Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-18 / 141. szám

KEDD, 1991. JÚN. 18. DÉLMAQYARORSZÁQ KULTÚRA 5 Egy lump naplójából - Tiszta Amerika! - mormoltam, amikor átvettem a némileg elrongyolódott színházi folyóiratot a barátomtól. Most ő vette meg, a jövő hónapban más valamelyikünknek kell kinyitni a bukszáját. Cserélgetjük a könyveket is. Kezd rendesen alakulni a szisztéma, olyannyira, hogy eszembe jutott: le kéne írni, hogyan lenne a legésszerűbb és leginkább gazdaságos ez az egész, aztán ha megfeledkeznénk valamiről, csak fölütnénk a kis házi kézikönyvünket és megnéznénk, hogyan... Esetleg sokszorosítanánk és áruba bocsátanánk az ötletteli könyvecskét, hadd terjedjen a tudás! A minta ki van találva. A legújabb amerikai „Hogyan-könyv" például igencsak érdekfeszítő tárgykörben született. Azoknak a nőknek szolgál stratégiával és taktikával, akik gazdag'férfiakkal óhajtanak házasságra lépni. Nem kell azt hinni, hogy ez a fajta férj-, vagy inkább pénzvadászat olyan könnyű. Még Amerikában sem, ahol pedig akadnak gazdagok, állítólag. A szerző szerint a dolog úgy kezdődik, hogy leég az ember lánya. Áj em brok. mondja, aztán föllapozza a mindenttudó könyvecskét és beruház. Hja, enélkül nincs üzlet. Először is taxira költ, hogy eljusson a gazdagék utcáiba. Körülkémlel. Azt kell kifigyelni, miféle nyilvános helyekre járnak pénzesék. Ezután jön a kettes számú beruházás, muszáj venni néhány jobb cuccot, hiszen méregdrága helyeken - hármas költség - mintegy véletlenül kell találkozni azzal a milliomos özveggyel, akiről az újságokból tudtuk meg a szomorú hírt... (Figyelem, hagyjunk kellő időt az illendő gyászra!) Bíztartó. ha mi is özvegyek vagyunk, könnyebb közös témát találni. De mindenképpen szükség mutatkozik egy hitelkártyára, valami jobb (bérelt) autóra, műveltségre, kifinomult ízlésre - képzeljük csak. ha betéved velünk a kiszemelt ür egy modern galériába és - irgalom anyja ne hagyj el! - nem tudjuk, mi a kedvenc itala a divatos festőnek! Hát ilyesmiről lenne szó, nekem is meg kéne írnom, hogyan szoktunk le az olvasásról... Nem dicsekvésképpen, de vannak tapasztalataim, jók is, rosszak is, úgyhogy kikerekedne... Az úgy kezdődött, hogy nem vettem könyvet. Le voltam égve. Valamikor két évvel ezelőtt történt, amikor már szabadon lélegeztünk, az utcai standok telelettek addig nem látott politikai kiadványokkal, pomófüzetekkel, krimikkel. És ezt mind más vette meg. Majd kezdtem hozzászokni, hogy folyamatosba kell tenni az üres pénztárcáról szóló szöveget. Könyvtárba, adtam ki a jelszót magamnak, én naiv, hát persze, hogy sose lett idő... Aztán működésbe léptek a gazdaság általam mélyen tisztelt összefüggései, ha egyelőre csak kicsiben is, Mi történt? Az idén, amikor már annyira le vagyok égve, folyamatosban, s nemhogy könyvet, semmit se tudok venni, tisztára úgy érzem magam, mint a mezők lilioma, kiről ama föntebb való gondoskodik - nos az idén, a könyvhéten: beruháztam. Gyanútlanul sétáltam az utcán, egyszer csak azon kapom magam, hogy bent vagyok egy könyvesboltban, s ottan dúskálok a finom nyomdaszagban. Háromszor pakoltam tele a kosarat - és ugyanannyiszor ki (hiába, a megvonások után mohó az ember), mígnem rájöttem, mivégre vagyok én itt, s kezdtem öntudatra térni és gondosan válogatni. Fizettem, s azóta megvan a tőkém. Kölcsönadom neked Esterliázyt, te meg ideadod Kunderát, utána átpasszolom X-nek, akitől megkapom Cserest. amikor ezt átadom neked, nálad már ott lesz Y-tól a Mandelstam, ideadod, én meg tovább Z-nek, akitől... Igy megyen a csere-bere és mindannyian élvezkedve olvasunk. A kéjvágyóbbját, amelyik nyarvog, hogy a friss nyomdafestékszagú könyvet ó szereti először felütni, meg hogy kellenek az érzékeinek az érintetlen lapok, miegymás, az ilyent persze kihagyjuk a buliból, perverz alakokkal nem foglalkozunk. Nélkülük is megy az üzlet. Már csak a „Hogyan-könyvet" kell megími. Egy csomóan megveszik, akkor aztán kitaláljuk, hogyan jussunk el - egyszeri beruházás árán - a színházba, a filmhez, a képtárba, koncertre. Számításaim szerint az idén ősszel már úgy utazunk Bécsbe valami nemzetközi színházi csemegéhez, mint aki átmegy a falon. A módszert aztán, persze műfajonként, fölfedjük egy-egy könyvecskében és kisvártatva gazdagok leszünk. Nem amúgy jelképesen persze, értékpapírilag. hanem igazán. És most megyek írni. Már meg is van az első mondat: „Ön is tudja, hogy ez nem mehet igy tovább!" SULYOK ERZSÉBET ÍSnBttlttimmSttRnUS Vicenzai koncert / Újszegeden Szaporodnak varosunk olaszországi kapcsolatai: csak a gyönyörű Yicenziból és környékéről három zenei együttes (kórus, zenekar, trió) keresett és talált partnert Szegeden az elmúlt év során. Nem véletlenül sikerült persze ilyen gyorsan egy másra találniuk: az elmúlt években Szegednek szmte „zenei konzulja" volt Csanádi László orgonaművész, a szegedi zenekonzersatórium művésztanára személyében. mmmMmmMmmMmmmmmMmKmk Pukánszky Béla könnyedén vette az akadályokat, pedig még hátra volt az a mű, amelyet kevés hazai gordonkás merészel műsorára tűzni: de Falla: Spanyol népdalszvitje. Az ártalmatlan cím mögött zeneileg és technikailag egyaránt nehéz sorozat rejtezik: programmal ellátott, illetve spanyol táncokat feldolgozó tételek. Pukánszky tüzes szenvedéllyel villantotta elénk a mediterrán zene szépségeit: a v irtuozitást kellően váltogatva lírai finomságú epizódokkal. Műsorát Kodály méltatlanul eldugott zseniális fiatalkori gordonka szonáta tételének rendkívülien kifejező interpretálásával zárta. Dombiné Kemény Erzsébet mindannyiunk fájdalmára - ezúttal nem mutatkozott be szólistaként, ám a közel másfél órás műsor folyamatos zongorakíséretével embertelenül nehéz feladatot vállalt magára. Kemény Erzsébet kiváló zongorista és a lehető legideálisabb kísérő: bár a csütörtöki koncert zongoraszólamait méltánytalan lenne alárendeltként értékelni: a barokk szonáták, a Handel-ária kísérete szorosan egyenrangú zenélést igényelt, s akkor még nem is szóltunk a de Falla-sorozat és a Kodály-szonáta helyenként szinte zongoraversenyszerű struktúráiról. Kemény Erzsébet együtt lélegzett, együtt élt Jarosziewitz Margittal és Pukánszky Bélával az egész koncert alatt, s közben - egyszerűen gyönyörűen zongorázott. Befejezésül már csak kellemes utat és sok sikert kellene kívánnom a három fiatal művésznek - a vicenzai trió majd augusztus 13-án és 19-én szerepel városunkban -, ám egy kérdés mégis Ide tolakszik: miért kell tehetséges művészeknek Vicenzába utazni ahhoz, hogy Szegeden is pódiumhoz jussanak? A legfrissebb ismeretség a vicenzai Aram-trió kezdeményezésére alakult ki: meghívásukra utazik jövő kedden három kiváló fiatal muzsikusunk: Feketéné Jarosziewitz Margit (lírai szoprán). Pukánszky Béla (gordonka) és Dombiné Kemény Erzsébet (zongora) észak-olasz koncertkörútra. Közös hangversenyük bemutatója a Bálint Sándor Művelődési Házban volt. így csütörtökön este a szegedi közönség is meggyőződhetett arról, hogy a „zenészküldöttség" kiváló színvonalon fogja városunkat képviselni. Jarosziewitz Margit - aki a Szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola tanára - a klasszikus szopránrepertoár szinte valamennyi stíluskorszakából válogatott erre a koncertre: otthonosan. maximális technikai biztonsággal és valami, csak rá jellemző utánozhatatlan bájjal énekelt barokk áriát (Handel: Joshua), Beethovendalt (Skót dalok), a műsorban természetesen kiemelt helyet hagyva Mozart, Weber, Verdi és Puccini zseniális remekeinek. Jottányit sem kevésbé értékelve a Handel és a Beethoven-műveket, feltétlenül ki kell emelni a Mozart-áriák (Rosina. Zerlina) és a W'eber-ária (Annuska A bűvös vadászból) derűs szikrázását, humorát; a Mimi-ária (Puccini: Bohémélet) mély átéléssel felépített dramaturgiáját, s nem utolsó sorban az Oszkár-ária (Verdi: Az álarcosbál) magával ragadó virtuozitását. Pukánszky Béla gordonkaművész néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a pedagógiai tudományoknak, főként a neveléstörténetnek szenteli életét. így most főfoglalkozása s/erinr •i vA-'vdt tanárképző docense (a pedagógia tanszéken). Különleges meglepetés volt a D' Hervclois-mű franciás pikantériája: a szerző a hangulatos karaktertételeket igencsak virtuóz igénnyel írta meg. Kiss ERNÓ Megyénk népművészete A múzeum főépületében tegnap újabb állandó kiállítás nyílt, mely a környékbeli táj, pontosabban Csongrád megye népművészeti kincséből ad ízelítőt. A megye múzeumaiban őrzött hagyatékból Dr. Juhász Antal néprajzkutató rendezett tárlatot, mely négy időmetszetben, a 18. század tató tudósok, az e tájon élő emberek arcát, szokásait, munkáját megörökítő művészek is. Kiss Lajos a Vásárhely Jtörnyéki, Bálint Sándor a szegedi népélettel foglalkozott, Móra Ferenc, Tömörkény István a parasztemberek mindennapjaiból merítette témáit, Tornyai János, derekától az 1930-as évekig mutatja Koszta József, Endre Béla, Nyilasy be e vidék tárgyait: makói festett bú- Sándor festményei is dokumentatív torokat, vásárhelyi cserépedényeket, értékű alkotásoknak számítanak a dél-alföldi szőrfonalas hímzéseket, néprajzkutató és a tárlatlátogató fafaragásokat, szűcs-és szűrhímzéseket, a népi öltözködésnek, a különböző divatáramlatok darabjait. A környező mezővárosok, falvak életéről nemcsak a használati tárgyak mesélnek, de a paraszti világot kuszámára. nem beszélve Plohn József archív fotográfiáiról. A náprajzi kiállítás a Museion kft. igényes kivitelezésében készült és ma délelőtt tíz órától már nyitva áll a népművészet kedvelói számára. Nincs pénz Az Idegenforgalmi alap tavaly 1,2 milliárd forinttal gazdálkodott, amit az idei költségvetés 600 millió forintra csökkentett. Az 1,2 millárd forintból a múlt évben 500 milliót fordított az alap idegenforgalmi beruházások támogatására. Az összeg háromnegyed részét kis- és középvállalkozók kapták. Az idei évben az alap 200 milliót, a tavalyt összeg kétharmadát költheti nemzeti propagandára, 130 milliót nyújtott önkormányzati idegenforgalmi infrastrukturális beruházások támogatására. Ezenfelül a 600 milliós keretből fennmaradó 270 millió forintot azoknak a még tavalyi pályázóknak kell folyósítani, akiknek már odaítélték a támogatást. (MTI) Commager értékeikéséhez a történésznek valószínűleg lenne egy-két elmarasztaló szava, a laikus olvasó azonban izgalmas, élményekkel teli könyvnek örülhet. A szerző nem is törekedett a ma már kötelező jellegű tárgyilagosságra: a háború egyes sorsdöntő fordulatainál (elég sűrűn ahhoz, hogy maradandóan érzékletes legyen) megáll az elbeszélésben s haditudósítókra, újságírókra bízza a harcok részletes leírását. Jónéhánv. számunkra kevéssé ismert történetet nyújt így, s ezek jelentik az olvasmány savát-borsát. Franciaország megalázása (Hitler ugyanabban a compiégne-i erdőben kényszerítene a francia küldöttséget fegyverszüneti feltételeinek aláírására, ahol 1918-ban mindez fordítva történt), London és Coventry bombázása (megszólal Churchill miniszterelnök is), tengeri és tenger alatti ütközetek. Grezsa Ferenc halálára •msttmfm>stíts:íssgmmxisssxx. A hír, hogy 1991. június 12-én Hódmezővásárhelyen meghalt Grezsa Ferenc professzor, nem volt váratlan, de mindazoknak, akik ismerték, fájdalmas volt. Hosszú ideje tudtuk, hogy szívósan küzdött szervezete a gyógyíthatatlan kórral, láttuk, hogyan fogyott el testi ereje, és azt is, milyen lelkiismerettel dolgozott még a betegágyán is nem sokkal halála előtt Görömbei András nagy doktori disszertációjának bírálatán. A munka szenvedélye jellemezte egész életében. 1932. július 16-án született Kiskunmajsán. iskoláit ott és Kecskeméten végezte. 1952-ben nyert fölvételt a szegedi egyetem magyar szakára, ahol még tanítványa lehetett annak a nagy tanárnemzedéknek, amelyik hosszú időre meghatározta és jellemezte a szegedi egyetem bölcsészettudományi karát. Irodalomból Koltay-Kástner Jenő, Baráti Dezső. Halász Előd. nyelvészetből Mészöly Gedeon, Klemm Antal Imre voltak tanárai. Grezsa Ferenc hallgató korában már tagja volt a Juhász Gyula kritikai kiadást előkészítő munkacsoportnak, amelyet akkor Baróti Dezső vezetett. Ebből a munkából sarjadt ki szakdolgozata és Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetői posztját, ettől kezdve egykori kedves egyetemi tanárainak örökébe lép, és itt tanít haláláig. 1990-ben az irodalomtudományok doktora lesz és egyetemi tanári kinevezést kap. Grezsa Ferenc ezekben az években „nem középiskolás fokon" lett egyetemi oktató, de a gimnáziumi évek nagy tapasztalatait kiválóan kamatoztatta. Grezsa Ferenc mindig intenzíven foglalkozott az élő magyar irodalommal. a Tiszatájba nemcsak írt, főmunkatársa volt a folyóiratnak, de sűrűn dolgozott az Alföldbe, az Új írásba és a Forrásba is. Ezt a munkáját ismerte el és méltatta a József egyetemi disszertációja: Juhász Attila-díj (1988), és a Magyar írók Gyula egvetemi évei (1964), amelyet Szövetségének is tagja lehetett, az Akadémiai Kiadó adott ki. A Kritikusi munkáját és az ifjúsági modern magyar irodalom forrásvi- irodalom színvonalas folyóiratának, dékét kutatja ez a könyv, a legendás a Kincskeresőnek főszerkesztői Négyesy-szemináriumokról először munkáját ismerte el kitüntetésével a hozott megbízható adatokat. Már az Művészeti Alap^ Irodalmi szakoszelső könyv jelzi Grezsa Ferenc tálya (1991). O rendezte sajtó alá tudományos módszerét: szorgos Juhász Gyula összes műveinek 6. munkával adatolja teóriáit, így kötetét, de dolgozott az 5. kötet könyvei egyszerre lesznek forrás- munkálataiban is, együttműködve munkák és egy gondolkodás doku- egykori tanárával, Péter Lászlóval. mentumai, 1956 nyarán fejezte be Kiadta Németh László sokáig egyetemi tanulmányait, előbb Kis- mellőzött írásainak gyűjteményét telekre, majd Hódmezővásárhelyre, a (Sorskérdések, Életmű szilánkokban). Bethlen Gábor Gimnáziumba került Foglalkozott Hódmezővásárhely tanárnak, a „Bethlennek" 1962-75-ig irodalmával, megírta ennek újabbigazgatója is volt, és ezt az iskolát kori történetét is. Főiskolai és egyehúsz éves munkájával a régi fényé- temi tanári működése alatt a tüdőben ragyogtatta föl, kiváló tanári kart mányszervezésnek és a tudományhozott Vásárhelyre és tanítványaik népszerűsítésnek is szorgos munkása országos elsőségre tettek szert, volt, dolgozott az MTI IrodalomtuGrézsa Ferenc életének és életmű- dományi Bizottságában,, a Szegedi vének ez a kiadott kötetben nem Akadémiai Bizottságban és a Csonglátható, de ismert és méltatott része: rád megyei TIT magyar szekciójának a tanítás és az iskolateremtés. Sze- vezetője volt. Éleiének utolsó nagy rencsés találkozása volt ez a tehet- erőfeszítésével hozta létre a Németh ségnek és a föladatnak. Itt találkozik László Társaságot, amely részben Grezsa Ferenc tanárelődje, Németh ennek a jelentós életműnek és írónak László örökségével, az egykori vásár- az emlékét ápolja, részben pedig ennek a szellemiségnek a nyomain haladva foglalkozik a jelen kérdéseivel. Halálakor Grezsa Ferenc e társaság elnöke volt. Mi mindannyian, akik közelről ismertük, emberi nemességének, tudósi segítőkészségének megajándékozottal vagyunk és nem felejthetjük ezt a példát, amikor nehéz szívvel és szomorúsággal az ó hiányának tudatával folytatjuk munkánkat. Grezsa Ferencet gyászolja tanárnő felesége, két orvosfia. menyei, három unokája, a főiskolai és egyetemi diákok több nemzedéke, a magyar irodalomtudomány képviselői itthon és külföldön. helyi tanár működésének szóbeli legendáival és irodalmi munkálkodásával. Ez az örökség készteti vizsgálódásra, a sokat támadott és vitatott életmű védelmére. Előbb a közvetlen élményt, a vásárhelyit írja meg (Németh László vásárhelyi korszaka. 1979.), majd egyre mélyebben tájékozódik ebben a nagy gondolati és esztétikai műben, megírja a Németh László háborús korszakit. 1985, és a Németh László tanú-korszaka, 1990 című könyveit. Ezek nem csupán egy író munkásságának elemzései, hanem a földerítetten közelmúlt kézikönyvei is. Grezsa Ferenc 1979-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, ekkor nyeri el a Juhász Gyula Tanár- — képző Főiskola magyar irodalmi — tanszékének vezetői állását, ahol 1984-ig dolgozik. 1979—83-ig a Temetése ma. június 18-án délután főiskola igazgatóhelyettese is volt. fél l-kor lesz a hódmezővásárhelyi 1984-ben elnyeri a JATE BTK II.sz. római katolikus temetőben. I. M Új könyv AII. világháború története Nergy venhat év után Magyarországon is megérte a JJ-napot" Henry Steele Commager Nyugat-Európában már sokadik kiadást megért könyve, A második világháború története (Holnap kiadó). A könyv 1945-ben, tehát alig a háború befejezése után, s még YVinston Churchill Nobel-díjas memoárjának megjelenése előtt született; annak idején ez volt a háború első, átfogó tórténetleírása. amely termeszetesen nem lehetett mentes a harcokat megjárt riporter elfogultságától sem. Talán ez tette ma is élvezhető, színes olvasmánnyá. végül a D-nap (a normandiai partraszállás napja) s a V-nap (Berlin bevétele) a harcokban részt vett katonák személyes hangú elbeszélésébenjelenik meg. Commager úgy írja ic a második világháború történetét, hogy közben alig politizál. Könyve ezért lehetett mentes a háború után kialakuló politikai irányzatoktói, - s még ha a később született nagy Churchillművet éppen ezek teszik érdekessé például nem sok idő veszteget az eleinte Hitlerrel szerződő szovjet birodalom késztető okainak vizsgálatára. Ugyanez jellemző a balkáni hadjárat ismertetésére és Magyarország hadbalépési okainak kutatására, vagy inkább nem kutatására is. Ellensúlyozásként drámai csatákat elevenít fel Montgomery tábornok észak-afrikai hadjáratából, és az Egyesült Államok és Japán kevéssé ismert óceániai ütközeteiről. A második világháború története nem a borzalmak mementóya. Inkább hadtörténeti riportkönyv, s ha mementót állít valaminek, az a fasizmussal szembeszálló népek hősiessége egy adott helyzetben. A történelem próbáját mégis kiállta, negyvenhat év után is elolvasásra érdemes. p7