Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-22 / 118. szám

SZERDA, 1991. MÁJ. 22. DÉLMAQYARORSZÁQ KULTÚRA 5 Széchenyi és Szeged „Ellenállhatatlan kedvem Szegedre menni" Széchenyi István 1833. július 8-án hajóra szállt, és Vásárhelyi Pál társaságában a Dunán, majd a Tiszán tettek szemleutat. Előbb az Első Ferenc, később a Duna gőzhajón tették meg az utat. Bajai, péterváradi, belgrádi, zimonyi tartózkodás után, 20 nap elteltével indultak Magyarom szágra. Az utazás elég sok viszontagsággal járt, hiszen ekkor a Duna és környéke még a törököké volt. Augusztus 30-án írja naplójába: „Ellenállhatatlan kedvem kerekedik a Duna gátjával Szegedre menni." Berszászk, Bánújfalu. Titel, Törökbecse és Martonos után, 1833. szeptember 3-án érkeztek meg Szegedre. Naplójában így idézi fel a megérkezést: „Szegedre reggel 9 óra felé futottunk be. Nagy izgalmat keltett. - hogy én megérkeztem, futótűzként terjedt a híre, Gruber, a piaristák rektora többedmagával feljött a hajóra, hogy üdvözöljön. Meghívott ebédre. Kiss kapitány atyja, „a helybéli főbíró" - sokan mások özönlöttek oda, lelkendezve ünnepelni. Egy öreg piarista pap ezt a levelet Irta Vödrösnek. „Nagyon tisztelt Barátom. Uram! A Hitelt olvastam és elegendiíkép meg nem köszönhetem, hogy mentül hamarébb barátom Uramnak jó akarattjábul olvashattam. Életem hosszabbodott, eszem és ítéletem tágult, az egész létem nemesebb. A szerzőt minek mondjam röviden, még azt meg nem határoztam. Ha annyi hatalma, mint tudománya, esze és akaratja vagyon. Magyarok Teremtőjének mondanám. Éljen a derék hazafi, kinél kiderü Itebbet nem ismerek. Adjon Isten alkalmatosságot, hogy többet szdJKÍi&tiht róla. Úgy hallom, hogy barátom, uram ele. etc. etc. Szeged 21. mart(ius) 1830. Karácsony mp." A piaristáknál tett látogatásáról (ekkor már rendezett viszonyok között éllek a Vedres István tervezte, és 1793-1810 között épült Oskola utcai gimnáziumban és rendházban) így számol be: „A piaristák igen jól élnek. Megmutatták nekem a városházát (ekkor még a Vedres tervezte épület áll, B. J.), amely igen jó. Megismertem Babarczyt, Csongrád vármegye alispánját és királykisasszonvos megjelenésű lányait: Pepit, Gizellát. Voltam a Kaszinóban. Fiistkas! Egy csinos teremben láttam játszani egy óriást és egy rosszfajta tűznyelőt. Megnéztem az Lapis András: Széchenyi-büsztje a Maty-éri evezőspályán (1988) A korabeli Jelenkor című lap a következőket írja: „Az első gőzhajó látása rendkívüli izgalmat keltett. Mindenki ismerni óhajtotta a csudás alkotást, mely leírhatatlan benyomást gyakorolt Sokan hallgatva bámultak, keresztet hánytak magukra, sokan pedig lármázva ujjongtak, gyalog, lóháton és kocsin versengve futottak a hullámok közt előrehaladó hajóval." öreg vár kazamatáiban az itáliai precitatikat (a lombard-velencei királyságból ide deportáltakat. B. J.). A kapitányukat Brasseiflnak hívják. A piaristák rektora: Gruber." (József, B.J.) Széchenyi István (halálát követően nem sokkal, 1860. május 15-én a Fő teret róla nevezték el) a teret és a rajta lévő piacot a fátlan ugart igen rlkeserítőnek találta és azt mondta az őt kalauzoló polgármesternek, hogy legalább vessenek bele kolompért (burgonyát). Ezt az anekdotával felérő mondást Móra Ferenctől ismerjük. „Senki sem álmodta még akkor, hogy ez a pusztaság száz év múlva az ország egyik legszebb kertje lesz, és a Széchenyi nevét viseli, aki márványba öltözve néz rajta végig..." (Móra Ferenc: Egy cár, akit várnak.) Széchenyi ekkor találkozott a kaszinói élettel is Szegeden, s ott mindenkit munkára, haladásra ösztökélt. A Pesti Kaszinó 1827-ben alakult meg, amely 1830-tól a Nemzeti Kaszinó nevet viselte. Metternich sietve értesítette az uralkodót Széchenyi „fondorlatairól", aki „mindenféle egyesületet és intézetet akar létesíteni". Széchenyi kaszinója az alapszabály szerint mindenkinek nyitva állt, azonban igen borsos volt az éves tagdíja, így inkább a mágnások találkozóhelyévé vált. A Szeged-Belvárosi (Uri) Kaszinó 1829-ben alakult, elsősorban a köteles családból kiemelkedett Wőber György főbíró szorgalmazására. Első elnöke: a dúsgazdag Götz János, ekkor még az Oskola utcában (Gurgl Mihály utcában) működtek, majd a Fekete-házban, onnan a Szeged-csongrádi Takaréktár épületébe kerültek, s végül székházukat 189l-re építették fel. Gerle Lajos tervei szerint. (Ma a szakszervezetek Juhász Gyula Művelődési Központja). Az alapító okiratban szerepelt: a régi rendi világ elkülönítő válaszfalai leomlottak, az intelligencia egymás mulatságait, báláit és névnapi estélyeit kölcsönösen látogatja." Társalkodási Egyesület néven alakult, 67 taggal. A harmincas évek végén, amikor a külvárosokban is alakultak egyesületek, Palánki Kaszinó nevet vette fel, majd 1848-at követően Belvárosi Kaszinó a neve. A Belvárosi Kaszinóban, amelyet Széchenyi alkotó szelleme hozott létre, és ez egész működésére meghatározó jellegű volt, az ún. Széchenyi-lakomákat, ünnepélyeket 1924-től tartották, a Legnagyobb magyar születésnapján, és emlékbeszédekben fordítottak figyelmet érdemeire. A kaszinó első számú tiszteletbeli tagjává gróf Bethlen István miniszterelnököt választották. A centenáriumi évre a szegedi kaszinó 417 fős fórummá vált, kilenctagú elnökség irányítása mellett. Széchenyi második szegedi látogatásának másnapján, szeptember 4-én - éjszakáját a gőzhajó kabin* jában töltötte - 250 várospolgárral és kaszinótaggal Algyőre utazott, ahol Pallavicini Károly tábornok özvegye, Zichy Leopoldina grófnő fogadta, és adott számukra villásreggelit. Az algyői kirándulásról a Dunával még aznap délután visszatértek Szegedre. Este a kaszinó látta vendégül Széchenyit, és éjfélig az egyik pohárköszöntő a másikat érte. BÁTYAI JENŐ A Varázsfuvola - növendékekkel Az előadás vizsga lesz - Ne őszinte legyen, hanem színész! - kiabálja föl Horváth Zoltán rendező az Éj királynőjét éneklő Cságoly Csillának. - Szuggerálja Taminót: „Te leszel az én az én vejem, és olyan boldogok leszünk, hogy na! Olyan túrós csuszát főzök neked...! Csak mentsd meg a lányomat" Gondosan be kell csavarozni a Taminót. Anyacsavarral. Az utóbbi két hétben idegen elemek szállták meg a Kisszínház épületét. A Konzervatórium növendékei próbáltak a színpadon. Idei évvégi vizsgaelóadásukra készülnek, Mozart Varázsfuvoláját mutatják be, holnap, csütörtökön este 7-kor, majd szombaton délután 4-kor. Jegy már egy darab sincs, napok óta elkelt az összes. Akár egy harmadik előadást is el tudtunk volna adni - mondja Sinkó György, az ének tanszak vezetője, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az előadás lértejöitében. Tavaly is már itt, igazi színpadon vizsgázhattak a növendékek, részben jelmezben, jelzett díszletekkel adtak elő operarészleteket. Idén még nagyobb fába vágták a fejszéjüket: egy teljes operát mutatnak be. A termet és a műszakot a színház biztosította, a rendezést pedig az a Horváth Zoltán vállalta, aki korábban évekig volt itt operai főrendező. A tegnap délelőtti próbáról egy órát késett. Nem hanyagságból, hanem mert más dolga akadt. A Szeged város alkotói támogatását vette át, amelyet épp a Vaszy Operastúdióban végzett munkájáért ítéltek neki. Zakóban, nyakkendőben érkezik egyenest a Városházáról, ám rögvest ingujjra vetkőzik, és teljes vehemenciával lát munkához. -Én is felelős vagyok, hogy ezeknek a gyerekeknek a vizsgája a legjobban sikerüljön. Egyébként nem is tudnék félgőzzel dolgozni. Képtelen lennék „visszafogni magamat", a darab úgyis magával ragad. -A kezdő énekesekkel több a gond? - Ugyanolyan jó előadást kell így is csinálni. Több gyakorlati dolgot kell elmagyarázni, hogy mondjuk most a jobb lábaddal lépj, hogy félig mindig fordulj a közönség felé, ha énekelsz stb. De én például itt, a szegedi színházban is gyakran dolgoztam kezdő énekesekkel, akiknek ugyanúgy el kellett magyarázni az alapokat is. Kicsivel több kéket kérek a Taminóra! kapja föl a mikrofont, merthogy közben megy a darab. Nem is zavarom tovább, inkább figyelem csendben a történteket Ez az első jelmezes próba, a szereplők rácsodálkoznak egymásra, nekik is új a másik kosztümé. Az egyik énekesnő nem találja elég szépnek magát a jelmezben, a többiek próbálják meggyőzni, hogy kitűnően áll. Még egy utolsó egyeztetés a bejöveteltől, egy pontosított végszó. Kórustagok, ügyelők, sietnek ide-oda, mindenki lázas készülődésben. - Egyet biztosan tudok - roskad le Sinkó tanár úr egy székre. - Én színházigazgató nem leszek! Bemutató holnap, csütörtökön, este 7-kor. *.?MÁROK TAMÁS FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Szimfonikus zenekar Costa Ricából A hétfő esti filharmóniai koncertnek sajátos hangulata volt. A kezdés nemcsak meglepő, de megható is volt - a zenekar állva játszotta el a magyar, majd utána a Costa Rica-i himnuszt. Feltűnő volt ez utóbbi merőben más hangulata, dinamikus, indulószerű zenéje, mely felszabadultságot, életörömöt sugárzott. A koncert első részében brazil és argentin szerzők műveit- hallhattuk. A darabokra jellemző fergeteges tempó, az európai fülnek szokatlan melódiák, a ritkán hallható egzotikus hangszerek - köztük csörgődob és xilofon - a vérpezsdítő ritmus a közönség hangos ünneplését váltotta ki. Különösen nagv tetszést arattak Gmastera Estancia című darabjának előadásival, melyet a hangverseny során háromszor megismételtek. A zenekar játékát lendületes előadásmód és kiváló technikai tudás jellemezte. Guadalupe Gonzalez rendkívül szép színű lírai szopránja, finom pianói egyedülálló élményt jelentettek. A közismertebb brazil szerző, Villa Lobos Buchianas BrasHeiras című darabját az énekesnő gordonkakísérettel adt a elő. A koncert második részében Csajkovszkij IV. szimfóniája hangzott el. E mű bemutatása során egyértelművé vált a zenekar kiváló muzikalitása és technikai felkészültsége. A sötét tónusú, drámai hangvételű, pesszimista I. tételt ugyanolyan elhitető erővel tolmácsolták, mint a könnyed, játékos Scherzot. A lényeg, a végkicsengés azonban ebben a darabban is a dél-amerikai mentalitáshoz oly közel álló életöröm hirdetése. Az emberi életben a legfontosabb, hogy műviig találjuk meg az élet nyújtotta apró örömöket, és őszinte, szívből jövő érzelmekkel tudjunk embertársainkhoz fordulni. Ez segít abban, hogy száműzhessük komor hangulatunkat - tolmácsolták a Costa Rica-iak a zene nyelvén Az együttes ráadásként egy Mozarr-szimfóniatételt adott elő légies könnyedséggel. Irnin Hoffman karmester elegánsan, biztos kézzel vezényelte zenekarát. Még hangversenyen is ritkán adatik meg manapság, hogy megszabaduljunk a hétköznap nyomasztó gondjaitól. A Costa Rica-i szimfonikus zenekar előadása azonban annyira lebilincselő volt első perctől, hogy a két óra észrevétlenül repült el. Játékukkal felszabadultságot, optimizmust tudtak átültetni a közönségbe, amire igazán nagy szükségünk van manapság. GRESÓ EitZSfiBET A magyar közigazgatás tudósa volt Martonyi Jánosra emlékezik Hencz Aurél Dr. Hencz Aurélt kértük arra, idézze fel emlékeit dr. Martonyi Jánosról, próbálja fölrajzolni alakját. - Először 1930-ban találkoztunk Budapesten a jogi egyetemen. Nem lehet véletlen, hogy már diákként figyeltem személyiségét, megragadott jelleme, szorgalma, felkészültsége. 1932-ben államtudományi, 1933-ban sub auspiciis jogtudományi doktorrá avatták. Ezt követően útjaink egy időre elváltak, hiszen ő a párizsi Sorbonne-ra került, ösztöndíjasként folytatva tanulmányait. Amikor Martonyi János 1936-ban hazajöjt, ismét kapcsolatba kerültünk. O a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közigazgatási gyakornoka volt, s e minőségében gyakorta találkoztunk. Tudományos és emberi kapcsolatban volt a pesti egyetem máig legismertebb és nemzetközileg is számon tartott nagy alakjával, Magyary Zoltánnal, aki a közigazgatási jog területén iskolateremtő munkát végzett. Martonyi révén mi, vidéken dolgozó közigazgatási szakemberek, eljuthattunk Magyary professzor előadásaára. Dr. Martonyi János tanszékvezető egyetemi tanár, az állam- és jogtudomány doktora halálának tizedik évfordulója alkalmából ma délelőtt fél tízkor kiállítás nyílik a JATE központi könyvtárában, ahol dr. Hencz Aurél professzor emlékezik a közigazgatás tudományának kiváló tudósára. Ezt követően fél 1 l-től a JATE tanácstermében emlékülést szerveznek, ahol jeles jogtudósok idézik Martonyi professzor alakját, tudományos munkásságának továbbélését A kapcsolatok ismét lazultak 1940-ben. amikor Martonyi Jánost alig 30 évesen kinevezték egyetemi nyilvános rendkívüli tanárnak a kolozsvári tudományegyetemre. Elméleti megalapozottsága, kutatói felkészültsége ekkor nagymértékben kiteljesedett. Öt év múltán nyilvános rendes tanárrá nevezték ki Szegedre, az újjáalakított jog- és államtudományi kar közigazgatási és pénzügyi jogi tanszékére, amelynek vezetését nyugdíjba vonulásáig ellátta. A régi ismeretség újra intenzívebbé lett. 1948-ban kerültem az egyetemi könyvtárba, ettől kezdve e kapcsolat barátsággá nemesedett. Rendszeresen jártam intézetébe, több közös munkában vettem részt. Dr. Martonyi János rendkívül szorgalmas, fegyelmezett, elméletileg kiválóan felkészült és jó pedagógiai érzékkel rendelkező tudós volt. Nem véletlen, hogy a magyar közigazgatás tudományának egyik legkiemelkedőbb alakjaként tartják számon, akinek munkássága meghatározó jelentőségű a mai és holnapi nemzedékek számára is. Feltehetnénk a kérdést, miért fontos egy ilyen évfordulóra emlékezni, fölidézni egy tudósember alakját. Talán azért, hogy fél évszázad múltán is egyértelmű és vilá- gos legyen a mai generáció számára: volt e tudományágnak egy olyan képviselője, akinek munkássága ma is példamutató, személyisége meghatározó. S azért, hogy ne léphessen át rajtunk az idő. Tl