Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-05 / 182. szám

4 ÉRDEKVÉDELEM DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. AUG. 5. Mi lesz veled, szakszervezet? Dr. Horváth Károllyal, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Szövetségének titkárával beszélgettünk a szakszervezet jelenlegi helyzetéről, az átalakulás folyamatáról. Történeti áttekintés - Az utóbbi években milyen átalakulások történtek a szakszervezetekben? - A változások már a rendszerváltást megelőzően elindultak. A régi monolitikus szakszervezet, a SZOT az összes szakma, illetve ágazat szervezeteit tömörítette. '87-'88 tájékán jött létre a Ligának egy szervezete, amely a Pedagógus Szakszervezetből vált ki. Amikor elkezdődött a rendszerváltás, már voltak munkástanácsok, szakszervezetek, amelyek a Ligához tartoztak, és szolidaritási szakszervezetek, valamint autonómok is. Másfél éve ez a nagy egység szétbomlófélben van, erőteljesen polarizálódik. - A; utóbbi időben milyen személyi változások mentek végbe? - Néhány éve még 17, most pedig egyetlen főállású munkatárssal dolgozunk. A leépítés után nem gyöngült a szervezet, inkább a hangsúlyok tevődtek át. Megnőtt az alapszervezetek jelentősége, de még mindig nem olyan mértékben, mint ahogy kellett volna. - A rendszerváltás után hogyan változott a szakszervezetek megítélése? - Egy eléggé téves képzet uralkodott el. Minden, ami az előző rendszerben létezett, az kötődött a pártállamhoz. Persze, hogy kötődött, hiszen ebben az országban nem létezhetett olyan szervezet, amely ne lett volna kapcsolatban a párttal. De hogy ezek milyen mértékben kötődtek, azon aztán lehet vitatkozni. Ha a magam példáját említhetem, nekem senki sem adott utasítást. Más kérdés, hogy az embernek meg volt kötve a keze az agyonbürokratizált jogszabályoktól. Sok oldódott már, de többségük még manapság is érvényben van. A munkahelyeken, amennyire csak lehet, szabad kezet kellene kapni a gazdasági vezetésnek és a szakszervezetnek is. A más téren már megszűnt nivellálást, amely szakszervezeti vonalon még mindig jellemző, nos, ezt kellene leggyorsabban megszüntetni. Előnyös volna, hogy kereslet-kínálat uralkodjék a szakszervezetek esetében is. Jónak tartom, hogy immár több szakszervezet létezik, hiszen az a rosszul működőket is arra sarkallja, hogy jobban dolgozzanak. Érdekes, hogy annak idején, a párt felbomlása után jelentkezett egyfajta tagelszívó hatás, nálunk a szakszervezeti mozgalomban ez nem volt jellemző. Ha a szakszervezet veszít tagokat, akkor ezek nem jelennek meg a „konkurenciánál", hanem elvesznek a szakszervezeti mozgalom számára. - A parlamenti döntések után milyen álláspont alakult ki a szakszervezeti vagyonnal kapcsolatosan? - A tavalyi MSZOSZ-kongresszust követően született egy határozat, hogy létre kell hozni valamiféle szakszervezeti bankot és egy biztosító szervezetet is. A bankba a már meglévő pénzek, a már meglévő ingatlanok kerülnének. Egy svéd szakszervezeti cég és az MSZOSZ közötti kapcsolat révén jön majd létre a bank, ahová majd bekerülnek apportként különböző ingatlanok is, így például a szakszervezet Dózsa György úti székháza is. Egy olyan szindikátusi szerződés jött létre, amelynek alapján ezeket az ingatlanokat nem lehet majd elidegeníteni, illetőleg elidegenítés esetén kötelező lesz ezeket felajánlani újra a szakszervezeteknek, mégpedig a beviteli áron. A vagyonvita legalább egy évet vesz el. A Munka Törvénykönyv változásai és a szakszervezetek közötti választás időveszteséget okoz. Az MSZOSZ-nek már jóval korábban változtatni kellett volna. Mert létrehozhatott volna valamiféle gazdasági szervezetet, amely alapján például az üzemekben olcsóbb árukat tudott volna kínálni, tehát tényleges segítséget adhatott volna. Másrészt a vagyont ésszerűbben kellett volna működtetni. Ennek ma már megvannak az első jelei, például bérleti használatra adják ki az SZCSMSZ-ház egy részét. - Melyek manapság a szakszervezet feladatai? - A szakszervezetnek azt kellene tennie, mint a nyugati szakszervezeteknek, bért kellene kiharcolni, és nem segélyeket. Vannak, akik újra önsegélyezőket hoznak létre, de ez már két évszázada túlhaladott dolog. Szerintem az MSZOSZ alapszabálya túlzottan demokratikus, csak teljes konszenzus esetén határozatképes, amely néha már működésképtelenséget okoz. A vita felsőbb szinten, a Liga, illetve a munkástanácsok vezérkara között folyik. Vagyonügyben előzőleg a szakszervezeteknek állást kellett volna foglalniuk. Nem a kormány és a Parlament pátyolgatásával, hanem önállóan. - Ha adott esetben a Munka Törvénykönyve változik, akkor a szakszervezet milyen pozíciót foglal majd el? - Pillanatnyilag nem tudom. Számos munkavállalói, illetve munkaadói oldalon meglévő, megoldatlan kérdést kell még tisztázni. Nem szabadna, hogy a vagyoni vita legyen a legfontosabb. A szakszervezeti vagyon összege most 2, vagy 3 milliárd forintra becsülhető. Ez sokkal kisebb, mint amekkora összegek a vita során elfolynak. Vagy azok a pénzek, amelyeket nem tudnak munkavállalói oldalon kiharcolni. - Milyen erőt jelent ma a szakszervezet? - A mai helyzetet nem lehet összehasonlítani a múlt rendszerbelivel. Akkor voltak biztonyos kijelölt pályák, azokon kellett mozogni. Ma az élet jelöli ki a pályákat. A szakszervezet ma sajnos nem olyan erős, mint amilyennek kellene lennie. Pedig a csődeljárások időszakában nagy szükség volna a szakértői segítségre, így konkrét esetekben például független szakértők kiküldésére. Az ő tevékenységüket ugyanis nem befolyásolnák saját megélhetési gondjaik, az adott munkahelyen érvényes gazdasági helyzet, amely egy helyi szakszervezeti vezetőt nyilván hátrányosan érint. - Hogy alakul majd a szakszervezetek jövőre? - Egy gazdasági fellendülés esetén nem lehet tudni, hogy a szakszervezetek megerősödnének-e vagy éppen meggyöngülnének. Spanyolországban hasonló szituációban ellentmondásos volt a helyzet, mivel a taglétszám drasztikusan csökkent, de a befolyás jelentősen növekedett. Azt hiszem, ez tökéletesen elegendő voiuitlis. M

agyarországon a szakmák szervezkedése a kiegyezés után kezdődött, a tőkés fejlődés, a polgárosulás megindultával. A fejlett országokban, így Angliában már jóval korábban létrejöttek az első szakszervezetek. Nálunk 1865-ben a nyomdászoknak már saját szakmai szervezetük működött. De léteztek már különféle betegsegélyező, rokkantpénztárak, amelyek megelőzték a politikai szerveződést. 1890 decemberében megalakult az MSZDP, amely támogatta, segítette a szakszervezeteket, így jelentós befolyással rendelkezett ezeknél. A századfordulón és az azt követő években vált csak gyakorlattá, hogy aki belépett a szakmai szervezetbe, automatikusan párttaggá is vált. A két világháború közötti időszakban az MSZDP és a szakszervezetek kapcsolata ha lehet, még szorosabbá vált. Ekkor a szociáldemokrata párt mandátumainak növekedéséhez hozzájárultak a szakszervezetek is. A háború utolsó évében, amikor a Vörös Hadsereg a németeket kiszorítva elfoglalta az országot, szabad szakszervezetek alakulhattak. A legaktívabb tevékenységet a kommunisták fejtették ki, de a létrejött szakszervezetekben a szociáldemokrata befolyás volt a nagyobb. 1944 végén Csongrád megyében többek között megalakult a földmunkások szakszervezete, az építők, a malomipari munkások, a vas- és fémmunkások, a köz- és magántisztviselők szakszervezete. Meg kell említeni, hogy a szerveződés mindig kétféle módon ment végbe. Szakmai, illetve területi elv alapján. '45-ben a taglétszám rohamosan növekedett. Májustól a 270 ezres létszám októberig közel háromszorosára emelkedett. immmimi Dr. Harangozó Józsefet, a JATE adjunktusát kérdeztük a szakszervezetek történetéről, múltjukról, jelenük, jövőjük alakulásáról. Valamint arról, hogy egyes időszakokban milyen társadalmi és gazdasági szerepet játszottak az ország életében, milyen volt megítélésük. Ekkor Szegeden egyébként területi titkárság is működött. Ebben az időben még teljes önkéntesség volt jellemző, a helyi csoportok behálózták az ország egészét. Minden községben 5-10 tag hozhatott létre egy helyi csoportot, 2-3 helyi csoport már szakmaközi bizottságot alakíthatott, amelyek a megyei vagy járási titkársághoz tartoztak. Ezeket az országos Szaktanács fogta össze, amely a múlt század vége óta létezik. A koalíciós időszak után, 1948-ban, a szakszervezetek 17. kongresszusán megszüntették a szakmai szervezeteket. A személyi kultusz éveiben létrehozták az ágazati szakszervezeteket 50 szakmai szervezetből 19 ágazati szervezet lett -, ahol aztán az önkéntesség nem tudott teljes mértékben megvalósulni. Az egy üzem, egy szakszervezet elvét politikai okok miatt hozták létre. A demokratikus centralizmus elve a szakszervezetekre is érvényes volt. '49-tól a Magyar Dolgozók Pártja a hajtószíj szerepét szánta a szakszervezeteknek, hogy maradéktalanul hajtsák végre a párt politikai utasításait, egyszóval, pártirányítás alá kerültek. Nagy Imre idején enyhülés következett be, de a pártbefolyás továbbra is megmaradt. Az '56-os szabadságharcot követően a SZOT tizedik plénumán meghatározták a szakszervezet feladatait. Ezt az időszakot is végigkísérte a pártirányítás, de '76 után ez jelentősen mérséklődött. A '70-es évek végétől, a '80-as évek elejéig a szakszervezet befolyása megnövekedett. A SZOT bizonyos önállóságot kapott olyan kérdésekben, mint a munkavédelem, üdültetés, vétójog, vagy a bérkérdés. Viszont a párthatározatok mindenkor érvényesek voltak a szakszervezetre is. A rendszerváltozás időszakában a szakszervezetek keresték a helyüket. Nem tudták betölteni azt a szerepet, amelyet 1948-49-ben a szakmai szervezetek játszottak. '88-'89-ben már létrejöttek az ágazati szakszervezetek által létrehozott területi szövetségek, amelyek aztán újra elindultak a szakmai szerveződés irányába. Az ágazati szakszervezetek nem tudtak egyes érdekellentéteket kiküszöbölni. így megakadályozták a vezetők és az alkalmazottak közti érdekellentét felszínre kerülését és megoldás. A köztársaság kikiáltása óta mindenki számára megvan a lehetőség, hogy saját maga válassza meg, melyik szakszervezet szimpatikus a számára. A parlamenti döntéssel kapcsolatban a véleményem az, hogy inkább a kormánynak és a szakszervezeteknek kellett volna egymással tárgyalniuk. A parlamenti döntés nagy hibája, hogy nagyon rövid időt szabott, hiszen több millió tagot nem lehet 30 nap alatt megkérdezni. Ma a szakszervezeti vezetésben a megosztottság a jellemző, a vagyonért folyik a harc és nem a tagok megnyeréséért. Pedig elsősorban az érdekeket kell szem előtt tartani, és nem a régi módon, hanem az újhoz alkalmazkodva. „...felveszik a rózsafüzért és a pártirodában imádkoznak..." A

szakszervezet terén bekövetkezett változások vajon mennyire érintik áz átlagembert, egyáltalán, tapasztalnak-e saját munkahelyükön valamiféle „másságot?" Ezekre a kérdésekre kerestünk választ, amikor találomra megszólítottunk néhány, a kánikula elől a Stefánia hűvösében menedéket kereső embert. - Amíg a jelenlegi állami vállalatok élén a régi vezetők vannak, addig szakszervezeti téren sincs változás - mondta az a középkorú hölgy, akit először megszólítottam. - A baj az. hogy nem azok részesülnek a szakszervezet-biztosította előnyökből, akik finanszírozták. Tőlem is elvárták, hogy belépjek, de adni aztán semmit nem adtak. Most jönnek az új szakszervezetek, de szerintem azok is csak a pénzt fogják elvinni. Hallottam, hogy az új nyilatkozat, amit aláírtunk a vállalatnál, nem volt reális, hiszen csak egy szakszervezet működik nálunk, nincs miből választanunk. De még ha volna több is, akkor sem tudnánák róla az emberek, mert annyira rossz a tájékoztatás. Fent megtörtént a hatalomváltás, de ebből mi semmit nem érzünk. Még mindig ugyanazok az emberek irányítanak, akik régen, s most, ha szükséges, leteszik a pártkönyvüket, és felveszik a rózsafüzért, és a pártirodában imádkoznak. Azok az igazgatók, akik a munkások révén felépíthették a milliós házaikat, nyugati kocsit vehettek, most bármikor kitehetnek az utcára. Semmit nem tehetünk. Sajnos az alulról építkezés nem létezik Magyarországon, itt mindig csak a kirakatot rendezik át. A munkásokat senki sem említi meg, se a tévé, se a rádió, se a sajtó. Csak arra vagyunk jók, hogy a fizetésünk egy részét elvegyék. Aki rám azt mondja, hogy én egy tisztessséges adófizető állampolgár vagyok, azt vagy nagyon megfizetik, vagy nem normális. A hölgy zaklatott volt, nem árulta el a nevét. Mint mondta, azén nem. mert „még van állása". Egy úr közeledik, megszólítom. - Pangás van. A helyzet nem javult, sem gazdasági, sem szakszervezeti téren. Itt a kétkezi dolgozók isszák meg az egész átszervezés levét. Ha csak az üdülés kérdését nézzük, eddig valamennyire segítette a szakszer\ezet azokat a kis pénzű embereket, akiknek a nyaralás megfizethetetlen volt. Most nem tudom,, mindez hogy lesz Akármilyen szakszenezet is lesz itt. fontos volna, hogy ne csak a vagyonon veszekedjenek, hanem képviseljék a dolgozók érdekeit. Fizetem a tagdíjat, de semmi előnyöm nincs belőle. Fiatal hölgyet állítok meg. Ő nem tud semmit az egészről, mint mondja, fontosabb dolgok is vannak életében, mint a szakszervezet. Legközelebb egy nyugdíjas hölggyel elegyedem szóba, akit Kakuszi LászJónénak hívnak. - A szakszervezet mára sokat veszített a tekintélyéből, ma már nem tud kiállni a dolgozók érdekeiért. Most. amikor sok magánvállalkozó működik, nem veszik olyan szigorúan a nyolcórás munkaidőt, a társadalombiztosításról már nem is beszélve. Azt viszont jónak tartom, hogy ma mór több szakszervezet létezik, mert talán így jobban képviselhetik a dolgozók érdekeit. - Semmi sem változott itt - mondja egy úr. aki foglalkozására nézve tanár, de nem árulja el a nevét. - Fizettem a tagdíjat, amely mór az évtizedek alatt több százezer forintra rúg. Mit kaptam érte? Egyszer elutaztam két hétre üdülni a családdal. Ennyi volt, semmi több. Az OLDALT ÍRTA: PÁL TAMÁS „Ez lenne a vagyonátmentés?" V

agyonátmentéssel vádoltatott meg a SZOT jogutódjának számító MSZOSZ, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége. A szervezet alelnöke a múlt héten Szegeden járt, s alkalmat adott lapunk munkatársának arra, hogy az egyik „vádpontról", a Szakszervezeti Bankbiztosító Rt.-ről kérdezze ót. Sándor László szerint a hatalmi szféra - ezalatt a kormányt és köreit érti - félreinformálja a közvéleményt. - Egy éve mondjuk, hogy egy, a szakszervezeti tagság érdekei szerinti előnyös szolgáltatásokat nyújtó, banki alapokon működő biztosítási szervezetnek létjogosultsága van. Ami az utóbbi hetek eseményeit illeti, az időrendnek fontos szerepe van. A hazai szakszervezeti tagság 95 százalékát képviselő tömörülések június 25-én állapodtak meg a vagyonmegosztás kérdésében, s csak azután, 28-án kötöttünk szindikátusi szerződést egy német-svéd társasággal. - Azért azt nem tagadhatja, igencsak fürgék voltak... - Persze, a mi tárgyalási tempónkat a kormány részéről tapasztalható ellenséges magatartás felgyorsította. Ha az nincs, valószínűleg az egyszerű, sima utat járjuk, így kétségtelenül kacskaringósabbat - amit ugye kiforgatva lehet magyarázni -, de semmiképp sem törvénysértőt. - Az az állítás sem felel meg a valóságnak, hogy „eladták a hámi" a tagság feje fölül? - A budapesti székházat és 16 megyei szakszervezeti központot bevittük a közös társaságba, mert ily módon 2.5 milliárd forintnak megfelelő, konvertibilis tőkét tudunk társítani a magunkéhoz. - Milyen előnyöket élvez a szakszervezeti tagság abból, ha a részvénytársaság működni kezd? - Az a több százmillió forintra rúgó tagdíjbevétel, amit ma a jobbára állami érdekeltségű bankok kezelnek, természetesen átkerülne a szakszervezeti pénzintézethez. Ezzel tekintélyes summa - a pénzkezelés címén elfolyó - takarítható meg nyivánvalóan. Finanszírozhatna foglalkoztatási és szociálpolitikai projekteket. A tagsági könyveket kezespapírként lehetne elfogadni. Igen kedvező feltételekkel hitelezhetne a tagság bankja. A biztosító, mely a bank bázisára épülne, 2,5 millió embernek nyújthatna a banki nyereségből olyan komoly nyugdíjkiegészítést, baleseti segélyt, családi pótlék-biztosítást, táppénz-kiegészítést, mely ma elképzelhetetlen még. Ez volna a vagyonátmentés? Ha ez az. akkor személy szerint is vállalom és büszke vagyok rá, hogy részese lehetek a szervezésnek. - Azt is vállalja, hogy a szakszervezeti akciót az MSZMP vagyonátmentéséhez hasonlítják? - Torz ez a párhuzam, hiszen mi nem korábban állami pénzekből létrejött vagyonnal kötöttünk új üzletet, hanem a tagdíjakbői megteremtettből, s ezért a tagságunk előtt nincs szégyenkeznivalónk. Rejtegetnivaiónk pedig senki előtt. - Véleménye szerint mikortól szolgáltat a szakszervezeti bankbizJosító? - A részvénytársaságnak 1992 januárjától működnie kell, ha csak a kormány adminisztratív eszközökkel meg nem akadályozza. -Megtudja? - Hát hogyne. De azt aztán jól meg kell magyaráznia! FF