Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

81. évfolyam, 115. szám 1991. május 18., szombat Havi előfizetési díj: 185 forint Ára: 8,30 forint Egyedül nem megy?... Május 21-ére készülődve - A sajtó nyelvéről - Sorok a Pompejiről Három egyetem kézfogása - A Búgócsiga nyertesei Végeredmény: kétharmad az EXPO ellen A Kormányszóvivői Iroda MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a kormány a bécsi szavazás nyomán kialakult új helyzetre való tekintettel május 18-ai soron kívüli ülésén ismét megtárgyalja a világkiállítás megrendezésének kérdését. Hankiss Elemér, a Magyar Televízió elnöke tegnap a korábban lemondott Vitray Tamás helyett Gyulai Szabolcs közgazdászt, okleveles gyártásszervezőt bízta meg a TV2 intendánsi teendőinek ellátásával, ügyvezetői minőségben. Mától megemelkedtek a gépkocsi-átalánydíjak. A jövőben az eddigi 4 forint helyett 6,50 forintot kell fizetni kilométerek utáni költségtérítésként. Ehhez az összeghez jön még a jármüvenként eltérő üzemanyagnorma ellenértéke. 88 ezer négyzetkilométeres területen huszonnyolc ország több mint kétezer kiállítója mutatja be majd termékeit az idei BNV-n ­hangzott el a megnyitást megelőző sajtótájékoztatón. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Jugoszláviában ne kerüljön sor erőszak alkalmazására - jelentette ki tegnapi bonni sajtókonferenciáján Helmut Kohl német kancellár, aki a hét végén az Egyesült Államokba utazik. Kohl megemlítette azt a felvetést, hogy a helsinki záródokumentumot aláíró országok lépjenek fel közösen, s elképzelhetőnek nevezte az Európai Közösség fellépését is. A kelet-közép-európai országok átalakulása sikeres lesz, de gyorsabban kellene haladniuk a gazdaság privatizálásában ­jelentette ki Lawrence Eagleburger, az amerikai külügyminiszter első helyettese. Mint mondotta, Washington elsősorban nem pénzt, hanem technikai támogatást ad, és segíteni kívánja a demokrácia alapintézményeit: az önkormányzatokat, a szakszervezeteket, a sajtót és az igazságszolgáltatást. Bécs nélkül? Meglepő, sót, szenzációsnak mondható eredményt hozott az EXPO megrendezéséről tartott háromnapos, csütörtök este zárult bécsi népszavazás: majdnem félmillió résztvevőjének kéthar­madnyi többsége elvetette, hogy az osztrák főváros az 1995-ös világkiállítás színhelye legyen. A lakosság tömeges vélemény­nyilvánításának pénteken hajnal­ban közzétett végleges adatai szerint az EXPO ellen szavazók hányada 64,85, a mellette állást foglalóké pedig csak 35,15 száza­lék volt. A voksok megoszlása annak ellenére alakult így, hogy az utóbbi hetekben az ausztriai közvéleménykutatások országosan az EXPO hatvan százalék körüli támogatottságát mutatták ki. Az osztrák parlamentben és a fővárosi önkormányzatban egy­aránt fölényes többséggel rendel­kező Szocialista Párt és a Néppárt kezdettől fogva szorgalmazza az 1995. évi Bécs-Budapest világ­kiállítás megvalósítását, az ellen­zéki Szabadság Párt azonban az utóbbi hónapokban szembefordult a világkiállítás gondolatával. A két kormánypárt már előre közölte, hogy ha a lakosságnak a szavazásban való részvétele meg­haladja a 30 százalékot, a bécsi önkormányzat tiszteletben fogja tartani a többségi állásfoglalást. Mivel a megjelenési hányad meg­közelítette a 44 százalékot, a fő­város tanácsa bizonyára határo­zatot hoz az EXPO-rendezés tervétől való visszalépésről. Erről a képviselőtestület a tervek szerint május 24-én tárgyal majd. Akár igent, akár nemet mond az Országgyűlés az EXPO megrendezésére, a bécsi elutasítás után jelentősen megnövekedett a kormány és a Fővárosi Közgyűlés felelőssége - nyilatkozta Baráth Etele, a világkiállítás kormány­biztosa pénteken az MTI munkatársának. Mint a kormánybiztos elmond­ta: Budapest egyedül is vállal­kozhat a világkiállítás megren­dezésére annál is inkább, mert az osztrák elutasítással bizonyos szempontból megnövekedett a sikeres magyarországi megrende­zés esélye. A Bécsben befektetni szándékozó vállalkozók jelentős része ugyanis egészen bizonyosan Budapestre vonzható, amivel a szükséges tőke előteremtése az eddigieknél is jobban biztosí­tottnak látszik. Kétségtelen azonban, hogy az új helyzetben az eddigi koncepció részletes átgondolására van szükség, füg­getlenül attól, hogy milyen lesz a végső döntés. Baráth Etele szerint az elutasító határozatot is csak megalapozottan szabad meghozni. A kormánybiztos elmondta: meggyőződése, hogy a közvéle­mény eddigi hozzáállása a világ­kiállításhoz nem változik meg jelentősen, azok akik eddig is ellenezték, ezután még inkább elutasítják a megrendezést. A kormánybiztos szerint a több­ségben lévő támogatók viszont ­felismerve az eddigieknél is jobban kihasználható és kínálkozó gazdasági lehetőségeket ­továbbra is támogatni fogják az EXPO-t. A bécsi döntés megítélésekor arról sem szabad elfeledkezni, hogy Ausztria gazdasági, infra­strukturális helyzete nem hason­lítható össze a magyarországival, osztrák szomszédainknak sokkal kevésbé volt szükségük a világki­állításból származó előnyökre ­nyilatkozta Baráth Etele. Világkrimi Mint egy jó krimiben. Már a végefelé tartunk (július 5-e az utolsó oldal), és még nem lehet tudni, ki a tettes, van-e tettes, mit követett el, elkövetett-e egyáltalán valamit, ha nem, akkor el fog-e követni, s ha igen, azt miért teszi majd. Helyszíneink vannak bőven, idősíkjaink is, lehet rá, s ellene fogadni, lesz-e Világkiállítás, hol, mikor, hogyan, kivel, ki nélkül, ki dönt, milyen módon dönt az illető (az illetők); kell-e ennél izgalmasabb kitalálósdi manapság? Vegyük a variációs lehetőségeket. Ha az magyar kormány előbb dönt, minthogy az osztrák kormány figyelembe veszi a bécsi népszavazás eredményét (figyelembe veszi-e?), akkor meg kell kü zdenie azzal a rejtéllyel, hogy az osztrákok mit fognak csinálni, és ennek tudatlanságában ülhet le tárgyalni a budapesti önkormányzattal (leül-e tárgyalni vele?), amely eddigi érvei mellett minden bizonnyal hivatkozni fog arra a várható osztrák kormánydöntésre is, amely ugyanolyan váratlan is lehet, mint a bécsi népszavazás végeredménye. És akkor jön (ha az Országgyűlés elegendő információt kap hétfőn a fentebb ismertetettekről) a nagy kérdés, hogy a magyar honatyák hogyan tudják alkotmányos formába önteni jövendő igenlő vagy elvető döntésüket, illetve hogy a kormány mikor fogja hétfőig (ugyancsak a fenti információk birtokában) módosítani, vagy fenntartani a Világkiállításra szánt harmincmilliós költségvetési keretet s arról már szó se essék, hogy mi lesz, ha Magyarországon is eszébe jut valamelyik szervezetnek EXPO ügyben pro vagy kontra aláírásokat gyűjteni, és népszavazást kiíratni. Mert akkor második kötet is szükséges lesz. Ilyen egyszerű ez. Az utolsó oldalon majd úgyis kiderül minden. Panek József ELBORULT AZ AGYA - HATSZOR SZÚRT EGY ÁRTATLAN PUSZI MIATT Hosszú börtönévek várnak rá H. Csaba büntetlen előéletű, jóllehet volt már dolga a gyil­kossági ügyet megelőzően is a bírósággal. Egyszer, talán ugyan­olyan ittasan, mint a tragédiával végződő mulatozáskor, összetörte otthonuk berendezését, még az apjának is nekiment. Akkor a szü­lők a bíróságtól kérték, távolítsák el fiukat a szülői házból. így lett Csaba csöves, se lakása, se állása nem volt a vádbeli időszakban. 1990 novemberében ismerke­dett meg a nála 3 évvel idősebb szegedi lánnyal. Egész közeli kap­csolatba kerültek, Csaba gyakran feljárt választottja Budapesti kör­úti lakására. Ahol egyébként má­sik gyakori vendég is megfordult. Nem más, mint a gyilkossági ügy sértettje, a 35 éves férfi. O, akiről a szűkebb ismerősök tudták, hogy inkább a férfiakhoz vonzódik, a lány testvérével tartotta a barát­ságot. Végül mindannyian megis­merkedtek, s elnézték az ártatlan H. Csaba már csak olyan, ha iszik, nem tud parancsolni indulatának. Mások is vannak így bizonyára, azért a fékevesztett részegségnek is lehet határa, de nem a gyilkosság. A 21 éves szegedi fiatalember attól sem riadt vissza. Egy közös mulatság alkalmával a liftben puszit kapott barátnője egy közös ismerő­süktől. Az ismerős azóta nincs már az élők sorában, H. Csabára pedig hosszú börtönévek várnak. Emberölés bűntettében a Csongrád Megyei Bíróság bűnösnek találta, 12 évi börtönre ítélte, nem jogerősen. bókokat, mikkel a sértett a lány­nak tette a szépet. Idén február elején négyesben iszogattak a lány lakásán, majd úgy döntöttek, hogy a sértettében folytatják a szóra­kozást. Nem kellett messzire menniük, csak a liftig, mely följebb vitte őket. A felvonóban az ügy későbbi sértettje puszit nyomott a leány orcájára, mire Csaba féltékeny lett. Nem kell ezt komolyan venni, hisz tudja...­nyugtatták a többiek, maga a lány is. A tragikus éjszakán 2 üveg Campari, 1 liter édes likőr fogyott el, Csaba még egy 7 decis bort megivott egyedül. Hajnali kettő körül a lány fölébresztette már alvó testvérét, hazamentek. A cihelődésre fölébredt a sértett is, s marasztalta a távozni készülő Csabát, mondván, úgy sincs hová mennie, aludjék nála. így is történt. Miután ketten maradtak a lakásban, a házigazda újra lefe­küdt, mert másnap dolgoznia kellett, Csaba viszont megéhezett. Ennivaló után kutatott a konyhá­ban, ekkor akadt meg'a szeme a konyhakésen, Felvillanragyában a liftbéli jelenet, a puszi. Gyorsan megszületett az elhatározás: megöli a sértettet. H. Csaba odament a kisszobában alvó férfi­hez és mellkason szúrta a konyha­késsel. Persze a sértett fölébredt, minden erejét összeszedve kime­nekült a lakásból, a gyilkosa utána..., s még ötször szúrta belé a nagyméretű kést. A sebeiből vérző ember letámolygott a lányékhoz, ott esett össze. A sebészeti klinikán ugyan megoperálták, de hiába. H. Csaba valósággal összekaszabolta mell­kasi szerveit, ezért menthetetlen volt. Egy hétig élt még. H. Csaba nem kommentálta tettét. A rendőrségen beismerő vallomást tett, ám a bírósági tárgyaláson érdemben nem szólt egy szót sem, rezignáltán vette tudomásul az ítéletet is. A 12 évre szóló börtönbüntetés nem jogerős. M. E. ÜNNEPI PROGRAM Szeged város napján Szeged szabad királyi város ­erősítette meg III. Károly 1719­ben, s az elmúlt év óta a hajdani okmány kelte, május 2l-e a város napja. Az ünnephez az idén gazdag társadalmi, kultu­rális-művészeti program kapcso­lódik. A fölkészülés már egy hónappal ezelőtt elkezdődött, a Föld napjától, április 22-étől mosta­náig városszépítési, takarítási akciókkal. Az ünnepre Szeged címerével díszített, nyolcoldalas, színes leporello jelenik meg 10 000 példányban, a város történetének rövid összefoglalá­sával - dr. Péter László irodalom­történész tollából. Már a hét végén, vasárnap meg­kezdődik az ünnepi eseményso­rozat: délután 2 órakor Portisch Lajos nemzetközi nagymester avatja Maróczy Gézának, a ma­gyar sakkozás szegedi születésű nagy egyéniségének emléktáb­láját, amelyet a Török utca 6. szám alatti épületen helyeztek el. A nemzetközi nagymester - akit a Magyar Sakkszövetség és a szegedi Maróczy Géza SE kért föl az emléktábla avatására -, aznap délután fél háromtól szimultánt játszik a Csongrád Megyei Önkor­mányzat Rákóczi téri épületének előcsarnokában. A sakkszimul­tánon részt vesz Lékó Péter mes­terjelölt is. Az ünnep előestéjén, hétfőn 20 órától a városi televízió összeállítást sugároz a szegedi művészeti életről. A város napján, kedden a városháza dísztermében ünnepi közgyűlés kezdődik délelőtt 10 órakor. A díszvendégek és testvérvárosi küldöttek, valamint a képviselők előtt Lengyel András irodalomtörténész mond ünnepi beszédet. Átadják a díszpolgári címet, a művészeti alkotói támo­gatásokat és az Egészséges Szege­dért Alapítvány díjait. Délután 3 órakor Kass János nyitja meg a Délmagyarország tipográfiai pályázatának terveit bemutató kiállítást a Kass Galé­riában. Ugyanebben az időpont­ban vetélkedő kezdődik a Száz­szorszép Gyermekházban Erdély­ről. A Széchenyi téren fél 4-től térzene szól, a MÁV Fúvószene­kart dr. Mucsi Géza vezényli. A Móra Ferenc Múzeum előtt 5 órá­tól ugyanez a zenekar és a Bonca Néptáncegyüttes szórakoztatja a történelmi emlékünnepségre gyü­lekezőket;, ennek műsorát fél 6-kor fanfárzene indítja, a Sándor János rendezte programban köz­reműködnek a színház művészei. A műsor után dr. Lippai Pál pol­gármester mond beszédet. (Rossz idő esetén a múzeumban tartják meg az ünnepséget.) Beavatások című kötetének megjelenése alkalmából Baka István költő szerzői estjét rendezik meg az ifjúsági házban, este 7 órakor. Ugyanebben az időpont­ban kezdődik a Szegedi Balett Varázsdoboz című, nagysikerű produkciójának díszelőadása a színházban, melynek kezdete előtt bemutatják a város közönségének Szeged új díszpolgárát. Az elegancia védelmében Tulajdonképpen nem történt más, minthogy fölakasztották a hóhért. Jelesül a zsurnalizmust, vagyis az újságírót, aki pedig kü­lönös helyzetben van, hiszen, egyrészt mosolyogva segédkezett ebben, másrészt viszont köztudott, hogy munkaeszöze: a nyelv­révén ő volt a rendszerváltás egyik letéteményese. Éveken keresztül „törte az utat" a pontosabb jelentések felé, s valójában mégsem örülhet. Semmi oka, hogy győztesnek érezze magát, mert bár volt győzelem, nézzünk csak a nyelvre, s a világra, melyben élünk: többnyire még a veszteségek füstölögnek. A hóhért pediglen azért akasztják, mert a napokban Búky László docenssel, a JATE Magyar Nyelvi Tanszékének vezetőjével beszélgettünk a sajtónyelv divatos fordulatairól. Arról volt szó, milyen a sajtó. Hogyan beszéltek s beszélnek manapság az újságírók? - Tanár úr, a magyar nyelv hetének megyei rendezvénysoro­zatán beszélt a sajtónyelv divatos s főképp megbírálandó fordula­tairól. Mint nyelvész, lát-e lénye­ges különbségeket a rendszer­váltás előtti és utáni sajtónyelv állapot között ? - Természetesen nyilvánvaló, hogy a pártállamnak, akárcsak az egyháznak, megvoltak a maga nyelvi sablonjai. Főképpen nem is a stiláris jegyek jelentettek problémát, hanem az, hogy a szavaknak, egyáltalán: a nyelvnek nem volt igazságfedezete. Egy kü­lönös virágnyelv hálózta be a mindennapokat, amelyben azért a szavaknak voltak határozottan elkülöníthető jelentésámyalataik. De ezeket csak a beavatottak ismerték. - Szívesen olvas manapság újságot? - Van kedves újságom, évek óta leginkább azt olvasgatom. Egy pesti újságról van szó, amit szokás az értelmiség lapjának is nevezni. Az utóbbi hónapokban az újság kibővült, de be kell vallanom, egyre kevéssé tudok az írások végére érni. Terjengősek a cikkek, kevés bennük a lényegre törő és porttos információ. Áz az igazság, hogy a néhány évvel ezelőtti, rövidebb újságot hosszabb ideig olvastam, mint most ezt a hosszút. - A Magyar Nyelvőr egyik tava­lyi számában írt a csúsztatás szó sajtóbéli alkalmazásáról. - Ez a szó például - ebbéli értel­mét tekintve - tipikus „sajtó­termék". Ahogy manapság hasz­nálják, az a jelentés nem található még a Magyar értelmező kézi­szótárban sem. Igen divatos szó például a „kötődés " is, valójában pszicho­lógiai műszó, amelynek túlzó használata sok pontosabb és szebb kifejezést kiszorított a sajtó nyelvéből. Mert mostanság azt mondják: „kötődünk a hazához... a szülőföldhöz", holott a „haza­szeretet" mennyivel gazdagabb és egyértelműbb kifejezés! Aztán némelyek „sarkosan" fogalmaznak. Ez a szó is a rend­szerváltás előtt .Jutott fel". Pedig inkább élesen avagy határozottan kellene véleményt nyílvánítanuk. Még akkor is, ha manapság sokan sokmindent „felvállalnak". Ezt a szót Arany, Petőfi is használta ugyan, de használja a pártkáder is. aki, igen helytelenül, „felvállalja a párt érdekeit". - Van-e kedves újságírója? - Leginkább Ruffy Péter. Ó még tudja, hogyan kell „fölvezet­ni " a témát, hogyan kell szerkesz­teni, stilárisan is pontos, ráadásul egyéni ízeket visz a mondatok közé. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom