Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-24 / 120. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. MÁJ. 24. Zsombón gazdákon a sor. hogy az eladáshoz IT/iflVÍII V< „ szükséges egészségügyi könyvet, 1 vlHlAnulUil illetve állatorvosi igazolást besze- ~ . . '"A Csak heten Hírvivő Ismét megjelent a Forráskúti Hírmondó. A címoldalon olvasható: akik támogatják a háborús emlékmű felállítását, menjenek a polgármessteri hivatalba, ahol részletes felvilágosítást kaphatnak a tervezett emlékhellyel kapcsolatban. Május utolsó vasárnapja: gyermeknap. Ady Endre soraival köszönti az újság a gyerekeket és közzé teszi az általános iskola sok vidámságot kínáló programját. Lesz KRESZ-vetélkedő. tanár-diák meccs, kézilabda-mérkőzés és mini playback-show. A gyerekek után - június első vasárnapján - a „nemzet napszámosait", a pedagógusokat ünneplik. Az író-pedagógus Füst Milán szavait idézik: példájával hatni akarjon minden erővel - ez az első! És a második: hogy emlékezni tudjon saját fiatalságára. Vagyis mire? Hogy mi az, ami fájt. Ez mindennél fontosabb, mert akkor tisztában van azzal is, hogy mivel oszt örömet vagy bánatot..." A Szabadidő Centrumban bálásruha-vásári tartanak május 18-án, és június l-jén. Kutyatulajdonosok figyelmébe ajánlják: Átokháza, Gyapjas. Forráskút dűlőkben és a belterületen június 15-éig tart az eboltás. Pótvizsgáznak"a kukoricavetők A földeket az eső is veri... A Szegedi Új Élet Tsz-ben a magról vetett paprikáért aggódnak legjobban. Időben elvetették, s máig sem tudott kikelni. A megcserepe­sedett réti föld lazítására most próbálnak egy masinát barkácsolni, mivel a 65 hold tömbös háztájiból sok-sok ember számít egy kis kiegészítő jövedelemre. A palán­lázóknak sem több a szerencséjük, hisz a gombabetegségektől ebben a klímában csak részben sikerült megvédeni a növényeket. Amennyi­ben tovább tart a kényszerű késle­kedés. elöregszenek és nehezebben tudnak nekirugaszkodni az életnek. A természet bepótolhatja az elvesz­tegetett heteket, de az érési idő kitolódhat, s máris aggódhatunk, minél később köszöntsenek be az őszi fagyok. Az épp kikelt kukorica sírgulásával jelzi, fázik, szenved. A felmelegedés nyomán napok alatt előnyére változhat az összkép. A Röszkei Kossuth Tsz-ben 150 milliméterre taksálják a májusi csapadékot, összefüggő vízborított területek nincsenek, csak vízállásos foltok a mélyebb részeken. A kukoricavetésből kiverte a gépeket az Májusban a csapadéknak örülni szokás, hisz a zsendülő természet számára éltetőelem. A vele együtt jött tartós hűvös időt azonban sok melegigényes növény sínyli. A kötött talajokon hetek óta nem lehet a földekre menni, mire felszikkadt valamelyest, menetrend szerint jött a következő adag eső. Most épp a szikkadási szakasznál tartunk, ki tudja a hét végén megszakad-e a sorozat, s tényleg lehet már palántázni, lucernát kaszálni, kissé megkésve befejezni a kukoricavetést. A kalászos gabonák jól mutatnak, közepesnél jobb terméssel kecsegtetnek. eső, kétszáz hektáron kell majd „pótvizsgázni". Ha nem tud rendesen beérni, silókukoricaként takarítják be. A tehenészeti telep takarmány­ellátását nem könnyű most meg­oldani. Hatvan hektáron veszett oda a levágott, de be nem gyűjtött lucerna. A homoktalajokon meg­figyelhetők az ültetvények bajai. A kajszi termésének felét takarította be előre a fagy. A szőlő fakadása is lassú, egyes fajtákon érzékelhető a fagykár. A meggy és a szilva megter­mékenyülése gyenge, az előbbin erőteljes a moniliafertózés. Ásotthalmon, a Felszabadulás Tsz-ben száz milliméter csapadékot mutat az e havi mérleg. A homokon gyorsan leszivárgott a víz, a mun­kákat nem akadályozta. Palántázni lehetett ugyan, de a 3-5 fokos hidegben a paprikafélék és a para­dicsom nem haladnak semmire. A spárgaszedők az ilyenkor szokásos mennyiség ötödével kell hogy beérjék. A napraforgó, a mustár és a cirok szépen kikelt, a lucerna is szépen fejlődött. Ha végre megjön a melegebb évszak, s júniusra is maradt a csapadékból, akár ígéretesnek is mondhatjuk a kilátásokat. Természe­tesen csak a természet oldaláról, hisz ki tudja, lesz-e minden termékre vevő, s tud-e fizetni érte. Ezek a dolgok ma még az időjárásnál is kiszámíthatatlanabbak. T. Sz. I. Ópusztaszeri képeslapok Úttalan utakon Deák István virágbirodalma Szúrós hobbi Családsegítés, tejárusítás Szeretnék megalakítani Móra­halmon is a Nagycsaládosok Egyesü­letét. A több gyermeket nevelő szü­lők sokasodó gondjain próbálnak enyhíteni, nekik akarnak segíteni. Akik.szeretnének bekapcsolódni ebbe a tevékenységbe, azoknak a jelentkezését a könyvtárban várják. A polgármesteri hivatal gazdál­kodási osztályán pedig azoknak adnak részletes felvilágosítást tennivalóikról, akiket a piaci tejáru­sítás érdekel. A városi önkormányzat ugyanis meg akarja teremteni a kistermelők részére a tejértékesítés helyi lehetőségeit. A technikai feltételek már adottak, a tejtermelő Nyújtózkodik a falu Hogy mennyire nem lett igaza annak az előrejelzés­nek, amely szerint Ópusztaszer az elsorvadó települések közé tartozik, elég ha a képre tekintenek. Ezek a munka­gépek ugyanis a jövőnek egyengetik a terepet a faluban. Buchholcz Zoltán sándorfalvi kisiparos április dereka óta dózerolja a földet az önkormányzati hivatallal szemben levő területen. Simul a holdbéli táj, a kituskőzott föld körbenyesve, ahol kell feltöltve; csakhamar kezdetét veheti telkek kijelölése. Tudniillik itt lesz az újfalurész. tovább nőhet a 2300 lelket számláló község. A tanyavi­lág újraéledésével együtt a falu arculata is megváltozik. Ahogyan Kecskeméti János polgármestertől megtudtuk, a telkek iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés. Egy amerikai és egy osztrák vevő is bejelentette igényét, csakhogy az önkormányzat joggal tartva a telekspekulációtól, elsősorban a falubeli és az Ópusztaszeren letelepedni akaró szegedi, kisteleki, sándorfalvi és pusztaszeri polgárokat részesítette előnyben. A; építkezőket segíti az önkormányzat azzal, hogy a telekárat két részletben is kifizethetik. A negyvenegynéhány porta csaknem azonos nagyságú lesz, 320-330 négyzetméteres telkeket osztanak ki. Nyárfaerdővel a háttérben, egy-két éven belül újabb utcákkal nyújtózkodik nagyobbra Ópusztaszer. Gombos Tanyavillamosítás, útépítés Zsombó község mintegy ezer­hektámyi közművesített külterületén a tervek szerint a jövőben 200 ingatlan szolgálja a gazdálkodni, vállalkozni akarókat. A tanyás térségben a közművesítés újabb jelentős munkái kezdődtek meg ezen a héten. A Bába dűlőben 74 tanyába vezetik el most a nagyfeszültségű áramot. A Démász által épített 20 kilovoltos vezetékhálózat az ipari vállalkozásokhoz és a farmer típusú gazdálkodáshoz is kedvezőbb feltéte­leket biztosít. A tanyákon, farmokon élők közlekedésének megkönnyítése érdekében a napokban hozzákezde­nek útépítések előkészítéséhez is. Az útépítő munkában természetesen számítanak a lakosság közreműkö­désére. A jobb utak, a háromfázisú áram, a vízzel, gázzal való ellátás jó felté­telekel teremt ahhoz, hogy a Zsom­bora települők megtalálják számítá­sukat a külterületen is. Mórahalmon Sándorfalván Vásártér Vásártartási jog kérését és vásártér kialakítását határozta el a sándorfalvi önkormányzati testület. S még az idén hozzá is akarnak kezdeni a cirka négymillió förintos költségű munkához a nagyközségbe Szegedről bevezető út jobb oldalán (a Róna bisztróval'szemben) lévő területen. A hely választása mellett szól, hogy főközlekedési út mentén van, kiépített buszmegállók vannak ott, tehát könnyen megközelíthető. A vásározni érkezők minden irányból elérhetik a faluszéli utakon, nem zavarják a belterület nyugalmát, közlekedését, az állatokat nem kell a településen keresztülhajtani. (A vásártér Szegedtől mindössze 11 kilométerre lenne.) "A vizes, zsombékos területet természetesen feltöltenék, bekerí­tenék, sőt a környezetétől élő­sövénnyel is el akarják választani. Tervezik, hogy karámokat is építe­nek rá és átkerül oda a mázsaház, valamint a malacfelvásárló telep. Szeretnék, ha nemsokára egy benzinkút is létesülne ott. A forráskúti képviselő-testület legutóbbi ülésén döntöttek arról, kik és milyen mértékben kapjanak támogatást az önkormányzattól a lakáshitelek felemelt kamatainak törlesztéséhez, vagy esetleges visszafizetéséhez. A harmincnégy igénylő közül a polgármesteri hivatal által elvégzett környezettanulmány alapján jó néhány kérelmezőt eleve elutasítottak. Az anyagi és szociális körülmények megvizsgálása után csak a legrászorultabbak listáját kapták kézhez a képviselők. Hosszú vita után mindössze hét személynek szavazták meg a támogatást. Egy igénylőnek kamatmentes hitel formájában nyújtanak segítséget, a többiek vissza nem térítendő támo­gatásként juthatnak az önkor­mányzati „mankóhoz". Az önkor­mányzat anyagi erejéből egyelőre ennyi tellett. Akik ezúttal kimarad­tak a támogatásból - jóllehet indo­kolt lett volna a megsegítésük -, azonban még ne adják fel a reményt. Tudniillik ha a Parlament az erre a célra szánt mintegy kétmilliárd forint körüli összeget megszavazza, következésképpen a falu is megkapja ebből az összegből a maga részét, még az idén újabb kérelmezők igényét elégíthetik ki. A képen látható úton, ha akarnánk se tudnánk eljutni Ópus/taszerről Pusztaszerre. Pár száz méter után biztosan beleragadnánk a sárba. Hiába igaz a tétel, mely szerint két pont között a legrövidebb út az egyenes, itt ez nem igazolható. Aki Pusztaszerre indul, kénytelen előbb kimenni az E5-ÖS nemzetközi útra és azon autózva Kistelek után térhet le a főútról Pusztaszerre. Holott időt, utat, benzint spórolhatna meg, ha ez a földút járható lenne. De nem az. Nincs pénz a burkolására. Immáron húsz esztendeje húzódik ez a beru­házás. A 7 kilométeres útszakaszból kettőt hajdanán kiköveztek, így már csak öt kilométert kellene aszfaltoz­ni. Kellene... Igenám. de nagyon költséges vállalkozás lenne, hiszen hadiútként használták sokáig, ami nem szorul magyarázatra, mekkora kárt okozott. A gyakorlótérre vonuló járművek alaposan „felszántották", tönkretették ezt az útvonalat. így aztán létezik is. meg nem is ez az összeköttetés a két Pusztaszer között. Márpedig, ha csak Ópusztaszer helyzetét tekintjük, erre az útra egyre nagyobb szüksége lesz a telepü­lésnek. Terjeszkedik ugyanis a falu, űj építési telkeket osztanak ki. jócskán megnő majd a fuvarforgalom a faluban. De nemcsak a szállítmá­nyozás. hanem a község nagy idegen­forgalma is indokolná az út kor­szerűsítését. Vagyis, semmiképpen sem szabad helyi gonddá egysze­rűsíteni az útügyet. A Jiemzeti emlékpark kerítésén kívül sóm ártana szétnézni az arra illetékeseknek... Akkor talán észrevennék, a jövőbeni fejlesztési tervekből a falu infra­struktúrájának átalakítása sem hagy­ható ki. Egyedül, magára hagyatottan a település nem képes megújulni. A hasznavehetetlen útra a 36 milliós költségvetésükből nem tudnak áldozni; hiszen egy ekkora útépítés legalább több tízmillió forintot igényel. Hogy jön majd az autópálya, minek addig ezzel a kis úttal fog­lalkozni? Az ilyetén kérdésfelvetés csak a dolgok elodázását jelenti. Mert az autópálya, ha meg is épül valaha, nem helyettesítheti ennek a kis közúti „folyosónak" a használa­tát. Tudniillik másra hivatott a pálya és másra ez a hét kilométeres összekötő út. És ez már megvan, csak rendbe kellene hozni... Különleges már a kertes házikó külleme is, különös a szőlősorok végében sarokra állított kőkereszt miatt. Nem gyakran látni út menti keresztet lakóház udvarán, még kevésbé községi főutcán. Bordány­ban Deák István földműves gaz­dálkodó háza lám ezáltal egyedi. Mint mindennek, a kerítésen belüli feszületnek is van magyarázata: egyszervolt időkben éppen átlós {irányban ott dűlőút vezetett, nyoma se volt még azon helyt építéses teleknek. Kívülről elsőül ez a meglepő az utca felől, de ennél sokalta érdekesebb az agrárgazdál­kodó ember látványos kedvtelése. Fekvőkéménnyel fűthető fóliasát­rában kaktuszok pompáznak, a ter­mészet hihetetlenül gazdag forma­világából bőséggel merítve. Számol­gatná az ember, a piciny virágocs­káktól a méternyi magassságig ter­jedő kaktuszok ugyan mennyien lehetnek. - Ezer biztosan van - mondja a termesztő gazda, de arra nem vállal­kozna, hogy közelebbi számadattal mérjen. Nem tudja, még sose szá­molta, s abban is tétovázik emiatt: fajtára, vagy darabra értse-e az ezret. Tréfának szánom, hogy akkor éjsza­kai dézsmáló nyomát sem látná, amennyiben a két derék komondortól bemerészkedne ingyenkaktuszért. - Bizonyos lehet benne, észreven­ném ha akár egy is hiányozna. Ha nem számolgatom is a kaktuszokat, annyit gondozom, ápolgatom, néze­getem őket, föltűnne, ha nem lenne maradéktalan. Fotó; Somogyi Kárólyné Hamar kiderül, nem túl bőbeszédű Deák István. Legelőbb nem is akart egyáltalán beszélni erről a hobbijá­ról. sem önnön magáról. Utóbb az­után a kaktuszokról szólal, saját ténykedéséről kevesebbet. Lassan­ként oldódik, ahogy a tüskés-bolyhos virágbirodalomban mind tovább nézelődünk. - A maradék időmet majdhogy­nem mindet itt töltöm a kaktuszok­kal. Folytonos elfoglaltságot adnának és szívesen is bíbelődök velük. De alapjában én a szántóföldi gazdálko­dásból. a pár hold terméséből élek, nem virágkertészetból. Eladni nem szoktam, tehát ezek inkább csak viszik a pénzt, de hozni nem hoznak. Nékem ez az időtöltésem - som­mázza a dolgokat, hozzátéve a klasszikus párhuzamot a tisztesebb hobbi és a kocsmázás között. Részle­tesebb magyarázattal kíséri a pici kaktuszkák tenyésztését, szaporítás­módját, a termesztési feltételeket, betegségeket, amint végigcsodáljuk a cserepek, ládikák virágkavalkádját. - Nyolc éve hogy megvettem piacokon egy-két kaktuszt, aztán tudom is én miért, tízesével, meg húszasával vásároltam. Úgy annyira megtetszett, hogy elkezdtem azután magam is termeszteni, magról is, sarjról is, továbbá szereztem űjabb fajtákat. Mára itt tartok. Beléptem a kaktuszegyesületbe, ezáltal könnyeb­ben jutok szaklapokhoz, olyan ismertetésekhez, amiből a különböző fajták élőhelyét, természeti körül­ményeit és ezáltal még a termesztési föltételeit is valamennyire megismer­hetem - mindezt szinte egyszuszra végigmondja a földműves származá­sú maga is földműves kaktuszgazda. Bőséggel időt hagy, nézelődjünk kedvünkre. Inkább apró ecsetet vesz elő a különféle alkalmatosságok közül és simogatni-porolgatni kezdi a kaktuszokat. Nyilván nemcsak takarítási okból ténykedik, de minek kéne részletezni a dolgokat. Jobb, ha nézdegélünk a „manillariák, opan­tiák, glandulicactusok" között. Ritka szerencsében lehet részünk, hiszen a községben alig valaki tud a kaktusz­gyűjteményről, s a gazda egyébként se örvendezne ilyetén vendég­járásnak. Becsei Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom