Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-07 / 105. szám

1991. május 7., kedd Kultúra 5 KIÁLLÍTÁSI NAPLÓ i Múlt időben festeni Mi tesz a festővel, ha elkezd festeni? A válasz nem az, hogy csupa festék lesz. Mégis azt hihetnénk, hogy sokkal több köze van az általa elkészített képekhez, mint bárki másnak. Nem feltétlenül. A kéz mozdulatai és a gondolat gyakorlása nem feltétlenül áll előtte annak a szempárnak, amelyik majd egy napon a vászonra téved, „és ott elvégzi a feladatát". A kettő inkább egymás mellett van jól. Majd kiderül. Csáki Róbert festő kiállítása közelmúltban nyílt meg az ifjúsági ház mini galériájában. Különös képek ezek. Először is azon csodálkozhatunk jó nagyot, hogy egy életkorban fiatalnak számító festő miért fest olyannyira múlt időben? A képeken még csak foltnyira sem csillan fel egy világosabb felület, az arcok - mert szinte mindenütt embereket látunk -, az arcokra ült kifejezések, az öltözetek, a hátterek mind-mind egy régen letűnt kort idéznek. Netán a képzelet elmúlt ideje ez. KICSIT KÖZELEBB - Emberi alakok archaizáló testartással. de főleg valami egészen természetellenes, kicsavart pózokban. Mintha az eget fürkésznék. De ez kizárva, hiszen a kilátott szájak felett a szemek többnyire - ki tudja honnan eredő - belső fájdalomra figyelnek. De nem is figyelnek, egyszerűen élettelenül helemerevednek a fájdalomba. Élettelen arcok ezek, akárha készülő hullákat látnánk az utolsó pillanatban, vagy az utolsó pillanat előtt. Semmi derű. Nincsen derű, elfogyott. Az arcok mintha mindig ugyanarról a mintafejről készültek volna: van egy szereplőnk. Néha ez a szereplő egyszerre több példányban is megjelenik. És itt derül ki, valami azt sugallja, nem is az ember a szereplő, nincs karakter, csak a fájdalma szerepel, az egyedüli nagy fájdalom a szereplő. De mi fáj? A legszembetűnőbb talán azon a képen, amelyen - ez ugyan már több ízben „eljátszott" téma - könnyű piros fonalak tartják függésben az alakok végtagjait, a mozdulatait. Marionett. Ennyi? MÉG KÖZELEBBRŐL - Hiszen ezek nem is finom fonalak, ezek festékcsíkok. Az ecseten át a festő szándéka. Egyfajta kínzó nehézkedés, vagy nevezzük felelősségnek, amiért a kép csakis úgy alakulhat, ahogyan azt az alkotó „engedélyezi". És ez nem más. mint a „tökéletlenség", a kiegészíthetetlen „torzóság", azaz mindennek felismerése. Igen, szóval mi lesz a festővel, ha elkezd festeni? Tapasztal, műhelytitkok birtokába jut, s aztán beérik benne az erős bizonytalanság fájdalma. Hiába áll a képeken egy vagy több alak, ők csak eljátsszák, mint egy színdarabban a kétkedést, és azt, hogy a fájdalomról kevés idő adatott beszélni. De nem kevesebb, mint festeni. P. Sz. A Vaszy Operastúdió a Zeneakadémián Az ország ifjúsági zenekarai szerepeltek két napon át a budapesti Zeneakadémia nagytermében. Szombaton a győri, a pécsi és a szegedi, vasárnap pedig a miskolci, a debreceni és a budapesti konzervatóriumok, illetve tanárképző főiskolák együttesei mutatkoztak be a fővárosban. A Szegedi Konzervatórium Zenekara Jancsovics Antal vezényletével Mozart: A varázsfuvola című operájából adott elő részleteket, egészen pontosan kilenc számot. Ez a produkció mintegy előzetese volt annak az előadásnak, amit a zeneszerző halálának 200. évfordulója alkalmából mutat be a Vaszy Operastúdió a Kisszínházban. A fiatalok tavaly ezidőtájt már megfordultak a színházban, akkor első alkalommal vizsgáztak a hallgatók igazi színpadon, részben jelmezben, díszletjelzéssel. Idén azonban igazi előadást tartanak, eljátsszák A varázsfuvolát elejétől a végéig. Az előadást az Operabarátok Egyesülete és a színház támogatja. Előbbi főleg a propagandában segít, utóbbi díszletet és jelmezeket ad a produkcióhoz. Két előadást fognak tartani, május 23-án, csötörtökön, este 7-kor és 25-én, szombaton, délután 4-kor. A rendezést Horváth Zoltán, az egykori operai főrendező vállalta, a karmester Jancsovics Antal lesz. Jegyek a színház Kárász utcai jegyirodájában kaphatók. 7 OSZKÁR ÜTI A MARKÁT Aki a farkasokkal táncol Amikor a 60-as; 70-es években indiános filmeket néztünk, valami fantasztikusan misztikus világ rajzolódott ki előttünk, igazából csodálattal adóztam remek kék borostájuknak, annak, hogy pompásan és merészen ugráltak, birkóztak, nyilaztak. A jeleneteket pedig remekül eljátszhattuk a faluszéli erdőben, mondanom se kell, hogy senki nem akart fehér telepes lenni, inkább két rézbőrű tábor mérkőzött meg egymással; mondjuk, az apacsok és a sziuk. Ha kimondtuk a szót, indián, akkor u macskafürgeség mellett még két név is eszünkbe jutott: Cooper és Gojko Mitic. Aztán egyszer csak vége lett az indiánosdinak. Az már csak később derii It ki. hogy az indiánokat többnyire német szereplők játszották. Az NDK-s indiánok. Ez igazán akkor borzongatott meg először, amikor az egyik apacs rohamnál a főnök bekontrázla a lovát, föltartotta a kezét és elüvöltötte magát: Halt! Aztán meg Gojko Mitic bukant fel egy német filmben, mint fasiszta tiszt, és amikor kilőtték az autóját, valahogy annyira berögződött nála az indiánok lopakodó mozgása, hogy behajtott derékkal, lógó kezekkel, menekült, csak éppen a német egyenruhát furcsálhattuk rajta. Szóval végérvényesen megpecsételődött az a hit, hogy rendben lennének a dolgok az indiános filmek környékén. Lejártak kissé? A vadnyugatot végleg belepte a por, megcivilizilódott ? Innen nézve egészen merész vállalkozásnak tűnt. hogy egy bizonyos Kevin Costner nevű úriember az irgalmatlan előítéletek ellenére, mégis a nyakába vette a vadnyugatot, az indiánokat és a telepeseket, és megrendezte, sőt, a főszerepet is magára vállalta a Farkasokkal táncoló című filmben. Most már nem titok, hogy nem volt hiábavaló az igyekezet, mert a közel háromórahosszás produkció hét Oscar-díjat söpört be, melyeket itt nem részletezünk. Mondhatjuk, méltán vitte el a pálmát. Az úgynevezett vad és kalandos indiánfilmek helyén megteremtette a kalandos, ám finom, kidolgozott és szórakoztóan érdekes karakterekben bővelkedő indiánfilmet. Mondhatják, könnyű volt a dolga, hiszen végignézhetett több tucat korábbi alkotást, amelyekből a számára megfelelő részleteket (indiántánc, skalpolás, békepipázás.stb.) mind a maga kedve szerint ötvözte egybe. Ám ekkor meglehetősen rosszul okoskodnánk, mert aki látta, észlelhette, hogy egy egészen új minőségei hozott létre, amire frissessége miatt még nincsen megfelelő műszó, hogy azzal itten dobálózhatnánk; ezért is kavarogtam annyit az előbb, hogy milyen indiános filmet csinált. Szóval a részletek még nem tették volna ilyenné. S itt jön a két számomra legfontosabb, és kiemelkedő tényező. Az egyik a szereposztás, a másik az operatőri munka. Costner és a többiek mind-mind valami egészen európai emberi karaktert hordoztak (és nem az indiánt meg a fehér embert akarták eljátszani), így nem alakossá, inkább hozzáférhetővé, érthetővé váltak a szavaik, mozdulataik is. Ez utóbbiban pedig a legnagyobb szerep az operatőré, aki szinte már érezhető koncepciózussággal és pontossággal kereste és meg is találta az újszerű karakter képi megfogalmazását. Podmaniczky Szilárd Nagy Feró: „Meghatározó lemez lesz" A magyar rockélct meghatározó egyénisége Nagy Feró. Szcrdqn cste_a MAV Művelődési Házban koncertezik a Beatrice, vendégük Metál Lady lesz. Előzetesként egy interjú a rockszlárral. - Hamarosan megjelenik az új lemezetek a Quint kiadásában. Furcsa. Bors Jenő és a Rice. .. - Nagyon sokáig vitáztam a Hungarotonnal - melynek Bors Jenő volt az igazgatója. Annak idején mi Erdős Péterrel voltunk kapcsolatban, Jenővel igazából soha sem beszélgettünk. Most először, egy fél évvel ezelőtt leültünk és megtárgyaltuk a régi dolgainkat, tisztáztunk mindent. Abban a rendszerben ó nem is tehetett mást. Egy rendkívül pragmatikus ember, például soha nem ment volna cl, hogy maszek cége legyen Valószínűleg az új rendszernek egy nagyon jó hanglemezgyár-igazgatója lett volna. Elmentünk hozzá, s egy olyan szerződéstervezetet rakott elénk, amit azonnal aláírtam. A szerződés ügy kezelt bennünket, mint sztárzenekart, előleget ígért - ezteddig még sosem kaptam. Ez a cég nagyon bízik bennünk, annak ellenére, hogy még nem is hallotta az anyagunkat. - Sokáig éltél a régi anyagokból. Most újakat írsz ? - Most először ez a Beatrice lerak végre valami önálló dolgot az asztalra. Eddig az elmaradt felvételekből éltünk. Nem is mentek olyan jól ezek a dolgok, most sikerült egy olyan anyagot elkészíteni, ami - nem azt mondom, hogy egyedülálló, de meghatározó lemez kti Ezennel kialakult az új Bealricének a stílusa, amely nem sokban különbözik a régitől, de zeneileg sikerült továbblépnünk. Szövegilcg, azt hiszem, olyan len, hogy még öt-tíz év múlva is hallgatható lesz a lemez. Nagyon kötődik ehhez az évszázadhoz és korhoz, amiben élünk, dehát mint a régi Rice-dalok - még a rendszerváltás után is igazak, ami tulajdonképpen elszomorító dolog. - Kik a zenekar tagjai? - A régi bandából Lugossy László és én. Két. már nem is új ember, ismert fazonok: Zselencz „Zsöci" László, aki a régi Eddában volt. Pálmai Zoltán pedig a P. Mobilban dobolt. Öreg zenekar vagyunk, s valószínűleg beveszünk egy fiatal srácot, egy gitárost. Takács Viktor Hogy a„szökési sebesség" megmaradjon Dr. Dinya László lett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem rektorhelyettese Nem is olyan régen - tavaly decemberben - dr. Dinya László tanszékvezető egyetemi docenst, mint a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Karának új főigazgatóját mutathattuk be. Szeged, és a dél-magyarországi régió élelmiszeripari főiskolája évek óta saját, piackózpontú fejlesztési stratégiája szerint dolgozik, amelyre egy ideig Budapesten is kissé értetlenül néztek. Egy ideig. Az elmúlt heti ülésén az egyetemi tanács dr. Dinya Lászlót rektorhelyettessé, az általa képviselt elgondolásokat pedig összegyetemi fejlesztési stratégiává választotta. — Gratulálunk a kinevezéshez: eddig nem volt éppen szokás, hogy egy budapesti egyetem vidékről válasszon rektorhelyettest. Önnek hogyan sikerült? — Ez a kinevezés a szegedi főiskolai karnak szól, vagyis annak a fejlesztési koncepciónak, amit évekkel ezelőtt az élelmiszerpiaci követelmények szigorodása miatt kezdtünk kidolgozni, s amely most kezdi elérni a „szökési sebességet". A koncepció újnak és sikeresnek számított az egyetemen belül, úgyhogy amikor dr. Mőcsényi Mihály, a januárban választott új rektor végiglátogatta az egyetemhez tartozó intézményeket, úgy döntött, a két hagyományos rektorhelyettesi - az oktatási és kutatási - tisztség mellé egy harmadikat is kialakít: így lettem én a fejlesztési problémákkal foglalkozó rektorhelyettes. — Mi lesz a feladata az új munkakörben? És hogyan tovább? Megüresedik a szegedi főigazgatói szék? — Természetesen maradok Szegeden, és maradok főigazgató is; a két tisztség nem üti egymást, sőt... Ha elmondom a teendőket, világos lesz. Főként az átalakuló élelmiszeriparban sok kihívás éri a felsőfokú oktatást, és jól átgondolt stratégiával kell változtatni, ha fel akarunk zárkózni Európához. Változnak a tulajdonviszonyok. s az oktatásnak is ehhez kell alkalmazkodnia. Be kell vezetni a négyéves főiskolai képzést; rugalmas tantervet és belső struktúrát kell kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy a piac által igényelt új szakok gyorsan beindulhassanak, illetve zökkenőmentesen megszűnhessenek azok, amelyekre nincs igény. A jövőben valószínűleg kétszeresére emelkedik a hallgatók létszáma, de az emelkedésnek szelektívnek kell lennie: a piac igényei szerint van ahol háromszoros növekedés várható, van ahol csökkenés. Ezenkívül a szülők meg fogják nézni, hogy bizonyos szakokról a végzettek hány százaléka tudott elhelyezkedni, s ha én szülő vagyok, nem adom a gyerekem olyan szakra, ahol munkanélkülit képeznek. A rugalmatlan struktúra visszafogná a felvételi létszámot, s az illető intézmény beszűkülne, amikor pedig nyitnia kellene. — Hogyan védik ki ezt az élelmiszeripari oktatásban ? — Az élelmiszeripari struktúra is váltás előtt áll. Nyugaton a vállalkozások hetven százaléka kisüzem, amilyenből nálunk még kevés van, de az élelmiszeripar itt is e felé halad. Ez azt jelenti, hogy a nagyüzemi szakemberképzés helyett és mellett mást is kell képeznünk, hogy a megnövekedett hallgatói létszámból sokan a kisvállalkozói szektort választhassák, és el is tudjanak helyezkedni. — Az új oktatási törvény felsőoktatási koncepciós tervezete szigorú kritériumokat szab az intézményeknek, ha főiskolák, s nem „felsőfokú szakiskolák" akarnak lenni. Mennyire fenyegetik önöket ezek a kritériumok? — A régió másik öt agrárfőiskolájához képest jól állunk: az oktatók húsz százalékának tudományos minősítése, több mint felének nyelvvizsgája és egyetemi doktori címe van. De szerintem a koncepciótervezet helytelenül ítéli meg a főiskolák szerepét, mert úgy kezeli azokat, mint amelyek az egyetemeknél csak alacsonyabb színvonalú képzést adhatnak. Szerintem a főiskolák túlságosan deffenzíven viszonyulnak a tervezethez, pedig ha jobban meggondoljuk, számukat nem csökkenteni, hanem növelni kellene. Nyugat-Európában a hallgatók 80 százaléka három-négy éves képzés után végez, s csak 18 százalék jár egyetemre. Nálunk az arány körülbelül fele-fele. Túl sok lesz az elhelyezkedni nem tudó tudós, és kevés a jól képzett „iparos". A koncepció nem veszi eléggé figyelembe sem a demográfiai tényezőket, sem a piaci átalakulás összefüggéseit. Egyébként az is rektorhelyettesi munkám része, hogy a főiskolai karokat „megmentsem" a visszaminősítéstől. — A rektorhelyettes az egyetemet tartozik képviselni, a főigazgató pedig a főiskolát. A SZÉF esetleges önállósulási törekvéseit tekintve nincs ellentmondásban a két tisztség? — Megválasztásomkor is elmondtam, hogy a tagfőiskolák önsúlyozására akarok építeni, vagyis azt szeretném, ha mind?,, egyik intézmény úgy tudna megállni a lábán, mintha egészen önálló lenne, hiszen az autonómiájuk úgyis meglesz. Távlati terveink között persze ott van a négy plusz két éves egyetemi szintű oktatás bevezetése is bizonyos szakokon. Nem is félünk a versenytói, de a legfőbb kérdés most nem a hovatartozás, hanem az, hogy meghatározó tényezőivé váljunk az újjáalakuló élelmiszeriparnak. Panek József A TENORISTA ELMEGY, DE VISSZAJÁR Szegletkőnek éreztem magam Vajk Györgyöt a szegedi színház tagjaként új szerepben ma este láthatjuk utoljára. A tenorista a Bohémélet Rodolphe-ját énekli Hét itt eltöltött év után úgy döntött, hogy a jövő évadtól a Fővárosi Operettszínháznál folytatja. - Miért hagyja el Szegedet? - Most kínálkozott lehetőség, most hívtak. Itt kicsit szegletkőnek éreztem magam, nálam csapódtak le az ütések. Bánt, hogy ebben az évadban nem éreztem, hogy fontos lennék. Ezért gondoltam úgy, hogy el kell mennem, ahol azt megelőlegezik nekem. - Az operett-társulat tagjaként láthatjuk még Szegeden? - Igen, visszajövök. Már áprilisban megvolt a következő évad programja és szereposztása. A Tosca Cavaradossiját énekelem. Az idei darabok közül a Rigolettóban és a Bohéméletben fogok jövőre is szerepelni, és februárban mutatjuk be Verdi Traviata című darabját, amiben Alfréd leszek. - Mennyire kötődik a városhoz? - Először '78-ban az Operettszínház énekkarával jöttem Szegedre, a János vitéz kórusában .Jiuszáriodtam". Már akkor nagyon megkedveltem ezt a gyönyörű várost, de álmodni sem mertem arról, hogy mint színész vagy magánénekes térek ide vissza. Először bonvivánfeladatot kaptam: A Marica grófnőben mutatkoztam be. Aztán az operában is kipróbálhattam magam: Ramerrezt énekeltem Puccini A Nyugat lánya című művében. Ezenkívül kedves szerepem volt még a Carmen Don Joséja, a Hoffmann meséi címszerepe, a Rigoletto mantuai hercege, s most Rodolphe a Bohéméletben. - Melyiket szereti jobban, az operát, vagy az operettet? -Szívemhez közelebb áll az opera, és szívesen játszom operettet is, de szeretem kipróbálni magam minden másban. Például Elvis Presley a kedvencem a könnyű műfajban. A Forrás Szállóban háromhetente Ötórai tea címmel zenei esten szoktam énekelni - Hogyan fogadták mindezt a munkatársai? - Ezt netp sokan tudják. A színészbálon, amikor az estet követően az aulában tartottunk egy könnyűzenei műsort (ott is énekeltem Elvis Preslcy-számokat), néhányan odajöttek, hogy nem gondolták volna, én ezt a műfajt is tudom. Pedig én a progresszív beaten keresztül jutottam el az operáig. Komolyzenei feldolgozásokat is hallgattam, s ezek után lettem kíváncsi az eredeti műre. - Mikortól foglalkozik komolyabban a zenével? - A katonaságnál alapítottam egy zenekart Kücc Little Big Band néven, és ott kezdtem el énekelni. Önképzőkörben akkor kezdtem furulyázni. Verseket írtam, s ha zenét éreztem benne, akkor gyorsan megszületett a dallama is. Egyszer - épp, mikor, énekeltem - bejölt egy zenész, és ő mondta, hogy szép a hangom, de képeztetném kellene. így leszerelés után beiratkoztam az esti gimnáziumba, és ezzel egyidőben zeneiskolába jártam ének. szolfézs és blockflöte-tanszakra. Mellette pedig autófényezőként dolgoztam a Volánnál. A kevés szabadidóm miatt a versírást abbahagytam, viszont szavalóversenyekre jártam, kedvencem József Attila, Szabó Lőrinc és Petőfi Sándor. A blockflötetanárom javasolta, hogy olyan munkát kellene végeznem, ami a zenei pályámon is előbbre visz. Ekkor jelentkeztem a Honvéd Művészegyüttes énekkarába. Érettségi után rögtön fölvettek a főiskolára, operett-musical tanszakra. Még főiskolásként kerültem Pécsre, ahol rögtön a mélyvízbe dobtak, Kálmán Imre Ördöglovas című operettjének a címszerepét kaptam meg, amit Lehár Luxemburg grófja követett. Ezután szerződtem Szegedre, s most pedig Pestre. - Mit fog az operettszínházban játszani? - A jövő évi bemutatók szereposztása még nem jelent meg, de a repertoárdarabokban biztosan föllépek: a Cigányszerelemben. a Marica grófnőben és a Nebáncsvirágban. Dobozy CaAla