Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

SZERDA, 1991. JÚL. 31. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Alapítvány a szabadtériért, avagy miből lesz új nézőtér? Az elmúlt csütörtöki közgyűlés határozatot hozott a Szegedi Szabadtéri Játékokért elnevezésű alapítvány létrehozásáról. Aki hosszabb ideje figyeli a város kulturális-művészeti életét, intázményeinek sorsát, emlékezhet, milyen régóta nyilvánvaló már, hogy a Dóm teret elcsúfító, ráadásul katasztrofális műszaki állapotban lévő nézőteret ki kell cserélni. A szabadtéri igazgatósága évente menetrendszerűen elpanaszolja, mennyi pénzt emészt föl a „tűzoltómunka", a nézőtér szezononkénti úgy-ahogy fölújítása, a biztonságos üzemelés alapföltételeinek megteremtése. A nézőtér teljes átalakításának szükségességét soha senki nem vonta kétségbe, de eddig mindig megakadályozta a pénzhiány. Az Alapítvány létrehozásával annyi történt, hogy ezentúl van hova fizetni mindazoknak, akik segíteni szeretnének a nagy hagyományú - az idén éppen 60 éves - nyári játékok jövőjének biztosításában. Az alábbiakban az alapító okirat alapján ismertetjük az alapítvány célját s az eddig már meghatározott működési, szervezeti szabályokat. Az alapítvány elsődleges célja, hogy anyagi támogatást nyújtson „a nemzeti kulturális értékel képviselő, a város idegenforgalmi vonzását növelő Szegedi Szabadtéri Játékok működési feltételeinek javításához, mobil nézőtér kialakításához, a •színpadtechnikai létesítmények korszerűsítéséhez, a régi zsinagóga •felújításához - és annak a város színházi, zenei és művészeti műhelyeként való hasznosításához." Másodlagos célja a szabadtéri színházban nyújtott kiemelkedő művészeti teljesítmények díjazása. Az induló vagyon 500 ezer forint, amelyei az alapító, a szegedi közgyűlés bocsát az alapítvány rendelkezésére. A vagyon része a szabadtéri igazgatóság Klauzál tér 3. szám alatti helyiségei használati jogának értéke. Ez magyarul azt jeienti, hogy az igazgatóság jelenlegi irodáit átadják használatra valamely - nyilvánvalóan a használatért ^gtöbbet fizető - cégnek, s az így jjefolyt pénz az alapítvány vagyona lesz. Arról még nincs döntés, hogy hova költözik az igazgatóság; ez nyilván attól is függ majd, hogy a várható színházi szervezeti átalakulás hogyan érinti a szabadtérit. Ugyancsak az alapítványi vagyon része lesz a későbbiekben azoknak az adományoknak az összessége, amelyeket bel- és külföldi természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli szervezetek ajánlanak föl az alapítványi célokra amennyiben azokat a kuratórium elfogadja. A kuratórium 7 tagú, tisztségviselői és tagjai díjazás nélkül látják el feladataikat. A közgyűlési határozat szerint tagja a Játékok művészeti vezetője, a város kulturális ügyeivel foglalkozó alpolgármester, a pénzügyi ellenőrző bizottság, a városfejlesztési, a kulturális, valamint a jogi bizottság képviselője és egy idegenforgalmi szakember. Az elnököt maguk közül választják. Indulhat hát az adakozás. Gondolom, senki sem hiszi komolyan, hogy a nézőtér és a régi zsinagóga felújítása megoldható lesz kizárólag az alapítványi, remélhetően gyorsan növekvő vagyonból. Ahogy a fönt idézett okirat is fogalmaz, nemzeti kulturális értékről van szó, vagyis okkal-joggal számíthat a város költségvetési támogatásra. SE. Kiállítási előzetes A hét végén három kiállítás is nyílik Szegeden. A múzeum emeleti kiállítótermében id. Markó Károly és családja műveit láthatja a közönség szombattól több mint egy hónapig. A XIX. századi romantikus festő születésének 200. évfordulóját idén ünnepeljük. Markónak négy gyermeke választotta a festészet mesterségét, a Magyar Nemzeti Galéria őrzi ifj. Károly, András, Ferenc és Katalin alkotásait. Az apa 27 éves korától tíz esztendeig élt Bécsben, majd Itáliába költözött. Ez munkáin is nyomott hagyott, hiszen első alkotásaira igen nagy hatással voltak az italianizáló művészek: Claude Lorrain és Nicolas Poussen. „A legapróbb részletességgel festette meg a fák leveleit, a patak partjának virágait, a fűvel benőtt romokat. Művein azonban nem pusztán a táj megjelenítésére törekedett; ez nem illeszkedett volna a klasszikus hagyomány által megkövetelt modellek sorába. Antik, mitológiai, illetve bibliai jelenetek hátterévé tette őket, egyrészt oly módon, hogy soha nem a jelenet játszotta a főszerepei, hanem inkább ürügyet szolgáltatott a táj lefestéséhez. Másrészt az általa kiválasztott tájhoz rendelte a hangulatilag megfelelő jelenetel..."- írja id. Markó Károly művészetéről Hessky Orsolya művészettörténész, a kiállítás rendezője. A Magyar Nemzeti Galéria raktárából válogatott tárlat alkalmat ad arra is, hogy apa és gyermekei műveit összehasonlítsuk, hogy id. Markó hatását lemérjük egy következő generáció ábrázolásmódján. A múzeum Képtárában is kiállítás nyílik pénteken délután fél ötkor. Pit Ludwig darmstadti fotóművész Fekete-fehér és szín a falon című tárlatát Dr. Ványai Éva alpolgármester ajánlja a közönség figyelmébe. Egy órával később, fél hatkor a Szegedi dóm altemplomában Gyulay Endre megyés püspök nyitja meg Péreli Zsuzsa gobelinművész kiállítását. A neves textilművészről Frank János műkritikus így ír: „..a képzőművészet és az iparművészet között nem ismerek rangsort, csakis jó és rossz mű közölt, továbbá a művészettörténet a gobelint amúgy is a festészet egyik válfajának tartotta mindig. Lezajlott már a vita, hogy anakronizmus-e a gobelin manapság, vagy nem, hallottam már olyat is, hogy Péreli támasztotta fel ezt a műfajt, inkább úgy mondanám, ő ültette vissza trónjára." „Péreli Zsuzsa kiállítását Szuromi Pál művészettörténész rendezte. A szervezésben a szabadtéri játékok, a múzeum, a belvárosi plébánia és a városi önkormányzat munkatársai működtek közre. Kalaf ajánlotta Turandot: Adelaide Negri A művésznő Argentínában látta meg a napvilágot, de szülei olaszok. Színpadon Buenos Airesben debütált. Mégpedig egy operettben: Lehár A víg özvegyében énekelte Glavári Hannát. A Teatro Colon ugyanis úgy működik, hogy télen operát, nyáron operettet játszik. Azóta azonban csak operát énekel, mégpedig kizárólag olasz operát. Egyetlen kivétel akadt, ugyancsak a latin-amerikai ország fővárosában A varázsfuvolában énekelte az Éj királynőjét németül. - Á: Ej királynőjét? - hitetlenkedem. - Igen, igen. Most is el tudnám énekelni, de az utóbbi időben nem kémek rá. Inkább drámai szoprán szerepekre hívnak, ebből a hangfajból ugyanis hiány van a világon. - Az operaszínpadon melyik műben debütált? - Donizetti Lammermoori Luciájában „ugrottam ki" Bécsben. Eddig több mint ötven szerepet énekeltem, többek között az Aidát, a Toscát, a Traviatát, a Don Carlos Erzsébetjét, a Pillangókisasszonyt, a Nabucco Abigéljét, Bellini Beatrice di Tendáját, a Turandotot legalább nyolcvanszor, de legtöbbször a Normát: százötvenszer. Ezen kívül több ritkán játszott műben is felléptem. Ilyen volt például Puccini Saffója, amelynek a címszerepét alakítottam. A szerző egyébként Bellini kortársa volt. Vagy említhetném Petrella Jone című operáját. O meg Verdi kortársa volt, műve Pompeji utolsó napjairól szól, s címszereplője egy görög lány. Az idei Turandotban két új szereplő lép színre a két év előtti gárda mellett. A császárt Bárdi Sándor vette át Szabó Miklóstól, aki két évvel ezelőtt 80 évesen ezzel a szereppel búcsúzott el a színpadtól. Amikor címszereplőt kerestek, a Kalafot éneklő Dániel Munozt is megkérdezték. „Turandotra csak Adelaide Negrit hívják!"tanácsolta a tenorista, s az igazgatóság megfogadta ezt. - Ami azt illeti, az Ön repertoárja meglehetősen széles. Maria Callas óta kevesen voltak képesek, hogy egyszerre énekeljék a Luciát és a Turandotot, azaz a koloratúr-, és drámai szoprán szerepkört... - Nekem szerencsém van, mert a hangom széles, és sötét színű, ugyanakkor mozgékony is, a futamokat is győzőm. Ez természeti adottság, de azért nagyon sokat dolgoztam, hogy ennyi mindent tudjak énekelni. Am nagyon fontos, hogy a különböző feladatok között legyen időm pihenni, „átállítani" a torkomat. - Melyik a kedvence? - Norma. Ebben a szerepben szinte minden benne van, rengeteg lehetőséget nyújt az énekesnőnek Szép legatót éppúgy kell énekelni benne, mint pianókat, érvényesülhet a hang ereje, a jó magas regiszter, és a koloratúrkészség. - És Turandot? - Benne leginkább az a fejlődés izgat, ahogyan jéghercegnőből szerelmes lánnyá változik két felvonás alatt. Ezt ábrázolni hangban és színészileg a legnehezebb feladat. Itt, Szegeden kimarad az utolsó kettős, amelyet már nem Puccini fejezett be. csak a vázlatai maradtak fönn. így egy kicsit nehezebb dolgom van. A befejezést egyébként énekeltem már több változatban. Legtöbbször úgy oldják meg, hogy a szerelmi kettőst meghagyják, de Turandot csók utáni áriáját kihagyják. De volt olyan előadás is, épp a közelmúltban Buenos Airesben, ahol a teljes 15 perces duettet előadtuk, az áriával együtt. MÁROK Sztárok és (sztár)gázsik Sokféle találgatást lehetett hallani a szabadtérin fellépő művészek tiszteletdíjáról, gyakran jóval nagyobb összegek kerültek szóba a valóságosnál. A sokszázezer forintos gázsikról keringő mendemondák eloszlatásának legegyszerűbb módját választottuk: Balázsné Winkler Zsuzsától, a Szegedi Szabadtéri Játékok megbízott igazgatójától kértünk információkat, aki egyben a gazdasági igazgató is. Mint megtudtuk, a rendezők honoráriuma 120 és 200 ezer forint között mozog, ami attól függ, hogy a darab felújítás-e vagy új produkció, és attól is, hogy hányszor adják elő. Főszerepet éneklő magyar operaénekesek és a karmesterek 50-70 ezer forintot kapnak fellépésenként, míg idén a külföldi sztárok előadásonként 2500-4500 dollárt könyvelhetnek el. Az operaelőadásokon közreműködő színházi kórus tagjai a Hunyadiért 9 ezer forintot, a Turandot két előadásáért 12 ezret, ugyanezért a Vaszy-kórus tagjai 6 ezer forintot kapnak. A Hunyadi Lászlóban a Palotást fejenként 4500 forintért járták el a táncosok. A szimfonikus zenekar muzsikusai hangszerenként változó mértékű juttatásban részesülnek, például a Turandotért 8000-9200 forint közötti összegeket vehetnek fel. A Macskákban fellépő operaházi profi táncosok a 6 előadásért és a próbákért összesen 75 ezer forintot kémek. A Macskákban és a Mária evangéliumában főszerepet játszó neves színészek esténként 20-26 ezer forintért lépnek színpadra. Mária evangéliumáért a hat szerzőnek a jegybevétel 15 százalékát fizetik ki honoráriumként, míg a Macskák jegybevételének 15 százaléka Lloyd Webbert illeti, 8-9 százalékát a magyar társszerzők kapják. A statiszták a próbákért 120 forintot, a 4 órát meghaladó próbákért 240-et, az előadásokért és a főpróbáért 200 forintot kapnak. H.ZS. Ha az ember fölállt az egykori Maros-töltésre, láthatta a ligetet, melyet az egykori főispánról neveztek el, akinél tehetségtelenebb ember ritkán ült főispáni székben ebben a városban. Sírja fölött, a Belvárosi temetőben hivalkodik a fölirat: CONDITOR URBIS. Városalapító!? Dehogyis. A nagy rekonstrukció idjén ő volt a főispán s a szolgalelkű kegyeletnek köszönhette, hogy utcát, ligetet kapott - érdemtelenül. A róla elkeresztelt liget, a helyi munkásmozgalom szegedi hőskorának egyik színtere volt. Szimbólummá vált a május l-jei proletár fölvonulásokkal kapcsolatban. Apai nagyapámat nem ismertem. Egyszerű cipészsegéd volt, azok közt tartották számon, akik 1890-ben elsőként ünnepelték május elsejét. 1888-ban, a szóregi űt mentén mulatóhely volt ez a liget. Hatalmas nyárfákkal, tölgyekkel és virágzó bokrokkal. Nemrégiben jártam a ligetben. A régi törzseket csupán egy pusztuló öreg fűzfa képviseli. A kegyelet cementplombázással próbálja megmenteni végső napjait... Hadd idézzek valamit a régi emlékekből: Bizony, hosszú volt az út gyalogmenetben, amíg a ligetbe kiértünk. A Zsótér-házból indultunk el, anyámmal s Artúrral. A ház gyermekei közül Zsolnay Bélával már kinn találkoztunk. Az elsó, ami föltűnt, a lovasrendór-készültség volt, amely a „sóhajok hídja" alatt gyülkekezett. Itt volt a belvárosi rendőr őrszoba. Napok múltán is csodálkoztunk a hatalmas lótrágyakupacokon, amit a toporgó rendőrlovak „termeltek" össze. Átmenve a Tisza-hídon, mindenütt ünneplőbe öltözött munkásasszonyokkal találkoztunk. Cipelték a gyerekeket, az enni-innivalót ki a ligetbe. Mint iskolásfiú, az 1927-28-as ünneplésre emlékszem vissza. Amerre a menet haladt, a padlásablakokból rudak nyúltak ki, lombokkal földíszítve. A csoportok énekelték: Itt van újra május elseje A levegő dallal van tele Zengedezzük hát mi is dalunk Mindnyájan testvérek vagyunk. " Csongor Győző A Zsótér-ház gyermekei (12) rnnmmmmtmummmmmmmmmmmmm ....„SZÉP LIGETEM VIRULJ CSAK S TE SZÍV, ÁLMODD A MÚLTAT MÉG EGYSZER ÁT: S LÉGY CSÖNDESEN™" (REVICZKY GYULA) !IIIMMIIItlWlillll8HSIIt!SI!8MlltllHWIl!HHiai Nyolcasával mentek a csoportok, a Bakay kendergyárból, a gyufagyárból s máshonnan is, többen a tüntetőkhöz álltak, énekelve: „Piros zászlónk, vörös zászlónk lobogtatja a szellő..." Régi veteránok - köztük Varga János - mesélték, hogy 1906-ban olyan tömeg vonult fel, hogy menetszélességben átfogták az egész utcát, olyan hosszú sorban, mint a Tisza-hídtól a rókusi állomásig. A sort két lovasrendőr vezette s százlépésenként egy-egy gyalogos rendőr haladt. Mit láttam én a Kállay-ligetben? Javában állt a bál. A fiatalok labdáztak, az idősebbek a fák hűvösében, a földre terített pokrócokon, sátorlap ponyvákon üldögéltek, vagy feküdtek. Előkerültek a „magukkal hozottak", azt kínálgatták. A liget egyik sarkában nagy tömeg vette körül a dalárdistákat, akik a proletárfiatalok előtt mindig irigylésre méltóak voltak, mert nagyszerűen állt rajtuk az egyensápka. (Tányérsapka, amelyekből néhányat most is őriznek a múzeum gyűjteményében,) Egymás után adták elő az emelvényen kórus-számaikat. Legnagyobb sikere Vámay Zseni szerzeményének volt: .. Megfordul majd a nagy sorskerék Szebb jövő hajnala int felénk " Meg a jeligének: ..Zúgjon dalunk, miként a fergeteg Egész világot ostromolja meg Ügyen a dal most erőnk hirdetője -..." Utánuk következtek a munkásszínjátszók. Ezek között már több ismerősöm akadt a Munkásotthonból. Akkor még ismeretlen volt a megafon. Az egyes műsorszámokat bádogtölcséren keresztül kiáltották be. Emlékszem a szavalatokra, Gyagyovszky versei mellett Csizmadia Sándor és Várnay Zseni költeményeire. Stern Dóri szavalta Apám két versét, a „Petőfi" és „Tolsztoj" címűeket. Itt láttam először életemben az úgynevezett „élő sakkot". Páholyban ültek mutatópálcával a „mérkőző felek". A bábukat színjátszók adták jelmezekben. Volt ott aztán tombolajáték, szerencsekerék, céllövölde, minden, ami a népünnepélyek tartozéka volt. Két fehér hajú, idősebb ember ragadta meg a figyelmemet. Az egyik Olejnyik József volt, a párt örök-tevékeny mindenese, a másik, aki ponyvától ponyváig járkált s mindenkihez volt egy jó szava, Pestalics bácsi volt. Ismertem már őt, sokat járt fel hozzánk a Zsótér-házba. hordva-„gyűjteményes" verses kiadásait. Később előkerült a cigány is Énekeltek, táncoltak öregek, fiatalok. Máshol népdalokat, mozgalmi dalokat énekeltek. Itt tanultam meg egyet, amelyet Dankó Pista ., Páros élet a legszebb a világon " című nótája dallamára énekeltek: „ Főbíró úr itten van a papiros. Én vagyok a... én vagyok az a piros. Mutassa meg. meddig ér el a keze. Büntessen meg, legyen boldogabb vele. De azért én maradok Aki voltam az vagyok, mert Legszebb zászló, a mi zászlónk, a piros!" Népszerű volt Matók bácsi, barnára sült arcával, akiről azt a rigmust költötték, hogy „Matók bácsi fekete, olyan mint a szerecsen a sötétben...". meg sokan mások, kiket később a '30-as években a munkások strandján sokszor viszontláttam. Külön asztalnál ültek a vezetőségi tagok. Lájer Dezső párttitkár, Apám, Olejnyik József, Dáni János s természetesen a fővárosi vezetőségi tagok (egy-egy alkalommal Kéthly Anna is). Nem hagyhatom ki Bucsezán bácsit sem, a Munkásotthon gondnokát. Valóban olyan volt ez a Kállay-ligeti munkásünnepély, mint az egyetlen búfelejtó nap a robotoló munkások életében. Másnap kezdődött a sorvasztó munka a napi megélhetésért. Igaza volt Pestalics bácsinak, érezve, halála előtt egy esztendővel, amikor „borús kedélyével járt-kelt a ligetben". Hadd fejezzem be soraival emlékezésemet: „ Illat árad. ezer színes virágok kelyhéből s mégis, hova lett az érzés szívemnek mélyéből? Ott jár, ott a Népmilliók Szenvedők sorában hol az inség. nyomor árad honi pocsolyában..." (Folytatjuk)