Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-21 / 117. szám

6 VÁROSÉPÍTÉS DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. MÁJ. 21. Örülök, hogy kíváncsiak"... A Campusról, új nézőpontból Az öthalmi szovjet laktanya kiürítés utáni hasznosításáról számos újsághír, elképzelés jelent meg az elmúlt egy évben. A híradások szinte mindvégig oktatási célú igénybevételről szóltak és egyre határozottabban rajzolódott ki az egyetemi-főiskolai Campus terve. Jellemző továbbá, hogy az információk többsége a közvetlenül érdekelt intézményektől eredt és megoldást, mint egyetlen lehetséges variációt kezelték, alternatívák vagy fenntartások nélkül. A Szegedi Felsőoktatási Tanács már 1990 áprilisában megfogalmazta hivatalos igényéi, amelyet ez év januárjában a hat felsőoktatási intézmény konkrét formában is megismételt Nevezetesen azt. hogy az állami tulajdonba került területet és épületegyüttest a tervezett Universitas céljára közvetlenül kapják meg. Az előkészítés egy-egy szakaszába bevont városi vezetők - kompetenciáik keretei között és az egyetemi és főiskolai vezetők adataira támaszkodva - támogatták a kezdeményezést. Ismereteim szerint az alkalmasság komplex értékelése az elvi döntések meghozatala elótt nem történt meg. A város - segítve az előkészítést és a szakmailag is megalapozott döntést - a múlt év végén egy tcrületfelhas/nálási tanulmánytervet készíttetett, libben Ölhalom és környékének lehetséges városszerkezeti, funkcionális, infrastrukturális és egyéb adottságait, illetve átalakításának lehetséges megoldásait tárták fel. Az anyagban, mint egyik lehetséges, de nem igazolt laktanyahasznosítási feltevés az egyetemi városrész kialakítása. Mindezt azonban kizárólag külső (kerítésen kívüli) információk és összefüggések alapján feltételezve. A lakianya tényleges (belső) megtekintésére csak a katonák kivonulása után. ez év márciusában volt lehetőség. IErről mim szemtanú csak annyit: lehangoló és kiábrándító.) A legutóbbi hónapok döntéselókészító eseményei azonban nyugtalanítóak. Nem ismertek ugyanis azok a vizsgálatok, felmérések, összehasonlító elemzések és szápiitások, amelyek a komplexum alkalmasságát bizonyítanák, vagy a szükséges beavatkozások mértékét, nagyságrendjét és következményeit feltárnák. Úgy tűnik, alaposak az ezzel összefüggő „belső", (egyes önkormányzati képviselők és polgármesteri hivatali tisztviselők), valamint „külső" (pl. szegedi építészek és egyetemi oktatók) szakemberek által megfogalmazott aggályok. Egy ilyen óriási jelentőségű ügy ben sokirányú mérlegelés nélkül kockázatos döntést hozni és ezzel évtizedekre meghatározni sokezer (több tízezer!) értelmiségi fiatal életmódját, életminőségét, környezeti kultúráját. ízlését, szemléletét, továbbá az Universitas és a város kapcsolatát. Mértékadónak tartom a Szegedi Közgyűlés Tudományos és Felsőoktatási Bizottságának ezzel kapcsolatos véleményét: az Universitas megvalósítása és fejlesztése indokolt, egyetemi Campus kijelölése szükséges". Ennél konkrétabban fogalmaz a Városrendezési és Városfejlesztési Bizottság egyeztetés alatt lévő városfejlesztési koncepciója: ..Tanulmányt kell készíteni az Universitas Szegediensis rövidebb és hosszabb távú térigényeinek és a térigény városszerkezeti következményeinek tisztázására.'" A javaslattevők feltehetően nem tartják kézenfekvőnek és egyetlen megoldásnak a laktanyák ilyen célú felhasználását és egxéb területek vagy megoldások keresését és indokoltnak érzik. Értelmezésem és felfogásom szerint ez csak átfogó műszaki-ökológiai-gazdasági - esetleg tudományszervezési oktatástechnológiai-szakértői munka révén és eredményeként valósítható meg. Ismerve a felsőoktatási intézmények jelenlegi területeit és épületeinek térbeli elhelyezkedését, valamint Szeged területi adottságait, továbbá feltételezve egy „mérsékelten javuló" gazdasági helyzetei - valóban lenne mit mérlegelni. Például egy monolit Campus kialakítását Észak-, vagy Dél-Újszegeden, esetleg több fiók-Campust lazább térbeli kapcsolatát felhasználva a meglévő intézményhálózatot stb. Nem az önkormányzaton múlik, hogy megkapja-e (megkapta-e) az Universitas a laktanyát. Örülnék azonban, ha t végleges elhatározás szakszerű lenne urbanisztikai és építészeti szempontból is. Olyan döntés, amelyben a város érdekei sem sikkadnának el Kiss LAJOS mmmMMmtm XI i.MOWMNtiUHJ lii I ill'W I.' 'KMHimi Egy hónappal ezelőtt ismertettük a Dugonics és az Árpád tér rendezésének tervezői elképzeléseit. Balogh Tünde városrendező építész és Asszony F.mma kert- és tájépítész javaslatai nem csupán a szakmai egyeztető fórumokon mérettek meg. hanem közszemlére is tétettek: a Virág cukrászda kirakatában és az önkormányzati ügyfélszolgálati irodában sok szegedi polgár ismerkedhetett meg a variációkkal. Hasonló nyilv ános terv bemutatóra volt már példa Szegeden, ám soha ennyien nem mondtak véleményt - írásban. Az okot aligha csak abban kell keresnünk, hogy a Dugonics tér és a hozzá kapcsolódó Kis-Dugonics, valamint Árpád tér Szeged egyik leghangsúlyosabb, legforgalmasabb térláncolata. MKmmmmmmMmvtmmmmtm*'mm Az önkormányzat főmunkatársának. Nagy Imre várostervező építésznek a jóvoltából e sorok írója elolvasta a közvéleménykutató ládikába bedobott valamennyi lakossági észrevételt. S a szépszámú, egy-két oldalas, géppel-kézzel írott „visszhang" legtöbbje első pillantásra leleplezte magát: ez esetben bizony működött az előregyártó gép... Majdnem arasznyi vastag azon lapok kötege, melyek sokszorosított szövege igencsak reklámízű: „A közterületrendezési tervben nem szerepel a 12 árusítófülkéből álló pavilonsor... (A jelenleg meglévőről van szó.) „Véleményem szerint beillik a városképbe. Udvarias. előzékeny a kiszolgálás. Kényelmes vásárlási lehetőség. Nagy választék, olcsó árak. Kérem, hogy engedélyezzék a további működésüket." S csak az aláírások változnak vagy kétszáz papírlapon. A Dugonics téren most árusítók nem titkolhatják - de nem is teszik -. hogy vásárlóik orra alá dugták a fénymásolt szöveget - az aláírás persze így is véleményt leje/ ki. lesöpörni az asztalról senki sem akarja tehát. Érthető azonban, hogy a láthatóan nem sugallt megállapítások erőteljesebben hatottak az észrevételek értékelőire. E véleményekből adunk közre néhányat betűhíven ..Nem tartom jó ötletnek, hogy a régi laz újszegedi ligetben) pavilont tervezik erre a térre. Szerintem ez mór nem idevaló. Biztosan bíróimik is a várost, hogv másikra nem telik... Nem értem, miért terveznek asztalokat a térre, mint egy piacon. " (Sz. Gy.-né. Fekete sas utca). „A rendezési tervben látható pavilonok - szögletes és kerek - az igen régi időkből valók. Talán a nagyszüleiül emlékeznek ró. Ezekben újságot és trafikot árultak a nagymamám szerint. Másra nem is alkalmasak". (K. N„ szintén Fekete sas utca). „Öltök szerint kis doboz, nagy doboz és papírhalmazok jellemezzék az ilyen árusítást'.'" (12 aláírás) ..Idősebb szegedi lakosoktól értesültem arról, hogy az Árpád téren állt valaha az országzászló... Kérem. Ilogv a T. Polgármesteri Hiv. megfontolás után döntsön arról, hogv városunknak t nevezetes, érdekes színfoltját érdemes lenne-e visszaállítuni!" (J. I. kereskedő. Toldi utca) „A tervnek pozitív része a körlómpa felállítása és a Sulkovszky-ház kapujónak a visszaállítása. " (T. István, olvashatatlan cím). „A rendezési tervhői az tűnik ki. hogy az eddig szépen elrendezett: kialakított Dugonics teret és környékét nem igyekszik kiemelkedően az ízlésesség és a praktikusság legmagasabb fokára emelni. Ez alatt azt kell érteni, hogy ami eddig szép és jó volt a téren - pl.: a pavilonok, amelyek már évek óta olt vannak és igen érdekes .színfoltjai a városnak -. nem találhatók rajta. Szétszórtan viszont kettesével találhatók, sőt. 4 drh. a Domus áruházzal szemben vagy az élelmiszerbolt kibetonozott helyére esik". (5 aláírás, a „kibetonozott helyen" az üzlet előtti járdát értik.) „Örömmel vettük . hogy városunk szépítésére a tervezitk a régi hagyománynak megfelelően készítették el rendezési tervüket... Egyetértünk azzal, hogy a 'sátoro.scigány'-mádon történő piaci kirakodás nem ízléses, városképel romboló... aggaszt bennünket. hogy ezeken a tereken... a közbiztonság romlott és az ember arra járva akarva akaratlanul a pénztárcája után kap. hogy nem működött-e mór a zsebe.s... Kívánjuk, hogy a megvalósítás és kivitelezés úgy sikerüljön, hogy mindannyiunk tetszését szolgálja." (18 név és cím) Külön örvendetes hír. hogy kollegámnak telefonált Szabó László nyugalmazott tanár, aki elmondta: annak idején, a Sulkovszki-ház. bontásakor megmentette a híres kapu faragott domborműves díszeit. Ezeket most felajánlja az újjáépítéshez. ..Örülök, hogy kíváncsiak voltak a lakosság véleményére is" - e mondat. olykor más megfogalmazásban, számos levél záró gondolata. Jelzője annak: a döntést meghozóknak noha nehezebb helyzetbe hozzák magukat - érdemes a városrendezés zárt szakmai körét némiképp tágítaniuk. P K. „Szegények voltunk, apám egy pengőt kapott tizenhat óra napszámért. Iskolaszerre se volt pénz. ott ültem mezítlábasán az utolsó padban, ahol a többi hozzám hasonló. Elöl a csendőr, állomásfőnök, meg a módosabb parasztgazdák gyerekei. Könyvem nem volt. de nem is nagyon kellett. A tanító sorban elmondta mindenkinek a leckét, az első padban kezdte, mire hozzám ért. már tudtam kívülről. Rajzból mindig egyesem volt, akkor az volt a legjobb osztályzat. A többiek velem rajzoltatták le a feladatot. iskolaszerekért cserébe. így aztán ők is jó jegyei kaptak. A tanító észrevette, de nem szólt érte. Csak öt elemit jártam Szőregen Királvlialmon laktunk -. aztán már „el voltam adva." gyerekpásztomak adtak. Tizenöt évesen naponta begyalogoltam Szegedre. Márton Ferenc műköves-kőművesnél dolgoztam napi tíz órát. A műkőből önött lambériák, virágok díszítését bízták rám. Az egyik temetőben dolgoztam éppen, amikor arra járt Albrecht Sándor szobrászművész, és elhívott magához. Néha együtt dolgozott az ugyancsak szegedi Szolcsdnvi Cvulával. aki a szóregi temetőben ma is álló. első világháborús emlékmű elkészítésére kapott megrendelést. Azt én öntöttem, ráadásul a ráfaragott dombormű fekvő katonaalakját rólam mintázta a mester. De dolgoztam Aba-Novdk Vilmos keze alá is. amikor a Hősök kapuja boltozatára festette a kitárt karű Krisztust, amit aztán eltüntettek. Hadifogolyként színházi díszleteteket csináltam, pedig azt se tudtam, mit vállalok. Kirovhan harmincezren voltunk foglyok, egyszer csak jönnek, kiabalnak. hogy ki ert a szobrászathoz. Idős úr all egy régi ház előtt, kezében vázlatfuzet. Kutató szemmel vizsgálja az épület arányait, díszítéseit. Rajzol. Otthon aprólékos pontossággal dolgozza ki a házakat szépítő szobrok, gipszvirágok, oszlopfők részleteit. Az ország kilencvennyolc helységében járt, és mindenünnen rajzokkal tért haza. Ráday Mihály kezdeményezésére 1987-ben „hazánk történeti emlékeinek megóvásában végzett kimagasló munkájáért" Podmankzkv Frigyes-díjat kapott. Hetvennégy esztendős. Tipity Jánosnak hív ják. Titokban, a takaró alatt, bicskahegy- csak más... Csak másodjára mertem jegyei faragtam én szilfából kisebb lentkezni. visznek az irodára, hát ott dolgokat, de a díszlet a/ért mégis- is egy magyar! Aztán csak megcsináltuk a díszleteket is. Ukrajna után még Örményországot is megjártam, azok a faragások a falon onnan valók. Negyvenhétben jöttem haza. a vasútnál pályamunkás lettem. A pályamesterünknek alaprajzot kellett készíteni az állomásépületről. Tudta, hogy szoktam rajzolni, velem csináltatta. Odafönt kérdezik: ki ez? így lettem műszaki rajzoló, bár a könyvben pályamunkásként tartottak nyilván. mert nem volt végzettségem. A Klauzál téri MATI (Magasépítési Tervező Intézet) akkor, 1950-51 körül alakult. Sebestyén Endre műépítész vezetésével. Ötvenháromban a tanács megrendelte a színház homlokzati rajzit, kellett a felújításhoz. Fölmásztam a színház oldalára a tű/oltólétrán, mérőszalaggal mindent pontosan lemírtem. a párkányokat. falakat, oszlopokat. Egyszer meg is szédültem, de le nem estem az.crt. Hetekig dolgoztam a rajzon, de elégedettek is voltak velem, ezulán már csak ilyen munkákat kaptam Kiküldetéseimben csak ügy a magam kedvére kezdtem rajzolgatni a szép kovácsoltvas kapukat, zászlótartókat. Ezeket adta ki a Somogyi Könyvtár „Szeged vasművessége" címmel. Tóth Béla könyvtárigazgató megbízásából hatvan fakaput is lerajzoltam. Az IKV-tál mentem nyugdíjba. A Rétik-palota 1974-es fölűjításakor újra kellett csinálnom a terveket: a korerkélyt. a vízköpőket, gipszvirágokat, kerékvetót. A feleségemmel szenvedélyünkké váll. hogy bármerre jártunk, összegyűjtöttük a raj/olnivalót itthon munka után a feleségem fölült a Babettájára. és járta a várost, aztán küldött engem rajzolni. Most háromszáz szegedi épülethomlokzat és oromzatdísz rajza van itt az asztalon. Talán ezt is kiadják, mint a vasvirágokat. Nem is magam miatt szeretném. hanem azért, hogy ha eltűnnek, ne vesszenek feledésbe." LEJEGYEZTE: NYILAS PÉTER