Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-29 / 202. szám

CSÜTÖRTÖK. 1991. AUG. 29. DÉLMAGYARORSZÁG MÚLTUNK-JELENÜNK 7 Ma nyílik az Erdei Iskola Konferencia „A környezetvédelem egyben viselkedéskultúra is" - Ön a környezetvédelmi felügyelőség igazgatójaként nyitja meg a konferenciát. Milyen kapcsolata van a felügyelőségnek a: oktatással? - Kezdjük talán azzal, amit a környezetvédelmi felügyelőségekről tudni kell. Mindegyik az ország egy-egy régiójában gyakorolja a környezetvédelmi hatósági jogkört, vagyis a víz, a levegő tiszataságának védelméért, a veszélyes hulladékok s a zajártalom kiküszöböléséért - egyszóval az illető régió környezetvédelméért felelősek. Ez egy koordináló szerepet is feltételez, amelybe szerintem beletartozik az oktatás is. A jogszabály ugyan nent írja eló, de személy szerint az a véleményem, hogy az oktatás még mindig a legrentábilisabb környezetvédelmi befektetése az országban. Kiváltképp azért, mert másra általában nemigen van pénz. Nem térül meg azonnal, de a ráfordítás bizonyosan eredményes. Ebben a kérdésben a környezetvédelmi szakhatóság elődszervezeteinek is hasonló véleménye volt. Ma delelött negv szervezet - az Erdei Iskola Egyesület, a Kiss Ferenc Csongrád Megyei Termes/etvedelmi Egyesület, a Csongrád Megyei Természetvedelmi Oktatóközpont és a Megyei Pedagógiai Inte/et - rendezésében Szegeden megnyílik az Erdei Iskola Konferencia. Az eseményen oktatok és környezetvédők találkoznak, s megismerhetik a megye első. nemsokára beinduló erdei iskolajanak tervét. A konferencia elönapjan dr. Major Tiborral, az Alsó Tisza-videki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatójával beszélgettünk. milyen eszközökkel környezetvédelmi - Konkrétan, támogatják a oktatást? Elsősorban a Megyei Környezetvédelmi Oktatási Központ által, amelynek részben anyagi, részben szakmai hátteret biztosítunk, de a felügyelőség - az általános iskolától az egyetemig - rendre bekapcsolódik a környezetvédelemhez kötődő oktatási programokba. Az általános iskolák szakköri munkájához például demonstrációs anyagot nyújtunk, vagy amennyiben igénylik, szakembereink előadásokat tartanak ott. Aztán beszélhetek a nyári környezetvédelmi táborok szervezőivel tartott kapcsolatunkról is; a röszkei általános iskolában Sára Endréné vezetésével például évek óta megszervezik a sziksóstói nyári tábort, amelyet a szakembereink a helyszíni vizsgálati módszerek, a mérések és mérőműszerek megismertetésével segítenek. A középiskolákról szólva pedig megemlíthetem, hogy a Tömörkény István szakközépiskola idén beinduló környezetvédelmi osztályának tevékenységéhez is felajánlottuk a szakmai támogatást. - Mi a véleménye az erdei iskola terséről? - Én magyam ugyan nem vagyok pedagógus, de azt hiszem, a gyerekek a szabadban, az élő természeti környezetben sokkal nagyobb élniényanyaghoz juthatnak, az iskolában. Erre pedig szükség van, azért, hogy kialakulhasson bennük a környezetvédelemhez illó viselkedéskultúra-modell. Mert az bizonyos, hogy a környezetvédelem a nia embere számára elsősorban viselkedéskultúrát kell hogy jelentsen. - Számithat-e az erdei iskola intézménye a szakhatóság támogatására? - Természetesen. Érre bizonyára sor kerül majd. S. P. S. Ásatások Csongrád megyében XV-XVI. századi aranyozott inggallér Csomorkányból Aki a megye térképét nézegeti, szinte meg sem találja rajta a Csomorkány feliratot, s ki gondolná azt, hogy a középkorban virágzó mezóváros volt. Már csak néhány helybéli ember emlékszik rá, hol áll romjaiban az egykori templom, ahol a közelmúltban ásatás kezdődött. A település neve a Csomor ősmagyar tulajdonnévből származik. Maga a hely már a XIII. században a Csanád nemzetség tulajdonában volt, s bár e nemzetségen belül e században két Csömört is találhatunk, joggal tarthatjuk az elsőt a helység névadójának. 1437 után Zsigmond király a Hunyadiaknak ajándékozta a birtokot. Szilágyi Erzsébet kedvelt tulajdona volt, s még óvást is emelt Albert csanádi püspök ellen az aradi káptalan előtt, mivel a főpap meg akarta szerezni a területet. 1464-ig volt a Hunyadiak birtokában Csomorkány, mikoris Mátyás Jaksics István és Demeter Szerbiából beköltözött vitézeknek engedte át. A középkorban a település mezővárosi rangra emelkedett, vásártartási jogot szerzett, és szerepe vetélkedett a környék legerősebb mezóvárosáéval, Hódmezóvásárhel lyel. A fejlődést a török 1564-es Petrev pasa vezette hadjárata akasztotta meg. A falu romtemplomának ásatásába kezdett Béres Mária régész, a Móra Ferenc Múzeum, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Dortmundi Műszaki Főiskola és a hódmezővásárhelyi önkormányzat közös együttműködése révén. (1892 és 1895 között már folyt ásatás a romtemplom területén, a vásárhelyi főgimnázium két tanár. Tergina Gyula és Varga Antal jóvoltából.) Az álló falakon belül a mostani ásatás három periódust különített el. Maga a templom agyagalapra épült és déli oldalán csúcsíves gótikus ablak található, mellette az eredeti gótikus vakolat is előkerült. A templom félköríves záródású volt, északi oldalához sekrestye kapcsolódott, amely bizonytalan, hogy azonos korú lehetett-e a templom első periódusával, rrtely dombháton épült és a mezőváros házai északról övezték. Valószínűleg erődített lehetett, mint az óföldeáki, bár ennek nyomai még nem kerültek elő. A dortmundi főiskola - kéthetes turnusokban érkező - hallgatói végzik a statikai számításokat, habarcs- és vakolatvizsgálatokat, készítik el a rekonstrukciós terveket és a hasznosítás lehetséges alternatíváit, miközben lehetőségük nyílik különféle konzerválási eljárások kipróbálására. A XIX. század végi ásatáson kívül (mely ezüst és bronz hajkarikákat, vaskardot és harangöntvényt, valamint vasszerszámokat hozott a felszínre) eddig faragott ajtóbéllet-töredékek, freskótöredékek, cseréppadozat-alarabok. fehér kerámiából készült korsók és fazekak kerültek eló (ez utóbbi a település területéről). Az ásatás igazi érdekessége egy XV-XVI. századi aranyozott ezüstszálakkal szőtt inggallér a cinterem egyik sírjából, amelynek restaurálása a napokban Újszegeden kezdődött restaurátor-konferencia egyik konzultációs témája lesz. A feltárások idén előreláthatólag szeptember végéig fognak tartani, és remélhetőleg még sok újdonsággal szolgálnak majd. ORMÁNDY JÁNOS Szent-Györgyi kocsija aknára futott... „Nagy volt a gödör és mély..." Egykori „közmunkás" az eltemetett szovjet katonákról FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Simon István, az újszegedi Csalogány utca lakója a maga nyolcvan esztendejével már több alkalommal ..megjárta" az autóbuszon: az ellenőr hölgyek a jegyét kérték... mivel hetven éven alulinak nézték. Pista bácsinak fiatalos a tartása és friss az emlékezete. A fűrészgyár egykori dolgozója már járt a Sajtóházban. ..Komócsin hivatott" - meséli. Nehezen, de elmondja a történetet. Jó munkás volt, rádiót kapott elismerésképpen a vállalattól. A párttitkár azonban rátette a kezét a dobozra, ezt vizsgálta ki ..a Komócsin". Soha nem kapta meg a rádiót... - Alsóvárosi család vagyunk, anyám szögcdi, apám kikindai származású. A háború alatt történt: a rendőrök házról házra jártak. ..közmunkára" (minek nevezzem?) toborozva az épkézláb embereket. Harmincnégy éves voltam, vittek. Két orosz katonát kellett kihantolnunk, akik a Pintér detektív kertjében voltak eltemetve. -r Ismeri a történetüket - illetve, mi okozta a vesztüket? - Igen. Egyikőjük valamilyen módon (háború volt!) Szent-Györgyi Albert gépkocsiját rekvirálta el. Nem sok öröme telhetett benne, mivel aknára futott az újszegedi Jankovics utcában. A másik katonát egy állomás környéken, a Csanádi utcában lőtték homlokon. A szóbeszéd szerint a tettes saját bajtársa lehetett, aki németnek nézte. Erről pontosan tudom, högv 22 éves volt. - Ezek szerint közlegényekről van sző. - Igen. A Széchenyi tér Kárász utcai felén hat koporsó siikíiii:;:^ Fa- és fémtárgyak doktorai számára ásattak sírhelyet 1945. ntájus elsejére. Bizonyosat erről a két áldozatról tudok/Szögi Tónival és Sánta Jóskával szállítottuk a térre a kihantolt katonákat. Ok már akkor idős emberek voltak, ma már nem élnek. A kirendelt, hozzánk hasonló „közmunkásokkal" ásatták a sírhelyet. Tóth Pistára és Tóth Vincére emlékszem. - Koporsóba kerültek a katonák... -Tisztességgel. A bakancsukat velem, a legfialalabbal le akarták húzatni. Nem vállaltam. Neveiket az oroszok tudták. Mindvégig borzongva tettem a dolgom, mivel az elózó napokban a Maros-toroknál, a Tisza melletti erdőben a szemünk láttára az oroszok tarkón lőtték a Domokos-gyereket, egy derék, 18 éves emberpalántát. A kompot húztuk és tehetetlenek voltunk. Az okot ma sem tudom. Szegény édesanyja vádlóan kérdezte, miért nem védtük meg a fiát... ...Menjünk a helyszínre! A Széchenyi téren Simon István az alábbiak szerint lokalizálta a hat koporsó helyét: a lebontott emlékmű mögött volt egy pad. Emlékezete szerint a pad előtt, a mostani két kutatóárok közötti területen nyugszanak a katonák. Mélyebbre kell ásni, mondta, lehet, hogy az árok mélyítésével már rabukkannak egy koporsóra... ..Nagy volt a gödör és mély. Az emlékmű már föl volt állítva. Nagyon siettettek bennünket. Szögi Tóni beszélt az oroszokkal, értette a nyelvüket. Enny ire emlékszem, enny it tudok." • PATAKI S\NDOR Restaurátorok a Forrásban A Forrás Gyógyüdülőben találkoztak tegnap délután az ország fa- és fémrestaurátorai. Wagner István, a Móra Ferenc Múzeum igazhatóhelyettese házigazdaként nyitotta Udmurt faházak és fatárgyak, a kijevi kard restauralása. régészeti fémtárgyak kiegészítési mód jai - mindez csak ízelítő azoknak az előadásoknak az anyagából, amelyek egy kétnapos találkozó nyitányán hangzottak el. Bdthy Géza a kijev i kard restaurálásának történetét mutatta be. A Nemzeti Múzeum 1989-ben rendezett gazdag kiállítást kijevi múzeumok és kolostorok anyagából. még a IX. Országos Farestaurátór és találni náluk, helyette ládákban. Ekkor találkoztak a szakemberek a az V. Országos Fémrestaurátor komódokban, sublótokban tartják a kijevi aranykapu alatt talált karddal. Továbbképzést. Dr. K.Csilléry Klára kandidátus kezdte az beszámolók sorát „Udmurt faházak, udmurt fatárgyak" című előadásával. A Képzőművészeti Főiskola adjunktusa hivatalos meghívásra négy hetet tölött a Szovjetunió udmurt köztársaságában, és szabadidejében sórra járta a főváros környékének településeit. Olyan építkezési és lakberendezési módok után kutatott, amelyek még őrzik az elmúlt századok szokásait, s amelyekből következtetni lehet a magyarok feledésbe merült hagyományaira. Az udmurtok ma is szívesen építkeznek fából, mivel ez szinte korlátlanul áll rendelkezésükre. Lakásdíszként clőszerettel alkalmazzák a textíliát, de más díszítést csak elvétve lehet fölfedezni. Faházaik ablakkereteit viszont külön holmikat. A ..modern" bútor csak a nyolcvanas évektől került be a falusi otthonokba. Hagyományőrző kultúrájuk tobb forrásból táplálkozott. A bolgár, majd a tatár fennhatóság utáni orosz betelepítésekkel és erőszakos amelynek markolatborításából magyar vonatkozásokra lehet következtetni: A palmettás. levéldíszes borítás erősen emlékeztet a magyar tarsolylemezek ékesítésére, s a kétélű, egyenés kard „nyugati" formája ugyancsak megnyitja a kapcsotérítéssel szembenállva vigyázták a |atkeresés lehetőségét régi szokásokat. Nagy Katalin a T. Brúder Katalin a régészeti XVIII. század második felében fémtárgyak kiegészítési módjait hadiipart telepített ide. s ez máig a fő iparág maradt. Énnek köszönhetően csak öt éve szabadult fel a korábban zárt terület, ahol a be- és kiutazást erősen korlátozták. Településeiket, házbelsőiket nézve a régi és űj elemek sajátos keveredése figyelhető meg. Az idegenek elől letakart szent sarok fölött neoncső világít, a házigazda által faragott dísztelen ládán ott a mester cifrázza. Szekrényt nem televízió. hasonlította öss/e a múlt század végétől napjainkig. A gips/kiortléses eljárástól - amely igencsak meghamisította a tárgyat - a legújabb szilikonos módszerekig izgalmas példákat mutatott a helyreállítás módozataira. A jövőt talán az a filozófia képviseli, amely a tisztítás és kon'; töredéket, s egy másoial I . ./ . . végzi el a rekonstrukciót. NY. P.