Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-20 / 116. szám

A/f Ua 81. évfolyam, 116. szám 1991. május 20., hétfő Havi előfizetési díj: 185 forint Ára: 7,40 forint ost mutasd meg, ország! „Dubrovnikban nem lesz lövöldözés" - Ha hazajöttek volna... Megy a „beetetés" - Fűtés szavazással - Cserbenhagyó kerestetik p—r-^egnap befejeződött a Független Szakszervezetek Országos p Ligájának Gyöngyösön, a hét végén megtartott második Já. országos konferenciája. A LIGA, amely elnökévé újra Forgács Pált választotta, tiltakozott az energiaár-emelések csekély mértékű ellentételezése ellen, állást foglalt a fizetett alapszabadság növelése mellett, és elhatározta, hogy szolidaritási alapot hoz létre az érdekvédelmi munkájuk miatt állásukat vesztett szakszervezetiek támogatására. A konferencia szerint a szakszervezeti mozgalom válságban van, és ehhez egyre nagyobb mértékben hozzájárul a szakszervezeteket megosztó vagyoni vita. Ugyancsak országos konferenciára gyűltek össze Sárospatakon, szombaton és vasárnap a hazai szociáldemokrata pártok és irányzatok képviselői - s egyetértettek abban, hogy egyetlen csoportnak sincs joga ítéletet mondani, vagy kritikát gyakorolni más csoportok önmeghatározása felett. A találkozót követő sajtótájékoztatón Vitányi Iván, az MSZP szociáldemokrata társulásának vezéralakja újból megerősítette azt az álláspontját, miszerint a szocialista párt, alapelvei szerint, szociáldemokrata alapokon nyugvó szervezet. Az SZDSZ továbbra is kockázatos vállalkozásnak tekinti és ellenzi a világkiállítás megrendezését - nyilatkozta Pető Iván frakcióvezető Tatán, pártjának a hét végén megrendezett parlamenti frakcióülése befejeztével. Megalakult a Nemzeti Alapítvány A Nemzeti Alapítvány eltökélt kívánják az oktatás színvonalának szándéka, hogy mielőbb anyagi emelését és a fiatal szakemberek segítséget nyújthasson a szegé- bel- és külföldi képzését, valamint nyeknek és a karitatív egyesü- a nemzeti egység és a nemzeti leteknek. Emellett támogatni kultúra fejlesztését - hangzott el szombaton, a mindenki csatlakozása előtt nyitott politikamentes alapítvány alakuló közgyűlésén, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Az alakuló ülés délelőtti eseményein részt vett Antall József miniszterelnök. Medgyasszay László országgyűlési képviselő, a szervezők nevében tájékoztatta a megjelent mintegy félezer alapító tagot, hogy a most már jogilag is formalizálódott szervezet létrejötte vélhetően egy kis építőkockát jelenthet az új honalapításban. Ezt követően utalt arra, hogy az elmúlt hónapokban a pénzgyűjtés mellett erőteljes közösségteremtő szervező munkát végeztek. Majd bejelentette, hogy eddig mintegy 55 millió forint és 30 ezer dollár gyűlt össze a 950 alapító tag befizetéséből. Közöttük egyébként minden parlamenti párt képviselőjejelen van. A résztvevők a délutáni órákban elfogadták az alapszabályt és megválasztották az alapítvány operatív ügyeit intéző kuratórium 15 tagját, akik között a hazai társadalmi, kulturális, művészeti és politikai élet számos prominens személyisége is megtalálható. Felszámolás előtt Budapesten tartják meg június 28-án a KGST 46. - februárban elmaradt - záróülését, melynek mindössze egy napirendi pontja lesz: a KGST feloszlatása - közölte az újságírókkal Kádár Béla külgazdasági miniszter a moszkvai KGSTtalálkozóról hazajövet, szombaton. A változás tehát annyi, hogy a feloszlatás nem kötődik az új utódszervezet életrehívásához, mint ahogy erről korábban szó volt. Az ülésen aláírják a jegyzőkönyvet, ezt követően 90 napon belül megszűnnek a KGST-bizottságok. A felszámolási bizottság elsősorban a KGST vagyonának felértékelésével, illetve megosztásával foglalkozik majd. A miniszter elmondta: a mostani megbeszélésen a volt szocialista országok jövőbeni együttműködésének formáiról, tartalmáról és elveiről is szó volt. Egyetértettek abban, hogy új alapokra kell helyezni a kapcsolatokai, s eredményként könyvelhető el, hogy ezúttal végre sikerült szétválasztani a már megoldható és a még nem megoldható feladatokat. ÚTON,ÚTSZÉLEN „Játszottam a fejemet, na!" Impozáns látványt nyújtanak a pesti út melletti kamionparkolóban sorakozó Ikarusok szombat délelőtt. Még megtöltik a tankokat, elvégzik az olajcserét és a kötelező szervízelés után indul a konvoj tovább, Isztambulba. Csak úgy rajzottak a pesti rendőrök mesélik az uzsonnázgató sofőrök. Kecskemét előtt radaroztak, egyébként sima útjuk volt mind a huszonhármójuknak Szegedig. Nem sietnek, egyikük azt mondja, ha már túl sok kocsi fölszaporodik mögötte, ő inkább kiáll a legközelebbi parkolóba. A pilóták világot járt emberek, éppen a magyar járművezetői szokásokat kérdezgetném tőlük, amikor éktelen fékcsikorgást hallunk. Strici a demokráciában Egy Szeged felől érkező opelos vészfékez, hirtelen balra kanyarodik, irány vissza. Pest felől hosszú kocsisor közelít Szeged felé, legelői egy wartburgos. Hajszál híja, hogy az Opel telibe nem találja. Na látja, ezektől akár az év minden napján akciózhatnának a rendőrök, dünynyögi az egyik sofőr. Hangjában semmi fölháborodás, unottan nagyot harap a füstölt kolbászból. O az úton él, hozzászokott az állandósult veszélyhez: balkanizálódunk. S a Wartburg vezetője? Most, ez egyszer megúszta. Haza fog érni, csak azt nem tudom, hogy esik majd neki az ebéd. Meglehet, egy időre elvették az étvágyát. A zöld Opel a Camping csárda előtti parkolóban vesztegel. Két rendórautó terelte a salakra. Vezetője, D. úr, váltig bizonygatja, éppen a csárdába igyekezett. Még hogy ő veszélyeztetett volna valakit is! Havonta 9-10 ezer kilométert vezet (?)... Profi. Minden tekintetben. Ha akarta volna, az életben utói nem érik. Mit szívózik a rendőrség ezekkel a lerobbant Ladákkal? Oktatást tart jogairól, hasonlóképpen a rendőrökéiről, némely tisztázandó kérdés után engem viszont közlékenységével tüntet ki. Persze, tud a közlekedési akcióról. Most már nem sumákolhatnak ezek, int fejével a rendőrök felé. A demokráciában nyílt kártyákkal játszunk. Nem titkolja, hogy profi strici, ami volt elmúlt, leülte a büntetést. D. úr Pesten futtatja a lányokat Bajonett és buzogány Régi ez az Ascona, piszkálom, előfordulhat, hogy nem úgy, mint most, nyomós okból kényszerül menekülésre. Hát, másra is gondolt, amikor meglátta a járőröket, előlük iszkolt volna. Hiába, a beidegződések... A szegedi éjszakai életről faggatom. Közelebb int a kocsihoz. Gázsprayt vesz elő zsebéből, majd az ülés alá nyúl. Egy őrült nagy bajonettel mutat, meg egy láncos buzogányt. Két tüskés gömb lóg a nyélről. Műgyűjtő vagyok, közli vigyorogva... Szóval, amerre ő jár, ezek nélkül nem tanácsos... és amerre mi, amatőrök? Maradjanak otthon, hangzik a jó tanács, egyre rosszabb lesz. Jönnek a kurvák Romániából, D. úr hirdetésére is annyian jelentkeztek, mint az oroszok. Ja, ők is visszatérnek hamarosan. „Tudja-e, mennyi fegyvert ástak el azok, mielőtt kimentek?" Különben avatottan sorolja a fegyvertípusok árfolyamatait is. Változott a világ, konstatálja elégedetten. Ezért a kanyarért, idézi az iménti manőverét, a kommunista rendszerben bilincsben vitték volna be. Most figyelmeztették. „Kicsit játszottam a fejemet, na!". Csámcsog a rozsda Rendszám nélküli Zsiguli a röszkei űt mellett, az egyik alkalmi szemetes parkolóban. Az ilyen autóra szokták mondani, nem lehet szót érteni közelében, olyan hangosan rágja a rozsda. Úgyszólván a festék tartja össze a saras, koszos járgányt. Két megviselt külsejű fiatalember pislog unottan kifelé belőle. Egyikük nagynehezen kiszáll, kelletlenül válaszolgat. Két napja indultak Debrecenből, volt, ahol vontatták őket, de gurult a Zsiga saját lábán is. A rendszámot még decemberben elvették a debreceni rendőrök. Már akkor üzemképtelennek tartották a kocsit. Mégis eljött májusban Szegedig. S ki tudja, még hányfelé, milyen utakon jártak vele, zavartalanul. A két fiú bérmunkára vállalkozott, négyezret kaptak a háromszori, határon túli fordulóért. Reggelre már csak pár üveg konyak maradt a csotrogányban, éppen annyi, amennyi szabad. Nincs titkolnivalójuk, mit rejt a csomagtartó, nyitnák is a tetőt, ha működne a zár. Sebaj, a fiú neki egy feszítővassal - ezen a kocsin tényleg nincs mit félteni. S vajon útközben mások életére gondoltak-e? Zavartan mosolyognak, az ő korukban (ketten összesen nem lehetnek negyvenévesek) nem szokás. Aztán pár perc múlva kiderül, népes a debreceni csapat. Tizenéves fiúk, lányok ballagnak a lerobbant Zsiguli körül nyüzsgő rendőrök felé. Mi lesz a két fiatalemberrel, aggódnak értük. De ha már ott vannak, őket is igazoltatják, pechükre. Két személyi hiányzik és más papír sincs, úgyhogy ülhetnek a rendórautóba. A Zsiguli meg egy centimétert sem tehet, el kell szállíttatni. Jobbat is vittek már a roncstelepre. (Somogyi Károlyné felvétele) Mag Edit KEDDEN DÖNT A PARLAMENT Világkiállítás 1996-ban A magyar kormány továbbra is támogatja a világkiállítás megrendezését, a bécsi népszavazást követően kész egyedül is otthont adni az eseménynek, de nem 1995-ben, hanem egy évvel később, 1996-ban. Ezt Antall József miniszterelnök jelentette be a szombati rendkívüli kormányülés szünetében. Kedden határozattervezetet terjesztenek a Parlament elé, amely hatályon kívül helyezné azt az 1989-es határozatot, amely Budapest és Bécs közös világkiállítási szándékára vonatkozott. A kormányfő tudomása szerint az osztrák kormány kedden hozza meg végleges döntését a népszavazás eredményének ismeretében. Valószínűsítette, hogy a bécsiek döntését az osztrák kormány elfogadja, ám ezt formailag is ki kell mondani. A párizsi székhelyű világkiállítási iroda szerint Magyarországnak változatlanul fennáll a joga, hogy egyedül rendezze meg a világkiállítást. Amennyiben a Parlament elfogadja az új előterjesztést, s a világkiállítás mellett foglal állást, akkor a kormány, elsősorban Budapesttel, de az ország többi önkormányzatával is megkezdi a tárgyalásokat. Azt ugyanis tudni kell, hogy az egyedüli megrendezés nagyobb erőfeszítést, kockázatot jelent, ám döntő, hogy az egyedüliség a külföldi töke számára a budapesti befektetés nagyobb arányú lehetőségét sugallja. A kormány Kádár Béla. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere elnökletével kormánybizottságot hoz létre. Alelnöke Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár, titkára Baráth Etele, világkiállítási kormánybiztos lesz. A testület tagjai: az érdekelt miniszterek megbízottjai, általában a helyettes államtitkárok. Kérdésekre válaszolva Antall József elmondta, hogy az országgyűlési határozat nem kétharmados többséget igényel. Amíg az nem születik meg, nincs értelme „többről beszélni". így nem kívánt reagálni arra a felvetésre sem, hogy hasonlóan Bécshez, itthon is tartanak-e népszavazást a világkiállításról. Azt azonban hozzátette: Budapesten a főváros ellenére nem lehet világkiállítást rendezni. Dél-budapesti Expo-tervek Vasárnap kihirdették a Világkiállítási Programiroda és a Budapesti Főpolgármesteri Hivatal által Dél-Budapest rendezésére kiírt építészeti ötletpályázat eredményét. A zsűri egyhangú határozattal úgy döntött, hogy a másfél millió forintos első dijat a francia Michel Macary kapja, mert pályaműve kiválóan ötvözte a városrésszel kapcsolatos eddigi elképzeléseket. A bizottság azt is figyelembe vette, hogy a terv nem mond ellent a város organikus fejlődési irányának. Michael Macary terve megerősítette azt az elképzelést, hogy a dél-budapesti városrész a történelmi belváros tehermentesítését szolgálhatná, s elsősorban országos és nemzetközi funkcióknak helyt adó, korszerű városközponttá fejleszthető. A terület infrastrukturális és építészeti arculata jelentősen gazdagabbá válik, s megoldható az Expo idején kiállítási területként funkcionáló építmények utóhasznosítása is. Bécs megértő A bécsi televízió szombaton este híradójának első témájaként szenzációnak minősítette, hogy Magyarország egyedül rendez világkiállítást 1996-ban, ha Bécs az ottani népszavazás alapján hivatalosan is visszalép az Expótól. Helmut Zilk bécsi főpolgármester a műsorvezetőnek telefonon nyilatkozva elmondta, hogy az Antall-kormány e döntése az előzmények és körülmények alapján érthető, s megvalósításához ő is sok sikert kíván. Arra a kérdésre, nem tarthatna-e Bécs legalább valamilyen „kis-expo-t", a polgármester tagadóan válaszolt: többségi elutasítással szemben nem szabad semmiféle kibúvót keresni. (MTI) Eljött a mi időnk? Beletcllett egy kis idő, mire a Délmagyarország utóbbi évfolyamait visszalapozva, ráleltem két évvvel ezelőtti cikkünkre. Szegény ország szegényes világkiállítási esélyeit latolgatta benne a Váti két építésze. Szegedi kollégájuk, Szemerey Márta, a Csomiterv városrendező építésze is véleményt mondott. Azt állította: negatív adottságainkat mérlegre téve akár Szeged-Arad-Szabadka is rendezhetne világkiállítást, az sem tűnne őrültebb ötletnek, mint ha Béccsel szövetkezünk. Bécs „kiugrott", ránk maradt az Expo. Lehet, hogy fel kellene melegíteni a két éve még oly bizarr javaslatot, s megmutatni a világnak az elmúlt négy évtized szocializmusának háromféle modelljét? Nagy show, igazi „magyar virtus" lenne... Igazolásául szolgáljon a következő táblázat: Összehasonlítás Az egy főre jutó nemzeti termék értéke (1986-ban) azokban az országokban, melyek az elmúlt három évtizedben rendező országok voltak: Belgium Japán Ausztrália Egyesült Államok Kanada Ausztriaj mint rendező, a maga beilleszkedett volna a sorba. És mi? Magyarország 13 380 dollár 11 330 dollár 11 890 dollár 16 400 dollár 13 670 dollár 9150 dollárjával, elég jól 1960 dollár. P. K.