Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-10 / 187. szám

SZOMBAT, 1991. AUG. 10. DÉLMAGYARORSZÁG HANGSÚLY 3 Póthitel a gyerekeknek '„Fogjunk össte. segítsünk a gyerekeken! Mentsük meg az intézményeket! 4c állami költségvetés 199l-re csak töredékét vállalja az óvodai ellátás költségének. a napközi otthonokhoz egyetlen fillérrel sem járult hozzá. Veszélybe kerültek az óvodások, napközisek, a gyerekek." A Pedagógusok Szakszervezetének budapesti IV. kerületi bizottsága tette közzé - a Népszabadságban - a fenti vészjósló sorokat, és kéri a pedagógusokat, hogy támogassák aláírásukkal felhívásukat, amit a kormányhoz óhajtanak eljuttatni, mégpedig annak érdekében, hogy a '91-es költségvetés ne ismétlődjék meg. A budapestihez hasonló vészjelek tapasztalhatók-e Szegeden? E kérdés megválaszolására kértük a bölcsődék igazgatóságának gazdasági igazgatóját és az városi önkormányzat közművelődési és közoktatási irodájának vezetőjét. A bölcsődék gazdasági igazgatója. Németi Gyuláné tájékoztatása szerint Szegeden az önkormányzat előteremtette a város bölcsődéinek fenntartásához szükséges összeget. Az eredetileg - '91-re szánt - 150 millió forintot 170 millió 319 ezerre emelte. Ez évben mindent megtesznek azért, hogy a pillanatnyilag rendelkezésre álló 1164 bölcsődei helyet megtartsák. Erre már csak azért is törekedni kell. mert a bölcsődék iránti igény megnövekedett az utóbbi évben. Egyre több édesanya kényszerül a gyes, gyed helyett gyermeke bölcsődei elhelyezésére. Az anya-gyerek kapcsolatnak ugyan nem használ, de a családi kasszának mindenképpen, ha a napi 38 forintos bölcsődét választja. Az idén 1300 kisgyermeket írattak a szegedi bölcsődék 1164 helyére. A 170 millióból igen takarékos gazdálkodással tudnak csak kijönni. Ez azt feltételezi, hogy igyekeznek felkutatni az árengedményes vásárlási lehetőségeket, csak a teljesen használhatatlan dolgokat képesek űjjal pótolni, és kizárólag a legszükségesebb javíttatásokat végeztetik el. Az energia-áremeléssel járó többletköltséget azonban még ily szigorú takarékosság mellett sem tudják kigazdálkodni. Az energiaáremelés 2.5 millió forint pluszköltséget jelent számukra. Ezt az összeget az önkormányzattól kérik póttámogatásként. - A szegedi önkormányzat tíz körömmel ragaszkodik a város fenntartásában levő óvodákhoz, napközikhez, hiszen biztosítani kell az alapellátást a gyermekek számára - mondotta elöljáróban Puskás Albertné, a közművelődési és közoktatási iroda vezetője. A 60 közül egyetlen óvodát sem zártak be. mi több. sikerült a pedagógiai érdekeket is érvényesíteni, hiszen csoportok összevonása sem vált szükségessé. Igaz ugyan, hogy a belvárosi, illetve a lakótelepi óvodákban a zsúfoltság jellemző, a peremkerületekben viszont ideális létszámú gyermekcsoportok vannak. Az önkormányzat 233 millió 357 ezer forintot biztosított - '91-re - az óvodák működésére, fenntartására. Ez az összeg az energiaárak emelése miatt nem elegendő. A póttámogatás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az év végéig zavartalanul működhessenek az óvodák, s ez ugyanúgy igaz az általános iskolák alsó osztályainak napközijeire. A bölcsődék gazdasági igazgatója és a közművelődési iroda vezetője egyaránt hangsúlyozta: a póthitclek előteremtése nem lehet csak az önkormányzat terhe és feladata, hanem az állami költségvetésnek is részt kell vállalnia ebből. Úgy tűnik hát, hogy eme óhaj vagy követelés nemcsak a budapestiekben fogalmazódott meg. Szegeden ugyan még nem kényszerültek bölcsődék, óvodák, iskolai napközik bezárására, mint a fővárosban, ám hol a biztosíték arra. hogy az önkormányzat elő tudja teremteni a gyermekóvó -és nevelő intézmények létezéséhez elengedhetetlen póthiteleket. KALOCSAI KATAUN A nemzetköziesült magyarságtudomány Kristó Gyula a történészek megtéréséről - Mi az oka annak, hogy a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság eddigi kongresszusain nem vettek részt a történészek ? - Ki kell igazítanom, azt mondanám. hogy ilyen sokan, mint a szegedi kongresszuson, még egyik előző hungarológiai tudományos fórumon sem képviseltették magukat. Ennek egyértelműen politikai oka van. Mint a Társaság elnevezése mutatja, ez hivatalosan az irodalmárok, nyelvészek, néprajztudósok nemzetközi szervezete. A 70-es évek végén, amikor megalakult, az óvatos politikai nyitás idején, nyilvánvalóan nem akarták elriasztani a szomszédos országok magyar tudományosságának képviselőit azzal, hogy beengedik a sáncok mögé a magyar történészeket. Ez lehetett a politikamentesség nyilvánításának egyik módja, hiszen tudjuk, a történelem sokkal több ponton érintkezik a politikával, mint mondjuk a nyelvészet, vagy akár az esztétikai vizsgálódásra koncentráló irodalom. Racionálisan persze a gyanúja sem merülhetne föl annak, hogy a világ magyarságtudománynyal foglalkozó kutatóit tömörítő szervezet nem szigorúan tudományos alapokon áll, de hát mindannyian tudjuk, hogy politikai-hatalmi körökben nem mindig a ráció az űr. Olyan légkörben, amikor már az is gyanús, ha négy-öt magyar összehajol, hogyne lenne gyanús, ha még történész is van közöltük... Az óvatoskodó politika egyik leszerelő hadmozdulatának „köszönhető" tehát, hogy a magyar történészek kívül maradtak a Társaságon. Ennek van most vége. - Csakhogy időközben megalakult a magyar történészek saját világszervezete is. Nem lesz zavaró a párhuzamosság? - Nyilvánvalóan figyelembe kell venni azt a tényt, hogy tavaly létrejött a Magyar Történészek Világszövetsége, de nem hiszem, hogy a szervezeti formának nagyobb lenne a jelentősége, mint annak az örvendetes változásnak, hogy valamennyi országban, beleértve a szomszédainkat is. sokkal szabadabban lehet a hungarológiai kutatásokkal A hétfőn Szegeden megnyíló hungarológiai kongresszusnak egyebek mellett az lesz az egy ik különlegessége, a korábbi a budapesti és a bécsi - találkozóktól eltérő vonása, hogy minden eddiginél tóbh történész vesz részt, illetve tart előadást. A nagyszabású világkongresszust rendező intézmény, a József Attila Tudományegyetem történész professzora, dr. Kristó Gyula nemcsak az előkészítő bizottság tagjaként szervezte a kongresszust; személyes tudományos kapcsolatainak is köszönhető, hogy a nyelvészek, irodalmárok, néprajzosok mellett immár a történelem kutatóit is a hungarológusok között tudhatjuk. Ennek a ténynek a hátteréről-jelentőségéről, s a központi téma, a peregrináció - más szóval: az idegenjárás - időszerűségéről beszélgettem dr. Kristó Gy ulával. könnyen lehetett bárki magyar történész. Vagyis már önmagában a témaválasztásból rásugárzott az emberre valamiféle ideologizáltság. Ez a körülmény kétségtelenül alkalmas volt arra, hogy megosztódjék a történetkutatók tábora, méghozzá ellentétes politikai irányultságok szerint. Érdekes módon a dolog fordítva is működött. Mivel nem volt nyílt terep a napi politizálásra, mindazoknak, akiket foglalkoztatott az akluálpolitika. a történelem nyelvén lehetett kifejteni a gondolataikat. Ezért is futott föl a mindannyiunk által ismert mértékben a történelem iránti érdeklődés. Ez volt a példabeszédek terepe, a történelmi tárgyú dolgozatokban üzentek a hatalomnak, a jelenkornak a jelenkorról. A közelmúlt robbanásszerű kelet-európai változásai óta senkinek sem kell a történelembe belemenekülni. aki politikával akar foglalkozni. Vagyis a tudomány megtisztult a korábbi politikai hangoktól vagy felhangoktól. - A tudósok társasága pedig az inkább politikusi, mint kutatói vénájú emberektől? - Nem fogalmaznék így. mert nem arról volt szó. hogy a politikai érdeklődésű történészek munkája mögött nem volt valódi tudományos teljesítmény. De biztosan nem véletlen, hogy a mai politikusok között rendkívül sok a történész. Az is nyílt titok, hogy aki ma miniszterelnök, honvédelmi miniszter, külügyi vagy honvédelmi államtitkár, brüsszeli foglalkozni, mint eddig. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a filológiai társaság eddig sem volt zárt a történészek előtt, csak mondjuk nem kapacitáltak bennünket túl nagy hévvel a belépésre. - Ha jól tudom, professzor úr is ott volt már a 76-os bécsi kongreszszuson is. - Igen. mert annak kifejezetten történeti témája volt. a két század vége a Duna-medencében, tehát a 18-19. század, illetve a 19-20. század fordulója. A többi történészek azonban fájdalmasan hiányoztak a bécsi kongresszusról, tehát a témát ott is inkább a néprajz és az irodalom felől közelítették. Szegedén már nemcsak azt regisztrálhatjuk, hogy a 14-ből két szekcióban dolgoznak majd: a számszerű mutatók mellett érvényesül egy tartalmi sajátosság is, nevezetesen az, hogy alig húzható határvonal a tudományok között, nehéz megállapítani tehát, hogy hol végződik az irodalom és hol kezdődik a történelem, nem is szólva a művelődéstörténet besorolásáról. - Nem játszott-e szerepet a történészek egymás közötti megosztottsága abban, hogy kimaradtak eddig a hungarológusok köréből? - Bizonyára... Egy magyar nyelvészettel foglalkozó tudóst sosem lehetett nacionalizmussal vádolni, egy történészt annál könynyebben. Az elmúlt évtizedekben állandóan rettegni kellett a beskatulyázástól. Ha nem is nacionalista, de „hungarocentrikus" egynagykovet. vagy varsói kulturális tanácsnok, tehát Antall József. Fur Lajos. Katona Tamás. Raffay Ernő, Granasztói György. Körmendi Adrienn ezekben az években, amíg ezeken a posztokon vannak, történelemmel nem tudnak foglalkozni. Arra természetesen nem tudok és helyettük nam is szeretnék válaszolni. hogy miért cseréltek pályái; az eredeti témához visszatérve: az biztos, hogy miután szabadon politizálhat. aki akar, a történelem iránti közérdeklődés feltűnően megcsappant. A szegedi kongresszus témái között tallózva pedig az is föltűnhet, nogy a történészek túlnyomó többsége középkori, vagy legföljebb kora újkori tárgykört választott. - A történészek jelenléte tehát nem hordozza azt a veszélyt, hogy napi politikai, tehát kényesnek számító témák kerüljenek elő? Éppen azt próbáltam megvilágítani, hogy nincsenek kényes témák a tudományban, legföljebb a politikában, s a kettő mára szerencsésen szétválasztódott. Elmúlt a jelbeszéd ideje. Mint ahogy annak a politikai óvatoskodásnak is, amiről elöljáróban beszéltünk. Ha tehát arra gondol, hogy a mai Kelet-Európa nemzetiségi problémáinak előkerülésétől lehet-e tartani, vagy olyan vádak ébredéséről, hogy itt valami magyarkodásról lenne szó, egyértelműen nemmel kell válaszolnom. A peregrináció, vagyis az idegenjárás, a magyarok a világban és a külföldiek Magyarországon, mint téma egyenesenatra utal. hogy nemzetköziesült a magyarságtudomány. Szinte nincs olyan előadás, amely csak magyar bázisú lenne. A történelmi változások is alájátszottak az 1986-ban meghatározott -Jémának: Szegedre szabadon elperegrinálhatnak, elvándorolhatnak a világ minden részéből a magyarsággal rokonszenvező kutatók. SULYOK ERZSÉBET miWmBmMmmmmmMliMmmSiMtmmmmSmmmm&memtXmtm Papp Gábor festőművész, jobboldali házJakónk volt. Nagy, üres termekből álló lakása egyik része a városházára, a másik a Páva-vendéglőre nézett. Talán ebből a lakásból nézhette annak idején Mikszáth (hiszen akkortájt még nem takarták el a kilátást emeletes házak) a „sziszegő kígyó"-ként Rókus felől betóduló áradatot 1879. március 12-én. Fiatal festőként a Székelyföldről került Kolozsvárra, majd innen az Alföldre, mely vidék simaságát nem tudta megszokni. Az elsó háború idején már ismert művésziörökben. A Tanácsköztársaság idején a Szegedi Képzőművészek Szakszervezetének elnöke is volt. Mint művész - úgy látszik ez illett egyéniségéhez - a sötét tónusokat kedvelte. Mondják, bohémkörökben sohasem nevetett az anekdotákon. Faarccal ult. hallgatott mogorván művészösszejöveteleken is. Egy alkalommal nagy sikert aratott az a vicc, amely arról szólt, hogy a tanyai magyart gyereke megkérdezi a pesti állatkertben a víziló előtt: - Nézze mán... idösapám... ügye ez a hattyú...!? Harsány hahota robbant ki erre. Csak Papp Gábor hallgatott. Aztán tovább folyt a viccelődés, mindenről, politikáról, társaságról. Egy óra is eltelt, mikor váratlanul valaki elkezdett hahoúzai, térdeit verdesve. Papp Gábor volt. Akkor érkezett el tudatához a rég elhangzott anekdota, minduntalan ezek a szavak törtek elő belőle: - A hattyú... hahaha... a hattyúú...! A 20-as évek végén a sokat emlegetett művésznyomor egyik képviselőjét láthattuk Papp Gáborban. Ez az állapot persze nem csak őreá volt jellemző. Emlékszem, Cs. Joachim Ferenc festőművész feleségével s két gyermekével nálunk, egy kis szobában húzta meg magát szolidaritásból, mint apára egyik harctéri társa. Nem hiszem, a szegedi művészek közt lett vclna elesettebb Papp Gábornál. Előbb említett üres lakásában keret nélküli festett vásznak egymásnak döntve, a fal mellett sorakoztak. Üresség és piszok töltötte ki a lakást. Mosáilu edények, hulladékok, orvosságosiivegek. Csongor Győző A Zsótér-ház gyermekei (21) ÍV:***:.':?:*^ „..szerző bemutatja a Zsótér-ház gyermekeinek bámulata tárgyát, a hatalmas esernyőt s annak tulajdonosat, gyereknéven „Bab Gábor"-t..." Legalábbis - ez volt a rögeszméje. Lakásában szinte meztelenül mászkált. Egyetlen ruhadarab egy magára csavart piszkos törülköző volt. így jött át egyszer hozzánk, csontjai kilátszottak, mint Don Quijote-nak, hóna alatt hegedűjével. Anyám s mi rémülten menekültünk előle. Pedig nem is akart mást. csupán egy kis sót kölcsönbe, talán egy kis szenet vasalójába, hogy viszonzásul eljátszhassa kedvelt zeneszámát, Bazzini-tól a „Manók táncát"... Lakásában villanyszámlát sohasem fizetett. Mondták, fejszével fenyegette meg a számlát hozó hivatalnokot, aki ezért bosszúból (!?) elvágta a villanydrótot. Állandóan a remény éltette, hogy egyszer még vagyont kap képeiért. Ha majd hírességek, Rothermere lord, Serédi bíboros, akár Vilmos császár portréját készíti el... Pénzén vesz majd Rolls-Royce autót, amellyel beszáguldja Londont, Párizst. Végül is - zárt intézetben halt meg szegény 1931-ben, 59 éves korában. O volt első drámai próbálkozásom főhőse. A „színmű", melyet kéziratban, több változatban most is őrzök, ilyen címet viselt: Bab Gábor Búja, avagy egy művészről, kinek soha sincs pénze... Vígjátéknak készült 3 felvonásra tervezve, két színváltozatban... A sors iróniája, ez a darabom előadásra sohasem kerü It. Hamvába halt próbálkozás volt, akárcsak apám komoly első irodalmi kísérlete, egyfelvonásos dráma „Borúra derű" címmel, Szeged árvízi napjairól. _ i qsW.aCWWTt rtMMMIilitillTH smssssss®® tabletták üres tasakja szanaszét. Többnyire Seehofferpirulák. Ez volt gyakorta szedett gyógyszere. Mi. gyerekek, nem tudtuk még, az mire jó. Bennünket mint küldöncöket használt - filléres borravalókért. Mi hordtuk neki a tejet, üvegben, a kenyeret a boltból. Engem egyszer Dorozsmára küldött, az Eszes-malomba, hogy annak tulajdonosától vasaljam be valamelyik képéért a tartozását. Persze sikertelenül. Hiszen engem, mint gyereket könnyen le lehetett rázni. Aztán, szégyelltem is az efajta szerepet. Kopott ruhájáról az egész városban ismerték. Ehhez tartozott széles művészkalapja s a hóna alatt hordott hatalmas, kofa-esernyője. Ez hozzátartozott festőfelszereléséhez. Ezt ütötte fel a Széchenyi-téren, mikot a paprikát áruló asszonyokat örökítette meg. Ez egyébként akkoriban másoknak is igen jó téma volt. Ót különcnek nézték, nem is tartották normális egyénnek. Hogy miket is festett? Emlékszem, egyik képe anyját és nővérét ábrázolta asztal mellett ülve, kártyázás közben. Csakhogy a kártyák helyére eredeti Piatnikkartonlapokat ragasztott. Bolondnak nézték hát - jóllehet csupán megelőzte korál! Egy másik képe szintén nagy port vert föl. A „Holdvilágos este" cíművel. Képzeljünk el egy sötétre mázolt vásznat, függőleges irányú párhuzamos vonalakkal, mint fatörzsekkel s ezek között egy sárga foltot a kerek holdkorongot jelképezve. Maga beszélte el, az egyik kiállításon el is lopták ezt az alkotását Az enyim gyerekes ostobaság volt. csupán annyiban érdekes, hogy valami magja lehet a festő hányatott, feldolgozatlan életútjának. Hadd idézzek ..iskoladrámám"-szatirikus szereposztásából: Babb Gábor festő. Vigyori Balambér úgyvéd. dr. Czibulka Antal úgyvéd, Dúló Lázár árverési végrehajtó. Bornemissza Gergely írnok, Blau Ignác zsibárus, I. és II. árverési hiéna. I., II.. III. sz. mentő s ezenkívül, mint a szereposztás végén, szokás szerint: hordárok, kocsis, rendőrök, lakatos és inasa, villanyszámlás s természetesen a szájlátó népség... A darab tartalma dióhéjban: Bab Gábor Karlsbadbó! érkezik haza s lakását földúlva találja. Nemsokára megérkezik Vigyori, az árverési hiénákkal. A festményeket elviszik a Peri-féle szállítási vállalkozó raktárába. A művész a ház kapuja előtt összegyűlt népet próbálja a maga igaza mellé állítani. Megjelennek a mentők is, hogy a dúhöngőt elszállítsák. A ház lakói Czibulkával végül is lecsillapítják. Végül is a főhős egyedül marad a vigasszal, miszerint még nincs veszve semmi, a szerencse reá fog mosolyogni, lesz még autója, villája, sok pénze. ,.haci"-ja. Reményét születendő képeibe helyezi. Ekkor hangzik föl a művész „nagyáriája" is: Festem én a lordot. Fiát, Harmsworthot. Serédi bíborost, A Schwarz ügyvédei Meg a fiát... No, meg a kis kuty a Inkát! Kis kuty a lukában legyen meg az öröme: S utolér a dollárok Özöne...! ..'.'"W (Folytatjuk) -úg&U. i „». i^j n'i nij'fir> w>i«i|