Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-07 / 132. szám

PÉNTEK, 1991. JÚN. 7. DÉLMAGYARORSZÁG HIRDETÉS 5 Firbásék, avagy sorok egy iskolatalálkozó elé Megnyílt a Megyeház Galéria "Egy hivatalnak nem kell feltétlenül dísztelennek lennie, a képek pedig nem arra valók, hogy a raktárban álljanak" - mondta tegnap Lehmann István , mikor a megyei közgyűlés egyik szünetében a Megyeház Galériát megnyitotta. A Rákóczi téri épület többszintes ánriumának elsó két emeleti folyosólyán mától bárki megtekintheti azokat a képeket, melyek eddig a pincében pihentek, vagy a hivatal irodáinak falát díszítették. Képzőművészeti alkotásokat az ötvenes években kezdett vásárolni a megyei tanács. így támogatva a környékbeli alkotókat és gyarapítva a kollekciót. Számos műalkotást helyeztek el a megye városainak, falvainak középületeiben, ez. a mostani kiállítás tulajdonképpen a "maradékból" állt össze. így a több mint hatvan festmény között akad olyan, aminek "értékén" az idő múlása kicsit változtatott, de számos olyan kép is van e kiállításon, aminek kiválasztásáért ma sem szégyenkezhetnek az egykori vásárlók. (Igaz, a megyei gyűjtemény "szocreál remekműveit" nyilván a vidéki pártházak és tanácsházák padlásán lehet majd fellelni.) A megyeháza termeiből, szobáiból az elsó emeleti folyosóra helyezett művek jórészt a vásárhelyi iskola, művészeiné fr Álicw legszebbek Németh József képei). A második szinten a szegedi kortárs festők táblaképeit akasztották falra a rendezők ( többek között Dorogi Zsigmondét, Fontos Sándorét, Zoltánfy Istvánét, Pataki Ferencét) de helyet kaptak itt munkáikkal olyan nem szegedi, vagy környékbeli művészek is, akik a megye valamelyik alkotótelepén évtizedek óta rendszeresen tevékenykedtek, vagy, akik a Nyári Tárlatokon részt vettek, díjat nyertek ( például Dienes Gábor, Kovács Péter, Kollár György). A Megyeház Galéria kiállításán látható képek összértéke egyébként körülbelül hatmillió forint. Az előcsarnok földszintjén is tárlat nyílt tegnap délelőtt, Piroska János, Csongrád egykori polgármesterének akvarelljeiből. Tóth Attila - aki mellesleg a Megyeház Galéria kiállításának rendezője, szervezője méltatta az "utolsó Csongrád megyei képzőművész, városrendező, polihisztor, polgármester" alkotásait és munkásságát. Piroska János finom mívű, lírai realizmussal megfestett képeit az alkotó leánya ajándékozta a galériának. A Délmagyarország 1988.június 25-i számában jelent meg a neves hely- és irodalomtörténész cikke, amelyből a fönti idézet való. Az iparitanuló-képzés szegedi úttörője Firbás Nándor születésének 125. évfordulójára - ez volt Péter László írásának címe. Ezen a hétvégén, szombaton lesz Szegeden az „általános" Baross találkozó. Annak a hírneves reáliskolának az egykori diákjai és tanárai gyűlnek össze, amelynek történetét szintén Péter László írta meg a Szeged művelődéstörténetéről sorozatban, tavalyelőtt megjelent könyvében. A belső borítóm ez áll: „Az adatok gyűjtésében közreműködött Firbás Zoltán ". Az első és utolsó verőfényes tavaszi napon Püspök utcai lakásába invitált Firbás Zoltán tanár úr, tekinteném meg sajátszeműleg a „Baross adatbankot" és persze hogy mesél majd az édesapjáról is, Firbás Oszkárról, aki 11 évig tanított, 19 évig igazgatott a !4o éve alapított iskolában. Akkor volt a Baross fénykora. De hogy jön össze a tanoncképzés meg a Baross? - értetlenkedtem. „Hát a Firbások révén!" - nevetett a tanár úr, és mesélt, mesélt... - Azt tudja-e, hogyan ért ide a király, Ferenc József az árvízkor? Már csak Arad-Temesvár felől tudott jönni, a nagyállomáson dereglyébe szállt, a Boldogasszony sugárúton csáklyáztak végig, a Dugonics téren aztán kikötöttek. De hogyan? Mindössze 6 évvel azelőtt épült föl a főreáltanoda épülete, a mostani egyetemi központi épület. A lépcsőire rajzasztalokat tettek ki, azokhoz kötötték a királyi dereglyét... Na de nem ezt akarom mesélni, hanem az épület-sorsot. A főreáltanoda 1894-ben azért költözött át a Horváth Mihály utcába, mert a város a Dugonics téren helyezte el a királyi ítélőszéket. Mármost én évtizedekig építővállalatnál dolgoztam mérnökként, tudom értékelni ami történt: 1893 őszén határozott a város, hogy épületet emel az iskolának, a következő év januárjában kezdték a munkát és abban az évben, ősszel indult az iskola... Három év múlva 100 éves lesz ez az épület. Beragyog a nap a Püspök utcai lakás hármas ablakán. - Ott lakott a családunk, a Baross épületében. Apámat 1948. november 21-én váltották le, Niklai Ferenc lett az igazgató. Neki volt piros könyve, apámnak meg csak 30 munkás éve... „Hogy az átlagot messze meghaladó színvonalú szellemi műhellyé válhatott a Baross a maga korában, abban oroszlánrésze volt az igazgató Firbás Oszkárnak, aki csalhatatlan biztonsággal válogatta össze az ország legkülönfélébb tájairól a kiváló tanárokat...Péter László megemlékezik arról a tehetségmentő akcióról is, amelybe bekapcsolódott a Baross, szintén Firbás szorgalmazására. "(Papp Zoltán, Csongrád megyei Hírlap, 1989. okt.21.) - A gépipari technikumba, a Kálvária téribe helyezték édesapámat. Ott egy gépész szakmunkás lett az igazgató, a szelídebb fajtából való káder volt. Valaki megsúgta neki: tudod-e, hogy ez a Firbás egy valóságos tanügyi főtanácsos, a Baross igazgatója! Behívta apámat az irodájába, megkávéztatta. Neki csak egy kérése lenne, írná meg apám helyette az ünnepi beszédeket... így is 'lett; képzelheti, az összes ünnepükre, április 4-re, november 7-re szegény apám írta a beszédeket. A nyugdíjazása előtt még politikai gazdaságtant is tanított. De mindig azt mondogatta, fiam, rosszabbul is járhattam volna... Firbás tanár úr - mert hisz a Barossból kitett igazgató fia is tanár lett végül, méghozzá a volt Barossba, a mai építőipari szakközépiskolába - föláll, levesz a könyvespolcról néhány tömött dossziét, azt mondja, mióta nyugdíjas, két fő szakterülete van: a családfát kutatja, meg a Baross-történetet; a dossziék - a „Baross-adatbank" részei. - Ez az, ezt kerestem - lapoz az egyikbe. - Akkoriban olyan rangba, mint a Baross igazgatója, a kormányzó úr őfőméltósága, Horthy Miklós aláírásával érkezett a kinevezési okmány, díszes címerrel, merített papíron. Itt van aztán mellette ez a klozettpapír. Apám nevezte így a Rákosiék három soros elbocsátó levelét. Van egy kis különbség, nemdebár? Szerintem Rákosi három okból haragudott Szegedre. A Csillag börtön miatt, mert ott ült. Másodszor azt az ostobaságot tételezte - pedig a Barossban, ahova ő is járt, még éles eszű gyereknek mutatkozott -, hogy a „szegedi gondolat" a szegedieké. A harmadik ok az iskola lehetett, amit az is bizonyít, hogy hiába rendeztek be Róth-szobát a Niklaiék, hiába értesítették a „kiállításról", mégcsak választ se kaptak. Ellenben - éppen a centenáriumának évében, 1951-ben - megszüntette a saját iskoláját. - Hogyan viselte a történteket az édesapja? - Rosszul. Amíg ott laktunk a Baross épületében, apám délben átjött, fogasra tette a kalaját, kezet mosott, az asztalon már ott gőzölgött a leves... Ebéd után lepihent 40 percre, aztán visszament dolgozni, késő estig. Anyám, Szabó Erzsébet felsőkereskedelmiben érettségizett, de egész életében háztartásbeli vol, ahogy mondják; én szívesebben azt mondom, a családnak élt. Persze el kellett költöznünk, idejöttünk a Püspök utcába, társbérletbe. Egészen másfajta élet következett... Ahol most vagyunk, ebben a szobában halt meg szegény édesapám, 1958-ban. Az utolsó évei alatt az unokáiban talált örömet. Végszóra betoppant az egyik unoka, ifjabb Firbás Zoltán, „Szeged térképésze". Pillanatok alatt óriási fölfordulást csinálunk a lakásban. Előkerül az az óriás méretű Szeged térkép, az első „mű", amely hosszú hónapok aprólékos munkájával készült hajdan. Aztán a legújabb idegenforgalmi térképek, s velük a történetek: hogyan járta a határt, biciklivel, a térképező szenvedély megszállottja, az ifjabb Firbás. A polgármesteri hivatal munkatársaként máig az egyetlen ember lehet a városházán, akitől nem lehet olyasmit kérdezni a városról, amire ne tudna válaszolni. A térképek után még megnézem a régi képeslapok gyűjteményét, az újságcikkek katalógusát, a város nagyjainak életrajzi adatait tartalmazó dossziékat, a könyvgyűjteményt, a statisztikai táblázatokat, a Tiszatáj és a Délmagyarország beköttetett évfolyamait... - A Firbás adatbank többi dossziéját nem muszáj most idehozni - mondja a fiatalabb Firbás az édesapjának, s némileg szánakozva rám néz. Mi tagadás, szédülök egy kissé; hogyan fogom én megírni Firbásékat röviden, amúgy napilaposan? Legföljebb ha laposan... Kérdem, hogyan tudnak egyszerre ennyi mindent csinálni? Ilyen szédületes vehemenciával és életkedvvel? - Egyszerű ez, kérem - válaszol Firbás tanár űr. - A gyűjtés szenvedélye alighanem a vérünkben van, meg a németes precizitás is. A családunk Gömör megyei, az eleink a csehországi szudétanémet vidékről költöztek oda, a tanoncképzős Firbás testvére még Firbasnak írta a nevét. Egyébként a dédapánk, aki a Tátra-vidéken nőtt fel, neves természetkutató, erdész volt, az ő pályáját követte a testvérem, Sopronban tanít az erdészetiben, most kapott Apáczai-díjat, jön ő is a hétvégi Baross-találkozóra... Ilyenek vagyunk. Szegediek. Szeretjük ezt a várost, meg a lakóit SULYOK ERZSÉBET „A Firbás família históriáján két példa illusztrálható kitűnően. Egyrészt az asszimiláció: mint vált egy család egyetlen nemzedék után a földünk és kulturánk sugárzata nyomán öntudatosan magyarrá. Másrészt a családi öröklés - a szellemi öröklés! - törvényének csodálatos hatását szemlélhetjük: a példának szuggesztív, sokszor gátakat elsöprő hatalmát." (Péter László) Házi nyúlra nem lövünk, avagy: Durr! Nézzük a Szegedet Nemrégiben megjelent a város folyóirata, a Szeged 12-13. összevont száma. Kass János A. Dürer parafrázis című grafikája előzi meg a szerkesztő, Tandi Lajos jegyzetét: „Nem igaz, hogy a város működése abban merül ki, hogy lehúzhatjuk-e a WC-t...". Több oldalon olvashatják a polgármesterrel és két helyettesével készült interjút, amelyben mintegy bemutatkoznak. A vallás és oktatás című fejezet: Szent Gellért temesvári örökségét a temesvári püspöki székesegyház, a főméltóságok szálláshelye, a „Merczy-ház", a temesvári római katolikus palota fotói illusztrálják. Valamint a 30-as évekbeli szegedi katolicizmust, a piaristák történetét, Klebelsberg Kunó iskolaépítő munkásságát veszi számba: „Kultúrpolitikámnak két vezető motívuma: emelni a magyar tömegek műveltségi szintjét, és ennek a mü\ellebb nemzetnek olyan vezetőket adni, akiknek méretei megütik az európai dimenziókat...". A társaságok, egyletek címszavak alatt többek között a Dugonics Társaság története Ferenczi Zoltán 1892 november 16-án kelt eredeti levelével, és a magyar szabadkőművesség újjászületése olvasható: a szimbolikus páholyoknak sohasem volt és jelenleg sincs női szabadkőműves tagja. (...) Kiváló történelmi személyiségek nevének hosszú listája tanúskodik a szabadkőműves eszmék vonzerejéről. Közülük feltétlenül említésre kívánkozik Goethe, Haydn és Mozart neve ". Látogatóban: a 75 éves Csongor Győző vall kérdésekre: „Egyértelműen és határozottan állítom, hogy mesterem Czógler Kálmán volt.", s ad részleteket egy rendhagyó regényből: „Röpül az idő, s nemsokára vége a; életnek". Az Örökség című rész hagyománytisztelő írásaiban Hídjaink humora, A rókusi orgona titka és a szegedi sajtó történetéből Békefi Antal arca és pályafutása elevenedik meg. Két kiállítás következik: az elsőn a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításán az avarkort és annak mindennapjait mutatják be, a másodikon a Szegedi Vízügyi Igazgatóság szakmai kiállítását, melyből például kiderül, hogy a „Presskan szivattyú is kiállítási lárgv." A folyóirat végén a szokásos krónika igazít el a közelmúlt eseményeiről. A folyóirat hátsó borítóján Szekeres Mihály belsőépítész munkáiról készült fotók láthatók. Gyermek es ifjúsági pályázat Legtöbb 2 millió forintban határozta meg legutóbbi ülésén a Dél-Magyarországi Gyermek és Ifjúsági Alapítvány kuratóriuma az 199l-es évben támogatásra adható teljes keretösszeget. A testület ugyanakkor meghatározta az alapítvány támogatási elvrendszerét is, amely szerint a támogatási alap Csongrád megye különböző régióit átfogó, nagy horderejű, gyermekeknek, fiataloknak programot nyújtó rendezvények, segítséget nyújtó akciók és előre nem tervezhető kérelmek támogatására szolgál. Ennek keretösszege 1991-ben 800 ezer forint; a kérelmek és pályázatok bármikor benyújthatók. A fiatalok alkotói bemutatkozására szánt éves összeg 600 ezer forint, a pályázási határidő 1991 szeptember 30-a. Harmadik tételként az alapítvány önálló pályázatot írt ki, amelynek célja, hogy a magyarság helyzetével, a nemzeti sajátosságokkal, a népi, nemzeti kulturális és szellemi örökséggel, illetve ezek feltárásával és összefoglalásával foglalkozó csoportok munkáját támogassa. A 6-18. életévüket betöltött korosztályokból olyan - az iskolán, intézményeken kívül működő gyermek és ifjúsági közösségek pályázhatnak, ahol már tényleges, személyiséget formáló nevelómunka folyik. A pályázatok benyújtási határideje 1991 október 3l-e, az éves keretösszeg 600 ezer forint. Az alapítvány nyitott, anyagi eszközeivel bárki hozzájárulhat. Számlaszáma: Szeged, Dunahank Rt. 289-98950-0080. Kendezte: Carl Reíner Főszereplők: Kristie Allev, Bili Pullman Amint arról már beszámoltunk, a Nicsak, ki beszél még! című film nói főszereplője, Kristie Alley jócskán hízásnak indult. Jóindulatúan ugyan, de csak ennyicske változás látszik rajta, egyébként meg pontosan olyan, mint az előző filmjeiben: a hadonászó, idegeskedő, kiabáló, néha bájosan csacsi, néha idegesítően túlgesztikulált, ám csinosba torkolló „bébi". Aztán pedig kiki gusztusa, vérmérséklete és tehetsége alapján válogathat belőle. Filmvígjáték. Nevetni direktbe annyira nem lehet, inkább a poénok szerencsétlenségi foka válthat ki izgalmat. Izgalom? hol van az már? Egyedüli figyelemre méltó teljesítmény a cselekmény bonyolítása (ez szó szerint értendő, és nem keverendő a rendezvényi szinten használt lebonyolftással). Úgy összekuszálódnak a szálak, hogy az már szőttesnek is megfelel. Alley az unalmas házasságából egy röpke kalandba menekül, egyszer. Lévén partnere szeretkezés közben szívroham segítségével átlép az égi birodalomba. A nő menekül, csalárdsága nehogy felszínre kerüljön Férjének családja a 15 éve külföldön élő orvost várja haza. ám akit a nő átszeretkezett a túlvilágra, nem más, mint a hazavárandó báty. így lehet remekül elszabadítani a pokol erőit. Szóval a házi nyúl esete óvatlanul bekerül a körforgásba, és uram bocsá, átélése nem jár kevés tanulsággal. De akinek nem nyula, ne vegye magára. Durr! PooMANicacv SZILÁRD