Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-06 / 104. szám

1991. május 9., csütörtök A helyzet 3 Videómozi A községek többségében. így Újszentivánon is gondot okoz, ho­gyan csalogassák be az embereket a könyvtárba, művelődési házba. Az önkormányzat szűkös kere­téből ráadásul a legkevesebbet kaphatják, sok helyen tehát vál­lalkozóknak adják ki a kevés hasznot hozó művelődési intéz­ményeket. Újszentivánon azonban más megoldást találtak: az önkor­mányzat legutóbbi ülésén elfo­gadták és támogatták a könyvtár fiatal vezetőjének, Jáger Ri­chárdnak az elképzeléseit, aki a hagyományos könyvtári funkció mellett a klubszerű működésben látja az előrelépés lehetőségét. A költségvetés terhére videót, színes tv-t és parabolaantennát vásárolt, ami újdonsága révén önmagában is csábítja az embereket. Az úgynevezett tv-szoba nyitva áll azok előtt is, akik a képernyő előtt szeretnének kikapcsolódni. Az ifjú szakember a megszűnő mozi helyett video-projektor programot indított, amellyel a városi mozik „nagy filmjeit" itt is vetíthetik. A berendezést alkal­manként bérli. A múlt heti fő­próba tapasztalatai kedvezőek. A belépődíjak fedezhetik a költ­ségeket, némi szerencsével ké­sőbb hasznot is hoznak a könyv­tárnak. A helybéli mozi a már elfeledett családias közös szóra­kozás élményét elevenítheti fel, ami az utazási költségek miatt már-már kihaltnak számított a falun lakók életéből. T. Kádár Piroska AZ ÉV KÓRUSAI Az Éneklő Ifjúság gálakoncertje Ha május, akkor Daloló nap és Éneklő Ifjúság! Illik a fülemüle­csattogásba s virágpompába bo­rult májushoz a dal. a sok üde fi­atal hang és arc. Ezt példázta éke­sen a hétvégi derűs szombat délelőtt, a Deák gimnázium rep­rezentatív nagytermében, az a pár száz fiatal, akik a legjobbaknak bizonyultak az Éneklő Ifjúság seregszemléjén, s így kiválasz­v tattak a gálakoncertre. A legkisebbek legbátrabbja a makói Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskola Kicsinyek Kórusa volt, amely elsőként énekelt kedvesen Elek Sádorné vezényletével. Az I. sz• Rókusi Általános Iskola Kicsinyek Kó­rusa Szegedről valóban angyalian énekelte Bárdostól Az angyal énekel című kórusművét vagy a finommívű gregorián dallamot, a Jubilate Deo-t Czakó Jánosné vezényletével, világos hangszín­nel. áttetszőn, tisztán. A szentesi Hámén Kató Ál­talános Iskola Kórusa Nagy Jánosné irányításával többek között Rauch: A reggel című kórusművében mutatta (neg, hogy mennyire járatos a többszólamú éneklésben s zenei formálásban. A makói Széchenyi István Álta­lános Iskola Énekkara Háló Ilona dirigálásával Bárdos: Szegény Bodri című kórusművének hangu­latos, humoros előadásával aratott nagy tetszést. Szegedről a Béke Utcai Általá­nos Iskola Kórusa Gastoidi: Tavasz című kompozíciójával a májusi virágzást s napsütést vará­zsolta a pódiumra Korsósné Balogh Katalin vezényletével. A Csongrádi Ének-Zenei Általános Iskola Kórusát Kocsis Istvánné remekül felkészítette. Vezény­letével igen virtuózán s tisztán mutatta be Bárdos: Hej, iga­zítsad... című kórusművét s kedves iróniával Kodálytól A sü­ket sógor-t. Zárószámként a szegedi Tö­mörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola Le­ánykara lépett fel Dohány Gab­riella magabiztos, hangulatos dirigálásával. Színesen, szép hangon, muzikálisan énekelték többek között Kodálynak a Zoborvidéki böjti népszokás dallamokból összeállított kórusát, a Villő-t. A koncert záró aktusaként a díszoklevelek kiosztására került sor, valamint „Az év kórusa" ki­tüntető cím odaítélésére. Ez utóbbit három kórus érdemelte ki: az I- sz. Rókusi Általános Iskola Kicsinyek Kórusa Czakó Jánosné vezetésével, a Béke Utcai Általános Iskola Kórusa Korsósné Balogh Katalin vezényletével, valamint a Kreuterné Dévényi Ilona irányította Vegyeskar a Juhász Gyula Tanárképző Főis­koláról. Mindhárman szegedi együttesek. B. B. „Külpolitikánk látványos sikereket ér el" — mondja Katona Tamás Mint azt lapunk­ban is megírtuk, pénteken a Fekete Ház cserkész gyűj­teményének kiál­lítását Katona Tamás külügyi államtitkár nyitotta meg. Ezt az alkalmat használtuk fel, hogy meginterjú­voljuk a magyar dip­lomácia jelenlegi második számú emberét. - Államtitkár Úr.' Az annyit szidott múlt rendszer utolsó kül­ügyminisztere, Horn Gyula idején a külügyet sikerágazatként tar­tották számon. Mára úgy tűnik, az új kormány a sikerágazathói botrányágazatot hozott létre. - Azt gondolom, akkor te­kinthetjük a külügyet botrány­ágazatnak, ha sikereit nem akar­juk látni. Nem tagadom, hogy '89 májusa. Horn Gyula minisztersége óta már végbement a miniszté­riumban az a kedvező átalakulás, ami képessé tette az állományt nagy eredmények elérésére. Ahhoz azonban már az új kor­mányra volt szükség, hogy igazán nagy lépéseket meg lehessen lenni. Az új kormány érdeme, hogy elsőként a régióból. Ma­gyarország tagja lehetett az Európa Tanácsnak. S ennek nem hiúságból örülünk, hanem azért, mert egy nagyon szigorú fel­tételrendszernek meg tudtunk felelni. Ez azért is lényeges, mert ezzel a szomszéd államoknak is segíteni tudunk. Ha ők is csatlakozni akarnak, a demok­ratikus erőknek ott is előtérbe kell kerülniük, s ez csak egymás jobb megértését eredményezheti. Sikernek érzem azt is. hogy igen fontos szerepet játszott a magyar küldöttség a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokon. Gya­korlatilag fiatal diplomatáink eretnek gondolatainak köszön­hető, hogy a konferencia ered­ménnyel zárult. Hallatlanul fontosnak tartom, hogy legjobb úton haladunk az európai gazdasági közösséghez való csatlakozás felé - egyelőre társult tagok, de talán még ebben az évtizedben teljes jogú tagok is lehetünk. Ehhez persze nem elegendőek a politikai változások, a gazdaságnak is rendszerváltáson kell keresztülmennie. A magyar külpolitika érde­mének tartom azt is. hogy az egyoldalú kilépés helyett türelmes rábeszélő munkával azt sikerült elérni partnereinknél, hogy lássák: a Varsói Szerződésnek, mint a hidegháborús korszak marad­ványának közmegegyezéssel kell eltűnnie. Mindezek alapján tehát úgy ér­zem. a külpolitika éppen elég látványos sikert ért el az elmúlt esztendő során - legfeljebb a botrányai hangosabbak voltak. - Nvilván. mert nem akármilven botrányok voltak... - Összesen két úgynevezett botrányról tudok. Az egyik a ju­goszláviai fegyverszállítások ügye, ami szánalmasan szimpla ügy. Örököltünk egy pártállambeli irányítási rendszert. A pártállam szerencsére eltűnt, de eltűnt a politikai felelősség is. Összesen arról van szó, hogy ügyetlenül kezelte a kormányzat ezt az egész dolgot: nyugodtan meg lehetett volna mindent mondani jugoszláv partnereinknek, ahogy én meg­mondtam azon a bizonyos belgrádi tárgyaláson. Sajnos, ezt nem tehettem meg hamarabb, mert nem volt fogalmam sem ne­kem. sem magának a minisz­terelnöknek az egész ügyről. Ez is azt mutatja, milyen rossz sza­bályozást örököltünk. Szerencsére a magyar külpolitika hamar és tökéletesen tisztázta a dolgot. A Zwack-ügy egyszerűen egy pletykacsemege, ami kölcsönös indiszkréció miatt került be a sajtóba: ezt el lehetett és el kellett volna kerülni. Nem olyan hord­erejű azonban a dolog, amin érdemes lenne sokáig csámcsogni. - Éppen a Zwack-ügy kapcsán hallhatóak azonban olyan vé­lemények, hogy hazánk nagy­követségei. vagv legalábbis azok egy része az MDF előretolt had­allásai, amelyeken a pártpolitikai szempontok az uralkodóak - nem egy esetben megelőzve az ország szempontjait és érdekeit, s ugyancsak nem egy esetben: anti­szemita színezetet öltve. - Ez szépen hangzik, kár. hogy semmi köze a valósághoz. Le­hetne így is, de nem így van. Ha azt mondta volna uraságod, hogy a magyar nagykövetségek a régi kommunisták búvóhelvei. nehe­zebb helyzetben lettem volna, s azt kellett volna mondanom: nem érdekel, ki honnan jött, az érdekel, ki hova megy. Nem biztos persze az, hogy azok a személyi dön­tések, amiket a kezdet kezdetén meghozni kénytelenek voltunk, helyesek voltak. A szakmailag alkalmatlan emberek java részét már Horn Gyula idején eltávo­lították. Aki pedig nem volt haj­landó szolgálni az új magyar demokráciát, az többnyire elment magától, vagy mi kértük meg, hogy ugyan vegye már föl a meg nem érdemelt, magas, korked­vezményes nyugdíját. Akik viszont a helyükre kerültek, nem szerezhettek korábban diplo­máciai tapasztalatot - ahogy Je­szenszky Géza sem, és én sem -, s nem lehetett tudni, ki hogyan állja meg a helyét. Biztos, hogy voltak köztük derék, jellemes, de al­kalmatlan emberek. Az azonban legkevésbé érdekel bennünket, hogy ki hogyan viszonyul az MDF-hez, vagy bármely más párthoz. - Mindezzel együtt egyre töb­ben s többet emlegetik Jeszenszky külügyminiszter távozásának szü kségességét. s első számú utód­ként az Ön nevét emlegetik. - Úgy gondolom, hogyha én lettem volna a miniszter, és Je­szenszky Géza az államtitkár, talán most fordított lenne a hely­zet. Aki a frontvonalban van, az követi el a hibákat és az kapja a sebeket. Az én helyzetem vi­szonylag kényelmes: ha valami baj van. elő lehet lépni a második vonalból. Az alkalmasság vagy alkalmatlanság kérdése - a sze­reposztás okozta látszat. Balogh Tamás — CHIKÁN ÁGNES Odakinn langymeleg tavasz van. odabenn pincehideg. - Pedig nem záriam el a konvektort - mondja a váratlan vendéget beljebb tessékelve a ház asszonya. Megérinti lágyan az ajtófélfát, az asztal sarkát, a szék karfáját. Leülünk. Duruzsolásunkra fölélénkül Pityu, a kék tollazatban pompázó papagáj, mindegyre szavunkba vág: „Ki vagy? Ki vagy?" - vértyogja. - ő az egyetlen társ az életemben. Férjem '80-ban meghalt, családom nincs. Gyerekem, tudja, nem lehetett. Nem tudtam. Azt sem, miért kárhoztatott magtalan életre Erzsike. Róla, amikor betoppantam hozzá, csak azt tudtam, amit nekem címzett leve­lében leírt. Hogy magányos, koros, pénztelen és világtalan. Tönkretett a rádium - Batizfalvy professzornál dolgoztam hosszú évekig A nevét talán ismeri. Kevesen tudják: őt hívatta segítségül Erzsébet angol királynő mind­három gyermeke születésekor. Szegény doktor úr. nagyon szeretett volna a rákosokon segíteni, kezelte is őket, rádiummal. A laborban, ahol kísérletezett, én írtam a képleteket. Ismertem egy asszonyt, akin 40 éves korában próbálta ki ezt a módszert, és nemrég 89 évesen halt meg. De engem tönkretett a rádium. Védőöltözet nélkül jártunk-keltünk a laborban, gondolhatja, engem 18 éves koromtól ért ez a sugárzás, '31-től egészen '52-ig... Hát emiatt nem tudtam szülni gyereket, mint később kiderült. A rádium megtámadta a szemidegeimet is. fo­kozatosan romlott a látásom. A jobb szemem telje­sen ráment, hiába műtötték 1949-ben. A bal is már csak 70 százalékos... Csönd telepedne közénk, ha a szomszéd lakásban dolgozó munkások kopácsolása, harsány károm­kodása be nem törne hozzánk a szúnyoghálós ajtón át A kék madárka is kotnyeleskedő csivitelésbe Világtalanul a világban kezd: a hirtelen támadt hangzavar nem engedi, hogy megilletódöttségbe fúljon beszélgetésünk. Szétnézek: az ablakban, a polcon virágok: orgona, gyöngyvirág. Erzsikét illatuk veszi körül. - Szépek - mondom -, szerencse, hogy azért van, aki be-betoppan ide. - Egyik volt munkatársam jön el olykor, a takarításén, mosásért fizetek, s ha kell, elkísér az orvoshoz. Ezért 700 forintot adok... - A szociális gondozással nem próbálkozott, Erzsike? - A tanácsnál azt mondták, 1200 forintot kellene fizetnem ezért. - Honnan kerül ebéd az asztalra? - Korábban, 2-3 évig, nem kellett fizetnem éne, szociális juttatásként kaptam. Magam botorkáltam el az ételhordóval a konyháig. Amikor gondozási körzetekre osztották a várost, ahogy emelkedett a nyugdíjam, emelték a térítési díjat is. most 100 százalékra! Eszerint 720 forintot keli fizetnem érte. A Kádár-rendszer szíve... - Egyáltalán, miből él Erzsike? - A Horthy-rendszerben végzett munkámat nem ismerték el, csak azt a 15 évet, amelyet a Fonal­feldolgozóban töltöttem el, '70-ig. Hiába peres­kedtem emiatt, hiába mondta a bíró: szíve szerint ő megadná, mert megérdemlem. Úgy látszik, nemcsak Rákosinak, a Kádár-rendszernek se volt ehhez elég jó szíve... Januárban a lakbérhozzájárulással és a vakse­géllyel együtt 7523 forintot kaptam, nézze kedves mondja Erzsike, és óvatos, tapogatózó mozdu­latokkal előveszi a fiókból rendbe rakott iratait. Elmeditál közben azon, vajon mennyi lehet ebből a nyugdíj és mennyi a segély, és a szociális segítséget vajon milyen alapon vonják meg tőle azáltal, hogy ebédje térítési díját meg 100 százalékban állapítják meg. - Nézze csak: márciusban 10 017 forintot hozott a postás, de a nyugdíjfolyósító igazgatóság 3000 forintnyit vissza is kért tőlem... Áprilisban 9370 forint érkezett... Ki érti ezt? - Milyen rendszeres kiadásai vannak? - A gázszámla legutóbb 3017 forint volt. pedig úgy higgye el. itt soha nincs 20 foknál több. A villany 150-200 forint, a gyógyszerekért eddig 600-700 forintot fizettem havonta. Ezek ára is emelkedett... A körzeti orvos volt olvan kedves, és elkérte most a gyógyszerigénvlésem. talán kapok valami kedvezményt. Fő gondom az ebéd, 720 forintom nincs erre. Sót, ha gondozóval hozatnám, 1125 forintom bánná. Drága jó szomszéd­asszonyom, Marika azt mondta, úgyis főz magának minden nap, hát készít egy adaggal többet. Megegyeztünk 400 forintban. Megakad szemem a DM aznapi példányán, ott hever az ablak alatt, a kis ládán. Ehhez is csak pénz kell, meg valaki, aki fölolvassa. Az embert nem veszik semmibe - Amóta az eszemet tudom, ebbe a lakásba min­,dig járt a Délmagyar. Az előfizetést a szüleimtől örököltem, talán annyi pénzem lesz. hogy nem kell megválnom tőle. Próbálgatom magam is bóngés/ni a betűkét maradék látásommal, de nem sok sikerrel. Szomszédasszonyom olvassa mindig hangosan az érdekesebb cikkeket. Ne higgye, hogy csak a magam baja érdekel. Azért is írattam azt a levelet, hogy tudják meg, hogyan is élnek itt emberek. A vendéglátó vállalat szakácsa mondta, hogy 85-en hordták eddig onnan a diétás kosztot, s már csak 40-en. Sok érte az a 67 forint. Persze vannak, akik röstellnének szólni, panaszkodni. S mintha igazolni akarná, ő se érdemtelenül vár több törődést az élettől, újabb paksamétát helyez elém. Szorgalmának, hasznos munkálkodásának, tisztességének bizonyítékait. - Sok kitüntetést kaptam. Nem a párttól, hanem a szakszervezettől. Azt nem kell szégyellni most sem, ugye? Oklevelek, jelvények, ereklyeként őrzött vörös csillagok, bársony meg selyempámácskán. Tulajdonosuk kiváló dolgozó. Aranykoszorús Szocialista Brigád tagja, élmunkás, eredményes szakszervezeti munkás. Kívánjuk, hogy személyét tovabbra is őrizze tisztelet és megbecsülés. Erőt, egészséget, nagyon sok boldogságot kívánunk." - Felém se néznek azóta se... - mondja. Utolsó dokumentumként elém tesz még egy kis igazolványt. - A vakkönyvem... Az életem majd ráment a munkámra. Tudja, az esik rosszul, hogy az embert nem veszik semmibe. Keresem a vigasztaló szavakat, de csak a pilla­natnyi feszültséget oldjuk föl azzal, hogy gagya­rászunk a rácsok mögött bohóckodó papagájjal. Búcsúzom. És én, aki üres kézzel jöttem, egy csokor gyöngyvirággal távozom Odakinn hiába csap meg a tavasz melege: fázom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom