Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

4 Kapcsolatok 1991. m^jus 2., csütörtök ga levélcímünk: Délmagvarors/ág szerkesztősége, Szeged, Sajtóház, Pf.: 153. 6740. Telefon: 12-825. Csak mert párttitkár volt? Varnus Xavér orgonaművész nyilatkozott Márok Tamásnak, és a nyilatkozat meg is jelent a Délmagyarország április 18-i számában „Az ifjú virruáz" címmel. S az ifjú virtuóz a magyar katolikus püspöki kar egyik intézkedését fölényes biztonsággal badarságnak minősíti. Mintha a püspöki karban felelőtlen suhancok, szenilis öregurak vagy talán kissé ütődött emberek ülnének, akik nincsenek tisztában cselekedeteik súlyával, és egy ifjú titánnak kell tudtukra adnia, hogy badarságot műveltek. Hát hiszen kissé furcsa dolog is, ha valakit azért kitiltanak az ország összes katolikus templomából, mert valaha párttitkár volt. S különösen ha olyan párttitkár volt. aki arra használta kapcsolatait, hogy „megépíttessen egy pár orgonát". Csakhogy ha a nyilatkozó állítása stimmel - „mi nagyon jó barátok vagyunk akkor nem árt azt is tudnia, hogy aki nagy művész, az nem biztos, hogy nagy ember is egyúttal. És hogy barátja mint párttitkár más egyebet is művelt. Például mint tanár és párttitkár hasonló minőségben dolgozó pályatársait túllihegve tett ateista, vallás- és egyházellenes nyilatkozatokat, amelyekért mindezideig sem bocsánatot nem kért, sem pedig azokat vissza nem vonta. Márpedig a népi bölcsesség nincs valami jó véleménnyel arról, aki abba a tálba piszkít, amelyből evett. S csodálkozni való sincsen azon, ha a katolikus püspökök nem óhajtják a katolikus templomok orgonáit annak rendelkezésére bocsátani, akinek - pártja ideológiájának megfelelően - fő törekvése volt ezeket a templomokat felszámolni és például hangversenyteremmé alakítani. Lehotka Gábor dolga, hogy nagy művész létére miért kellett neki párttitkárnak lennie (és például Kodály Zoltán miért nem volt az?)? De ha már az volt, akkor bizony vállalnia kell az erkölcsi felelősséget azért, amit pártja és pártján belül ó maga tett. Ez úgy tűnik, az ő esetében nem büntetőjogi felelősség, ezért maradhat meg a főiskolán. De föltétlenül erkölcsi felelősség, és ezért nem kívánatos a katolikus templomokban. Nem vagyok egészen biztos abban, hogy a magyar püspökök intézkedése olyan nagy badarság lett volna. (Különösen ha arra gondolunk, hogy a püspökök többek között a Magyar Rádió híradásával is ellentétben - a művészt nem „kitiltották" a katolikus templomokból, hanem fölkérték, hogy tartózkodjék a katolikus templomokban való szerepléstől. S ez azért talán mégsem egészen azonos.) Erre az egész mondvacsinált ügyre ráillik az, amit egyszer valahol olvastam: ,,Hazudni nemcsak úgy lehet, hogy nem mondunk igazat. Hazudni úgy is lehet, hogy igaz. amit mondunk. de méginkább igaz, amit nem mondunk." Katona Nándor * Tóhh levél, reflexió érkezett cikkünkre az üggyel az kapcsolatban szerkesztőségünkbe. Az egyikből, a fenti hozzászólásból közlünk részleteket. kapcsán engedtessék meg most néhány szakmai megjegyzés a tisztánlátás, a felvilágosítás érdekében. Az. ügy iránt elkötelezettnek látszó újságíró fenntartások, kétkedések nélkül szuggerálja a hipnózis - mint mindenható gyógymód - korlátlannak tűnő lehetőségeit. A cikkíró azt állítja, hogy a cukorbetegség, sérv, visszértágulat, izületi betegségek, stb. - a teljes felsorolástól eltekintünk, hiszen utalhatnánk a belgyógyászati kézikönyvek tartalomjegyzékére - megszüntetését végezte a mester ilyen módszerrel. Ebben a kritikátlan, árnyalatok nélküli felsorolásban látjuk a legnagyobb veszélyt. Nem vitatott ma már, hogy a cukorbetegek kezelésében a belgyógyász illetékes, a sérvet először is a sebésznek kell ellátnia. Elgondolni is rossz, hogy a hiszékeny laikus inzulinja helyett hipnózisbérletet tesz a zsebébe és a sérv okozta hasi fájdalommal nem sebészhez fordul, vagy például egy kezdődő agydaganatot jelző fejfájását a színpadra viszi. Fontos azonban tudni, hogy az említett cikkben felsorolt kórképek eseteiben lehet helye hipnoterápiának, de nem elsődlegesen, kizárólagosan - és csak arra alkalmas körülmények között végezhető. A terápia során vagy utána felléphetnek kedvezőtlen mellékhatások (tünetváltás, tüne(kiújulás, rosszabbodás, lappangó elmekóros állapotok fellobbanása). A színpadi hipnotizőr ezekkel nem számol, nem számolhat, hiszen nála a produkció elsődleges, a pácienssel való kapcsolat a műsor után megszűnik. A hipnózis önmagában nem gyógymód, hanem egy sajátosan megváltozott tudatállapot, amelyben a szuggesztiók iránt fogékonyabbá válunk. Az ilyen állapotban végzett terápiás beavatkozás a hipnoterápia, amelynek vannak szakmailag kidolgozott, nemzetközileg elfogadott szabályai. Az így végzett pszichoterápiát egy alapos testi-lelki vizsgálat előzi meg, és ez alapján kell dönteni a javallatokról, ellenjavallatokról (merthogy ilyen is van). Hazánkban nemcsak „ideiglenesen állomásozó gyógyászok (?)" működnek, hanem olyan hipnoterapeuták, akik kontrollált, tudományosan megalapozott körülmények között, hosszú szakmai kiképzést követően, korrekt módon próbálnak segíteni betegeiken. Gyógyító igyekezetüket semmi esetre sem a csodavárók vámszedőiként fejlik ki, és semmi esetre sem a színpadon. Már csak azért sem, mert az ilyenfajta szeánszokról Thomas Mann Mariója már korábban véleményt nyilvánított. Dr. Boncz István pszichiáter A Magyar Hipnózis Egyesület alelnöke Dr. Kovács Zoltán pszichiáter a Délkelct-Magyarországi Hipnózis Szekció vezetője Hervadt gerberák Meggyulladt benne a szesz... Paszternák által gyógyulhatunk? -avagy bérlet a csodavárók pénztárcájához Talán megjegyzés nélkül hagytuk volna Paszternák úr tündöklését városunkban - hiszen működésének forgatókönyve a csodatévő vándormutatványosok receptje szerint régről ismert - ha nem olvassuk P. Sz. lelkes sorait a Délmagyarország „Hipnózis által gyógyulhatunk", 1991. április 17-i cikkében. A Paszternák úr módszerét és visszatérését népszerűsítő cikk A múlt hétfőn, a késő esti órákban kigyulladt egy jugoszláv rendszámú gépkocsi a Petőfi sugárúton. A motorházból öles lángok csaptak az ég félé, de még az útszegély is égett mellette. A megrémült plávik tologatták a kocsit, leállt a forgalom, még a villamos is megállt tüzet oltani. Derék taxisaink jóvoltából a lángok hamar kialudtak, szaknyelven mondva „az égő objektumot lefeketítették." Ez eddig szóra sem érdemes történet lenne, ha az útszegély mellett nem maradt volna vissza szép számmal szétdurrant, összetört alkoholos üveg. Az üvegnyakak számából és a méteres lángokból ítélve Jó pár liter „dalvíz"-alapanyag alakult át Kötnek-e alkut a pártok? Álljunk meg a mai rohanó világban, és töprengjünk el egy picinykét azon, hogy hol tartana most az ország, ha anno nem jöttek volna létre a kerekasztal-tárgyalások a hatalmat akkor még birtokló MSZMP és az ellenzéki pártok között. Elég csak a romániai Deccmbcri Forradalomra gondolni, és máris a napnál is világosabb lesz, milyen fontos volt a tárgyalás a békés átmenet szempontjából. A Fidesz a minap egy, a hatalmon levő pártok és az ellenzék közötti hasonló (hangsúlyozom: hasonló) tárgyalási sorozatra tett javaslatot. A DM múlt heti, csütörtöki számában „Mielőtt alkut kötnek a pártok" címmel megjelent Siklósi Andrásnak, az FKgP szegedi titkárának ezen javaslatol ostorozó cikke késztetett reflexióra. Azt hiszem, a Parlament eddigi működése mindenkit meggyőzött arról, hogy ez így nem mehet tovább. A Fidesz is felismerte ezt. ezért született e vélemény szerint konstruktív javaslat. Egyébként sem értem a cikkíró aggodalmát, a dolgok jelenlegi állása szerint ugyanis a pártok nemhogy alkut nem fognak kötni, de még csak tárgyalni sem fognak. A Fidesz javaslata szerint ugyanis már rég el kellett volna kezdeni a tárgyalásokat, a pártok azonban még állást sem foglaltak egyértelműen ez ügyben. Tehát a többi párt időhúzása egyenesen veszélyezteti (sőt lehet, hogy meg is hiúsítja) a tárgyalásokat, amelyeket a Fidesz deklaráltan nem egy paktum, nem politikai alku létrehozására javasolt. Furcsa attól a Kisgazdapárttól hallani, hogy szükségtelen a hatpárti tárgyalás, amelyik ügyes politikával, tárgyalási taktikával, nem kis mértékben zsarolással rákényszeríteite az MDF-et és a KDNP-t arra, hogy elfogadja a kárpótlási törvénytervezetet. Tehát az FKgP már meggyőződhetett arról, mennyire hasznos lehet egy tárgyalás. Furcsállom, hogy olyasvalaki írta a Parlamentről, hogy választása manipulált volt, hogy hatpárti diktatúrára törekszik, kiskorú és teljesen ellehetetlenült; továbbá a kormányzatról (hozzáteszem: jogosan), hogy „félelmetesen Ugyefogyott és mozgásképtelen", aki maga is az egyik parlamenti- ill. kormánypárt (nevezetesen az FKgP) helyi titkára. Siklósi András cikkében panaszkodik, hogy „csak az államadósság emelkedik exponenciálisan, csak a gazdaságunk megy teljesen tönkre, csak a tegnapi rablók nemesedtek mára kft.-igazgatókká, ezzel szemben egyre nő a szegénység". Kinek a feladata lett volna mindezt megakadályozni, ha nem a kormányé?! Mert mindez megakadályozható lett volna, ha a kormány a Kisgazdapárt zsarolásának nem engedve az igazán sürgős gazdasági és egyéb (közbiztonsági, szociális, stb.) kérdésekkel foglalkozott volna. De. sajnos, nem ezt tette! Azt hiszem, több, mint politikai balfogás a Fideszt (amely talán az egyetlen párt. amelynek népszerűsége nem csökkent tavaly március-április óta, sőt.,,) azzal vádolni, hogy saját magát és főleg ezt a kormányt (?!) meg akarja védeni az ellenük forduló népharagtól, és ezért kitalálta ezt a „szörnyszülött hatpárti bábszínházat". Aki akár egy kicsit is tájékozott a politikában, az tudhatja, hogy a Fideszt elég sok mindennel vádolták már, de azzal, hogy túlontúl lojális lenne, még nem. Á kárpótlási törvénytervezet törvényerőre emelése nem azt bizonyította, hogy a cikkíró szerint „a valódi hatalmat sokkal inkább bitorló" ellenzéknek vajmi kevés beleszólása is lenne a törvénykezésbe. A kormánypárti szavazógépezet bármit megszavaz, amit eléjük raknak. Ha pedig fennáll a veszélye annak, hogy ez mégsem így történik, akkor rendszerint feláll a kormány egy-egy prominens személyisége (mint ahogy a költségvetésről történt szavazás előtt a miniszterelnök, a kárpótlási törvénytervezet esetében az FKgP egy vezetője), és a kormánypárti képviselőket lojalitásra szólítja fel, a kormány létét megőrzendő és bukását, felbomlását megakadályozandó. Ilyenkor aztán nincs apelláta, a tervezetet a kormánypártiak menetrendszerűen megszavazzák. És végül az egyéni véleményem az FKgP-ról: Mindig is kétkedve fogadtam azoknak a pártoknak véleményét, amelyek kijelentik magukról, hogy ők képviselik a népet. Hogy a nép is így gondolja-e, az nekik már mindegy. Ezért szerintem helyesebb lenne, ha az FKgP is leszokna erről, és észrevenné, hogy a nép képviseletét az a tény, hogy a Parlamentben 44 fővel (cirka 12 százalék) vannak jelen, nem támasztja alá. A nép ugyanis azokban látta a képviselőjét, akikre szavazott. Az már más kérdés, hogy ma ugyanúgy szavazna-e, mint 1990 március-áprilisában. És ha az FKgP-ben nem a radikális-demagóg irányzat kerül hatalomra (amitől Isten ments!), akkor nem is számíthat szavazótábora radikális kiszélesedésére. Remélem, az FKgP nem követi a Pofosz által kijelölt utat, és nent járul hozzá Magyarország esetleges wcintarizálódásához. Márpedig az FKgP-n bclüli hatalmi harcok arról tanúskodnak, hogy a civódók inkább védik saját, jól felfogott érdekeiket, mint a népét. Lengyel Attila (egy jnezei" Fidesz-tag) Felháborodással írem le c sorokat, több napi gondolkodás után. Én szégyelltem a történteket, de rájöttem, szégyelljék azok, akik a hibát elkövették. Szeged város közepében, ahol • legszebb virágok vannak, a Kárász utcai üzletben rendeltem kél halottascsokrot április 16-ára. A vezető hölggyel beszéltem, mert az egyik csokrot 10 szál gerberával (piros), külföldi megbízás alapján készíttettem. Kértem, ez a csokor nagyon szép legyen. Meg is ígérték. A temetés 11 órakor kezdődött, mi fél 11-kor kint voltunk a temetőben. Keresem a gerberás csokrot, s amikor meglátom a ravatalon a hervadó virágcsokrot, majdnem elájultam. A tíz gerbera közül 3-4 teljesen «| volt hervadva. A temetés végére a többi virág is majdhogynem elhervadt... A temetés után a csokorból egy szál gerberát leszakítottam a és bevittem megmutatni a vezetőnek, aki felvette a rendelést, és megköszöntem a szép, friss, szemétre való virágjukat. Kértem a panaszkönyvet, ide is adta a hölgy - aki azt mondta, a csokor két órával előbb kikerült a temetőbe, mire én: a többi is, de egyetlen szál virág sem volt elhervadva... Szóval összehajtottam a panaszkönyvet, nem írtam bele, mert részvéttel voltak irántam, én is, de annyira nem, hogy meg ne írjam. Egy szomorú vásárló folyékony állapotúból hővé és tette használhatatlanná a gépkocsit, Mint írtam, a segítőkészség maximális volt, olyannyira, hogy mire a tűzoltók kiértek, a kocsinak már csak kihűlő helyét találták. Addigra ugyanis egy taxis elvontatta. Van az esetnek egy épületes tanulsága. Ne dugjuk az alkoholt a vámosok szeme elől a motortérbe, mert ott a legtöbb alkatrész igen forró, a következmény pedig kevés füst, de annál nagyobb láng és persze kár is. Deák József Petőfi sgt. 66. Olvasónk levelét elküldtük a virágüzletbe, ahonnan a következő választ kaptuk: Az említett napon, a temetés után, körülbelül 13 órakor a sírcsokrot megrendelő hölgy megkeresett az üzletben, kezében egy szál megviselt, hervadt gerberával. Közölte velem, hogy nz elkészített és kiszállított sírcsokorral nincs megelégedve, mert az összes virág között az O csokorja volt a legcsúnyább. Tájékoztattam a Kedves Vevőt, hogy sajnos nem tudom elfogadni a reklamációját, mert saját magam válogattam össze szín szerint, az értéknek megfelelő számú és kifogástalan minőségű piros gerberát, amely a kiszállításig kifogástalan állapotban volt. A megrendelés felvételekor, a reklamáláskor is elmondtam, hogy a gerberának az a tulajdonsága, hogy 3-4 órás víznélküliség után lehajlik egy kicsit. Ezután a beszélgetés után a vevő megértően távozott, még a „Vásárlók könyvé"-be se írta be panaszát. Én ezt tudomásul vettem, és az ügyet elintézettnek tekintettem, mivel tudom, hogy kifogástalan, jó minőségű virágból készítettem el az előre megrendelt sírcsokrot, és szállíttattam ki a megadott temetőbe, a megrendelt időpontban. Zahoránné Tóth Irma üzletvezető Nem egészen vidám park káról, a rókusi tótól már kitiltották, most áttelepítik máshová, ahol még jobban zavarja a lakók nyugalmát. Arról nem is beszélve, hogy a három éve rendbehozott, befüvesítelt területet tönkreteszik a nagy teherautók. Arra persze nem lesz pénz, hogy rendbehozzák. Azt kérnénk, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel adjanak ki engedélyt. Van a város határában éppen elég üres terület, távol a lakott részektől, ahol nem zavarják a lakók nyugalmát. A Rókusi víztoronynál levő füves területre engedélyt adtak április 12-21-éig a vándor vidámparknak, ami még öt méterre sem volt a lakóházaktól. Este 9 óráig mentek a dodzsemek, szólt a zene. Szombat, vasárnap ugyanúgy. Még hétvégén sem pihenhettek a környék lakói. Éppen elég a körút zaját hallgatni. Felhívtam a tanács illetékes osztályát. Ott az ügyintéző azt a választ adta. hogy nekik nincs idejük minden kérvényt felülvizsgálni. Akkor kérdezem: mindent látatlanban engedélyeznek? A Csongrádi sugárút sarNév és cfm a szerkesztőségben Ping-pongozni szeretnék Most, amikor annyira előtérben van a sport, és javasolják, mert egészséges minden korosztálynak, nincs, vagy legalábbis nem tudok egyetlen lehetőségről sem, ahol ping-pongozni lehetne. Egy ilyen nagy városban - többfelé érdeklődve kiderült - nincs ilyen lehetőség. Nem vagyok már fiatal, de ezt a sportot, amihez még csak nagyon drága felszerelés sem szükséges, nagyon szeretem nem versenyfokon persze, csak a játék, a mozgás kedvéért. Ha tudnának erre megoldást, vagy az olvasók közül valaki tudna ilyenről, kérem, közöljék. Nagy Kálmánná Vadász u. 7. Szeretném megtudni Rovatunkban olvasóink kérdésére adunk választ, illetve segítséget. Levélcímünk: Délmagyarország szerkesztősége, Szeged, Sajtóház, Pf.: 153. 6740. A végkielégítésről V. J.-né. Szeged. 1984 óta rokkantsági nyugdíjas vagyok, férjem halála óta özvegyi nyugdíjkiegészítésben részesülök. Szeretném tudni, ha férjhez megyek, kapok-e özvegyi nyugdíjam után végkielégítést, s ha igen, azt hogyan számítják ki. Annak az özvegynek, akinek állandó özvegyi nyugdíjra jogosultsága újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egyévi özvegyi nyugdíjjal egyenlő összegű végkielégítés jár, ha igényéi a házasságkötéstől számított egy éven belül terjeszti elő. Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek mellett az a feleség jogosult, aki a férje halálakor ötvenötödik életévét betöltötte, vagy rokkant, vagy férje jogán árvaellátásra jogosult, két vagy több gyermek eltartásáról gondoskodik. A végkielégítés a házasságkötés hónapjára járó havi özvegyi nyugdíj tizenkétszeres összege. Annak megállapításánál az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell számításba venni akkor is, ha az özvegyi nyugdíjat korlátozott összegben folyósították, vagy a folyósítást szüneteltették. Dr. V. M