Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-16 / 113. szám

1991. május 16., csütörtök Kultúra 5 A limes túloldaláról Sulyok Erzsébet május 14-én .A limes bennünk van" című cikkében a Salieri Kamarazenekar cs a Szegedi Szimfonikus Zenekar kapcsolatáról írván úgy alakította ki zenekarunkat egyértelműen elítélő véleményéi, hogy az ügyben csak az egyik felet, a Salieri zenekart hallgatta meg. Cikkével városunk zeneszerelő közönsége előtt zenekarunkról kedvezőtlen képet és több vonatkozásában valótlan lényt állít. Ezért szükségesnek érezzük, hogy pár ponton kiigazítsuk a cikkírót és a mi álláspontunk is nyilvánosságot kaphasson . 1. Sulyok Erzsébet ..barátságtalan gesztus"-nak nevezi, hogy a szimfonikus zenekar bérleli díjat kér a Salieri zenekartól próbaterme használatáért. Ugyanakkor elismeri, hogy a Salieri zenekart külföldi fellépéseiért „nyilván rendesen megfizetik, és hogy a Salicrinck van saját próbaterme". Nem „barátságtalanság", hanem zenekarunk szoros költségvetése - mely mindannyiunkat ésszerű gazdálkodásra és takarékoskodásra kölclez - kényszerített a fenti lépésre bennünket, hogy próbatermünk és irodánk használatáért (világítás, fűtés, takarítás, telefonbeszélgetések) jelképes, alkalmankénti bérleli díjat kérjünk. Valószínű ugyanezt tennénk, ha egy énekkar, színjálszócsoport vagy egyéb társaság venné igénybe próbahelyiségünket. Azt a cikkíró már elfelejtette közölni, hogy a felszólítás óta megtartón próbáiért sem fizette ki a bérleti díjat a Salieri zenekar. Vagy mi is írassunk újságcikket „barátságialansággal" vádolva a Démászt és a Dégázt. amiért elvárják, hogy áram- és fűtésszámlánkat kifizessük?! 2. A továbiakban hiányolja a cikkíró a „barátságos és méltányos egyezkedést", a „toleranciát". E barátságos cs méltányos egyezkedés igenis elkezdődön a kél zenekar közön. (Dokumentumainkai szívcsen bocsátjuk a cikkíró rendelkezésére). ígéretet kaptunk arra, hogy a teremhasználat ellentételezéseként zenekarunk egyévi. vonós hangszerekhez szükséges húr és fafúvós hangszerekhez szükséges nádcllátmányát a Salieri zenekar egyik 1990-cs párizsi hangversenyének bevételéből biztosítja. Az ígéret ígéret maradt, gyakorlati megvalósítására pedig még ma sem tett senki lépéseket. 3. A toleranciáról. - Zenekarunk soha nem tartotta vissza azokat a kollegákat, akik az átgondolatlan és kapkodó szervezés miatt időben a két zenekarnak egybeeső fellépései miatt a Salieri zenekar hazai vagy külföldi hangversenyein részt vettek. Szívesen elmesélnénk a cikkírónak . hogy ilyen cselekben szinte megoldhatatlan munkaszervezési feladatot jelentett zenekarunknak, hogy produkciónk megfelelő létszámmal és minőségben szólaljon meg. És egy esetben, mikor a Salieri zenekarban érintett kollegák hiányzása miatt zenekarunk vezetősége a nem teljesített szolgálatok levonásával kívánt élni. épp a cikkben ostorozott érdekvédelem, a szimfonikus zenekar szakszervezeti bizottsága akadályozta meg a/t. 4. A leghatározottabban visszautasítjuk a cikk befejező részében ránk vonatkoztatott rosszindulatú vádakat: „Leggyakrabban az úgynevezett emberileg érthető okok miiködnek: az irigység, s szűkkeblűség... Saját előnytelen helyzetük miatti dühükben rágnak egyel a másikon, nehogy sikerüljón valami." Elsősorban nem tartjuk helyzetünket előnytelennek. Örömmel végezzük munkánkat, mely valóban nehéz, dc ez a hivatásunk. Másodsorban, ha már a rúgásról van szó. szabadjon megkérdezni: a cikkíró - lehet, hogy szándéka ellenére - a szimfonikus zenekarral most nem ezt tette?! Végezetül meggyőződésünk, hogy azt a bizonyos „limes"-t nem mi hoztuk létre. Létrehozói ilyen - a nyilvánosság előtt megjelenő - cikkel, és azok. akiknek érdekük, hogy egy immár több mint kél évtizede egyenletesen, összcszokotian, magas művészi színvonalon dolgozó (külföldön, belföldön) hazai és nemzetközi elismerést kivívott együttest egyéni érdekszférákra bontsanak, megzavarjanak és munkájában akadályozzanak. Szegedi Szimfonikus Zenekar Szakszervezeti és Művészeti Bizottsága Sajnálom, hogy a szimfonikusok művészeti titkárával folytatott telefonbeszélgetés során általam ajánlott lehetőséggel- - hogy tudniillik szívesen megírom a zenekar tagjainak véleményét - nem élt senki, hanem a fönti levelet irta a bizottság. így föntiekhez hozzá kell fűznöm: tévednek, akik azt hiszik, hogy május 14-én megjelent cikkem arról szólt, amit a bizottság levelében állít. A két együttes esetét példaként használtam a szegedi kulturális művészeti élet sokszínűségét igénylő, tehát a föntieknél jóval tágabb témakörben irt cikkemben. Mindazonáltal továbbra is abban bízom: számunkra, a közönségük számára előnyös megegyezés születik a vitafelek között. ÍOtl S. E. A Kincskereső májusi száma „Serceg az űr, mint rádió. /Kibelezett tranzisztoros. /Sisteregnek a csillagok..." - olvashatjuk a májusi szám első oldalán Szöllősi Zoltán versét, melyben a modern tárgyi világ képei emelkednek kozmikus látomássá. Örkény István novellája (Anyu) az anyai szeretel. a gondoskodás megkapó ábrázolása. Janikovszky Éva-Réber László Az úgy volt...-ja ezúttal a pályaválasztűs gondjairól szól. A Világvége az újvilágban sorozat utolsó részében beteljesedik a mexikói indián birodalom végzete. Vár a természet - hív a zöld szív címmel természetvédelmi összeállítás következik ezután. Orgoványi Anikó és Mohás Lívia írásai a természetvédelem értelmét, fontosságát bizonyítják. Siv Widerberg verse (Beteg a tenger) gyerekszemmel láttatja a környezetszennyezés következményeit. Aprily Lajos. Kosztolányi Dezső, Tamási Áron. Kiss Benedek és Fecske Csaba versei és kisprózái pedig a természet, elsősorban az állatvilág gazdagságát mutatják be - cinkéktől a denevérekig... Köles zár Márta írása (70 km az Aggteleki Nemzeti Parkban) egy természetvédő gycrekcxprcdíció hiteles története. Ehhez a válogatáshoz kapcsolódik a Nevető Irodalomóra is - Karinthy Frigyes humoreszkje nemcsak emberi, hanem „medvéi" szemszögből is bemutat egy véres vadászatot (Ki a vérengző bestia?). Folytatásos fantasztikus regényünk (Lem: A világűr csavargója) is véget ér - hősünk az utolsó részben egy isten háta mögötti bolygón tudja meg, miért lehetetlen az élet a Földön? Ezúttal a Mi újság, suliújság? is egyfajla „képtelen természetrajzot" közöl, s az így írunk mi-ben közölt gyerckírás is egy - szerencsére balsikerű - darázsvadászatról szól. A történelmi játékok kedvelői bizonyára hasznát veszik Trencsénvi László Rege a csodaszarvasról feldolgozásának Ezután következnek a pályázati eredményhirdetések. A Suli humorzsák. a Barátom, a könyv és az Országos Kincskereső-játék nyerteseinek nevét s jutalmuk számos fajtáját találjuk az utolsó oldalakon, valamint egy nagyon fontos felhívást kedves olvasóinkhoz. Mivel a posta megszünteti az iskolai terjesztést, a szerkesztők arra kérik hűséges és hűségüket, érdeklődésüket őrző olvasóikat, hogy ezentúl egyénileg fizessenek elő a Kincskeresőre. Az előfizetés megkönnyítésérc megrendelőlapokat is találhatunk a folyóiratban, s az előfizetéseket gyűjtő gyerekeket külön jutalmukban részesíti majd a szerkesztőség. A Kincskereső, piacosodó világunkban, az igényes gyermekkultúra egyik utolsó fellegvára. Felmentéséhez minden scgédcsapatra - pedagógusokra, gycrmckkönyvlárosokra s valamennyi gyerekközösségre - s/ükség van. A folyóirat ma még állja a piacol és a szennylapok ostromát, dc segítség nélkül ki tudja meddig? Meddig lesz olyan lapja a gyerekeknek, ahol József Attila és Weöres Sándor. Tamási Árun év Janikovszky E\a. Sütő András és Örkény István szólhat a legfogékonyabb befogadókhoz, a gyerekekhez? Erre a kérdésir-kiMvávrs kell válaszolni az elkövetkező nehéz időkben Rádiókoncert ősbemutatóval A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. számú női kara - dr. Miliálka György vezényletével nemrégiben koncertet adott a rádió 22-es stúdiójában. (A felvételt a Bartók Rádió sugározta május 1 I-én.) A nagy sikert uratott hangverseny érdekessége volt, hogy Purcell, Britten. Schumann művei után magyarországi ősbemutatóként elhangzott Alexander Vutc-nak, a belgrádi zeneakadémia tanárának két tételes kórusműve. melyet zsidó dalok ihlettek. Farkas Ferencet is köszöntötte a kórus a Hajdú tánc előadásával, a szerző 85. születésnapja alkalmából. A rádiós koncert Lendvai Kamillóés Bartók Béla. valamint Szokolay Sándor és Nagy Olivér egy-egy kórusművénck előadásával zárult. ÉVADVEG:PRÓZA Csitt, megyünk Amerikába! Ha végigfutjuk a magyar színházak ajánlatát, első pillantásra is szembetűnik a zenés, és az úgynevezett szórakoztató darabok magas aránya. A Madáchban: József, Macskák, Mária evangéliuma, Doktor Herz, az Üvegcipő Molnár Ferenctől. A Vígben: Fekete Péter, A padlás, Játék a kastélyban (szintén Molnár), Játszd újra, Sam!, Csókos asszony. A Thália a Rockszínházzal kötött házasságot, és Arizónásodik. Hovatovább csak a kiemelt színházak, a Nemzeti vagy a Katona engedhetik meg maguknak, hogy hogy rendszeresen bemutathassák a klasszikusokat, vagy színvonalasabb (értsd: kockázatos) müveket játszanak. Az erős kommcrszializáiódás valószínűleg törvényszerű egy piacosodó országban, ám nálunk ezt a hatást fölerősíti a gazdaság helyzete, ezen belül is a kultúra támogatásának mizerábilis állapota. A mind könnyebbé válás tendenciáját erősítette az úgynevezett fejkvóta rendszer. A magas nézőszám teljesítésének kényszere arra ösztönözte a színházakat, hogy "tutira menjenek", s erre sokan legalkalmasabbnak a könnyű műfejt találták. Pedig komoly darabbal is be lehet hozni a közönséget. Csak polkolian nehéz; nagyon jól kell csinálni. Van azonban ennél egy mélyebb, művészeti probléma is. Úgy vélem, hogy a magyar színház elveszítette helyér a magyar társadalomban. A polgári korban a teátrum elsősorban a polgárságé volt, az ő érdekeit szolgálta ki. Ez világosan meghatározta szemléletét. műsorpolitikáját. A szocializmus kezdezi korszakában aztán az ideológia szószékének szánták, ahonnan meg lehetett támogatni a pán aktuális politikáját. Ez a szerepe az évek folyamán fokozatosan csökkent, s a színház éppen bizonyos tiltott gondolatok fóruma lett. Amit nem lehetett elmondani a parlamentben, a sajtóban, arról suttogni lehelen a színpadon. Célozgatni, utalni rá. Ma a helyzet alapvetően megváltozott. Tiborc panaszát minden valamire való-lap hetente megírja, a királynőnek az országgyűlésben olvassák fejérc bűneit, s alkalmanként - politikai értelemben - meg is ölik. mindezt a tévé egyenesbe' adja. A magyar színház váratlanul munka nélkül maradt. Mcgyőződésem. hogy az úgynevezett szórakoztatásnak sohanemlátott elburjánzása nemcsak a gazdasági kényszer, de legalább ekkora mértékben az elbizonytalanodás következménye. Persze, ha a színház tisztességes, valamilyen utat próbál keresni, legalább néhány igazi darabbal megpróbál szembenézni, s megpróbálja szembesíteni közönségét. A Vígben azért meg lehet nézni a III. Richárdot, vagy a Sötétség délben című előadást. A Madách - nemrég a tévében is láthattuk - adja a Gettót. Vagy hozhatnánk példának a Katonát, amely „példásan hazardíroz". Csendben új célt, új nyelvet keres. A Szegedi Nemzeti Színház prózai társulata ebben a munkában minimális erővel vesz részt. Korcsmáros György főrendező első igazi évadából egyedül az Éjjeli menedékhely tekinthető olyan előadásnak, mely bármifajta szembenézésre alkalmas. Halovány, váltakozó színvonalú kísérlet, de az egyetlen. A többi bemutatott darab közepes kommersz. jobbára az amerikai drámairodalom második vonalából. A magyar drámát egyedül Tamási Áron 1935-ben írott Énekes madárja képviselte, amely üde mesejáték, ám komoly színházi funkcióra, a korral való szembenézésre kevéssé alkalmas. Az évadot a bugyuta és ízléstelen Lém néni koronázta a bemutatóközönség legnagyobb megelégedésére. A jobb sorsra érdemes férfiúk női ruhában riszálják a feneküket, s a publikum odavan a gyönyörűségtől. Ez volna ma a szegedi színészet netovábbja? Persze, nem a nézőket kárhoztatom. Hogy is tudnának különbséget tenni jó és rossz között, ha az egyiket nem mutatják meg nekik. Az amertkanizálódást egyébként nagyon veszélyesnek tartom. Könnyen azt gondolhatjuk, hogy ezek a darabok mirólunk szólnak, hogy a halál például tényleg pusztán olyan vidám dolog, mint a Léni néniben énekli: „Most. hogy meghalt Léni néni. Most fogunk csak vígan élni!" Pedig dehogy! A szakma folyóirata, a Színház című lap az utóbbi másfél évben nem számolt be szegcdi előadásról. Más pesti lapok kritikusai (kivéve a mindent rccenzáló Vasárnapi Híreket) csak elvétve, mazochizmusból vetődnek el Szegedre. Miközben Veszprém prosperált. Szolnok izgalmas előadásokkal vészelte át az épület felújítását. Pécs megnyerte színházának az egyik legtehetségesebb magyar rendezőt. Szíkora Jánost, Kaposvár megtartotta érdekességét, és izgalmas kísérlet folyik Nyíregyházán. Azaz: lehetne színházat csinálni. Nem vagyok a szórakoztatás ellensége. A Fekete Pétert Eszenyivel imádtam. Három szegedi Csehovért sem adnám, akkor se, ha valami csoda folytán játszanánk nálunk ezt a szerzőt. A fent említett színház legutóbbi számában összeállítást közöl a szórakoztató színházról. Szántó Péter azt írja: „egy katasztrófa mindig érdekelni fogja az emberekei, akkor is, ha unalmasan tálalják. Ha azonban egy viccei rosszul mondanak el. azon senki sem nevet". Az úgynevezett könnyűműfajhoz elengedhetetlen a magas szakmai színvonal, és a jelentős színészegyéniségek jelenléte. Sajnos, a szegcdi társulatban alig vannak színész egyéniségek, s azt a keveset is, aki még nem szökött meg, tehetségének fecsérlésére kényszerítik. Szomorú látni, ahogy néhány tehetséges ember tönkremegy, vagy ebben a közegben nem jut semmire. A fiatal generáció, különösen a fiatal színésznők teljesen hiányoznak a társulatból, ami egy sor mű előadását eleve lehetetlenné leszi. Persze a hiány nem véletlen, ebbe a színházba nem szívesen jön senki, még vendégnek sem, se színész, se rendező. Aki jön. az a fővárosi másod-harmadvonalhoz tartozik. Ebben az általános sivárságban egyetlen reménykeltő szín a Stúdiószínház volt. Az Anna Karenina és a Jászai Mart váratlanul izgalmas, színvonalas előadás volt. Megmutatták, hogy a tagozatban lenne tehetség, ambíció valódi színházi előadások létrehozására. Ez a helyszín, ez a szemlélet, ezek a produkciók azonban nem tartoztak a fővonalhoz. Az 1990-9l-es műsorfüzet még négy stúdiószínházi bemutatót ígért, kettő azönban valahol útban Amerika felé - elveszett. A jövő cvi előzetes is arról beszél, hogy stúdió lesz, ha lesz rá pénz. Ha marad. Ha nem. akkor mi maradunk - színház nélkül. A Szegedi Nemzeti Színház prózai tagozata a nevében is vállalt funkciók közül a „nemzeti"-l nyilvánvalóan nem tölti be. A „színházi"-t is alig, és semmi jel rá, hogy a jövőben ez valamit is változik. Igaz viszont, hogy „szegedi". Maradéktalanul. Marok Tamás FIATAL SZEGEDI ÉPÍTÉSZEK ÉS A PIAC Bábel. A bibliai idők városa, ahol az emberek fejében nagyratöró terv született : akkora tornyot építeni, ami eléri az eget! Neki is kezdtek a munkának. Isten azonban másként gondolta a dolgot, és összezavarta az építők nyelvét, így abbamaradt a vállalkozás. Fiatal szegedi építészek csoportja választotta magának a Bábel-kör nevet, amely itt természetesen nem a zűrzavart, hanem az építést jelenti, vállalva és kitűzött célként követve a gondolati sokszínűséget. Darvas Imre megalakulásuk előzményeiről beszélt. Tavaly novemberben láthattuk az OMFszékházban a Fiatal Építészek Csongrád Megyei Stúdiójának kiállítását, amelynek sikere arra buzdította őket, hogy továbbvigyék a megkezdeti gondolatot. A Bábel-kör - csoportmunka „...a tobb nyelven beszélés sokszínűségét értékelő, tevékenységorientált csoport, amely Szeged város és kórnyéke építészeti arculatát kívánja gazdagítani." (Részlet a Bábel kór kiáltványából.) Az itt bemutatkozókból alakult meg a Bábel-kör építészeti egyesület, amely szándéknyilatkozata szerint legfontosabb feladatául a szakma etikai törvényeinek tiszteletben tartását jelöli meg. Erre igen nagy szükség van manapság, amikor szűkül a piac, és a kevés megrendelésért sok építész harcol. Ebből - sajnálatos módon - az árak és sok esetben a színvonal esése következik A megbízók szinte ingyen jutnak étietekhez (nem ritkaság már a díjazás nélkül kiírt pályázat), és az olcsóp eladható tervek gyakran kevéssé értékesek, ami rontja a szakma hitelét. A Bábci-kör tagjai pályájuk elején állnak, egyelőre kevéssé ismertek, generációs érdekképviseletre tehát már ezért is szükségük van. Keretet és lehetőséget szeretnének teremteni a fiatal szakembereknek, hogy szellemi energiáik ne forgácsolódjanak szél a szervezetlenség és a megbízásai hiányának okán. Ötleteiket, elképzeléseiket igazi csoportmunkában formálnák tervekké. Tisztában vannak azzal, hogy ezekre pillanatnyilag nehéz megbízót találni, de hisznek abban, hogy nem lesz mindig így Most a műhelymunka időszaka kezdődik. Szegeden, Szegedről gondolkodnak, kötelességüknek érzik, hogy a lakóhelyükért tegyenek valamit. Városfejlesztési elképzeléseikből akarnak a vezetők elé alternatívákat állítani. Most tizenketten vannak, dc bárki közéjük tartozhat, ha elfogadja az alapszabályt. Remélik, hogy hamarosan többen lesznek nemcsak szakmabelieket várnak, hanem olyanokat is, akik bármilyen módon kötődnek ahhoz a munkához, amely kórükben folyik Ny. P