkozó és bank vállalt védnökséget. Holnap, szombaton reggel 8 órakor vonják fel ünnepélyes külsőségek között a város zászlaját, majd Sárossy László államtitkár megnyitja a fesztivált. Délelőtt 10 órától Sánta Sándor polgármester köszöntőjével veszi kezdetét a Városháza dísztermében a gazdasági fórum. A rendezvény előadói: Botos Katalin tárcanélküli miniszter, Schamschula György államtitkár, Szabó István az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának elnöke, Baráth Etele világkiállítási kormánybiztos. Zsíros Géza országgyűlési képviselő, Sárossy László államtitkár, Raskó György államtitkár, Tóth Péter az Agromarketing ügyvezető igazgatója, Barnóczky Attila tudományos főmunkatárs. Kozma Huba és Zacsek Gyula országggyűlési képviselők A mezőőr visszapillant Lopd magad akciók A mi Eiffel-tornyunk Fából van a mi vidékünk Eiffel-tornya. Gazlepte prérin, útmenti kukoricás szélében áll a gúlaépítmény. Nem mondanám rá, hogy büszkén magasodik a táj fölé, kőhajításnyi távolból tán föl se tűnik. Megszokhatta az alföldi ember az olaj fúrótornyok formáját, s látótávolból még nem sokat törődik azzal, hogy ennek az építménynek tetejében árbockosárszerű nézdegélő van. Minek is lökődne vele a Bordány-Üllés közötti úton járó környékbeli, hogy körbejárhatná a torony tetejét. Tudja és egyértelműnek veszi: ez nem olajosok vasvázas kolosszusa, a többi kevésbé érdekli. Térképészeti, vagy földmérési tájékozódási pont? Neki a napi gondja egészen más. Es pont. Kérdezem Bordányban, ugyanúgy Üllésen a polgármesteri hivatalban, mit tudnak erről a toronyról, de csak találgatás az eredmény. Pedig okkal kérdeném. Gyerekkoromban szerettem mindenre fölmászni, amire csak lehetett, s nem tűnt az óvatoskodásból eredőn veszélyesnek. Azóta is nekiindulnék olykor fölfelé, csakhogy már tudom: használaton kívüli vadászles, határban álló, de nem határőr torony előbb alaposan szemügyre vétessen. Egyébként is, rtíinek fölfelé kapaszkodni, hiszen a sík vidéken anélkül legalább oly messzire látni, s ráadásul a földön állva biztosabb. Mégis, arra jártomban újra-újra elfog a vágy, hogy nekiinduljak. Körbejárva előbb óvatoskodón, kérdőn nézve a búsan fejüket lógató, beérett napraforgókra, vajon mit szólnának ha elkezdenék kapaszkodni a létrán. Vaslétra vezet fölfelé, három-négy helyen deszkalapos bujkálóval. Amúgy a mi vidékünk Eiffel-tornya fából van. Viharvert, szálkáit mélyen koptatta eső, hó, fagy. Biztosan korhad már nem egy gerendája. A vaslétra nyikorogva lengedez alattam, amint lépdelek nagy lassan. Följebb, mindig följebb - mondogatom magamban, csak úgy biztatólag - legföljebb lepottyanok. Mindez még néhány méterig beválik, de látom: több emeletet menni a tornyon badarság. Á harmadik létraszakaszt már csak egy csavar tartja, vagy tán annyi sem. Behúzott nyakkal, erősen kapaszkodva, lefelé igyekvőn szeretnék mielőbb talajt fogni. Utóbb átgondolom, mire jó, ha az ember állandóan fölfelé törekszik. Egyáltalán az útról még masszívnak tetsző magyar pusztai Eiffel-torony meddig birja. Ha valakié, miért nem viseli gondját. Ha senkié, akkor pedig ki kellene írni rá: ez itt a senki tornya. Valaki biztosan a sajátjának érezné. "B~R Lehet, hogy sokan irigylik Pintéréket Pusztaszeren a házi tészta készítő üzemükért, busás hasznot tulajdonítanak nekik holott éppen csak mcgyeget az üzlet. - Nincs fizetőképes, kereslet, bizonytalan a piac, egyre nehezebb lesz annyi tésztát eladni, hogy valami kis haszon legalább legyen rajta magyarázza a házaspár. Pintér Géza és felesége, akik természetesen nem így képzelték el a jövőjüket. Az áfész-nál dolgoztak mindketten, a Tüzép- és zöldáru telepet irányították. Munkahelyüket azonban megszüntették és mert ingázni Kistelekre vagy még távolabbra nem ajcartak, maradt a másik út: otthon próbálkozni, családi vállalkozásból megélni. Azelőtt felvásárolták és tőlük vitték el a tanyai tojást, gondolták miért ne maguknak szedjék, így jött az ötlet. Gyúrnak majd házi tésztát és ellátják vele a környéket. Annak rendje módja szerint beruháztak. Megvettek két félkész gépet, a kibővített családi ház egy részét munkahellyé alakították. Falusi emberek lévén tudván tudták, csak akkor van keresni valójuk a piacon, ha valóban házi tészta lesz az. amit itt készítenek. Vagyis az ősi technológiára, a kézi munkára alapítják az inkább a polcon hagyják. Minél szebb és minél olcsóbb termékekre van igény, de ki tudja ezt produkálni a mai előállítási költségek mellett. Mi aligha leszünk képesek a kilónkénti 130 forintos'ár alá menni. Visszük a tésztát ahova még lehet és fáj a szívünk, amikor a féltve csomagolt, óvatosan szállított kis tasakokat csapják, vágják, törik, zúzzák a bolti átvevők és eladók. Gyakran van részünk ilyen látványban, legszívesebben magunk raknánk ki a gondolákra a portékánkat. - Miért nem kötnek üzletet külföldön. ha idehaza nem kell a tészta? - Gondoltunk már rá, de egyelőre letettünk róla, mert csak ráfizetéssel tudnánk az ottani tészta árusítási szokásokhoz alkalmazkodni. Öt-tíz dekákat kellene ugyanis szépen festett, matricás zacskókba csomagolni. Csak így vennék át tőlünk az árut. Ez nekünk nem üzlet. Ehhez túl kicsi és nem elég gazdag a mi vállalkozásunk GOMBOS ERZSÉBET FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Pintérék gyúrják a tésztapiacot hogy mostanában még a rendőrök is hány alkalommal kerülnek szorult helyzetbe. A mezőőr is fegyveres őr végtére, de nem trafálhatok bele csak úgy senkibe, amiért lopáson, tolvajláson érem. Sőt, most éppen a magángazdák, a saját értékeiket, gyümölcsöseiket féltő tanyaiak kérték, hogy álljon vissza a szezonba a két nyugdíjas mezőőr. Dudás Imre bácsi, meg Tari Géza bácsi. így valamelyikükkel ketten megyünk, mert akkor a tettenérés is nagyobb esélyt kap és tanúsíthatja a társ, hogy az illető igenis lopott. Volt olyan, amikor éppen a müanyagládával fejbe nem vert a városi úriember, aki megöntött csomagtartó gyümölccsel akart ellógni. Megszelídült ugyan a riasztó lövésre, de utóbb a följelentés hiábavaló volt. Egymagam voltam akkor még, s nem tudtam tanúval igazolni, hogy az illető lopott. Néki meg a felesége égre-földre megesküdött: éppenséggel ott feküdt mellette a férje egész éjjelen. Pillanatig se gondoltam volna, hogy a mezőőr élete csupa vadregényes, kalandos. Jó levegőn végigkerengőzni nappalon, vagy éjszakán, ismerve Miklós Zetorjának a hangját, Jóska bátya lovaskocsijának zörgését, s persze mindétig a tanyákon lakó embereket a pintyói csárdától a határ túlsó feléig. Főleg ha tudom, igazából nem ér föl a fizetés a nyugtalan éjszakákkal., Ehhfz még nem árt tudni: akad kínos pillanat, amikor a mezőőr olyan ismerőst ér tolvajláson, akivel nyolc éven át együtt fociztak. De nincs pardon. Viselje utána a szégyenbélyeget, aki lop. Egyébként egy falubéliek, tanyavidéken élők tiszteletben tartják egymás értékeit, gyümölcsét, jószágát. Szomszéd faluból könnyebben átruccan valaki ezt-azt összegyűjtögetni. Lehet, csak virtusból. De rászorultság-e, vagy hecc, egy szempontból mindegy. Nevezetesen: a tulajdont tisztelni kell, s véle a törvényt. BECSEI PÉTER üzemet és csak a megerőltető mozzanatoknál veszik igénybe a gépeket. Kezdetben „négykezes" módon gyúrt, vágott, szárított, csomagolt volt a Pintér-féle házi tészta. Ám a házaspár nem sokáig győzte egyedül a munkát. Akkoriban még kellett a tészta, gyorsabban forgott az árú a boltokban, megérte többet készíteni. A többhöz viszont több kéz kellett: így nőtte ki magát a családi vállakózás falusi kisüzemmé. Megtámasztott kerékpárok árulkodnak róla. a hajdan felvett alkalmazottakat a mai bizonytalan piaci viszonyok közepette sem eresztették szélnek Pintérék Hátha fordul a kocka... Próbálkoznak itt is, ott is, de egyelőre még a stabil boltjaikból sem érkezik elég megrendelés. Keserűen jegyzik meg: - A jugoszláv helyzet nagyon kitolt velünk, míg jöttek a jugók, ment az áru. Sajnos a magyar családok jórészének már a tésztát is nehéz megvenni. Drágának tartják. - Nem érjük mi meg azt az időt, amikor olyan emberek híjával leszünk teljesen, akik a szedd magad akciót nem a maguk szája íze szerint értelmezik. Vagyis egész egyszerűen, nem indulnak el a szürkület beálltával lopni. Bizony nem múlik el jóformán egy-egy gyümölcs szezonban még világteremtő hat nap se, hogy ne találnánk dézsmálót. Eszembe jut a puskás ember. Molnár Tibor első szavaira egy régi tévériport, ahol a vasúti tehervagonok dézsmálóiról esett szó, s a kérdésre, mit lopnak leginkább, akár viccnek beillő válasz hangzott: ami van. éppen amit találnak Mesélem a majorban n kisteherautó platóján ülve ezt a. históriát, mire Tibor is csak bólogat folyvást, majdnem ilyen a helyzet a gyümölcsös, zöldséges, mezőgazdasági eszközöket tartogató faluhatárban. - Akkor tehát a bordányi vidéken mindennek lába kel. ha őrizetlenül marad ? - Majdnem így van. Ami használható. nem ajánlatos szanaszét hagyni. Volt olyan, hogy a gazda csak annyi időre ment haza a földléről, amíg a jószágnak enni adott, s mire visszaért, az öntözócsöveknek nyomát se lelte. Jóformán a nappal se mindig biztonság arra nézve, hogy valaki ne kapná föl a könnyen mozdítható eszközt és aztán por előtte, por utána. Szinte anekdotázásba csap át Tibor, ahogyan esetéket idéz föl. Tavalyról a paradicsomi állapotok bolydították föl az emberek tucatját, merf akkor . a nVezeltoIvajlásban prímszerepet, vitt, Idén az őszibarack került leginkább veszélybe, mert ugyan ki lenne az a balga, aki az értékét vesztett paradicsomot dézsmálná, a jó árú őszibarack helyett. - Nem olyan céllal indulnak gyümölcs szabadító útra a lopásra'vetemedők, hogy továbbadják piacon. Legalábbis nem ez a jellemző. Ládaszám emelnék el a félérett, éppenséggel befőzni va(ó gyümölcsöt. így olcsó a télire való konzerv. A tettenérés és a följelentés után tudható meg az adatokból, hogy például a városi lakótelep hetedik emeletén élő család valószínűleg ezért autózott el errefelé. Pontosan az ember nem FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Az átalakulások idejét éljük, s amikor a nyár szükségképpen átmegy őszbe, a mezőőr a jövendőre gondolva rímel: „ lehet, hogy átmegyek csőszbe." Nem látni rajta, teljességgel komolyan gondolja-e, de a kemény férfias vonásokkal megrajzolt természetadta arc huncut-tréfásan v illanó szemeknek ad kontrasztot. Lám a jövőt így reagálja le Molnár Tibor mezőőr, a bordány i Előre szakszövetkezet alkalmazottja. Amennyire lehet, láthatóan tréfával üti el az esetleges gondot: mi is lesz a sorsa, ha a jövő év első negyedének végére kötelezően változnia kell a mezőgazdasági szövetkezeteknek. tudhatja az indítékot, hiszen 2-3 ezer forintos értékért érthetetlen, miért kockáztat valaki. Nehezen derül ki az ok, mint ahogy az is igaz: még a rendőrség se veszi énszerintem teljes komolysággal a mezei tolvajlásokat. Most is volt augusztus elején egy £seU ajtiire semmi intézkedés, szabálysértési eljárás vagy tlyekmi nem történt. Legalább'*-ÁÍycnről értesítést 'nem kaptunk. Időnként bosszúsabbra vált a puskás fiatalember hangja. Hiszen csak tudja, mennyire kell megszenvedni az errefelé lakó falusi termelőknek, tanyai embereknek a megélhetésért. Az olyan elrettentés pedig nincs meg, amilyennel például az akár kisebb értékű bolti tolvajlásokat büntetni szokták. - Akkor hát úgy fest a dolog , a barackos gazda dolgozik, a tolvaj a határban lop, a mezőőr szerencsés esetben elkapja, aztán kezdődhet minden elölről ? - Majdnem ilyen a helyzet. Azt biztosan állíthatom: hiába van a tettenérés, aztán a szakszövetkezet részéről a följelentés, igazából példás és elrettentő következmény nincsen. Holdvilágos éjszakán nekiindul a könnyű árubeszerzésre az ilyesmire hajlamos-embér; mi meg csatangoljunk éjsZakákonát, hogy azután vontatottan, lassacskán esetleg valami enyhe feddéssel megússza a polgár. Minekutána újra kocsiba ül, legföljebb másik határrészre veszi az irányt. Éjszakai históriákat elevenít a mezőőr, amikor apuka anyuka a gyerekkel indult barackot szüretelni, hadd tanuljon a kicsi is, mire jut az ember ha felnő és könnyen akar megélni. Időnként igazít egyet a sörétes puskán Tibor, óhatatlan, hogy ne az jusson eszembe: még a fegyvertől se tartanak az emberek. Hiszen bárki tudhatja, mióta világ a világ, a mezőőr bizony puskával járja a dűlőutakat. - Nem olyan egyszerű ez - komorul el a fiatalember -, tudják azt.