Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-24 / 172. szám

SZERDA, 1991. JÚL. 24. DÉLMAGYARORSZÁG HIRDETÉS 7 Utcanévjárvány Aki nem velem, az... Körülbelül ezzel a (ki-)szólással egyenértékű Tápén, az iskolaigazgató-választás utáni feszült hangulat. Tortént. hogy a volt igazgató más munkakörbe került, s megbízott ügyvivő került a helyére. Mindez tavaly történt, s ment minden a maga megszokott - ám nem minden helyi tanár által elfogadott! - rendjén. Valami mégsem úgy megy, ahogyan kellene, ahogyan mennie kéne. Sokak szerint azért, mert a megbízott igazgató nem képes beilleszkedni, sót, elvárja, hogy mindenki az ő hangszeréhez igazítsa hangszerét. Hogy a tantestület tagjai miként vélekedtek erről az egyhúron pendülésról, hí\en tükrözte az igazgatóválasztás, amely pályázat útján tortént, ám mindössze egy pályázó volt: a megbízott igazgató Állítólag azért csak egyedül ő, mivel a pályázatot nem kellő széles korben hirdették meg, s így alig jutott túl a híre az iskolaépület falain. Nem tudom, lelkük rajta. Mindenesetre a választás könnyűnek tetszett, de a végeredmény enyhén szólva meghökkentő: fele szavazott a megbízottra, fele ellene. Azazhogy a reá szavazók éppen eggyel, nem többel! voltak többen a nemmel szavazóknál, s az az egyetlen egy éppenséggel a - végülis - megválasztott igazgató voksa lett. Ilyenkor ugy szokott történni (rendesebb helyekenj), hogy a megválasztott visszalép, mert (netán) etikátlannak tartja, s érzi (talán?), hogy nagyobb súlyt a nemmel szavazók nyomnak. Még akkor is, ha amazok vannak (azzal az eggyel) többen. Vagyis, ha valakire majdnem feleanynyian szavaznak nemmel, mint amennyien igennel, anIskolaháború Tápén nak nincs, és nem is lesz biztos háttere a működése idején! Ehhez a feszült hangulathoz hozzá kell vennünk, hogy a tisttességtelen és etikátlan választással a helyi részönkormányzat sem ért egyet, sőt, határozottan elutasítja! Véleményük szerint azért nem támogatják a kinevezett (?) igazgatót, mert Tápéra kerülését követően több ízben is kérték az együttműködésre, amelyeket sorban - rendre elutasított. Nem szavakkal ugyan, csak egyszerűen nem mutatta scmnji jelét annak, hogy együtt akarna, tudna dolgozni velük. Márpedig éz a legelemibb dolog lenne! Az utóbbi napokban pattanásig feszült a helyzet Tápén. Az igazgató kutatja, kik, miért szavaztak ellene. Pártolóinak meg - hihető szavak szerint! - fizetésemelést, osztályfőnöki státust ígért. Cselekedetével immáron két táborra szakította az eladdig viszonylag jól működő tápai tantestületet, ami semmiképpen sem tesz jót: sem az igazgatónak, sem a tanári karnak, s legfőképpen a diákságnak, akik gyanakvókká váltak, s kérdéses, hogy a forróvá lett ügy miatt hányan maradnak a Bálint Sándor iskola növendékei. Legtisztességesebbnek az tetszik, hogy új pályázat íródjék ki, amit üj választás kövessen: etikus, tisztességes, és olyan tiszta szellemű, aminőt a névadó szelleme mindenképpen megkövetel. Választóktól és választandó(k)tól egyaránt! IFJ. LELE JÓZSEF, A RÉSZÖNKORMÁNYZAT MEGBÍZÁSÁBÓL ÉS EGYETÉRTÉSÉVEL „Itt nem a gyerek a fontos" A tápéi Bálint Sándor iskolának három éve nincs igazgatója. Mint nemrég hírül adtuk, többfordulós pályázati kiírás után, minimális szavazattal választotta meg a tanári kar Iványi Józsefnét, a szeptember óta megbízott vezetőként ott dolgozó pedagógust Előtte egyetlen pályázó nem kapott elegendő igen szavazatot. A pedagógusok kollektív döntése persze nem elég a kinevezéshez. Hogy Iványiné alkalmas-e a poszt betöltésére, arról a tápéi részönkormányzat, az oktatási bizottság képviselői is szavaznak, s a közművelődési iroda is javaslatot tesz. Ezután következik a közgyűlés, a v árosatyák döntése. Néhány nappal ezelőtt Tápéról kis delegáció érkezett a szerkesztőségbe. Szülők és tanárok kértek meghallgatást, akik elmondták a lapunkban megjelent, Miért nincs Tápén iskola igazgató? című cikkből s a pletykákból értesültek a fejleményekről. Kérték nevüket ne írjuk ki, mert félnek az esetleges retorziótól. A Éljen a középszerűség Egyik pedagógus elmondta, azt hallották, sem a részönkormányzati, sem az oktatási bizottság képviselői nem javasolták a megbízott igazgató kinevezését. Fogalmuk sincs, milyen információk és tapasztalatok alapján döntöttek így. Szerinte a falu vezetői nem is ismerik a pályázót, hiszen a képviselő testület tizenegy tagja közül mindössze egy személy gyereke jár a Bálint Sándor iskolába. Az is lehetséges, hogy fölmérték Iványiné képességeit, s határozottsága, következetessége, szakértelme nem tetszik nekik - érvelt a tanárnő, majd így folytatta: „Pedig szeptember óta régre történik valami az iskolában. Hiába a középszerű emberek a hasonszőrűeket szeretik " A kolléga szerint azt pletykálják a faluban, a faluvezetés azért nem fogadja el Iványinét, mert március 15-én nem volt hajlandó az iskola gyerekeit felvonultatni az emlékműhöz. Meg hogy nem adta kölcsön a videókamerát, mikor ittjárt Torgyán József. „Azt nem látják - mondta -, hogy a megbízott igazgató beadott egy pályázatot a Közművelődési Alaphoz, s rögtön nyert vele 200 ezer forintot, éppen arra az elképzelésére, ami a tápéi hagyományőrzésre épülne. Iványiné nem angyal ismerték el beosztottjai - de számos vitatható tulajdonsága mellett hosszú távú koncepcióval rendelkezik. S azok megvalósulását fontosabbnak tartja, a népszerűségi indexénél. Iskolái akar, eredményeket." Tápé egyébként alkalmas hely erre, hiszen kevés a gyerek, 15-20 fős osztályokban remekül lehetne tanítani - vette át a szót egy másik kolléga. Aki úgy véli, ha Iványiné biztosra akart volna menni, akkor szeptembertől lett volna ideje, ígérgetésekkel, maga mellé édesgetni kollégáit. De mint az elmondottakból kiderült, a megbízott igazgató a szavazás előtt senkinek, semmit nem ígért. A szavazás után viszont mindenkit biztosított arról, hogy emberi körülményeket teremt a munkához. Igaz, volt akinek nem adott osztályt, de népszérűtlen döntését meg is indokolta. Évek óta először fordult elő, hogy munkatervet adott a vezető a kollégák kezébe. A faluban az is elterjedt: bűne, hogy nem egyeztette elképzeléseit a tanári karral, mielőtt elkezdte toborozni a Freinet-osztályokat. „Lehet, hogy ezért nem hívott össze külön értekezletet, de az érintett alsó tagozatos pedagógusokkal beszélt, a Freinet-iskola terve pedig ki volt ragasztva az iskola kapujára"- mesélte egy másik tanár. Tény, hogy a tápéi iskolában meghirdették az új módszert, s olyan iskola indulhatott volna itt őszre, amilyen egyenlőre csak egy van ílenne!) az országban. A kis küldöttség tanárai egybehangzóan állították: a pályázó a minőséget pártfogolja. S bizony a szemébe megmondja a kollégáknak, ha nem tetszik neki valami. Egyébként biztosak abban is - szögezték le, hogy ha most megszavaztatnák meg a tantestületet, sokkal jobb lenne az eredmény. Inkább Szegedre húzzák-vonják a gyereket? Egyik szülő mesélte, soha nem beszélt a mostani megbízott igazgatónővel, dc a gyerekei érdekében fontosnak tartja, hogy végre kinevezzenek valakit. „Kezdem megérteni azokat a szülőket, akik reggelente Szegedre húzzák-vonják a gyereküket. Itt nem a gyerek a fontos, hanem az, ki kit tud megölni." Egy másik anyuka pedig így érvelt: „Tavaly szeptembertől végre beindult valami és most kezdődik elölről a cirkusz. Szerencsétlen gyerekek nem tudják mire vélni a dolgot. . Mi is tudjuk, hogy ha egy évre bíznak meg valakit, az nem tud rendesen tervezni, nincs is rendes hatásköre, hogyan merjen valamilyen nagyobb volumenű vállalkozásba belefogni." Az ügyben a tápéi művelődési ház vezetője is felhívott telefonon. „Iványiné határozott ember, tudja, mit akar. Ez nem tetszik a helyi vezetőknek. Sokkal jobb volt eddig a fejetlenségben lubickolni, mint koncepciózus emberekkel szembenézni" - mondta, majd hozzátette: „a művelődési ház és az iskola kapcsolata néhány hónapja kiváló, a hagyományőrzéshez kapcsolódó programoknak ők adnak majd helyet. Az iskola pedig idén tízezer forint támogatást adott a művelődési ház mártélyi tánctáborára ". A tantestület számára augusztus 21-én indul az új tanév. Egy hÓRap marad arra, hogy esetleg egy újabb pályázatot írjanak ki. A tápéi iskola ügyében holnap döntenek a városatyak. PACSKAEMÍUA Eddig abban a hiszemben éltem, hogy ifj. Lele Józseffel egy táborban vagyunk Szeged és a táj hagyományainak ápolásában. Július 18-ai cikkének (Játék az utcanevekkel) nem annyira érvelése, mint inkább sértődött és sértő hangja arra döbbent rá, a dolgok jelentőségénél hatványozottabban nagy, eddig titkolt duh él benne velem szemben. Merthogy a cikkében emlegetett .jeles személyiségek" (akik kőzött a „magafajta" nem érzi jól magát), „meghhó urak", „városiak" vagy csak nemes egyszerűséggel (és gúnnyal) „ők" egyike, legtöbbször idézett vitapartnere én valék. Holott tudja rólam, hogy úgy vagyok városi, ahogy ő: több mint fél évszázada Szöregen élek. itiiiiiianiiiiiiwiimitawtwwMats^ MHWtMKlmKüliMMIiiüMülKIIM íísíSRsssmsssmss Költséges divat Az utcanév-átkeresztelési járvány nem új jelenség. Minden politikai változásnak kedvelt passziója és minden műkedvelőnek olcsó szórakozása. Annál drágább a közösségnek. Szeged utcanevei (1974) című könyvemben bemutattam a szélsőséges ötletekkel tarkított folyamatot, amely a város mai utcanévrendszeréhez vezetett. Éppen könyvem megjelenésének napjaiban kellett kormányrendeletre egybehangolni a Városnak és az 1973-ban hozzá csatolt községeknek utcanévanyagát, hogy az azonos nevű utcák ne zavarják a posta, a mentők, a tűzoltók és az esedékes népszámlálás munkáját. Mintegy százötven nevet kellett megváltoztatnunk. Ahogyan a Magyar Nyelvőrben (1977) beszámoltam róla, az esetek többségében a sietség ellenére sikerült épkézláb elnevezéseket teremteni. A nyelvészeti (névtudományi) szakirodalom (Kálmán Béla, Hajdú Mihály, Szabó Ferenc stb.) megdicsérte szempontjainkat (az utcanévadás irányelveit, „tízparancsolatát") és eredményeinket, főként azt, hogy Szegeden (szemben más hasonló nagyságú városokkal) a névanyagnak csak mintegy negyede személynévi eredetű, s ezt az arányt a sok-sok változtatás sem módosította, mert számos szép természeti, irányjelölő, az utcára jellemző nevet találtunk. A Átgondolt fejlesztés Ettől fogva a városi tanács igazgatási osztálya mellett rendszeresen tevékenykedett utcanévadó bizottság, és időről időre körültekintően gyarapította a létesülő új utcák névanyagát, (gy pl. Újszegeden a madárnevekből alkotott utcanevekkel vagy a volt gázgyár mögött néhány jeles szegedinek (pl. Bálint Sándornak) állítva emléket. Ezen az átgondolt fejlesztésen csak az állampárt önkényes belenyúlása ejtett időnként csorbát. Komócsin Mihály erőltette ránk a Vasas Szent Péter utca eltörlésével Zöld Sándort, a Szent Gellért utca leradtrozásával Kálmán Andrást. Komócsin Zoltán nevének idő előtti megörökítése ellen - mint sokan tudják Szegeden - Kodály Zoltánét állítottam szembe, persze hasztalan. Török József városi párttitkár a Magyar Nemzetben megjelent javaslatom miatt magához rendelt, és megmosta érte a fejem. Az természetes, hogy az elmúlt negyven év legcsúfosabb szennyeződéseit el kell távolítanunk a várostérképről. A legfontosabbakat az önkormányzat már megszavazta. Amire most Lele József panaszkodik, még csak javaslat, amely ezután kerül az önkormányzat elé. De ha már világgá kiáltotta vélt sérelmeit, nem kerülhetem el, hogy a polgármester tanácsadó testületében elhangzott szempontokat hitelesen ismertessem. Abban a remény ben, hogy ha Lele Józsefet nem is, a higgadt tápaiakat sikerül meggyőznöm. Főként a helyi pedagógusok megértésére és fölvilágosító munkájára számítok. Ingyenös tér Tanító utca Waldmann Józsefet barátomnak mondhattam. így emlékének megörökítését szívesen támogatom. De az utcanévadásnak vannak nyelvi, nyelvesztétikai szempontjai is. „Az utcaneveknek van a legnagyobb olvasóközönségük" - mondja Kosztolányi, s ebből fakad az is, hogy az átlagos műveltségű magyar ember számára nehezen olvasható, kiejthető nevek nem valók utcatáblára. (Ezért nem szerencsés a Roosevelt tér vagy a Victor Hugó utca neve sem.) Az ilyen nevű jeles személyiség tiszteletének más módjai vannak: szobruk, emléktáblájuk, műveik kiadása, emlékünnepük, sírjuk megkoszorúzása s így tovább. Nehogy azonban nemzeti elfogultsággal, nacionalizmussal vádolhassanak: ez a szempont nem csupán az idegen nevek utcanévül használatát korlátozza. Az olyanok is, mint a régi írásmódú Dessewffy (ejtsd dezsőft, de tudja ezt mindenki?), Weöres (vörös, mint ökör, mondogatta éppen viselője, a nagy költő, dé még irodalmi körökben is ejtik verösnek, veresnek, sót veöresnek is). 1974-ben Tápén - a szegedi azonosoktól való megkülönböztetés végett - meg kellett szüntetni a Juhász Gyula utca és a Móra Ferenc tér nevét. Akkor találtuk ki, úgy emlékszem, Tóth Bélával, hogy helyettük Költő utca és Régész tér legyen, e rokonértelmű szavakkal utalva az előzményre, egyszersmind Juhász és Móra tápai kapcsolataira. Abban a reményben, hogy eljön az idő, amikor az utca sarkán levő ház falán emléktábla magyarázza meg a fölnövekvó tápai nemzedékeknek meg az idelátogató vendégeknek, mi köze volt a költőnek meg az írónak a faluhoz. Ebbe az utcanévfajtába - nem akármilyen társaságba! - illik bele a Waldmann József emlékét megörökítő Tanító utca. Szép magyar név, s hamarosan ugyanúgy megtudhatják majd az arrajárók, kit jelöl, mint a költőt meg a régészt. Öspörös utca ' 5 , ür A Ugyané szemlélet eredménye az Ospörös utca is. Bogoss Béla (1874-1948) negyven évig volt a falu plébánosa; a neve is fölkerülhetne, mint Apró Ferenc javasolta, legföljebb a két s okoz némi gondot, és a személyneves utcanevek arányát növelnénk fölöslegesen vele. De mennyivel szebb e közszó ö-zó változata, amely Tápén kívül sehol a világon nincs utcatáblán! Elárulom, honnan merítettem ötletemet. Juhász Gyulától. Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel 1923-ban, „piros pünkösd hétfőjén" Tápén tett kirándulásukról beszámoló tárcájában írta: „Vörös cingulusos papi férfiú halad el mellettünk, egy kis surbankó legénykét megkérdezek, hogy kicsoda. A kölyök, miközben vígan hessegeti az öklömnyi csibéket, amelyek a kosárba zárt kotlóst akarják mindenáron szabadon üdvözölni, amúgy félvállról felel: - Az öspörös!" Rendelet követeli meg, hogy egy településen belül ne legyen azonos vagy csaknem azonos, tehát összetéveszthető utcanév. (A Vártó. Vértó. Váltó utcák régiek; nem érdemes őket bolygatni. De újakat, melyek ennyire hasonlók, többé nem szabad adni.) Ez a rendelet régi ugyan, de logikus: érvényét a rendszerváltás sem ingatta meg. Ezért örültem, amikor a Gyékényes teret (mivel Gyálaréten Gyékényesi út van) Lele József nem erőltette, hanem helyette a pompás Ingyenes teret javasolta. Nem értem, mi mosolyognivalója van Bálint Sándor hívének, boldoggá avatása szorgalmazójának azon, ha ezt a találó szót a népnyelvi kiejtéssel, Ingyenös térként még jellegzetesebbé, még ízűbbé tehetjük. Lele utca Rosszindulatú közbevetés, amikor cinizmussal vádol a Dobi István utca megváltoztatására tett javaslatomért Ez 1974-ig Dobó István utca volt, de nem az egri hősről, hanem a tápai gazdakör egykori elnökéről kapta nevét. Sajnos, az alsóvárosi Dobó utcával való összetéveszthetősége miatt nem lehet visszaállítani. Ezért javasoltam a legjellemzőbb tápai család nevéről Lele utcának Nem gúnynak, ellenkezőleg: megtiszteltetésnek vehetné, aki e nevet viseli. Ez az utcanévfajta a legrégibb: a hivatalos utcaelnevezések előtt ugyanis általános volt, hogy a nép egy-egy utcát valamely benne lakó család vagy tekintélyes ember nevéről nevezte el. ilyen éppen az előbb említett Dobó utca, de ilyen a Bokor, Borbás, Csonka, Pálfy, Szécsi utca is. Ezt a névadási módot újítottuk föl sikerrel Dorozsmait, amikor új utcákat a jellegzetesen helyi Czékus, Dudás, Gyuris, Tapodi, Zádori vezetéknevekről neveztünk el. Ezt szerettem volna meghonosítani Tápén is a Lele névvel. A szintén tápai Ilia Mihály ellene is vetette, hogy a Lelék Algyóról származtak be, s hogy baj lesz, ha valamelyik Lele szégyent hoz a névre. Egyik ellenvetést sem érzem nyomósnak. A Lele vezetéknév rég sajátosan tápai, s az 1880. évi utcaelnevezőket, Reizner Jánosékat sem zavarta a Csonka utca elnevezésében, hogy az utolsó szegedi betyár, a rablögyilkosságért 1896-ban kivégzett Csonka Fercnc is ezt a nevet viselte. Orgona utca Lele József arról is kioktat, hogy a szegedi Eszperantó utcát szerinte Orgonaépítő utcának kéne elnevezni. Az utcanevek rendezése nem mindenáron új neveket akar. Ellenkezőleg: a régieket - lehetőleg a legrégebbieket - visszaállítani. Reiznerék 1880-ben tudták, miért adták az Orgona utca nevet. Mi ezt akarjuk visszaállítani. A tápai Orgona utca egyébként is rövid életű: 1974-ig Orsova utca volt. Minthogy azonban Újszegeden több mint hatvan évé van Orsovai utca, a tápai nem állitható vissza. Tápé státusa Mindez akkor igaz, ha Tápé Szeged része marad. Szerénytelenség vádja nem érhet, ha arra hivatkozom, hogy éppen én kezdeményeztem e hasábokon 1988. december 29-én Szőreg és többi négy község önálló sátutásának visszaállítását. Minthogy azonban az önkormányzati törvény bizonyos korlátozott telepü lésrészi önkormányzatra adott módot, most kísérletezünk. Egyelőre tapasztalataink nem túlságosan kedvezők, de még várunk. Már csak azért is, mert a megfásult választópolgárokat nem akarjuk megint urnák elé szólítani. A Szegedhez csatoláskor nem kérdezték meg a népet, most azonban - ez a demokrácia - sajnos népszavazás kell a váláshoz. Egyelőre - a bicskei választás is jelzi - az effajta próbálkozások kudarcra vannak ítélve. Várunk tehát még. Ha eljön az ideje, s Tápé (amely csalódásomra előbb visszakozott az önállóságtól, mint Szóreg) önálló lesz, másként alakítható utcanévrendszere is, mert akkor már nem kell tekintettel lennie a szegedire. Addig azonban igen. S ez nem föntről való „rr -irányítás, mint Lele József nem csekély váró demagógiával, lázítaná „a szegény kis tápaiakat", li .i a nagyobb egység, a Város érdeke. S erről dönt majd az önkormányzat. Ezt a döntést, ha nem értünk is vele egyet, tiszteletben kell tartanunk. % ' PÉTER LÁSZJJ)