Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-29 / 124. szám

SZERDA, 1991. MÁJ. 29. DÉLMAGYARORSZÁG GAZDASÁG 3 A konkrét megállapodásokra még várni kell Egymást érik az üzletemberek A világhírű húsipari vállalat \ endégszeretete olyan marasztalónak bizonyult, hogy az olaszok csak I óra 20 perc késéssel érkeztek az újszegedi találkozóra. Ez idő alatt Domonkosáé Balogh Ilona, a Gabonaforgalmi Vállalat értékesítési osztályvezetője és Kelemen János, a Dél-Tisza Menti Áfész elnöke azon túl, hogy behatóan tanulmányozták az előcsarnok részleteit - beleértve a kiállított képeket -. a holt időt kihasználva sikeres üzleti tárgyalásokat is folytattak. A harmadik várakozó, Iádon János, a kábelgyár igazgatója ezekbe nem kapcsolódhatott be. Röviddel fél 12 előtt érkeztek nteg a vendégek, akiket házigazdaként Lippai Pál polgármester mutatott be a helyi üzletembereknek. Azok néhány rövid mondatban bemutatták cégüket; mivel foglalkoznak. mekkora a forgalmuk, milyen konkrét üzletekben szeretnének együttműködni. A tegnap délelőtti Forrás Szálló-beli tárgyalások elsősorban talán az idő rövidsége miatt - nemigen jutottak túl az udtliiM;íl»lllMWIIItüjlWILlllMltWIII<l081illMIWItllH.ltlH Egy szerre két. olasz üzletemberekből álló csoport is tárgy alt tegnap délelőtt Szegeden, egymástól függetlenül, közel hasonló időpontban, csak a helyszín különbözött. A pármaiak 10 órára ígérték magukat a Forrás Szállóba, hogy a s/alamigyari megbeszélések után - folytatva tegnap délutáni sorozatukat - újabb szegedi üzletemberekkel találkozzanak. varias ismerkedésen, az első kapcsolatfelvételektől elvárható szinten. Sok jegyesség, kevés házasság írtuk a múlt héten a délkelet-alföldi országgyűlési képviselők látogatásáról beszámoló tudósításunkban és valami hasonló tartalmú mondattal indult magyar részről a másik olasz üzletember-csoport, a Fermo kilenc tagú gazdasági küldöttségének tegnap délelőtti találkozója is. amelynek a Dél-magy arországi Gazdasági Kamara adott otthont. A helyi ipari szövetség elnöke, A. Be mar dini vezetésével élelmiszer-, cipő-, bőr-, textil- és fémfeldolgozás területén érdekelt cégek képviselői tárgyaltak Kecskemét után most Szegeden. A várost itt szorosabban a Bőrdíszmű ISZ, a Szinkron és a Top Trade képviselte, több más megyei szervezet és gazdálkodó mellett. A vendéglátók többsége már korábban is rendelkezett olasz kapcsolatokkal, most legtöbben a bérmunka jellegű üzletek iránt érdeklődtek, hiszen a közvetlen export néhány területen meglehetősen reménytelen még manapság. A konzultáció végeredményben újabb gazdasági kapcsolatok kiindulópontja lehet, hozzátéve azt, hogy jó lenne mihamarabb a folytatásról, a konkrét üzletkötésekről is tudósítani. KOVÁCS ANDRÁS A pármai az pármai Giacomi Lunardinit. a Pármaí Ipari Egyesület elnökét az 0I3SZ üzletemberek kora délelőtti tárgyalásairól kérdeztük, illetve arról, milyen nyomós oka volt annak, hogy ennyit csúszott a program a szalámigy árban. - A pármai élelmiszeriparban a húsfeldolgozás előkelő helyen szerepel, szerénység nélkül mondhatom, méltán világhírű, ezért érdeklődünk kiemelten a szegedi húsipar iránt. Nagyon jó technológiát, kiváló nyersanyagot láttunk, konkrét üzletkötésre is lesz lehetőség a jövőben. A késésről csak annyit, hogy nagyon vendégszerető volt az igazgató, de ez igaz egész Magyarországra. amelybe minden eltöltött nap után jobban beleszeretünk. - Konkréi üzletkötésről beszélt. - Elsősorban nyersanyagot szállítanánk Magyarországról Olaszországba, és cserébe húsipari gépeket, komplett technológiát tudunk ajánlani. Ehhez azonban szükséges mind a két fél egyező akarata, és mint minden üzlethez, egy kis szerencse is. - Sertés-, vagy marhahús érdekli önöket .' - A sertés. - Előfordulhat, hogy ezután a Dél-Alföldön hízik majd a világhírű pármai sonka ? - Nem, erről szó sincs, a pármai sonka az pármai, törvény írja elő, hogy szigorúan csak környékbeli nyersanyagból készülhet. De hát nem minden sonkán lóg ilyen címke, mint ahogy nem minden pezsgő francia. Olaszországban rengeteg egyéb terméket gyártanak sertéshúsból, s azokhoz kiválóan alkalmas lehet a magyar alapanyag. ka Tudunk-e „olaszul" üzletet kötni? - avagy „se hideg, se meleg" Tagadhatatlan, hogy egyre növekvő számban érkeznek az olaszok. Nagy reményekkel jönnek, mi nagy reményekkel várjuk őket, egyszóval, mindenki remél. Hogy mit? Természetesen hasznot vagy jó üzletet. Nem mindegy egyik fél szempontjából sem, hogy melyiket, hiszen a nyugati vállalkozók kezdeti inváziója után kevesen maradtak, akik komolyan befektettek. Amikor megtudtam, hogy az olasz élelmiszeripar vezető személyiségeinek egy delegációja érkezik Szegedre, gondoltam, soha jobb alkalom megtudni, hogy milyen elképzelésekkel érkeznek és milyen benyomásokká! távoznak. - Mondjam azt, hogy se hideg, se meleg - kezdi dr. Giorgio Orlandini, a Pármai Ipari Egyesülés igazgatója. - Nemcsak a magam érdekeit képviselem, hanem az egyesülésbe tartozó több nagy élelmiszeripari cég szempontjából is nézem és keresem a lehetőséget az együttműködésre, A ..se hideg, se meleg" csak azt jelenti, hogy most konkrét üzlet nem jött létre, nem találtam meg a mi szempontunkból érdekes vállalatokat. Én személy szerint az édesiparban és a bőrfeldolgozásban vagyok érdekelt. Ez a rövid szegedi látogatás mindenesetre arra jó volt, hogy látom. megérné a magyarokkal dolgozni. Anyagi szempontból nézve, az árak (munkabér, eladási árak stb.) még mindig alacsonyabbak a nyugati országokéhoz képest, más szemszögből a magyarok egy lelkes, szimpatikus, nyitott nép, akik szívesen vállalkoznak, vannak ötleteik, és nem rettennek meg a munkától sem. melv ezek megvalósításához vezet. - Ami engem illet - válaszol dr. Renato Renedi. a Pármai Technológiai Szindikátus elnöke -. én sem mondhatom, hogy konkrét üzletekkel térek haza. de biztos vagyok benne, hogy van jövője az együttműködésnek. hiszen ha a két város körzetének ipari profilját nézzük, nagyon hasonló, mert Párma és Szeged is az élelmiszeripar tekintetében kiemelkedő. Én nem vevőként, hanem eladóként jelentkeznék a magyar piacon, ami ha úgy tetszik, mindig a problémásabb oldal. De nem alaptalanul bízom abban, hogy megrendelőkre találok, hiszen cégünk elsősorban az élelmiszeripari termékek (kezdve a sajtoktól a sonkán át a szalámiig stb.) feldolgozását segítő technikai berendezések, gépek gyártásával foglalkozik. És ahogy rövid ittlétem alatt is láttam, a feldolgozás legnagyobb része önöknél még kézzel történik, és a termelés minimális hányada gépesített. Természetesen megértem a magyar üzemek gondjait, hiszen a korszerű technológiai berendezések megvásárlása nagy beruházást, anyagi megterhelést jelent, ugyanakkor a munkaerő még mindig alacsony árszínvonalon megvásárolható. Nem arról szeretném óket meggyózni, hogy bocsássák el az embereket és a helyükbe vásároljanak gépeket, hanem a már meglévő emberallominy mellé beruházandó technológiával növeljék többszörösére a termelést. Csak ebben az esetben maradnak versenyben, és csak ebben az esetben nem fogja fenyegetni a tönkremenő vállalatok miatt létrejövő munkanélküliség az embereket. A Pármai Kereskedelmi Kamara elnökétől, dr Cervitől először látogatásának célját kérdeztem, hiszen ó valamiképpen „kilóg" az üzletemberek csoportjából. - Szeretnénk kapcsolatba lépni a Szegedi Kereskedelmi Kamarával is azután, hogy a budapestivel már két éve együttműködünk. Nos, mivel tudom, hogy területenként változik a kereskedelmi kamara tevékenységi köre, szeretném egy mondat erejéig bemutatni, hogy mi mivel is foglalkozunk. A területünk kisebb-nagyobb ipari egyesülései, v állalkozások, vállalatok, de akár például egy kiskereskedő is „beiratkozhat" hozzánk, nyilvántartásba vesszük óket, és ezután a; üzleti élet gördülékenységét adminisztratív uton segítjük, magyarul: lehetővé tesszük, hogy a kereslet és a kínálat - a gazdaság bármely területén egymásra találjon. - Dr. Cervi, ön milyen esélyeket lát az olasz-magyar üzleti együttműködésre? A személyes véleményére lennék kíváncsi, hiszen a jelenleg formálódó, még kialakulatlan üzleti szisztémánkból is adódik, hogy a nyugati vállalkozók egy része csalódottan tér haza. - Ehhez csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy ha egy General Motors menedzserigazgatója a magyarországi beruházásokról azt nyilatkozza, hogy teljesen beváltották a hozzá fűzött reményeket, annak ellenére, hogy maguk a magyarok nem hittek benne igazán; ott nem lehet nagy baj. A közép- és keleteurópai népek között mindig önök voltak a „legtalpraesettebbek" - ha szabad így fogalmaznom igazából csak önök, magyarok szkeptikusak a képességeik iránt. így még tavaszig sem húzzuk ki Fölrobban a távhő? aDanwoniiwuwia uuB»B»W8«we>»8gw»»owHBrooBtttmwwoirut A városgazdálkodási vállalattól leválni készülő távhőszolgáltatás e pillanatban eléggé zavaros jövő elé néz. A zavarodottság oka nagyrészt abból ered, hogy a kormány energiapolitikája sem kristályosodott még ki megnyugtató módon. Ha nem változnak a most jelzett árak, könnyen lehet, hogy még a fűtési idény vegéig sem működhet a távhőszolgáltatás, mert - a lakossággal együtt - egyszerűen fizetésképtelenné válik. Ezt persze senki sem kívánja - erről Básthy Gábor önkormányzati képviselő, a városgazdálkodási vállalat távfűtő főosztályát felügyelő bizottság tagja, civilben energetikus, gépészmérnök, valamint Sárkány László, a Távhőszolgáltatási Főosztály vezetője beszélt. Most még 61.20 forintba kerül a fűtés légköbmétere. A tervezett 70 százalékos emelést hozzátéve ez 104 forint lesz. Egy köbméter meleg vízért most 31,50 forintot fizetünk, nemsokára 5J,60-at fogunk. ÖRDŐGH ERIKA A drágulás június l-jétől várható, ha az ipari és kereskedelmi miniszter is úgy akarja. A tényleges önköltség azonban lényegesen meghaladja az új árakat is: ez a fűtésnél 180, a meleg víznél 132 forint. Ez azt mutatja, hogy a 70 százalékos emelés még nem jelenti az állami támogatás teljes megvonását. Ehhez képest meglepő nyilatkozatot tett egy államtitkár, mondván: októbertől megszűnik a teljes állami dotáció.' Minthogy a nyáron legritkább esetben kell távfűteni, a mostani 70 százalékos ugrás tréfálkozásnak tűnik arra gondolva, hogy ősztől még azok sem tudják majd kifizetni a fűtés- és melegvízszámlát, akik eddig nem tartoztak a notórius fizetésmegtagadók közé. Ha a távfűtési rendszer - és természetesen a vállalat önkormányzati tulajdonba kerül, a városatyák (-anyák) nyakába szakadnak a bajok. A: űrhatóság szerepét is az önkormányzat tölti be. a sokmilliós támogatást pedig természetesen nem tudják majd biztosítani az állani helyett. Ebből az következhet, hogy - a lakossági befizetések elmaradásáv al a távhőszolgáltatók is fizetésképtelenné válnak, nem tudják kiegyenlíteni a gáz- és villanyszámlájukat, esetleg egy héten csak kétszer tudnak fűteni és meleg vizet is ritkábban engedhetünk a csapból. Sárkány László és Básthy Gábor reméli, hogy ez nem történik meg. Abban bíznak, hogy őszig tisztázódnak a kormány szándékai, és olyan árpolitikát dolgoznak ki, amely az állami támogatások elvonásával együtt is lehetővé teszi a távhőszolgáltatás működését. A megoldás kulcsa a földgáz árának megállapításában rejlik. Szeged az ország középmezőnyében helyezkedik el a távfűtés önköltségét tekintve. Aj önköltség 75 százalékát a földgáz költsége jelenti (a bérköltség 3,2 százalék). A földgáz árát háromféle kategória szerint állapítják meg: van lakossági, általános, és teljesítménydíjas árszabás. Utóbbi a legmagasabb, a távhőszolgáltatók is eszerint fizetnek. Ha a fölhasználás végcélját tekintve állapítanák meg a földgáz árát, és nem a fogyasztás mennyisége szerint (ahogyan most teszik), akkor a távhő is lakossági áron kaphatná a földgázt, és ősszel meg lehetne állni a most elkövetkező 70 százalékosan emelt árnál. Hogy lesz-e lakossági és közületi ár. ahogyan a/ Nyugat-Európában szokásos, egyelőre nem tudni. Azt viszont igen, hogy a „csak" 70 százalékkal fölemell árak is igen sok embert hoznak lehetetlen helyzetbe a télen. NYILAS PÉTER r retek óta fázom. Panellakásunkéiban az elmúlt hét több napját, illetve estéjét töltöttük tizenhét (!) fokos „melegben". A fűtés újrabeinditúsa után néha előfordult, hogy már a tizenkilenc celziust jelző vonalkáig is felküzdötte magát a hőmérő üvegcsövecskéjébe zárt szép piros folyadék. No - gondoltam - ezért a plusz két fokért fogunk majd busás pótfűtési díjat fizetni a következő hónapban. ( Jelzem: a "fűtés" napok óta ismét szünetel, mostmár a tizenhét foknak is örülünk.) Szóval törtem a fejem, mivel lehetne a dermesztően hideg napokon a radiátorból szivárgó langymeleget megtoldani. Mint minden, a távfűtés isteneinek kiszolgáltatott panellakonak. nekem is eszembe jutott, hogy bekapcsolom a konyhai sütőt, a gázrózsák lángiával próbálom felmelegíteni legalább a lakás egyik fertályát. De mint tudjuk, ezek a megoldások több szempontból (Po)fázunk is veszélyesek, ezért inkább úgy döntöttem, belemerülök egy kád meleg vízbe, aztán magamra húzok húrom tréningalsót és ráülök a villanypúrnára. Éppen befejeztem a didergésemer enyhítő „szaunázást ", mikor a rádióból egy női hang szólt hozzám, a kedves hallgatóhoz Mit tesz isten, a műsor, amire addig csak úgy fél füllel figyeltem, éppen arról szólt, mivel, hogyan fogunk majd fűteni a ránk következő télen és mit tegyenek azok az emberek. akik majd a fűtésszámlút nem tudják kifizetni. A; illetékes hölgy, akinek mondókájára fejemet felkaptam. történetesen egy minisztériumi főhivatalnok volt. Magabiztosságról árulkodott hanghordozással olyasmiről beszélt, hogy nagyon elkényelmesedtünk mi itten Magyarországon, és hogy igazán nem esne le az aranygyűrű az ujjunkról. ha elmennénk a folyópartokra, vagy az erdőbe rőzsét gyűjteni. Az ő gyermekkorában éneit a miniszteriális asszonyság természetes volt. hogy az emberek igyekeztek magukról gondoskodni és nem vártak folyton arra. hogy majd az ország vezetői oldják meg minden gondjukat. Elszégyelltem magam e szavak hallatán. Lakásunktól csak pár lépésre folyik a Tisza, melynek ártéri erdeje nyilván tele van rőzsével, uszadékfával és én ahelyett, hogy leszaladnék ezekből egy kévényit összeguberálni, itt nyavalygok villanypárnával a fenekem alatt! Mit mondjak, leforrázva éreztem magam. PACSIKA EMÍLIA iiicitttiptkmiiiotibpo^^ar&sáftáábftftstásbmgg ^oowuonioiacbbgosorcobocetioimutirtonundokmcuotunámootibfnoo&cjaijoaáafljumtfnfltw Alliance-mérleg Jóleső érzés hírelni a tényt, e vállalkozáspárti világban akadnak kezdeményező szellemű emberek, akik a kulturális szférában is látnak fantáziát. Persze az akarás, az elhatározás kevés, a szellemi tőke értéke képletes, s ki tudná fölmérni, kis/ámítani, mennyit hoz Szegednek, az alig pár hónapja létrejött francia kulturális egyesület az Alliance Francaise (ejtsd: Alliansz Franszez). A francia nyelv, kultúra népszerűsítésére hivatott alliance szervezetek világszerte ismertek, tevékenységeik, például a nyelvtanfolyamaik nehezen másolhatók: a színvonal, az igényesség munkálkodásuk fó jellemzői. Fél éve jegyezték be a szegedi alliance-!, ma tartja az egyesület első közgyűlését. Hogy egyáltalán létrejöhetett, abban nem kis része volt a párizsi központi alliance-nak, s a szegediek ..keresletének". Mire volt elég az elmúlt fél esztendő? Megszervezték és beindították a nyelvtanfolyamokat. Szegedre érkezett már a majdani könyvtár alapját képező első szállítmány olvasnivalónak, magnók, oktatási segédanyagok is rendelkezésükre állanak. Az egyesület a Ságvári gimnáziumban használhat egy kis termet, cserébe segít az iskola oktatási feltételeinek javításában. Az egyesület tagjai, a francia kultúra iránt érdeklődő szegediek alaposabb számvetést kapnak a ma délután 5 órakor kezdődő közgyűlésen a szegedi alliance rövid múltjáról, szépreményű jövőjéről. A közgyűlés a városháza klubtermében lesz. Túlsúlyos gondok túlsúlyos sertések Nem csoda, hogy a sertéstartók nem értik, miért nem sikerült hónapok óla megoldani a túltermelési válságot. Ugyanis biztató híreket hallanak tíz és százezer tonnás üzletekről, legutóbb a túlsúlyos sertések felvásárlóinak felajánlott plus/ 10 százalékos exporttámogatásról. A gyanú árnyéka kísért, valaki szabotál ebben az országban, hisz a konkrét disznójáért nem jelentkezik a konkrét vevő. A megkötött üzletekről szóló hírek egyrészében az a hiba, hogy csak fele igaz. Mondjuk a százezer tonnás tétel eddig csak húszezer, s arra sincs garancia, hogy időben vagy időmül kifizeti valaki. A kisebb tételekről szóló igaz hírekkel az. a baj, hogy ez csak csepp a tengerben. A sertéstenyésztők megyei választmányának tegnapi összejövetelén a külkereskedő Terimpex vállalat képviseletében Nádas László igencsak elkeserítő helyzetképet vázolt fel. Míg 1989-ben a Szovjetunióba, Romániába és Jugoszláviába közel 600 ezer darab élő, és százezer tonna hasított sertést szállítottunk, addig az idén ennek töredékére van esély. A Terimpex és az Azimut Kft. egyaránt 20-20 ezer tonna hasított sertést tudott eddig értékesíteni. Aj élőexport a zilált szovjet piacon jelentéktelenné zsugorodott, a jugoszláv belpolitikai helyzet szintén a gazdasági kapcsolatok ellen hat. Ráadásul a 100-130 kilogramm közöttiek adhatók csak el, a nagysúlyúak egyszerűen nem kellenek. A tíz százalék plusz szubvenció nem jelent áttörést, csak részben javíthat a helyzeten. A megyei gondok oka, hogy míg korábban más húsipari cégek százezer sertést szállítottak ki területünkről, most nem jelentkeznek érte. A szalámigyár idén legalább 520 ezer sertést vág, s így sem tud megbirkózni egyedül a kínálattal. Azon kevés cégek közé tartozik, amely nem csökkentette a termelését és folyamatosan vág. Ennek ellenére az országban számlált 200 ezer túlsúlyos sertésből 40 ezer található a megyénkben. Amíg ezt a tételt nem sikerül kivonni a körforgásból, a felesleg állandóan újratermelődik. Teli vannak a hűtőházak, csak azért levágni a disznót, hogy az ól helyett a vágóhídon dögöljön meg, esetleg humánus, de semmiképp nem gazdasági érdeke a feldolgozónak. A probléma túlmutat az üzemi kategóriákon. Ha egyetlen kövér hízó is felfordul a nagy melegben, hiába hangoztatja a felelős vagy segíteni tudó kormányzati, minisztériumi, vállalati vagy érdekvédelmi illetékes, hogy a saját területén mindent megtett, mégsem lehet nyugodt a lelkiismerete. Ne is legyen. Egyébként a megyei választmány a Dél-Alföld leginkább érintett megyéjének együttes fellépését szorgalmazza. Csak a hűvös idő kitartson, míg lesz valami elmozdulás! T. Sz. 1.