Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-20 / 169. szám

ü ZOMBAT, 1991. JÚL. 20, DÉI . ' 'i ..'. ..• ••.. .:'. V:'.../'.. :' ..'..'..- .-' . .. _ . _ iG DM MAGAZIN 5 Szerzetesrendek Magyarországon (4.) A Magyarországon elsőként letelepedett szerzet a bencésrend volt. Alapítója az 5. század második felében (480 körül) született itáliai Benedek, a „nyugati szerzetesség atyja", aki több évi remetéskedés után több kisebb monostort létesített, ahol az általa összeállított Regula (szerzetesek részére készített szabálygyűjtemény) szerint éltek az Istent keresők. Hogy pontosan melyik évhez köthető az alapítójáról Benedek-rendnek (bencéseknek) nevezett szerzet hivatalos létrejötte, nem tudjuk. De azt igen. hogy Benedek 529-ben az itáliai Monté Cassino magaslatán egy Apollotemplom helyén és köveiből monostort épített, amely azóta is a rend olaszországi anyaapátsága. Az 547-ben meghalt s később szentté avatott Benedek jelmondata: ora et labora (imádkozzál és dolgozzál) magával ragadta a középkori embert, s a rend rohamosan elterjedt egész Európában. Ok térítették meg az angolszászokat, a gallokat, a germánokat. Nagy Károly és Jámbor Lajos a bencés regulát emelték a frank birodalom szerzeteinek egyetlen normájává, amely évezredekre szóló szintézise a római jognak és az evangéliumnak. A rend irányvonalára Benedeken kívül három rendkívüli egyéniség volt döntó hatással: Cassiodorus, akinek a A bencések tudományok nagyfokú művelését, az intellektuális kultúrát köszönheti a rend. Nagy Szent Gergely, aki a szerzeteseket papi tevékenységre fogta, misszióra kiidte, s püspöki méltóságra emelte, valamint Aniaei Szent Benedek, aki nagy gonddal kidolgozott szertartáskönyv alapján a liturgikus életet, a szentmisét állította a szerzetesi élet középpontjába az evangéliumi tanácsok (tisztaság, engedelmesség, szegénység) követése és a keresztény életközösség mellett. A bencések még Géza fejedelem idejében, 996-ban telepedtek meg Magyarországon, a mai Pannonhalmának nevezett Szent Márton hegyén. Szent Istvántól származó kiváltságlevelük (korabeli másolata) fontos kultúrtörténeti emlékünk. Ebben megkapták mindazokat a jogokat, amelyeket Monté Cassino is élvezett. A bencések elévülhetetlen érdemeket szereztek egyfelől a magyarság megtérítésével, másrészt az európai kultúrközösséghez csatolásával. Bencés volt a romából koronát hozó Asztrik apát. Szent Gellért csanádi és Szent Mór pécsi püspök. Még Szent István alapította a pécsváradi, bakonybéli, zalavári és zoborhegyi apátságokat. Szent István apátságalapításait utódai is folytatták. 1055-ben /. András a tihanyit, Szent László a somogyvárit és még másokat, nem soroljuk tovább. A rend lendületesen terjedt magyar földön. A 13. században már mintegy száz bencés monostor működött Magyarországon. Mindmegannyi lelkiségi, szellemi, gazdasági és kultúrközpont. Fő érdemük mindenek fölött a térítések befejeztével a műveltség terjesztése volt. Mint annyi minden másnak Magyarországon, a bencés rend virágzásának is a török hódoltság vetett véget. 1585-1639 között még Pannonhalmán is megszűnt a szerzetesi élet. A török uralom után ismét fellendült a bencésélet, ám II. József 1786-ban két monostoruk kivételével - ezt a rendet is feloszlatta. 1802-ben alakultak újjá, tíz iskola fenntartását vállalva. Tulajdonképpen a bencések ekkor váltak Magyarországon tanító renddé. 1944-ben 25 plébániát vezettek, és a következő helyeken voltak gimnáziumaik: Budapest, Esztergom, Győr, Komárom, Kőszeg, Pápa, Sopron. A rend hittudományi és tanárképző főiskolája Pannonhalmán működött. Az iskolák 1948. évi államosítása után a bencések csak a pannonhalmi és a győri gimnáziumukat tarthatták meg. A magyarországi bencések száma 1989-ben 145 rendtag, akik négy rendházban szolgálják a magyarság újkori hittérítését. (Folytatjuk.) DR. CSONKARÉTI KÁROLY Karol Vojtyla útja a pápai trónig Karol Wojtyla 1920. május 18-án született a Krakkó melletti Wadowiczében. Apja előbb az osztrák hadseregben szolgált altisztként, majd a Monarchia szétesése után, a lengyel hadsereg tisztje lett, élete végén pedig vasutas. Édesanyja mélyen vallásos litván eredetű családból származott. A család élete tele mmmmxmmm&m volt tragédiával: 1929-ben édesanyja egy lánygyermek szülése közben meghalt, és vele együtt a csecsemő is. Rövidesen elveszítette egyetlen testvérét, Edwardot is, aki orvosi gyógyítómunkája közben szerzett fertőzésébe (skarlát) halt bele 1932-ben. Ezután Karol Wojtyla egyedül élt édesapjával. A gimnáziumi tanulmányokat szülővárosában végezte, kiváló eredménnyel. Különösen a nyelveket és az irodalmat szerette. Vezetője volt az iskolai Mária-kongregációnak, és nagyon tehetséges tagja a színjátszókörnek. Ezek mellett még jól sportolt: úszott, síelt és futballozott. A gimnáziumi érettségi után (1938-ban) apjával együtt Krakkóba költözött, és beiratkozott a Jagelló Egyetemre, ahol irodalmat, nyelveket és filozófiát tanult. A német megszállás után kénytelen volt abbahagyni legális egyetemi tanulmányait. A németek ugyanis az alacsonyabbrendűnek tartott lengyelek mindegyikét fizikai munkára kényszerítették, és a Jagelló egyetemet is bezárták. Az egyetem azonban illegálisan tovább működött. Úgynevezett repülő egyetemet szerveztek melyek előadásait és szemináriumait esténként magánlakásokban tartották, váltakozó helyeken. Karol Wojtyla a megszállás alatt először kőbányában dolgozott, majd egy szódagyárba került, ahol könnyebb munkát kapott. Esténként az illegális egyetem előadásait hallgatta, es a féllegális Rapszodikus Színha/ rendezőjeként és színészeként is tevékenykedett. Közben (1941-ben) elveszítette édesapját, és így teljesen egye1 dül maradt. 194l-ben elhatározta, hogy pap lesz. A németek azonban a papi szemináriumokat is betiltották. Sapielta krakkói érsek azonban illegális szemináriumot létesített, esténként Wojtyla ezt látogatta, és vizsgázott a kiadott szakirodalomból. Krakkó felszabadulása (1945. január 17.) után a papi szeminárium legális lett, és Karol Wojtyla is kispapként beköltözhetett a nagyszeminárium épületéhe. 1946. november l-jén szentelték pappá, és Sapieha érsek rögtön Rómába küldte továbbképzésre. Tanul Amikor 1978. október 16-án este fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből, és Felici bíboros a Szent Péter Bazilika erkélyéről szóban is kihirdette a téren összegyűlt tömegnek és a világnak, hogy megvan az új pápa Karol Vojtyla bíboros személyében, aki a II. János Pál nevet választotta magának, nemcsak a Szent Péter téren összegyűlt tömegben kérdezgették kíváncsian az emberek egymástól, hogy ki ő, hanem ezt kérdezte a világ közvéleménye is. Neve idegenül csengett, hiszen az utóbbi évszázadokban az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy a bíborosok olasz pápát választanak. Valóban, Wojtyla bíboros, krakkói érsek megválasztását megelőzően, utoljára 1522-ben került nem olasz személy a pápai trónra, a németalföldi (utrechti) VI. Hadrián személyében (1522-23). Wojtyla bíboros megválasztása azért is volt világszenzáció , mert ő volt az első kelet-európai, az első szláv főpap, az első, .„szocialista országban" tevékenykedő egyházi személy, aki a pápai trónusra ülhetett. mányait az Ancelicumban, a Domonkos rendiek Szent Tamás Egyetemén végezte. Fő érdeklődési köre a filozófia és az etika volt. Doktori értekezését A hit problémája Keresztes Szent Jánosnál címmel készítette. 1948 nyarán visszatért Karakkóba, ahol a belvárosi plébánián lett két évig segédlelkész. Lelkészi tevékenysége során nagy gondot fordított az ifjúság lelki nevelésére. Nem Csupán vitákat, eszmecseréket, hanem kirándulásokat, sportrendezvényeket szervezett számukra, és ezeken maga is részt vesz, ami akkoriban Lengyelországban nem kis feltűnést keltett. Ebben az időszakban tette közzé első verseit egy katolikus hetilapban - álnéven. 1951-tól főhivatású tudományos tevékenységet végzet, melynek végeredménye egy antropológiai jellegű, élet- és szertetközpontú etika lett. A Lehetséges-e a keresztény etika kidolgozása Max Scheler rendszere alapján? című disszertációja sikeres megvédése után etikát tanított, előbb a krakkói papi szemináriumban, majd az egyetem teológiai karán és a lublini katolikus egyetemen. 1960-ban jelentetette meg Szerelem és felelősség címmel a lublini egyetemen tartott szexuáletikai témájú előadásainak összefoglalóját. Ezt a témát Az aranyműves boltja címmel színműben is földolgozta. 1962 februárjában. Baziak krakkói érsek halála után, a székesfókáptalan őt választotta meg káptalani helynöknek. cs ezzel a krakkói főegyházmegye kormányzása a kezébe került. A lengyel püspöki delegáció tagjaként Wojtyla püspök is részt vett a II. Vatikáni Zsinat munkájában. Alapos filozófiai, teológiai ismeretekre támaszkodó felszólalásaival nagy tekintélyt szerzett magának. Három zsinati dokumentum kidolgozásában közvetlenül is részt vett. Ezek a következők voltak: Az egyházról; Az egyház a mai világban: A vallásszabadságról. A zsinati szerepléseken túl, a püspöktársakkal folytatott beszélgetések is növelték számára az elismerést, hiszen széles körű nyelvismeretével (folyékonyan beszél anyanyelvén és a latinon kívül olaszul, franciául, spanvolul. angolul, németül és oroszul), könnyen társalgott a különböző nemzetiségű zsinati küldöttekkel. A zsinati köz - és magánszereplése is bizonyára szerepet játszott abban, hogy VI. Pál pápa 1964 januárjában Krakkó érsekévé nevezte ki, 1967 júliusában pedig bíborossá kreálta. Wojtyla bíboros nagy alapossággal és a pasztorális megújhodás szellemében kormányozta egyházmegyéjét. Bíboros érsek korában sem hagyott fel a sportolással (gyalogtúrák, kerékpártúrák, csónaktúrák, sítúrák), felhasználva ezeket is arra, hogy kapcsolatot teremtsen különböző társadalmi csoportokkal, de továbbra is az egyetemi ifjúság maradt számára a legkedvesebb társadalmi réteg. Folytatta Wojtyla bíboros a tudományos tevékenységet is, 1969-ben jelent meg Egyén és cselekvés című könyve, melyben az emberi személyiségre vonatkozó etikai rendszerét fejtette ki. .Nem maradt hűtlen a versíráshoz sem, a Tygodrúk Powszechny c. katolikus hetilapban, Andrzej Jawien álnéven publikálta továbbra is verseit. Tekintélyét egyházi körökben, a püspöki szinódusokon való szereplésével koronázta be. E szinódusokon - többek között - olyan kérdésekről esett szó, mint a születésszabályozás, a papi nőtlenség, az igazságosság a mai világban, az evangelizálás, a hitoktatás. Krakkói érsek korában ellátogatott Kanadába és az Egyesült Államokba, az ott élő lengyel katolikusok meghívására (1969), sót az USA-ban 1976-ban előadássorozatot tartott, a lelkiismereti szabadság témaköréből. Részt vett Melbourne-ben az eucharisztikus kongresszuson, látogatást tett Tasmániában, Új-Guineában és Új-Zélandban. Többször megfordult az NSZK-ban. és nagy szerepet játszott a lengyel és a német katolikusok megbékítésében. 1974-ben a müncheni érsekkel közös istentiszteletet celebrált Dachauban. Végigtekintve Karol Wojtylának a pápaságot megelőző életútját, tehetséges, nagyon sokoldalú, szimpatikus, értékes ember képe rajzolódik ki szemünk előtt. Olyan emberé, aki nem érdemtelenül került a pápai trónra, és akinek neve csak a világiak körében hangzott ismeretlenül, az_ egyház világhierarchiájában már ekkor is nagy tekintélyt, nagy népszerűséget szerzett magának. PÁL JÓZSEF PANNONHALMA Kelet és Nyugat között (3.) ,Nyelvében él a nemzet" Széchenyi István szavai szállóigévé váltak, hozzájuk társítjuk azokat a nagyszerű eredményeket is, amelyeket a reformkor hozott az anyanyelvű kultúra fölvirágoztatásában. Magyarul kezdtek beszélni a mágnások, a városi polgárok, a könyvek, az újságok, a színház. Az országgyűlés és a helyi képviselő-testületek. Ugyanakkor az. ország lakóinak jelentős része nem magyar anyanyelvű volt. így ami nekünk előrehaladás, eredmény volt - ma is annak tekintjük -, a más nyelvűeknek esetleg veszteség, visszaszorulás. A túlzó magyarosítás veszélyeire híres akadémiai beszédében maga a nemes gróf figyelmeztetett 1842-ben. A mi Európánkban úgyszólván kétszáz éve szüntelenül az egyi^ legnehezebb kérdés a nyelvek együttélésének és elválasztásának a problémája. Mennyire jellemző, hogy az utóbbi hónapokban a szerbek és a szlovákok is törvénybe foglaltak nyelvük jogait. Ez a törvényhozói cselekedet nemcsak történelmi késettséget mutat, hanem a - nyelvileg is egységes - nemzetállam létrehozásának a szándékát is, a kisebbségi nyelvek önkéntelen lekezelését. Joggal tekinthető a nyelvek szempontjából színes mozaiknak kontinensünknek ez a középső sávja. Többnyelvű tájak színes szőttesét figyelhetjük meg, vegyes lakosságú városokkal. a társadalmi tagozódás szerinti különböző nyelvhasználattal. Nem volt ritka eset, hogy más nyelven beszélt az uralkodó, mint alattvalói, más nyelven társalogtak egymás között az arisztokraták és a polgárok, más nyelven szóltak egymáshoz a nemesek és a jobbágyok. E tájakon később születtek meg a szabályokkal és normákkal meghatározott egységes nemzeti nyelvek, mint Nyugat-Európában. A nemzeti nyelv itt egyszerre volt alapja és célkitűzése is a nemzetté válásnak. Hosszabb ideig tartott a nyelvi nomia rögzítése, többek között azért, mert-az itteni nyelveket nem használták az államéletben, a közigazgatásban, szerény szerepet kaptak a tudományos és kulturális életben. Úgy látszott tehát, előbb kell megteremteni a nemzeti nyelvet, utána következhet a nemzet, a nemzetállam létrehozása. Térségünk nyelveit négy szempont szerint csoportosítjuk, hogy megválaszolhassuk azt a kérdést, milyen szerepet játszottak a nemzetié válásban. Először: milyen hagyományra tekintett vissza; másodszor: a nyugati, illetőleg a keleti kereszténység kultúrköréhez tartozik-e; harmadszor: a köznyelv és a nyelvjárások viszonya; negyedszer: a nyelvi kérdés jelentősége a nemzeti ideológiában. A lengyel, a cseh és a magyar nyelv régi anyanyelvi hagyományra tekinthetett vissza a 18. század végén. A kultúrában régen diadalra jutott az anyanyelv (a bibliafordítások a 16. század utolsó negyedében születtek meg), helyet kapott a közéletben és a tudományosságban is. A 19. század elején sikerült e nyelveket a kor igényeinek megfelelően korszerűvé alakítani. Sokkal töredezettebb volt a délszláv nyelvek hagyománya, a románé és a szlováké. E népek a 18. század végén is vagy a népnyelvtől eléggé különböző írott nyelvet használtak, vagy megmaradtak eltérő nyelvjárások szintjén. Róma és Bizánc öröksége e tekintetben is különböző utakat szabott térségünk népeinek. Figyelemre méftő európai szempontból is, hogy milyen hosszú ideig megmaradt a Uttin nyelv a közélet bizonyos szintjein, elsősorban a lengyel-litván nemesi köztársaságban és a magyar királyságban. A kultúra és a közgondolkodás számos jelenségére máig érezhetően rányomta bélyegét e tradíció. A horvát rendek még az 1836-os magyar országgyűlésen is a latin tárgyalási nyelvért szálltak síkra,, A bizánci .kultúrkörhöz tartozó népeknél a görög Játszott hasonló szerepet, illetőleg az óegyházi szláv. A közeli nyelvjárást beszélő horvát, szerb és boszniai délszláv népek között választóvonalat húzott, hogy a nyugati éagy a keleti kereszténységhez csatlakoztak. Hogy mennyire egységes vagy nyelvjárások szerint tagolt egy nyelv, az számos földrajzi és történelmi tényező következménye. A délszláv területeken például a sűrű hegyes vidékek elválasztó jellege mellett fokozta a tarkaságot a török megszállás okozta népvándorlás. Ha az egyik póluson a magyar és a lengyel nyelvet helyezhetjük el, ahol nem voltak túlságosan nagyok a nemzetté válás korában a nyelvjárási különbségek, a másik póluson találhatjuk a horvát és a szlovák nyelvet. A 16-18. században például mind a három fő horvát nyelvjáráson kialakult irodalmi nyelv. A szlovákoknál igen nagy mértékben eltért a három dialektus; az a nyelvújítási kísérlet - Anion Bernoláké -, amely a nyugat-szlovák nyelvjáráson alapult, nem tudott nemzeti köznyelvvé válni. A szláv nyelvek között általában nem volt éles a nyelvi határ, így nemegyszer az is kérdés volt: hol lehet, hol legyen a nemzeti nyelv határa. Külön nyelv-e a szlovén és a horvát, a szlovák és a cseh, a szerb és a horvát? Hogy miképpen döntöttek a nyelvi norma, a köznyelv dolgában, az sorsdöntőén befolyásolta a nemzetté válást. Érdekes egybeesés, hogy a szlovákok 1843-ban döntöttek a saját köznyelv mellett, s hét esztendővel később a horvátok és a kzerbek közös normát fogadtak el. Mindkét esetben viszonylag kis értelmiségi csoport választott. Döntésük mind a mai napig meghatározó érvényű. Általában elmondható, hogy a nyelvi kérdés azon a népek a nemzetté válásának alfája és ómegája volt, amelyeknek viszonylag kevés közjogi-állami hagyományuk volt. A szerbeknek, románoknak, szlovákoknak, szlovénoknak elsősorban az anyanyelv volt a nemzet. Lengyeleknek, cseheknek, magyaroknak és horvátoknak pedig a nemzeti lét fonjos tulajdonsága. (Folytatjuk.) Kiss GY. CSABA A 4.5 OLDALT, AZ IRODALMI MAGAZINT SZERKESZTI ÚJSZÁSZI ILONA