Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-15 / 139. szám

SZOMBAT, 1991. JÚN. 15. • DÉLMAGYARORSZÁG A HELYZET 3 Kövér disznók végnapjai Csütörtök délelőtt; a baksi sertésfelvásárló-telep. Hatalmas, túlhizlalt disznók fekszenek elterülve egy szűk karámban, hörögve lélegeznek, nagyra tátott pofával, reng a testük tőle. A hőség egyre rekkenőbb, víz sincs, amivel locsolni lehetne őket. Az állatorvos attól tart, egyikükmásikuk már nem húzza sokáig. Az egyetlen, amiben reménykedni lehet, hogy a már felvásárolt állatok szállítása hamar befejeződik, hogy mielőbb vágóhídra jutnak. Tizenegy órakor még egy szállítmány vár a sorsára, aznap az utolsó. A szegedi szalámigyár 90 előre feljegyzett állatot vett át, köztük 37 db 130 kiló felettit. A becslések szerint azonban a faluból még 100-150 túlsúlyos disznót kellene sürgősen elvinni, akkor billenne helyre az egyensúly. Alélt sertéspiac Legalábbis, ami a felvásárlási számot illeti. Mert a vágóhidak gyorsított munkalempójának - vagy ki tudja, minek még - van árnyoldala is. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a túlsúlyos állatokat az eddigi, 54 forintos kilónkénti áron vásárolják fel. Mától a szerződés nélkül átvett, 130 kilogrammá! súlyosabb sertések kilójáért hattal kevesebbet, 48 forintot fizetnek majd. Az átvételi ár rövid idő alatt másodjára mindkétszer 6 forinttal - csökkent le. Az új árszabás szerint a szerződéses állatokat 130 kg felett 50 Ft/kg-os. 110 és 130 kg között 58 Ft/kg-os. a szerződésen kívülieket pedig 130 kg felett 48 Ft/kg-os, 110 és 130 között 56 Ft/kg-os áron vásárolják fel. Ez az új tarifa. A húsipar kényszerhelyzetének visszacsapása a tehetetlen kistermelőkre. De hagyjuk, jegyzi meg mellettem valaki Bakson, jó, hogy legalább megjelent a felvásárló a faluban. Május első fele óta a mostanit leszámítva csak kétszer volt átvétel, akkor is alig szállítottak el valamennyi disznót. Nemrég bocsátották el a húsüzem helyi megbízott felvásárlóját. Létszámcsökkentés miatt. Most Galbács László, a vállalat kisteleki megbízottja irányítja az összeírást s a szállítást. Reménykedik; azt mondja, a szombati előjegyzés után a következő héten 70 darab túlhízott disznót vásárolhat majd fel, két és félszer annyit, mint az előző hetekben, s ha így megy tovább, az hamarosan megoldhatja a község kistermelőinek gondjait. A maga részéről azt látja veszélyesnek, hogy a felvásárlótelepen nincs víz. amivel életben lehetne tartani a szinte alélt disznókat. A karám is kritikán aluli, mondja. Szűk - mázsálás után alig lehet szétválogatni az állatokat. Továbbá: a telepre való szállítás akadozik, egy kistraktor, s alig egy-két ember foglalkozik a beszállítással. A jármű egyetlen átvételnél harmincat is fordul, mire befejezi, dél van, rekkenő hőség. Másutt, mondja, hajnali háromkor kezdődik a vétel, s reggelre már befejeződik. A vágóhíd már 5 órától fogad, jobb volna, ha hamarabb munkához láthatnának Bakson is. A felvásárlási gondok - nem kétséges - megoldódnak majd. De egy beszélgetés, egy baksi nyugdíjas házaspár szavai arról is meggyőztek, hogy helyükbe újak lépnek majd. Találomra kiválasztok egy portát a sok közül, ahol több disznót tartanak. A nyugdíjas gazda s a felesége némán reggeliznek, most érnek rá a hajnali munka után. Rossz kedvük van. Újságíró?! - kapják fel egyszerre a fejüket - akkor hátha segíthet rajtunk. A felvásárlói ár csökkentéséről beszélnek épp, és fogalmuk sincs, mitévők legyenek. Egy hét, és fiadzik az egyik koca, a másiknak meg már tíz malaca szaladgál az ólban. Ha ez így megy tovább, nem foglalkoznak tovább disznóval. Eladják vagy levágják, ami megmaradt, aztán legfeljebb egyet-kettőt tartanak meg, ami a családnak kell. Es: biztosak benne, hogy más is így tesz majd. Persze, nem segíthetek. Hacsak nem segítség az, ha ide leírom, amit mondtak. Tanulságos lehet. - Húsz év óta vergődünk a disznótenyésztéssel, de ilyen rosszul mmmmmmm tMMflttWOOTWHMMCMI / / Arpád-nap Opusztaszeren A háború előtt az Árpád-emlékműnél minden év juniusának harmadik vasárnapján jűniálist rendeztek a környékbeliek. E hagyományt kívánja feleleveníteni az Arpád-nap Szervező Bizottsága, mely ópusztaszeri központtal hazai, határon- és tengeren túli magyarok kezdeményezésére alakult nemrég. A bizottság vasárnap reggel 9 órától várják a világ minden tájáról a magyarokat az ópusztaszeri emlékparkba az Árpád-napi ünnepségre. Ópusztaszer polgármestere tájékoztatásunkra elmondta: az ünnepség pártoktól független, a szervezőknek politikai céljai nincsenek. Az egész napcs rendezvény a prospektus szerint délelőtt fél 10-kor koszorúzással kezdődik, majd a Himnuszt követő ünnepi megnyitó beszéd következik, melyet Kecskeméti János, Ópusztaszer polgármestere mond el. Azután a világ magyarsága képviselői: a Felvidék, Kárpátalja, Erdély, a Vajdaság, az Órség, Afrika, Ázsia, Amerika, Ausztrália és Európa nevében mondanak megemlékező beszédet. Délután 2 órakor kulturális műsor kezdődik. Irodalmi, zenei programmal emlékeznek a honfoglalásra, Árpád fejedelemre. Fellépnek a kisebbségi sorsban és a szórványban élő magyar csoportok népi együttesei, történelmi életképeket mutatnak be a honfoglalás korából és a magyar középkorból. Országos kirakodóvásár is lesz, ahol a világ különböző tájairól érkező vásárosok árulják portékáikat. még nem állt a dolgunk. Eddig is csak vergődés volt az egész, gondolja csak el, mihelyt kifizették az átvett állat árát, már el is költöttük takarmányra. Annak az ára is egyre felmegy. Most meg a felvásárlási árat csökkentik le. December óta könyörgünk, hetente kétszer, hogy vigyék el a hízókat, mert túlgyarapodnak. és nem lehet tovább tartani őket. Semmi eredmény. Két héttel ezelőtt, nagy rimánkodásra sikerült végül ötöt átadni. De hogy egy 100 kilós disznóért 4800 forintot adjanak!? Egy zsák j8|jatS8W<j«l8K')tlillliltlllltllllllllílllM]llltlllMUUI takarmány kerül 7-800forintba! Mindketten nyugdíjasok vagyunk, ezt nem bírjuk pénzzel. Itt van ez a tíz kismalac - mit tegyünk velük? Ezek után a vásárban tán 500 forintot is alig adnak értük. S ráadásul egészségesek, most még a betegség sem fog rajtuk. Aztán jön a másik tíz is. Mégsem verhetjük majd agyon őket. A vége az lesz. hogy mindenki túlad majd, akár áron alul is, az állatokon, aztán megint nem vállalja senki a disznótartást. Meglátja... S. P. S. Rendkívüli állapot .Jobb későn, mint soha." Ez a közmondás illik a sertésválság kezelésének legújabb fejleményére. Az önállóság, a piacgazdaság felé terelt húsipari állami vállalatok abból is érzékelhetik a rendkívüli állapotot, hogy kormánybiztos koordinálja, vezényli a tűzoltómunkát. A többmázsás, hőségben pihegő sertéseket le kell vágni, különben elpusztulnának. Hogy idáig jutottak a dolgok, termelőnek, feldolgozónak, költségvetésnek egyaránt veszteség. Forró Sándor, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát felvásárlási főosztályvezetője a megyénkben foganatosított intézkedésekről tájékoztatott. A vágóüzemekben a túlórázást, szombati műszakot már a hónap elején beindították. Újabb intézkedés, mivel a nagy súlyú sertésekből a tervezett ütemnél többet kell júniusban'levágniuk, a nagyüzemi hasított sertések átvételét szüneteltetik. Szegeden napi 1200 százötven kilón felüli disznót vágnak, ezenfelül 300 darab minőségi exportra való kis súlyút. Vásárhelyen az aprajából a nagyját, vagyis a 130-150 kiló közöttiekből szúrnak le napi ötszázat. Ezzel az ütemmel a hónap végéig 20 ezer túlsúlyos sertéssel tudják megtizedelni az 4)lományt. így a nekik felkínált 170 kg feletti súlycsoportot remélhetően kiiktatják. Amíg a megyében nem normalizálódik a helyzet, máshonnan csak a szerződött tenyésztésbe fogott kocákat veszik át. A kormánybiztosi nyilatkozatokban szerepelt, hogy közben a kis súlyú sertéseket más vállalatok vásárolják fel. Ennek, s a nagyobb ütemű élő-exportnak egyelőre semmi jele. Pedig enélkül júliusra újratermelődik 15 ezer nagy súlyú sertés, s a most felfüggesztett nagyüzemi sertésfelvásárlást is újra kéne indítani, mert átlépik az exportképesség súlyhatárát. Az ütemezést a helyi felvásárlók végzik, s a zsírolvasztási technológia adottságaiból adódóan nem mindig a legnagyobb jószágokat veszik előre. Ugyanis naponta 600 darabot a 150-170 kilogramm közöttiból, s 600-at a 170 felettiből tudnak fogadni. T. Sz. I Farkas Vladimír nyert első fokon Budapesti tudósítónktól Csütörtökön folytatódott a fővárosi bíróságon Farkas Vladimír volt ÁVH-s tiszt sajtópere Tobak Tibor nyugalmazott repülő alezredes ellen. Június 7-i számunkban megírtuk, hogy a második világháborús Puma vadászrepülő-ezred tisztjeinek nagy része bekapcsolódott a népi-demokratikus hadsereg megszervezésébe. Azok a Jak-9 típusú vadászgépek azonban, amiket a Szovjetunióból kaptak, műszaki hiba miatt már a földön kigyulladtak. „Szabotázs!" - kiáltotta a katonai vezetés, s a tisztek azonnal a Gyorskocsi utcában találták magukat. Hosszú éveket ültek. A Legfelsőbb Bíróság tavaly az ítéleteket valamennyi terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte. A még élő tisztek azt vallották 1990-ben, hogy vallomásaikat 1951-ben lelki- és fizikai kényszer hatása alatt tették. Tobak Tibor egykori hetedrendű vádlott, abban az időben főhadnagy, megírta emlékeit a Top-Gun című magazin idei negyedik számában. Azt olvashattuk ebben a visszaemlékezésben, hogy vallatói közül utólag fölismerte Farkas Vladimírt, aki akkor - Tobak Tibor szerint arra bíztatta elvtársait, adjanak a főhadnagynak, ha nem vallja be bűnösségét. Elveszett tisztességéért Farkas Vladimír pert indított. Az első tárgyalást azzal fejezte be dr. Uttó György, hogy megidézte tegnapelóttre Kutika Károly nyugdíjas tábornokot, aki abban az időben Farkas Vladimír kollégája volt. Kutika Károly nem jelent meg a csütörtöki tárgyaláson. Levelet küldött a tisztelt bíróságnak, amelyben arról számolt be, hogy ő nem lehetett Tobak Tibor verői között, mert az idő tájt Kádár János ügyével foglalkozott. Ha akarta volna, se jutott volna ideje olyan apróságokra, mint a Puma-tisztek vallatása. Csütörtökön újra függőben maradt az ügy, az ítéletet dr. Uttó péntekre halasztotta, amikor helyreigazítás közlésére kötelezte a Top-Gun szerkesztőségét. Meg kell tehát jelennie a szövegnek, hogy nem megalapozott az állítás, mely szerint Tobak Tibor kihallgatásán Farkas Vladimír jelen volt, s a kihallgatókat Tobak testi bántalmazására biztatta, ha nem vall be mindent töredelmesen. A bíróság nem vette tekintetbe a közvetett bizonyítékokat, csak olyanokat fogadott el, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre álltak. És ki a megmondhatója annak, hogy hol vannak, hol őrzik az ávós papírokat. Az igazság újra Farkas Vladimír oldalán. Nagy érdeklődéssel várjuk a másodfokú tárgyalást, már csak azért is, hátha megtudhatunk valamit az ávós dokumentumok hollétéről! niiniiiiinimii mii .i.LtJi!W»ii.ii«mM:.ujjaiui.i Nőtt a bűnözés Kisteleken Egy éve vált kapitánysággá a kisteleki rendőrőrs. A város képviselő-testülete csütörtöki ülésén hallgatott meg tájékoztatót a település bűnügyi helyzetéről, a közrend és a közbiztonság alakulásáról. Az idei adatok azt mutatják: elsősorban a vagyon elleni bűncselekmények, a betöréses lopások száma nőtt meg jelentősen, eddig 56 bűntett vált ismertté. Ez a szám az elmúlt év hasonló időszakával összehasonlítva legalább 20 százalékos emelkedésről tanúskodik. Általános tapasztalat: a boltok, üzletek nem gondoskodnak megfelelően értékeikről, különösen az udvari részek megvilágítását hanyagolják el. Nagyban veszélyezteti a várost az úgynevezett utazóbűnözés, amelynek felderítése mind nehezebbé válik. Már csak azért is, mert a kis létszámú rendőrkapitányság a folyamatos közterületi szolgálatot nem tudja biztosítani. Az ülésen dr. Salgó László, megyei rendőrfőkapitány javasolta, tartson a képviselő-testület közvéleménykutatást, vajon a lakosság hogyan ítéli meg a rendőrök munkáját, és ennek ismeretében decemberben újra tűzzék napirendre a közrend és a közbiztonság ügyét. (Ezzel a javaslattal a képviselő-testület egyetértett.) Ezután egyhangúlag elfogadták Kisapáti István őrnagy kisteleki rendőrkapitánnyá történő kinevezését. A második félévi munkaterv megvitatásakor dr. Szurgentné dr. Ocskó Olga kezdeményezésére a honismereti kört bízták meg azzal: mérje fel, melyik utca lakói igénylik a névváltoztatást. Végül a vásárokról és piacokról, valamint a városi hídés állatmérleg használatáról fogadott el rendeletet a testület. Lengyel Istvánné dr. jegyző bejelentette, a strandfürdő üzemeltetésére kiírt pályázatot Bodó Zsolt szegedi vállalkozó nyerte meg. G. E. mmmmmmmmmmmmmmmm Akinek megadatott, hogy ifjú- vagy kevésbé ifjú korában nyugat-európai kirándulást tegyen, egészen biztos, hogy a „fölkészülési szakaszban " minden ismerősét kifaggatta arról, hol, mit s hogyan lehet a legolcsóbban. Például utazni, jegy nélkül. S a valamelyes tapasztalattal rendelkező ismerősök minden bizonnyal elmondták: Amszterdamban nem érdemes bliccelni, mert négy darab tagbaszakadt férfi ellenőrzi egyszerre a jegyeket, s a pótdíj behajtásához szükséges módszerekben nemigen válogatnak. A párizsi metrón csak egy hatvan centis korláton kell átugrani, s órákig utazgathat ingyen valaki, a londoni buszon pedig felszállás után rögtön az emeleti legelső üléshez kell nyomulni, s mereven kibámulni az ablakon. Ez nemcsak amiatt hasznos dolog, mert onnan lehet legjobban látni a város szépségeit, hanem azért is, mert a rendszerint néger kalauz pár másodperces hiábavaló dlldogálás után elmegy a potyautas mellől, anél kül, hogy elkövetné azt a hallatlan ud variatlanságot, miszerint megkérdezné, van-e jegye az illetőnek. Amikor mindezeken meditáltam, az is eszembe jutott, érdekes, Iwgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt az útlevélnehézségek ellenére a fizetésekhez képest arányaiban kisebb pénzből préselhetett ki Eurobiicc magából az ember egy körútra valót. Vagy az is lehet, azért tűnik így, mert még létezett szülői segítség... Mindezen - lehet, hogy nem túl magvas, ám érzelmileg fontos - gondolatok akkor jutottak eszembe, amikor a szegedi négyes jelzésű villamos két végében fölszálltak a tagbaszakadtnak ugyan nem nevezhető, ám kétségtelenül férfi ellenőrök. Csak közbevetőleg jegyzem meg - s ezt a fontos információi akár lapunk szolgáltatásának is nevezhetjük -, hogy a jegy nélkül, érvénytelen menetjeggyel vagy bérlettel utazó kedves olvasóink lehetőleg a villamos középső részét vegyék igénybe utazásaikkor. Ugyanis az ellenőrök fent említett módszer szerinti felbukkanásakor reménykedhetnek abban, hogy mindjárt felszállásuk után találnak a közlekedési vállalat emberei tapasztalatlan bliccelőt, aki nyeretlen kétéves módjára az első vagy hátsó ajtóhoz áll. azonnali prédájaként a jegy nélküliekre. mint omlás pipihúsra áhítozó ellenőröknek, így viszont nem marad idő fülön csípni azokat, akik a jármű középső harmadában ácsorognak. márcsak azért is dicséretes módon, mert eleget tettek a villamosvezető „húzódjunk a kocsi belsejébe!" című felszólításának. Egy esetben szenved kudarcot a módszer és alkalmazója: ha szédítőnek eddig sem nevezhető sebességét nem csupán a vágányfelújításokkor szokásos öt kilométer per órára csökkenti a villamos vezetője - mint ahogy az a megtapasztalt esetben történt -. hanem esetleg meg is áll zárt ajtókkal a két megálló között. S mindaddig nem is folytatja útját, amíg minden utas be nem mutatja érvényes jegyét vagy bérletét, személyi igazolványát, valamint születési ésA/agy halálozási anyakönyvi kivonatát. Ebben az esetben azonban komolyan gondolkodóba esnék: vajon valóban a fejlett országok példáján okulva fejlődnek a vállalat módszerei, vagy sem? Tokióban egyes „villanyos" járatokon mágneskártyával működő telefonokat használhat az utas. Kíváncsian várom, vajon a szegedi négyesre szerelnek-e ilyen műszereket. Az ugyanis megoldaná a dilemmámat, s egész biztos lehetnék abban, nem csak az - eléggé el nem ítélhető - bliccelők módszeres lefülelésével eredtünk a fejlett világ nyomába. BALOGH TAMÁS