Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-20 / 116. szám

A/f Ua 81. évfolyam, 116. szám 1991. május 20., hétfő Havi előfizetési díj: 185 forint Ára: 7,40 forint ost mutasd meg, ország! „Dubrovnikban nem lesz lövöldözés" - Ha hazajöttek volna... Megy a „beetetés" - Fűtés szavazással - Cserbenhagyó kerestetik p—r-^egnap befejeződött a Független Szakszervezetek Országos p Ligájának Gyöngyösön, a hét végén megtartott második Já. országos konferenciája. A LIGA, amely elnökévé újra Forgács Pált választotta, tiltakozott az energiaár-emelések csekély mértékű ellentételezése ellen, állást foglalt a fizetett alapszabadság növelése mellett, és elhatározta, hogy szolidaritási alapot hoz létre az érdekvédelmi munkájuk miatt állásukat vesztett szakszer­vezetiek támogatására. A konferencia szerint a szakszervezeti mozgalom válságban van, és ehhez egyre nagyobb mértékben hozzájárul a szakszervezeteket megosztó vagyoni vita. Ugyancsak országos konferenciára gyűltek össze Sáros­patakon, szombaton és vasárnap a hazai szociáldemokrata pártok és irányzatok képviselői - s egyetértettek abban, hogy egyetlen csoportnak sincs joga ítéletet mondani, vagy kritikát gyakorolni más csoportok önmeghatározása felett. A találkozót követő sajtótájékoztatón Vitányi Iván, az MSZP szociáldemokrata társulásának vezéralakja újból megerősítette azt az álláspontját, miszerint a szocialista párt, alapelvei szerint, szociáldemokrata alapokon nyugvó szervezet. Az SZDSZ továbbra is kockázatos vállalkozásnak tekinti és ellenzi a világkiállítás megrendezését - nyilatkozta Pető Iván frakcióvezető Tatán, pártjának a hét végén megrendezett parlamenti frakcióülése befejeztével. Megalakult a Nemzeti Alapítvány A Nemzeti Alapítvány eltökélt kívánják az oktatás színvonalának szándéka, hogy mielőbb anyagi emelését és a fiatal szakemberek segítséget nyújthasson a szegé- bel- és külföldi képzését, valamint nyeknek és a karitatív egyesü- a nemzeti egység és a nemzeti leteknek. Emellett támogatni kultúra fejlesztését - hangzott el szombaton, a mindenki csatla­kozása előtt nyitott politikamentes alapítvány alakuló közgyűlésén, a Budapesti Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen. Az alakuló ülés délelőtti ese­ményein részt vett Antall József miniszterelnök. Medgyasszay László ország­gyűlési képviselő, a szervezők nevében tájékoztatta a megjelent mintegy félezer alapító tagot, hogy a most már jogilag is for­malizálódott szervezet létrejötte vélhetően egy kis építőkockát jelenthet az új honalapításban. Ezt követően utalt arra, hogy az elmúlt hónapokban a pénzgyűjtés mellett erőteljes közösségteremtő szervező munkát végeztek. Majd bejelentette, hogy eddig mintegy 55 millió forint és 30 ezer dollár gyűlt össze a 950 alapító tag be­fizetéséből. Közöttük egyébként minden parlamenti párt képvise­lőjejelen van. A résztvevők a délutáni órák­ban elfogadták az alapszabályt és megválasztották az alapítvány operatív ügyeit intéző kuratórium 15 tagját, akik között a hazai társadalmi, kulturális, művészeti és politikai élet számos prominens személyisége is megtalálható. Felszámolás előtt Budapesten tartják meg június 28-án a KGST 46. - februárban el­maradt - záróülését, melynek mind­össze egy napirendi pontja lesz: a KGST feloszlatása - közölte az újságírókkal Kádár Béla külgazda­sági miniszter a moszkvai KGST­találkozóról hazajövet, szombaton. A változás tehát annyi, hogy a feloszlatás nem kötődik az új utódszervezet életrehívásához, mint ahogy erről korábban szó volt. Az ülésen aláírják a jegyzőkönyvet, ezt követően 90 napon belül megszűn­nek a KGST-bizottságok. A felszá­molási bizottság elsősorban a KGST vagyonának felértékelésével, illetve megosztásával foglalkozik majd. A miniszter elmondta: a mostani megbeszélésen a volt szocialista or­szágok jövőbeni együttműködésének formáiról, tartalmáról és elveiről is szó volt. Egyetértettek abban, hogy új alapokra kell helyezni a kapcso­latokai, s eredményként könyvel­hető el, hogy ezúttal végre sikerült szétválasztani a már megoldható és a még nem megoldható feladatokat. ÚTON,ÚTSZÉLEN „Játszottam a fejemet, na!" Impozáns látványt nyújtanak a pesti út melletti kamionparko­lóban sorakozó Ikarusok szombat délelőtt. Még megtöltik a tankokat, elvégzik az olajcserét és a kötelező szervízelés után indul a konvoj tovább, Isztambulba. Csak úgy rajzottak a pesti rendőrök ­mesélik az uzsonnázgató sofőrök. Kecskemét előtt radaroztak, egyébként sima útjuk volt mind a huszonhármójuknak Szegedig. Nem sietnek, egyikük azt mondja, ha már túl sok kocsi fölszaporodik mögötte, ő inkább kiáll a leg­közelebbi parkolóba. A pilóták világot járt emberek, éppen a magyar járművezetői szokásokat kérdezgetném tőlük, amikor éktelen fékcsikorgást hallunk. Strici a demokráciában Egy Szeged felől érkező opelos vészfékez, hirtelen balra kanya­rodik, irány vissza. Pest felől hosszú kocsisor közelít Szeged felé, legelői egy wartburgos. Hajszál híja, hogy az Opel telibe nem találja. Na látja, ezektől akár az év minden napján akcióz­hatnának a rendőrök, düny­nyögi az egyik sofőr. Hangjában semmi fölháborodás, unottan nagyot harap a füstölt kolbászból. O az úton él, hozzászokott az állandósult veszélyhez: balkanizá­lódunk. S a Wartburg vezetője? Most, ez egyszer megúszta. Haza fog érni, csak azt nem tudom, hogy esik majd neki az ebéd. Meglehet, egy időre elvették az étvágyát. A zöld Opel a Camping csárda előtti parkolóban vesztegel. Két rendórautó terelte a salakra. Vezetője, D. úr, váltig bizony­gatja, éppen a csárdába igyeke­zett. Még hogy ő veszélyeztetett volna valakit is! Havonta 9-10 ezer kilométert vezet (?)... Profi. Minden tekintetben. Ha akarta volna, az életben utói nem érik. Mit szívózik a rendőrség ezekkel a lerobbant Ladákkal? Oktatást tart jogairól, hasonlóképpen a rendőrökéiről, némely tisztázandó kérdés után engem viszont közlékenységével tüntet ki. Persze, tud a közlekedési akcióról. Most már nem sumákolhatnak ezek, int fejével a rendőrök felé. A demokráciában nyílt kártyákkal játszunk. Nem titkolja, hogy profi strici, ami volt elmúlt, leülte a büntetést. D. úr Pesten futtatja a lányokat Bajonett és buzogány Régi ez az Ascona, piszkálom, előfordulhat, hogy nem úgy, mint most, nyomós okból kényszerül menekülésre. Hát, másra is gondolt, amikor meglátta a járőröket, előlük iszkolt volna. Hiába, a beidegződések... A szegedi éjszakai életről faggatom. Közelebb int a kocsihoz. Gáz­sprayt vesz elő zsebéből, majd az ülés alá nyúl. Egy őrült nagy bajonettel mutat, meg egy láncos buzogányt. Két tüskés gömb lóg a nyélről. Műgyűjtő vagyok, közli vigyorogva... Szóval, amerre ő jár, ezek nélkül nem tanácsos... ­és amerre mi, amatőrök? Marad­janak otthon, hangzik a jó tanács, egyre rosszabb lesz. Jönnek a kurvák Romániából, D. úr hirde­tésére is annyian jelentkeztek, mint az oroszok. Ja, ők is vissza­térnek hamarosan. „Tudja-e, mennyi fegyvert ástak el azok, mielőtt kimentek?" Különben avatottan sorolja a fegyvertípusok árfolyamatait is. Változott a világ, konstatálja elégedetten. Ezért a kanyarért, idézi az iménti manőverét, a kommunista rendszerben bilincsben vitték volna be. Most figyelmeztették. „Kicsit játszottam a fejemet, na!". Csámcsog a rozsda Rendszám nélküli Zsiguli a röszkei űt mellett, az egyik alkalmi szemetes parkolóban. Az ilyen autóra szokták mondani, nem lehet szót érteni közelében, olyan hangosan rágja a rozsda. Úgyszólván a festék tartja össze a saras, koszos járgányt. Két megviselt külsejű fiatalember pislog unottan kifelé belőle. Egyikük nagynehezen kiszáll, kelletlenül válaszolgat. Két napja indultak Debrecenből, volt, ahol vontatták őket, de gurult a Zsiga saját lábán is. A rendszámot még decemberben elvették a debreceni rendőrök. Már akkor üzemkép­telennek tartották a kocsit. Mégis eljött májusban Szegedig. S ki tudja, még hányfelé, milyen utakon jártak vele, zavartalanul. A két fiú bérmunkára vállalkozott, négyezret kaptak a háromszori, határon túli fordulóért. Reggelre már csak pár üveg konyak maradt a csotrogányban, éppen annyi, amennyi szabad. Nincs tit­kolnivalójuk, mit rejt a cso­magtartó, nyitnák is a tetőt, ha működne a zár. Sebaj, a fiú neki egy feszítővassal - ezen a kocsin tényleg nincs mit félteni. S vajon útközben mások életére gondol­tak-e? Zavartan mosolyognak, az ő korukban (ketten összesen nem lehetnek negyvenévesek) nem szokás. Aztán pár perc múlva kiderül, népes a debreceni csapat. Tizen­éves fiúk, lányok ballagnak a lerobbant Zsiguli körül nyüzsgő rendőrök felé. Mi lesz a két fiatalemberrel, aggódnak értük. De ha már ott vannak, őket is igazoltatják, pechükre. Két személyi hiányzik és más papír sincs, úgyhogy ülhetnek a rendórautóba. A Zsiguli meg egy centimétert sem tehet, el kell szállíttatni. Jobbat is vittek már a roncstelepre. (Somogyi Károlyné felvétele) Mag Edit KEDDEN DÖNT A PARLAMENT Világkiállítás ­1996-ban A magyar kormány továbbra is támogatja a világkiállítás meg­rendezését, a bécsi népszavazást követően kész egyedül is otthont adni az eseménynek, de nem 1995-ben, hanem egy évvel később, 1996-ban. Ezt Antall József miniszterelnök jelentette be a szombati rendkívüli kormány­ülés szünetében. Kedden hatá­rozattervezetet terjesztenek a Par­lament elé, amely hatályon kívül helyezné azt az 1989-es hatá­rozatot, amely Budapest és Bécs közös világkiállítási szándékára vonatkozott. A kormányfő tudo­mása szerint az osztrák kormány kedden hozza meg végleges döntését a népszavazás eredmé­nyének ismeretében. Valószínű­sítette, hogy a bécsiek döntését az osztrák kormány elfogadja, ám ezt formailag is ki kell mondani. A párizsi székhelyű világkiállítási iroda szerint Magyarországnak változatlanul fennáll a joga, hogy egyedül rendezze meg a világ­kiállítást. Amennyiben a Parlament elfo­gadja az új előterjesztést, s a világkiállítás mellett foglal állást, akkor a kormány, elsősorban Budapesttel, de az ország többi önkormányzatával is megkezdi a tárgyalásokat. Azt ugyanis tudni kell, hogy az egyedüli meg­rendezés nagyobb erőfeszítést, kockázatot jelent, ám döntő, hogy az egyedüliség a külföldi töke számára a budapesti befektetés nagyobb arányú lehetőségét sugallja. A kormány Kádár Béla. a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok minisztere elnökletével kor­mánybizottságot hoz létre. Al­elnöke Szabó Tamás pénzügy­minisztériumi államtitkár, titkára Baráth Etele, világkiállítási kormánybiztos lesz. A testület tagjai: az érdekelt miniszterek megbízottjai, általában a helyettes államtitkárok. Kérdésekre válaszolva Antall József elmondta, hogy az ország­gyűlési határozat nem kéthar­mados többséget igényel. Amíg az nem születik meg, nincs értel­me „többről beszélni". így nem kívánt reagálni arra a felvetésre sem, hogy hasonlóan Bécshez, itthon is tartanak-e népszavazást a világkiállításról. Azt azonban hozzátette: Budapesten a főváros ellenére nem lehet világkiállítást rendezni. Dél-budapesti Expo-tervek Vasárnap kihirdették a Világ­kiállítási Programiroda és a Buda­pesti Főpolgármesteri Hivatal által Dél-Budapest rendezésére kiírt építészeti ötletpályázat eredményét. A zsűri egyhangú határozattal úgy döntött, hogy a másfél millió forintos első dijat a francia Michel Macary kapja, mert pályaműve kiválóan ötvözte a városrésszel kapcsolatos eddigi elképzeléseket. A bizottság azt is figyelembe vette, hogy a terv nem mond ellent a város organikus fejlődési irányának. Michael Macary terve megerősítette azt az elképzelést, hogy a dél-budapesti városrész a történelmi belváros tehermentesítését szolgálhatná, s elsősorban országos és nemzet­közi funkcióknak helyt adó, kor­szerű városközponttá fejleszthető. A terület infrastrukturális és építészeti arculata jelentősen gazdagabbá válik, s megoldható az Expo idején kiállítási terü­letként funkcionáló építmények utóhasznosítása is. Bécs megértő A bécsi televízió szombaton este híradójának első témájaként szenzációnak minősítette, hogy Magyarország egyedül rendez világkiállítást 1996-ban, ha Bécs az ottani népszavazás alapján hivatalosan is visszalép az Expó­tól. Helmut Zilk bécsi főpolgármes­ter a műsorvezetőnek telefonon nyilatkozva elmondta, hogy az Antall-kormány e döntése az előz­mények és körülmények alapján érthető, s megvalósításához ő is sok sikert kíván. Arra a kérdésre, nem tarthatna-e Bécs legalább valamilyen „kis-expo-t", a polgár­mester tagadóan válaszolt: több­ségi elutasítással szemben nem szabad semmiféle kibúvót keresni. (MTI) Eljött a mi időnk? Beletcllett egy kis idő, mire a Délmagyarország utóbbi évfolyamait visszalapozva, ráleltem két évvvel ezelőtti cikkünkre. Szegény ország szegényes világkiállítási esélyeit latolgatta benne a Váti két építésze. Szegedi kollégájuk, Szemerey Márta, a Csomiterv városrendező építésze is véleményt mondott. Azt állította: negatív adottságainkat mérlegre téve akár Szeged-Arad-Szabadka is rendezhetne világkiállítást, az sem tűnne őrültebb ötletnek, mint ha Béccsel szövetkezünk. Bécs „kiugrott", ránk maradt az Expo. Lehet, hogy fel kellene melegíteni a két éve még oly bizarr javaslatot, s megmutatni a világnak az elmúlt négy évtized szocializmusának háromféle modelljét? Nagy show, igazi „magyar virtus" lenne... Igazolásául szolgáljon a következő táblázat: Összehasonlítás Az egy főre jutó nemzeti termék értéke (1986-ban) azokban az országokban, melyek az elmúlt három évtizedben rendező országok voltak: Belgium Japán Ausztrália Egyesült Államok Kanada Ausztriaj mint rendező, a maga beilleszkedett volna a sorba. És mi? Magyarország 13 380 dollár 11 330 dollár 11 890 dollár 16 400 dollár 13 670 dollár 9150 dollárjával, elég jól 1960 dollár. P. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom