Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám

SZERDA, 1991. JÚN. 12. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 / Uj utcanevek / Állásfoglalás szoborügyekben A minap ülést tartott a polgármester tanácsadó testülete, s mindenekelőtt utcanév-változtatási javaslatokat fogadott el. Alapelvként egyeztek meg abban, hogy az utcanévadás elsősorban a tájékoztatás és tájékozódás eszköze, s csak ezt követően emlékállítás. Azt is megfogalmazták, hogy a mostani utca- és térnév-változtatások elsődleges célja a régi, történelmi, védett nevek visszaadása. Dr. Péter László állította össze az utcanévadás tízparancsolatát, melyet már a Szeged utcanevei című, 1974-es kötetében is megfogalmazott, s melynek elveit a Népszabadság 1989. szeptember 23-i számában is közzétette. Ezeket a tanácsadó testület tagjai is figyelembe vették döntésüknél. Eszerint: /. Az utcanév nem egyetlen módja a nagy történelmi, politikai, művészeti személyiségek iránti tiszteletadásnak: 2. A régi (különösen száz évnél régebbi) utcaneveket ne változtassuk meg; 3. A város, a falu történetét, sajátosságait őrző utcanevek ugyanúgy védendők és őrzendők, mint a műemlékek; 4. Új nevet lehetőleg űj utcák kapjanak; 5. Személyről csak halála után tíz évvel lehessen utcát elnevezni; 6. Külföldi vagy idegen nevű személyiségekről csak kivételes esetekben nevezzenek el közterületi részt; 7. Az új nevek lehetőleg helyi vonatkozásúak legyenek; 8. Az utcanévadásnál - a félreértések kizárásának határain belül - rövidségre kell törekedni; 9. Új személynévi elnevezéskor az utca sarkán tömör magyarázó tábla ismertesse a névadó munkásságát a város lakóival és vendégeivel; 10. Ne csak személynevekből, hanem szép természeti nevekből is alkossunk új utca- és témeveket. Ezen elvek figyelembevételével, és dr. Kristó Gyula professzornak az önépítkező társadalom alakuló szabályait megfogalmazó véleményével szinkronban úgy döntött a polgármester tanácsadó testülete, hogy az előterjesztett 65 névváltoztatási javaslatból a következőket ajánlja elfogadásra a legközelebb ülésező közgyűlésnek: a Dáni János utca ezentúl Dáni utca; a Ságvári Endre utca Gyertyámos utca; az Eszperantó utca Orgona utca\ a dr. Kálmán András utca Szent Gellért utca; a Zöld Sándor utca Vasas Szent Péter utca; a Marx tér Mars tér; a Marostói kiskertekben a Traktor utcától délre nyíló névtelen zsákutca Aba utca; a baktói Vörös zászló utca Kokárda utca; a Tölgyfa és Hídverő utcák közt most nyíló új utca Könyök utca; az űj tűzoltósághoz vezető, eddig névtelen utca Tűzoltó utca; a ságváritelepi Munkásőr sor Nemzetőr sor legyen. A többi javasolt névváltoztatás újraértékelésére és a változtatás előkészítésére négytagú bizottság alakult, dr. Péter László vezetésével, melynek tagjai: dr. Apró Ferenc, dr. Ilia Mihály és dr. Kristó Gyula. A történelmi adatok feltárásával, az utcák és településrészek lakóival és a részönkormányzatokkal való konzultálást követően terjesztik elő csomagtervüket a tanácsadó testület legközelebbi ülésén. Szóba került néhány intézmény névváltoztatási igénye. Kiderült, hogy e változtatási javaslatokat nem az intézmények kollektívája terjesztette elő, hanem külső ötletadók. Ezért a tanácsadó testület azt javasolta, hogy a polgármesteri hivatal körlevélben keresse meg a város összes általános és középiskoláját, tudakolva, elégedettek-e mostani nevükkel, szükségesnek tartják-e elnevezésük megváltoztatását, s ha igen, milyen elképzelésük vannak. Szó esett a közterületeken felállítandó szobrok és egyéb műalkotások problémájáról is. Ezzel kapcsolatban - hasonlóan a régi tanácsadó testület Pantheont védő állásfoglalásához - javaslatot fogalmaztak meg elsősorban a Széchenyi tér védelmében. Ezek' alapján: I. minden közterületre kerülő alkotást kizárólag az érvényben lévő jogszabályok figyelembevételével helyezhet el az önkormányzati testület; 2. a Széchenyi térre - a meglévő építészeti architektúrához, természeti környezethez és a már kialakult szoboregyütteshez alkalmazkodva - csak posztamensen álló figurális alkotás helyezhető; 3. minden ötlet, javaslat a tanácsadó testület ajánlásával kerülhet a közgyűlés elé, melynek döntésével egyidőben szoborállítási bizottság alakítandó, amely felel a köztéri mű megvalósításának minden fázisáért, a megbízástól vagy pályázati kiírástól az anyagiak összegyűjtésén és a bírálati munkán át a felavatásig; 4. a Széchenyi téren első alkalommal 1996-ban, a honfoglalás 1100. évfordulóján, az esetleges világkiállítás évében helyezendő el először új alkotás, később meghatározandó témában. A tanácsadó testület tagjai egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy a város köztereire kerülő bármiféle emléktábla, emlékmű vagy szobor állítása a város polgársága döntő többségének egyetértésével, aktuálpolitikai és pártszempontoktól mentesen kerülhet. T. L. Szegedi napok Ez évben ünnepeljük Szeged első írásos említésének 600. évfordulóját, de vajon gondolunk-e arra a mindennapok rohanásában, hányan hagyták el a várost az itt születettek közül ez idő alatt. Talán egy nemzetnyien lennének összesen. Ha nem is annyian, de legalábbis a „szögedi nemzet" részei ók is valamennyien, akikkel elszakíthatatlan kapcsolatban vagyunk, mi mai szegediek. Ez a kapcsolat pedig ugyanazon élményekben gyökerezik: itt ringott bölcsónk, itt ismertük meg az anyanyelvet, környezetünket, a Tiszát, a várost. Az utolsó száz év Európának ezen a táján különösen sok polgárt késztetett szülővárosának elhagyására. Legtöbbjük még az országot is elhagyni kényszerült. A lassú, permanens elvándorláson túl gondoljunk csak a menekülés hullámaira: 1938. 1945,1956, hogy csak a legfontosabb évszámokat említsük, de fel lehetne sorolni akár az összes többi évet is. Az elmúlt két év változásai azonban azt a reményt érlelték meg bennünk, hogy nem lesz több politikai kényszer(és talán gazdasági sem), amely a szülőföld és a család elhagyására kényszerít. Mi több. arra is szabad lehetőség nyílott, hogy bárki időlegesen vagy örökre hazajöjjön. Ehhez azonban a városnak és vezetésének is tenni kell: elsősorban kinyilvánítani, hogy bármikor is hagyta el valaki szülővárosát, mi továbbra is közénk tartozónak tekintjük. Másodsorban fórumot teremteni, lehetőséget biztosítani véreinknek, hogy megismerjék a mai várost, megmutathassák gyermekeiknek, hol nőttek fel, feleleveníthessék élményeiket, találkozhassanak barátaikkal, iskolatársaikkal. Harmadsorban, kötelességünk bemutatni a jelenlegi várost, abban a reményben, hogy bárkit bárhová is vetett a sors, büszke lehet szülővárosára. Ezen kötelezettségnek ügy érzem, akkor teszünk eleget, ha évről évre megrendezzük a szegedi napokat, ahol megpróbáljuk összefogni az egész világban szétszóródott szegedieket, megismerjük mindazokat, akik ezt igénylik és bemutatjuk magunkat és a mai várost. Úgy vélem, a lokálpatriotizmus egyáltalán nem szégyellni való, ellenkezőleg, erősíteni szükséges. Főleg a mai korban, mikor a technika eredményei elhomályosítani látszanak az emberi érzéseket. Jelentsük tehát ki együtt mi szegediek, nem tagadjuk meg soha, sőt büszkén valljuk magunkénak városunkat. Ennek érdekében az idén először augusztus 17—20-án megrendezzük a szegedi napokat, melyet rendszeressé kívánunk tenni. Ez alkalomból találkozókat szervezünk tudományos és gazdasági szakembercickel, kulturális rendezvényekre, közös kirándulásokra, városnézésre és vacsorákra, városi fogadásra invitáljuk a hazalátogatókat. Ökumenikus istentiszteleten is együttesen tervezzük részt venni. A lehetőség szerint minden rendezvényt ingyenesen, vagy legfeljebb önköltségi áron (pl. vacsorák) szervezünk és csak egyetlen kérésünk van: jöjjenek olyan szívesen, nyitott szívvel, mint ahogy mi is várjuk valamennyiüket. Az alapos megrendezés végett közöljük a részvételi lapot, és kérjük az itt élő hozzátartozókat, barátokat: küldjék el ezen cikket a külföldön élő szegedieknek, akiktől viszont azt kérjük, hogy kitöltve mielőbb küldjék meg a Polgármesteri Hivatalnak (6745 Szeged, Pf. 473. „Szegedi Napok" címre). Köszönettel: DR. LIPPAI PÁL POLGÁRMESTER Jelentkezési lap Név: Lakcím: Érdeklődési kör : Ha az idén nem tud részt venni, a jövőben értes'tést kér-e:. Egyéb közlendő, javaslat: A Szegedi Balett fesztiválsikere Lódzban - Sajnos, nem tudom még odaadni az újságcikkeket, most fordíttatjuk, de talán elhiszi, nagyon jó kritikákat, felsőfokú jelzőket kaptunk, azt írták, nagy meglepetés Az idén tizenegyedik alkalommal rendezték meg Lódzban a rangos, nemzetközi balettfesztivált, amelyre 20 együttest hívtak meg a világ minden tájáról. Magyarországot a Szegedi Balett képviselte; a testvérváros színházában - ahol nagylétszimú balettegyüttes működik - két előadást tartottak a fesztiválprogramban, Imre Zoltán Stabat Mater és A médium című táncmüvét mutatták be. Most érkeztek haza, s azonnal kamarafesztivált rendezhetünk. Az immár jogilag is önálló színházi tagozatként működő Szegedi Balett tagjainak nem „ . , sok pihenője lesz: az e a ozegeui oaieu es dolgozni kezdtek: a napokban tévéfelvételt készítenek, a Stabat hetj teiev(ziós felvé szívesen hívnak úira. Ma,er és a Wa|pUrgis éj a „Balett B" elnevezésű társaság forgalmazásában kerül a piacra, különféle tévétársaságok érdeklődésére számítanak. A próbaszünetben váltottunk szót Imre Zoltánnal. szívesen hívnak újra, két év múlva. A győriek jártak már kétszer is ezen a fesztiválon, és volt már ott az operaházi balett. Megmondom őszintén, én leginkább arról szerettem volna meggyőződni, hogy az együttesünk hogyan állja meg a helyét külföldön, nemzetközi összehasonlításban. Elégedett vagyok. - A megérkezésünkkor, hajnali 4 órakor, másfél napos buszozás után eléggé elkeseredett voltam, a város olyan benyomást tett, mintha atomháború után lennénk, úgy is hívják, „a kétszáz kémény városa", hatalmas ipari centrum, s a tetejébe mindennek ügy tudtuk, csak délután foglalhatjuk el a szállodánkat... Szerencsére nem így lett és egy kiadós alvás után, a másnapi fogadáson és sajtókonferencián már egy egészen más várossal ismerkedhettünk. Nagyon jól szervezett a fesztivál. Húsz-harminc újságíró jelent meg a tájékoztatón, akiknek a kérdéseiből nyilvánvalóvá vált, hogy Tárolások Minthogy a város illetékes vállalatának (VGV) túl drága lett annak az összesen 159 sírnak a gondozása, ahol „társadalmi érdemeket szerzett, volt kiváló személyek és munkásmozgalmi vezetők" nyugszanak, fölmerült a kérdés: ki ültesse mármost az egynyári, illetve kétnyári növényeket a sírkertekben? Mint az önkormányzat tudományos és felsőoktatási bizottságának tegnapi ülésén megtudtuk, az egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek többsége már átvállalta a kegyeleti aktusokat; a bizottság úgy határozott, azt javasolja, hogy ezután is a város gondozza Király König Péter, Móra Ferenc,Kállay Albert, Juhász Gyula, Vjsjy Viktor, Dankó Pista, Vedres István, Bakay Nándor, Klauzál Gábor. Cserzy Mihály, Tömörkény István sírját. A felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek példája nyomán pedig remélhetőleg néhány politikai párt, illetve magánszemély (az elhunytak hozzátartozói) is átvállalja a sírok gondozását. Némileg üdítőbb volt a másik téma: Csapó Balázs képviselő közvetítésével ismertethette meg a bizottság tagjaival egy komplex önkormányzati informatikai rendszer kiépítésének tervét Gál György, a Polygon informatikai fejlesztő és tanácsadó kft. ügyvezető igazgatója. Úgy határoztak, javasolják a közgyűlésnek, bízzon meg önkormányzati szakértőket, akik tárgyalnának a kft.-vei a projektben való városi részvételről. A Polygon mindenképpen kifejleszti az integrált adattároláshoz és szolgáltatáshoz szükséges szoftvert: a cég képviselője többféle üzleti ajánlattal érkezett, részint megvételre kínálta a rendszert, de azt is fölajánlotta, hogy az önkormányzat - szellemi apporttal beszálljon az üzletbe. értenek a tánchoz, s a közönség is kényes ízlésű, végtére több mint húsz éve van alkalmuk megnézni a világ együtteseit. - Nagy sikere volt az idén is a torontói modern táncszínháznak, a Stuttgarti Balettnek, viszont csalódást okozott az izraeli Batsheva Táncszínház. Több lengyel együttes is részt vett a találkozón, mi a vendéglátó színház 80 tagú, klasszikus repertoárral rendelkező együttesével ismerkedtünk meg közelebbről, amelynek működik egy kísérlet részlege is. Tekintettel a testvérvárosi kapcsolatokra, s mert szerencsére velünk volt dr. Ványai Éva alpolgármester is, meghívhattuk őket Szegedre. Abban reménykedem, hogy jövő májusban, amikor jönnek a lodziak, néhány hazai balettegyüttest is sikerül idehívnunk, s amolyan telek után néhány nap mindössze, hiszen a nyáron a Margit-szigeten - a Rockszínház mwmmmmmmmm társulatával együtt táncolnak a Porgy és Bess-ben. A Studióbalett közben Luxemburgba utazik, egy fesztiválelóadáson mutatják be a mostani évad végén látott műsort, Juronics Tamás és Imre Zoltán balettjeit. S milyen az újságíró-szerencse, beszélgetésünk közben csöngött a telefon, akaratlanul is .kihallgattam", amint a TV 1 nagyszabású produkciót „rendelt" : a Mozart évfordulón a Requiemre készítendő Imre Zoltán-produkciót szeretnék bemutatni, természetesen a Szegedi Balett előadásában... Vagyis minden jel szerint örvendetesen gyorsan nő a Szegeden kialakult modern műhely szakmai tekintélye. S.E. SULYOK Néger magyarok, avagy az emlékek lelécelnek Trenka Csaba Gábor Szegeden született, s ahogy ez ilyenkor illik, itt is nőtt föl. A könyvhéten jelent meg a Polygon Kiadó jóvoltából Egyenlítői Magyar Afrika című első könyve. A sárga színű borítón egy földgömbbé faragott narancs és a nyelén nemzeti színű szalaggal átkötött szép kis kés látható. Nem szokás a borítókon csámcsogni, főképp azokon, amelyeken valami ehető is található, de ezúttal egyszerűen egy kegyetlenül didaktikus címlappal találjuk magunkat szembe, ami ugye nem használ a piacnak. No de ne legyünk ennyire praktikusak és előítélettől dagadóak. Aztán fordítunk egyet a könyv fekvésén és a fülszöveg tájékoztat: „Mi lett volna, ha a hitleri Harmadik Birodalom maga alá gyűri a világ egyharmadát, s benne Magyarországot, nem pedig az oroszok? Mi lett volna, ha a fasiszta bábállamocskák felosztják egymás között Afrikát, s a XX. század második felében kipróbálhatják a gyarmatosítás örömeit?" Na, mi lett volna? Nem tudom, de valahogy nem találom ezt izgalmas kérdésnek, feltéve, hogy van izgalmas kérdés. Itt akkor beindul a fikció, legalábbis elrugaszkodva érezhetnénk magunkat. Már megint a fülszöveg szerint: a kalandokban bővelkedő életregényt olvasva felsejlik előttünk a bennszülött varázsiák, népvezérek, tisztviselők, utcalányok misztikus, olykor veszélyes világa..." Hungarovillben vagyunk tehát. Hogy ez miért ilyen? Mert hát egy életrajzi jellegű regény is megkívánja a formát. Sót. Itt a legnehezebb jó formát találni, illetve a legveszélyesebb azt hinni, hogy meg van a forma, ami kordában tartja a megélt világot, vagyis ez a formai kényszer egyszersmind tönkre is teheti a „Vallomást". Pontosabban az emlékek leírása az írónak annyit tesz, hogy újra átélheti őket, ám mi, körmönfont olvasók többnyire nem érzékenyülünk el más emlékeitől, ha az nincs a mi méretünkre szabva, nekünk ez nincs, ez az emlék, szóval ezek az emlékek lelécelnek. A megélt világot a legnehezebb leírni, hiszen kötve kezünk-lábunk, az ötlet szabadsága sokszor a tények száraz taktikai világába csöppen vissza, hogy úgy mondjam. Talán nem járok messze attól a nagyhírű és fenemód hajszolt igazságtól, hogy szerzőnk a „Hungarovill-es" formátumba szépen belegabalyodott, amit még az sem ment meg, hogy ó is észre veszi, mert az önkritikát szépen, csendben, az olvasó bevonása nélkül is meg lehet ejteni, főképp egy olyan írásban, ahol az írás eszköz, nem pedig a művelet tárgya. Trenka eképpen igyekszik megmenteni magát (már a nyolcadik oldalon): „Attól félek, mindez még mindig zavaros és érthetetlen." Hogy tovább mi lesz? Hát győződjenek meg saját szemükkel. Mert a szemem se rebben, ha e felkérés miatt elátkoznak. Mindezeken felül van még egy érdekessége a könyvnek, hogy ugyanis a Napoleon Boulevard nevű zenekar hasonló címmel egy nagylemezt (kazettát) állított össze, aláfestendő, milyen is az az Egyenlítői Magyar Afrika. A kazettát nem hallottam, eképpen az összegzés és az összefüggések lágy, lírai hangú megéneklése kicsúszott a markomból. PODMANICZKY SZILÁRD '^^ÍÍ&SSÍS&ÍÍS! Szegedi táncossikerek A Szegedi Táncsport Klub vezetője és tanára Őze László versenyzői a közelmúltban sikeresen szerepeltek a csúcsosztályos magyar bajnokságon, a bécsi tíztánc Európa-bajnokságon és a szombathelyi nemzetközi Savari versenyen. Az országos bajnokságon a Móczó János, Urbán Tímea páros latinamerikai táncokban megvédte bajnoki címét, míg standard kategóriában a negyedik, a Jávorkai György. Törökgyörgy Erika kettős a hatodik helyen végzett. A Móczó, Urbán duó Bécsben, az Európa legjobbjait felvonultató versengésben bejutott az elődöntőbe, ami mindenképpen dicséretes teljesítmény. A Savarián már sikeresebben szerepelt a páros, latin-amerikai táncokban döntőbe került s megszerezte a hatodik helyet, standardban pedig 8. volt.