Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-07 / 105. szám

1991. május 7., kedd Gazdaság 3 Aki feleannyiból jobban csinálná Egy pikáns úr, színes csokornyakkendővel 1991 1990 « 100 % 1992 1993 E2 mzg-i termék fü belföldi fogy. EÜ3 foglalkoztatottak Kábító kijózanodás A hozzánk hasonló fejlettségű országok nemzetgazdaságában korántsem olyan jelentős az élelmiszertermelés, mint nálunk. A GDP közel húsz százalékát az összfoglalkoztatottak 22 százaléka teremti elő az ágazatban, s az összes exportunk egynegyede származik innen. Az utóbbi évek 1-1,3 milliárd dolláros pozitív devizaegyenlege jelentősen járult hozzá fizetőképességünk megőrzéséhez. A rendszerváltás nyomán elemeire bomlott szét a korábbi időszakot tükröző agrárpolitika. A termelés jó néhány területén napjainkban kiütköző válságjelenségek éppúgy származnak hazai adottságaink, lehetőségeink megváltozásából, mint a nemzetközi feltételek gyökeres átalakulásából. A korábban biztos keleti piac összeomlásából adódó térvesztésünket csak fokozatosan s részlegesen lehet ellensúlyozni az agrártermékek protekcionista világpiacán. A kormány új agrárpolitikai koncepciója korántsem hasonlít némely politikusok korábbi optimista álomképeihez. A Szovjetunió még 1990-ben is a legnagyobb felvevőpiacunknak számított, s a kivitel 20,5 százaléka ide irányult. Az export volumene már nem ismétlődik meg, de jelentós marad. A számtalan bizonytalansági tényező miatt ennek összegzett grafikus ábrázolása lehetetlen. Az egyes termékekre vonatkozó esélylatolgatást következő lapszámainkba tervezzük. T. Tsz. I. t Rémhír ellen Palotás János országgyűlési képviselőnek (MDF), a Vállalkozók Országos Szövetsége elnökének nemcsak a csokornyakkendője színes. A taxisblokád idején kulcsszerepet betöltött üzletembernek legalább minden ötödik mondata arról szól, hogy engejuk végre szabadon a fantáziánkat; az élet és benne az üzleti világ oly színes, természeténél fogva, hagyjuk hát érvényesülni a természetét, s feledjük az egyenszürkét, ami a különféle politikai hatalmasságok kedvenc színe. A saját pártjában ellenzéki szerepre vállalkozó képviselőt a helyi vállalkozótársadalom és a szocdemek hívták meg Szegedre a minap; a maratoni (négy és fél órás) lakossági fórum után a Délmagyarország kérdéseire is válaszolt. Apróságok szülei aggódnak: bezárják az óvodát Mórahalmon. Úgy hallották - valakitől, valahonnan -, az önkormányzatnak nem gazdaságos az intézmény működtetése, hát megszünteti. Hogy a kicsikkel mi lesz? - Járnak továbbra is a bölcsődébe - nyugtatja meg a „pletykanyomozó" újságírót Katona László polgármester. - A bezárás rémhír. Az intézmény jobb, gazdasáA Pántlika úton gurulunk ki Csengeléről, és alig hagyjuk el a falut, furcsa járművek, szokatlanul öltözött emberek tűnnek fel. Terepjáró kocsik, mozgó fúrótornyok a búzatáblában, a lucernaföldön karók, kábelek mindenfelé. Szinte utat vágtak már maguknak a nehéz gépek a szépen magasodó búzaszálak között. Véli i fcS>: gosabb kihasználása érdekében mi egészen mást tervezünk. A bölcsődébe most kevés kisgyermek jár, az óvoda viszont túlzsúfolt. Húsz is sok lenne, de nálunk most harminc óvodás jut egy csoportba. Úgy véljük, segítene megoldani a problémákat, ha a gyerekek 4 éves korukig lennének a bölcsődében. Hároméves koruktól természetesen kiscsoportos óvodásként, annak megfelelő foglalkoztatásdósisakos férfiak gyötrik a földet, egyik lyukat a másik után fúrják. - Honnan jöttek, mit csinálnak ? - próbálom a nagy zajban megtudakolni az egyik fúrómestertől. - Budapestről, a Geofizikai Kutató Vállalattól. Háromdimenziós fúrással szénhidrogén után kutatunk. A túloldalon a műszerkocsi, ott a főnök, beszéljenek inkább sal. A bölcsőde helyiségeit így jobban kihasználnánk, az óvoda zsúfoltságát pedig csökkenthetnénk s ezzel minden érdekelt jól járna. Kivéve az álhírrel nyugtalanságot kelteni igyekvőket. Remélhetőleg a fentiek tudatában nekik •már senki sem fog hinni a városban. Sz. M. vele - kiabálja oda a fiatalember, és tovább dolgozik a furat mellett. A munkát irányító geofizikustól megtudtuk, Kömpöc, Kistelek, Csengele, Csólyospálos térségében szeizmikus méréseket végeznek. Tavaly ősszel kezdték el az első önálló 3 dimenzós rutinfurásokat, melyeket most folytatnak. Ez a módszer a 2 dimenziós méréssel szemben jóval alaposabb. megbízhatóbb adatszolgáltatást tesz lehetővé az eredményes kutatófúrások kitűzéséhez. Ám tudni kell róla azt is, ehhez a méréshez háromszor több ember kell. A munkagépek számát ugyancsak növelni szükséges az ilyen módszerű kutatás esetén. - Szeizmikus kutatást említett. Mi a lényege ennek? - Mesterségesen a 45 méter mély fúrólyukban végzett robbantással földrengéshullámokat keltünk, ezek a szabályozott energiájú mikrorezgések behatolnak a földkéregbe, és a mélyben lévő szerkezetekről visszaverődnek A mérés során - a detektáló érzékelók közbeiktatásával geofonkábclen a visszaérkező jeleket rögzítjük modem, nagy érzékenységű műszerekkel. A mágnesszalagra vitt adatok további feldolgozása a budapesti számítógépközpontban történik. - Kutatóegységeiknek aligha örülnek a gazdák, a téeszek' - Mindenkit időben értesítünk, mielőtt a méréseket megkezdenénk. Itt is szórólapokat osztottunk szét, hogy senkit se érjen váratlanul a kutatás. Természetesen vállalatunk az okozott kárt megtéríti. Gombc* Ernébct - Általában azért kárhoztatjuk a költségvetést, mert - úgymond nem különít el elég pénzt a gazdaság és a társadalom infrastruktúrájára, benne az oktatásra, kutatásra, egészségügyre. Ön azt állítja. hogy a jelenlegi költségvetés túl sokat különít el ezekre a célokra. Mi erinek a kijelentésnek a logikája? - Nézzük meg a költségvetés logikáját. Mint eddig, e mostani költségvetésben is elkülönítettek egy összeget a gazdaság és a társadalom infrastruktúrájára. Az indoklásban az áll, hogy infláció van, tehát 30, vagy inkább - a spórolás miatt - csak 25 százalékkal többet igényel ez a szektor. Erre én azt mondom, itt a bizonyíték, hogy az égadta világon semmit nem akar változtatni a kormány a gazdaság és a társadalom szerkezetén. Ha a költségvetésben látom, hogy ennyi és ennyi a vasúthálózatra fordítható pénz, abból azt is tudhatom, hogy továbbra is állami feladatnak tartják a vasúti szállítást. Ha a telekommunikációra szánt összegre pillantok, tudom, hogy az állam nem akar visszavonulni e területen sem. Az összeroppanás előtt álló ágazatokat azért nem kényszerül privatizálni a kormány, mert a Világbank sorra-rendre megfinanszírozza. A telekommunikációba azonos idő alatt legalább háromszor annyi pénzt fektetett volna a magántőke, mint amennyi a világbanki segedelemmel a mostani előirányzat - de hát ez már alig érdekel valakit, legföljebb azokat a privát tőkéseket, akik sorbaálltak ezért az üzletért. A kormány szempontjából áz a lényeg, hogy a Világbank csurrantott-csöppentett, tehát továbbra is fönntartható az állami tulajdonlás. Hasonló a helyzet az oktatásban. - Privatizálná az összes iskolát? - Ha ez nem jutna eszembe, akkor is elgondolkodnék, hogy fönntartható-e a jelenlegi arányban az állami tulajdon. Nemcsak azért, mert sokba kerül, hanem azért sem, mert bebizonyosodott, hogy túl sok baja támad az oktatásügynek, ha meg sem érinti az üzleti szellem, a privát tulajdon hatása. Szeretnék egy jó példát találni, hogy ezt megmagyarázzam. Vegyük a pedagógusok iránt támasztható követelményeket: ha elhalványul az a tudat, hogy az állam a mi adóinkból tartja fönn az iskolákat és fizeti a pedagógusokat, akkor nagyon nehéz bármiféle követelményt támasztani. Az a hallgató, akinek előbb el kell menni mosogatni, hogy megkeresse a másnapi szeminárium díját, nyilvánvalóan nem azért fog fizetni, hogy aztán ne menjen el arra a szemináriumra. Ha én fizetem a tanárt, nem engedem, hogy mellédolgozzon. - Milyen tulajdoni arányokat tartana egészségesnek az oktatásügyben? - Az én képemen már 1993-ban a következő lenne az ábra: az általános iskoláknak 70-80, a középiskoláknak csak 30 százaléka lenne állami kézben, a felsőoktatásban semmi. A középfokon persze differenciálni illenék: a szakképzésben semmi keresnivalója az államnak, s a gimnáziumokban is - amelyeket a szellemi munkások szakközépiskolájának tekinthetünk - csak a tehetséggondozási, szociálpolitikai feladatokai látom államinak. - Mire alapozza, hogy ilyen mértékű privatizáció lehetséges? Hol a befektetői szándék? - A magántőke a/.onnai benyomulna, ha visszavonulna az állam, hiszen ebben a szférában nincs s/ülseg nagy kockázatvállalásra. Nincsenek kiemelkedő profitok, dc ritkán veszteséges az üzlet. Ugyanez a helyzet az egészségügyben. Abban az esetben, ha eladná az állam az intézményeit, erős hazai és külföldi befektetői érdeklődés lenne. De sajnos csak új intézményeket enged építeni, ami duplán, vagy triplán botorság. Először is erre valóban nincs elég pénz; az építés költségeinek ugyebár meg kell térülni, a drága iskolára azonban nem lenne fizetőképes kereslet; de új kapacitásokra nincs is szükség, intézményünk van elég. - Azt gondolom, a nem újonnan épített magániskolára sem lenne elég fizetőképes kereslet. Hiszen nincs benne a bérünkben az iskoláztatás fedezete. - Ez igaz, ezért átmeneti megoldásokkal kellene operálni. Az állami büdzséből egyelőre hozzá kellene járulni a tandíjakhoz, akkor is, ha privát az iskola. Aztán szép lassan ki kell lépni, egyidejűleg a fizetésekbe beépíteni ezeket a költségeket. - Lehetséges, hogy ön feleannyit adott volna az oktatásra, mint a jelenlegi költségvetés? - Körülbelül. De az állami iskolák pedagógusainak nem 20, hanem 30 százalékos béremelést biztosítottam volna, vagyis nem követő, hanem meghatározó bérpolitikát csinálnék, hogy a krémje ne áramoljon át teljes egészében a magánszektorba. Ez az egész persze már veszett fejsze nyele, mindenképpen éveket vesztettünk. - Igaz, hogy a VÖSZ fölajánlotta az illetékes minisztériumoknak, hogy teljes egészében átveszi a szakmunkásképzést? - Személyesen tettem ilyen ajánlatot, méghozzá abból a meggondolásból, hogy a vállalkozóknak az a fele, amelyik már beleharapott a piacba, a legmagasabb technológiával dolgozik, a tanulók tehát ezt a piacképes technológiát tanulhatnák. Mivel ezek a vállalkozók egyelőre a mintaszériákat gyártják, égető szükségük lenne műhelyekre és rugalmas munkaerőre. Ha a szakoktatás meglévő műhelyeit megkaphatnák, a tanulók pedig akkor dolgozhatnának, amikor a piac ezt igényli, semmi akadálya nem lenne, hogy a keresletcsökkenés idején színvonalas elméleti képzésben is részesüljenek. A Közoktatási és a Munkaügyi Minisztériummal biztatóak a tárgyalásaink, bár itt is közbeszólt a Világbank, ezeknek a tárcáknak is lettek saját rendelkezésű pénzeszközeik. Mindenesetre bizonyos, hogy mi sokkal többre vállalkoznánk, mint amit a minisztériumok meg mernek lépni. - Milyen okait látja annak, hogy a privatizáció nem olyan méretű és ütemű, mint ön szeretné? - Ki engedi át szívesen a készen kapott hatalmát? Ennek a kormánynak megízlelt a hatalom. Ráadásul ha egyszer nem politikai, hanem szigorúan gazdasági érvek alapján dőlnének el a dolgot, esetleg kiderülne, ki a dilettáns. - Türelmetlen ember Palotás János? - Hogyne lennék, amikor azt látom, hogy rossz irányba megyünk, vagy túl lassan. De bizakodó is vagyok, mert ez már egy nyitott társadalom, vagyis nem fogadja el a sikertelenséget, és ki fogja kényszeríteni az akaratát. Sulyok Erzsébet „KÖTELEZŐ SZŰRÉS" Gazdasági röntgenképek A megyei Mezőgazdasági Szövetség érdekvédelmi tevékenysége egyre inkább konkrét eseményekhez, feladatokhoz kapcsolódik. A különböző szakterületek, ágazatok termelőiből alakult választmányok jól kiegészítik a minimálisra csökkentett apparátus munkáját A gabonatermelók vagy a sertéstartók választmánya már nevében is kifejezi, mivel is foglalkoznak. A közgazdasági választmány működését már nehezebb elképzelni. Káló Szilárdtól, e kis csapat vezetőjétől megtudtam, ók is megtalálták a testre szabott feladatot. A szövetkezetek különböző mértékben és irányban próbálkoztak eddig, hogy a változó gazdasági és politikai környezethez idomulva tartsák meg életképességüket. Akik halogatták döntéseiket, azok is előbb-utóbb rákényszerülnek tevékenységük újragondolására. A szövetkezeti, az átmeneti és a számviteli törvénytervezet elfogadását követően csak pár hónap lesz a gyakorlati megvalósításra. A vagyonnevesítés, az új számviteli törvény kikényszeríti az új működési kereteket is. Alapvetően új közgazdasági gondolkodásra lesz szükség, amely az óvatosság és folyamatosság elvére épül A kívülállóknak szint szép mérleg helyébe a gazdálkodó tisztánlátását szolgáló valós mérleg lép. A nyereség nem tartalmazhat bizonytalan tételeket, ezek csak akkor vehetők figyelembe, ha realizálódtak. E konfliktusokkal járó, fájdalmas műtétet célszerű egy nekirugaszkodással elvégezni. A választmány ehhez ad egy olyan lehetőséget, hogy az érdektelen harmadik szemszögéből világítja át a gazdaságot. Felméri a tevékenységek súlyát, kapcsolódásait, alternatív javaslatokat ad a vagyon más típusú működtetésére, s a jelenlegi tagsággal közösen kialakítja az új szervezeti formát. A négyfős csapat első megbízásán dolgozik jelenleg, de több felkérést kaptak már. Van olyan szövetkezet, ahol maguk alakítják ki a részleteket, csak először útbaigazítást, tanácsot kérnek a legcélravezetőbb módszerre, míg másutt a teendők teljes kidolgozását igénylik. Természetesen nem ingyen dolgoznak, de tekintve, hogy saját tagszövetkezeteikről van szó, az önköltséget alig meghaladó összeget kérnek. Külső cégek is vállalnak hasonló feladatot, a megrendelő dönti el. hogy kit választ. T. Sz. I. Kutatók a búzaföldön