Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-08 / 106. szám

4 Panoráma 1991. május 8., szerda 55 Utálom a XX. századot" Mozdul a Feszty-ügy A Feszty-körkép restaurálási munkálatatainak előkészítése évek óta tart. Mint azt lapunkban is többször hírüladtuk, a helyreállítást nemcsak a pénzhiány, de a bürokratikus ügyintézés is késlelteti. No persze az sem elhanyagolható momentum, hogy a munkálatokhoz szükséges támogatás ígérete időközben egyik kormány kezéből a másikéba csúszott át. Emlékeztetőül, íme néhány mondat az előz­ményekről. Az Országos Emlékbizottság 1990 decemberében egyértelműen megfogalmazta: a körkép restaurálása, ópusztaszeri felállítása nemzeti ügy. Idegenforgalmi vonzatáról nem is beszélve. Akkor született az alapítvány, melynek alapját az a százmilliós tőke adta, melyet a Parlament az országos költségvetésből megszavazott. Ez az összeg azonban nem elég a munkálatokhoz, szük­ségeltetik még százhetvenmillió forint ahhoz, hogy a restaurátorok a helyreállítást megkezdhessék. Az alapítvány kuratóriuma pályázatot írt ki a restau­rálási munka elvégzésére. A beérkezett két pályázat közül a kuratórium, az emlékbizottság helyeslésével azokét a lengyel szakemberekét fogadta el, akik néhány évvel ezelőtt a Raclawicei­körképet rekonstruálták. Készült egy szándéknyi­latkozat is, de szerződés mégsem született. Ennek egyik oka a kormányváltás. Hiszen egy ilyen horderejű munkához, mint tudjuk, kormánygarancia szükséges. Az új kormány „garancialevele" csak nemrég érkezett meg a kuratórium vezetőihez. Vagyis mostmár szabad az út, gondolhatnánk, tenyerükbe csaphatnak a magyarok a lengyeleknek. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis a másfél évig hűzódó ügyintézés közben Kelet­Európa is áttért a dollárelszámolásra. A lengyel csoport immár nem háromszázmillió forintot, de hárommillió dollárt kér a munkáért. Az sem elhanyagolandó tényező, hogy az üzletet magyar részről bonyolító külkereskedelmi cég, a FERUNION Vállalat időközben megszűnt. Szeren­csére a kuratórium talált űj partnert, a szegedi VIDIA Trade vállalta a szerződéskötés lebonyo­lítását, a munka részletcinek megszervezését. Dr. Trogmayer Ottótól, a Móra Ferenc Múzeum igazgatójától és Papp János gazdasági igazgatótól értesültünk az örvendetes fejleményekről, miszerint: a szerződést a lengyelek képviselőjével, a varsói Ars Antiqua menedzserirodával június 15-éig minden valószínűség szerint megkötik. Felvetődhet a kérdés, vajon a többi pénz hogyan, gyűlik majd össze? Most, hogy a kormány garan­tálta: ha az alapítvány a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudja a dollármilliókat előteremteni a központi költségvetés a hiányzó összeggel a rekonstrukcióhoz hozzájárul, a kuratórium végre megindíthatja a pénzgyűjtő reklámkampányt. Ennek megszervezésére is talált - pályázat útján ­vállalkozót. A világhírű Ogivy and Mother amerikai reklámcég pesti irodája több mint négyezer címre kíván levelet küldeni külhonban élő magyaroknak. De nemcsak az idegenbeszakadt hazánkfiaitól várhat segítséget a Feszty-körkép. Nemrég Lucs Ferenc, a Szegeden jól ismert mecénás százezer forintot ajánlott fel a nemes célra. A Mezőbank pedig, mely a kuratóriumi pénz kezelését vállalta. ­megbízatást szintén pályázati úton nyerte - ötmillió forinttal járult hozzá a restaurálási munkákhoz. Ezt az összeget még megfejelte háromszor kétmillióval, melyet három éven át folyósít az alapítvány csekk­számlájára. Ráadásként a nála letétbe helyezett alaptőkére évente 34 százalékos kamatot ad, ami a mai bankviszonyokat ismerve igen kedvező. Kíváncsian várjuk a június 17-ei sajtótájékoztatót s reméljük arról számolhatunk majd be olva­sóinknak: kész a szerződés s a réstaurátorok indulnak sátrat verni Ópusztaszerre. Hiszen a Feszty-körkép felállítását a; Országos Em­lékbizottság már akkor megígérte nekünk, mikor világkiállításról még szó sem volt. Aztán pedig a megyei önkormányzaton múlik, hogyan sáfárkodik e nemzeti kuriózum lehetőségeivel. Lehet, hogy még az emlékpark is „működni" fog egyszer, s nemcsak féltve őrzött látnivaló lesz. (pacsika) Beszélünk mi egy kicsit fran­ciául - mondták a ságváris diá­kok, amikor vendégségbe Szeged­re érkezett nizzai diáktársaik faggatásához tolmácsot próbáltam szerezni - aztán, mint akiknek mi sem természetesebb, kitűnő fran­ciasággal fordították a kérdéseket. A tizenöt francia diák a nizzai Licée d'Estienne í/'Orve.s-ból jött, ahogyan elmesélték, egy általános képzést és érettségit adó isko­lából. melynek ez év februárban a ságvárisok voltak vendégei. A személyes kapcsolatok (ők is a nizzai gyerekek családjainál kaptak szállást) nem szakadtak meg, s ahogy elnéztem őket. nem is fognak megszakadni hamar. Összebarátkoztak. A franciák még nem jártak Szegeden, minden új volt nekik: „egyáltalán nem hasonlít Nizzára, a város tetszik, a dóm pedig gyönyörű, így képzel­Csereélmények lük el Magyarországot". „Jókat lehet enni errefelé; az emberek itt többet esznek, mint otthon." ­teszik hozzá nevetve. Kicsit gondolkodnak, amikor megkér­dezem. egyáltalán milyennek ismerik Franciaországban Ma­gyarországot: nem tévesztik-e össze Budapestet Bukaresttel? Nem - jön a tiltakozás, a magyar kultúra ismerős arrafelé, bár sokan azt hiszik, Magyarország még kommunista ország, pedig itt s/inic olyan, mintha Nyugaton lennénk. Ha otthon úgy válogatták volna ki őket. hogy olyan srácok és lányok jöjjenek latogatóba, akiket minden érdekel, akkor sem váló­in nvertui •\ inast. Fiatalok hirdetik gőzerővel, ricsajozva: joguk van hozzá. Mivel olyan sokan vagyunk - amióta {legalábbis Európában) a gyermekhalandóságot kiszorítottuk az új életre s szülőkre leselkedő veszélyek sorából, a hálás tizenévesek kobozzal és lanttal a kézben dicsérik - mit is? Ők kellene hogy tudják. E nemzedéki betegség alapvető szindrómája az agresszivitás. Mely tömegméretű népszerűsítését valóban e század termelte ki. Eljuttatván a képernyőn keresztül a nappaliba és a hálószobába. A parancsszóra elkövetett agresszió (háború), a spontán agresszió (forradalom), az ideológiai agresszió (negyvenöt avagy hetvennégy év történelme) mindezt szakszerűen előkészítette. Ugyanis azt a felfogást nem fogadhatjuk el, melynek alaptétele szerint az emberiség agresszivitása az önmaga elleni fordulásban csúcsosodik. Mintegy betetőzvén a XX. század örökölt „gyönyöreit". Ezért ellentmondásos gyermekeink szenvedélyes tiltakozása: a XX. század technikai felszereltségével (s mindazzal, ami mögötte van) utálják (megteremtvén a hátranézés szulverzióját - s nem az előretekintés technológiáját...) a kiragadott utálnivalót, feledvén a szellemi XX. század felszabadultságát. Igaz: a könnyűzene mindig a kisebb ellenállás talaján tud megélni... (pataki) S? A 'Sí £ NJ>H £ L, SU^/kdk l I t^s-u, Slr-í bt^-d-tA. ŐUíi LMAJVf­•h « ók. Tó?kuk (•"•V VtM ,j­bóyi- c^ YLcky-j j 'Jk.rctf­A te: J— ÍZ"*. /k, kVhrO t<rrJl tfy -őLt'k' ftiSK^. -ö-vk/. Kk'őíúf^cUA' " 1>CHm,J /ő Jey fid Vn-iil iít gathattak volna jobban. Amikor az továbbtanulásról kérdem őket, szinte már felnőttként válaszolnak a francia gimisek. Otthon hamar el kell dönteni, milyen egyetemre akar menni az ember, mondják, mert a beiratkozási sorrendben veszik fel őket. Persze fizetni is kell, de keveset. A magánegyete­meken, ott más, az sokba kerül, és ott komolyan kell tudni. Egyikük jogra készül, másikuk társada­lompolitikai egyetemre. Otthon mindent elmesélünk ­ígérik búcsúzóul, és tartjuk majd a kapcsolatot a Ságvárival, hiszen ' az első találkozás után most már Ih Ifik ítjgSS W Ü Összeszoktak. Igazuk van a vendéglátóknak: az ilyen kapcso­latok az iskolán túl is szoktak folytatódni P.J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom