Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-25 / 173. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAQYARORSZÁQ CSÜTÖRTÖK, 1991. JÚL. 25. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARÓRSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Kárpótlás megváltás nélkül ? A Magyar Keresztény Mozgalom kárpótlási kérdéssel foglalkozó fórumán az országos elnök, dr. Endrey Antal rendszerezte a különféle ingatlanformákat, és felvázolta az azokkal kapcsolatos ellentmondó kárpótlás-tervezeteket. Alapvető probléma, hogy a kár és a kárpótlás mértéke nagyban különbözik egymástól. Az államosított lakások esetében a törvény mondja meg, hogy mennyi a kár, és nem veszi figyelembe ennek valódi mértékét. Egy négyzetméterért 800 forint a kárpótlás, noha például Hódmezővásárhelyen ma a panellakások négyzetméterenként 11 ezer forintba kerülnek, a téglából épültek pedig közelítőleg a duplájába. Súlyos probléma, hogy még ezt az aránytalan kártérítést a degresszió is sújtja. Vagyis a száz százalékosnak tekintett 800 forint négyzetméterenkénti árat csak 200 ezer forintig tudják téríteni, ezen felül - például 300 ezer forint esetében - már csak ennek felét, 400 forint négyzetméterenkénti árat fizetnek. S ami a legfelháborítóbb, 500 ezer forintos értékhatáron túl már a megállapított 800 forintnak csupán a 10 százalékát fizetik négyzetméterenként, vagyis mindössze 80 forintot. Dr. Endrey Antal szerint ez a legnagyobb szélhámosság, amit a magyar nép ellen valaha elkövettek. Nem tisztázott, hogy a tanya településnek tekinthető-e, jár-e utána kárpótlás. Nincs tisztázva az alapterület kérdése sem. Tehát például egy kétszintes ház esetében vajon csak az alapterület szerinti összeget térítik? A lakóépületeken kívüli melléképület, fészer, pajta, istálló tényleg azonos megítélés alá esik az ingóságokkal, az állatokkal, a gépekkel? Endrey Antal szólt a földvisszaadás ellentmondásairól, a jelenlegi gazdálkodási forma ésszerűtlenségéről és gazdaságtalanságáról. A mostani forma szerint hazánkban sajátos nagybirtokrendszer uralkodik, amelynek élén nem grófok és bárók, hanem állami tisztviselők és tsz-elnökök dirigálnak. Kevés ember dolgozik a tömegtermelésre beállított mezőgazdaságban, több embernek kellene a földből élnie. Mindeddig „fej" nélkül folyt a termelés, hiszen például a magyar búza 70 százaléka eladhatatlan, és ami eladhatatlan, az értéktelen. Minőségi termelésre kell áttérni. A termelőszövetkezet különben sem felel meg a magyar nép lelki alkatának. Kis- és középbirtokok kellenek, amelyek munkáját segítenék a beszerző és értékesítő szövetkezetek. Az MKM határozata elfogadhatatlannak tekinti a jelenlegi kárpótlási törvényt és követeli, hogy az Országgyűlés haladéktalanul törvényileg ismerje el a jogfosztott tulajdonosok tulajdonjogát az államosított ház- és földingatlanokat illetően. A kisajátított ingatlanok jelenlegi használói fizessenek méltányos bérösszeget a jogos tulajdonosoknak. Követelte, a kormány és az Országgyűlés tegye lehetővé, hogy a korábbi tulajdonosok régi ingatlanaikat rendezetten, és az ország érdekeinek figyelembe vételével saját kezelésbe vehessék át. Endrey Antal szerint az államosítások törvénytelenek voltak, hiszen az Alkotmányba ütköztek. A Polgári Törvénykönyv 115. szakasza szerint „a tulajdonjogi igények nem évülnek el", a 121. (2) szakasza pedig kimondja, hogy aki erőszakos úton, vagy bűncselekmény útján jut a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot. Endrey Antal okfejtése szerint tehát a jogfosztott tulajdonosok tulajdonjoga mind a mai napig fennáll. Mindez egyébként olvasható a Nemzeti Újság című keresztény magyar havilapban is. A volt egyházi ingatlanok kérdése is szóba került. Az egyházi nagybirtokot nem, viszont a valamikori iskolákat, papneveldéket, szociális otthonokat igenis kívánatos volna visszajuttatni az egyházaknak, lehetőleg azonnal és nem tíz év alatt, mint ahogyan azt az Országgyűlés tervezte. Néhány felszólaló rafináltnak és gonosznak minősítette a kárpótlási törvényt, mert olyan ravaszul van becsomagolva, hogy nemcsak az egyszerű ember, de még a hozzáértők sem igen ismerik ki magukat rajta. A kárpótlási jegy felhasználási módja antidemokratikus, hiszen eleve meghatározza, hogy mire fordítható. Nem tisztázott a külföld felé való kárpótlás kérdése sem, mivel a nemzetközi jog szerint - ha egy egyszerű példát veszünk - egy tehén esetében nemcsak ennek értékét kell megtéríteni. hanem a tejhozam, a trágya és az időközben világra jött borjak árát is. Az MKM mozgalom hódmezővásárhelyi nagygyűlése is bizonyította, hogy kárpótlás ügyben van még tisztázatlan kérdés, nem is kevés. P. T. Hőségtől piheg a föld, amelyet ezer éve szánt a magyar paraszt, illetve a legújabb korban a kollektív tulajdonos. Fölforr a gépekben a hűtővíz és fölforr a fejekben az agyvíz, mert (mint mindig) most is sok a baj. A gondok forrását (mint mindig) ki-ki más területen látja. Egyesek a tőkés rendet, mások az elvtársakat szidják. Az ország pártokra szakadozik, falvaink megosztottak, a családon belül is politikai viták dúlnak. Zajlik, pezseg az élet. De hiszen éppen erre vártunk az elmúlt negyven év egyhangú, posványos állóvize idején. És most sokaknak mégsem tetszik? Olyan ez, mint a házasság. Aki kint van, bekívánkozik, aki már bent van, az kikívánkozik. íme a mi örök, nem gyógyítható állhatatlan ságunk! De térjünk vissza az aratáshoz! Szomorú, kiábrándult betakarítás ez. Csodaváró lelkünk abban a naiv hitben ringatózott, hogy a sültgalamb majd a szánkba repül, más szóval az új, még meg sem valósított rendszer majd áldásaival halmoz el minket azonnal és feltétlenül. Keserű ez az aratás azért is, mert akik a húst, tejet, bort előállítják, teljesen ki vannak szolgáltatva néhányszám kommunista emlőkön nevelődött külkereskedő tehetetlenségének, vagy jószándékának. Bízhatnak-e ezekben az „urakban" kis és nagy termelőegységeink? Ki tudja? Sokan úgy érzik, ha a vámok és egyéb bürokrácia nem Aratunk gátolná, egyénileg jobban boldogulnának a nagyvilág piaci versenyében. Valóban: óriási erő és lehetőség rejlene abban, ha a termelők vagy az általuk alulról felépített, ellenőrizhető, leváltható ügynöki szervezet közvetlen kapcsolatba kerülhetne a piaccal. Maguk intéznék saját értékesítésüket, nem várva külső jótéteményre vagy csodára. Országépítő, felelősségfokozó tényező lehetne a gazdaság központosításának mérséklése. 1967-ben kényszerből, a csőd elkerülése végett megkezdtük a Jciskapitalizmus" építését. Már akkor kiderült a kollektivista termelőüzemek életképtelensége. Mégis (cinikusan és szégyentelenül) ideológiai ellenfeleinkhez fordultunk kölcsönért. Monopolhelyzetet élvező sajtónk és annak bértollnokai pedig bebeszélték a szellemi gyámság alatt tartott tömegnek: vidám barak mivoltunk nem a Nyugat könyöradományának, hanem a szocializmus erejének köszönhető. Szakmai tudásukkal visszaélve ezt olyan szuggesztív erővel sulykolták, hogy sokan még ma is nosztalgiával gondolnak vissza a tőkés dollárkölcsönökből teremtett vörös paradicsomra. Most a mesterségesen és alaptalanul fölsrófolt optimizmusunk után bűnbánattal és szomorkásán aratunk. A mainál jobbkedvű aratást majd csak akkor remélhetünk, ha az érdekből, vagy tudatlanságból a múlthoz húzók fölfogják, belátják, hogy mi a különbség a kollektív felelőtlenség és a privát érdekeltség között. Ha fölhagynak azzal az álszent, ostoba, hazug propagandával, hogy a kolhozból kikívánkozó bérmunkás-paraszt vissza akar témi a kaszához, sarlóhoz, faékéhez. Dehogy akar! Van neki a közösben kombájnja, gépe, korszerű istállója, modern berendezése, amelyik nem az államé, nem a munkásosztályé, hanem az övé. Az ő saját tulajdona, amit munkájával teremtett. A pártállam csődje után új tavaszt, új rendszert, új aratást vártunk. És mi lett belőle? Maradt a régi: a „Közös lónak túros a háta." Még köztulajdonban van a gyárak zöme, természetesen elvtársi vezetés alatt. A földeken sincs még igazi gazda, valódi tulajdonos. Olyan aratás folyik, amelyet a régi főnökök, volt párttitkárok, szolgalelkű személyzetisek és bólogató szakszervezetisek irányítanak. Mit hoz a jövő? Nem tudhatjuk. Pillanatnyilag még ott tartunk, hogy Magyarországon az arat, tarol, amit ködösítő hazugságok leple alatt átmentettek: a kollektivizmus. KÖVÉR KÁROLY A „volt marxisták" és a biológusok A Délmagyarország július 13-i száma ismerteti a József Attila Tudományegyetem volt marxista tanszékcsoportjának átszervezését, az oktatókat minősítő eljárást és a sorsukat eldöntő szavazás eredményét. Majd megjegyzi: „Ezt a fajta minősítést egyébként a rektor folytatni akarja, a következő kiszemelt egység a biotechnológiai tanszék". A két minősítés egyfajtájúnak titulálása félek, megzavarhatja a gyanútlan olvasót. Mi a helyzet valójában ? Egyrészt, volt egyszer egy jó hosszú ideig egyedül üdvözítőnek kikiáltott, kötelezően és kizárólagosan tanítandó és tanulandó ideológia. Az ideológiáról - szerencsére szép csendben - végleg bebizonyosodott, hogy egyedül nem üdvözít A három alappillér egyikéről, a tudományos szocializmusról Köpeczi Béla akadémikus, az éppen hivatalban lévő művelődési miniszter például egyszerűen úgy nyilatkozott, hogy az nem is létezik. Az ideológia oktatói kénytelenek voltak korábban tiltott, addigi nézeteikkel homlokegyenest ellenkező tanokat is bevenni oktatási programjukba. Az egyetemnek - érthetően - gondoskodnia kellett átvilágításukról, megállapítandó, hogy közülük ki a legalkalmasabb a mennyiségileg lecsökkent, minőségileg viszont jóval többet kívánó oktatási feladatok ellátására. Másrészt, a természettudományi karon körülbelül három éve alakult egy biotechnológiai tanszék válaszul arra a kihívásra, amelyet az ipar, az alkalmazások által a biológia számára felvetett gyakorlati problémák jelentenek. Sajnos, egy ilyen profilú tanszék létesítése, laboratóriumokkal való ellátása igen költséges, ezért folyamatosan át kell gondolni, hogy az eredeti tervekből az egyre romló anyagi körülmények mennyit engednek megvalósítani. Nyilván azokhoz az irányokhoz szabad csak ragaszkodni, amelyeknek szubjektív és objektív feltételei várhatóan biztosíthatók. Ehhez ugyancsak érthetően - minősíteni kell a tanszék eddigi munkáját. Ez két minősítési eljárás. A kettőt ugyanolyannak csak akkor tudnám tekinteni, ha mondjuk a biotechnológiáról kiderült volna, hogy nem létezik, a volt biológusoknak pedig szeptembertől azt kellene tanítani, hogy a növények nem a napenergiát hasznosítva építkeznek, hanem fotoszintézis helyett az éjszaka sötétjében elmélkedve valamilyen titkos forrásból táplálkoznak. Remélem, itt még nem tartunk. DR. HATVANI LÁSZLÓ egyetemi tanár, a JATE Természettudományi Kar dékánja „A Zöld Párt eddig semmit sem csinált" Kovács Márton, a Zöld Párt egyik szegedi vezetője a DM július 17-t számában éles támadást intézeti a Közgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága ellen. Megnyilvánulásainak stílusa, hangvétele arra enged következtetni, hogy a Zöld Párt máris megkezdte az 1994-es választási kampányt Nem keni ez még egy kicsit? Vajon mit csinált eddig a Zöld Párt? Vajon miért nem tudott egyetlen képviselőt sem bejuttatni a szegedi képviselőtestületbe? A Környezetvédelmi Bizottság felkérte a Zöld Pártot ez év februárjában a szoros együttműködésre. Kértük, közöljék velünk javaslataikat tájékoztassanak regionális környezetvédelmi elképedéseikről, programjaikról. Egy rövid „pMÜeöet" kutunk válásáé* Kovács Márton toUftóL Ezt az anyagot igazán nem tudjuk felhasználni annak az átfogó, komplex vizsgálatnak során, amelynek célja: év végéig Szeged város regionális környezetállapotának értékelése, majd egy középtávú környezetminőségjavító program kidolgozása. A Környezetvédelmi Bizottság nem dobálózott hangzatos politikai jelszavakkal, talán nem éltünk elégszer a látványos politikai akciók eszközeivel. A Zöld Párt ebből arra következtet, hogy „nem dolgozunk túl sokat". Nem a bizottság feladata, bogy saját mankáját értékelje, ezt megteszi majd a városi Közgyűlés, A jogos es korrekt kritikát elfogadjuk, megtiszteltetésnek vesszük. Elfogadhatatlan azonban számunkra az, hogy a környezetvédelem amúgy is lejáratott ügyét egyesek politikai célokra felhasználják Személyeskedésig fajuló megnyilatkozásaikban, saját vagy pártjuk népszerűsítésére, botránykeltésre. pusztán eszközként vegyék igénybe. Kérem a Zöld Párt helyi vezetését, határolja el magát Kovács Márton nyilatkozatától. Konstruktív javaslataikkal keressenek meg bennünket. Megítélésem szerint eddig sem zárkózott el bizottságunk az együttműködéstől. Senkit semmiből nem rekeszlettünk ki. Legalább húsz élvonalbeli környezetvédelmi szakemberrel, kautóvaL szakértővel tartunk folyamatosan kapcsolatot Bizottságunk nincs szerepzavarban. Ha nem azt a szerepet játsszuk el, amit elvárnak tőlünk, máris megvan az ítélet: a bizottság „nem túl soka! dolgozik". Óriási a zöld-ideológiát zászlajukra tűző politikai mozgalmak, pártok felelőssége. Nem szabad az ügyet napi politikai célok szolgálatába állítani, ezzel a közvélemény előtt devalválódik a mozgalom. Legyintenek és csak annyit mondanak: „na, ezek már megint civakodnak". A féligazságokban van némi igazságtartalom, ezért oly búrink Mi sem vagyunk elégedettek az önkormányzat működésével. A belső információáramlás lassú, nehézkes. Sok esetben csak az oem tud meg valamit, akire tartozik. Reméljük azonban hogy az átszervezést követően, az eddigi tapasztalatok felhasználásával év végéig egy jól működő, rugalmas, célorientált önkormányzati struktúrát tudunk Szegeden létrehozni A működőképesség megvalósítása nagyon komoly feladat, sokkal nehezebb, mint azt közülünk bárki is gondolta volna. Az önkormányzat nem fogja „megvezetni" a népet, és nem fog semmit „becsomagolni és beadni" senkinek! Az önkormányzati rendszer és a demokrácia ilyen és hasonló kájekraéeefcicl történő lejáratása egyetlen denaknükas politikai erőnek sem kfaet célja. Nagyon nehéz dolga lesz azoknak a pártoknak, a következő választási ciklusban, feltéve, ha bejutnak az önkormányzatba, akik most aktívan közreműködnek a szabad választásokon alapuló demokratikus intézményrendszer értékeinek devalválásában. Inkább azt kell tudatosítani a közvéleményben, bogy óriási a választás felelőssége, és ha rosszul mennek a dolgok, talán rosszul választottak? Megfontolandó kérdés mindenki számára, a következő választási ciklus kezdetéig. SZABÓ FERENC Mono(kini)-show Azonos című írásunk július 15-én jelent meg, melyre Kószó Jenő küldte el észrevéteit: Sohasem szerettem a kiméit, túlzó udvariasságot, emberi magatartást, de az elvárhatót igen. Nagyon is egyetértek a szőregi autóbusz vezetőjével, aki nem akart félmeztelen utast felvenni. Ha főnöke lennék, meg is dicsérném érte. Aki nyilvános helyen megjelenik, igenis legyen tekintettel embertársaira. Ha a rendes öltözék megkövetelhető az autóbusz vezetőjétől, akkor ne legyen kivétel az utas sem. Félmeztelenkedőket nemcsak a járműveken lehet látni, hanem az utcákon, üzletekben, élelmiszerboltokban is. Miért tűrik meg ezt? Következnek majd az éttermek, színházak, mozik? A nagy meleg nem lehet kifogás, gyártanak vékony szellős ingeket, trikókat. A nőket jobb ízlésűeknek tartom a férfiaknál, éppen ezért lepődöm meg, amikor szépen felöltözött nő oldalán félmeztelenül feszeng a férje vagy barátja. Különben a kánikula is viszonylagos dolog: fiatal hölgyeket látok térdig érő csizmában járni. Tájékoztathat-e a volt tanácselnök? A DM július 13-i, szombati számában közölték Talpai János Újszentiván község polgármesterének tájékoztatóját a tiszaszigeti határátkelőhely megnyitásáról. Tiszasziget polgárai és a képviselők egy része felháborodva olvasták a Polgármester Úr tájékoztatóját. Tudomásunk szerint az új választásokkal és a két község szétválásával már Talpai János - aki 1990. október l-jétől újszentiváni polgármester - nem illetékes sem a határátkelő, sem más. Tiszaszigettel kapcsolatos témában állást foglalni, újságol rádiót tájékoztatni. A tiszaszigeti önkormányzat polgármestere és képviselő-testülete ezelőtt is - 1991. július 2-i számukban a határátkelőhellyel kapcsalatban például - és ezután is készséggel ad tájékoztatást bárkinek Jólinformáltságban tetszelgő fogadatlan prókátorra Tiszasziget önkormányzatának és polgárainak nincs szüksége. Kiss ANTAL, TÁCSI IMRE, MÁRA ANDRÁS, VECSERNYÉS KÁROLY önkormányzati képviselők ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. Az özvegyi nyugdíjról Régi előfizető, Szeged: 1983-ban férjem meghalt, két gyermekkel maradtam egyedüL özvegyi nyugdíjat és árvaellátást kaptam eddig. Most kisebbik gyermekem is befejezte az iskolát, a nyugdíjfolyósító küldte az értesítést, hogy tovább nem jár nekem semmi. Szeretném megtudni, elmehetek-e korkedvezményes nyugdíjba férjem jogán? Vagy valamilyen fizetéskiegészítést kaphatok-e. mivel a fizetésem igen alacsony. Negyvennyolc éves vagyok, két gyermekem van. Férjemnek 28 éves munkaviszonya volt, nekem 24 éves. Nem mentem férjhez, élettársi kapcsolatom sem volt, csekély fizetésemből élünk. A féij jogán korkedvezményes özvegyi nyugdíj nincs, özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki két gyermek után részesül árvaellátásban, vagy rokkant, vagy az öregségi nyugdíjkorhatárt (1991. évben az 55. életévet) tdöfeöcte. Gyes és munkaviszony M. M. Szeged. Jelenleg gyesen vagyok egy gyermekkel, de nem állok viszonyban. Szeretném tudni, hogy a gyes folyósításának időtartama munkaviszonyban töltött időnek számít-e, ugyanúgy, mint a munkanélküli járadék folyósításának időtartama, vagy nem? Ha a gyes ideje alatt a munkavitzony megszűnik vagy már előtte megszűnt, nem számít munkaviszonyban töltött időnek a gyes csak akkor, ha a munkaviszony fennáll és a gyes idejére fizetésnélküli szabadságot vesz igénybe az anya. A munkanélküli segély vagy járadék szabályozásáról külön jogszabály intézkedik. DR.V.M.