Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-24 / 198. szám

Kósza hírek után tények A kőolaj Fényeslitkén csillog S/eged belvárosában, egy csendes utcában, a kapualj alatt semmi nem jelzi, az első emelet egyik bérlakásának ajtaján viszont kiszögezve egy kartonlap, rajta fehéren fekete szöveg olvasható: Molnár és Társai Kft. A célszerűen és puritánul berendezett irodahelyiségek az ideiglenesség látszatát keltik. Minden mozgásban van - a telefonvonal izzik, a telefax működik, a munkaasztaloknál tárgyalások folynak, s miközben az ügyvezető igazgató befejezi egy rövidre fogott levél diktálását, helyet foglalunk a vendégeknek fenntartott fertályban. Az utóbbi időben sok szó esik e gazdasági vállalkozásról a hazai tömegkommunikációban, várhatóan egyelőre nem fog csappanni az érdeklődés irántuk. Magyarázatul e dolgozat szolgál. Míg fényképész kollégám szorgoskodik, elindítjuk a beszélgetés fonalát. A Szovjetunióból kőolajat importáló magánvállalkozás három kulcsembere vall életútjáról és gazdasági világlátásáról - a mértéket maguk szabták meg, mondván: ennyi tartozik a közvéleményre, aminek a kíváncsiskodását természetesnek veszik, s ezért nem is zárkóztak el a megnyilatkozástól. Kósza hírek után a tényekről szólnak. Végeredményben egy világgazdasági premiert valósítottak meg: a Szovjetunióból magánvállalkozóként elsőnek szállítanak nyersolajat az egykori szocialista tábor egyik országába. Mindezt saját kockázatukra teszik. mimiimni A tulajdonosok Molnár Sándor - Kézilabdázóként bizonyára sokan ixmertek. A testedzéstől nem szakadtam el: most a lovassport^ szenvedélyem. Har­mincnyolc éves vagyok, nős, és három leánygyermeket nevelek. 1982-ben kezd­tem vállalkozni, száz szarvasmarhám volt. Később erőgépekkel foglalkoztam, többek között a kőolajkutató vállalat veszélyes hulladékainak a megnyugtató helyre való szállítását vállaltam. 1989-ben kft.-t alapítottam. Favásárlás alkalmával alakult ki az a baráti kapcsolat a szovjetunióbeli ügy­felekkel, ami a jelenhez vezetett. Eleinte szó se volt kőolajüzletről. Amikor nyitott a Szovjetunió, ók ajánlották föl a lehető­séget. A részletek kimunkálása rendkívül komoly feladat, pontos munkát igényel. Egy piac lehetőségeinek föltárása nem elegendő a boldoguláshoz - legalábbis e sajátos helyzetben nem. Meg kell ismerni a társadalom különböző rétegeit. A szovjet viszonyokat, kultúrát, az emberek gondolkodásmódját. Gyakorlati tapaszta­latom: türelem, tisztesség és hit nélkül nem lehet boldogulni. Az orosz emberek tisztán és becsületesen gondolkoznak. Aki hozzájuk közel kerül, azt elfogadják barátnak. Arra lehet üzleti kapcsolatot építeni. A mi áldozathozatalunk számtalan szibériai útban is konkretizálódott. Aminek a költségei nem mindennapiak. Kockáz­tattunk. S még egy szegedi vonatkozása az üzletmenetnek: semmi közünk ahhoz a hírhez, amely tavaly szeptemberben röppent fel a polgármesteri hivatalból és bizonyos tyumenyi kapcsolatokról szólt... Bús Gábor - Tulajdonképpen a kereskedelmi igazgatói munkakört is ellátom. Harminc­egy éves vagyok, nős, két gyermek apja. Eredeti szakmám állattenyésztő üzem­mérnök , tíz évet le is húztam ezen a terü­leten. Ott csapott meg a vállalkozás szele. Öt évet vidéken töltöttem, majd egy szegedi nagyvállalat szaktanácsadója voltam. Tavaly októberben Sándor ba­rátomat kikísértem a szibériai olaj­mezóre, azóta nincs megállás... Előzőleg, nyáron, amikor a volt munkahelyemen említettem elképzeléseimet, bizony. Finoman fogalmazva, disszonáns hangokat kellett elengednem a fülem mellett és a legjámborabb kollégám is csodálkozva nézett rám. Én is sportoltam a Radnóti Gimnázium kosárlabda-csapatában. Jelen­leg a külkereskedelmi főiskolát végzem, ezzel párhuzamosan a gyakorlati „részt" is megpróbálom felső fokon hasznosítani a javunkra. Érőben a gyümölcs: Fényes­ükéről ma. 1991. augusztus 22-én 8.50 órakor kaptuk a telefonhívást, miszerint megérkezett az első tízezer tonna kőolaj. Mire e sorok megjelennek, harmincezernél tartunk. A kétszázezerből. Közjáték: Andrej Vlagyimirovics Guszak Kifogástalan megjelenésű úriember. Közvetlen, barátkozó természetű. Huszon­nyolc éves és az ANSZA Vállalat vezérigazgatója. Cége kőolajipari termékek szállítására szakosodott. Humora sem mindennapi. Míg bemutatom a Délmagyar­orszig különkiadással fölérő mellékletét a háromnapos puccsról, arról beszél, hogy az orosz ember arca már-már a tank körvo­nalait vette föl... Hangsúlyozza: az ese­ményeket távolból követő szovjet állam­polgár gondolatait tolmácsolja. Érzése szerint Jelcin népszerűségének növekedése várható. Reméli, hogy Gorbacsov és az Orosz Föderáció elnöke végre közelebb kerülnek egymáshoz. Ez, a perspektívákat tekintve, betetőzése lenne annak a folya­matnak, amit Mihail Szergejevics kezdett el 1985-ben. Bár Borisz Jelcin gondol­kodása és megnyilvánulásai populista jellegűnek tűnnek, a hatalmi viszonyok megváltozása esetén ki fog domborodni személyiségének összefogó tulajdonsága. Ne feledjük: kiállt az alkotmányos elnök, Gorbacsov mellett. A tankok árnyékában. A magyar kft. tulajdonosai és ügy­vezető igazgatója közben bevallják, miszerint három nehéz napot éltek át, bár biztosak voltak a puccsisták bukásában. S megszületik a döntés: Andrej Vlagyimi­roviccsal a legrövidebb időn belül Fényts­litkére kocsiznak. Fényeslitke a Barátság kőolajvezeték nemzetközileg hitelesített határmérő állomása. Az ügyvezető igazgató: dr. Bús Aladár - A nyugdíjas kort meghaladva, íme, fiam és barátja, aki tizenkét évig munkatársam volt, vállalkozásának ü gyvezető igazgatójaként visszatérek a gazdasági életbe. Ahonnan tulajdonképpen sohasem „távoztam", úgynevezett aktív életutam jelentós részét, mintegy nyolcvan százalékát vezető beosztásban töltöttem, a gazdasági életben. E társaság dina­mizmusát a két fiatal biztosítja, s arra a bizalomra alapozzuk működésünket, ami nélkül magánvállalkozók nem léphetnek előre. Saját körünkben meglepetések nem érhetnek bennünket. Még öt munkatársunk van, akik végrehajtó feladatokkal vannak megbízva. Egyetlen politikai párttal avagy szervezettel sem tartunk kapcsolatot ­kizárólag gazdasági alapon tevékenyke­dünk. Egy fillér állami pénz vagy bank­kölcsön nélkül dolgozunk. Hitelünk a saját erónk és kezdeményezőkészségünk. Az üzletmenet - Társaságunk széles körű gazdasági kapcsolatokat épített ki a szibériai Tyumeny megye területén több óriási kőolajipari vállalattal és szovjetunióbéli magánvállalattal. Az arányok érzé­keltetésére: az egyik hatalmas állami cég negyvenezer, a másik tizenötezer embert foglalkoztat. Tyumenyről, röviden: a munkánk velejárója, hogy sokszor jártunk Szibériában. Széles körű, emberekhez kötődő tapasztalatokkal rendelkezünk. Tulajdonképpen akkor kezdtük megérteni, mi is a peresztrojka, amikor sokadszor jártunk az Urálon túl. Rendkívül nehéz körülmények között élő emberekkel ismerkedtünk meg, akik hihetetlen ambícióval és meggyőződéssel dolgoznak. Hisszük és valljuk, hogy a magyar gaz­dasági életet számtalan meglepetés fogja érni még Tyumeny vidékéről... Februárban indult el a nyaganyi céggel az olajimportra vonatkozó tárgyalássorozat - mi akkor felkerestük az OKGT vezérigazgató­helyettesét, Szabó György urat, tájékoztattuk a lehetőségekről, aki kész­ségesen, támogatóan fogadta társa­ságunkat. Miután konkrét üzletkötésre ke­rült sor, július hónapban 200 ezer tonna kőolajat felajánlottunk megvételre az OKGT-nek. Az importbizottság az olaj­importot jóváhagyta, azonban az OKGT mind árban, mind pedig határidőben olyan feltételeket szabott, hogy annak alapián nem jöhetett létre az üzlet. Ez kifejezetten meglepett bennünket. Attól tartottunk, az egész próbálkozás összeomlik. Láthattuk: a gyakorlati megvalósításban komoly nehézségek merülnek föl. A konkrét ügye­ket már nem a vezérigazgatók intézik... Az elmúlt negyven esztendő beidegződései sokkal erősebben éreztetik hatásukat, mint a piacgazdaság és szabadkereskedelem törvényszerűségei. Végül a nyaganyi vállalattal kötött szerződés alapján és az OKGT intézkedései szerint a 200 ezer tonna kőolaj leszállításának augusztus 16-án kellett volna megkezdődnie; augusz­tus 21-ére sikerült elérni, hogy meginduljon az olaj Fényeslitkén. Ennek az olaj­mennyiségnek egy része Magyarországon kerül feldolgozásra. A kezdeti nehézségek ellenére végül is reméljük, hogy az OKGT­vel együtt tudjuk a soron következő üz­leteket lebonyolítani. Itt kell megjegyezni: az elmúlt napokban a tévé és a sajtó sokat foglalkozott a társasággal az imporlüzlet kapcsán. Sajnos, a közzétett hírek döntő többsége nem fedi a tényeket. Cáfoljuk azon híreszteléseket, miszerint panasszal éltünk volna a miniszteri biztosnál. A minisztériumokban csak a hivatalos engedélyek beszerzésekor és financiális ügyekben jártunk... Mi Szekeres urat nem ismerjük az OKGT-ból. Vele és mással sem folytattunk ártárgya­lást. Pardon, nem folytattak velünk ártár­gyalást. Az előzmény: bizalomgerjesztő lépések Bús doktor beszámolóját, illetve hely­zetfeltáró értékelését néha-néha félbe­szakítottam egy-egy kérdéssel; mivel azonban a logikus gondolatmenet és történetfelépítés sajátja, mellőzöm az ebben az esetben okvetetlenkedésnek tűnő félbeszakításokat. Tehát a továbbiakban is ílr. Bús Aladáré a szó. - Folyó év első felében Nojabrszk (November) városába több mint ezer tonna húst szállítottunk. Ugyanide szeptember­ben újabb 1300 tonna kiszállítása kezdő­dik. A nyaganyi kőolajipari vállalattal a fentihez hasonló szerződés van érvényben. Ennek alapján a IV. negyedévben kétezer tonna húst szállítunk. A szovjet partne­rekkel a konkrét üzletkötéshez effektív szállításoknak kell létrejönni ahhoz, hogy a társaság kint a bizalmukat megnyerje. Megjegyzem és fontosnak tartom: ezekért a szállítmányokért a szovje.tek USA-dollár­ban pontosan, megbízhatóan fizettek. A bizalomerősítő lépések megtétele után az olajüzlet a szovjet fél viszonylatában mind bizonyosabbá vált. A húskivitel a leg­nagyobb belpiaci feszültség közepette történt. Fantasztikus érzés volt tudni, érezni, hogy a magunk módján hozzájá­rultunk a hazai feszültség oldásához. Több ezer parasztgazdaság termékét sike­rült értékesíteni, a kritikus helyzetet némiképp enyhíteni. Terveink szerint Csongrád megyéből állítottuk volna össze a szállítmányokat. Az itteniek nem vettek komolyan bennünket. Olyan árajánlattal lepték meg társaságunkat, amely köszönő viszonyban sincs a világpiaci árral... Végül a szomszédos Békés megyéből kaptuk meg a valós, mindenki számára elfogadható árszámítást. ...Nincs megállás! - Együttműködésünk a Tyumeny me­gyeiekkel tovább terebélyesedik. A Noja­brszki Nyeftagaz céggel szerződést kötöt­tünk, és elvállaltuk a vingapuri olajmezőn közel 300 termelőkút hozamnövelő be­ruházása műszaki tanulmánytervének az előkészítését. Ennél a munkálatnál az OKGT szolnoki igazgatóságának a szak­emberei működnek közre. Partnereink szeptember 3-ára jelezték Magyarországra érkezésüket. Ekkor születik meg a tervek­ről a döntés. Amennyiben elfogadják a fel­ajánlott műszaki változatok valamelyikét (s reméljük: elfogadják!), akkor a konkrét be­ruházási műveletekben is részt veszünk. Egyezségünk szerint a hozamnövekedés 50 százaléka a magyar felet illeti meg. A szovjetek - minden híresztelés ellenére - igen tájékozottak a gazdaság világpiaci relációiban - minden üzlet­kötésnél felkészülten, keményen és korrek­ten ülnek asztalhoz. Csak hasonló módon lehet boldogulni, dolgozni velük. Bár konkrét szerződés még nem jött létre, üzletfeleink már jelezték: igényük van olajipari technológiák beszállítására. A lehetőségek feltárása folyamatban van. Kilátásaink biztatóak. Reméljük, a közel­jövőbe* ez az üzlet is beindul. Ez az igény szükségképpen magával hozta a nyugati piacon való kapcsolatépítést. Jelenleg svájci, francia, kanadai üzletfelekkel tárgyalunk és egy olaszországi bank­szövetség is érdeklődik. Állítom: elsodróan aktívak a szibériai piac lehetőségeinek felmérésében. Tekintettel a körülményekre, társaságunk komoly szervezeti átalakulás előtt áll. Természetesen e lépések meg­tételekor mindent módszeresen megterve­zünk. az előrelépést csak komoly meg­fontolás és fölmérés alapján képzeljük el. Szakmai hitvallás Bús doktor megfogalmazta a kft. egy emberként vallott szakmai krédóját is: ­Reményeink szerint képesek leszünk olyan erőforrásokat mozgósítani, e városban. Szegeden összpontosítani, amelyek terve­ink finanszírozására alkalmasak. Ezek kivétel nélkül közszolgálati tervek. Minket nem boldogít az a gondolat, hogy a pénzt ­mondjuk - méterrúddal mérjük. Tevé­kenységünk eszköz, hogy e tervek meg­valósuljanak. Ez minden. PATAKI SÁNOO« 9. CGflWIUIBHblE AjiPECA CTOPOK ÜPOflASEH: COBUECTHCE C0BE*CK0«$PAH4Y3CK0E NOEFTNPHJ!?HE "AHCA* r. MocKBa, yji. TepneHa, 26/2 nC^nAT0Hj:OGoecTBO "Mojwap K KovnaHbOHjj" BenrepCKaa PecnytfjiHKa r. CereR.yji. 8MB* 23* íTPOflABEU noKyiu' Molnár és Tárni Kft. SinftJ |

Next

/
Oldalképek
Tartalom