Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

/AMwmmm IISIIIG SZOMBAT, 1991. AUG. 31 H osszú - nemcsak a hőfokoktól, hanem az izgalmaktól is - forró nyár volt. Már a kezde­tén szorongtunk, hogy osszekaparjuk-e a pénzt - legalább egyhetes családi vakációra. Aztán őrlődtünk, mi vár ránk, ha ha­zaérünk: állásnélküliség vagy csak más beosztás, feltörik-e az otthonunkat avagy minden érintetlenül fogad. Ret­tegtünk a gyermekeinkért, akiket ­nagymama, táborok, fogadott felvi­gyázók hiányában - naphosszat hagy­tunk egyedül, s akiket jó, ha telefonon távirányíthattunk. Izzadtunk a hőségtől, s a gondolattól, milyen újabb terheket hoz az ősz, a tél? Rémülettel figyeltük a híreket, vajh' melyik határ felől leselkedik ránk na­gyobb veszély? De immáron itt az ősz - ahogyan nevezni szokás - az elmúlás évszaka. S, hogy mi múlik el? A napsugaras szép napok biztosan. A feszültség, talán. Nemcsak rajtunk múlik. Pedig jó lenne egy kis őszi, megnyugtató melankólia. JÓZSEF ATTILA Ősz Tar ágak-bogak rácsai között kaparásznak az őszi köáök. a vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvű oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Kifigyelte meg, hogy míg dolgozik, a gyár körül az ősz ólálkodik, hogy nyála már a téglákra csorog? Tudtam hogy ősz lesz s majd fülem kell. de nem hittem, hogy itt van. ily közel, hogy szemembe néz s fülembe morog. Hangulatzavar ősztől tavaszig Fénytől él a lélek Melankólia. Hallják-e szépségét a kifejezésnek? S nyelvünk oly gazdag, számtalan, az értő fülnek szinte muzsikáló megfelelőjét találják, mint: méla (ábrándos volta miatt elgondolkozó), mélázó, ál­magatag, mélabús (szelíden szomorkás), keserédes, elégikus... A hangulatunk megvan hát, elő egy kötettel, egy édesbús költeménnyel! Kinn szürkülhetnek felle­gek, csöpörészhet az ószi eső - lelkünkben raktározzuk a fényt. Vajon így fogadjuk-e mindannyian a természet elmúlását, nincsenek-e köztünk, akik szenvednek a tompa, matt színektől, a fény hiányától? Ősi a megfigyelés, mely szerint lelkünkben is követjük az évszakok, az időjárás változásait. Mégis csupán az elmúlt évti­zedben kategorizáltak amqrikai pszichi­áterek egy különleges „betegséget". Amit mi laikusok ószi niclankóliának mondunk, hiszünk, azt a tudomány szezonális affektív zavar (SAD) néven ismer. Ez a lelkiállapot már nem is olyan édes és szelíd. Dr. Janka Zoltántól, a SZOTE Ideg-elmeklinikájának docensétől kértem a SAD-ra magyarázatot. - Téma lehet Szegeden egyáltalán ez a jelenség? - A napfény városában valóban furcsának tűnhet egy kifejezetten fényhiányos, pszichés zavar emlegetése. Jogosabb az északi államokban, mondjuk Svédországban. Ez a szezonális - mi téli depressziónak nevezzük - zavar, mint nevében is hordozza, nem életese­ményekkel függ össze, kifejezetten bizonyos szezon, az ősz kezdetekor jelent­kezhet. S ez az évszak Szegedet sem kerüli el. Amint csökken a napsütés, rövidülnek a nappalok, felléphet a téli depresszió, füg­getlenül attól, hogy aki érzékeli magán a tü neteket. nem is tudja definiálni: mi is történik önmagával. - Akkor, ha ön most fölsorolja jeleit, előfordulhat, sokan magukra ismernek. - Éppen ezért szeretném hangsúlyozni, a téli depresszió egyfajta lelki zavar, s nem betegség. Nehogy valakiben is betegség­tudat alakuljon ki! Az elnevezés számunkra érdekes, a tünetcsoport meghatározására, elkülönítésére szolgál. Nos. a téli dep­resszió októberben, novemberben kez­dődik, február, április közepére múlik el. Félreismerhetetlen tünetei, ha legalább három szezonban jelentkeznek egymás után: sok alvás, kedélyvesztés, rossz hangulat, szénhidrát utáni sóvárgás, test­súlynövekedés, szexuális érdeklődés csökkenése. Tapasztalatok szerint jóval gyakoribb a nők, mint a férfiak körében. - Milyen magyarázatok vannak e tü netekre? Föltűnő például az édesség utáni vágy, s miért a nőkre jellemzőbb? - A fokozottabb szénhidrátigény egyszerű kémiai láncreakcióval magya­rázható. Az édességben lévő aminosav a triptofán, az agyban lévő ingerület-átvivő, ha úgy tetszik, üzenetközvetítő anyag, a szerotonin segítségével csökkenti a tobozmirigyben termelődő melatonin mennyiségét. A melatonin egyébként fény által szabályozott, a fény visszaszorítja termelődését. Vagyis arról van szó, hogy a feny szerepét ösztönösen csokival helyet­tesítik. Hogy nőknél gyakoribb, annak hormonális okai vannak. - Mindebből logikusan következik, az egészséges védekezés a fényben rejlik, de hogyan juttassuk szervezetünkbe? - Valóban leghatásosabban fényterá­piával kezelhető e lelki zavar, s tudjuk a szükséges fényerő mennyiségét is: 2000­2500 lux, teljes spektrumú, fóleg zöld és sárga fény hoz gyógyulást. A bevitel módja nagyon egyszerű: a fénybe néz percenként egyszer-kétszer „a beteg", alkalmanként 2 órás kezeléseken. A bőrön keresztül a fényterápia hatástalan, mert a szem rece hártyája ad fény hatására rostokat az agyalapban található biológiai óránknak, amely napi ritmusunkat vezérli. Ezért a fénykezelés a reggeli órákban a leghasz­nosabb. Néha elegendő háromszori, négy­szeri ismétlése, megjegyzem, otthon házilagosan is megoldható. Más, egyszerű, a mélabús lelkiállapotot kedvezően befolyásoló cselekvés is elviselhetőbbé tehet egy-egy napot. A téli depresszióban is a hangulat vezérli a gondolkodást, föl kell tehát venni azt a bizonyos pozitív stratégiát: egy kellemes vacsora, egy szép kirándulás, helyre-helyre billentheti az embert. - Önfegyelemmel, akaraterővel befolyó­solliató-e a hangulatzavar? - Valamennyire. Bizonyára törekszenek is erre, uralkodnak magukon, akik szenved­nek tőle, ám a mindenáron való elfojtását nem tanácsolom. Valaminek - esetünkben a fény - hiányát jelzi a lélek, ezért a téli depressziót éppenséggel egészséges reak­ciónak is fölfoghatjuk. Szót kell fogadnunk a lelki üzenetnek. MAG EDIT Vándormadarak, kék virágok őszi fényben... Most, amikor a szögedi táj „ószikék"-jét érzem, reménykedem, hogy mindannyian megérzik, helyet adnak a gondolatnak, a természet ószi hangulatának. Az enyimben effélék villódzanak; kék virágok, katángok, gulipánok op-art merengő bókjai, zöldellő tarlók, mezei kutak vize, csóka csakkoló lebegése, fecske cicázása, csönd mélye a Fehértón. tücskök esti pirregése, átfutó záporesők, boldog belefeledkezések, férfias ég - nőies virágrét gomolyfelhós ősz szerelme, kakukkfű illata kábít, fekete-vörös bodobácsok napimádása, lapulevél csigaháza, kökénybokor alvó sünjeinek szuszogása, sárguló boldog nyárfalevél, vöröslő napnyugvás, ködök és tüzek a szögedi tájban, egy múló esztendő simogatásai... Magok szóródása, bogáncs ragaszkodása, merülés a földbe, érett gyümölcsök hullása. Ami nyáron büszke volt, most illatokra, színekre hull. Másképp süt a nap, hamarabb sötétedik, megjöttek a tóra az első vándormadarak, városunk sarlósfecskéi már eltűntek, a szatymazi akácosokban gyurgyókák felelgetnek. Az állatőv hatodik jegyének jelképe egy lány, aki pergő buzakalászt tart kezében. Szűz­nek mondják, pedig inkább asszony, szerető és anya, aki világra szüli, elveszíti és újraszüli gyermekét. Azért is nevezhetik őszelőt a Szűz jegyének, mert innen - a betakarítástól szá­mított hat hónapon át - a föld szűzen hever és várja a tavasz termékenyítő erejét, ami majd a Kos és Bika jegyében jön el. Persze ennél sokkal gazdagabb a Szűz-jegy szimbólikus je­lentése, de az elmúlás és újjászületés vágya örökkön igaz, s ez nemcsak a természet csodá­ja, hanem az emberé is! A kedves olvasó ne várja, hogy azt tanácsoljam: sétáljon a füvészkertbe titokzatos lótu­szok hervadását csodálni, a tiszai füzesek-nyárasok szederkékjét és madárcsöndjét pászto­rolni, vagy a fehértói madárszálló kilátóján hajnali-esti suhogó madárszámyak árnyát lesni... ne menjen! Csak emelje arcát a szeptemberi verőfénybe, nézze a kerítés, útszéli kékkatáng csillagát, simítsa meg utcájukban egy fa kérgét, mélyen szívja be a színesedő lombok illatát, s kössön hervadhatatlan csokrot lelkében a sárga-fehér-lila szirmokból, az őszi bogár pirregó siratójából, útra készülő fecskéink villanásaiból s pántlikázza föl a kedves mosolyával... CSIZMADIA GYORGY Sportterápia - asztmás gyerekeknek Az a szülő, aki tartotta már karjában ziháló-sipoló mellkasu, asztmás rohamban vergődő gyermekét, és hallotta a segélykérő hangocskát: „Anya, megfulladok!", mindenét adná, hogy soha-soha ne ismétlődjék meg az őrület. Sok - egyre tobb - az asztmás kisgyerek. Kezelésükhöz, a rohamok ritkításához a gyógyszerek mellett igen fontos lenne az úszásterápia. Igaz, hogy a szegedi Tömegsport Egyesület néhány éve már lehetőséget teremtett az újszegedi Sportuszodában az asztmás gyerekek vízi terápiájára, de az e kórban szenvedők toredékét képesek csak hozzásegíteni a könnyebb élethez. Nagy igény van az asztmás-úszásoktatásra. Bizonyság rá, hogy kétszeres a túljelentkezés az újszegedi Csanádi II-es óvodában, ahol az országban elsőként foglalkoznak óvodai keretek között, szeptembertől az asztmás gyermekek sportterápiájával. Részleteiről Laczik Antalné vezető óvónő beszélt: úszás, amit speciális torna követ: jóga- és légzőgyakorlatok. A gyógytornákat az óvoda alagsorában kialakított kis torna­teremben tartjuk. - Nyilván mindezt szakemberek irányítják. - Az egyik legjobb szegedi gyermek­asztmatológus. Haraszti Géza doktor úr felügyelete mellett Magyar Gábor, a Tömegsport Egyesület oktatója tartja az úszóedzéseket. Külön szakember a tornát. Az óvónők sem egyszerű kísérők, hanem maguk is tornásznak és vízbe szállnak a gyerekekkel együtt. Ez nagyon fontos momentum, mert a kicsik maguk körül tudják, látják az ismerős arcokat, a megszokott közegben mozognak, és vízi játéknak tekintik az egész gyógyterápiát. - Mekkora anvagi terhet ró a szülőkre az óvodai gyógyszolgál tatás? - A sportterápia ára gyermekenként havi 700 forint. Ebben az évben az egész össze­get a szülők fizetik, de ígéretet kaptunk az önkormányzattól, hogy jövőre valamennyi pénzzel támogatni tudják óvodánk asztmás­programját, ami azon túl, hogy a gyerme­kek e súlyos légúti betegségét vissza­szorítja. más. el nem hanyagolható elő­nyökkel is bír. A három- és hatéves kor közötti rendszeres mozgás ugyanis fejleszti a gyermek ügyességét, javítja testtartását, magabiztossá teszi. Nem beszélve arról az óriási előnyről, hogy később, iskolás és felnőtt korban is igényük lesz a rendszeres mozgásra, sportra - valamennyiüknek. - Három éve már, hogy heti két alkalommal visszük úszni - mindhárom óvodai csoportból - az asztmás gyerme­keket. Szinte napról napra látható volt állapotjavulásuk. Ezt mutatta az is, hogy egyre kevesebbet hiányoztak. E sikereken felbuzdulva határoztuk el, hogy a városban lakó, az óvodát most kezdő, asztmás, illetve légúti megbetegedésben szenvedő gyermekeket összegyűjtjük, és számukra itt, egy helyen speciális sportfoglal­kozásokat szervezünk. - Hány fővel indulnak'' - Sajnos csak 24 gyermeket tudtunk felvenni, pedig több mint kétszer ennyien jelentkeztek. Nincs helyünk több kicsi számára. Nem az uszodában, hanem itt az óvodában kevés a négyzetméter. Borzasztó dolog, hogy beteg gyermekeket kellett elutasítanunk, pedig valamennyi jelentkező számára orvosilag indokolt lenne a gyógyító üszásterápia. A mi óvodánk azért is ideális hely a légúti betegségben szenvedőknek, mert a Tisza és az ártéri kiserdő megszűri a városból érkező szennyezett levegőt. Az óvoda előtt és az udvar mellett kevés gépkocsi közlekedik, így a belvárosihoz és a lakótelepihez képest lényegesen tisztább itt a levegő. Nem elhanyagolható az sem, hogy kőépület a miénk, nem panel, ami köztudottan ártalmas az asztmás beteg számára. - Előny az is. hogy igen közel van a Sportuszoda, ahol az úszásoktatás zajlik. - Ez az egyik legnagyobb szerencsnénk. Néhány perc alatt eljutunk a kicsikkel az uszodába. Hetente háromszor egy óra az KALOCSAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom