Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

1991. május 2., csütörtök A helyzet 7 VÁROSPOLITIKAI FÓRUM Mozgás — receptre Mi lesz a gyógytestnevelés sorsa? Gáborkáról csecsemő korában állapították meg az orvosok a gyermekklinikán: csípőízületi gyulladása van. Édesanyjával közölték is akkor, hogy ez maradandó károsodás, együtt kell él­niük vele, ám megfelelő, szakszerű, irányított, rendszeres mozgással a gyerek állapota nem fog romlani, sőt némi javulásra is számíthatnak. Sok szülővel együtt aggódik azonban amiatt, hogy ettől a lehetőségtől megfosztatik a gyermeke: az oktatási törvény tervezetében ugyanis nincs szó a gyógytestnevelésről. Vajmi kevés a remény, hogy az önkormányzatok képesek lesznek ennek finanszírozására is. NYELVTANÁROK KERESTETNEK Akikkel nem lehet Dunát rekeszteni Óvodás volt Gáborka, amikor a doktornő először utalia ót gyógy­testnevelésre. A vékonyka, bron­chitisszel is küszködő kisfiú ma 10 esztendős, és 6 éve rendület­lenül, nagy lelkesedéssel jár gyógytornára. Az édesanya igen hálás a peda­gógusoknak, akik foglalkoznak gyermekével. Nekik köszönhető, mint mondta, hogy mozgékonyak maradtak a gyerek ízületei, hogy kifejezett javulást is észlel járá­sában. Márpedig ennél a beteg­ségnél az is nagy szó, ha nem súlyosbodik. Nem Gáborka az egyedüli, aki számára orvosság a mozgás. Sze­geden több mint 20 éve bejáródon rendszerben gondoskodott az egészségügy és a művelődésügy a rászoruló gyerekek gyógy-testne­veléséról. Az óvodai szűrések során, az iskolaorvosi, vagy a körzeti orvosi vizsgálatok alkal­mával három kategóriába sorolták eddig a gyerekeket egészségi állapotuk, fejlettségük szerint. Volt, akinek könnyített testne­Csakhogy Szabóné Janó Gab­riellának. az iroda vezetőjének véleménye szerint, meglehetősen vitatható módon jutottak erre az álláspontra a bizottság tagjai. - Mit tart sérelmesnek ? - Január óta bizonytalanságban élünk. Működésünket a hosszú át­meneti állapot csaknem teljesen megbénította. Nem tartom alapos­nak a bizottság irodánkkal kap­csolatos eljárását és döntését. A tanácskozás légköre és hangneme bírósági tárgyaláshoz volt hason­latos. Amikor egy intézmény léte forog kockán, elvárható lenne, hogy akik véleményt mondanak, körültekintően tanulmányozzák is a vitatott helyszínt. Ez esetünkben nem történt meg. Nem a papír a lényeg - Azaz, munkájuk lényegét a bizottság nem ismerte meg? - Erre következtettünk a kér­désekből. Nem értettük például, miért a sikeres munkaközvetí­tések számával teszik egyenlővé az iroda hatékonyságát. Soha nem volt kötelező feladatunk ugyanis a munka- és albérletközvetítés, egyszerűen a hozzánk beérkező információkat továbbítottuk az érdeklődőknek. Ám nem ez a munkánk lényege. így erről nem vezettünk statisztikát. Már csak azért sem, mert az iroda tiszte­letben tartotta a segítséget várók és kérők anonimitását. Ami a látogatottságot illeti - hiszen ezt is firtatták -, kezdetben számba vettük, hányan keresik fel az irodát, jegyeztük a fiatalok élet­korát. érdeklődési körét. Később azonban, ahogyan nőtt a látogatók száma, felhagytunk ezzel az adatgyűjtéssel. Ugy véltük, nem a papír a lényeg. Nos tévedtünk. Tény, adósok maradtunk ezzel a statisztikával is. Adtunk'viszont bőséges, mindenre kiterjedő információt az iroda múltbeli tevékenységéről, mentálhigiénés programjairól, szolgáltatásairól. De úgy tűnt. c/.t a részletes tájékoztatót nem mindenki olvasta el. Legalábbis a kérdésekből ez derült ki. Tudniillik legtöbben nem a múltra, hanem a jelenre voltak kíváncsiak. Márpedig a jelen nem lehet mérvadó Nem vclési órát ajánlottak, azaz eny­hébb mozgást, mint amilyet kortársai végeztek, de maradhatott velük az órarend szerinti foglal­kozáson. Vannak betegségek, amelyekre különösen káros a megerőltetés, sőt a mozgás enyhébb formái is, így érthető, ha néhány gyereket orvosi javaslatra fölmentettek a testnevelés alól. A harmadik kategóriába tartoznak azok az asztmás, lúdtalpas, gerincbántalmakban szenvedő, hanyag tartású, avagy kövér kis­és nagyobb diákok, akik számára egyenesen gyógyszer a célirányos mozgás. j-Szegeden 20 esztendős hagyo­mányai vannak a gyógytestneve­lésnek, tudtam meg a városi ön­kormányzat művelődési osztá­lyán. Ennek köszönhetően már több ezerre tehető azoknak a fiata­loknak a száma, akik egészsé­gesebben lépték át a felnőttkor küszöbét, mint tették volna éneikül. Jelenleg négy szakképzett gyógytestnevelő mintegy 400 gyereknek tart speciális foglal­tartjuk méltányosnak, hogy az iroda kétévi munkáját az idei állapotok alapján ítéljék meg, amikor megfelelő támogatás híján csak vegetált az iroda. - Konkrétan mit jeleni ez? Ezt sem, azt sem - A tanácsadásokat be kellett szüntetni, programokat nem szer­vezhettünk. Az irodába két hóna­pon keresztül nem járt egyetlen újság sem, ami egy információs iroda esetében meglehetősen fur­csa dolog. Természetesen, amikor a fiatalokat sorban küldtük el azzal; itt már ezt sem lehet, azt sem lehet csinálni, csökkent a látogatottság. Ám ez nem azt jelenti, nincs igény arra. hogy legyen egy hely a városban, amely bárkit befogad és ahol lehető­séget, otthoni kaphat sokféle kez­deményezés. Amikor annyit be­szélnek a szociális védőhálóról, a család- és ifjúságsegítő központok kialakításáról, akkor a már meg­lévő ilyen jellegű, a prevencióban is közreműködő centrumot kár felszámolni. Szükségesnek tartjuk, hogy a fiatalokhoz életkori sajá­tosságaiknak megfelelően, egy általuk elfogadott közegben köze­ledjünk. Sajnos, csak ad hoc módon vizsgáltak bennünket. Nem alakí­tottak ki rólunk reális képet, hi­szen ehhez hosszabb időszakot kellett volna alapul venniük a bizottság tagjainak. Az élet finto­ra: az Ifjúsági Irodák Magyaror­szági Szövetségét éppen a múlt héten vették fel az irodákat tömö­rítő nyugat-európai információs és tanácsadó hálózatba. Szegeden pedig most kérdőjelezik meg az iroda szükségességét...! Legalább­is komplex intézményként máris bizonyos, hogy nem működhetünk tovább. Az iroda funkcióit kü­lön-külön meg akarja őrizni a város, de egy ilyen, fiataloknak nyújtott humán szolgáltatás csetébct. biztos, hogy ez a jobb, ez a cciravczolőbb megoldás...? Rossz kapcsolatok Szabóné Janó Gabriella tehát vitatja a bizottság döntését Úgy kozásokat. Hetente 3 alkalommal mozgatják meg tanítványaik min­den porcikáját: kétszer tornatermi gyakorlatokkal, egyszer pedig úszással. A szülők félelmeinek fő oka éppen az, hogy erről a mahol­nap horribilis összeget igénylő sportról le kell mondaniuk. Nem­csak azoknak, akik kedvtelésből, egészségmegőrzés gyanánt űzik, hanem azoknak is, akiknek mintegy receptre írta föl az orvos. Mert amellett, hogy kevés az uszoda, a belépők ára megfizet­hetetlen magasságokba szökött. Eddig ugyanis a tanév 10 hó­napjára bérletet vásárolt a műve­lődési osztály a rászorulóknak a SZUE-ba, a sportuszodába. Már eddig is gondot okozott azonban, hogyan győzik a szülők pénzzel, ha a nyári hónapokban is bizto­sítani akarják a gyerekek rendsze­res mozgását. Most ennél is rosszabbak a kilátások: mi lesz, ha egész évben az ő fejük fáj emiatt? Mi lesz, ha pénzhiány miatt az egész, olajozottan működő rend­szer összeomlik? Kárba vész a képzett, mára' már munkakö­zösséget alkotó gyógytestnevelők szakmai tudása? Mi lesz tapasz­talataikkal, lelkesedésükkel? És mi lesz a Gáborkákkal? Ha a mű­velődésügy nem, hát az egészség­ügy, a társadalombiztosítás szár­nyai alá vehetné őket. Hogy ne kelljen lesütni szemünket a kis bicebócák népes serege előtt. Ch. Á. lehetünk azonban csak tárgyi­lagosak az ügyben, tia a bizottság vezetőjének, Moidován Juditnak a véleményét is közreadjuk. - Semmiféle prekoncepciónk nem volt, amikor az Ifjúsági Iroda sorsáról határoztunk. Nem pusz­tán a beadott írásos információs anyag alapján tájékozódtunk: hogyan, miként működtek, hanem egyéb információs csatornákon keresztül is igyekeztünk reális képet nyerni az irodáról. És nem­csak az elmúlt hónapokat vettük alapul. Köztudott, hogy az iroda és az ifjúsági és sportosztály viszonya már elég régen meg­romlott. és az a gyanúm, hogy ez a rossz kapcsolat, enyhén szólva, nem segítette az iroda működését. Ám ennek tisztázása nem a mi feladatunk. Mi azt vizsgáltuk, betölti-e hi­vatását az iroda, és funkciójának megfelelően szolgálja-e a fiata­lokat? Nos, úgy véltük, sok olyan funkciót vállaltak magukra, ami nemigazán tartozott egy ilyen intézmény profiljába. Ez önmagá­ban még nem lett volna baj, de az már hiba volt, hogy ezeket a szol­gáltatásokat helyezték előtérbe, mintegy ezek által keresve igazo­lást létjogosultságuknak. Aho­gyan egy, a város szívében mű­ködő Ifjúsági Irodától elvárható lett volna: a város fiatalságát egy­általán nem mozgatták meg. El­képzeléseiket, mely szerint min­denféle vásárokkal hozzájárul­nának az iroda finanszírozásához, rossz megoldásnak tartjuk, hiszen ezáltal éppen az eredeti funkciók szorulnának ki az iroda falai kö­zül. Ez nem lenne ideális „együtt­élés", csak kárára válna az itt folyó humán szolgáltatásoknak, mentálhigiénés tevékenységek­nek. Az irodavezető kérdéseinkre nem tudott konkrét válaszokat adni és amikor ezt mondom, nem­csak adatokra gondolok. Konkrét tevékenységeik ismertetésével is adósak maradtak. Ezért döntöt­tünk a megszüntetésük mellett. Félreértés ne essék, csak az irodát szüntetjük meg. dc funkciói közül az arra érdemeseket meghagyjuk. Máshol fenntartva, máshová telepítve „továbbvisszük" ezeket a szolgáltatásokat. Gornbm Erzsébet Kávéházi ufózönge Egyre valószínűbbnek látszik, hogy hazánk részt vesz az 1995-ben esedékes világkiállítás megrendezésében. A Royal Kávé­házban tartott várospolitikai fóru­mon Ványai Éva alpolgármester azt mondta, Szeged is szerephez juthat ezen a világraszóló esemé­nyen: kulturális, tudományos programjai méltó színvonalon kapcsolódhatnának az országos rendezvényhez. Ha szerencsénk lesz vendégül látni a világot, valami biztosan marad a városnak emlékül a jeles időszakról. Talán sikerül központi forrásból pénzt szerezni egy régen áhított cél elérésére: végre­valahára lebontják a Dóm tér szabadtéri színpadának nézőterét, és szétszedhető padsorokat állí­tanak a helyébe. Már csak ezért is érdemes megrendezni az expót. * Ugyancsak Ványai Éva beszélt a .Jogorvosok lázadása" címmel fölkonferált éjszakai fogászati ügyeletről. Marad a nemrégiben elhatározott rend, a sürgős esete­ket a fogklinika éjjeli ügyeletén látják el. A magyarázatban többek között az indokolatlan jelentke­zéseket, a fogorvosok zaklatását említette. A jelenlévők közül valaki halkan megjegyezte, volna egy ötlete a renitenskedő egyének megzabolázására. Egy jó kis gyökérkezelés, netán foghúzás biztosan elvenné a kedvüket a legközelebbi macerálástól. Ki tudja? Lehet, hogy ezzel valóban kihúznánk a baj méregfogát... * A város tisztaságéiról szólva egy középkorú hölgy califomiai tapasztalataival ismertette meg a kávéházi közönséget. Megtudtuk, hogy arrafelé sajátos módon bü ntetik az ittas vezetésen kapott autósokat. Kapnak egy-egy mu­tatós műanyag zsákot, aztán kirakják őket az autóutak mellé, és nincs más dolguk, mint össze­szedni a szétdobált szemetet. A hölgy helyesnek tartaná, ha ezt a módszert nálunk is alkal­maznák. Az ötleten érdemes el­gondolkodni, bár a hazai szeme­telési kedvet figyelembe véve félő, hogy nincs elég részeg autós a takarításhoz. (nyilas) Néhány hete írtam az iskolai idegennyelv-oktatásról. Nem hittem akkor, hogy darázsfé­szekbe nyúlok. Azzal mindenki egyetért, hogy az Európába vezető útra csak angolul, németül, netán franciául beszélő nép léphet, de többen is jelezték: mi meg a tudás megszerzéséhez is igen göröngyös dűlőutakon juthatunk el. Mert hiába az iskolák minden igyekezete, hiába a szülők belá­tása és gyermekeiket nyelvtanu­lásra ösztönző intelmei: a mai magyar valóságban megesik, hogy kiszámítható, vagy váratlan pilla­natokban különböző akadályok torlaszolják el az utunkat. Legutóbb egy szülő panasz­kodott, helyhiány miatt nem vet­ték föl gyermekét egyetlen angolt tanító iskolába se, holott sikeres fölvételit tett. így kárba vész a család eddigi kétéves szellemi és anyagi befektetése. A minap föl­hívott telefonon az Arany János Általános Iskola igazgatóhelyet­tese, Kónya. Lászlóné, akivel vé­gül is Révész István igazgató társaságában leültünk beszélgetni a lakótelepi, de bátran állíthatom, nyugat-európai színvonalú. Nó­vák István tervezte iskola taná­rijában. A két pedagógus saját intézmé­nyének gondjái-baját tárta föl előttem, bár nem hiszem, hogy példájuk egyedi lenne és nélkü­lözne mások számára is leszűrhető tanulságokat. Mint mondták, ók is úgy gon­dolták, valami pluszt kellene nyújtaniuk a környékbeli gyere­keknek. Viszonylag olcsó befekte­tés a nyelvoktatás, meghirdették hát a német tagozatot. Építhettek egy egyetemi diplomás német szakos tanárnőre, orosz-testne­velés szakos pedagógusuk pedig éppen átképzésen volt. Már elkészültek az órarendek, 24 gyereket fölvettek a német tagozatra, amikor augusztus 20. táján a szaktanár levelet küldött maga helyett: jobb ajánlatot kapott, elment középiskolába tanítani. Maradt az orosz szakos, aki ugyan, dicséretére legyen mondva, készült középfokú nyelv­vizsgájára. elvállalta az elsősök előkészítő foglalkozását. Igen ám, de a sors kiszámíthatatlan: a tanárnő megbetegedett. Több, mint egy hónapon át nem volt, aki helyettesíthette volna. Volt ellen­ben 4 orosz szakos tanár - ami ugyebár ismerve az elmúlt évti­zedek képzési metódusát -, előre kiszámítható bizonyosság. Ok kü­lönben angolra, franciára képzik át magukat, jelentős - és jogos ­kedvezményekkel: heti 5 órával kevesebbet kell tartaniuk. Ez viszont azt jelenti, hogy hétfőn­ként egy nyelvtanár sincs az isko­lában, bármiféle helyettesítésre be se oszthatók. Mondhatnánk: sebaj, csak azt az időt kell kivárni, amíg orosz szakosaik megszerzik a továbbtanuláshoz szükséges belépőt, a középfokú nyelvvizsgát és elvégzik a kél és fél éves átképzést a főiskolán. Igen ám, dc közben - miként a gyorstalpaló orosz tanfolyamok résztvevői - ók is egy leckével tartanak előbb, mint a diákjaik? És ha fölnőtt fejjel meg is szerzik az új diplomát, egyenértékű lesz ez azokéval, akik kisgyerek koruktól itták magukba egy idegen nyelv hangzását és szabályait, akiknek már vérükké vált a német, angol, francia, amikor a főiskolára, egyetemre kerültek? Nem ju­tunk-e oda így, mint az orosz­tanítással: egy egész ország tanul­ta, mégse tudta megtanulni. Humánus okokból mindenkép­pen indokolt, hogy lehetőséget kapjanak az átképzésre a „túlter­melési válság" kárvallottai, dc hogy ez ne menjen a minőség rovására, indokolt lenne egy sűrű szövésű szűrő közbeiktatása. És igaz-é egyáltalán, hogy nincs elég nyelvszakos tanár? Statisztikai adatokat nem ismerek, de föltételezem, ha az iskolai oktató munkát értékelnénk ann^( ra, mint a tolmácsolást, a fordi-> tást, a magánórákét, nem fordíta­nának hátat a katedrának a jól képzett nyelvtanárok. Mindez persze nem úgy lenne igazságos, hogy egy tantestületen belül dupláját keresné az angol szakos, mint a matematikatanár. A peda­gógus pálya presztízsét kellene ­de régóta níöndogatjuk ezt ­végre valóban megteremteni. Mert az Arany János iskolában járva az volt az érzésem: nagyon nagy baj lehet a társadalmi megbecsüléssel, a fizetéssel, ha ez a szakmai és esztétikai igényeket tökéletesen kielégítő, kellemes hangulatú iskola nem talál német nyelvtanárt magának. Pedagógust, aki kor­szerűen fölszerelt fonotékában taníthatná a gyerekeket, de akár esténként a fölnótteket is, erre az idegen nyelvre. Cilikán Ágnes Gyönyörűen hangzik: 96 mil­lió. Igaz nem dollár, nem is font, még csak nem is német márka. Csak forint. Magyar inflációs forint. Nettóban ez az összeg valamivel több mint 80 millió. (Üsse kavics azt a 15 milliót!) Azért ez se semmi! Sokan vannak, akik nem ad­nák egy vak lóért, ha nyer­hetnének. Úgy látszik, nemcsak a nyereményalap sokszorozódott meg, hanem a nyerni vágyók száma is. Sem az elmúlt héten, sem ezen a héten kedden délben nem lehetett már lottószelvényt kapni Ennyi pénzt még elképzelni is nehéz. Lássuk csak. Az pontosan 12 200 darab szép új ötezres. Egy bőröndben talán ha elférne. De inkább kettőben. Kilencven számból el kéne találni ötöt ahhoz, hogy gazdag legyek. Elképzelhetetlenül gaz­dag, a magyar viszonyok köze­pette. Ha nyernek, nem is tudom, mit is csinálnék ennyi pénzzel. Eddigi életen) folyamán sok­szor gondolkoztam, mire tudnék Milliók elkölteni néhány tíz-, vagy esetleg százezer forintot. Kocsi, lévé, videó, néhány bútordarab szerepelt a listán. De 80 millió egészen más. Tanácstalan va­gyok, Befektetni valami vál­lalkozásba, vagy egyszerűen csak a kamataiból élni? Ha okosan gazdálkodnék vele. nemcsak hogy nekem, de még a dédunokámnak sem kellene soha egy percet dolgoznia. Jó lenne' Jó lenne? Megkérdezem ivócimborámat, Zét. ó mit csinálna ennyi pénz­zel. Zé, aki annyiban ivócim­borám. hogy amíg ó keményen iszik, addig én mint régi cimbo­ra hallgatom, először értetlenül mered rám. Aztán röviden kifej­ti. az ó számára egy ekkora összeg elköltése sem jelentene gondot. Szerinte kellő összpon­tosítással, és megfelelő érzékkel tíz év alatt könnyedén elszóra­kozható ez a pénz. Persze a maga részéről ő előbb kitapé­tázná a lakást. Érvelésemre, mely szerint a nyeremény elve­rése nem volna túlságosan megfontolt lépés, Zé vállat von, és azt mondja, hogy pillanat­nyilag nem jut jobb az eszébe. Néhány nappal később találkoztam valakivel, aki X szektának a tagja. Kérdezem, mit 'kezdene a pénzzel. Az illető gondolkodás nélkül feleli: eladományozná jótékony célra, esetleg ingyenkonyhát szervez­ne. vagy alapítványt hozna létre a rászorulók részére. Jó volna nyerni! De az a hely­zet, hogy valahogy én is úgy vagyok, rnint a skót. aki minden nap imádkozik Istenhez, egyszer az életben nyerjen a lottón. Évek hosszú során leszi mindezt, ami­kor is világosság támad és megjelenik az Úr. - Az isten szerelmére John, könnyítsd meg a dolgom. Leg­alább egyszer vegyél egy lottó­szelvényt... Pál Tamás Megszüntetve megőrizni Az Ifjúsági Irodáról — pro és kontra A szegedi képviselő-testület oktatási és ifjúsági bizottsága a következő határozati javaslatot terjesztette a csütörtöki közgyűlés elé: május 31-én szűnjék meg az Ifjúsági Iroda, funkcióinak megőrzéséről viszont folytassanak további vizsgálódást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom