Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

VASÁRNAP, 1991. AUG. 18. DÉLMAGYARORSZÁG HUNGAROLÓGIA 3 A

hungarológiai kongresszus alkalmat adott más világszervezetek tagságának is a személyes találkozóra. Még szerdán, Pécseit tartották meg a Hungarológus Oktatók Nemzetközi Szövetségének egynapos konferenciáját, amelyre a szegedi kongresszusról is sokan elutaztak, hiszen a Nemzetközi Filológiai Társaságnak is számos olyan tagja van, akik a tudományos kutatás mellett tanítják is a magyar nyelvet, irodalmat, vagy történelmet. Szegeden pedig a pénteki kongresszus-zárás után sem néptelenedett el az Irinyiépület, mégegy világtalálkozónak adott otthont: Jean Perrot, az líniversité de la Sorbonne Nouvelle finnugor intézetének nyelv észprofesszora szervezte meg. hogy a világ hungarológiai központjainak igazgatói tanácskozzanak. Nem ez az első alkalom, ugyanő osszehozta mar egyszer a külföldön mükodő központok vezetőit. Most arról tárgyaltak, hogy miként hangolják össze igényeiket, hogyan támogathatnák munkájukat az erre hivatott magyarországi szervezetek és intézmények. Tegnap elutaztak a városból, vissza a világ 30 országába a magyarságkutatók. Remélhetjük, hogy jó hírét éiszik Szegednek, hiszen azt tapasztalták, hogy megkülönböztetett figyelem kisérte itt munkájukat. Jut még egy rövid pihenőidő annak a népes családnak is, amelynek a neve: Szervező. Hiszen a fáradhatatlan Monok István vezényelte csapat egyetemi oktatókból és 30 hallgatóból állt, s a naptárra nézve látjuk, nem sok nap választja el őket az új szemeszter kezdetétől. Ámbátor fáradtság nem nagyon látszott rajtuk még tegnap délelőtt sem, amikor az utolsó elhagyott ívpapírokat gyűjtögették össze az Irinyiben; nekiláttak, s hajtogattak belőlük - repülőt. Keringőzött a sok papírszárnyas a teremben. így végződött egy világkonferencia Szegeden. Bibó és Szent-Györgyi vitája... - A magyar egyetem azért olyan amilyen, mert Szent-Győrgyi koncepciója valósult meg. A háborút követően az akadémiát, az egyetemet ujjá kellett szervezni, mert kontraszelektált volt. Az újraszervezésben egyetem, akadémia 1945 decemberében, a két szegedi. Bibó István és Szent-György i Albert Budapesten nyilvános vitában fejtették ki nézeteiket A: egyetem, akadémia és a tudomány válsága címmel. Szent-Györgyi szerint mind a három válságban van. radikális átszervezést követel, szerinte a professzor áltudóssá váll a régi egyetemi rendszerben. Azt javasolta, hogy az egyetem maradjon tömegoktatási intézmény, a tudományok művelése, műveltetése legyen az akadémia feladata. Azaz a: egyetemről vonják ki a tudományművelést. 1948 után a Szent-Györgyi-féle elgondolást léptették életbe, az egyetem tudományos súlyát csökkentették. és létrehozták az akadémiai kutatóintézetek hálózatát. Nem Szent-Györgyi persze az első, aki azt mondja, hogy az egyetemi oktatás feladata a civilizáció tovdbbszármaztatása. intézményesen, ezt vallotta a harmincas években Ortega y Gasset is. A III. Hungarológiai Kongresszus szegedi eseményeinek roppant gazdag témakörei között sajátos szín dr. Lengyel András tanulmánya Rihő és Szent-Györgyi vitájáról az egyelem válsága kapcsán, amely ma is aktuális, már azért is, mert a helyzet hasonlít, a '45. '46-os évekhez. Igaz, hozzájuk hasonló kaliberű tudóssal a Kolozsvárról Szegedre hozott egyetem ma nem rendelkezik, ettől függetlenül ma is megfogalmazódnak a két nagy gondolatai, ha nem is azzal az átgondoltsággal és mélységgel, amivel ők tettek annak idején. Lengyel András dolgozata egy készülő nagyobb, Bibó monográfia előmunkálata. A téma időszerűségének, várost is érintő voltának kapcsán joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért olyan a mai szegedi, magyarországi egyetem amilyen? - Ezzel szemben Bibó elgondolása liagyományőrzőbb és közelebb áll a mai törekvésekhez is. - Igen, de nem gondolják át a bibéi felfogást. Bibó szerint a válság abból adódott, hogy maga az értelmiség volt válságban. Szerinte, ha megvalósul a tudomány függetlensége, akkor létrejöhet egy pluralisztikus, többlépcsős tudományos fórum. Mert '45 után az történt, hogy az ideológiailag megbízhatatlan embereket az egyetemekről áttették az akadémiai intézetekbe. Bibó felfogásában, a kontraszelektált intézményeket újjá kell szervezni, és létre kell hozni az universitást. vagyis a '45 előtti struktúrákra kell építkezni. A szakképzést elgondolásában a tanárképző végezné, a tudományos képzést az egyetem egy szervezeti rendszerben. Valahol a '45 előtti bölcsésztudományi kar mintájára képzelte el az átépítést. Ugy anakkor a merev széttagoltság ellen volt. szerinte az egyetem a tudósképzést biztosította volna, és laza szervezete lett volna, amely összefogja az egészet. Bibó az akadémiának fórumjelleget kívánt adni. amely értékrendet ny újt és hordoz. Minthogy az egyház középkorban játszott tekintélye már nem létezett, tehát nem volt ami összefogja az oktatást, a tudományt. így egy önmagának tekintély t szerző fórumnak kellett volna ezt a funkciói betölteni. - Ezek szerint Bibó a jogállam, a civil társadalom intézményi struktúráiba ágyazottan képzelte el az universitást? - Igen, a plurális, alkotmányos élethez hasonlóan, független szellemi központot látott az új universitásokban. Valami olyasmit például mint a bírói testület. - Miért éppen most kaptad elő ezt a Bibó és Szent-Györgyi vitát? - Bibó most lenne 80 éves. Teljes hallgatás körülötte. Egyrészt. Másrészt ez a dolgozat egy. a Bibóról készülő kis monográfiám része. Bibó István írása egyébként a Pompeji folyóirat őszi, egyetemről szóló számában fog megjelenni. PÁSZKAIMRE // Burgenland helyett Őrvidék Galambos Ferenc lréneusz katolikus plébános és Burgenlandban él. Az ottani Magyar Kulturális Egyesület egyik vezetője s irányatója az Őrvidéki Magyar Intézetnek. Galambos Ferenc lréneusz erdélyi út után érkezett a Hungarológiai kongresszusra, annak a magyar kisebbségnek a képviseletében, amely a vasfüggöny másik oldalán sokáig egyedüliként élt demokráciában. A burgenlandi magyarok lélekszáma azonban folyamatosan csökkent. - A statisztikai adatok némi eltérést mutatnak mondja Galambos úr. - 192l-ben 35 ezren vallották magukat magyar anyanyelvűnek ezen a tájékon. Majd rohamos csökkenés következett, a lélekszám leapadt 15 ezerig, hiszen rengeteg állami tisztviselő, vasutas, postás átköltözött Magyarországra. A következő erősebb csökkenés a második világháború után történt, majd '56-ban némi gyarapodás mutatkozott, s a '7l-es nagy népszámlálás körülbelül ötezer burgenlandi magyart mutatott ki. Tíz évvel ezelőtt már csak négyezer körül voltunk. Ám ezek az adatok nem pontosak, mert az utóbbi évek népszámlálási gyakorlatában nem az anyanyelvet, hanem az úgynevezett használati nyelvet kérdezik. A legújabb nagy népszámlálás az idei év májusában volt, eredményét még nem tudjuk. Az osztrák összlakosság mindenesetre növekedett, így talán a magyar nemzetiségű is. Ellenben az Osztrák Tudományos Akadémia és más intézmények szerveztek egy úgynevezett mikrocenzuszos vizsgálatot, adott helyszíneken, kiválasztott személyeken keresztül, s ez alapján vidékünkön 16 ezer azoknak a száma, akik nemcsak tudnak, értenek, de beszélnek is magyarul. - A rendszerváltás előtti hazai és nyugati. Burgenlandról szóló szakirodalomban fellelhetők voltak olyan nézetek, miszerint az osztrák kormány is folytatott asszimilációs törekvéseket. - Az osztrák kormánynak nem voltak ilyen törekvései. Egyszerűen adottságokról van szó. Törvényszerű, hogy egy többségi, ráadásul magasabb kultúrájú néppel kapcsolatba kerülő kisebbség könnyebben asszimilálódik. Tény. hogy az osztrák ember életszínvonala, civilizációja magasabb. Nagyon fontos ugyanakkor az a kép. ami a burgenlandi magyarokban az anyaországról, illetve az anyaországbeliekről élt. Meg kell mondanom, ez a kép nem volt kifejezetten pozitív. Nemcsak az elhanyagolt környezetre gondolok, a piszkos utcákra és a félig vakolt házakra, hanem a honi magyarokra jellemző panaszkodásra és pesszimizmusra. Lelkesíteni csak egy olyan nép vagy nemzet tud. amelyikre föl lehet nézni, amelyik imponál. - Milyen adottságok és milyen lehetőségek vannak a burgenlandi magyarok iskolaügyében? - Jelenleg felsőbb iskolánk nincs, ám a következő tanévtől remélhetőleg beindítunk egy gimnáziumot. Személyes véleményem, hogy inkább szakiskola kellett volna, mert a gimnáziumból kikerülők többsége olyan értelmiségi pályát választ, amivel elkerül szülőföldjéről. A szakiskolák adta képesítések ellenben a helybéli kereskedelemben és hivatalokban tarthatják a végző fiatalokat. - Milyen kapcsolatban volt az emigráció s a burgenlandi magyarság? - Az anyaországot elhagyó magyarok az oroszok közelsége miatt és a félelemtől vezérelve nemigen telepedtek le nálunk. Rendre nyugatabbra vándoroltak. - Ön az Őrvidéki Magyar intézet vezetője. Gondolom, tudatos az intézet földrajzi jellegű megnevezése. Tehát hogy Őrvidékről van szó. - Az a helyzet, hogy Burgenlandnak nincs magyar neve. ha lefordítjuk, Várvidéket kapunk, és ez igazából nem jellemző ránk. Még akkor sem, hogyha három régi magyar vármegye levágott részéből keletkezett a mi kis vidékünk. Ellenben jellemző az, hogy az Őrségen élünk. A falvaink, Alsóőr. Felsőőr, őrsziget is ezt az elnevezést őrzik. Ezért szeretnénk az Őrvidék kifejezést meghonosítani. DAL Kongresszusi mérleg Az új főtitkár a fölnevelő műhelyről, s a magyar értelmiségiek más köreiről mmmmmm Teleki Sámuel albuma. Ezt a címet viseli a szegedi bölcsészkar Peregrinatio Hungarorum sorozatának 8. darabjaként most megjelent füzet. A Teleki albumot - kísérő tanulmánnyal - Jankovics József adja közre, aki az Irodalomtudományi Intézetben dolgozik; eddig Klaniczay Tibor főtitkár helyettese volt a nemzetközi hungarológiai társaságban, s most, a társaság szegedi közgyűlésén őt választották meg főtitkárnak. Azt mondja, a főnt említett bölcsészkari kiadvánnyal is szegedi kötődését akarta kifejezni; mert mint annyi fiatal, vagy immár középkorú irodalomtudósnak, neki is Keserű Bálint és llia Mihály itteni iskolája volt a fölnevelő műhely. - Milyen emlékei vannak szegedi egyetemista korából? - Jók. Meghatározó évek voltak. Akkor vált némileg nyitottabbá a magyar szellemi élet, lefordítottak egy csomó fontos könyvet, hozzá lehetett jutni az addig elzárt szakirodalomhoz. Szerencsések voltunk, mi mindannyian, akiket llia és Keserű tanár urak tanítottak, hiszen ók az egyetemi évek után is figyeltek tanítványaikra, s később, amikor politikai okok miatt ismét szellemileg zártabb közegben kellett élni. sokat segítettek. Tanárom volt Kovács Sándor Iván, aki talán a legtöbbet publikált a hazai irodalomtudósok közül a peregrináció témájában. Az angol tanszéken pedig mert magyar-angol szakos voltam 67 és 72 között - Szegedy-Maszák Mihály és Hankiss Elemér voltak rám felszabadítóhatással. Pezsgő szellemi-művészeti élet bontakozott akkoriban a városban. Paál István színpadával, sokféle alkotókörrel, de sajnos hamar vége szakadt mindennek. Amikor azt a váratlan ajánlatot kaptam Kovács Sándor Ivántól, aki végzős koromban már a Kortárs főszerkesztője volt, hogy menjek oda a laphoz, akkor már nagyon örültem, hogy nem kell Szegeden maradnom... Itt olyan politikai légkör volt. hogy valósággal menekültem, nemcsak én, sokan mások. Aztán a Kortárstól a régi Mozgó Világhoz mentem olvasószerkesztőnek - Veress Miklós főszerkesztősége idején. - Nem égi nyugalomban dolgoztak. Mikor került Klaniczay Tibor intézetébe? - 0 emlékezett néhány régi magyar irodalommal kapcsolatos egyetemi publikációra, illetve a Tiszatájban megjelent írásomra, amelyeket még az egyetemi években írtam, ezért hívott meg az intézetbe, ahol 1978 óta dolgozom. - Publikálta Bethlen Mihály, a 17. század végi Európa-járó útinaplóját, aztán a legnagyobb magyar önéletíró, Bethlen Miklós levelezését. Most min dolgozik? - Éppen egy érdekes váltás van az életemben, hiszen míg eddig régi magyar irodalommal foglalkoztam, most - nyilván textológiai érdeklődésem miatt - a Babits kritikai kiadás egyik kötetének sajtó alá rendezésére kértek föl. Továbbra is szerkesztem a Hungarológiai Értesítőt, amely úttörő vállalkozás volt 11 évvel ezelőtt, hiszen az itthon és külföldön megjelent munkát recenzióit és a hungarológiai cikkek, tanulmányok bibliográfiáját közli. A sajnos korán elhunyt Béládi Miklóstól vettem át a szerkesztését és az ő nyomába léptem a filológiai társaság főtitkárhelyettesi posztjára is, 85-ben. - Most. hogy Klaniczay profeszszortól átvette a főtitkári teendőket, tervez-e valamilyen változtatást a társaság működésében ? - Klaniczay Tibor egy korábbi, éppen a Délmagyarországnak adott interjúban elmondta, hogy milyen igények és feladatok voltak meghatározók a társaság alapításakor. Ezek alapvetően nem változtak, tehát koncepcionális változtatásokra nincs szükség. Az alapítók - az itthoniak. Klaniczay, Béládi, Szabolcsi Miklós, Király István, Benkő Loránd mellett két amerikai nevét is említeném, Sinor Dénesét és Albert Tezláét igen körültekintően jártak el. Legföljebb praktikus változások lesznek, amennyiben a megváltozott élethez kell alkalmazkodni. Ha megvalósul például az egész hungarológiát átfogó, nagy alapítvány, amelynek a létrehozásáról a jelenlegi kongresszuson is szó volt. mi is ügy tudjuk módosítani sajátos kultúrdiplomáciai tevékenységünket, hogy kiküszöböljük az elmúlt rendszer rossz megoldásait. Szefetnénk a magyarságtudomány iránt érdeklődést kelteni olyan országokban, vagy földrészeken, amelyek eddig társaságunk működésének csak a perifériáján voltak. Kevés a tagunk Spanyolországból, Izraelből vagy Dél-Amerikából. Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy örvendetesen szaporodnak a külföldi alapítású magyar intézetek és tanszékek, ráadásul gyakran jobban működnek, mint amelyeket a magyar állam pénzén hoztak létre. Jobban szeretnénk segíteni ezen külföldi intézeteknek a munkáját. Ugyancsak többet szeretnénk tenni - bár eddig is fontos eleme volt munkánknak - a környező országok újraszerveződő hungarológiai intézeteiért. Lehetőleg anyagiakkal is támogatjuk törekvéseiket, de morálisan és tudományosan mindenképpen. Most az a legfontosabb, hogy a volt szocialista országok kutatói is bekapcsolódhassanak abba a nemzetközi tudományos hálózatba, amelyben mi a társaság révén már benne vagyunk. Megcéloztuk ezt a társaság létrehozásakor is, de csak most jött el az idő, hogy megvalósíthassuk. - Tudom, hogy merész vállalkozás mérleget vonni, amikor még véget sem ért a kongresszus, mégis arra kérem, értékelje a szegedi nemzetközi találkozót. - Valóban akkor derül ki a kongresszus eredményessége, ha könyv alakban is megjelennek az itt elhangzott előadások és bekerülnek a tudományos közgondolkodásba. Annyit mégis mondhatok, hogy kétséget kizáróan a szegedi volt a tudományos szempontból eddig legeredményesebb hungarológiai kongresszus. Végre bemutatkozhattak a kapcsolattörténettel foglalkozó kutatók is. Egy sor olyan szellemi áramlat, mű és ember került az érdeklődés középpontjába, amelyeket és akiket eddig nem ismertünk. Ez a találkozó tehát éppen az adatbázisunk bővítésével roppant sokat jelenteti nemzeti önismeretünk fejlesztése szempontjából. Amolyan eligazító térképet kaptunk arról, hogy a világkultúra hogyan jelentkezett Magyarországon, illetve a magyarok milyen szerepet játszottak a befogadó országok szellemi életében. Már a 17. században végbement a magyar értelmiség kirajzása a világba: a század végén szabályos magyar értelmiségi társaság működöt! például Angliában. Volt kozottük egy fes'tó, Bogdány Jakab, aki ott udvari festő lett; egy Sylvanus nevű férfi, aki óriási hatással volt tankönyvei révén az angliai latin tanításra: egy Bánffyhunyadi János nevezetű vegyész, alkimista, aki a természettudományban alkotott jelentőset. A későbbi századok folyamán ismételten létrejöttek hasonló magyar értelmiségi körök Nyugaton. Míg korábban jórészt politikai okok miatt mentek el innen a szellem emberei. ma ennek főleg gazdasági okai vannak. - Most szó eshetett a különféle emigrációs hullámokról is? - Mivel a konferencián az egyetemes magyarságról gondolkodtunk, s mert ennek már nincsenek politikai gátjai, természetesen beszéltünk azokról a külföldre kényszerült figuráiról is a magyar szellemi életnek, akikről eddig nem volt szabad. Az egyik szekcióban szinte filozófiatörténeti szeminárium zajlott, Magyarországon először Kibédy Varga Sándor filozófiai munkásságát teljes körűen föltárták. - Ahogy Ön fogalmazott, a széles körű kapcsolattörténeti adattár nemzeti önismerethez segít. Megnmtatkozott-e a kongresszuson, hogy a tudományosság egyszersmind érveket is szolgáltat mindenféle nemzeti elfogultság ellen ? - Számos országból jöttek kollégák. akik a magyar nemzeti azonosságtudat ottani megjelenését tanulmányozzák. Személyes véleményem szerint a szegedi kongresszus egyik legfontosabb hozadéka, hogy a más nemzetiségű kutatók saját kultúrájuk alapján, a mieinktől eltérő szempontokat alkalmazva beszéltek a magyarságról, művekről és alkotókról. Általában olyan kép van rólunk a világban. amilyet a kint élő magyarok tevékenysége nyomán alakítanak ki. Ezek között negatív képek is találhatók. Nem árt meghallgatnunk, miként látnak bennünket a külföldiek, s az sem utolsó szempont, hogy mi hogyan ismerjük mások kultúráját. Meggyőződésem, hogy a nemzeti gőg vagy egyéb elfogultságok ellen kizárólag a tudományos megismerés és az önmegismerés a hatásos, semmi más. - A számítógépek korában miért van szükségük a kutatóknak a személyes találkozásokra? - A hungarológusok között sokan vannak, főként a szomszédos országokból, akik fájdalmasan nélkülözik nemcsak a korszerű fölszerelést, amellyel gépi kapcsolatba lehetne lépni egymással, hanem gyakran a hagyományos könyv alakban megjelenő információkhoz sem jutnak hozzá. De ha minden kutatónak módjában állna gépi úton a kollégáival kapcsolatot teremteni, akkor is fontos lenne a személyes találkozás, eszmecsere. Ezek az alkalmak azért segítik a tudomány fejlődését, mert gyakran a személyesség varázsa kell althoz, hogy közös vállalkozásokba fogjanak a tudósok. Biztos vagyok benne, hogy az igen jól szervezett szegedi tanácskozás után számosan működnek együtt a világ különböző helyein a különféle magyarságtudományi témák földolgozásában. SULYOK ERZSÉBET