Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-02 / 180. szám

PÉNTEK, 1991. AUG. 2. DÉLMAGYARORSZÁG PANORÁMA 7 Repülj fecském Reményi Ede szegedi hangversenyei A hegedű királya volt. A magyar Paganini. A letiport ország büszkesége. Ismerte a zene örök csillagait és a politika múló hatalmasságait. Pályáján végigtekintve Wagner, Liszt, Berlioz, Schumann, Meyerbeer, a fölfedezett és támogatott Brams, Erkel és mások alakja bukkan fői. Az angol királynő udvari virtuóz címmel tüntette ki. 1828-ban született Miskolcon szegény zsidó családban, aztán ó is hírhedett zenésze lett a világnak: játszott Pesttől kezdve Párizson át Londonig, folytatva Indiától Olaszországon át Amerikáig. A nyugodt vérmérsékletű Arany János lelkes sorokban köszöntötte (1859): „ Most a reménynek egy hangját, Reményi, Vidd el nyugatra zengő húrodon: Hirdesse szózatos fád a világnak. Hogy újra érez, újra él a hon. " Névjegyére nemcsak a neve és foglalkozsa volt nyomva, hanem az is, hogy magyar ember. Magyarságára büszkébb volt, mint sikereire. Részt vett a szabadságharcban, Görgei kedvenc hegedűse volt. Világos után menekülnie kellett. 1860-ban megjött a kegyelem a császárvárosból, Reményi-Hoffmann sietett haza. Járta az országot az úttalan utakon, hogy hegedűjének varázshangjaival írt csöpögtessen a honfibúra, a Rákóczi-indulóval ébren tartsa a lelkek parazsát. Szeged szerencsés volt, hiszen Reményi négyszer járt nálunk, összesen nyolc hangversenyt adva. Először 1860 májusában volt itt: három napon, 5-én, 6-án és 9-én lépett föl. Első este szűnni nem akaró éljenzéssel, dübörgő tapssal fogadta a színház közönsége. (Az épület helyét a Hági kerthelyiségének falán emléktábla jelöli). A második évfolyamában járó Szegedi Híradó beszámolójából kitűnően a Paganini-darab. a Velencei karnevál azok várakozását is felülmúlta, akik a világ legjobb művészeitől hallották e művet. A névtelen hírlapíró dicséri még a Repülj fecském virtuóz földolgozását és a kedvelt népdal-átiratokat. A május 9-i koncert után a Kaszinóban - az Ötpacsirta utcai Nádor-vendégló bérelt helyiségeiben - vacsorát adtak a mester tiszteletére. Reményi a harmadik koncert tiszta jövedelmének a felét, majdnem 171 forintot! a Dugonics-szobor állítására ajánlotta föl. Százharminc év távlatából is fejet hajtunk a művész előtt, aki egyetlen magyar városból sem távozott úgy, hogy valamely közcélra ne adakozott volna! Följegyzésre érdemes, hogy Reményinek bemutatták a 15 éves Erdélyi Nácit, a szőke cigánygyereket, akinek játékáról a művész azt mondta, hogy Magyaroszág népzenészei között olyan tiszta fogást és jó kezelést még egynél sem talált. (Szegedi Híradó, 1860. május 13.). Markó Miklós a Cigányzenészek albumában (1896) ezt írta a kis zenészről. „Játéka annyira elbűvölte a hegedűkirályt, hogy homlokon csókolta őt, és egy ötvenest adott neki." Búcsúzáskor megkérdezték Reményit, hogy milyen emléket adjanak neki Szegedről. Ekkor humora is fölcsillant, visszagondolván a Segítő Boldogasszony utva 30-40 centi mély kátyúira. ,Jíagyobb örömet nem tehetek sem a szegediek, sem az utazóknak, mint ha azon utat viszem el magamnak, mely az indítóháztól a városba vezet!" A Híradó május 13-i számában jelent meg Nagy Sándornak, a lap későbbi főszerkesztőjének a verse Reményinek címmel. A művész 12-én Kecskemétre utazott, hol másnap lépett föl a Kaszinóban. Ejátszotta a vásárhelyi Nyizsnyay Gusztávnak Honfihangok Reményi Edéhez című, hozzá írott hegedűdarabját. Másodszor 1864-ben járt Szegeden. Szentesi, vásárhelyi föllépése után érkezett hozzánk november 22-én, kedden. Czímer Károly szerint az utcákon nagy, előkelő közönség kócsagtollas süvegben, pitykés dolmányban, árvalányhajas Kossuth-kalpagokban fogadta. A világjáró művész Főkövy Pálnál szállt meg, akinek zongoraművész neje, Valkó Jozefa régi ismeretségben állott a Hoffmann-családdal. Reményi a tanítványával, Plotényi Nándorral (1844-1933) együtt részt vett a fölsővárosi kiskaszinó Cecília-napi estjén, majd szerdán és pénteken hangversenyt adott a színházban. A Híradó mindkét koncert műsorát közölte. Többek között Schubert-darabot (Plotényi Nándorral), saját Mazurkáját, átiratokat (Chopintől, Repülj fecském s egyéb magyar népdalok) és az elmaradhatatlan Rákóczi-indulót játszotta. A Szegedi Híradó szerint a színház mindkét este szorongásig megtelt. A művész minden egyes darabon a legnagyobb tökéllyel, a legmesteribb helyeken rendkívüli technikával, a nehézséget nem ismerő biztonsággel repült keresztül. Reményi Szegedről Makóra utazott. A Híradó november 23-i számában jelent meg Bója Gergely szegedi tanárnak (1817-1892) Reményi Edéhez című verse. A Repülj fecském virtuóz földolgozásának érdekes szegedi vonatkozása is van. Fehér (Weisz) Poldi, a zsidó származású prímás e szám bravúros előadásával nyerte a szegedi cigányok élén az 1878-i párizsi világkiállításon a nemzetközi zenei verseny aranyérmét és az arany babérkoszorút. Harmadjára 1866. január 5-én, pénteken érkezett Szegedre. Szabados Jánosnál, a Híradó szerkesztőjénél, a későbbi helyettes polgármesternél szállt meg. Este Szabadoséknál a város előkelőségei köszöntötték, vacsora után a művész néhány darab előadásával hálálta meg a szíves fogadtatást. A szombati hangverseny a Kaszinóban, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár - már nem álló - régi épületének az emeleti nagytermében volt. Reményi műsorán Paganini Andante amoroso-ja, Liszt-, Ernst- és népdalátiratok, végül a Rákóczi-induló szerepelt. A ráadás a hat éve is játszott Velencei karnevál és egy tüzes magyar volt. Ekkor még nem szorította ki a németes verbunk (Werbung) e szép szavunkat. A művész a tiszta jövedelem felét, 64 ezer forintot a jótékony nőegylet javára ajánlotta föl. Este a Kaszinó szegedi paprikáshalra - mai sikerületlen szóval halászlére - látta vendégül a világhírességet. A köszöntők után Reményi néhány bravúrdarabot játszott a vendéglátóknak. A művész vasárnap Zentára utazott. Negyedik látogatására 1869-ben került sor. Csak egy hangversenyt tervezett, november 13-én, szombaton este a Kaszinóban. A Híradó november 11-i száma közölte a műsort: a mester Mendelssohn Hegedűversenyét, Spohr Hegedűkettósét (Plotényi Nándorral), a Rákóczi-indulót, Schubert-, Chopin- és népdalátiratokat, végül saját D-dűr keringőjét játszotta. Lohr János (1828-1892) szegedi orgonaművész 15-én, délután fölkereste Reményit, aki őt a legremekebb műélvezetben szerencséltette Bachnak két hegedűdarabjával (Chaconne és egy Preludium). Lohrt idézem. „Ha meggondoljuk, hogy itt többnyire két-, három- sőt négyhangú játék is fordul elő, s hogy mily túlságos akadályok küldendők le a hangok ily bonyolultságánál,... úgy azon művészt, ki erre képes, méltán nevezhetjük európai tekintélynek." Reményi közkívánatra hétfőn is adott hangversenyt. Műsorában ekkor - többek között - Paganini-capricciót, Liszt-rapszódiát és a Repülj fecském hfres átiratát hallhatták szerencsés elődeink. A szegedi hírlapírás fejlődése is lemérhető a négy Reményi-látogatás során. Az első három esetben szakképzettség nélküli újságíró adott beszámolót, míg 1869-ben már Lohr János írt szakszerű kritikát a művész teljesítményéről. Mindkét koncert után vacsora volt a neves vendég tiszteletére a Kaszinóban. A Híradó szerint addig kérlelték a művészt, míg nem játszott néhány darabot. Utána „három a tánc" volt. Csak arról nem szól a fáma, hogy ki merte húzni a talpalávalót Reményi Ede jelenlétében... APRÓ FERENC Magány Cigánytábor kilencedszer „Már apu is itt táborozott" A Bartók művelődési központ kettőshatári alkotóházában idén nyáron kilencedszer rendeztek cigánytábort, ahova főként azok a gyerekek jöttek el, akik évközben a dorozsmai cigányklubba járnak. Mára már két korosztálynak is szerveznek a Fehér-tó partján kurzust, egy tizenéves csoportnak és a kisebbeknek. Az aprónép soraiban olyan nebuló is akad, akinek kilenc évvel ezelőtt, ugyanitt, tinédzserkort apja táborozott. A tábor és a klub mindenese Hajdú Géza, a Bartók megbízott igazgatója, aki valamikor a dorozsmai Petőfi Sándor művelődési ház vezetőjeként kezdett a cigány kultúrával és az ott élő cigányság gondjaival foglalkozni. Kilenc év alatt a táborozók közül sokan egész jól beilleszkedtek a falu életébe, a klubfoglalkozásokat látogatók között kevesebb a deviáns személyiség. A heti két találkozáson a hajvágástól a főzésen át a papírhajtogatásig minden praktikus és szórakoztató dologra igyekeznek a népművelők a lányokat és fiúkat megtanítani. Mint Hajdú Gézától megtudtuk, a kicsik a tábori együttlét idején alapvető higiénés szokásokat, a közösségben, csoportban való viselkedés alapvető szabályait sajátítják el. Kézügyességüket, ízlésüket is fejlesztik a pedagógusok, az értelmes szórakozás, a játék örömeivel ismerkedhetnek a gyerekek. A nagyok a folklórral, a cigány kultúra hagyományaival, az anyanyelv és a magyar nyelv gyakorlásával, erkölcsi kérdések megválaszolásával és egyéb hasznos foglalatossággal töltik idejüket az egy hét alatt. A két cigánytábornak a nyomasztó anyagi gondok mellett is akadtak támogatói. Idén legtöbbet a Városi Önkormányzat etnikai bizottsága áldozott a kicsik és a nagyok programjaira, 100 ezer forinttal járult hozzá a költségekhez. A Garabonciás Szövetségtől, valamint az Olvasó-és Közművelődési Táborok Egyesületétől összesen 80 ezret, a Városi Vöröskereszttől és a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalattól 5-5 ezret, a Művelődési Minisztériumtól 30 ezret kaptak a szervezők. Akik valaha nyári tábort vezettek, azoknak talán furcsa, hogy ilyen tetemes összegeket emészt föl a két egyhetes tábor. Tudni kell azonban, hogy a cigánytábori gyerekek szülei nem fizetnek étkezési hozzájárulást, s hogy a táborlakók ruházatát is minden évben a támogatásokból fedezik. A gyerekeket, kiszakítva környezetükből, a kulturált öltözködésre, tisztálkodásra, a rendre, az etikettre is próbálják megtanítani, e műveletekhez pedig eszközök is szükségeltetnek, hiszen a gyerekek otthonról semmi ilyet nem tudnak magukkal hozni a táborba. Kilenc évvel ezelőtt még szélmalomharcnak tűnt a cigánygyerekekkel való foglalkozás. Ma már nem így látják ezt a táborvezetők. Az eredményeket ottjártunkkor mi is láthattuk. Szépen felöltözött, csillogó hajú lányok, beszédes, kérdéseinkre kulturált választ adó fiúkkal találkoztunk. A hálószobákban példás rendet találtunk, a hangulat pedig igen szeretetteljesnek tűnt. A gyerekeket látva reménykedhetünk abban, hogy otthonukba (akiknek van ilyen) hazatérve szüleikre, testvéreikre, környezetükre is hatással lesznek. A tapasztalatok szerint a tábor élménye sokáig ott munkál a gyerekekben s igényüket próbálják az ott látottakhoz, hallottakhoz igazítani. Úgy legyen. PACSIKA Mozdul az Ikarus Bizakodás, rövidített munkaidőben 4HM MŰK " 9 Tf;i"fa")"(r r-fB"MllHf/í»liH»l"WliriTl[|>ffi'fOllimii'r»ii)WllfiftWlílíil|r|it A szanálás alatt álló Ikarus nagyvállalat életében sorsfordító dátum lehet július elseje, ekkor írták alá a szerződést a részvénytársasággá alakulásról. A szervezést követően a cégbejegy zás szeptemberre várható. Az Ikarus Rt. vagyonának 68 százaléka marad egyelőre magyar érdekeltségű, 30 százalék a szovjet Atex Rt.-é, s 1 milliárd forinttal szállt be a Demján Sándor vezette Ceic Holding. A 11,5 milliárd forintos értékből 7 milliárdot az Ikarus és a Csepel Autó szeghalmi gyárának eszközei és vagyona testesít meg. A szovjet befektetés mellett nagy súllyal esik latba az a kormányhatározat, amely 1996-ig évi hatezer autóbusz megvételét garantálja. A köztársaságok várhatóan egyéni vásárlóként is jelentkeznek. Ezzel és a már meglévő nyugati piacokkal évi 8-10 ezer darabos termelés tűnik megalapozottnak. A befektetett tőke még kevés, ezért tajvani részvételről és kötvénykibocsátásról is tárgyalnak. Mindenképp szabadulni szeretnének a magyar bankok 40 százalékos kamatú hiteleitől. A változások a szegedi leányvállalat életét is befolyásolják. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmttmHimmm Ördög László munkaügyi osztályvezető szavaiból azt vettem ki, a legnehezebb hetekben is az elbocsátások elkerüléséért fáradoztak. Mindez nem más, mint előlegezett bizalom: végsőkig kitartani, hisz a jobb időkben szükség lesz az itteniek tudására, munkájára. - Az év első két hónapjában még megfelelő volt a leterheltségünk, 473 fizikai dolgozónknak jutott munka. Egy évvel korábban is pont ennyien keresték meg itt a kenyerüket. A 20 százalékos béremelés célja sem volt más, mint a jó szakemberek megtartása. Aztán ide is elért a buszok értékesítési, kiszállítási nehézségeinek hatása. Márciusban, az áprilisi első munkanappal összekötve négy nap szabadságra kértük fel a dolgozókat. Áprilisban 8 nap állásidőt számoltunk el. Májusban, júniusban és júliusban egyik pénteken sem dolgoztunk. A dolgozók kérésére az idén 16 embert engedtünk korengedményes nyugdíjba. Összesen csak három embernek mondtunk fel. Negyvenketten önszántukból hagyták itt a vállalatot. Az rt.-vé alakulás után arra számítunk, hogy legalább a nálunk végzett, maradni akaró friss szakmunkásokat fel tudjuk venni. Persze ehhez az kell, hogy a régi tempóra kapcsolhassunk. Az állásidők kifizetését nem bírjuk a végtelenségig. A forgácsolómúhelyben három olyan dolgozóval beszélgettem, akik már több mint negyedszázada hűségesek a céghez. Közérzetükről, bizonytalanságaikról és reményeikről faggattam őket. Fonyó János csoportvezető: - A környezetünkhöz képest a legtöbb munkánk nekünk volt. Igaz, négynapos héten, de két műszakban termeltünk. Mivel mi elsősorban a Szovjetunióba menő buszokhoz gyártunk alkatrészt, a jövőben minden azon múlik, tényleg tud-e a vevő fizetni. Ha végre felpörögne a tempó, bajban lennénk. Öregek, elavultak a gépeink. Remélem, az rt.-ben több pénz jut a fejlesztésre. A fokozódó minőségi követelmények is ezt kívánnák meg. VJÍÍ István automatagép-beállító: - Várja az ember, majd csak egyenesbe jut az Ikarus. Megfordult a fejemben, mi lesz, ha bezárják a kaput, hova mehetnénk, munkanélküli segélyből nem lehet megélni. Nincs más fogódzó, bízunk. Sok minden múlik az itteni vezetésen is, hogy ne csalódjunk. Aztán, ha biztonságban érezhetjük magunkat, jó lenne magasabb fizetést kapni. Szalai Ferenc esztergályos: - Huszonhat éve először éreztem veszélyben a munkahelyemet. Ez a bizonytalanság mindenki kedélyállapotára rányomta a bélyegét. Talán az rt. megmenti a céget. A négy munkanapos hetekben megnőtt a szabadidőnk, én, mint vidéken lakó, még úgy-ahogy találtam elfoglaltságot. Városi kollegáim inkább panaszkodtak, nehezen viselték a semmittevést. Telihay László igazgatót is felkerestem, vajon ó osztja-e beosztottainak nyiladozó optimizmusát? - Az rt.-vé alakulásról aláírt előszerződésben megnyugtató pontok, hogy a tulajdonosok nem terveznek munkaerő-leépítést, megfelelő béreket helyeznek kilátásba, s dolgozói résztvényt is ígérnek. Nyilatkozatokból hallom. Pesten már nem gond munkát adni az embereknek. Bárcsak mi is így állnánk. - Ha ott nagyobb a tempó, innen is több alkatrészt kérnek. - A jelenlegi buszigény nem köti le a kapacitásunkat. S mindez pár hónap alatt aligha változik. Ok be tudták vinni Csepeltói a fenékvázgyártást, s ezzel oldódott meg a gondjuk. Nekünk nincs hasonló lehetőségünk. Új gyártmányok kellenének s nagyobb készültségi fokú termékek. Az rt. előzetes döntése alapján leányvállalatból gyárrá alakulunk vissza, remélem, ez a feladatok igazságos elosztásában is kifejeződik. Mutatóba akadnak azért új termékeink, mint például a szellőző-, a fűtő- és hűtőkészülékek, szerelónyílásfedelek, s a harmonikaajtót is készre szereljük. Mindez kevés, érdemi változást csak a jelentősebb szovjet rendelés hozhat. Mindennapjainkban a biztató távlatokat nem érezzük még. TÓTH SZELES ISTVÁN