Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-14 / 190. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁQ SZERDA, 1991. AUG. 14. Telefonközpont Békességóhajtás Egy év után újabb lakossági fórumot rendeztek a Kodály téri általános iskolában. A téma most is ugyanai volt: a Rókusi körút Tópart utca - Margaréta utca közé építendő telefonközpont és -torony. Az indulatok egy év alatt sem csendesedtek sokat. A már sokszor elhangzott érvek és ellenérvek vezették be a kétórás együttlétet, amelynek szervezője a terület önkormányzati képviselője, Dobó János volt. Eljött még Kálmán Miklós, a távközlési igazgatóság fejlesztési igazgatóhelyettese, Nagypál Miklós, az önkormányzati hivatal műszaki irodájának vezetője, valamint Bálóné Serfőző Erika, a tisztiorvosi hivatal képviselője is. Miért éppen ide épül a központ és főleg: a torony! miért nem tájékoztatták időben a lakosságot a tervekrő), miért nem került szóba eddig a környékbeliek kártérítése az építkezés ideje alatt elszenvedett gyötrelmekért: ahogyan az a sokat emlegetett európai normák szerint Szokásos - legalábbis a példának fölemlített londoni repülőtér esete megvilágította, hogy ott még az első kapavágás előtt megegyeztek a lakókkal a méltányos kártérítés összegében. Hajnalban indul a munka, kánikulában is csukva kell tartani ajtóiablakot, tnert mindent vastagon lep a por. „Ezek a/, építkezés velejárói, amit el kell viselni, bármit építsenek is" - hangzott a hivatalos reflexió. Erre többen felajánlották Kálmán Miklósnak és a többi döntéshozónak, hogy cseréljenek velük lakást, ám fölvetésük nem talált visszhangra. Autós blokád, aláírásgyűjtés, bírósági pef - a környékbeli lakók megjegyzéseiből ítélve nem tudnak nyugalmat találni a zajtól, piszoktól, és még hátra van szeptemberoktóber, amikor napi 24 órában zsaluzzák majd a tornyot. így ötven napon belül kész lesz, hagyományos technológiával öt hónapig tartana. Bizalom a szakvélemények helyessége iránt (ledőlés, akkuumlátor iszap kezelés, sugárzás), és türelem, megértés, béke - ezt kérték a döntésekben szerepet játszó vezetők a lakóktól, tekintettel a város érdekeire. Ebben - mármint a békességóhajtásban - nem is volt vita a szemben ülők között. NY P Javult a fizetési mérleg Javult a folyó fizetési mérleg helyzete júniusban, fgy az első hat hónap során a deficit csupán 100 millió dollár volt - tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát Hárshegyi Frigyes, az MNB elnökhelyettese. Elmondotta, hogy mfg májusban az íMő öthavi adatok összesítése után - a folyó fizetési mérlegben l30 millió dolláros hiányt mutatott, addig júniusban az egyenleg 30 millió dollárral javult. Mindez ázt bizohyítja, hogy igen kedvezően alakulnak a pénzügyi folyamalok. A Magyar Nemzeti Bank kimutatásai szerint a külkereskedelmi mérleg félévi deficitje csupán 130 millió dollár volt, szemben az első öthavi 150 millió dolláros hiánnyal. Továbbra is fennáll az a kedvező helyzet, hogy a turizmusból származó bevételi És hogyan él? Hogyan tölti mindennapjait? Életemben egyszer jártam a pápai lakosztályban. De még jóval II. János előtt, VI. Pál titkáránál. (Az 6 különleges engedélyére volt szükség ahhoz, hogy az első olasz Tisztelendők illusztrálására lefilmezhessük a Vatikán belső kertjeit.) A félhomályos dolgozószoba félig nyitva hagyott ajtajában váratlanul magas sziluett tűnt fel. Mintha csak a szemüveg villant volna, mosolyogva bólintón. Aztán úgy tűnt el, mint egy látomás. • A Szentatya néha váratlanul benéz - mondta a titkár atya. (Mintha csak azt ellenőrizte volna: aláfrták-e az engedélyemet.) A tudósító, aki végigélhette az egyház életét megújító II. Vatikáni Zsinat éveit - akkor ott a félhomályban, a villanásnyi pápai jelenlét láttán mintha kissé megrendült volna. Mert tudtam ugyan, hogy az első ..utazó pápa", VI. Pál minden addiginál jobban alkalmazkodik századának szokásaihoz, mégis működtek bennem a vatikáni élet titokzatosságáról vallott régi reflexek: mintha a szentatya mást se csinálna reggeltől napestig, mint Ülne Péter trónján, és várná, hogy körüllebegje majd egyszer a szentség glóriája. Nos, Casaroli bíborostól, a Vatikán immár nyugalmazott „miniszterelnökétől" tudom, hogyan tölti ténylegesen II. János Pál a napjait. Információm ugyan még a merénylet előtti időszakra vonatkozik, de bennfentesek szerint II. János Pál - aki különben börtönében bocsátott meg török merénylőjének - azóta sem sokat változtatott munkarendjén. Ezt hihetővé is teszi fizikai munkán felnőtt és sporthoz szokott, átlagon felüli erős szervezete. (Azt is beszélik különben, hogy amikor Krakkóban csomagolt, a házvezető apáca kérdőn tekintett a fürdőnadrágra: - Természetesen visszük Rómába is, kedves nővér. S a Castel Gandolfo-i nyári lakban uszoda épült. A szentatya négyszáz méteres kondíciótréningjei legalábbis az első években - nyaranta szinte mindennaposak voltak.) Szezonár Már az uborka is Jelenleg az uborkatermelóknek önkorlátozáshoz kell folyamodniuk mondta az MTI munkatársának Tőrök Zoltán, a Földművelésügyi Minisztérium Agrár Rendtartási Főosztályának munkatársa az uborka túltermeléssel kapcsolatban. E növértyi kultúránál korábban a termelés igen kifizetődő volt. Magasak voltak az átvételi árak, ez egyre nagyobb termelésre ösztönözte az egyéni gazdálkodókat. Ám a terület növekedése ad hoc jellegű volt, s nem számoltak a valóságos piaci helyzettel. Az értékesítési lehetőségek az elmúlt időkben - főként a KGST piacainak összeomlása miatt drasztikusan romlottak. A termelés egy részét lehet Csupán a nyugateurópai országokban értékesíteni, mivel ezeken a piacokon nagy a konkurenciaharc mind az ipari feldolgozásra szánt, mind pedig a frissen fogyasztható áruknál. A magyar termelők versenytársaként jelentkeznek a spanyol és a bolgár gazdák, akik ugyancsak sok uborkát kínálnak, s emiatt magasak a minőségi követelmények, s nyomottak az árak. (MTI) Csehszlovák alkonzulátus Szegeden? A szomszéd ország nagykövete városunkban A magyarországi nemzetiségek között igen jelentós helyet foglalnak el a szlovákok. Földrajzi elhelyezkedésüket tekintvelegjlentősebb csoportjai a Viharsarokban, Szarvas, Békéscsaba és Tótkomlós környékén élnek. Ezeken a településeken régóta működnek a szlovák tájházak, néptánccsoportok, az anyaország kultúrájának ápolási fórumai. Szeged viszont a szlovák értelmiség centruma: itt dolgozik a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola szlovák tanszéke, innen sugározza adásait a televízió és a rádió szlovák nyelvű műsora. Mindenezen objektív tények figyelembe vételével egyértelmű, hogy a régió két központja, Békéscsaba és Szeged játszhatja a főszerepet a szlovák nemzetiség jövőbeni életében. Kormányközi egyezmény született arról, hogy a közeljövőben szlovák kulturális központ létesül Békés megye székhelyén. A nagykövet úr és a kíséretében lévő kulturális központ igazgatója szegedi A hungarológiai kongresszus s árosházi fogadásán teremteltek lehetőséget az újságíróknak, hogy találkozzanak a Szegeden tárgyalásokat folytató Rudolf Chemel irodalomtörténésszel, a Cseh- és Szlovák Szövetségi Köztársaság magyarországi nagykövetével és Karol Wlackovszki nagykövetségi tanácsossal, a Cseh* és Szlovák Szövetségi Köztársaság Kulturális és Tájékoztató Központjának igazgatójával. A baráti hangulatú beszélgetésen részt vett dr. Ványai Éva alpolgármester és dr. Szalai István, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója. Miután Bős-Nagymaros ügyében lezajlottak a pengeváltások s az újságírók kérdéseire Rudolf Chemel nagykövet mint „vízügyi szakemberré átvedlett" irodalomtörténész, képviselve kormánya álláspontját, elemezte az ügy politikai, gazdasági és szakmai oldalát, szó eshetett a szegedi látogatás céljáról és tartalmáról is. látogatását arra használta föl, hogy tájékozódjon egy következő lépés megtételéhez. Ez pedig nem más, mint egy városunk számára is fontos elképzelés: létesüljön Szegeden csehszlovák alkonzulátus és teremtődjenek meg a Budapesti Kulturális és Tájékoztatási Központ szegedi filidléjának feltételei. E két, egymással szorosan összekapcsolódó intézmény részint diplomáciai, részint kulturális, művészeti, informatikai és képzési feladatokat látna el. Segítené például a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola szlovák tanszékén folyó oktató munka színvonalának emelését. A Szegeden dolgozó diplomaták, nyelvészek, irodalmárok és kulturális Szakemberek ugyanis feladatokat vállalnának a főiskolai képzésben. A filiálé pedig a csehszlovákiai struktúra pandantjaként - a pozsonyi intézet testvérszerve lehetne. A megbeszélések során fölmerült. hogy miként teremthetnék meg e két intézmény működésének feltételeit. A alpolgármesternő egyetértésben a főiskola főigazgatójával - megfogalmazták abbéli szándékukat, hogy helyet kérnek a köztársasági megbízottól a regionális közigazgatási továbbképzés céljaira átformálódó űjszegedi oktatási központban. A tárgyaló felek óvtak ugyan a túlzott optimizmustól és hangsúlyozták, hogy az elképzelések mindkét résztől cseppfolyósak, ám ha a feltételek megteremtődnek, 1993 őszén megkezdődhetne a munka. S ez mindenképpen a két nép kapcsolatainak erősödését és szellemi gazdagodását szolgálná. TT többlet, vlláminl a láthatatlan bevételek fedezik a külföldi adósságszolgálattal kapcsolatos kamatkiadásokat. Mivel a folyó fizetési mérleg hiánya az erre az időszakra tervezett 1 milliárd dólláros deficittel szemben csupán minimális mértékű, ez a/t jelenti, hogy nem nő az ország eladósodása. Sót hónapról-hónapra bővülnek a jegybank devizatartalékai. Míg az első öt hónapban a devizatartalékok 1.4-1,5 milliárd dollár körül alakulnak, június végén, július elején elérték az 1.7 milliárd dollárt, augusztusra megközelítik a 2 milliárd dollárt. Hárshegyi Frigyes szerint á folyó fizetési mérlegben júniusban kialakult javulás júliusban tovább folytatódik, s augusztusban is hasonló igányzat tapasztalható.(MTI) Téved d kormány, amikor a sajtóhoz való viszonyát úgy akarja rendezni, hogy lapokra teszi rá a kezét, meg saját lapokat alapittat. Téved, amikor azt gondolja, hogy most már három napilapja van, van neki. Mit ér ugyanis e lapok támogatása, ha 75-80 százalékos remmittendáfal dolgoznak? Mit ér, ha az amúgy is csekély példányszámból csak töredék jut el az olvasókhoz? Ez az eljárás csak arra jó, hogy életképtelen sajtóvállalkozdsokat tartson erőszakosan életben, Vagy ami még ennél is rosszabb: jó lapokat tegyen tönkre. Miként ez mostanában a Magyar Nemzettel történik, ahol arat az Hersant. A hír és információs rovat vezetőjét például árra hivatkozva akarják elküldeni, hogy tevékenysége túlságosan ellenzéki. Kormánypárti Téved a kormány hírek meg ellenzéki hírek? Micinda badarság! Közben a példányszám már 100 ezer alá zuhant, a veszteség havonta vagy tízmillió. Hasonló a helyzet a téyével, bár ott egy kicsit előrébb tartanak. Megszűnt például a Kabinetkérdések című műsor. Olvastam egy nézettségi mutatót, a teletext sugározta. Ezer emberből - hétre hét heten nézték a műsort; a tetszési indexről most ne is essék szó. Mondom, téved a kormány, amikor elégedetten hátradől székében: van már, ki engem támogat. A tömegkommunikációnak ugyanis csak egyik oldalát képes uralma alá hajtani: az információk összegyűjtését, válogatását és nyilvánossá tételét. Van azonban egy másik rész is: az információt el kell juttatni a befogadókhoz. Ez pedig erőszakkal nem megy. Nem lehet mindenkinek a kezébe nyomni az Új Magyarországot, s ráparancsolni, Hogy olvassa. Azt még csúk meg lehetne oldani egy központi áramszünettel vagy általános adókimaradással, hogy az Esti Egyenleget ne nézzék az emberek. Az viszont már rendkívül költséges, sőt technikailag szinte kivihetetlen volna, hogy minden családba őrt állítsanak a Híradó kötelező megtekintését biztosítandó. Az. emberek nem hülyék. Nem véletlenül vasznek például tömegesen Népszabadságot, Magyar Hírlapot, 168 órát vagy Hócipőt. Ugyanakkor makacsak is: ezen szokásuktól semmiféle adminisztratív módszerekkel nem lehet őket. eltántorítani. A kormány tehát akkor járna el helyesen, ha belátná: fölösleges drága pénzen saját sajtót működtetni. Költséges, Sok bosszúsággal Jár, és alig van hatása. Ehelyett egyszerűen ügy kell politizálni, hogy meglévő népszerű, olvasott-nézett-hallgatott lapokműsorok rendszeresen foglakozzanak vele. Persze ez a nehezebb. Különösen, ha a kormánynak talán két tagja van, akik félelem nélkül, okosan, hatásosan képes megjelenni bármely sajtóorgánumban. Ám a megoldás nem az, hogy teremtsünk a miniszterek színvonalának megfelelő, kiszolgáló sajtót. Épp az ellenkezője. MAROK TAMÁS Ki ez a pápa? rnsmm^mmmmmmiummmmmm 2. Nos tehát a mindennapok: háromnegyed hatkor kél. Fél-hárömnegyedórás meditáció után hétkor misézik. Néha a reggelit is tíz-tizenöt perces fogadás előzi meg, amelyen egy vagy több vendég van jelen Kilenctől tizenegyig dolgozószobájában tartózkodik Ekkor senkit sem fogad. Nagyon gyorsan olvas. És úgy fogalmaz is. Tizenegykor kezdődnek a kihallgatások, és tartanak háromnegyed kettőig. Az ebéd éppúgy mint a reggeli - munkaétkezés, vendégekkel. A pápa túl gyorsan eszik, és nagyon keveset. Mintha oda se figyelne arra, mit szolgálnak fel. Ebéd után fél órát pihen. Azután, ha jó az idő, breviáriumával felmegy a teraszra. Fél négytől nyolcig tanácskozik legbelsőbb munkatársaival, a Vatikán „vezérkarának" tagjaival, a kongregációk vezetőivel, akik jönnek a dossziékkal. Vacsora nyolckor. Kilenckor ismét a dolgozószobájában ül, vagy a kápolnában fejezi be zsolozsmáját. Tizenegykor van vége a munkanapnak. Casaroli bíboros szerint a pápa önelemző munkamódszerének legjellemzőbb mondata: „Nem sietek". De azt hiszem, ez a mondat csak akkor érvényes, ha a pápa nem utazik. Ez pedig II. János Pálnál elég ritkán fordul elő. ..Róma többé nem Rómában van." II. János Pál ezt Czesztohowában mondotta. A lengyel katolikusok legfőbb zarándokhelyén. (Különben onnan érkezik majd hozzánk.) Nem tudhatom egész pontosan, mit érthetett ezen a szentatya. Talán eszébe jutott Julius Slovacky költő 1848-as jövendölése: £ világ Viszályai közepett az Úristen szláv pápa számára készíti a trónt, ki nem fut el a kardok elől, mint az olasz. Elgondolkodtató, hogy az Olaszok, különösen a rómaiak az első megdöbbenés után hamar megszerették a „Papa polacco-t". Befogadták. Vajon miért? Talán csak azért, mert az olaszok nemigen nacionalisták? A szentatya egy ízben lengyel kispapok előtt - azok kuncogása közben - fgy gondolkodott hangosan: - Rómában azt mondják nekem, hogy az a jobb, amit a leírt szövegen kfvül mondok. És ez a „szövegen kívüli", zseniálisan rögtőnzó, nagy Szónoki és színészi képességekkel, de ugyanakkor nagy szellemi és lelkierővel, mély meggyőződéssel rendelkező „show-man" pápa kezébe vette a zarándokbotot, hogy végigjárja a világot. És mindig a saját szövegét mondta. E szöveg tanalma pedig - az Istenbe, Jézus Krisztusba vetett mélységes bizalom mellett talán elsősorban az emberi jogok melletti feltétlen kiállás volt. S ezt a tartalmat nemcsak a Szent Péter tér vasárnapi áldásai visszhangozták, hanem az első, a második, de főként a harmadik világ székesegyházai terei. Vele kapcsolatban legnagyobb élményem Chiléhez fűződik. Ahhoz a stadionhoz, amelyben Pinochet különítményesei ezreket öltek, kínoztak meg. Az utazás előtt nem kevesen rosszallották a hívők között is; jelénlétével a szentatya - akarva-akaratlan „hitelesíti" a diktátor hatalmát. De ott a stadionban - a prédikáció közben elsápadó Pinochet jelenlétében - II. János Pál élesen és egyértelműen ítélte el a terrort. az emberi jogok semmibevevését. Ezután pedig magához ölelt egy diákot, aki nemrég jött ki a börtönből. Joggal mondhatta róla léhát az észak-brazil éhségövezetek híres főpapja, a katonai diktatúrák első számú közellensége, Don Helder Camara - akit Jó vagy rosszakarói „vörös bíborosnak" is neveznek; „olyan embert ismertem fel II. János Pálban, akit ném puha viaszból gyúrtak, hanem szívós és tartós anyagból." Mint köztudott, ez a pápa nemigen rokonszenvezett a különösen Latin-Amerikában elterjedt felszabadítást teológiával, amelynek gyakorlati megtestesülései a nyomor és az elnyomás ellen küzdő, a világi baloldallal is együttműködő, milliókat tömörítő bázisközösségek. Valószínűleg féltette az egyházat, hogy összekeveredik a napi politikával. Nicaraguában láthattam: miután a pápát fogadó, akkor még sandinista kormány kulturális miniszteré, a világhírű pap-költő, Emeste Cardenal kezet csókolt - II. János Pál kissé atyásan - de azért szentatyásan is - jobb kezének mutatóujjával mintha figyelmeztette volna az előtte térdelót: „Vigyázz fiam, vagy pap vagy, vagy miniszter." Akkoriban nem egy német, osztrák, francia, holland, belga és amerikai teológus, illetve püspökök vélekedtek úgy: a pápa a politikához való viszony tekintetében mintha kissé más mércével mérne Lengyelországban és Latin-Amerikában. Egy azonban bizonyos: ez a pápa hallatlan népszerűségét nem egyszerűen annak köszönheti, hogy ha kell, harminc nyelven üdvözli a híveit. Nemcsak annak, hogy tud spanyolul tréfálkozni, lengyelül és franciául énekelni. Hogy a New York-i Madison Square Garden oszlopai alatt a dob ritmusát követve úgy tapsolt, mint egy vérbeli Rolling Stones rajongó. Egy régi lengyel barátja azt mondta róla: ha nem lett volna belőle pápá, nagy diplomata vagy kiváló kőműves lehetett volna. Szinte mindent jól Csinál. RÓBERT LÁSZLÓ