Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-07 / 184. szám

SZERDA, 1991. AUG. 7. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Vezető: Juhász Pál / Ujabb erotic center (Csak 18 éven felülieknek!) ;.t Ma délután 3 órától újabb erotikus körönt kezdi meg működését Szegeden. Az új szolgáltató egység ráadásul a város centrumába települt. A tulajdonos. egy egyszemélyes holland kft., hasonló vállalkozást nyit Debrecenben. Nyíregyházán, és tán a a fővárosban is. A center a Belvárosi Filmszínház 65 fős Kamaratermében fog üzemelni. A helyiséget a cég bérli a Moziüzemi Vállalattól, a szerződés határozatlan időre szól. A terem szerencsére nem vész el a filmművészet számára, hiszen délelőtt tíztől éjfélig folyamatosan vetítenek szexfilmeket. Egy jegy 150 forintba kerül, ezzel addig szemlélődhet a vendég, ameddig csak óhajt. A vetítés folyamatos, ami azt jelenti, hogy egy nap egyetlen 90 perces film látható szoros egymásutánban. Kiegészítő szolgáltatásként (itt kérem a szemérmes olvasók lapozzanak tovább) az előcsarnokban szexmagazinok, videokazatlák, serkentőszerek, vibrátorok, műtestrészek és más örömszerző eszközök kaphatók a legkülönbözőbb árban, színben és méretben. Érdekességként megemlíthetjük a fütyi alakú gyertyakészletet, amely három darabból áll. Felfújható babák nem kaphatók. Az árakról egyelőre keveset tudtunk meg. egy-egy magazin 3-4 forintba kerül, a vibrátorok mérettől és minőségtől függően 17-100 forint, s két kis elemet is adnak hozzá. Mindez természetesen holland forintban értendő, és nem tartalmazza a kiskereskedelmi árrést. A centerben négyen dolgoznak, az üzletvezető (egyelőre mellékállásban) Juhász Pál. aki a legutóbbi időkig az önkormányzat művelődési osztályát irányította vezetőihelyettesként. - Hagy csöppent bele ebbe az üzletbe? - érdeklődtünk tőle, miután megmutatta a boltot. - Teljesen véletlenül. Egy ismerősöm keresett meg. hogy nem vállalnám-e el a center irányítását. Én határozott nemet mondtam. Ekkor folyt az önkormányzati apparátus átszervezése, én osztályvezető-helyettesi beosztásban irányítottam a művelődési osztály munkáját. Az átszervezés ideje alatt azonban egy teljes hónapig senki nem szólt nekem egy szót se, hogy a to. vábbiakban igényt tartanak-e rám vagy sem. Nemrég beszéltem az alpolgármesternővel, aki felajánlott egy magyar-francia szakos tanári állást a Deák Gimnáziumban. Ezt azonban nem fogadtam el, mert ott alig kerestem volna többet, mint a régi fizetésem negyede. Én hozzászoktam egy életnívóhoz, amit a jövedelmemre alapoztam, s ezt nem akarom föladni. Ezek után megkerestem az ismerősömet, és mondtam, hogy mégis vállalnám. - Ki gondolt épp Önre? - Hadd maradjon homályban a neve. - Ezt a mostani állást jó kereseti lehetőségnek tekinti csupán, vagy érdekli is ez az üzletág? - Nem érdekes, hogy valaki művelődési osztályvezető-helyettesből egy erotic center vezetője lesz? Az átszervezés során engem megaláztak, mert bizonytalanságban tartottak. Nem tudok munka nélkül élni, minden olyant szeretek csinálni, amiben sokoldalúan lehet tevékenykedni. Itt most kedvemre nyüzsöghetek. - Az önkormányzatnál már megszűnt az állása? - Még nem, most szabadságon vagyok, de várom a felmondó levelet, hiszen a nekem felajánlott állást nem fogadtam el. M.T. A külföldi magyar kultúráról A külföldön élő magyar kulturális intézetek szokásos évi igazgatói értekezletét tegnap tartották a Művelődési Minisztériumban. Ezen részt vettek az intézetek hivatalban maradó. valamint a: újonnan kinevezett igazgatói is. Az egész napos tanácskozáson Andrásfalvy Bertalan miniszter, valamint Fekete György helyettes államtitkár tájékoztatta az igazgatókat a: oktatás és a kultúra aktuális kérdéseiről, illetve a tárca vezetői meghellgetták a megbeszélés résztvevőit a munkájuk során észleltekről. és szóba kerültek természetesen a gondok is. Minderről a tanácskozást követően a késő délutáni órákban megrendezett sajtótájékoztatón Vida László. a tárca főosztályvezetője számolt be az újságíróknak. Az értekezleten elhangzottakat summázva kifejtette: a legnagyobb problémát mindenütt a szűkös anyagiak jelentik. Ezt követően bemutatkoztak az intézetek pályázat útján kiválasztott igazgatói. Két rendezés egy nyáron Nem csak az a nemzeti érték, ami magyar Beszélgetés Nagy Viktorral - Az ajánlat nem pusztán egy új színházra szól. A téren szálloda lenoe, park. és vásárló centrum. Itt nyaranta kéthónapos zenei és operafesztivál lenne, amely japán közönséget célozna meg. A japánok imádnak Európába utazni. Az itteni nyári fesztiválok, a salzburgi, a bayreuthi, vagy a Veronai Aréna már teljesen telítettek, ezért keresnek most olyan új helyeket, ahol egy hasonló minőségű operakultúra létrehozható. A Magyar Állami Operaház nyáron nem tud játszani, mert nincsen légkondicionáló berendezése, ezért kell az új épület. Az az angol üzletember, aki ezt kitalálta (Cook úr) pontosan kiszámolta, hogy hány előadás kell, mennyibe kerülnének a jegyek, hány napig tartana egy turnus, s hogy hány év alatt térülne meg a beruházás. Persze a dolog csak egészében nyereséges: úgy, hogy a vendég a szállodában lakik, s a boltokban is költi a pénzét. így néhány év alatt megtérülne a beruházás, és attól fogva nyereséget hozna a központ. Ezért beszállna egy csomó cég. például a Mitsubishi, a Sony, de a japán állam is, sót arab üzletemberek is érdeklődnek. A probléma nem is az a kél hónap, amíg operafesztivál van, hanem az a tíz. amikor nincs. A felmérések azt kutatják, mi történik abban a tíz hónapban. amikor az államnak kell fenntaratanía egy zenekart, egy kórust, a művészeket, a műhelyeket, az adminisztrációt stb. Művészi szemponttól ez alatt a tíz hónap alatt el kell érni egy színvonalat, amely lehetővé tesz nyáron egy nagy. nemzetközi operafesztivált. Ezért abban a színházban egész éven át keményen kell dolgozni. Egyelőre ezt nem látják biztosítottnak. Az állam nálunk most nagyrészt ki akar vonulni a kultúrából. Az illetékes pénzügyminisztériumi tisztviselő szerint egy operaház is sok, nemhogy kettő. - Az új színház tehát - hasonlóan az Erkelhez - az év többi részében az Opera másik játszóhelye lenne? - Csak így tud működni. Ezt kellene felismerni. Ha ez a kormány akar egy világkiállítást (márpedig akar), akkor a művészetben is teremtse meg hozzá a feltételeket, áldozzon az operára! Tudom én, hogy az oktatásban is nagy baj van, az egészségügyben is. a szociális szférában is, lesz háromszázezer munkanélküli stb. De ha most leépítik az elitkultúrát Magyarországon, akkor az elitművészet kivonul az országból. Elmennek az énekesek, elmennek a zenészek (ók egyébként máris elmentek), a karmesterek, s végül elmennek a rendezők is. mMMMNMMMMNMMIS - Furcsa, hogy a japánoknak ez az üzlet kél hónapig megéri, az államnak meg tíz hónapig nem. pedig az épületei ingyen kapná... - Ezt én sem értem különösen abban a korban, amikor egy Nemzeti Színház nem tud fölépülni, még közadakozásból sem. Az ajánlat egyedülálló, ezt ki kell használni. Furcsán viselkedik ez a kormány. Egy világkiállításra, amelyben nagyon sok a bizonytalansági tényező, azt mondja, hogy igen; egy vállalkozásra pedig, amiben sokkal kevesebb a bizonytalansági tényező. ráadásul illik ahhoz a világkiállításhoz, amit ők kitaláltak - , erre meg azt mondja, hogy nem. - Tegyük hozzá: az az összeg, amit ma a magyar állam oktatásra, művelődésre és kultúrára fordít, az egész költségvetésben elenyésző tétel. Nem jelentene különösebb megrázkódtatást még az. sem, ha ezt - legyünk nagyvonalúak - mondjuk megdupláznák. - Ez így van. Nagyon sajnálom, hogy Magyarországon értelmiségellenes hangulat van. Ez még a régi parlamentben kezdődött, és furcsamód bizonyos értelmiségi és művész képviselők kezdték vitatni azokat a művészi alapjogokat, amikért ők is élnek, s épp a színházzal kapcsolatban. Hogy a színházak pazarolnak, rengeteget költenek „kísérletezgetésre" stb. Ha egy művész így beszél, akkor mit várjunk egy gazdasági szakembertől? A kultúrának ebbe az esélyébe beletartozik a szegedi szabadtéri is, amely pillaTavaly jött előszór a Szabadtérire, s idén már két darabja megy a Dóm téren. Nagy Viktor (37 éves) tavalyi Hunyadi produkcióját újította föl, most pedig a Mária evangéliumára készül. A Tolcsvay-Müller-Müller rockoperát a Madách Színház mutatta be pár hónapja, s ezt az előadást adaptálják most szabadtérre. Arról a színházról kezdtünk beszélni, amelyet egy japán vállalat építene fői a Köztársaság téren, a mai Erkel Színház helyén. A légkondicionált épületben nyaranta távol-keleti turisták hallgatnának operaelőadásokat. Az épület a magyar kormány nak egy fillérjébe nem kerülne, az év fennmaradó időszakában viszont az Operaház tarthatná itt előadásait. Az illetékes minisztérium mégsem ujjongott az ötlet hallatán... ::„:>:tKi,::xii:i:!.ix:::»:xixijiiiiniiietic:a:iiiii:i».i:.:x natnyilag nagyon elhanyagolt. Ennek nem lenne szabad filléres gondokkal küszködnie! Az ország legmagasabb szintű támogatását kellene, hogy élvezze, hiszen ami itt van, az Európában teljesen egyedülálló. - Itt most ugyanaz a probléma, mint a pesti színházi centrummal kapcsolatban, s amit a japánok teljesen világosan látnak. Nevezetesen. hogy a haszon nem a színházi jegyeladásban jelentkezik, hanem a hotelekben, a vendéglőkben, az üzletekben. De a Dám térrel kapcsolatban van egy másik probléma is. Amikor megépítették ezt a hatalmas nézőteret (6-7000 embernek), ezt népszínháznak szánták. Ma a hatalmas lelátó nagy teher is. hiszen alig akad olyan mű. amely ezt akár kéthárom előadásra is megtöltené. - Azt hiszem, valamiféle népszínházi jellegnek meg kell maradnia. Szerintem azonban nem csak az a nemzeti érték, ami magyar. Térjünk vissza egy pillanatra az Operaházhoz! Ott éppen az idegenek működése hozta létre, az igazi, nemzetközi mércével mérhető nemzeti értéket. Ott egyes kottákban még Gustav Mahler instrukciói olvashatók. De megfordult itt Ottó Klemperer, Sergio Failoni - hogy csak a legismertebbeket említsem, vagy a rendezők közül Jurij Ljubimovot. Ezek az igazi nemzeti értékek! Szakítani kell azzal a mítosszal a Dóm téren is, hogy itt csak Passiót, Tragédiát lehet játszani meg magyar nemzeti operát. Nekem nagyon tetszett, hogy bemutatták a Jézus Krisztus szupersztárt, de elfogadom a Macskákat is... - ...s gondolom, a Mária evangéliumát is... - Ez ellen abszolút nincsen kifogásom, és illik is ide. Ez abszolút népszínház. Perasze nem a szónak a sztálini értelmében: hogy ráerőltetni a népre. A téeszparaszlokat meg a gyári munkásokat arra kötelezni, hogy itt előadásokat nézzenek - ez egy marhaság. Az Ünnepi Játékokat élitizálni kellene. Nem annyira, mint Salzburgban, ahol a jegyek egy vagyonba kerülnek, és csak középpolgárnál feljebb lévő ember engedheti meg magának, hogy egyáltalán jegyet váltson. Az, hogy nagy a nézőtér, nem baj, meri ennek a világon megvannak a hagyományai, például a Veronai Arénában, Maceratában, mindenfelé. Nekem tetszik az, hogy Magyarországon van egy ekkora színház. Lehetne itt azért érdekes dolgokat csinálni. Például engem nagyon izgat, hogy mondjuk egy görög tragédiával mit lehet kezdeni. Oda lehetne adni például egy avantgarde rendezőnek. Ahogy ezt Peler Stein Salzburgban kipróbálhatta. - Igen. de .itt visszatérünk a pénzhez. Itt megkockáztatni egy tizenkétezres bukást... Ezt ma senki nem vállalja. - Attól függ, hogy ki csinálja és kikkel! A németek is szívják a fogukat egy-egy berlini színházi fesztivál rendezésekor, de csak-csak megengedik maguknak. Holott az tényleg csak egy viszonylag szűk intellektuális réteget érdekel. Nem üzlet. egyáltalán nem üzlet. - Szégyenkezve teszek föl egy profán kérdési: mi a különbség a Hunyadi és a Mária megrendezése között? - Nem tudom, én minden darabomat ugyanúgy szoktam megrendezni. Most inkább azzal küszködöm, hogy keíl másodszor megcsinálni a Máriát? Egyszer megcsináltam a Madáchban, ahol egy egészen más díszletkoncepcióban vittük sikerre, s most meg kell közdenem az emlékeimmel. Most azért dolgozom, hogy tudjak egy új Máriát csinálni - itt. Hiszen itt nincs zsinórpadlás, nincs forgószínpad, nincs süllyesztő a méretek pedig hatalmasak stb. Ez a színpad más gondolkodásmódot követel. Egyébként én mesterembernek tartom magam, aki meg tud rendezni egy romantikus nagyoperát is, és egy rock-musicalt is. A kiindulópontom ugyanaz: mindig a zene felől próbálom megközelíteni a darabot. MAROK TAMÁS mmsmmmm Későbben sok mindent megtudtam róla, azt is, hogy súlyos szívbajban szenvedett. Azt is, hogy kötelező tanítási óráin felül is, többet adott tanítványainak. Sohasem kérkedett magyarságával, pedig népünk eredete s nyelvünk rokonsága iránt ösztönös érdeklődéssel viseltetett. Az eszme szegedi híveiből toborzódott tábornak Geyza néven tagja s testvére volt. Idézek Virányi Elemér búcsúztatójából, a farkasréti temetőben: mint láthatatlan Csaba serege veszik körül a sírt mindazok, akiket 28 évi becsületes nevelő és oktató munkával a magyar élet és kultúra számára a maga lelkével ihletett és formált..." Az a tanárom, aki osztályunkra nyolc év alatt általában a legnagyobb hatást gyakorolta, a nevezetes igazgató. Firbús Oszkár dr. volt. az élet mesterének - ahogy ő mondta - a világhistóriának fontosságál mélyen szívünkbe és agyunkba vésve. Már a legelső történelemórán így kezdte; - Édes fiaim... jegyezzétek meg szó szerint... s ha álmotokban egy bolha fölrúg, azonnal pattanjatok föl s mondjátok: - Kedves öcsém, bolha!... a világtörténelem az a tudomány, amely az emberiség fejlődését és hanyatlását feltüntető fontos eseményeket ismerteti... amilyenek a népvándorlás, a háborúk, államalakulások stb... Világosan emlékszem még. A nyolcadik osztályban Magyarország oknyomozó történelmét adta elő. Az utolsó órán még előtte állottam, balra, a katedra előtt s a szabadságharc utolsó idejéről, természetesen a Görgcykérdésról is. Azzal küldött helyre: - Jól van, Czibula... te feleltél ebben az évben utoljára a magyar királyi históriából - de nem utolsó módra... (Az érettségi szóbelin mégis csak elégségesre minősített.) A legszélesebb körű társadalmi munkát ő végezte a tanári karban. Hosszú volna felsorolni mindazokat az intézményeket, közületeket, amelyeknek tagja, felügyelője. választmányi tagja, elnöke, vagy alelnöke volt. Csongor Győző A Zsótér-ház gyermekei (18.) ....szerző beszámol továbbiakban reáliskolai nevelőiről s arról, hogyan ússza meg a matézist az érettségih..." Tagja volt a Dugonicsoknak is, legbüszkébb mégis az Eötvös Kollégium Volt Tagjai Szövetségében viselt tagságára. A sorsom iránt való talan „legliherálisabb" formájú gondoskodást Blau Ármin ábrázoló geometriai tanáromtól tapasztaltam. Czágler Kálmán mellett. Jobb sorsra érdemes nevelő volt. ki azonban nem tudta megnyerni a diákság szimpátiáját. Ezt talán az első háborúban légnyomás következtében elszenvedett sokkjának köszönhette. Kissé ingatta a fejét, amely aztán őt félszeggé tette. Közszájon a neve csak úgy forgott: „Blötty". Szegény 1933-ban került nyugdíjba. Később megtudtam, hogy a háborúból vitézségi éremmel került haza, azt is megtudtam, hogy fiatal korában kitűnő tornász volt. Régibb diákok szerint még tanár korában is megcsinálta nyújtón az „óriáskört..! Mint baloldali egyén, ismerte apám tragédiáját is. Talán ennek is köszönhettem, hogy a nehéz időkben mellém állott. Az érettségi szóbeli vizsgálaton történt. Valami tételt kellett levezetnem egy táblán. Észrevettem, hogy a teremben lévő Blau tanár úr odalopakodik közelembe, és súgni kezd: - Bal háromszög, |ee... sinus tétel... logaritmus ennyi meg ennyi.. Elégségesen, de átcsúsztam a matematikából. Abból a tantárgyból, melyből egész életemben csupán a hármas szabályt sajátítottam el. De az elegendő volt teljes pályafutásom alatt... Illő beszámolnom tanári testületünk többi tagjáról is. Litomeriztzky János az első két évben tanított bennünket. Érdekes egyéniség volt, aki a tanári hivatása föle helyezte gazdasági érvényesülését. A mai konzervgyár helyén. a rókusi állomás mellett tejgazdaságot tartott fenn. Inczédy László (1899-1968) hitoktató, később móravárosi plébános lett. Érettségi után több ízben találkoztam vele, akkor már püspöki titkár volt. Midőn megtudta, 1936-ban, hogy „külföldi tanulmányútra" készülök, segítségemre jött. Takarékbetét könyvét, benne 30 pengővel, ajándékozta nekem. Ez lett alapja annak, amivel megoldottam a „keleti kérdést". Takúts István testnevelő tanár kemeny vezényszavaival tolul emlékeim közé. Ernyei és Pfeiffer tanárokkal együtt még részt vett első (35 éves) érettségi találkozónkon. Gentleman megjelenésű, komoly tanári egyéniség volt Tatai-Molnár József, dr. Gosztonyi János (történelem-földrajz). Simíts Ferenc és Weller Károly kántortanító, aki énekre oktatott, alakjai már halványabban rajzolódnak elém. Virányi Elemér dr. finn-észt nyelvtudós gyakran élénk vitákat folytatott Czeizel Jánossal, a kiváló irodalomtanárral. (Úgy tudom, Pest ostroma alkalmával egy óvóhelyen Tatai-Molnár Jánossal együtt vesztette életét). Bár Jani bácsi nem tanított, de egy kis emlékezés neki is jár. Czeizel Jánost a proletárdiktatúra idején, baloldali magatartása miatt degradálták le igazgatói minőségéből. Debrecenben, Lőcsén, Újpesten működött. Kazinczy életpályájával foglalkozott. Akadémiai, Lévai-irodalmi díjat nyert könyvével (Kazinczy Ferenc élete és működése I. kötete, melyet 1940-ben apámnak is dedikált: dr. Czibula Antalnak bajtársi és őszinte tiszteletem jeléül. Szeged 1940. jún. 3. Cz. J.). Nálunk 15 éven keresztül tanította a német nyelvet. Egy tanáromról kell még megemlékeznem, aki fél karral került haza a háborúból, Hergovits Jenőről (1948 júliusában halt meg). Nem is őbenne volt a hiba. hogy állandóan hadilábon álltam tárgyával, a matematikával. Engem ugyanis már kora ifjúságomtól kezdve a természet, a gyűjtés, nyelv és irodalom, történelem tett fogékonnyá. A számok birodalma, a rideg képletek halmaza hidegen hagyott. így történt, hogy mivel a tanári karban köztudomású volt, hogy a Czibulát nem lehet elbuktatni, mert a többi tárgyból rendesen áll. évvégi bizonyítványomba mindig kegyelemből odabiggyesztették az elégséges. Négy éven keresztül pöffeszkedett hát mindig bizonyítványom végén az elégséges. Ez persze önteltté, elbizakodottá tett s erre a negyedik osztály végén rá is fizettem. Hergovits megbuktatott. De ennek az eseménynek következményeiről majd máshol.. I Folxtatjuk)