Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-06 / 104. szám

(oO 81. évfolyam, 104. szám 1991. május 6., hétfő ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 185 forint Ára: 7,40 forint Nagy követségi bújócska Világtalanul a világban - A pártházból iskola lesz - Újfajta fegyverkereskedelem? - Három forduló, öt pont A

hétvégén is óriási erejű viharok és suru esőzések akadályozták a segélyakciókat a bangladeshi katasztrófa helyszínén. A ciklon áldozatainak száma a helybéli Vörös Félhold szervezet jelentése szerint elérheti a 200 ezret, körülbelül egymillió embert fenyeget éhínség, és 10 millióan maradtak fedél nélkül. Rigában szombaton este egy fegyveres férfi merényletet követett el a szovjet belügyminisztériumhoz tartozó különleges alakulat parancsnoka ellen. A tiszt súlyos sérüléseket szenvedett, de életben maradt. Az akció éppen a lett függetlenség kinyilatkoztatásának első évfordulóján történt. Nem született megegyezés a Magyar Televízió és a Magyar Műsorszóró Vállalat tegnap esti tárgyalásán, amelyen azt vitatták meg. milyen feltételek mellett sugározható a TV 2 hajnali és reggeli műsora. Á műsorszóró vállalat már korábban bejelentette, csak akkor vállalja a szórás idejének növekedését, ha a televízió elfogadja a szolgáltatás díjának többszörös emelkedését. Ennek a televízió viszont csak költségvetési támogatásának megemelése után tudna eleget tenni. A sikertelen tárgyalások nyomán ma reggel valószínűleg nem láthatjuk a TV 2 elkészített és szórásra küldött műsorát. Újra eltemették Mindszenty bíboros hamvait Hívők tízezrei gyűltek össze szombaton Esztergomban az érseki székhelyen, ahol ünnepélyes gyászmise és világi megemlékezések kíséretében a bazilikában, a prímások sírkápolnájában végső nyughelyre helyezték Mindszenty József bíboros, hercegprímás Mariazellból hazatért hamvait. Az újratemetés napján már a hajnali óráktól megkezdődött a hívek ezreinek áramlása a zászlódíszbe öltözött érseki székhelyre. Már jóval a gyászmise kitűzött kezdési időpontja előtt benépesültek a bazilika előtti téren a látogatók számára előkészített szektorok. A világszerte megkülönböztetett érdeklődéssel kísért szertartásra szátAos külföldi vendég érkezett Esztergomba. Köztük volt Alois Mock osztrák külügyminiszter, H. H. Groer Bécs érseke, Kada Lajos érsek, a szentszéki kongregáció titkára, Jan Sokol nagyszombati érsek, Bálint Lajos gyulafehérvári püspök és Tempfli József nagyváradi püspök. A gyászmise meghívott vendégei sorában foglalt helyet Szabad György, az Országgyűlés elnöke és Antall József miniszterelnök a kormány számos tagja kíséretében. A gyászszertartás kezdetét 10.30 órakor a bazilika harangjainak kondulása jelezte, majd az oszlopcsarnok előtt felravatalozott koporsó mellett elfoglalták helyüket a megjelent főpapok. A gyászmise kezdetét megelőzően elhangzottak a szertartás fócelebránsának, Opilio Rossi bíborosnak, a Szentszék képviselőjének köszöntő szavai. A bíboros II. János Pál pápa személyének képviseletében érkezett Esztergomba. A gyászmise a Kyrie dallamával vette kezdetét. A könyörgés, a szentlecke és az evangélium után Opilio Rossi beszéde hangzott el. A bíboros méltatta Mindszenty József kitartását, helytállását a megpróbálatás éveiben és hangoztatta: a jelenlegi Szentatya, II. János Pál pápa is nagy csodálattal adózik az elhunyt kardinálisnak. Az egyházi és világi beszédek elhangzása után a gyászmenet a Mindszenty József hamvait tartalmazó koporsóval megindult a bazilika kriptájába. A prímások sírkápolnájában sírhelyének megáldása és beszentelése után végső nyugalomra helyezték Magyarország utolsó hercegprímását. A sírkamráját lezáró márványtáblára „Az élet megalázta - a halál felmagasztalta " jelmondat került. Gyorsított tempóban terelem a figyelmet a Tömörkény gimnázium körüli terecske zöldet vörössel váltó fáira. Magamban azért drukkolva, vendégeim tekintete a lombkoronáról ne essék a szerb templomot körülvevő gaznyira nőtt fűre. A templom zárva, megcsúszott tetójének lyukain benéz az ég. Nagy szomszédja előtt viszont nagy élet: a dómnál násznép nyüzsög. Mintha csak színpadralépésre készülődnének: smink, jelmezigazitás, izgalom. A nézőtér nyugodt, a széksorokból csak néhány turista figyeli a nyáron világot jelentő deszkák restauráláshoz felállványozott, hálóval bontott színfalát, a templom főkapuját. Páran közülük velünk együtt sétálnak át a gyógyszerészkar előtti úttesten a Dugonics térre. Tehetjük, sehol egy mozgó jármű. A nagyáruház előtti parkolóban egyetlen kocsi, valutaüzér, cscncselő egyetlen se. Ünnepnapolnak talán? Csak Erdély lopódzkodott a térre: az egyetem előtt, Attila lábánál a kőpadon négy népviseletbe öltözött asszony üldögél. Hímeznek. Köröttük kiterítve szépséges kézimunkák rgagukat kínálják. Az asszonyok szótlanul, méltósággal dolgoznak. Szomszédságukban két tizenéves fiú vitatkozik. Jó hangosan. A sok „b.... meg" kötőszótól nem lehet érteni, hogy min veszekednek. Csak a kulturájuk világos. Mint a téren szétdobált szemét... Miből a Kárász utcán most nincs, ünneplősre van söpörve. A sétálóktól is. Nagyon kevesen bóklásznak a kirakatok előtt. A gyalogos úttest ember nélküli szürke betoncsíkja azt kérdezi, miért nincs itt néhány fadézsa, kővályá virággal, örökzölddel. A Kis Virág mintha kevés lenne az idegenforgalomhoz. A nagyban pedig csak a név virág, a térre kerített cukrászdateraszon sehol egy szál zöld. Zavarnák talán a hatalmas kék napernyők, a szállást, a helyfoglalást hirdető kék felirat és a porszínű placc „harmóniáját"? Kitűnő fagylaltjukat nyalogatva gondolatban belekóstolok egy igazi délvidéki vendéglátóhely ízébe, s kívánom, bárha itt Szegeden is ráéreznénk erre végre. A Boszorkány elé kis helyre kitett sok asztal látványa csak erősíti az óhajomat. S a gyanút: „a minél kevesebb befektetéssel, minél kisebb helyről, minél nagyobb hasznot" mentalitás nyomain téblábolok. Eszembe jut kollégám tudósítása a csütörtöki városi közgyűlési vitáról: a közterülethasználati díj emelési szándékáról, a vendéglátósok emiatti sztrájkkal, csúcsszezoni bezárási fenyegetőzéseivel, az építőművész mediterránumot idéző kerthelyiség óhajaival. Tűnődök pár pillanatig az árakon, azon, ki kit sarcolna meg. A postapalota gyönyörűen felújított épületének színeit sötétebbre árnyékolják gondolataim. Megborzongok. Vendégem vállamra teríti a kabátot. Pár lépéssel odább leveszem. A Széchenyi tér piros tulipánjai között fehérruhás menyasszony melengető mosolyát kapja le tekintetem és egy profi fotós. A képből gondosan kitakarjuk a halódó platánsort. Az alattuk üldögélő három öregurat vesszük inkább észre, akik egymáshoz közel hajolva nyilván épp összeesküvést szőnek Csepregi Éva rádiójukból hangzó énekével. Még akkor is rajtuk mosolygunk, mikor tükörképünket már a színház ablakai mutatják. A derűt azonban lelopja arcomról a nemrég felújított épület homlokzatán már máladozó vakolat. Ösztönöm a régi-új Hungária felé fordít, hogy rámragyogjon napsugaras dísze. A Stefánia fái becsalogatnak a sétányra, de a park gondozatlansága és két szabadon futkározó kutya kikerget. Szaporázunk a múzeum felé. A szökőkút, a lépcsőkön összesimuló tinik látványa megnyugtat. A kőoroszlán tövében mezítlábas, jógapózban meditáló, hosszú hajú fiú pedig már-már áhítatot kelt. Míg autókürtök nem fújnak riadót a rakpartról. Esküvői menet kiglancolt autósainak újmódi szokásaként repesztik szét a város főutcájának csendjét s kishíján a dobhártyánkat. A Szőke Tisza hajókürtjei felelnek nekik némán. A vízibástyáról hátukat egymásnak vetve napozó fiatalok integetnek, aztán tekintetük újra a vízre fordul. Nézik, nézzük a folyót hogy hazavihessük a májusi első szombat délután fény-árnyék játékát. Szabó Magdolna Göncz Árpád a Helvetia Hungaria megnyitásán Göncz Árpád, a Köztársaság elnöke svájci munkalátogatásának hét végi napjain először Thun városát kereste fel. A helybéli és a berni üzletemberek által öt évvel ezelőtt létrehozott alapítvány, a Pro Tun célja egy, a határokon áthidaló kultúrkör feltételeinek a megteremtése. A svájci-magyar kulturális kapcsolatok érdekeltsége rendkívül nagy. A szombati bejelentés szerint az épület jövőben a magyar kultúra központja lehet a nyugat-európai országban. Azt tervezik, hogy különböző koncerteknek, kiállításoknak, irodalmi előadásoknak, vitaesteknek ad helyet az épület. A Köztársaság elnöke ezt követően részt vett a Helvetia Hungaria Társaság újjáalakuló ülésén. A Társaságot 1918-ban hozták létre humanitárius célokkal. A megjelent nagy létszámú magyar és svájci vendégek előtt dr. Rudolf Friedrich volt miniszter történelmi eseménynek nevezte a mostani újjáalakulást. Ma már a humanitárius segítség nem elég - mondotta Friedrich -, helyette a mélyrehatóan megváltozott helyzetnek megfelelő közreműködésre és segítségre van szükség. Nem állhatunk meg az eddigi gondolkodási modelljeinknél, az új politikai környezetben a svájci semlegességi politikát is újra kell gondolni. Nekünk is változtatnunk kell korábbi felfogásainkon, ilyen példáulaz Európával való kapcsolatunk. Ennek az új gondolkodási módnak az egyik gyakorlati megvalósulása lehet az újjáalakult Helvetia Hungaria Társaság. * Svájci látogatását befejezve vasárnap este Zürichből Bonnba érkezett Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. Richárd von Weizsackernek, a Német Szövetségi Köztársaság elnökének meghívására Göncz Árpád hétfőn kezdi meg négynapos hivatalos látogatását. Személyében először látogat magyar államfő az újraegyesült Németországba. Ugyancsak vasárnap este érkezett meg a bonni repülőtérre Für Lajos honvédelmi miniszter. Háromnapos látogatásának hivatalos része szintén hétfőn kezdődik. VALUTAÜZÉR NINCS, SZEMÉT AKAD MAKÓI NAPOK Az örökbefogadott irodalom Május hetedike Makó város napja. A határ menti település egész hetes rendezvénysorozattal ünnepli, úgyhogy a napból Makói napok lettek: egy kisváros önbecsülésének napjai. A sorozat talán legrangosabb rendezvényére kaptunk meghívót szombaton, egy tudományos konferenciára, mely Makó irodalmi örökségét volt hivatott közelebb hozni a városházán megjelent érdeklődők számára. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád megyei tagozata, Makó város önkormányzati testülete, a József Attila Múzeum, a József Attila Gimnázium és Könyvtár nevében Dr. Sánta Sándor polgármester köszöntötte a megjelenteket, s kérte a konferencia megnyitására Kabdebó Lóránt irodalomtörténészt, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság fótitkárát. Makó irodalmi hagyományai ném ismeretlenek az irodalomtörténeti kutatás számára, mondotta a főtitkár, sőt, a huszadik századi magyar irodalom történetében rangos helye van, hiszen olyan műértő és pártoló kör működött itt annak idején, amilyenre ma is szüksége lenne az irodalomnak. József Attila életművébe is beépült a makói légkör. Mint Kabdebó Lóránt elmondta, már elég sok adat összegyűlt ahhoz, hogy a József Attila életmű igazi, szakszerű kutatása elkezdődjék, hiszen eddig József Attilát úgy próbálták becsempészni a köztudatba, mint kommunista költőt, akiről utcákat, sőt termelő szövetkezeteket neveztek el, akinek szörnyű köztéri szobrokat állítottak, de az életművét igazán nem engedték az emberek közelébe. Fábiánné Szenczi Ibolya, a Csongrád megyei tagozat titkára ehhez, és a magyar irodalomtörténet egyéb kutatásaihoz, népszerűsítéséhez kérte a megyei önkormányzat segítségét, hiszen, mint elmondta, a Megyei Irodalomtörténeti Társaság támogatás híján nem tud működni. A tudományos konferencián Péter László tagozati elnök Móra Ferencről, Vörös László, a Tiszatáj szerkesztőségének elnöke Juhász Gyuláról, Bécsy Tamás egyetemi tanár pedig a József Attila-kutatásokról tartott előadást, aminek végeztén a makói Espersit-ház udvarán Kabdebó Lóránt felavatta Lapis András szegedi szobrászművész József Attila: A Dunánál című domborművét. A jelenlévők megkoszorúzták a ház irodalomtörténeti kiállításánál elhelyezett József Attila szobrot. P.J. A messziről jött vendég és a lokálpatriotizmus természetesen kötelez városmutatóra. És természetesen a főutcával kezdjük: a Tisza-partot kell először látószögbe fogni. Hosszú percekre. Amikor tekintetünket elengedi az újszegedi fák zöldfüggónye és a vízen sodródó napsugár úszóházsori mozgással tört látványa, fellépkedünk a rakpart lépcsősorán. Lábunk alatt papírzsebkendők, cigarettacsikkek, nylonzacskók, buszjegyek szemétszőnyege. Juhász Gyula szobráig vezet. Méltatlankodnék, de a tőle alig pár méterre parkoló lengyel autóbusz turistáinak lármájától úgysem hallaná. Csak fejemet rázom: nem, nem kell márka, nem kell dollár. Cinikus méregetésüket hátunkon visszük a parti sétány fái alá. Nyugtatóként ismét a folyót néznénk, ha a mellvédre hqjló ágak engednék.