Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-25 / 121. szám

4 DM MAGAZIN DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, PAPP LAJOS: Levél anyámnak Anyámnak írok leveleiSzél fii Hullnak a levelek írok Anyámnak levelel Október Fonnyadt-rőt meleg Anyámnak levelel írok Fű zizeg? Száraz papiros? Leve lel Anyámnak írók Ai alkony harmatos-sírós írok levelel Anyámnak Este van Felhoz a bánat Levelei írok Anyámnak Szemében nőnek az árnyak Szemében nőnek az árnyak Mosolyát letette Fáradt Nőnek szemében az árnyak A csend növekszik-árad Szemében az árnyak nőnek Görögnek kavicsos könnyek Az árnyak szemében nőnek Megszédül Elejti őket Nőnek az árnyak szemében Töpreng (Hol? Mikor? Régen?) Az árnyak nőnek szemében Álmatlan virraszt az éjben SLMAJ MIHÁLY VERSEI: A sivatag hajói (a Visszarugdalt magzat c. ciklusból) az első teve púpján egy másik teve ül azon egy íróasztal s egy meg-nem-nevezett személy aki nem ír és nem olvas verseket de legbölcsebben érti mivel 6 van felül s az irathalmaz-csúcson r . is púposteve ül s azon még egy és még s még tíz teve-emelet! - a Sivatag Hajói! — ringanak rengenek most pedig menj - bohóc vagy és tengerib eteg! próbáltál élni tisztán és tenni vétlenül hát a:j hiszed normális vagy tgy tevétlenül?! (Mint annyi más. ez a vers sem jelenhetett meg a '80-as évek elején; nyomdára előkészítették, tipografizálták. de végül csak visszaadták tiszatájas barátaim is. Az apparátusban ülő LEGFŐBB KÖLTŐI TEVÉK(enység-kibeIező ellenőrö)KET nem akarták ezzel (is) vadítani a tevék ugyanis köztudomásúlag igen bosszúállók.) * örök/tünékeny egy pillanat amelyben minden évszak szárny az ametiszt fényben testmeleg merítkezés - mint illanó öröklét egy fúga lagundja kék korall iiszó szemek elúszó kék idd egy fürt felejthetetlen búcsúpillantás - • ametiszt szárny a fényben - - - áttünés (laguna-lét ~ egy fúga illanúsa örök tünékeny dt Várad! Gábor Rajza A baj létszükséglet Párhuzamos interjú Mácsai Pállal és Bornai Tiborral - Hogy jött össze ez a lemez? Bornai Tibor: Megismerkedtünk Palival, lehetett úgy 86 környékén. Ezt csak azért mondom, hogy nem rohantunk rögtön a stúdióba, hogy A, szia, te vagy a Mácsai? Én meg a Bornai. Csináljunk egy lemezt! Nem: találkoztunk, beszélgettünk, sokat pingpongoztunk. Aztán egyszer csak megláttam egy gitárt a kezébe'; kiderült, hogy a színészzenekarban volt egy darabig gitáros, aztán az is, hogy egyforma zenéket szeretünk. Aztán egyszer csak azt mondta: Olyan szívesen írnek dalszövegeket, csak nincsen dal. És akkor mondtam, hozok én egyet! Ezt kipróbáltuk, s amikor az első tetszett, akkor kezdtünk gondolkozni, hogy hú, hát kéne csinálni egy anyagot, mert Magyarországon mindenki mindjárt nagylemezbe' gondolkodik, mert csak az a valami. Ha csak van három dalod, amit otthon eljátszol, az még semmi, de ha van egy nagylemezed... -...akkorzenész vagy. B. T.: Valahogy így. Az első pillanattól kezdve azt szerettük volna, hogy egy dologról szóljon. A munkamegosztás valahogy úgy alakult ki. hogy fel sem merült, hogy én írjak szöveget, vagy ó írjon zenét. Pedig a kft.-ben írok szöveget is. Pali nekiállt, és ó találta ki ezt a XX. századi áttekintés gondolatot. - A zeneszerzők és a szövegírók elég sokat szoktak veszekedni. B. T.: Amikor kiderült, hogy most már munka lesz, azzal kezdtem, hogy Pali, rúgjuk egymást fenékbe! Essünk ezen túl: törjük át azt a gátat, ami még egy több éves barátságban is megakadályozza, hogy a másiknak egy sorára vagy dallamára azt mondjam, hogy hát ez hülyeség. Másképp nem lehet együtt dolgozni. Ezzel azonban a veszekedés le is zárult. Abszolút harmonikusan dolgoztunk együtt, kicsit hagytam, hogy belebeszéljen a zenébe, és ó is engedte, hogy egy kicsit beleszóljak a szövegekbe. Van olyan, hogy nem is találkoznak a szerzőtársak, csak levélben tartják a kapcsolatot. Mi azonban ültünk együtt, ahogy azt a közönség elképzeli, így, ahogy most ülünk, és tisztáztuk a dolgokat. - A színésznők általában akkor szoktak lemezt csinálni, ha teherbe esnek No és a színészek? Mácsai Pál: Nyilván teherbe estem - Gondolati terhek? M. P.: Nem. nem úgy van Ez benne van a levegőben, a XX. század megfogalmazása, mindenki ez/e] kfizködik. Minden művész, minden alkotó megpróbálja ezt a századot megfogalmazni. En nem érzem magam olyan nagyon nagy alkotónak vagy gondolkodónak. Elég nyitott vagyok ahhoz, hogy egy nagy alkotónak a műveit befogadjam, de én magam nem vagyok egy nagy alkotó. Megírtam ezeket a dalszövegeket, amelyekkel egyébként elégedett vagyok, megfelelnek a dalszöveg kritériumainak. de ez az összegzés még el fog tartani egy pár évtizedig, amíg birkózunk mindannyian azzal, hogy mi is történt itt. Lemezbemutatót tartottak az Ifjúsági Házban, holott a lemez mar több mint egy éve megjelent. Szegeden azonban elöben még nem hagzottak fel azok a dalok, amelyek Mácsai Pál első korongján találhatók. A Madách Színház fiatal művésze maga irta a a dalszövegeket is a zenét pedig Bornai Tibor, a Kft. Zenekar billentyűse szerezte. Harmadik társuk Móricz Mihály. Most így hárman koncerteznek, Móricz gitározik. Bornai zongoráz és énekel. Mácsai gitároz és ugyancsak énekel, s néha ők ketten hangszert cserélnek. - Énekelsz, zongorázol, gitározol, egyébként színész vagy, de rendezel is. Ez azt jelenti, hogy ennyiféleképpen próbálkozol a szembenézéssel? M. P.: Nem, mindig a konkrét feladattal foglakozom, s ez most épp ez a lemez volt. Én egyébként mindig ugyanazt a problémát járom körül mindenben. Önmagamat járom körbe, ahhoz akarok eljutni, ezt tartom életprogramnak. Ez persze elég hülyén vagy önzőén hangzik. - Inkább banálisan. M. P.: Hát pedig ez ilyen! Az egész ilyen banális! B. T.: Aki tehetséges, az nem egy dologhoz tehetséges. Aki tehetségesen születik, annál kétéves korában még nem dől el. hogy festő lesz. zeneszerző vagy színész. Ha valaki tehetséggel nyúl a gitárhoz, attól még nem lesz gitárművész, de megszületik valami, amit a tehetsége táplált elő. ami nem csak gitározás, vagy éneklés, hanem az a tehetség, ami ó. M. P.: Magyarországon egy rettentő oktatási rendszer van a művészetek területén. 14 éves korban az embernek el kell döntenie, hogy képzőművészeti szakközépiskolába megy, vagy a Madách gimnáziumba drámai tagozatra. Rendes helyeken ez úgy van, hogy 11-12 éves kreatív gyerekeket felvesznek művészeti iskolákba, aztán majd ki fog derülni, hogy mi lesz belőle! Én egyébként a zenéhez nem értek. Én nem tudok gitározni! Játszogatok 16 éves korom óta építőtáborokban meg ilyen helyeken. Móricz Misi tud gitározni, én egyikhez se értek szakmai szinten. Az éneklést meg a hangszereket arra használom, hogy megfogalmazzak valamit, ami engem piszkál. És pontosan ugyanerre használom a színpadot és a színházrendezést is. B. T.: Közelít ez az egész ahhoz, ami a reneszánsz emberben volt teljes. Egy festőművész akkor például gyönyörűen tudott fuvolázni, csak nem azZal kereste a kenyerét. -Van ezeknek a dolgoknak valami hierarchiája? Hogy mondjuk te egy színész vagy, aki mellette énekel és rendezM.P.: Nincsen. A társadalom bele akar engem kényszeríteni egy skatulyába. Minden újságírói kérdés úgy kezdődik, hogy maga mi elsősorban. Most akkor melyiket hagyná abba a másik kedvéért. De azokat, akik ma ide eljönnek, nem érdekli, hogy én hogyan rendezem meg a Macákajátékot vagy a Kurázsi mamát! A színházba meg azért vagyok leszerződve, mert színész vagyok és rendező, azért jön be a közönség. Én azt vallom, hogy minden nyilvánosan szereplő ember akkor válik igazán fontossá (és erre én igenis tudatosan törekszem, lehet hogy hiba), ha megtestesít valakiket önmagán kívül is, ha egy széles réteget képvisel. Kabos Gyula a kispolgárságával, elesettségével, Chaplin a bevándorlóságával, Latinovits Zoltán a kallódó értelmiségi létével azért fontosabbak, mint általában egy színész, mert képviselnek valakiket a társadalomból. Én tudatosan törekszem arra, hogy képviseljem azokat, akik rám hasonlítanak. De ennek megintcsak az a banális útja, hogy önmagamat próbáljam képviselni. És akkor képviselődnek azok, akik rám hasonlítanak. - Milyenek azok akik rád hasonlítanak? M. P.: Az biztos, hogy valami bajuk van. Nekem ugyanis állandóan van valami bajom. Nekem a baj létszükséglet. Nagyon nagy bajban lennék, ha egyszer nem lenne semmi bajom! - De akkor meg az lenne a baj, tehát ez be sem következhet. B. T.: Időnként ki kell töltenem kérdőíveket, és oda van írva, hogy foglalkozása kettőspont, akkor én mindig zavarbajövök. Tudom, hogy mi a foglakozásom, de olyan hülyeségnek érzem azt beírni, hogy rockzenész. Amit én magamban érzek, az nem ..rockzenész". Megyek az utcán, és nem úgy megyek, mint egy rockzenész. M. P.: Ebből a szempontból egyébként roppant korszerűtlen egyéniségek vagyunk mind a ketten, mert mondom, és erre a kérdőív a legeklatánsabb példa, a társadalom kényszerít téged, hogy valami légy. Ha te halbiológus vagy, nem szereti, ha a halbiológusból igazgató lesz vagy miniszter. A társadalom azt szeretné, ha 14 éves korában a miniszterképzőbe menne. Pedig az élet végtelenül szabad és tág. Csak ez nem felel meg ennek a XX. századnak B. T.: Ha meg valaki úgy kezdi érezni, hogy ó nagyon az. aki. akkor elkezdi fölépíteni a saját szobrát. Amely aztán egyre keményebb anyagból lesz, egyre merevebben áll ott a talapzaton és moccani sem tud. - És egyre kevésbé tud hasonlítani bizonyos emberekre. B. T.: Az emberre, mint olyanra, egyre kevésbé fog hasonlítani. máptok Tamás