Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-16 / 165. szám

6 SPORT DÉLMAOYARORSZÁQ KEDD, 1991. JÚL. 16. Ismét a zöld gyepen a Szeged SC focistái Leboniczky és Kun még nem írta alá a szerződést Valamit enyhült a már-már siva­tagi forrósággal felérő kánikula, aminek igencsak örültek a felkészü­lést hétfőn délelőtt kezdő Szeged SC focistái. A reggeli órákban, jóval a kitűzött időpont előtt benépesült a Tisza-parti stadion öltözőfolyosója, a szabadságról kipihenten érkező, „bronzosra sült" játékosok adták egymásnak a kilincset. A kölcsönös üdvözlések után mi másról, mint az örök szerelemről, a fociról, az ubor­kaszezon pletykáiról, híreiről cserél­tek gondolatot, miközben átigazolási ajánlatokkal „zrikilták" egymást. Az első edzés előtt a játékosokat az új vezérkar - Bodó Antal, a klub elnöke, a labdarúgást felügyelő Rácz Mihály általános elnökhelyettes. Szélpál László szakosztályvezető. Orosházi László vezető edző és segítője, Protity Sándor - köszön­tötte. Az eligazítás után a stadion zöld gyepére vonultak a labdarúgók (voltak vagy harmincan!), ahol ala­pos bemelegítés után, mintegy ráhan­golásként. kétkapuzás következett. Miközben a társaság tette dolgát, volt idő szemrevételezni a bő keretet, mert most még az. A meghatározó egyéniségek, úgymint Leboniczky, Bogdán, Kun, Cigan, a Takács­fivérek, Mihalache, no meg az NB I-ben szerephez jutottak vala­Lapáton... Hogy egy edzőnek, illetve szakosztályvezetésnek melyik já­tékosra van szüksége, kire tart igényt - szíve joga eldönteni. így aztán jelenlegi világunkban, ami­kor a sportoló is „áruba bocsájt­ható", egy-egy adásvételen, cse­reberén nincs mit csodálkozni. Naivul én mégis ezt teszem, mert a Szeged SC labdarúgó-szakosz­tálya megint „lapátra" tett egy saját nevelésű játékost. Nem kis meglepetésemre teg­nap reggel a 25 éves Tóth Zoltán­nal az öltözőfolyosőn futottam össze. A társai az útbaigazítást hallgatták, ő pedig, magába ros­kadva, az ablakpárkányra könyö­kölve kesergett. A tehetséges ka­pus 14 éves kora óta a klub játé­kosa, többször szerepelt az NB 11-ben. ahol nem vallott szégyent, az őszei a Békéscsaba és az FTC ellen helyettesítette Lebontczkyt. ' - Harmadik kapusként marad­hattam volna, de ebből nem ké­rek, védeni akarok! - sóhajtotta világgá bánatát. - Szó volt arról, hogy itt gyakoroljak, s kölcsön­játékosként valahol védjek. Szá­momra ez nem megoldás. Várat­lanul ért a döntés, nem tudom, mi lesz velem... mennyien gyakoroltak. Más kérdés, hogy Leboniczky és Kun még nem írta alá szerződését, a „Icérek-adok" kérdésében még nem jutottak azonos nevezőre a IdubbaL Az új fiúk között egy„régi-új" labdarúgót is fel­fedeztem, mégpedig Takó Ferencet, aki mindenképpen szeretne hazatérni Békéscsabáról. A hírek szerint napokon belül pont kerül a tár­gyalások végére, mert a Szeged SC kifizeti a csabaiak által kért összeget. A kecskemétiek, Kiss Ferenc és Nagy Zsolt ügye rendben van, őket már leigazolták. Tudomásunk szerint két játékosra, Tóth Zoltán kapusra és Kovács József középpályásra a vezető edző nem tart igényt, oda igazolnak, ahova akarnak... (Tóthot állítólag Makóra szeretnék „el­passzolni.) Alakul az előkészületi mérkőzések programja is, Rábay László intéző elmondta, szombaton Pilisen, Oros­házi László szülőföldjén játszanak, a jövő héten pedig négyszer fogadnak ellenfeleket a Tisza-parti stadionban. Julius 29-én a Móravárost, julius 31-én az SZVSE-í, augusztus elsején Makót, augusztus 3-án Csongrádot fogadják (valamennyi találkozó délután 5 órakor kezdődik). GYÜRKI ERNŐ mmmmwm—ii—wi—i Totónyeremények A Szerencsejáték Rt tájékoztatása szerint a Totó 28. játékhetére 2 431 972 darab szelvény érkezett be. A nyeremények: 13 plusz egy találatos szelvény I darah, nyereménye 5 755 forint, 13 találatos szelvény1 darab, nye­reményük egyenként 545 734 forint, 12 találatos szelvény 449 darab, nyereményük egyenként 6482 forint, 11 találatos szelvény 5942 darab, nyereményük egyenként 490 forint, 10 találatos szelvény 38 518 da­rab, nyereményük egyenként 113 forint. * A Szerencsejáték Rt. közli, hogy az 1991. évi 29. heti totószelvényről a 6-os számú Frem Kopenhagen­Olimpija Ljubljana és a 8-as számú Sportul Bucuresti-Buducsnoszt mérkőzéseket törölte. Csütörtöktől országos bajnokság a Maty-éren Nem a formabootás, hanem a költ­ségkímélés kényszerítette a Magyar Evezős Szövetséget arra, hogy vala­mennyi korosztály országos bajnok­ságát egyidöben rendezze. így csü­törtöktől a szegedi Maty-ér ad ott­hont a legjobb hazai serdülő, ifjúsági, junior és felnőtt evezősök sereg­szemléjének. Csütörtökön reggel 9 órától a serdülők elő- és remény­futamait, délután 14 órától pedig a döntőket tartják. Vasárnapig, az utolsó versenynapig egyébként ha­sonló lesz a menetrend, csak a kor­osztályok változnak. A hazai pálya előnyét élvező Sze­gedi Vízügyi SE a legtöbb verseny­zőt az utánpótlás korosztályban ál­lítja rajthoz, de a felnőttek között is számítanak néhány jó helyezésre. Több számban az ob-n állítja össze az ifi és a felnőtt világbajnokságon induló válogatottat a szövetségi kapi­tány. A legnyitottabb a verseny a kormányos nélküli kettesben, amibe a szegedieknek is lehet beleszólásuk. Tavaly a Vízügyi SE evezősei 8 baj­noki címet szereztek. Sebesvári Mi­hály edző az idén is hasonló szerep­lésre számít. Köszönjük! Minden sportrendezvénynek meg­vannak a maga szürke, már-már ész­revétlen, de nélkülözhetetlen részt­vevői. A Délmagyarország, a Dél­Alföldi Pincegazdaság és a Schöller 12, illetve 24 órás futóversenyét pél­dául közel 140 fős, remekül szerve­zett technikai stáb segítette. Volford László, Takács István, Szokol Lajos, Antal Andor, Vass Zoltán, Susányi Tamás, ifj. Antalné Czinner Ági, Szépfalussy Péter,Kovács István és Mara Péter csapata, az SZVSE atlé­tái és tájfutói, pontosabban körszim­lálók, pályabiztosítók, számítógépe­sek, a frissítésért, a mosdó állomá­sokért és a pályaépítésért felelős fia­talok szombaton és vasárnap egy­mást 4 óránként váltva ügyeltek arra, hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen és valamennyi ered­mény hitelesíthető legyen. Es akik­nek mindezért köszönettel tartozunk: Gera Tibor, Balogh Piroska, Sza­bó Judit, Zádori Gabriella, Lajter Il­dikó, Riesing József, Mátrai Róbert, Engi Imre, Hajagos Henrik, Mátrai Szilvia, Balázs Ildikó, Kovács Ivett, Gordos Mónika. Vincze Anita Novai Magdi. Novai György, Bodó Győző. Farkas Dávid. Gazdag Péter, Tóth Zoltán, Ferenczi Ferenc, Kevei At­tila Sallai Sára Szabó János, Csik László. Paskuj Mátyás. Dobó János, Rácz Sándor, Páífi Csaba, Lóczi Éva Miklós Andrea, Szencz Attila, Lippai Zoltán, Blidár János, Kiss Ri­chárd, Szokol Éva. Körmendi Mi­hály, Kovács Judit, Lajter Péter, Miklós Tibor, Csibi Mariann, Bába Csaba Tatár Judit, Greksza Attila Laczi Katalin, Sarkadi István, Csó­kást Eszter, Magyar Enikő. Schwim­mer Péter, Bodola Márk. Balázs Il­dikó. Örgögh Szilárd, Géczi Ottó, Bálint Antal, Zádori Roland, Lányi Krisztina Ferenczi Edit, Szabó Já­nos, Bencsik Gábor, Polgár László, Lengyel Gábor. Lele Erika. Szabó Andrea Börcsök Zoltán, Lengyel Pé­ter és Volent Zsolt, Kovalcsik László, Kovalcsik Olga. Balassa Levente, Lehotai Győző, Molnár Mihály, Bon­dor Csaba, Meszlényi János, Lövin­ger Miklós, Kovács Zoltán, Szekeres Ágnes, Lele Erika Keszthelyi Gábor. Szászi Beáta, Kovalcsik Lászlóné. Kovalcsik Katalin, Antal Imola, Po­lyák Zsuzsa Csobán László, Meny­hért Zoltán, Ozsváth Gábor, Tagai Gyula, Korom Andrea, Kószó Adám, Kószó SzilviaPapp Imre, Oberfrank János és Csata József. * A július 13-14-i Nagy Futás tá­mogatója a szegedi borgazdasági vál­lalat, a DAP, a SchöllerBudatej közös vállalat, továbbá a PIÉRT, a Posta Bank, az ÉKKŐ, az Autófer, a Ma­lév, a Tejipari Vállalat, a Budalakk Ti­tán Kft. a Bizományi Áruház, a Medicomp Kft., a Telematika Kft., az Amas Foreign Trade Co., az Inter­ker Staféta Kft., a Tisza Füszért és Sándor Leander magángazdálkodó volt. MMMMMMMMMMMWMNMNM^^ Még egyszer a „Nagy Futásunkéról Aranykezüek A Sajtóház előtti árnyas pihenőnél négy szorgos (és aranyjkezű gyúró szinte 24 órán át ügyelt a részletekre. Mármint az emberi test minden részletére. A fáradtságtól a gyúró­padra „omlott" versenyzők valószí­nűleg „egy életen át" áldják majd nevüket, hiszen a görcsökkel nélkü­lük aligha bánhattak volna el. Vecseri Lajos, a népszerű triatlonista. az egyik „gyurma" érdekes adattal szolgált a befutó után. - Fejenként legalább 50-szer masszíroztuk az éppen kezünk alá került versenyzőket. A görcs, az el­merevedés oka egyébként a sópótlás hiánya vagy késedelmessége volt. Szerencsére mindenkin tudtunk segíteni... Meleg(ítés) Már negyedóra sincs hátra a rajtig. Amatőrök és profik ugyanazt csinál­ják: a nagy futás előtt - futnak. A jól bevált terminus technicus szerint: melegítenek. Melegítenek? -Ez a kis futkározás a versenyzők 99 százalékánál (így nálam is) már csak egyetlen céll szolgál - mondja Simon László. • kitűnő szegedi ultamaratonista. - Az idegességet próbáljuk levezetni... Kis-Király Ernő, a tavalyi Bécs­Budapest szupermaratoni győztese mosolyog, az .idegnek" nyomát sem látni rajta. - Egészen más városok, falvak között és egy ilyen, tulajdonképpen itangulalos. ám egy idő után elkerül­hetetlenül egyhangúnak tűnő pályán futni. Legalább ne lenne ennyire meleg... Szó, ami szó, az indulók többsé­gére nem a vetélytársak, hanem a nap sugarai a legveszélyesebbek. Bír, ha jól belegondolunk, akár egy kényel­metlen lábbeli is elronthatja a Jfel­hőtlen" (értsd napos) szórakozást. Győri Ferenc mindenesetre alaposan szemügyre veszi pillekönnyű Adidas „csukáit". - A sarkakkal van a legtöbb gon­dom, hiszen általában hámor elkop­nak és egyetlen cipész sem vállalja a talpalást Ezt például - mutatja büsz­kén az ujjnyi vastag bőrdarabkát - én ragasztottam fel a cipőmre... Kisbojtár-falatok Barna Lajos már a vasárnap déli eredményhirdetésnél tett egy különös felajánlást. A Kisbojtár és Kashalűer éucrem vezetőjét ugyanis annyira meghatotta a 12 és 24 óra alatt is új országos csúcsot futó Bogár János teljesítménye és fanatizmusa, hogy nyomban „szent fogadalmat" tett: ahányszor ez az ember Szegedre látogat, annyiszor látja ót vendégül valamelyik vendéglőjében... Persze egy ilyen fantasztikusan kemény verseny után a többieknek is „járt" néhány (pontosabban sok-sok) finom falat a Kisbojtár jóvoltából. A „hősök" érthetően ebben a „verseny­számban" sem akartak lemaradni egymástól... Labda és víz nélkül Jó előre meg lehetett (volna) jó­solni, hogy a Móra parkban a több ezer érdeklődő (szurkoló, cllen­drukker. bámészkodó-) között olya­nok is lesznek, akik a sportból élnek, de nem kifejezetten a bosszútáv­futásra „specializálódtak". Szálai István, a Szeged SC labdarúgóinak technikai vezetője a „labdanélkü­liség" ellenére sem unatkozott... - Felnézek ezekre az emberekre, hiszen szigorúan önkéntes alapon, .külső" kényszer nélkül vállalkoztak erre a hihetetlenül nehéz erőpróbára. Nem győzöm csodálni a teljesít­ményüket... Lengyel Gábor, aki háromszáznál is több OB l-es mérkőzésen szerepelt a város vízilabdacsapatiban (vagyis nem kifejezetten „szárazföldi lény"), valamivel éjfél előtt fejcsóválva nézte a rendületlenül köröző „ultrá­sokat". - Azt hiszem, én 60 percnél to­vább nem bírnám a „loholást". Ha viszont úszásról lenne szó, egy hat­órás vetélkedőre még beneveznék... Akik „megcsinálták" Az egyik ultramaratoni híradóban két olyan fiatalembert is bemutattunk az olvasóknak, akik minden szem­pontból amatőrnek számítanak. Dr. Mózes Ervin jogász és Szabó Géza kőműves. - Gyakorlatilag csak fél éve edzek komolyan - mondta a 12 órás ver­seny befutója után a rendkívül bol­dognak látszó Szabó Géza - és ez a mögöttem lévő 116 kilométer messze felülmúlta ismerőseim várakozását. Én - így utólag bevallhatom - még ennél is többre számítottam... A 24 óra alatt 137 kilométert teljesítő dr. Mózes Ervin kimerülten is tudott mosolyogni. - A szombat délutáni hőség nagyon sokat kivett belőlem, de a lényeg, hogy „megcsináltam..." Ahogy Nagy László látta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom